Szerző: galaktikaggadmin

Iscambe erdeje

Sűrű zöldellő vadon a titokzatos Iscambe, ahová Christian Charriére, a francia Tolkien bevezeti olvasóját a Galaktika Fantasztikus Könyvek legújabb, október elején megjelenő kötetében, az Iscambe erdejében.

Habár itthon Christian Charriére neve nem olyan ismert (csak egyetlen regénye, a Helyettem, kis virág jelent meg tőle magyarul), hazájában nagy elismerésnek örvend, jelentőset alkotott a krimi és a sci-fi műfajában. Több rangos díjat és kitüntetést kapott, mint például Quai des Orfévres-díjat a Helyettem, kis virág detektívtörténetéért.

1940-ben született és viszonylag rövid ideig élt (2002-ben hunyt el 62 évesen), élete mégis regényesnek mondható. Olyan tájakra jutott el, melyekről a legtöbb ember álmodni se mer. Dolgozott franciatanárként Lappföldön, volt csapos Tokióban, haditudósító Vietnámban, bejárta Dél- kelet-Ázsiát, egy időben pedig Balin is élt. Otthonában dolgozott irodalmi főszerkesztőként (Figaro lap), újságíróként (Combat lap) pedig fontos történelmi eseményeknél volt jelent, mint 1968-ban a párizsi diáktüntetésen. Íróként is hamar sikerült befutnia, első regénye, a Le Printemps des enragés 1968-ban jelent meg. Azonban életében, később pedig gondolkodásában a legnagyobb fordulatot himalájai utazása jelentette 1970-ben. Ott találkozott Henry Corbin filozófussal, aki megismertette Chairrére-vel a keleti hitet és spiritualitást. Ezután az író érdeklődése a spiritualitás, az álomfejtés és az önismeret felé fordult. Ez írásaiban is tetten érhető: az ezoterikus szimbolizmus és az álomfejtés fontos szerepet játszik, külföldi élményeit felhasználva pedig hitelessé, átélhetővé teszi a történetet. Nincs ez másként az Iscambe erdejénél se.

A regény 1980-ban jelent meg Franciaországban. A cselekmény egy, az európai kultúra letűnése utáni jövőben játszódik. Ismert világunk romjai fölé gigászi méretű erdők és zöldnövényzet nőtt, az emberiség maradéka pedig Marseille-ben él egy totalitárius hatalom alatt. A természet uralta világban két emberben, It’vanban (mester) és Evariste-ben (tanítvány) felmerül a kérdés, hogy voltak-e előttük mások is ezen a világon? Mivel kíváncsiságuk nem hagyja őket nyugodni, így útra kelnek, hogy felkeressék a letűnt civilizáció romjait egy Párizs nevű legendás helyen. Úti céljukhoz azonban csak veszélyekkel teli út vezet: át kell kelniük Iscambe erdején. Itt rendkívüli lények élnek, mint óriásira nőtt termeszek és csigák, húsevő virágok, de királyi zsoldosok is üldözőbe veszi a két utazót.

Ahogy a tartalomból ki lehet venni, Charriére több műfajt ötvöz ebben a regényében. Az Iscambe erdejét általában a fantasy műfajába szokták sorolni, de erőteljesen jelen vannak a disztópikus/poszt-apokaliptikus jegyek is, elég csak a marseilles-i világra gondolni.

A legnagyobb varázslatot a történetben mégis a bemutatott mesebeli erdő adja, melynek megteremtéséhez Charriére sokat merített dél-ázsiai élményeiből. Az erdő szinte életre kel a könyv lapjain: végig érezni a pulzáló életet, illatát, látni gyönyörű növényeit és lényeit, miközben erősen jelen van fenyegető természete is. Ez az egész egy erős, de nehezen leírható hangulatot kölcsönöz a könyvnek.

Charriére regényét egyfajta visszafogott humor is átszövi, ami főhőseink útja során bontakozik ki. Kalandjaik során találkoznak a mi világunkból ismert épületekkel, amikről csak találgatják, hogy mik is lehettek egykor. Egyik megmosolyogni való jelenet az, mikor Evariste a benzinkutat vallási helynek gondolja.

