Szerző: galaktikaggadmin

  • Robotként éledhet újra Rembrandt

    Egy programozócsapat algoritmusokkal vizsgálta a holland aranykor legjelentősebb festőjének portréit, hogy modern technikával egy új festményt hozzanak létre.

    Két holland múzeum mellett a Delfti Műszaki Egyetem, az ING és a Microsoft közreműködéséből jött létre az a projekt, mely a 347 éve elhunyt festőzseni munkásságát tisztán algoritmusok alapján próbálja meg felidézni.

    Az arc felépítése

    Mindenek előtt össze kellett gyűjteniük azokat a jellegzetességeket, amelyek kiemelik Rembrandtot a festők soraiból. Megvizsgálták részletesen 3D-szkennelt képeit, de ahol ilyen nem állt rendelkezésre, digitálisan rögzített alkotásokat is feljavítottak, deep learning mesterséges intelligencia technológiával.

    Ezek után eldöntötték, hogy milyen képet kellene festenie a robotművésznek, hogy passzoljanak az életműbe: egy 30-40 éves fehér férfi portréja mellett döntöttek, akinek van arcszőrzete, kalapot, és fehér gallért visel. Ezek után az ehhez hasonló festményeket analizálták, megvizsgálták milyen egy tipikus Rembrandt-szem, Rembrandt-orr vagy Rembrandt-fül.

    Ezek után már csak az arányokat kellett megtalálniuk, hogy felépítsenek egy fiktív modellt, akiről a kép készülhet.

    Térbeli képek

    Természetesen az igazi festmények nem csupán kilapított kétdimenziós képek, mint a mai digitális változataik. Rengeteget ad hozzá egy műhöz, hogy milyen ecsetvonásokkal mennyi festéket vitt fel az alkotó a vászonra.

    Ezért hát professzionális 3D-modellt készítettek az elkészült képről, ahol milliméterre lebontották, hol milyen vastag a festékréteg, úgy, hogy a végeredmény azt imitálja, ahogy a mai tudásunk szerint maga a mester használta az ecsetet az arc felépítésére. Ezután speciális tintával és egy 3D nyomtató segítségével rétegenként építkezve megalkották a kézzel fogható képet.

    Művészi robotok

    Természetesen a végeredmény komoly filozófiai kérdéseket is felvet: ha pusztán algoritmusokkal, a korábbi munkát analizálva képesek vagyunk létrehozni egy olyan alkotást, amely kísértetiesen emlékeztet az igazi festő korábbi munkáira (és talán néhány művészettörténész-hallgatót akár félre is tud vezetni), akkor életre keltettük a régóta halott alkotót?

    Mikor jön el majd az a pont, amikor a robotok nemcsak a korábbi stílust utánozzák, hanem képesek lesznek az életrajz alapján „továbbgondolni” az alkotást, és bemutatni, milyen lett volna, ha például Van Gogh megéri hatvanadik, századik, kétszázadik születésnapját is?

    Luddita művészek

    Múlt hónapban japán fejlesztők tizenegy novellát adtak be egy helyi irodalmi pályázatra, amelyeket szinte teljesen robotok írtak – a programozók csak a történet néhány alaphelyzetét adták meg, mint például az időt, a szereplők számát és nemét, vagy a helyszínt.

    Ugyan nem jutottak közel ahhoz, hogy az emberi versenytársakat legyőzzék (úgy sem, hogy a zsűri nem tudta, melyik novellákat írták a gépek, bár A nap, amikor egy robot novellát írt cím esetén valószínűleg nem volt nehéz kitalálni), de mégis ijesztő képet festhet arról, milyen munkákat lehet majd a jövőben helyettesíteni a mesterséges intelligenciával.

    Már a kora 19. század óta visszatérő motívum a munkáslázadás a gépekkel szemben: a korabeli ludditák a gyárakra támadtak, hiszen az új gőzgépek fölöslegessé tették korábban értékelt munkájukat.

    A mai világban érthetően aggódnak a sofőrök például, akik munkáját egyre biztonságosabban képesek végezni az önjáró autók, de lehet, hogy a művészeknek sincs okuk a nyugalomra? Vajon képes lesz-e a robot valódi érzelmeket átélni, és azokat kifejezni a művészet által, vagy megmarad-e ez az utolsó területnek, ahol a robotok egyszerűen képtelenek lesznek minket utolérni?

