Szerző: galaktikaggadmin

  • Aki észrevette a nőket a sci-fiben

    Pamela Sargent a sci-fi egyik legnagyobb női írója. A legújabb Galaktikában az ő, Kopár világ című novellájával találkozhattok a Retro rovatban. Mostani cikkünkben az ő munkásságát mutatjuk be.

    Sargent 1948-ban született a New York állambeli Ithacában. Saját bevallása szerint mióta az eszét tudja, mindig is mesélt és írt. A 70-es évek óta jelennek meg művei a mai napig. Írói karrierjét novellákkal kezdte, első művei a The Magazine of Fantasy and Science Fiction lapjain jelentek meg, de 1977-ben kiadta saját novelláskötetét, a Starshadows, amiben többek között megtalálható a Galaktikában olvasható Kopár világ is. A 70-es évek végétől már önálló regények írásába kezd: 1976-ban a Cloned Lives (1976), 1979-ben pedig a Sudden Star jelent meg. A 80-as évektől újabb irodalmi kihívásba vágott bele: 1983-ban megírta az Earthseed-et, a Seed ifjúsági trilógia első kötetét, s ezzel ugyanakkor belekóstolt a könyvsorozatok világába is. 1980-ban a Watchstar első kötete, 1986-ban pedig a Venus-sorozat Venus of Dreams-sze lett kiadva. A sci-fi műfajban Sargentet legutóbbi trilógiáért szokták ismerni, amiben, ahogy később Kim Stanley Robinson a Mars-trilógiájában foglalkozik egy bolygó meghódításához, a Vénuszra való átköltözésről elmélkedik az írónő.

    1996-tól kicsit elszakadt saját világától, és George Zebrowskival közösen Star Trek történeteket kezdett írni. Az Új Nemzedékhez kapcsolódóan írták meg A Fury Scornedt (1996), az eredeti ST történetet pedig további három regénnyel (Heart of the Sun, Across the Universe, és a Garth of Izar) bővítették.

    Írói munkája mellett más írók munkáival is foglalkozott az írónő. 1975-ben adta ki a Women of Wonder antológia első kötetét, amelyben olyan szerzők műveit gyűjtötte össze, mint Anne McCaffrey, Ursula K. Le Guin, Sonya Dorman és Kathrine MacLean. A sorozat később bővült egy további válogatással, egy klasszikus, majd egy kortárs szerzőket felsorakoztató kötettel is. A project fontos Sargent számára, hisz ezzel kívánta az amúgy erősen férfias SF-ben megerősíteni a női hangot. Saját regényeiben is arra törekedett, hogy erős és intelligens karaktereket hozzon létre. A 70-es, 80-as évekhez képest szerinte sokat fejlődött a műfaj ilyen tekintetben: a kritikusok egyre inkább értékelik a nőket a sci-fiben. Egy az SFF World-nek adott 2015-ös interjúban ki is fejezte tetszését, azonban némi kritikával is élt: szerinte nem helyes dolog úgy beállítani ezt a jelenséget (nők a sci-fiben), mintha azelőtt az egyáltalán nem létezett volna. Elég csak olyan nevekre gondolni, mint Leigh Brackett, C. L. Moore vagy Andre Norton.

    AEldredGordonCrabb1243A Farseed borítóképe

    Sargent a mai napig töretlenül ír, és jelenteti meg legújabb történeteit, most szeptemberben is jelent meg könyve, a Season of the Cats. Életműve igen gazdag, érdeklődése az SF műfaj minden témájára és területére kiterjed. Általánosságban azonban el lehet ezekről a regényekről és novellákról mondani, hogy kellő komolysággal mutatják és tárgyalják a lehető legkülönösebb témákat is. A Cloned Lives-ban például öt, genetikailag teljesen azonos gyermek felcseperedését, majd szétválasztását láthatjuk. Sargent a lehető legalaposabban tárja fel egy ilyen kísérletnek a lehetséges problémáit és következményeit a kísérleti alanyok szemszögéből. A The Golden Space-ben (1982) az emberiség talán egyik örök témájáról, a halhatatlanságról olvashatunk, a The Shore of Women (1986) pedig egy nők által uralt high-tech világot mutat be, ahol a férfiak a vadonba kényszerülnek. Az Alien Child (1988) pedig a Cloned Lives-hez hasonlóan ismét egy gyermek felcseperedését vizsgálja egy nagyon is sci-fis környezetben: az utolsó embergyermek egy űrlény komplexumban.

    A tekintélyes méretű életmű természetesen nem maradt elismerés nélkül. 1992-ben a Danny Goes to Mars kisregényért Sargent Nebula-díjat kapott, 2012-ben pedig Pilgrim-díjat munkásságáért. Emellett még magáénak tudhat egy Locus-díjat, egy Hugo-jelölést, Theodore Sturgeon-emlékdíjat és Sidewise-díjat is.