Charriére regénye kultikus és mindenképpen felejthetetlen élmény. Kalandos, diszkrét humorú, önreflektáló mű nagyon is aktuális mondanivalóval Európáról.

szeptember 26, 2015
Gotham – Elindult a 2. évad

Nemcsak a mozivásznon, de a TV képernyőn is reneszánszukat élik a különféle képregény-adaptációk. Elég csak a CW egyre masszívabb felhozatalára gondolni (Arrow, Flash, illetve hamarosan a Legends of Tomorrow), de akad egy időközben elkaszált Constantine is az NBC-n, az abc-n ott a Marvel filmek kistestvérének is tekinthető Agents of S.H.I.E.L.D. (illetve annak előzménye, az Agent Carter), valamint nemrégiben a Netflix is rápörgött a témára a Daredevil-el. Tavaly a FOX is beállt a sorba, és előállt Jim Gordon előtörténetével, ez volt a sokakat megosztó Gotham, mely a képregény miliőt mellőzve inkább egy kissé noir hangulatú kriminek volt tekinthető, erősen hullámzó minőséggel, de remek hangulattal prezentálva Batman leendő ellenlábasainak kezdeti lépéseit.

Azt maga a produkció feje, Bruno Heller (Róma, A mentalista) is elismerte, hogy különösebb koncepció vagy tematika nélkül álltak neki a szériának, ezért volt sokszor csapongó, fókuszvesztett az első évad, kiváltképp annak második fele. Jöttek persze az ígéretek, hogy másodjára majd nem így lesz, törekednek a koherenciára, és jobban ráerősítenek az ikonikus gonoszokra, de a borzasztóan összecsapott finálé után azért némileg szkeptikusan ültem le a premier elé. Épp ezért nagy öröm, hogy leírhatom: nagyszerűen kezdett a Gotham 2. szezonja.

Az írás innentől spoilereket tartalmaz!

A készítők nagyon ügyesen (khm, klisébe hajlóan) megoldották, hogy ne nagyon kelljen foglalkozniuk az előző évad végi perpatvar következményeinek kibontásával. Az „egy hónappal később” felirat után ugyanis Pingvin már kiskirályként tiszteleg, Falcone és Maroni szóba sem kerül, Harvey a rendőrséget otthagyva pultosnak áll, Arkham roskadozik az elmebetegektől, a „közösségnek” pedig immáron Jerome és Barbara is részese, kiknek szerepe meghatározó lesz az évadban. Egyedül Jim nem enged hivatásából, hiába fokozták le közlekedési rendőrré, továbbra is szolgálatban van, egészen addig, míg egy incidens miatt Loeb el nem éri, hogy kirúgják a GCPD-től. Ez lesz az a momentum, ahol a sorozat hangulatilag nagyon megváltozik az előző etaphoz képest, mert bár vidám hangvételű eddig sem volt, innentől végképp ráillik a noir jelző. Jim, hogy állását visszaszerezze nem rest illegalitásba vonulni, segítséget pedig Pingvintől kér, aki cserébe behajtót csinál belőle. Az új (és természetesen ideiglenes) életmódhoz társul az alkoholizmus, Gordon deviáns viselkedéséhez pedig igazodik a képi világ is, az eddigi barnás színben úszó nagytotálokat a szürke, borongós városképek váltják fel, legtöbbször szakadó esővel megtoldva – a hangulattal tehát továbbra sincs gond. A megváltozott hangvételt csak tovább fokozza a brutalitás, a Gotham még véresebb lett, és mostanra egy levágott fejjel való morbid játszadozás is gond nélkül belefér – nem hiába készült a felnőtt besorolást kapott promó videó.

Új ellenfél is akad, Theo Galavan személyében, aki az Arkham-ból megszöktetett bűnözőkből szeretne csapatot verbuválni (elég drasztikus módszerekkel), karizmája pedig percek alatt eladta a karakterét, erős antagonista lehet belőle, főleg, ha az írás minősége a továbbiakban is ennyire jó lesz. A fő szál valószínűleg rá fog koncentrálni, de mellette Nygma sem kerül perifériára (volt pár zseniális perce a részben), Pingvin is tovább építi birodalmát, és persze Bruce Wayne története sem elhanyagolható, hisz végső soron Gotham az ő védelme alatt fog állni pár év múlva. Most először nem is éreztem feleslegesnek a szerepeltetését, szóval, ha jól mozgatják a szálakat, teljes értékű szereplő is lehet.