  • Fear the Walking Dead 2. évad premierkritika

    Alapesetben semmi bajom a spin-off szériákkal. Ha azoknak van létjogosultsága, és egy érdekes világot bővítenek tovább, akkor igenis készüljenek mellékhajtások, hisz arra is volt már példa, hogy egy „kistesó” minőségileg túlszárnyalta még az anyasorozatot is (Zöld Íjász-Flash duó). Na, a Fear the Walking Dead pont nem esik bele ebbe a kategóriába. Nemcsak, hogy mindössze hat epizód alatt képes volt teljesen unalomba fulladni (pedig a kezdés jó volt), de ezen nyúlfarknyi idő alatt önnön relevanciáját is sztornózta. Hisz, bár időben korábban járunk ugyan, tematikáját tekintve a Fear echte az anyasorozat forgatókönyvével dolgozik, csak épp jellegtelen és/vagy idegesítő szereplőkkel tálalva azt.

    fearthewd1

    Ezt a vonalat a 2. évad szemrebbenés nélkül viszi tovább, a készítők pedig – nyomdafestéket épphogy tűrő szavakkal élve – még azzal is ön-tökönszúrást követtek el, hogy a szárazföldön is csak épphogy működő koncepciót a tengerre kontextualuzálták, így redukálva a nyitányt egy kvázi posztapokaliptikus valóságshow-vá, ahol mindenki azzal van elfoglalva, hogy mi a francot is csináljon. Victor Strand amúgy meglehetősen komfortos jachtja az első epizódban bizony a tömény unalom melegágya lett, ahol minden karakter csak lébecol, vagy épp drámaszakkörre képzeli magát, hogy meglegyen az elmaradhatatlan zsörtölődés. Salazar horgászik, Chris és Travis melodrámázik Liza „temetése” után (mert ugye ezt a szárazföldön nem lehetett elintézni), Madison elkezdett szívet növeszteni, ezzel teljesen karakter idegenné válva a teljes epizódra, leginkább mégis Nick az, aki nemigen tud mit kezdeni magával – remek megszemélyesítése az egész résznek. Ja, és persze ott van Alicia, akiről már most lerí, hogy a kompánia naivitás-katalizátora lesz, a The 100 Lexa-jaként némileg jobban a szívemhez nőtt Alycia Debnam-Carey. Előszeretettel társalog teljesen ismeretlen alakokkal, nagyon meg lennék lepve, hogy ha nem a vonal másik végén levő férfi és társai törnének borsot a főszereplők orra alá a későbbiekben. De nem csak ő vetemedik illogikus tettekre, Chris és Nick fürdőzése már-már komikus, ködfelhőben tengerbe ugrani valóban a legépeszűbb ötlet a kedélyek (meg a felhevült test) lehűtésére, mert az általában jól szokott elsülni ugye. Sebaj, legalább kapunk úszó zombikat, hogy felkavarják az állóvizet (sajnos csak szó szerint), mert ezen (plusz az amúgy egészen látványos kezdő snitten) kívül semmi nem történik a 40 percben, ami akár egy egységgel is megemelné a pulzust, ami szomorú, mert elviekben ez egy izgalmas sorozat kellene, hogy legyen. Kapunk cliffhangert természetesen (bár nem túl meghökkentőt), és egy rész alapján kár lenne leírni az immár 15 részes évadot, de egy premiernek illene felkeltenie az érdeklődést, a „Monster” viszont leginkább elaltatta azt.

    fearthewd2

    Nem kertelek, a Fear the Walking Dead második rajtja nem rossz, egyenesen borzalmas lett, annyira, hogy ha pontoznom kell, úgy 3 és 4 között mozogna. Szomorú, mert az AMC egy másik spin-offal, a Bette Call Saullal konkrétan precedenst teremtett műfaján belül, mert prequel jelleg ellenére is képes volt kilépni a Breaking Bad árnyékából, minőségét tekintve pedig el is éri azt. Nos, a Fear 2. évada egyelőre csak azt érte el, hogy még jobban várjuk az októbert, hogy kiderüljön, kit simogatott meg Negan azon a bizonyos utolsó képkockán. Mert, bár ott felháborodást váltott ki a záró jelenet, legalább elmondható, hogy elért valamit. Ez is, méghozzá egy kérdés megfoganását: Miért is nézem én ezt?