    Habár magyar nyelven eddig sajnos csak egy novella olvasható Pamela Sargenttől, de ha van rá lehetőségetek, és vágytok egy izgalmas, nem mindennapi témákat boncolgató, kissé elvont, elmélkedős sci-fire, nyugodtan nyúljatok az írónő bármely regényéért vagy novellájáért. Az élmény garantált.

  • The Flash – évadpremier

    Egy sorozat ajánlása, kritikája mindig szubjektív marad, bárhogy is állunk hozzá. Lehet, hogy rengeteg szériát végignézett már az ember, és megpróbál objektíven állni egy adott műsorhoz, de mindig az egyén véleménye a döntő.

    Ezért nehéz egy olyan sorozatról beszélni elfogulatlanul, amelynek alapja meghatározó volt a gyerekkoromtól kezdve. A DC képregényekre építő rajzfilmek sokasága szerves része volt mindennapjaimnak, de mégsem váltam igazi keménymagos rajongóvá. Így a Flash sorozatot is úgy tudtam elkezdeni, hogy nem voltak hatalmas elvárásaim, de legalább tudtam ki-kicsoda. Az első évad esetlen indítása ellenére igazán belejöttek a cselekménybe, és a szezon végére agy-eldobós csavarokat is kaptunk és nem kevés utalást a következő évadra.

    Ám az évek során megtanultam, egy sorozat első részéhez, vagy egy évad első részéhez soha nem szabad nagy elvárással leülni. A cselekményt fel kell vezetni, az előző szezon tanulságait és kérdéseit meg kell magyarázni (legalábbis nagy részét biztosan), és el kell indítani az új sztori szálait. Így rávettem magamat, hogy „tudatlanként” nézzem meg a The Flash második évadának premier epizódját.

    flash through the years

    A történet nem sokkal az első etap vége után folytatódik. Barry magát hibáztatja Eddie és Ronnie halála miatt, és alig beszél barátaival. Cisco a rendőrségen segít Joe-nak és az újonnan alapított Anti-Metahumán Csoportnak. Caitlin a Mercury Labsnek dolgozik; szóval az egész Flash-csapat önállóan próbál boldogulni.

    Central City élteti Flash-t, amiért megmentette a várost a szingularitástól. Egy gyűlést is rendeznek a tiszteletére, ahol a polgármester ünnepélyesen átadná neki a város kulcsát. Barry évődik, nem akar részt venni, hiszen nem ő egyedül volt a hős. Végül mégis elmegy, ahogyan azt bárki sejtheti, és valójában ekkor indul el az új történet felvezetése. Megjelenik Atom Smasher: egy metahumán, aki radioaktivitással táplálkozik, aki ettől hatalmasabb lesz, és óriási erőre tesz szert (kicsit ismerősen cseng a képregénybeli Bane karakterével). Flash nem tudja őt megállítani, végül az epizód végére újra összeáll a S.T.A.R Labs-es dreamteam, hogy együttes erővel legyőzzék a zúzót.

    Még utoljára szerepet kap Wells, és bemutatkozik Jay Garrick, akire épülni fog az egész évad. A rész végén kimondják aktuális főgonoszunk nevét is, aki egyelőre csak a háttérből mozgatja a szálakat.

    Jay Garrick

    Egy rész után nehéz megmondani merre tart a sorozat, de azt kell mondjam, lendületesen indult. A cselekmény java tipikus, sablonos, ám a részletekre érdemes odafigyelni. A Barry-t játszó Grant Gustin játékán egyre inkább látszik a fejlődés. A többiek is rendben vannak, úgy tűnik beleszoktak a szerepeikbe, és nem idegenkednek a nagyrészt zöld háttér előtt felvett jelenetektől. Leginkább a Joe-t alakító Jesse L. Martinra lehet a legtöbb jót mondani. Eszméletlen természetességgel játszik, és az érzelmek átadása is nagyon jól működik nála.

    A látványra sem lehet panasz. Látszik, hogy rengeteget költöttek a CGI-ra, de a rajta dolgozó csapat is jó munkát végez, mert nagyon jól néznek ki az effektek. A szingularitástól kezdve Firestorm lángbaborulásáig minden élethű – már amennyire a fent említett dolgok élethűek lehetnek. Atom Smasher néz ki kicsit esetlenül, de ez megbocsátható, nem vesz el a hangulatból.

    A Flash második évadának kezdete jól sikerült. Elsimítja a szálakat, megágyaz a következő cselekményeknek és hagyja a saját medrében folyni az eseményeket. A sikeres folytatáshoz már csak annyi kell, hogy ne veszítsen ebből a lendületből, adjon hozzá még egy keveset és adjon még nagyobb csavarokat. Az alap kiváló – nagyon jó évadot ki lehet ebből hozni.

    the flash henry

    Idén is számíthatunk a Zöld Íjásszal való crossover epizódokra – nagyjából december környékén. Muszáj összesodorni a szálakat, hogy a Legends Of Tomorrow zökkenőmentesen indulhasson, így egyre több közös rész várható Star City hősével.

