My Blog

Címke: űrkutatás

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számát a Nebula- és Brit SF-díjas Gregory Benford novellája nyitja, melyben pénzéhes szerencsevadász ér utol egy menekülő kolóniahajót, de ami ott fogadja, az egészen más, mint amire számított. Az első elbeszélésével bemutatkozó Szente Mihály a robotika törvényeinek egy hátborzongató kivételét idézi meg. Az uruguayi Carlos Federici a kapcsolatfelvétel lehetőségét egy közlekedési balesethez hasonlítja. Boldog Daniella azt kérdezi, van-e Facebook a halál után. Az Aelita- és Roszkon-díjas orosz Vagyim Panov a környezetünkben megbúvó különleges emberekkel szembesíti hősét.

    A lap nagy része foglalkozik a Mars gyarmatosításával. A központi tudományos anyag mellett két novella is a vörös bolygót választotta színteréül. A Nebula-díjas William Ledbetter olvasói egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek tanúi. A Zsoldos Péter-díjas Toochee ugyanakkor a telepesek túlélésért folytatott küzdelmét mutatja be.

    A havi retro M. P. Shiel elbeszélése arról, hogy egy különleges természeti jelenségnek köszönhetően mit láthat meg egy ember a Holdon. Shiel világhírű regényének, A bíbor felhőnek első része tölti meg a magazin XL-szakaszát. „Minden világvége-történet anyja” ez, ahogy az irodalomtörténet megemlékezik róla.

    A lapban olvashatók még cikkek többek közt úszó városokról, egy miskolci színielőadásról Babits nyomán, egy új japán Godzilla-rajzfilmről, indiai gleccser-sztúpákról és az ESA diákműhold programjáról. „A marslakó és a mágus” című képregényt Evelyn E. Smith novellájából Matheika Gábor rajzolta.

    A Galaktika 347. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Újra dübörög a Galaktika TV!

     

    Marci és Mikul a sikeres diploma megszerzése után, újra itt vannak a Galaktika TV kamerája mögött és azonnal belevetették magukat könyvekbe, filmekbe és mindenféle érdekességbe.
    A csatorna motorja immár újra beindult, és sűrűbben fognak érkezni a videók különböző témákban. Lesz videojáték blokk, irodalom és filmek/sorozatok, amikor pedig esedékes ezeket szépen összefűzik egy videóba, mint a mostani videó esetében, ahol a srácok a Toronyház elolvasása után nem csak a könyvről de a filmről is beszélnek egy keveset.
    Katt a linkre és vagy a videóra, ha tetszett mehet az a like gomb nyomkodás! 🙂

    Annyi biztos, hogy mostantól sűrűbben érkeznek majd a videók, mindenki örömére!

    Időközben már megjelent a decemberi Galaktika is!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.

  • Megjelent a decemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.

    Folytatódik Haui József Nemere István karakterei alapján írt képregénye, a Titok a kráter mélyén. A Filmrovat a Blame! című alkotást értékeli. A Szférák zenéje a Queen együttes sci-fi rapszódiáit mutatja be. A Világűrt jelentő deszkák Szepes Mária regényének táncadaptációját értelmezi. A Tudomány az űrbe telepíthető atomfegyver lehetőségét járja körül. Az Obszervatórium az Európai Űrügynökség CanSat-versenyéről számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások a hologram-előadókról, magánrakétákról, a beszéddel irányított háztartásról, valamint a globális felmelegedés aktuális problémáiról és a legújabb betegségekről.

    Az XL-kiadás Charles Nuetzel A Vér Királynője című regényét tartalmazza, az Alien egyik korai előképét.

    A Galaktika 345. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Landolt az InSight szonda a Marson

    Magyar idő szerint este kilenc óra után sikeresen landolt a Mars felszínén az InSight szonda.

    A NASA a közösségi oldalakon élőben közvetítette az eseményt.  A Földet érés után nem sokkal a szonda elküldte az első fényképet is a leszállás helyszínéről. Remélhetőleg a napot egy lencsetisztítással kezdi a szonda, mert a felszállás közben felkavart por alaposan beszennyezte a kamera optikáját.