Hibátlan persze messze nem volt az epizód, Selina pálfordulása már az élőző évad végén is hiteltelen volt, most pedig, hogy immáron Pingvin jobbjaként tiszteleg, szinte nevetséges volt a karaktere. Jim pálfordulása sem túl hihető, hiába volt szükségszerű, az igazság bajnokaként megismert férfitől ez túl erős váltás, melyet maximum annyival tudnak majd kompenzálni a későbbiekben, ha belevisznek némi morális dilemmát az életébe. Volt továbbá pár felesleges kameraállás, illetve rendezői közhely is (menekülés egy étterem konyháján át, komolyan?), de összességében jól összerakott epizódot kaptunk, melyen végre érződött az átgondoltság, a javulni akarás. Ha jó lesz az átívelő szál, kevesebb lesz a heti eset, és nem rontják el a karaktereket, egy remek évadnak nézünk elébe, mely kijavítja az előző felvonás minden hibáját, és megtartja annak minden előnyét. Úgy legyen!

szeptember 25, 2015
Szeptemberi Apokalipszisek

Az idei szeptember egy igen furcsa hónap. Ön is úgy érezte, mintha nem klappolna minden úgy, ahogy kellene? Mintha nem is önmaga lenne?

Megkezdődött a tanév, a nyári szabadságokról mindenki visszatért, de mégsem ettől különleges ez a hónap. Ne szerénykedjen, hiszen túlélt máris két világméretű apokalipszist!

Egy jóslat szerint 2015 szeptember 12-én véget kellett volna, hogy érjen a világ. Ahogy azt láthatjuk, mégsem így történt.

Nem újdonság, hogy jobbára bárki elővehet egy régi könyvet, papírt, leletet és a saját értelmezésében világvégét kiálthat. Ám aggódni nem kell, hiszen valahogy túléltük az Y2K-t (2000-es év apokalipszise), és a nem oly régen történt 2012-es globális méretű, végzetes katasztrófákat is. A szeptember tizenkettedikére megjósolt vég a zsidó Sabbath év végét érinti, mikor összeomlott volna a világgazdaság, és a Földbe is üstökösök csapódtak volna.

Az e havi próféciák azonban nem állnak meg csak egynél. Amerikai lelkészek a Biblia újraértelmezése végett rájöttek, hogy minden csillagászati esemény, amik az elmúlt pár évben történtek, mind-mind a vég kezdetéhez tartoznak. Szerintük az amerikai teljes holdfogyatkozás tette fel a pontot az ügy végére; mármint akkor kezdődött el a vég. Idén szeptemberben várható a Véres Hold Apokalipszis, amik a Hold vörössé válik és eljövend világunk vége. Ez felvet néhány kérdést, de legfőképpen az mozgatja az emberek fantáziáját, hogy – a prófécia szerint négy véres holdnak kell „bekövetkeznie”- ezek az égi jelek csak bizonyos kontinenseken látszódnak. Ha csak az amerikaiak látják, attól a világvége világméretű lesz? Szeptember 28-án várható az utolsó Véres Hold, és kiderül igazuk volt-e a lelkes istenfélőknek.

A különböző világvége-teória gyártók nem állnak meg itt: mindig felüti a fejét újabb és újabb apokalipszisokról szőtt – legtöbbször megalapozatlan – elméletek, amik szerencsére soha nem következtek be. 2021-re is jósolnak egyet, amiben a világrend megbukik és anarchia lesz úrrá a Földön.

A vég azonban várat magára. Mint mindennek, egyszer a Földnek is valóban vége lesz, de nem az elkövetkezendő évtizedekben, sem évezredekben. A NASA szerint nagyjából ötmilliárd év múlva Napunk vörös óriássá válik és eltöröl néhány bolygót a létezésből, köztük a Földet is. Előtte a folyamat évmilliókig elhúzódik majd, élet addigra már nem is lesz bolygónkon.

Vonz a katasztrófa? Nézd meg, mit kínál e témában a Galaktikabolt.hu!

szeptember 24, 2015
Csúcshatás – Debütál az új sorozat

Az elmúlt években nagy divatnak örvendtek a klasszikus filmek újragondolásai. Rengeteg filmtörténeti darabot „modernizáltak”, vagy bújtattak más köntösbe, a nagyobb bevétel érdekében. Az is cél, hogy a nézők mai szemmel is megértsék az egykor (talán még ma is) aktuális társadalmi, gazdasági témákat. De inkább az előbbi jellemző: a régi filmeket leginkább modern látványvilággal turbózzák fel.

Mostanra új trend ütötte fel a fejét, ami kicsit felhasználja mindazt, amit fent említettem, de valamit hozzá is kíván tenni. A nagybevételű mozisikerek kezdenek a kisképernyőre áttérni, és ez nem feltétlenül baj. Azonban ami belefér egy nagyjából kétórás filmbe, nem biztos, hogy megállja a helyét egy többrészes, esetleg évados sorozatban. Eddig viszont nem úgy néz ki, hogy probléma lenne belőle, hiszen a 12 majom sorozat-adaptációja is egészen jól sikeredett, és hamarosan indul a Különvélemény szériája is.