    Végül egy érdekességgel zárnám a cikket, amelyre én is nemrégiben jöttem rá. Miután Barry és apja között már kényelmetlenül furcsává váltak a szubkontextusos beszélgetések, kicsit utánanéztem a dolgoknak. Kiderült, hogy a Henry-t alakító színész, John Wesley Shipp játszotta a Flash-t az 1990-es TV-sorozatban. Így már sokkal jobban érthetőek az utalások.

  • Új Star Wars Lázadók előzetes

    A Lucasfilm és a Disney az október 8. és 11. között zajló New York Comic Con alkalmából egy új trailert állított össze a Star Wars Lázadók hamarosan debütáló második évadából.  A háromperces, grandiózus előzetesben a főszereplőkön kívül feltűnnek az új inkvizítorok, lépegetők, a Hoth-ról ismert kutasz-droid, egy spéci B-szárnyú, egy új, titokzatos fejvadász, és számos nagyszabású akciónak lehetünk tanúi.

    A második évad dupla nyitóepizódját már láthatta korábban a nagyközönség, de a sorozat csak most, október 14-én indul be az Egyesült Államokban. A magyar Disney Channel október 11-én, vasárnap délelőtt 9:30-tól adja a kétrészes évadnyitót, majd heti rendszerességgel az egész szériát.

     

  • Kiderült a Ceres titka

    Egy korábbi cikkben írtunk a Ceres törpebolygó rejtélyes világító foltjairól, ami nem hagyta nyugodni a kutatókat. Mivel a Dawn űrszonda – mely többek között a Cerest figyeli – mostanra ért megfelelő távolságba, így részletesebb képekkel gazdagíthatta a NASA-t.

    Az első komoly felvetések azt állították, jég található a törpebolygón, azok csilloghatnak. Ez tűnt a legésszerűbb, és legkézenfekvőbb megoldásnak, de kiderült, hogy mégsem erről van szó.

    A Dawn legfrissebb felvételei elárulják, hogy valójában áll a dolgok hátterében. A fényes foltok számos kisebb és nagyobb sólerakódások lehetnek. A legújabb mérések rácáfoltak a vízjégre, és kimutatták a só igen nagy valószínűségét. Úgy tűnik a Ceres igencsak aktívnak bizonyul – legalábbis geológiailag. Amit viszont még nem tudni, hogyan került oda a só. Külső beavatkozás eredményét (meteorok) kizárták, valószínűbb, hogy a törpebolygó belsőbb rétegeiből származik. Azt pedig még senki sem tudja, miként kerültek a felszínre a fényesen visszatükröződő sófoltok.

    Az űrszonda folytatja a missziót, december közepétől sokkal közelebb kerül a Cereshez. Egészen pontosan 375 km távolságra szűkül pályája. Ezzel még több érdekes információt kap majd a NASA, és végre egyértelműen kiderülhet, mit is rejt a Ceres.

  • Őszi MondoCon – október 17-18 @ Hungexpo

    Újra ősz, újra MondoCon! A MondoCon csapata idén ősszel összefogott a PC Guru stábjával, és a MondoCon keretein belül megrendezésre kerül az ősz legizgalmasabb videojáték rendezvénye a MondoGames PC Guru Show! Játékbemutatók, e-sport versenyek, a legrégebbi (retro) és a legújabb videojátékok várják a látogatókat! Természetesen a megszokott programok sem maradnak el, és számos újdonsággal is készül a stáb– ez lesz az eddigi legnagyobb rendezvényük!

    Ízelítő a programokból:

    MondoGames PC Guru Show! A legújabb játékok exkluzív bemutatói, izgalmas konzol és e-sport bajnokságok, szabad játék és akciós vásárlási lehetőségek!

    Interanime klub Boggie-val! A népszerű hazai énekesnő, és filmes vendégei beszélgetnek a kedvenc animéikről, hogy milyen komoly hatással lehet az ember életére egy-egy igazán jó sorozat. A beszélgetés végén Boggie saját számait és népszerű anime dalokat énekel.

    Kalandpark! Az Amai Teaház ezúttal egy komplett kalandparkkal szórakoztatja a látogatókat.

    LoL! A hivatalos Riot Games által támogatott League of Legends Battlegrounds verseny végső állomása a MondoCon-PC Guru Show, melyen az ország legjobb csapatai egy saját, dedikált LoL színpadon csapnak össze a GamerEvents szervezésében.

    Liza, a Rókatündér! Ujj-Mészáros Károly sikerfilmjét is végigizgulhatják a látogatók!