    A május 5-én útjára indított InSight az első űrszonda, amely a Curiosity 2012-es Marsra érkezése óta leszállt a vörös bolygóra. A robotgeológus űrszonda két évre tervezett missziója alatt a Mars mélyét vizsgálja, és megméri a bolygó hőmérsékletét. Az egymilliárd dolláros amerikai-európai misszió kutatásának célja, hogy pontosabb képet kapjon a tudomány, miként keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars és a Naprendszer többi sziklás bolygója, köztük a Föld is.


    A másfél órás közvetítés már megtekinthető a Youtube-on. Az irányító központban készült felvételeken jól látszik, hogy mekkora stáb irányít egy ilyen programot, és milyen feszültség a leszállás folyamata, és mekkora öröm egy sikeres landolás.

    (via)

  • Megvan az ExoMars expedíció célpontja

    2020-ban indul útra az ExoMars orosz-európai űrexpedíció, a kutatórobot a vörös bolygó egyenlítőjéhez közeli Oxia Planum nevű vidéken fog landolni. A szonda legfontosabb feladata a múltbeli és akár a jelenkori élet lehetséges nyomai utáni kutatás. A hírt az angliai Leicesteri Egyetemen megrendezett kétnapos találkozón jelentették be.

    Több mint négy éve mérlegeli a különböző landolási lehetőségeket az ExoMars projekt számára a Leszállóhely-kiválasztó Munkacsoport, figyelembe véve a szélesebb tudományos közösség javaslatait is. Az eheti ülésen sikerült kettőre leszűkíteni a lehetséges leszállóhelyek számát: az Oxia mellett a tőle északra fekvő Mawrth Vallis maradt csak versenyben. Mindkét terület azzal kecseget, hogy hajdani élet nyomaira bukkanhatnak. A munkacsoport végül az Oxia mellett döntött, amely tudományos és mérnöki szempontból is alkalmasabb helyszín a rover számára.

    Elsődleges szempont az volt, hogy olyan helyszínt találjanak, ahol minimálisak a landolást övező kockázatok. Az Oxia nagyjából 18 fokra északra terül el a vörös bolygó egyenlítőjétől, biztosítva, hogy a kutatórobot napelemeit egész évben érje a napsugárzás. Emellett a Mars körüli pályáról végzett megfigyelések alapján úgy vélik, hogy ez a terület agyagban gazdag, melynek kialakulásában meghatározó szerepet játszik a víz. az Oxia tavakat, folyókat és torkolatokat is rejthet. A fúróval és egyéb műszerekkel felszerelt rover pedig képes lesz észlelni a biológiai aktivitás nyomait is az üledékekben.

    A hely kiválaszása még csak javaslat, az Oxia Planum csak azután válik hivatalossá, ha az ExoMars projekt mögött álló Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz orosz állami űripari vállalat vezetői is rábólintanak a helyszínre. A marsjáró a tervek szerint 2020. július 25. és augusztus 13. között indul Bajkonurból, és várhatóan 2021. március 19-én érkezik meg a Marsra.

  • Megjelent a novemberi Galaktika magazin!

    A Galaktika magazin novemberi számát az Eurocon-, Aelita- és Bronz Csiga-díjas Kir Bulicsov, a Túlélők szerzője nyitja, írásában egy játszótér építése és egy róla szóló cikk rejtélyes módon több idősíkot is összeköt. William Ledbetter Nebula-díjas novellája egy űrkolónia különös lázadását vizionálja, melyben az emberség győz a hideg értelem felett. Claude Lalumière időben és térben is távoli világában egy bérgyilkos igazságot oszt, nem is akárhogyan.

    A magyar szerzők közül a friss Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia „Isteni zűrzavar”-ában egy új típusú eredettörténet bontakozik ki, míg Márki István egy világégés után újjáéledő civilizációt épít fel, amelyben, természetesen, a történelem ismétli önmagát.

    A havi retro Móra Ferenc „A veriszkóp” című novellája.

    Folytatódik Haui József Nemere István karakterei alapján készült képregénye, a Titok a kráter mélyén. Interjú: dr. Almár Iván beszél a SETI paradigmaváltásáról. A Filmrovat a Disenchantment című sorozatot értékeli. A Szférák zenéje a Coheed&Cambria együttes utolsó két lemezét mutatja be. A Tudomány közeli jövőnk világának éhínségét járja körül. Az Obszervatórium a gödöllői Űrakadémiáról számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások a Motorola legújabb fejlesztéséről, egy robotizált kertészetről, az őskori kihalás okairól, a katari elektromos autó teveiről, valamint az Art Moments fesztivál környezetvédelmi vonatkozásairól.