     

  • Molnár Csaba: A széttört idő legendája – könyvajánló

    A Galaktika Start Könyvek közül már bemutattuk az Eshtart, és ezúttal szintén egy több idősíkkal foglalkozó művet veszünk górcső alá. Ez pedig nem más, mint A széttört idő legendája Molnár Csaba tollából.

    Már a legelején leszögezném, hogy ha időutazásról van szó, engem megvettek kilóra! Elképesztően sok regény, novella, film, zene foglalkozik a múltba, avagy a jövőbe való utazással. Az emberi kíváncsiság, és a „mi lenne, ha” kérdés izgalma miatt felbecsülhetetlen mennyiségű alkotást született már a témában, maradandó vagy felejthető formában. A széttört idő legendája azt kell mondjam, az idők végezetéig a jók táborát fogja erősíteni.

    Egy korábbi baráti beszélgetés során megkérdezték tőlem, miért is szeretem annyira az SF-et, mint műfajt, és miszerint az időutazás már annyira lejárt lemez, mit lehet újat mutatni? Majd felelevenítettem néhány meghatározó művet, s kerek szemmel csodálkoztak, hogy valóban végtelen az írói fantázia. Legközelebb ezekhez a példákhoz hozom fel Molnár Csaba művét is.

    A széttört idő-05_finish.indd

    Az író interjújában megemlíti, hogy valójában ez nem egy szokványos időutazós regény, és igaza van. Ám mégis történelmi korokba kalauzol vissza minket az író, a jelen (Mit jelen! 2018-ban játszódik a „jelen”.) napjaiból. A három fő múltbéli idősík egyszerre hiteles, a történelemhűség persze a fikció kellemes kompromisszumával társul. Ám a fantázia részt Molnár olyan egyediséggel adja elő, hogy simán el lehet képzelni minden leírt cselekményt, mintha úgy történt volna meg a valóságban is, akár a könyv lapjain. A történelmi kalandok sajátossága a bravúros szóhasználat, az autentikus dialógosuk, és az a fajta részletes környezet– és tájleírás, amelytől egy pillanat alatt elhisszük az adott kor jellemzőit. Főleg az 1460-as évekbeli párizsi suhancok párbeszédei nyújtanak olyan hangulatot, amelytől számomra a kedvenc részeimet képezték a regényben. Emellett az időszámításunk előtti római szál és a Titanic fedélzete is elképesztően magával ragadó részletességgel tárul az olvasó elé. Néha már-már azt hittem, történelmi regényt olvasok, de a lehető legjobb tálalásban. Az SF elemek tökéletesen működnek, a primorok leírásától szinte kirázott a hideg is, pedig nincsenek több oldalon keresztül jellemezve, csupán néhány erőteljes mondatból tudhatjuk meg, miként festenek a köztes világ alakváltói.

    Bevallom, az időspirál elmélet leírása után tudatosan történeti buktatókat kerestem, igyekeztem felfedezni valami hibát, de nem találtam. Az idősíkokon látszik az előre megtervezés fárasztó munkája, a több szál gondos összefűzése, és az ellentmondások elkerülése. A legtöbb hasonló mű ezt elintézi a „csak, mert” mély gondolatmenettel, de Molnár szépen, gondosan mindent megmagyaráz, ami esetleg kérdésként felmerülhet az olvasóban.

    A történet alapjaként szolgáló időkristályok, s azok darabkái fantáziadúsan épülnek bele az egész regényt átszövő miszticizmusba, könnyedén kezelve a kitalált elemeket a valóban megtörtént eseményekkel kombinálva.

    A legtöbb időutazós sci-fivel ellentétben A széttört idő legendája nem mélyfilozófiai kérdéseket vet fel, s nem elemzi hosszú fejezeteken keresztül a számos paradoxonnal járó gondolatokat, mindinkább igyekszik megmutatni „egyszerűen” az időutazás kalandjait, humorát, báját. Amire viszont többször felhívja a regény az olvasó figyelmét, nem más, mint az összefüggések rendszere. Világunkban minden okkal történik, mindennek megvan a saját ok-okozati összefüggése, és ez kihat a legapróbb dolgoktól egészen világmegváltó eseményekig.

    Összegezve A széttört idő legendája egy kalandos, pörgős, fantasztikus mű, amely képes egyfajta könnyed megvilágításba helyezni az időutazással foglalkozó művekre gyakran jellemző sötét, elmélyült gondolatokat. Történelmi tényszerűsége ad egy plusz löketet, amihez hozzákapcsolódnak a dinamikus párbeszédekkel operáló, kifejezetten kidolgozott karakterek. Gondos cselekményszál vezetése miatt nem válik kuszává, érthetősége ésszerű határokon belül mozog, történeti hiányosságok nem fedezhetőek fel.