    Vissza a jövőbe! Mindenki ismeri a legendás Deloreant, amivel Marty és Doki az időben utazott, most meg is nézhettek testközelből egyet!

    Kultúra! A rendezvény kulturális programjait ezúttal maga a Japán Nagykövetség gazdagítja! Kaligrafia, kimonó próba és egyéb interaktív tevékenységek várják az érdeklődőket.

    press03

    A felsoroltakon kívül számos egyéb izgalmas program, bemutató, vetélkedő, kvízjáték, szabad konzolozás, go és DDR is várja a látogatókat. A rendezvényen számos kiadó, videojáték bolt, geek üzlet kínálatából válogathatnak az érdeklődők. Tehetséges hazai ékszerkészítők termékei is megvásárolhatók lesznek. A legkülönfélébb hazai klubok is képviseltetik magukat (Star Wars, Dr. Who, Gyűrűk Ura, Trónok Harca, stb.), valamint több budapesti japán, távol-keleti étterem is kitelepül a rendezvényre!

    Kiadónk is képviselteti magát az őszi Mondón, különleges akcióval készülünk a gémerek számára! Bővebb infók hamarosan.

    További részletek: www.mondocon.hu  és www.show.pcguru.hu

    Időpont: 2015. október 17-18. 10-20 óráig

    Helyszín: Hungexpo, Budapest, Albertirsai út 10.

  • Fear the Walking Dead évadkritika

    Mikor először röppentek fel a pletykák egy esetleges Walking Dead spin-off-al kapcsolatban, egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: Minek? Egyrészt a popkultúra így is tobzódik már az élőhalottakban, másrészt én személy szerint 5 évad után is azt vallom, hogy a WD-t imádók milliói erősen túlértékelik a sorozatot. Remek széria, ez vitathatatlan, de ha egy kicsit a rózsaszín köd mögé kukkantunk, láthatjuk, hogy bizony minden remek évadra (első és negyedik) jut legalább egy gyenge vagy közepes (második, ötödik) etap is, ezt pedig egy ilyen kultusszal bíró sorozat nemigen engedhetné meg magának, azt meg pláne nem, hogy egy-egy szezon fele erdőben való céltalan bóklászással teljen, a költségek csökkentése miatt. Épp ezért örültem nagyon, mikor kiderült, hogy a mellékág azt az időintervallumot tárja elénk, amikor az utcán kóborló halottak látványa még nem volt evidens, és az eliminálásuk sem számított rutin elfoglaltságnak. A kezdetekhez repít vissza a Fear the Walking Dead, csak sajnos nem úgy, ahogy azt a legtöbb rajongó várta.

    fear-the-walking-dead-1

    Pedig Los Angeles, mint helyszín akár tökéletes választás is lehetett volna, hisz mi reprezentálhatná hatásosabban az apokalipszist, mint annak a látványa, hogy egy többmilliós metropolisz kényszerül térdre a gyilkos kórság miatt. Nos, semmi, sajnos azonban ezzel a lehetőséggel egyáltalán nem éltek a készítők, de erről később. A történet középpontjában egy tanár, Travis Manawa (Cliff Curtis), valamint családja áll, pontosabban két családja, mert az ex-feleség is központi szerephez jut, fiával, Chris Manawa-val (Lorenzo James Henrie) együtt. A családi viszályokat hál’ Istennek nem erőlteti a széria, van ugyan némi zsörtölődés a két nő között, de épp csak annyi, hogy az ember ne érezze magát Barátok közt szituációban. Pedig az újdonsült barátnő, Madison Clark (Kim Dickens) két gyermeke nem épp mintapélda, Alicia (Alycia Debnam-Carey) ugyan csak hőzöngő tinikorszakát éli, a fiú, Nick (Frank Dillane) viszont keményen drogozik, ebből – értelemszerűen – lesznek gondok bőven. A pilot vele kezd, egy át-anyagozott este után delíriumos álmából felkelve arra eszmél, hogy a lány, akivel pár órája még bőszen szúrták a szert, most épp az ő húsára pályázik, holott már felkoncolt pár szerencsétlent.

    A Fear – nagyon helyesen – nem foglalkozik az okokkal, hogy miért és mi miatt tört ki a járvány, egyből belecsap a lecsóba, és teszi ezt a lehető leghatásosabb módon. Az első két rész nagyon jól megfogja azt a hangulatot, amit az egész évadnak kellett volna. A pánikot, az ismeretlentől való félelmet, tehát a cím FEAR részét. Azt, ahogy a család (és úgy en bloc mindenki) ráeszmél a helyzet súlyosságára, ahogy a pánik kitör az utcákon, a rendvédelmi szervek tehetetlenségét, tehát egy jól működő rendszer teljes összeomlását. Az újraegyesült család, a fodrászüzletükben ideiglenes menedéket adó Salazar famíliával együtt elhatározza, hogy keletre, a sivatag felé veszik az irányt, mondván ott csak nem lehet ilyen rossz a helyzet. De előtte még visszamennek a házba pár dologért, hogy az évad addigi jól felépített íve pillanatok alatt hulljon szét…