    Az XL-kiadás Arthur Machen Rettegés című klasszikus rémregényét és Pierre Gévart darabját (Viszontlátásra, Monsieur Verne!) tartalmazza. Utóbbi a két legendás író, Jules Verne és H. G. Wells elképzelt találkozásáról szól.

    A Galaktika 344. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Első fotók és videó egy kisbolygó felszínéről

    Hajabusza-2 űrszonda, amely 3,5 éven át tartó utazás után júniusban jutott el a Földtől mintegy 280 millió kilométer távolságban lévő Ryugu kisbolygóig.

    A Ryugu 20 kilométertávolságból

    A japán űrügynökség (Jaxa) kutató járműve fotókat készített a kisbolygóról, majd két apró kutatórobotot, rovert juttatott a felszínre.

    A Ryugu felszíne a hajabusza-2 árnyékával

    A Hajabusza-2 múlt pénteken nagyjából 60 méteres magasságba ereszkedett a Ryugu fölé, hogy kiengedje a robotokat.

    Az első fotó a kisbolygó felszínéről

    A két műszer feladata, hogy felvételeket készítsen az aszteroidáról és megmérje a felszíni hőmérsékletet, mielőtt nagyobb kutatóműszereket bocsátanak a Ryugu felszínére.

    A második felszíni fotó

    A gravitáció itt olyan csekély, hogy az egykilós robotok ugrálva változtatnak helyet. Akár 15 méter magasra is képesek így emelkedni, és 15 percig tudnak a levegőben maradni. A kisbolygó felszínén elkészült az első, mindössze 15 kockából álló videó.

    https://www.youtube.com/watch?v=eMqzR676faA

    Októberben a Hayabusza-2 egy apró krátert fog vájni az aszteroida felszínén, hogy mintákat gyűjthessen az évezredek óta érintetlen – vagyis a szelektől és sugárzástól megkímélt – anyagokból. A csillagászok szerint a Ryugu a Naprendszer hajnalán formálódhatott, így feltételezéseik szerint olyan szerves anyagot tartalmazhat, amelyek a földi élet kialakulásához is hozzájárulhattak. A tervek szerint a küldetés 2019 decemberéig tart, amikor a Hajabusza-2 elhagyja a Ryugut, várhatóan 2020-ban landol a Földön az összegyűjtött mintákkal együtt.

    (via)

  • Orion űrhajó – Elkészült a kiszolgáló modul

    Az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy befejezték az Orion űrhajó kiszolgáló egységét. Bár az Orion űrhajó amerikai, a NASA-nál az utasokat szállító űrkapszula, és az űrhajó hordozórakéta-rendszerének, a Space Launch Systemnek a fejlesztése folyik. Az Oriont kiszolgáló modult viszont az ESA építi..

    Ebben a modulban kap helyet az űrhajó szinte összes létfontosságú egysége, itt található a hajtóműrendszer, az energiaellátó berendezések és akkumulátorok, a vezérlő számítógépek, a kommunikációs és más eszközök. A kiszolgáló modul fogja ellátni energiával, vízzel, levegővel, elektromos árammal a Orion űrhajót.

    Az első küldetése a várhatóan 2019 végén végrehajtandó űrhajósok nélküli Hold körüli repülés.

    Az építés az Airbus repülőgépgyártó brémai üzemében folyt. A mérnökök három műszakban 24 órán keresztül dolgoztak, hogy befejezzék a modul összeszerelését. Most a leszállítás előtti utolsó intenzív teszteléseket végzik. Ellenőrzik a beszerelt radiátorokat, a hajtómű rendszert bonyolult vezetékeivel, amelyek üzemanyagot és oxidáló szert juttatnak az űrhajó 33 hajtóművébe. Ennek befejeztével a NASA floridai Kennedy Űrközpontjába szállítják a modult. Az Orion napelemes szárnyait, amelyek szintén Brémában készültek, külön szállítják el. Az űrhajót az Egyesült Államokban fogják összeszerelni.