A 2011-es mozisiker után – szeptember 22-én debütált a Csúcshatás kisképernyős változata. Bradley Cooper végre kitört a skatulyából, miszerint „ő az a tag a Másnaposokból”. Olyan önálló főszerepet kapott, amit valóban megérdemelt, és megmutathatta színészi tehetségét. A film kellemesen ötvözte az enyhe sci-fit a pörgős akcióval és a kevésbé komor, de elgondolkodtató thrillerrel. Ezt a receptet akarja a CBS továbbvinni a sorozattal is.

Főszereplőnk, Brian (Jake McDorman) sosem volt szent életű, és nem is tudott felmutatni semmit életében. Apja súlyos beteg, és ez mélyen elgondolkodtatja. Kezdi belátni, hogy elfecsérelte életét, és bárhogy akarja, képtelen apjának segíteni. Ám összefut régi barátjával, akitől kap egy szert, ami újra felnyitja szemét, és másképp tekint a világra. Az agya minden rejtelme kitárul előtte, végre úgy érzi, bármit megtehet, és minden korlát megszűnik benne. Csak nem tudja, ezzel mibe nyúlt bele.

Az FBI az NZT-48 nevű csoda-drog után nyomoz, Rebeccával (Jennifer Carpenter) az élen, akit a Dexterből már jól ismerhetünk. Briant gyilkosság gyanúja miatt üldözik, és az NZT segítségével próbálja tisztázni magát.

A sorozat rendszeresen feltűnő karaktere, a 2011-es film főszereplője, Eddie Morra lesz, akit továbbra is Bradley Cooper játszik.

A pilot epizód alapján nagyszabású következtetéseket nem lehet levonni. Remélhetőleg a többi rész is olyan adrenalinnal fűtött lesz, mint az első, és kialakul belőle egy vérbeli thriller-sorozat.

szeptember 23, 2015
A Hátrahagyottak sorozatajánló

Damon Lindelof munkássága eléggé megosztó lett az utóbbi években, ez pedig elsősorban a Lostnak, pontosabban az utolsó évadainak tudható be. Az eleinte szárnyaló, sőt, a kisképernyőről addig alkotott véleményt konkrétan újradefiniáló széria történetének alakulása ugyanis még a legvérmesebb rajongók szerint is túlmisztifikált lett a végére, azt pedig keveseknek vette be a gyomra, hogy a finish nemhogy feloldotta volna az évek alatt felgyülemlett kérdések sokaságát, inkább még többet teremtett, így szúrva ki a megvilágosodásra vágyó nézőkkel. Az író tavaly újra egy misztikus felütéssel operáló történettel tért vissza a sorozatok világába, Tom Perrotta 2011-ben íródott, The Leftovers című regényét pedig olyan műgonddal adaptálta az azonos című sorozatban, hogy sokakat (köztük a cikk szerzőjét) már a pilot meggyőzött arról, hogy új klasszikus van születőben, mely méltó lehet arra, hogy egy szinten említsék majd a szigetes kalanddal.

A történet felütése kellőképp misztikus: egy október 14-i napon, egyik pillanatról a másikra eltűnik a Föld lakosságának 2%-a. Így leírva nem hangzik soknak, viszont a bolygó teljes lakosságát figyelembe véve ez bizony mintegy 140 millió embert jelent, és persze több százmillió hátrahagyott családtagot, barátot. A jelenségre (melyet nemes egyszerűséggel „Sudden Departure”-nek hívnak) érdemleges magyarázat nem születik, a kereszténység interpretálhatná akár a Jézus által megjövendölt Elragadtatásnak, de mivel nem (csak) igaz hívők távoztak, így ez a teória hamar bedől. De sem más vallás, sem pedig a tudomány nem lel magyarázatot az eseményre (maximum a kormány az, aki valamiféle mintát keres az eltűnésekben, a hozzátartozók segélyezésénél ugyanis egy 150 – sokszor egészen pejoratív – kérdésből álló űrlapot kell kitölteniük a kérvény benyújtóinak), ami pedig a legfontosabb: maga a széria sem foglalkozik túl sokat a csodába hajló történéssel. Aki tehát a rejtély mibenléte miatt kezdene bele a sorozatba, azt már most óva intenék, a Hátrahagyottak ugyanis csak annyira misztikus thriller, mint amennyire a Walking Dead zombiapokalipszis: Az esemény csupán kontextusként szolgál a karakterdrámának, mely, akárcsak az AMC sikerszériájában, úgy itt is jelesre vizsgázik. A lényeg tehát a maradék 98%, kiknek kezdeti döbbenete előbb gyászba, majd a sorozatbeli jelenre (3 év telik el az eltűnés óta) rezignáltságba fordul, az első részben látható megemlékezés már csak formalitás, a sebek ugyan nem gyógyultak be teljesen, de a válaszok keresésével már felhagytak az az emberek.