    AMC_FEAR_S1_101_TAS-800x450

    A harmadik rész eléggé teátrálisra sikeredett befejezésében ugyanis megérkezik a katonaság, az évad második fele pedig konkrét rebootnak is betudható. Több mint egy hét telik el a milícia érkezése óta, Travisék lakónegyedét kordonnal zárják körbe, és látszólag mindent kézben tartanak. Nos, ekkor üti fel a fejét az időhúzás, a hiteltelenség, valamint a fókuszvesztettség, egyszóval minden, ami miatt csalódás lett a Fear the Walking Dead első évada. De csak sorjában!

    Az, hogy a játékidő nagy része ebben az izolált, fertőzöttektől mentes térben játszódik egyet jelent azzal, hogy konkrétan alig találkozni zombival a maradék részekben. Pont az veszett tehát el a sorozatból, amiről szólnia kellett volna: miképp viszonyulnak a még életben maradottak a halál ezen új formájához, és hogyan szoknak hozzá fokozatosan az új világhoz, melyben ők prédák csupán. Ehelyett kapunk jó nagy adag tétlenséget, össze-vissza futkozást, a sztereotípiák miatt teljesen felesleges karakterizálást, és egy olyan katonaság-képet, melynek barbarizmusa konkrétan nagyobb veszélyt jelent az emberekre, mint a tényleges fenyegetés.  Szerintem mindent elmondok azzal, hogy a pusztán hat részes évadba is sikerült filler epizódot csempészni, ez pedig még dupla hosszúság mellett is olcsó húzás lett volna. Amikor pedig a kamera végre elhagyja a biztonságos közeget, akkor jön csak az igazi szemöldökráncolás: Los Angeles teljességgel üres. A készítők le akarták nyomni a nézők torkán, hogy a mindenható katonáknak sikerült cirka két hét alatt úgy kiüríteni az angyalok városát, hogy még elvétve is csak ritkán látni egy-egy járkálót, hordákra pedig ne is számítson senki. Ilyen egész egyszerűen nincs, ha csak a fél állományt sikerül kiiktatni (és az esély erre is vajmi kevés lenne), akkor is élőholtak tömegének kellene az utakat rónia, persze apokaliptikus látvány, ahogy az újságot fújja a szél az üres utcán, csak épp senki nem veszi be. Szomorú látni, hogy az AMC az anyasorozat mellett itt is spórolni szeretne, pedig 17 milliós nézőszám fölötti nyitánnyal azért annyira nem kellene aggódniuk az anyagiak miatt.

    Ami viszont a legnagyobb negatívum, hogy a Fear a „túl”-ok sorozata lett, a szó legrosszabb értelmében: Trevis, a családfő túl totoja (bár a maga inkompetenciájával is sokkal szimpatikusabb karakter, mint Rick Grimes az utóbbi évadokban), Madison, a feleség túl rideg, Salazar, a volt katona túl radikális, a katonaság pedig túl badass. Pofátlanul archetipizál a Fear the Walking Dead, ez pedig az alapszéria árnyalt jellemei után óriási csalódás. Valódi személyisége egyetlen karakternek van, de a kőgazdag Victor Strand (Colman Domingo) karakterét csak az utolsó két részbe tudták belesuvasztani, így ez sem vigasz a többiek sekélyességére.

    fear-the-walking-dead-Nick

    Az évadzáró azért igyekszik helyrehozni a hibákat, de a lezárás így is inkább lett korrekt, mintsem kiemelkedő. Az eddig kispadon ülő élőhalottak százával özönlenek, láthatjuk, ahogy a fegyverek már kevesek lesznek a katasztrófa elhárításában, van ugyan pár hatásvadász és jó előre kiszámítható pillanat, de a nagyja még ezeknek is működik. A lezárás már-már igazi Walking Dead pillanatnak is betudható, ez csupán annak függvénye, hogy ki mennyire szimpatizál a karakterekkel. A látvány a helyén van, a városról készült nagytotálok betalálnak (de csak vizuális értelemben), a maszkmesterek is újfent remekelnek – bár tudásukat a kevés járkáló miatt annyira nem tudták megcsillogtatni -, a zene jól illik az egyes jelenetekhez, de a teljes hosszúságú intro-t nagyon hiányoltam. A színészekkel sincs különösebb gond, Frank Dillane játéka különösen tetszett, kár, hogy a végére nagyon mellőzték a képernyőről.