    Minden olyan felnőtt olvasónak tudnám ajánlani, aki egyfelől szereti az időutazással foglalkozó műveket, illetve a történelmi kalandokat. Mindkettővel bővelkedik A széttört idő legendája, könnyed hangvétele azonban mégis komoly cselekményeket takar.

  • Cloverfield Lane 10

    Az első meghatározó kifejezés, ami a trailert látva az eszembe ötlött, az ambivalencia volt. Egy atombunker nagyszerű helyszínként szolgálhat egy kamaradráma számára, különösen, amikor három olyan karakter lakik benne, akik ránézésre az idilli családmodell paródiája. Ugyanakkor önmagában az ismerős cím és a keveset sejtető előzetes mégis arra utalt, hogy nem egy egyszerű filmmel lesz dolgunk.

    Figyelem, spoilerveszély!

    A történet szerint a fiatal Michelle egy félresikerült párkapcsolat elől menekülve autóbalesetet szenved és egy zárt szobában tér magához. Karjában infúzió, lábán pedig gipsz és bilincs. Az a szűz néző, aki a legkevésbé sem tájékozott, ezen a ponton emberrablós filmre gondolhatna, csakhogy a rendező csavar a történeten. A bunker ura, a marcona külsejű Howard beavatja a nagy igazságba, miszerint kitört a háború. Odakint mindenki meghalt, a levegő lélegezhetetlen, ráadásul a sugárzás felezési ideje alsó hangon is egy év. A támadás tényét a siheder külsejű Emmett is megerősíti, így szinte evidens, hogy odakint történt valamit. A dolgok azonban mégsem azok, aminek látszanak, úgyhogy Michelle nem hajlandó egykönnyen belenyugodni sorsába.

    cloverfield10

    A színészekről annyit, hogy John Goodman simán elviszi a hátán a filmet, és ez nem csak a közvélemény, de a szakma véleménye is. Kiszámíthatatlan az ő karaktere: az egyik pillanatban még gondoskodó házigazda, máskor kimért veterán vagy tekintélyelvű zsarnok. Mary Elizabeth Winstead egy átlagos szerepbe kényszerült, akit csupán az elszenvedett szakítás és a divattervezés iránti érdeklődése definiál, ugyanakkor szimpatikus annyira, hogy tudjunk vele azonosulni. A majdnem ismeretlen John Gallagher Jr., mint Emmett tulajdonképpen átmenetet képez a nagyon merev Howard és a fiatalos lazasággal rendelkező Michelle között, és mint harmadik a háromból, a protagoniston és az antagoniston kívül kvázi az összes maradék archetípus benne sűrűsödik.

     Bármilyen szpoilerezés nélkül csak annyit mondhatok, a film nagy terjedelemben szabadulós thriller, megfűszerezve egy csipetnyi sci-fivel. Utánanéztem az általános vélekedésnek, és sokan egyetértenek abban, hogy a koncepciót tekintve leginkább a Tortúrára hasonlít, illetve hangulatában sok minden másra (Pánikszoba, Ex Machina).

    A tény, hogy IMAX-teremben is vetítik a filmet, megtévesztő és indokolatlan, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet rajta szórakozni. Leköti az embert, a sok fordulat fenntartja az izgalmat, a végkifejlet pedig egyértelművé teszi, hogy megérte erre a filmre jegyet váltanunk.


    Címe: Cloverfield Lane 10cloverfield5-xlarge
    Rendezte: Dan Trachtenberg
    Forgatókönyv: John Campbell, Matthew Stuecken, Damien Chazelle
    Színészek: John Goodman, Mary Elizabeth Winstead, John Gallagher Jr.
    Megjelenés: 2016. április 14. (Magyarország)
    Forgalmazza: UIP-Duna Film

  • Filmpremier: Beépített tudat

    Április 21-én mutatják be a magyar mozik a Beépített tudat című filmet, melynek alaphelyzete fantasztikus, de ettől eltekintve várhatóan egy átlagos akciófilmmel van dolgunk.