Paradox módon a Leftovers középpontjában épp egy olyan család áll, melyből egyetlen tag sem távozott el. Kevin Garvey (Justin Theroux), a tulajdonképpeni főszereplő egy, az eseményektől teljesen megcsömörlött rendőr, kinek apja elmegyógyintézetben van, lánya pedig szülei szétválása miatt egy hedonizmusba menekülő tinédzser. Volt felesége, Laurie Garvey (Amy Brenneman) egy, a tragédia után megalakult csoport, a Guilty Remnant (=Bűnös Maradék) tagja. A GR kvázi szektának tekinthető, melynek részesei némasági fogadalmat tesznek, folyton fehérben járnak, és egyik cigarettát szívják a másik után. Miért? Mi célból? Ez (amolyan Lindelof módon) szintén nem derül ki, pontosabban a készítők szabad utat engednek a különféle értelmezéseknek, a csoportosulás ugyanúgy lehet a beletörődés, mint az emlékezés jelképe is. A cselekmény fő vonalát drasztikus tetteik, valamint azok következményei adják, melyek óriási hatással vannak a szereplők életére, és így a történet alakulására. Ténykedésük pedig teljességgel ambivalens, hisz nehezen lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen segítők, vagy ellenségek. Szignifikáns részét képezi még a sztorinak egy magát prófétának valló férfi, Wayne Gilchrest (Peterson Joseph) története, ő képviseli leginkább a misztikus vonalat a Hátrahagyottakban, persze az, hogy megalomán, őrült, vagy tényleg tud valamit a háttérben húzódó eseményekről – szinte értelemszerűen – rejtve marad. Nora Durst (Carrie Coon) története talán a legkeservesebb az összes szereplő közül, tragédiájára nagyszerűen építkezik a Leftovers, hogy aztán a végkifejletben összekapcsolódjon a Garvey család kálváriájával – ezzel megágyazva a hamarosan érkező második évadnak.

A technikai részletek – a HBO-tól már megszokott módon – kitűnőek, a fényképezés nagyszerű, a párbeszédek sokszor a filozofikusság határát súrolják, a színészi játék remekel, pedig igazán ismert név csak egy van, Liv Tyler, kinek szerepe a történet szempontjából mondhatni marginális, ez pedig azért pozitívum, mert így nem hiszi azt a néző, hogy a csatorna vele akarja eladni a show-t. Az egészre a koronát viszont Max Richter szívbemarkoló zenéje teszi fel, melyhez foghatót – és ezt most túlzás nélkül mondom – még nem hallottam sorozatban, főleg annak függvényében, hogy milyen mesteri módon asszisztál a képi világhoz.

A Hátrahagyottak messze nem való mindenkinek. Ha valaki egy könnyed popcorn sorozatra vágyik, az inkább a CW vagy a CBS kínálatából szemezgessen, Lindelof műve ugyanis gondolkodásra késztet (hovatovább megköveteli azt), odafigyelést igényel, ugyanakkor maradandó élményt biztosít a témára fogékony nézőknek. Egy különös történet különös szereplőkkel, csodálatos képi és hangzásvilággal, mely közönség-kedvenc ugyan bizonyosan nem lesz, a kultuszstátuszt már most megérdemli, pedig még csak egy évadot élt meg. Október 4-én indul a második felvonás, melyen Lindelof már saját kútfőből dolgozik (az alapanyagul szolgáló regény cselekményét jobbára kimerítette az első szezon), az eddig látottak alapján azonban nem kell aggódni attól, hogy alábbadna a minőség.

https://www.youtube.com/watch?v=e9RlsD8lIO0

szeptember 22, 2015
Holdrengéseket vizsgál a NASA

Ahogy a Földön megszokott szeizmikus jelenség a földrengés, úgy a Holdon is megtalálhatóak ezek, ráadásul igen nagy számban. Már a holdralépés után megállapítottak holdrengéseket, és azóta több, mint 13 ezret számoltak össze. Azonban a NASA legújabb kutatása, és egy új algoritmus szerint sok rengés felett elsiklottak.

