Címke: tévé

  • A fantasy, ami valahogy nézeti magát – Shannara kritika

    Az elmúlt időszakban a sci-fis és a szuperhősös közönségnek kijutott a jóból sorozatok terén. Ehhez viszonyítva a fantasy, különösen a high fantasy rajongói ritkán láthatnak valami igazán nekik valót: az elmúlt évekből talán A hős legendáját (Legend of the Seeker) lehet kiemelni, és persze a low fantasybe sorolandó Trónok harcát. Az MTV azonban igyekezett egy új sorozattal, a Shannara – A jövő krónikája sorozattal kedveskedni a fantasyseknek.

    A regényekről

    Az első Shannara regény még 1977-ben jelent meg, a The Sword of Shannara (itthon Shannara: A Kard címen olvasható). Ezt követte két további rész (A tündérkövek, A kívánságdal), ezzel teljessé téve az első,  úgynevezett Eredeti Shannara trilógiát. Ezután számtalan regény következett (összesen 8 regénysorozat), legutóbb a The Darkling Child jelent meg 2015-ben.

    A Shannara-történetek egy Négyföld nevű, a mi világunk pusztulása után fennmaradt helyen játszódnak. Az új időszakban új fajok jöttek létre: elfek, törpök gnómok és trollok. Az első részben Shea Ohmsforddal találkozhatunk, aki a Shannara vérvonal egyik utolsó élő tagja. Őt Allanon, a druida választja ki egy nemes küldetésre: Shannara kardjával kell végeznie a Négyföldet fenyegető gonosszal, a Boszorkánymesterrel. A második részben (amit végül adaptált az MTV) Shea unokájával, Wilel ismerkedhetünk meg, aki segít az elfhercegnőnek, Amberle-nek az Ellcrys fa megmentésében. A küldetés fontossága megkérdőjelezhetetlen, hiszen ez a fa védi meg az elfeket a démonok támadásától. A trilógiát lezáró részben ismét felüti fejét a gonosz Négyföldön: Wil gyermekei, Jair és Brin Ohmsford veszik fel a küzdelmet egy Illdatch nevű ellenséggel.

    Elfstones-of-Shannara

    Az íróra, Terry Brooksra vitathatatlanul nagy hatással volt J. R. R. Tolkien méltán híres regénye, A Gyűrűk Ura. Emiatt a sorozatot szokták egyszerűen „Gyűrűk Ura-kopinak” is nevezni, mások viszont olyan egyedien felépített világnak tartják Brooksét, ami továbbviszi a Tolkien által lefektetett motívumokat. Azt mindenki döntse el maga, hogy a vitában melyik tábornak van igaza, de a Shannara-regények népszerűsége mindenképpen figyelemre méltó, helye vitathatatlan a zsánerben. Így már régóta megérdemelt volna egy adaptációt: mégis erre több, mint 30 évet kellett várni.

    Maga a sorozat

    Az MTV által készített Shannara-sorozat 2016. január 5-én indult külföldön, ezután pedig nem sokkal magyar képernyőn is, a Viasat 3-nak köszönhetően.

    vlcsnap-2016-03-03-21h31m04s704

    A dupla pilot egy főleg fiatalokra koncentráló, de nagyon ígéretes szériát ígért. Egy tévés produkció költségvetéseihez képest szép, fantasysnek mondható látványvilágot kapunk, ami rögtön beszippantja a nézőt Négyföld világába. Ehhez nagyban hozzájárulnak a tájat bemutató totál plánok az Ellcrys fáról, az elf fővárosról, Arborlonról vagy Dagda Mor börtönéről. A későbbiekben a látványvilághoz erősen hozzájárul a mi világunk maradványainak felbukkanása (pl. teherautó, játszótér), ami először furcsának hathat egy elképzelt, elvileg középkori fejlettségű világban, de az egésznek mégis lesz egyfajta egyedisége. Ez leginkább az Utopia című részben, és persze akkor csúcsosodik ki, amikor a főhősök Safeholdba érnek a 9. epizódban.
    vlcsnap-2016-03-03-21h43m50s665