    A történet szerint a CIA egyik legjobb ügynöke egy küldetés során olyan információk birtokába kerül, mellyel képes lehet megfékezni egy nukleáris háborút. De mielőtt mielőtt ezt átadhatná feletteseinek, elkapják. Mikor kollégái rátalálnak, már csak egy módon deríthetik ki, társuk mit tudott: tudatát át kell ültetniük egy másik emberbe. És ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, az egész világon egyetlen személy képes befogadni az ügynök emlékeit, érzéseit: egy féktelen, gátlástalan bűnöző. Így aztán rá vár a döntés, hogy segít megmenteni a világot, vagy hagyja elpusztulni.

    Hollywood sokadik tudatátültetéses sztorijában a főbb szerepeket Ryan Reynolds, Kevin Costner, Gary Oldman, Tommy Lee Jones és a nemrég Wonder Womanként debütált Gal Gadot alakítják. A forgatókönyvet a Szikla és a Kettős kockázat szerzőpárosa jegyzi.

  • Új kötetek, dedikálás, kedvezmények, koccintás a Könyvfesztiválon

    Megnyitotta kapuit a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenárison, ahol április 21-től 24-ig a K5-ös standnál szeretettel várjuk a sci-fi és fantasy szerelmeseit.

    Az eseményen már kapható lesz legújabb könyvünk, China Miéville Vastanács című regénye. Dedikálni fognak a márciusban megjelent Start Könyvek írói, a Galaktika Fantasztikus Könyvek 300. kötetének több szerzője, és Univerzum Könyvek sorozatunk írói is. 23-án szombaton este 18 órától pedig a Madaras Pince jóvoltából fröccsözni hívjuk rajongóinkat. És természetesen a fesztivál teljes ideje alatt újdonságaink és régebbi könyveink széles választékát lehet megvásárolni, számos esetben jelentős kedvezménnyel.

    DEDIKÁLÁSOK:
    22. péntek
    17-18h Csányi Vilmos (Csányi Vilmos Kutyaakadémiája), Mund Katalin (A kutyaetológia kulisszatitkai)

    23. szombat
    13-14h Benedek Szabolcs (GFK 300.)
    14-15h Nemere István (GFK 300.), Burger István (GFK 300.)
    15-16h Bojtor Iván (GFK 300.)
    16-17h Sirokai Mátyás (GFK 300.)
    17-18h Start Könyvek: Ronil Caine (Lilian), Molnár Csaba (A széttört idő legendája), Michael Walden (Eshtar), Vékony Krisztián (Sors-algoritmus)
    18 órától koccintani hívjuk kollégáinkat és olvasóinkat a K5-ös standhoz, a Madaras Pince támogatásával

    24. vasárnap
    11-12h Varga Csaba (GFK 300.)
    13-14h Antal József (GFK 300.), Szélesi Sándor (GFK 300.)
    15-16h Hász Róbert (GFK 300.)

    Friss információk az esemény Facebook oldalán.

    Szeretettel várunk mindenkit!

     

  • Visszatérés Új-Crobuzonba: megjelenik a Vastanács

    Már nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy végre kézbe vehessünk China Miéville Vastanácsát: a 23. Könyvfesztiválon már kapható lesz az Új-Crobuzon trilógia 3. kötete. Miéville rajongói már nagyon is jól tudják, hogy mire számítsanak az írótól, azonban akik csak most ismerkednének vele, azoknak, íme, egy kis ízelítő abból, amit tőle kaphatunk.

    Vastanács-borító nagy

    China Miéville-t szokták nevezni a kortárs fantasy „fenegyerekének” is, de ő maga weird fiction, azaz furcsa, különös vagy felkavaró irodalom írójának nevezi magát. Inspirálta a 19. és 20. század ponyvairodalma, de olyan nagy mesterek, mint H. P. Lovecraft, Tim Powers, Ursula Le Guin vagy épp Gene Wolfe öröksége is hatott Miéville-re. Tagja a The New Weird nevű mozgalomnak is, aminek célja a fantasy zsáner megújítása, annak megszabadítása a hagyományos, tolkien-i mintáktól.

    Egyik legismertebb, itthon most már teljes egészében kiadott műve az Új-Crobuzon trilógia. Az első kötet, a Perdido pályaudvar, végállomás (2000) többek között elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, a második, az Armada (2002) a British Fantasy-díjat, a Vastanácsnak (2004) hála Miéville pedig egy Locus-díjat is magáénak tudhat. Nem véletlen a szakma figyelme: ez az író nagyon különös dolgokat művel a fantasyvel, és nem is akárhogy.