    A baj itt pont a lényeggel van. Az ígéretes kezdet után a lehető legrosszabb irányba ment el a Fear the Walking Dead, egyáltalán nem arról szólt, amiről kellett volna, és ezt csak tovább rontotta a karakterek semlegessége, valamint a sok unalmas momentum is. Az AMC jelmondata („something more”) ezúttal nagyon nem érvényesült, Robert Kirkman és Dave Erickson még a házi feladatot sem végezte el maradéktalanul, nemhogy adott volna valamit pluszba. Nagy kár, mert a spin-off megfelelő fókusszal gond nélkül kiléphetett volna a Walking Dead árnyékából (pláne, hogy a tavalyi évaddal nem rakta túl magasra a lécet), de ez sajnos nem történt meg. Talán majd jövőre…

  • Fordítsátok fegyvereiteket Snow ellen!

    A héten érkezett meg A kiválasztott második részének utolsó trailere, amely végül lezárja az Éhezők Viadala történetét.

    Az előzetes minimalistának tűnhet, de pont ezzel éri el a hatását. A nagyjából két perces videóban a főhőst, Katniss Everdeent hallhatjuk, amint harca buzdítja az elnyomás alatt élő polgárokat. A cél megdönteni Snow elnök diktatúráját, hogy beköszönthessen egy jobb kor.

    A beszéd alatt a korábbi előzetesekből már jól ismert képsorok köszönnek vissza, de újakat is láthatunk. Habár ez a Mockingjay-montázs konkrét történetet nem beszél el (ami valahol nem is baj), az utolsó film komor világát kíméletlenül tárja elénk. A borongós hangulatot nyugodtabb képek (Katniss és Prim összeölelkezése) és akciódús jelenetek oldják fel.

    Remélhetőleg az utolsó rész méltó befejezést nyújt a trilógiának. November 20-án kiderül.

     

  • Megjelent az Iscambe erdeje és az Égj, Inkvizítor!

    Két várva várt újdonságunk jelent meg október elején a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, a Metropolis Media gondozásában. Az Iscambe erdejében a társadalom összeomlását követően Európát sűrű őserdő borítja, Marseille-ből pedig két vándor indul útnak, hogy a régi kultúra nyomára bukkanjon. Az Eymerich-trilógia harmadik kötetében újabb rejtélyes eretnek szekta tartja sakkban Aragóniát. A főinkvizítor ezúttal Castres-t veszi célba, ahol küldetése során az emberi lét és hit fontos kérdéseivel is szembesülnie kell.
    Iscambe_erdeje_v2_400

    Christian Charrière
    Iscambe erdeje

    A magasabb szintű emberi civilizáció megszűnt létezni. Európa jó részét sűrű erdő borítja. A vaskézzel kormányzott Marseille-ből útnak indul egy remete és tanítványa, mert a legendák szerint a járhatatlan sűrűség közepén ott vannak valahol egy Párizs nevű csodálatos helynek a romjai, melyek között minden kérdésükre megtalálhatják a választ.
    Aki azonban eddig be mert hatolni Iscambe erdejébe, annak az irdatlan fák zöldellő labirintusában megbomlott az elméje, vagy a rengeteget lakó különös fenevadak szaggatták szét testét. A két vándor mégis vállalja a veszélyeket, sőt segítőtársaik is akadnak útjukon. Azt viszont nem is sejtik, hogy nyomukban még egy vérszomjas ellenség jár: a marseille-i urak zsoldoshada, akiknek feladata, hogy bármi áron megakadályozzák az ősi tudás visszatértét kényelmes keretek közé szorított világukba.

    Charrière költői, pikareszk látomása sok méltatója szerint J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura szerzőjének stílusát idézi, és ahogy Tolkiennél a szöveg keletkezésének hátterében ott sejlik a fasizálódó Európa katasztrófájának rémképe, úgy az Iscambe erdeje is időszerűbb ma, mint valaha, reménysugár a bizonytalanság rengetegében eltévedt kontinens írástudói számára.

    inkvizitor3

    Valerio Evangelisti
    Égj, Inkvizítor!

    Aragónia, a 14. század. A királyság főinkvizítorát, Nicolas Eymerichet Castres-ba rendelik, egy újabb rejtélyes eretnek szekta, a mascok fölszámolására. A véres szertartásaikkal hírhedtté vált eltévelyedettek ellen Eymerich drasztikus lépésre szánja el magát: tisztítótűzzel tünteti el még a nyomukat is e világból, akár ártatlanok élete árán.
    Amerikai Egyesült Államok, a 20. század. A Ku-Klux-Klán elvein nevelkedett őrült tudós, Lycurgus Pinks megtalálta a tökéletes ellenszert az ország fekete lakosságának gyarapodására: egy vírust, amely válogat!
    A kétfajta tisztítótűz lángjai a közeljövőben érnek össze, és csapnak legmagasabbra. Itt Pinks és az amerikai elnök a Fehér Házban keresnek menedéket egy világméretű katasztrófa elől. Csakhogy talán már nincs menekvés…

    Az Európa-díjas Valerio Evangelisti inkvizítora ismét az emberi lét és a hit fontos kérdéseivel szembesül, a történet két szála pedig szokás szerint a legkiszámíthatatlanabb és legmeglepőbb módon találkozik ebben a misztikus történelmi krimiket a tudományos-fantasztikummal vegyítő, mesteri regényben.