    A cselekmény előrehaladtával a pilotban elindított szálak kibontakozni látszanak és a bemutatott szereplők a 4. részre nagyjából el is indultak küldetésükön (megtalálni a Safeholdba vezető utat, ott pedig a Bloodfire-t), a fináléban az egész pedig kapott egy kicsit elsietett, de elfogadható lezárást (és persze cliffhangert), de mégis úgy érzem, valahogy nem volt az igazi ez a sorozat. Egyik legnagyobb baj vele mindenképpen a young adult történetekre jellemző kötelező klisék voltak, amiket talán maga a célközönség is un. Szinte minden szereplőnek muszáj volt valamilyen szerelmi viszonyba bonyolódnia, akár többször is, és ezek a hamar kuszává váló kapcsolatok gyakran eredményeztek már-már szappanoperába hajló drámázásokat. Ezt leginkább Wil-Amberle-Eretria szerelmi háromszögnél lehetett érezni, főleg Amberle részéről (könyvet ismerő nézőként ez még azért is idegesítő, mert Wil és Amberle nem kapott akkora hangsúlyt, mint itt). Szereplőknél maradva, sajnos egyiknek sem volt olyan erős jelleme, ami kedvenccé vagy akár csak érdekessé is tette volna bármelyiket is. Talán Eretriát lehetett valamennyire megkedvelni a nagyon is emberi problémáival (hovatartozás kérdése), és esetleg Wilt a kedves naivságáért.

    shannara-trio

    A sorozat YA-s vonása a rengeteg eye-candy felvonultatásán is meglátszik: tinédzser és fiatal felnőtt szemmel nagyon is csinos színésznők Poppy Drayton (Amberle) és Ivana Baquero (Eretria), és Austin Butlerre (Wil) sem lehet panasz megjelenés téren, de ezen kívül többet színészként nem nyújtottak. Esetleg Baquerót lehet kiemelni, hiszen szerethetővé tette a csak önmagára számítható Eretriát. Színészek közül még a főleg Gimliként megismert John Rhys-Davies (Eventine Elessedil király) emelhető ki, és esetleg a másik húzónév, a Spartacus Crixusa, Manu Bennett (Allanon). Utóbbi játékából hiányzott valami, ami érzékeltette volna a druida korából fakadó bölcsességet és tapasztalatot, ami igazi mentorrá teszi a főhősök számára.

    vlcsnap-2016-03-03-21h42m42s746

    A másik dolog, ami miatt nem tudott teljesen jó sorozatként működni a Shannara – A jövő krónikája, az a történet. Egyrészt érthető ez, hiszen egy 80-as években megjelent regényt próbáltak a mai közönség számára adaptálni (a Tündérkövek 1982-ben jelent meg) úgy, hogy hűek is maradjanak valamennyire az eredetihez. Így lehet az, hogy a Tolkientól és más fantasy íróktól már jól ismert motívumokra (pl. nagy utazás) már nem csodálkoztunk rá, egyes fordulatokat könnyedén ki is találunk előzetes ismereteink alapján. Azonban a Shannara javára legyen írva, akadtak a cselekményben jó dolgok is, amik elfeledtethették az ismert kliséket. Voltak váratlan fordulatok (pl. a changeling), meglepetést okozó jelenetek, kevés fillernek nevezhető rész volt (talán kettő csak a tízből), azaz mindig a főcselekményre koncentrálhattunk, humorból is jócskán kijutott, és szinte minden epizód végére jutott egy cliffhanger, ami miatt várhattunk a következő részt. De kiemelkedőnek azért nem nevezném a sorozatot.

    vlcsnap-2016-03-03-21h49m54s285

    Összegzés

    A Shannara – A jövő krónikájának megvannak a maga jó és rossz tulajdonságai. Egy nagyrészt fantasys sablonokból építkező történetet kaptunk idegesítő YA-s elemekkel, ami mégis nézette magát és teljesen ki tudott kapcsolni 45 percre. Aki szerette a Legend of the Seekert, mindenképpen vessen egy pillantást a Shannarára, de azok is ellehetnek vele, akik nem bírják ki fantasy nélkül az új Trónok harcáig. Tolkien-fanok talán kerüljék.

  • Sorozat Gaiman-novellákból – Likely Stories

    Neil Gaimant talán nem kell senkinek bemutatnunk. A kortárs fantasy-író számos könyvét adaptálták vagy adaptálni fogják valamilyen formában, azonban a novelláinak eddig kevés figyelmet szenteltek.

    Még tavaly októberben jelentették be, hogy Likely Stories (Hihető történetek) néven szeretnének Gaiman novellái alapján minisorozatot készíteni. A tervek szerint egy antológia-szerű filmsorozatról lenne szó (a történetek különálló művek lennének egy nagyobbon belül), ami egyelőre négy írást dolgozna fel. A sorozatot a Sky Arts fogja sugározni.