    22996e78a6ff465e162a98f283996726

    Kémények öklendezik a mocskot az égbe, ismeretlen eredetű ragacsos anyag mállik le a házak faláról, otromba monstrum gőzgépek zakatoló kakofóniájától hangos minden, az utcákra kilépőket kosz és nyomor fogadja: valami ilyesmi kép fogad minket Új-Crobuzonban. Nem egy tipikus fantasy világra emlékeztet minket a leírás, még George R. R. Martin kegyetlen Westerosa vagy R. A. Salvatore sötételfjeinek birodalma is barátságosabban fest ennél. Ha ezen az első megrázkódtatáson túlléptünk, egy, a szó legszorosabb értelmébe vett eredeti világ bontakozik ki előttünk. Szokatlan megjelenésű fajok képviseltetik magukat, mint a kheprik vagy bogarak, garudák, azaz madáremberek, kaktuszemberek, kissé bárgyú sárkányfajzatok és rengeteg vita középpontjában álló újraformáltak. Ezek a figurák részben emlékeztethetnek minket bármelyik ókori mitológia heteromorf lényeire, de mégis teljesen idegenek maradnak számunkra – ez adja igazán az elevenségét és „másvilágiaságát” Bas-Lagnak. Azonban a bűn, korrupció, erkölcstelenség és nagyon is emberi gyarlóság, ami mindhárom kötetben tetten érhető, hozza hozzánk mégis közel Új-Crobuzont.

    world_of_china_mieville_by_njoo
    Új-Crobuzon lakói (Andrew Hou rajza)

    A Vastanács megtartja az előző kötetekben megismerteket és a nagyon jellegzetes és erős atmoszférát, azonban ebben a regényben teljesedik ki az, amit Miéville teremtett. Ez a kötet a háborúk, forradalmak és intrikák korába enged bepillantást. Új-Crobuzon már hosszú ideje egy Tesh nevű várossal áll háborúban, azonban belső veszélyek is fenyegetik a dekadens szenny otthonát. Eközben épül egy új vasútvonal is, ami a közeli sivatagot hivatott átszelni. Ezt a vészterhes időt három szereplő szemén keresztül láthatjuk: Ori, Cutter és Judah Low. Az utóbbi története húsz évvel ezelőtt kezdődik: azzal a feladattal bízták meg, hogy térképezze fel a tervezett vasútvonal területét és értesítse az ott lakókat az építkezésről. Judah neki is lát feladatának, azonban konfliktusba kerül egy különös néppel, a stiltspearekkel. A második történetszálban Cuttert, Judah tanítványát, barátját és szeretőjét ismerhetjük meg. Egy, Low tanítványaiból álló csoportot vezet, aminek célja felkutatni a Vastanácsot, hogy figyelmeztessék őket Új-Crobuzan közelgő milíciáira. A feladat nem egyszerű, mivel senki se tudja, hogy pontosan mi is a Vastanács és merre lehet. Mindeközben Ori, az elégedetlen forradalmár Új-Crobuzon rendjét bontja Spiral Jacobs bandájának tagjaként. Útjukat rablások, rajtaütések és gyilkosságok kísérik és tartanak rendületlenül céljuk felé: megölni a város polgármesterét.

    f35b9ff41d9f268f4f982bc5f93e584b

    A kritikusok szerint a három Bas-Lag regény közül a Vastanács a leginkább politikai jellegű. Miéville olyan témákkal foglalkozik itt, mint anti-globalizáció, imperalizmus, korporatizmus, terrorizmus, fajgyűlölet, homoszexualitás, kulturális sokk, munkaügyi jogok és persze háború – egytől egyig olyan dolgokkal, amik a regény megjelenését követő tizenkét év után is aktuálisak.

    mieville

    Emellett persze részünk lesz lövöldözésben és szörnyüldözésben, de a történet gerincét a politikai témák teszik ki. A Vastanácsban nem csak Új-Crobuzon teljesedett ki, hanem Miéville, mint író is sokat fejlődött. Ez leginkább a stílusán érezhető. Az előző két kötetben főleg barokkos mondatokkal találkozhattunk, a harmadik kötet azonban közérhetőbb stílusban tárja elénk az új történetet, de a választékos vagy épp archaikusabb kifejezések sem vesztek ki leírásaiból – Miéville ezeket bevallottan nagyon is szereti. Összegezve egy érhető, de igényes szöveget kapunk az új kötetben. Saját elmondása szerint olyasmi prózát szeretett volna teremteni, ami szerinte Cormac McCarthy-é is: egyszerre legyen választékos is, de hatásos is.