    „Az utóbbi évtizedek legeredetibb irodalmi kísérlete.”
    – Goffredo Fofi, olasz kritikus

    „…letehetetlenül izgalmas, minden sorában érdekes történet…”
    ekultura.hu
    (a második kötetről)

    Az Iscambe erdeje és az Égj, Inkvizítor! most akciós áron megrendelhető a Galaktikabolt.hu webáruházban.

  • 2017: magáncéggel a Holdra

    Az egyik Holdra törekvő magáncégnek már szerződése van egy rakétaútról égi kísérőnk felszínére. A Moon Expressz nevű, űrrepüléssel foglalkozó vállalat hozzávetőleg 30 millió dolláros üzletet kötött a Rocket Lab-bel öt lehetséges kilövésre, melyek 2017-től kezdődnének. Ezáltal ők lehetnek az első olyan magáncég, amely sikeresen juttat szondát a Holdra.

    A Moon Expressznek már 2 repülése is le van foglalva 2017-re. Mindkettőnek az lesz a célja, hogy a vállalat MX-1 es gépei sikeresen landoljanak a Hold felszínén. A szerződésben szereplő másik három kilövésnek még nincs meghatározott időpontja. Ezzel némi mozgásteret akartak hagyni maguknak, hogy szükség esetén, a tapasztalatok alapján módosításokat tudjanak végrehajtani.

    Bob Richards, a Moon Expressz vezérigazgatója ennek kapcsán azt nyilatkozta:

    „Az űr kemény dolog, és bárki vállal is ott bármiféle küldetést, alázatosságot tanul és nagyon gyorsan szerénnyé válik.”

    A Moon Expressz tapasztalatszerzésre tervezi felhasználni a fent említett kilövéseket, hogy biztosan és az űrjármű sérülése nélkül tudjanak landolni. Így reményeik szerint a későbbiekben más cégek és űrügynökségek is használhatják majd az MX-1-est tudományos kísérletekre, vagy arra, hogy más eszközöket juttassanak a holdfelszínre.

    Akad még azonban elintéznivaló az első fellövési kísérlet előtt. A Rocket Lab éppen dolgozik az Electron rakéta megépítésén és egy kilövőszerkezeten, amely viszonylag kis súlyú eszközöket fog különböző keringési pályákra állítani azoknak, akik meg tudják ezt fizetni. A Moon Expressz űrkalandjai kilövésenként 4,9 millió dollárba fognak kerülni. Ezt az árat Richards olyan alacsonynak tartja, hogy szerinte akár bomlasztó hatással is lehet az iparra. Richards nyilatkozata alapján a Moon Expressz jelenleg három fellövésre gyűjt pénzt.

    A Rocket Lab még nem lőtt Electron rakétát az űrbe, de Richard úgy hiszi, hogy 2017 re „tízesével számolhatják” a sikeres kilövéseket, és bízik benne, hogy a rakétaépítő cég sikeresen el fogja juttatni az MX-1 et a holdra.

    A Moon Expressz részt vesz a Google Lunar X prize versenyen (Hold 2.0) amely akár 30 millió dollárral is jutalmazhat egy magáncsapatot, akik eljutva a Holdra különböző feladatokat hajtanak végre. (Egyik versenytársuk, az Astrobotic aláírt egy szerződést a SpaceX-el egy Falcon 9-es fellövéséről jövőre)

    Richardsnak már vannak elképzelései arról, hogy mire költené a díjat.

    „ A Hold eddig csak szuperhatalmak számára volt elérhető, pedig ott van mindössze negyed millió mérföldnyire tőlünk. A Föld nővére, tehát számunkra igazán kényelmes hely arra, hogy megtanuljuk, hogyan utazzunk az űrben, és hogyan tágítsuk tovább az emberiség gazdasági szféráját.”

    Forrás: Mashable

  • Agents of S.H.I.E.L.D. 3. évad premierkritika

    A DC-vel ellentétben a Marvel tudatosan építi univerzumát, hisz míg előbbi különválasztja a blockbustereket a kisképernyős produkciótól, addig a „színesebb” képregény-nagyhatalom nemcsak a mozifilmek útját tereli mérnöki pontossággal, de a tévében is ugyanaz a világ tárul a néző elé, amelyben a Bosszúállók akcióznak. Az Agents of S.H.I.E.L.D. rengetegszer reflektál a nagytestvérekre, azonban hiába a betonbiztos alap, ez még nem garancia a minőségre. Ez pedig az első évad kezdeti részeiben ki is ütközött rendesen, hiába került a pilot rendezői székébe maga Joss Whedon. Szerencsére a kezdeti bukdácsolások után hamar magára talált a széria, az Amerika Kapitány: A Tél katonája crossover után pedig egyenesen remek lett, a maga popcorn-sorozat módján természetesen. A második évadban debütált Inhumans témakört ugyan kissé korainak érzem, hisz a film valamikor 2019 környékén érkezik, a sorozat pedig (a nézettségi mutatókat elnézve) valószínűleg nem fogja megérni a debütálást. A felvezetés jelleg ellenére azonban az Agents of S.H.I.E.L.D. önállóan is megáll a lábán, ezt pedig a 3. évad premierje is csak alátámasztani tudja.