Az eddig vizsgált szeizmikus mozgások egymástól is rendkívül eltérőek lehetnek, és néhány rengés miértjére mai napig nem derült fény.

A Max Planck Intézet kutatói egy olyan algoritmuson dolgozik most, ami megkönnyítené a különböző rengések azonosítását, és csoportosítását. Egy-egy minta alapján képes megtalálni a többi, hozzá hasonló rengéseket, így felgyorsítva a vizsgálatokat.

Az új eljárást már ki is próbálták: 1972 és 1977 közötti adatokat ellenőriztek. 200-nál is több olyan holdrengést fedeztek fel, amit eddig még soha. Egyfelől ez nagyszabású előrelépés lehet a holdkutatás szeizmikus jelenségét illetően, de az algoritmus másra is jó lesz.

A Marsra 2018-ban terveznek szondát küldeni. Az Insight nevű jármű kifejezetten a bolygó szeizmikus mozgásait vizsgálja, amit az új módszerrel hatékonyabban tudna elvégezni.

szeptember 22, 2015
Atomot a Marsra!

Elon Musk neve ismerősen csenghet: ő a Tesla (elektromos járművek), a SpaceX (űrkutatási vállalat) vezére, és a Hyperloop (1300 km/órával száguldó csővasút) nagy támogatója. Nemrégiben a Late Night Show-ba hívta meg beszélgetni Stephen Colbert, és a téma a Mars esetleges kolonizációja volt.

Számtalan ötlet született már a vörös bolygó lakhatóvá tételének érdekében, de Muské alighanem rendhagyó: ő atomot dobna a Marsra, ezzel gyorsabban növelve a terraformálás esélyeit. Szerinte így akár három éven belül lakhatóvá lehetne tenni a bolygót. Elképzelése szerint SpaceX rakétákból bombáznák le a jégsapkákat, majd ezután folyna minden a saját medrében. A világ kutatói nagy valószínűséggel ellenezni fogják az ötletet, hiszen sokkal nagyobb kárt okozhat a Mars kutatásában egy atombomba, mintsem segítene.

Az általánosan elfogadott elképzelése szerint oxigéntermelő algákat és fagyott metánt vinnének a Marsra, amik ugyan lassabban, de biztosabban készíthetnék el a légkört.

Musk ötlete kétségkívül rendhagyó, és nem biztos, hogy megérné kipróbálni, mert visszafordíthatatlan következményekkel járhat.

szeptember 21, 2015
Videó a Philae landolásáról

Amikor tavaly a Philae, Európa híressé vált leszállóegysége először közelítette meg 67P üstököst, hogy végrehajthassa a történelmi, november 12-i landolását, számos fotót csinált Rolis kamerájával. Ezek a poros, jeges terepről készült állóképek 10 másodperc különbséggel készültek, hogy a kis szonda a leszállását 67 métertől egészen 9 méterig dokumentálhassa.

Most a Rolis felvételei vizuális effektek segítségével egy sodró, egyperces filmé váltak. A videó valósidejű, hogy jól érzékeltesse, hogy milyen is lehetett az üstökös felszínére érkezni. Az Európai Űrügynökség (ESA) a videó kiadásával ünnepli a landolási hely (ami a kacsa formájú rész feje volt) kiválasztásának egyéves évfordulóját.

Döcögős út

Ahogyan most már mindenki tudja, a Philae nem maradt ezen a részen túl sokáig. A felszín érintése után a leszállóegység azonnal elugrándozott, egy kilométerrel az üstökös fölé emelkedve, mielőtt végleg megpihent volna egy árnyékos árokban.

A tartózkodási helye (amit Abydossnak hívnak) nem ismert pontosan, de a tudósoknak elég jó sejtésük van arról, hogy merre is lehet az egység. Ez azonban nem segítette sokat a próbálkozásaikat az általános kommunikáció felállítását a Philae és annak anyahajója, a Rosetta között. Utóbbi jelenleg is az üstökös körül kering.

A november 12-i landolást követő 60 órás munka után a szonda elhallgatott, hisz képtelen volt feltölteni telepét a leárnyékolt környezetében. Mikor a fényviszonyok javultak az év eleji évszakváltással, hétszer sikerült kapcsolatot létesíteni a Philae-val. Azonban ezek a kapcsolatok túl rövidek voltak ahhoz, hogy bármilyen tudományos vizsgálatot újra lehessen kezdeni a 67P felszínén. Az ESA reméli, hogy idén szerencsésebbek lesznek, amikor a Rosetta ismét képes lesz közelebb menni az üstököshöz. Jelenleg a műhold több száz kilométeres távolságban van. A megközelítéssel azt kockáztatná, hogy a 67P-ből jövő por – és gázviharba menne bele abban az időszakban, mikor az üstökös viszonylag közel van a Naphoz. A porvihar valószínűleg megzavarná a Rosetta üstökös körüli navigációját, s így veszélyben lenne.