    Azonban nem csak ez színesíti az egészet. A cselekményt egymástól nagyon is távol álló, de később összefonódó visszaemlékezésekből építi fel. Olvasóként kicsit megdolgoztató feladat a különböző idősíkokat észben tartani, de tagadhatatlanul érdekesebbé és izgalmasabbá teszi a regényt.

    construct_council_by_guang2222-d4px9oo

    Még ennél is több van a Vastanácsban, amikről hosszan lehetne írni (nem hiába témája számos irodalomkutatónak Miéville), de talán ezek a legfontosabb említenivalók. Minden megvan a benne, amit szerettünk a Perdidóban vagy az Armadában és még annál is több. Az előző két kötettől teljesen függetlenül is olvasható, így azok is bátran kézbe vehetik, akik először lépnének be Bas-Lagba. Garantáltan nem mindennapi élmény lesz.

  • Ghost In The Shell – Megkezdődtek a forgatások

    Pár éve felröppent a hír, miszerint a 90-es évek egyik, ha nem a legnépszerűbb cyberpunk-szerű mangájából (később anime), a Ghost In The Shellből (Szellem a burokban, Páncélba zárt szellem) élőszereplős film készülhet. Beindultak a rajongói elképzelések, teóriák, számos kérdést fölvetve, hogy egyáltalán hollywoodi produkció lesz a végkifejlet, netán egy japán remake van terítéken. Hiszen még az eredeti japán animéknek is volt amerikai „megfelelője”.

    Egy-egy információtöredéket leszámítva nagyjából semmi hírértékűt nem kaptak a kíváncsiskodó nézők, egészen mostanáig. Végre megtörték a csendet a készítők, és már a premierdátum is biztos, miszerint 2017 március 31-én érkezik a Ghost In The Shell mozifilm Rupert Sanders (Hófehér és a Vadász) rendezésében, Scarlett Johansson főszereplésével. Utóbbiról már régebb óta tudhattuk szinte biztosan, hogy ő alakítja majd Motoko Kusanagit.

    A hivatalos szinopszis (szerencsére) nagyban megegyezik az alapul szolgáló manga sztorijával. A történet szerint Kusanagi, a Section 9 nevű elit anti-terrorista csoport kiborg-hibrid vezetője eltökélten küzd a legelvetemültebb bűnözők ellen. Ezúttal a csapat legújabb ellensége pedig azon ügyködik majd, hogy a kibertechnológiát uraló Hanka Roboticot tönkretegye. Kusanagi és a Section 9 feladata lesz őt megállítani.

    A filmben Johansson mellett feltűnik még: Takeshi Kitano (A szamuráj), Juliette Binoche (Az angol beteg, Godzilla), Michael Pitt (Hannibal sorozat), Pilou Asbæk (Lucy), Kaori Momoi. A Section 9 tagjai pedig: Chin Han (A sötét lovag, Amerika Kapitány: A tél katonája), Danusia Samal, Lasarus Ratuere, Yutaka Izumihara, és Tuwanda Manyimo.

    Egy forgatási képpel meg is erősítették: valóban elkezdődtek a munkálatok.

  • A sztárépítészek és a gyorsvasút

    Japánban mindig is nagy hagyománya volt a vasútnak, és tisztelet övez mindent, ami a kötött pályás tömegközlekedés e szegmenséhez köthető. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2007-ben veszteséges Wakayama vasúttársaságot szempillantás alatt nyereségessé tették egy macska-állomásfőnök kinevezésével. És a híres japán szuperexpresszről, a Shinkanszen-ről még szót sem ejtettünk…

    A japánok 2018-ra ismét vasúti őrültséggel készülnek, precizitásukat és munkaszorgalmukat (mely leleményességgel párosul) alapul véve pedig kijelenthető, hogy amit elterveznek, az meg is valósul. Két év múlva ünnepli ugyanis 100. születésnapját a Seibu vasúttársaság, melynek alkalmából új dizájnnal ruháznának fel több szupervonatot. Az elképzelés szerint ezek a vonatok a kaméleonok fő tulajdonságát öltenék magukra, vagyis a lehető legjobban beolvadnának a környezetükbe. Az első szériában hét darab, egyenként nyolc kocsival rendelkező vonat gyártása kezdődik el (az ember nagyságú robotot is gyártó Hitachi által!), melyek oldalán félig áteresztő, és tükröződő fóliarétegekkel vonják be, a sarkokat lekerekítik, az utasteret pedig nappaliszerűen alakítják ki, amely otthonosabb légkört teremt majd az utazóközönség számára.