    shield0206151280jpg-8e90cf_1280w

    Természetesen folytatódik az Embertelenek vonala, hisz a 2. évad végén konkrétan az ökoszisztéma részévé válik a Terrigen, mely az idegen gén beépüléséhez, s ezáltal a mutációhoz szükséges. A világ nem igazán érti mi is ez az egész (sőt, még a sokoviai események is kérdőjelként élnek az emberek emlékezetében), de egy újonnan alakult titokzatos csoport már kezelésbe vette az eseményeket (a radikális, „amit nem értünk, azt pusztítsuk el” mentalitás jegyében természetesen). Eközben a hamvaiból feltámadt S.H.I.E.L.D. igyekszik gátat szabni az eljövendő katasztrófának, valamint rájönni, ki mozgatja a szálakat a háttérben. Annyi ugyanis bizonyos, hogy nem a Hydra áll az események mögött.

    Ebből az alapszituációból indul a 3. évad, és a fókusz is ezen a vonalon van leginkább. Coulson és a többiek az újdonsült szervezet után kutakodnak, nem kevés akcióval fűszerezve a nyomozást, melybe egy túlméretezett inhuman is beleszól, potenciális főellenféllé válva. May a premierbe érthetetlen okokból nem fért bele, ahogy Ward sem, mondjuk ez utóbbi inkább pozitívum. Kiemelt szerepet kapott viszont Skye, vagyis új nevén Daisy, aki Mock-al alkot remek párost, míg Coulson Hunterrel karöltve szerez szórakoztató perceket a nézőknek. Simmons rejtélyes eltűnése sincs mellőzve, az érzelmeire ráébredő Fitz minden tudását latba veti, hogy a bőbeszédű tudóslányt kiszabadítsa a titokzatos obeliszkből. Célja érdekében nem rest életveszélyes akciókba bocsátkozni, ha valakinél radikális jellemfejlődés (vagy inkább változás) ment végbe a két évad alatt, az mindenképp ő. Üresjárat szinte nem is volt a nyitányban, végig pörögtek az események, volt ugyan némi melodráma, de a karakterizálás miatt ez nem negatívum, Fitz kitárulkozása pedig kimondottan erős és releváns volt. A sztori jó alapozást kapott, azt már most sejteni lehet, hogy az Emberteleneket kutató csoportosulás inkább lesz szövetséges, mintsem ellenfél, és Simmons vonala is tartogat meglepetéseket, az utolsó képsorok alapján legalábbis. Mindezek mellett a Hydra is ott bujkál még valahol a színfalak mögött, és ott van természetesen maga a fertőzés is, mely nem csak a fősodornak nyújt remek vázat, de még egy-két jól sikerült „heti eset” is kikerekedhet belőle, bár a filler epizódokat – szerencsére – már az előző szezonban sem erőltette a széria.

    letöltés

    A látványra sok panasz nem lehet, az effektek (melyből a témából adódóan lesz egynéhány) jól néznek ki. Furcsa látni, hogy a Disney ebbe a produkcióba mennyi pénzt invesztál, miközben az Egyszer volt hol nem volt, mely az álomgyár rajzfilmjeit eleveníti meg, több éves lemaradásban van CGI terén. A zenék a filmekből ismerős traktusokat vonultatják fel, így megteremtve az autentikus Marvel hangulatot, ami óriási pozitívum. Öröm látni, hogy, akárcsak a Gotham, úgy az Agents of S.H.I.E.L.D. is képes volt a fejlődésre, annak ellenére, hogy sokan teljesen leírták az első részek alapján, s ezáltal rengeteg nézőt vesztett, szinte csoda, hogy egyáltalán zöld utat kapott a 3. évad. A premier alapján az új szezon legalább olyan remek lesz, mint a tavalyi, az pedig csak a hab a tortán, hogy nem az aktuális filmek alapján alakítják a történetet, hanem egy külön sztoriba kezdtek, ami majd kulminálódhat pár év múlva. Addig is megéri tévéképernyőn követni az Embertelenek útját, mert bár klasszikus értelemszerűen nem lesz belőle, a heti Marvel-adagok bőven kitöltik a mozik közötti időt.