    Megépítése után a NASA Plum Brookban lévő tesztlétesítményében fogják tesztelni az Oriont, ahol a világ legnagyobb vákuumkamrájában fogják szimulálni az űrutazást, akusztikus és vibrációs teszteknek vetik alá a szerkezetet.

    (via)

  • Megjelent a szeptemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin szeptemberi számát Marija Galina kisregényének első része nyitja: egy család különleges nyaralóhelyre érkezik, ahol valamiért minden nagyon furcsa… Jamie Wahls egy utópiát vázol, ahol szinte mindenki halhatatlan, azonban valakiben mégis felmerül, mi az élet értelme… Jean-Claude Dunyach (Halott csillagok) művében fiatal tudósok felfedeznek az égen egy különleges felhőt, ami valamilyen módon élő tulajdonságokkal bír. Garry Kilworth a sivatag ősi dűnéi közé helyez két utazót, de vajon a felfedezőúton megtalálják-e, amit keresnek?

    A magyar szerzők közül Huszár Karina egy Megváltó-váró távoli jövőt rajzol meg, mesterséges Messiásokkal, míg Ronil Caine, a Lilian szerzője vérbeli horrorral szórakoztat. A havi retro Kosztolányi Dezső „Sofőrkaland” című novellája.


    Folytatódik Haui József Nemere István alakjai nyomán készített képregénye, a Titok a kráter mélyén. Interjú Steve Jongewarddal: Arthur C. Clarke egykori asszisztense beszél a szerző alkotói módszeréről, lehetséges véleményéről a felgyorsult technikai forradalommal kapcsolatban. A Filmrovat A búra alatt című tévésorozatot értékeli. A Szférák zenéje a Solaris együttes 2014-es koncertjét mutatja be. A Kapcsolatfelvétel két programot ajánl: a Magyar Star Wars Klub Retro Partyját és a LOTR Fan Club „Visszatérés Középföldére” eseményét. A tudományos anyag a furcsa bolygópályák kérdését járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások egy újfajta mozgáskövető rendszerről, a zöldtoronyházakról, Thaiföld új „oázisáról”, az Északi-sarkvidék fokozatos eltűnéséről, illetve az idei amiens-i EuroConról.

     

    Az XL-kiadás Huszár Karina A Hármas Tároló című regényét tartalmazza.

    A Galaktika 342. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

  • Szélmérés a világűrből

    Hogyan lehet a szél erejét messze a világűrből mérni?

    A meteorológusoknak többféle eszköz a rendelkezésére áll, hogy megmérhessék a szél sebességét: forgó szélkerékkel, meteorológiai ballonnal vagy a felhők viselkedését megfigyelő műholdakkal. Ezek azonban csak arról számolnak be, hogy mi történik egy adott helyen vagy egy bizonyos magasságban. De most föld körüli pályára állt az Aerus műhold, a tesztmisszió, előkészíti a leendő lézeres meteorológiai műholdak működését.

    A startot eredetileg keddre tervezték, de nagy magasságban olyan erős szél fújt, hogy el kellett halasztani az indulást. Az Aeolust egy Vega rakéta vitte az űrbe, a rakétát Francia Guyanáról lőtték ki szerdán helyi idő szerint 18.20-kor.

    Az Aeolus miután eléri a 320 kilométeres magasságot, megkezdi a tesztprogramját. A szakemberek azt remélik, hogy a műhold lézeres mérései már egy éven belül megjelennek a hivatalos előrejelzésekben.  A meteorológusok reményei szerint a műhold segítségével javul a középtávú időjárás-előrejelzések minősége.

    Bár a légkör hivatalos határa 100 kilométeres magasságban van, 30 kilométerrel a föld felszíne felett a légnyomás már csupán a tengerszintinek az egy százaléka.  műhold a szeleket úgy méri, hogy ultraviola lézersugarat bocsát ki az atmoszférába és nagy méretű űrtávcsövével megméri a visszajövő fényjelet, mely a különböző magasságok szeleiben mozgó levegőmolekulákról és apró részecskékről verődik vissza. Az Aeolus révén sosem látott részletes adatokat kapunk az egész földi légkörből a 30 kilométer magas sztratoszféráig minden magasságból gyűjti az adatokat.