    Nishizava Rjúe és Szedzsima Kazujo

    Mindezek megtervezésével pedig azt a Szedzsima Kazujót bízták meg, aki építészeti körökben nem akárki, a tokiói SANAA építészeti stúdió alapítója és tagja. 2010-ben társával, Nishizava Rjúe-vel Pritzker-díjjal lettek kitüntetve; épületeik New Yorkban és Londonban is készültek. (Ráadásul az ő terveik szerint épül meg a Városligetben a Nemzeti Galéria is, amelynek megnyitását 2019-re tervezik, és így fog kinézni:

    ne

    Szedzsima kaméleon-ötlete, amellyel az eddigi rikító színű vonatokat akarja kiváltani a környezettudatosság nevében, igen népszerű lett világszerte. És már csak két évet kell várni rá!

  • Ismét Domingo Santos a Galaktikában

    Az ehavi Galaktikában a spanyol science fiction leghíresebb képviselőjétől, Domingo Santostól olvashatunk egy újabb novellát, A tyúk meg a tojást.

    santos2

    A veterán sci-fi olvasók minden bizonnyal ismerik Domingo Santos munkáját, de akik most ismerkednének vele, azoknak tökéletes ízelítő lehet a 313. lapszámban olvasható novella. Az író mai napig a kortársak közül az egyik legkiemelkedőbb alkotó, hazájában két társával (Sebastian Martinez és Luis Vigil) együtt ő indította útjára a spanyol sci-fi lapot, a Nueva Dimensíont 1968-ban. Íróként sajátos ötleteivel újít fel már ismert témákat. Erre tökéletes példa leghíresebb regénye, a Gabriel, historia de un robot (Gabriel egy robot története, 1963), amiben egy olyan robot fejlődéséről olvashatunk, amit nem kötnek meg a robotokra vonatkozó törvények.

    Az újítás a novellában is tetten érhető. A történet egy első ránézésre teljesen hétköznapi szituációból indul: Julio Aznar meglátogatja régi egyetemi évfolyamtársát, hogy elmeséljen neki egy különös dolgot: furcsa és felfoghatatlan találkozását egy Verner Von Ard nevű férfival.

    A tyúk meg a tojásban Santos egy nagyon klasszikus témát, az időutazást veszi elő. Habár a téma még napjainkban is nagyon népszerű, újat mondani mégis egyre nehezebb. Ennek ellenére Santos mégis képes újdonságot vinni bele. A novellában szóba kerül a múltba való beavatkozás egy sarkalatos pontja: mikor is kezdődött el az időbe való belepiszkálás? Az információ a semmiből érkezett, hogy megváltoztassa a jövőt? Nem véletlenül kerül szóba a tyúk és a tojás esete. Santos ennek a problémának a felvetésével komoly, fejtörő gondolkozásra készteti az olvasót a mű elolvasása után, a probléma felvetése akár napokig is foglalkoztathat minket. Fantasztikus dolog, hogy egy ilyen rövid hangvételű novella ilyet képes kiváltani belőlünk.

    santos
    A gyűjtemény, amiben megjelent A tyúk meg a tojás

    A másik jópofa ötlet a történetben, amit mindenképpen érdemes kiemelni, az a humor. A humoros időutazás ötlete sem új-keletű, de mégis jól sül el Santosnál. Julio és Verner találkozása inkább komikus, mint komolyan vehető, mindent felforgató fordulat. Az egész azért lesz vicces, mert inkább reálisan közelít meg egy ilyen elképzelt találkozást: a megkeresett fél, Julio nem képes elhinni, mi történik vele (találkozik valakivel, aki a jövőből jött), ezért folyamatosan értetlenkedik. Az olvasó biztosan sokat fog ezen nevetni, de Verner kicsit máshogy reagálja le a dolgot, ami minket megint csak megmosolyogtat.

    Hiába 1961-ban íródott A tyúk meg a tojás, még ma is frissnek hat. Az időutazás rajongóinak kihagyhatatlan élmény, de akik valami különlegesre vágynak, vagy csak szeretnének megismerkedni az íróval, azoknak is nyugodt szívvel ajánljuk. Szórakoztatva gondolkodtat el.