A leereszkedésről készült film vizuális effektjeiért Jakub Knapik a felelős a Platige Image-től. A Becsvágy (Ambition) promóciós sci-fi kisfilm effektjeit is szintén ez a lengyel cég készítette, amit az ESA a Rosetta küldetésének támogatásáért készítettet. Az aláfestő zene az angol progresszív rockbanda, a Frost Saline számának az instrumentális változata.

Forrás: BBC News

szeptember 20, 2015
Mesterséges intelligencia: valóság és fikció

A gépek egyre emberibbé válnak, de lehetnek-e olyanok, mint a filmekben? A MI, azaz a mesterséges intelligencia az okos gépeket jelenti, és a fogalom 1950-es évekbeli megjelenése óta hosszú utat tett meg.

Napjainkban a robotok az emberek mellett dolgoznak hotelekben és gyárakban, mialatt vezető nélküli autókat tesztelnek az utakon. A kulisszák mögött egy okos algoritmusnak köszönhetően a tőzsdén is tevékenykednek, segítenek Amazonon vagy Netflixen könyveket és filmeket ajánlani, és még cikkeket is írnak. Azonban a mesterséges intelligenciák nem feltétlen rendelkeznek jó imidzzsel, gyakran azoknak sci-fiknek köszönhetően, amelyek a robotok hatalomátvételének sötét vízióját mutatják be. Legtöbbünknek az egyetlen referencia pont a MI-ket illetően ezek a filmek. Akkor mi is az igazság? Hol tartunk a tudományban és hasonlít-e arra a fikciós jövőre, amit kreáltunk?

A mindentudó robot

Talán HAL a leghíresebb rossz útra tért MI. A 2001 – Űrodüsszeia könyvben és filmben megjelenő HAL egy rövidítés a heurisztikus programozású algoritmus számítógépre. Arra tervezték, hogy ellenőrizze a Discovery űrhajó rendszerét (amin a cselekmény nagy része is játszódik) és kapcsolatot tartson a legénységgel. Azonban hamar a saját útját kezdi járni az emberek kizárásával.

Jelenleg a HAL-hoz leginkább hasonló gép, amivel rendelkezünk, az Watson, az IBM szuperszámítógépe, ami képes megérteni a természetes nyelvet és millió dokumentumot elolvasni néhány másodperc alatt. 2011-ben megverte a Jeopardy! kvízjáték (amerikai kvízműsor) két legjobb játékosát is.

HAL-al szemben ez a gép együtt dolgozik az emberekkel, például kutatásban, vagy segít új termékeket kifejleszteni nagy vállalatok (például a Coca-Cola, a Procter & Gamble) részlegein. Emellett számos amerikai kórházban is használják, hogy segítse az onkológusokat az új, rák elleni kezelések kidolgozásában. Továbbá egy játék dinoszauruszba is beépítették, ezzel lehetővé téve a gyerekek számára, hogy először kóstoljanak bele a MI-vel való kommunikációba. Kérdéseket tehetnek fel a dínónak, Watson pedig megpróbál válaszolni ezekre.

A gyilkoló gép

A Terminátor filmekből ismert T-800 fém alapú endo-csontvázán túl élő szövettel is rendelkezik, és arra programozták, hogy a Skynet nevében öljön. A Skynet egy mesterséges intelligencia, ami átvette az irányítást a világ számítógépei felett, hogy elpusztítsa az emberiséget.

A MI-knek még nincs saját öntudatuk és mindegyik arra van programozza, hogy az embert segítse. Ez alól kivételt képeznek a katonai robotok, amiket harctéri bevetésre fejlesztenek, ahol a szerepük igencsak vitatható.

Az USA egyik katonai kutatás-fejlesztője, a DARPA rengeteg robot felszerelést fejleszt, mint például exo-csontvázakat, hogy a katonáknak emberfölötti erőt adjon és hozzáférést egy olyan vizuális kijelzőhöz, ami segíthet nekik esetleges döntéshozatalokban. A Boston Dynamics által fejlesztett Atlas robotokat is használják keresés és mentés céljából.

Habár jelenleg nincsenek gyilkoló gépek, létezik egy kampány, ami megakadályozza, hogy valaha is készüljenek ilyen robotok, az ENSZ szerint pedig semmilyen fegyver nem működhet emberi ellenőrzés nélkül.

A segítő robot

C-3PO egy humanoid robot a Star Warsból. Arra tervezték, hogy embereket szolgáljon, és azzal dicsekszik, hogy több mint hatmillió kommunikációs formát ismer. Főleg etikettben, szokásokban és fordításban segítség ő, azaz a különböző kultúrák találkozását teszi minél zökkenőmentesebbé.

A valóságban kezdenek egyre népszerűbbek lenni az „érző” robotok. Ott van a SoftBank által fejlesztett Pepper, a humanoid robot, amit idén árvereztek el Japánban és szinte azonnal el is kelt. Az egyedisége az, hogy feltehetőleg képes az emberi érzelmeket felismerni. Ha például szomorúnak tűnünk, amikor fáradtan érünk haza a munkából, a robot javasolni fogja, hogy hallgassunk zenét. Az emberi érzéseket arckifejezéseket tartalmazó videókból tanulta meg.

A takarító robot

Wall-E az azonos című Disney rajzfilmből ismert robot, akit hátrahagytak, hogy takarítson a Földön, miután az emberek azt elhagyták. Teljesen nevén WATT-takarékos Lánctalpas Limlom-és hulladékkezelő, E-sorozat az utolsó e szerethető robotok közül.

Habár nem annyira aranyos, mint Wall-E, a takarításra programozott porszívók valószínűleg az első példányai a házirobotoknak. Az iRobot cég gyártja a legismertebb márkájú gépeket, a Roomba-akat, amiből a 2014. februári adatok szerint több mint 10 millió darabot adtak el. A robot automatikusan körbemegy otthonunkban beépített szenzorjainak köszönhetően, melyek az akadályokat is jelzik neki. A takarítás végeztével a gép visszaviszi magát a dokkolási helyére, hogy töltődjön. Anekdoták szerint néhány ember annyira kötődik a robotjához, akár egy kis kedvenchez. Még a nyaralásra is magukkal viszik a gépeket.

Az ember külsejű robot

Ava, az élethű android az Ex Machinából (2015) kiemelkedő a MI-k közül. Képes bármilyen témában beszélgetést folytatni, empátiát mutat az emberek felé, és ő maga is teljesen embernek néz ki. Még saját terve is van, amibe az emberek nem tartoznak bele.

Ez az egyik olyan fajta MI, amitől leginkább tartanak az emberek. Bár messze vagyunk attól, hogy Ava szintű intelligenciát alkossunk, néhányan kísérleteznek emberkinézetű robotok építésével. Például Hiroshi Ishiguro mérnök és robotika-szakértő elkészítette robotmását, a Geminoidot, hogy tanulmányozza az ember-robot interakciókat. Ő még szilikongumit használt a bőrhöz, de a L’Oreal kozmetikai cég már összeállt a biomérnökséggel foglalkozó Organovóval, hogy 3D-s emberi bőrt nyomtassanak azért, hogy még élethűebb androidokat lehessen létrehozni.

Chetan Dube professzor, az IPsoft software cég vezérigazgatója pedig kifejlesztett egy virtuális asszisztenst, Amelia-t, s Dube határozottan hiszi, hogy a robotika és a MI egyesülni fog. Úgy véli, hogy Amelia még valamikor ebben a században olyan emberi formát fog kapni, ami megkülönbözhetetlen lesz az igazitól.

Forrás: BBC News

szeptember 17, 2015
Trailer A beavatott harmadik részéhez

Szinte napra pontosan fél évvel a második rész premierje után, és fél évvel az új epizód debütálása előtt megjelent A beavatott széria harmadik filmjének előzetese. Az 1 perc 40 másodperces trailer első fele a már látott részek (Divergent – A beavatott, Insurgent – A lázadó) történéseit foglalja össze, és utána villant fel jeleneteket a 2016 tavaszán esedékes új epizódból (Allegiant – A hűséges).

Aki olvasta Veronica Roth bestseller sorozatát, vagy látta az eddigi filmeket, az tudja (és persze ez az előzetesből is kiderül), hogy Tris és csapata ezúttal a város falain kívüli világban keveredik kalandokba. Ezen a ponton a sztori egyébként kísérteties hasonlóságot mutat a szintén regényekből adaptált, és szintén fiatal felnőtteknek szánt Az útvesztő széria sztorijával.

Szereted a disztópiát? Nézd meg, mit kínál e témában a Galaktikabolt!

szeptember 17, 2015