    Nemrég tették nyilvánossá, hogy mely írásokat fogják feldolgozni. A Tükör és füst kötetből az Idegenkedést, amiben egy huszonéves férfi felfedezi, hogy valami baj van a testével; és a Keresem a lányt című írást, ahol egy fiatal férfi kutatja a tökéletes nőt, akit történetesen egy pornómagazin lapjain pillantott meg.  A másik két történet a Törékeny holmikból került kiválasztásra: a Falatok és Falatozók, ahol egy idős párt és nem mindennapi étkezési szokásaikat ismerhetjük meg; és a Záróra, aminek a főhőse kísértetházakról szóló történetekkel szórakoztatja társait. Az Idegenkedésből, a Falatok és Falatozókból és a Zárórából Kevin Lahena fog forgatókönyvet írni (őt itthon a Csáposok sci-fi/horror film révén ismerhetjük), a Keresem a lányt pedig a 20.000 nap a Földön rendezőpárosa, Iain Forsyth és Jane Pollard fogja írni.

    A pontos premiert sajnos még nem tudjuk (valószínűleg még idén bemutatásra kerülhet a sorozat), viszont számos extra információval szolgált a The Guardian. Például hangulatában a Likely Stories leginkább a Fekete tükör sorozathoz fog közel állni. A Gaiman rajongók bőven számíthatnak, úgy nevezett easter eggekre (rejtett üzenet), de maga az író is tiszteletét teszi majd – hasonlóan, mint ahogy Hitchcocknál láthattuk. Továbbá a SykArts igazgatója, Phil Edgar-Jones azt ígéri, hogy a Likely Stories, Gaiman stílusához hűen, bizarr és meglepő lesz. Az executive producer, Sally Woodward Gently pedig azt nyilatkozta, hogy a sorozat célja olyan témák feltárása, mint a fogyasztói társadalom, a pusztító függőségek és a lelki kannibalizmus.

    Az eddigi terveket látva elmondható, hogy nagyon is komoly stáb áll az új „Gaiman-sorozat” mögött. Talán egy olyan adaptációt láthatunk, ami nem csak a kalandokra fókuszál, hanem az írások mögött megbúvó jelentésre is. Bárhogy is alakul a Likely Stories, az biztos, hogy az elkövetkező időkben Neil Gaiman rajongóinak lesz mit nézniük: ne feledjük, hogy idén várható az Amerikai istenek is!

  • 11/22/63 sorozatpremier

    Stephen King munkássága talán mindenkinek ismerős, a kemény horrorklasszikusoktól kezdve a fantasyn keresztül nagyon sok műfajban tevékenykedik még mindig aktívan, számtalan hajmeresztő élményt nyújtva az olvasóknak. Nem kevés filmet ihlettek regényei, amelyek azóta szintén ikonikus művekké nőtték ki magukat. Többek között Stephen Kingnek köszönhetem szörnyű félelmemet a bohócok iránt.

    here's johnny

    Bridget Carpenter rendezésében és Stephen King, valamint J.J. Abrams közreműködésével indult most egy új sorozat, amely az azonos, 11/22/63 című regényből született, és okot ad a bizakodásra. Úgy tűnik, lehet remekül adaptálni könyvet a kisképernyőre (a nyilvánvaló dramaturgiai lépések, változtatások itt sem idegenek).

    Az 1960-as éveket megidéző sorozat hangulata már az első percektől bravúros és magával ragadó. A történet szerint Jake, a maine-i angoltanár öreg barátja, a rákban szenvedő Al megmutatja, hogyan lehet visszautazni az időben. Vagyis csak egy bizonyos pontra, 1960 október 21-ére, 11 óra 58 percre. Ha az utazó visszatér a jelenbe, s újra a múltba lép át, az idő ismét ugyanarra a pontra áll vissza, kvázi „resetel” minden, de a jelen korban csupán két perc telik el. Al megpróbálta megakadályozni a Kennedy-gyilkosságot, sikertelenül, ezért avatja be Jake-et titkába, afféle örökségként ráhagyva a hatalmas terhet. Itt már megjelenik a „mi lenne, ha” kérdéskör, ami az időutazós alkotások legelemibb összetevője. A történet fonódása innen indul, és igazán ütősen bekebelezi a nézőt néhány pillanat alatt.

    11.22.63 series

    Az első epizód remekül lefekteti az alapokat, érthetően, konzekvensen mutatja be az időutazás pozitív és legfőképp negatív oldalait. A rendkívül népszerű pillangó-hatás fogalma is előkerül, miszerint ha megváltoztatunk egy apró mozzanatot a múltban, az ismeretlen, de hatalmas következménnyel lesz majd a jövőre nézve. Nem feltétlen ez a témakör van fókuszban a sorozatban, de érintőlegesen azért nem árt, ha tudjuk, minden tett következményekkel jár, amiket általában nem láthatunk előre. És ha a múlttal packázunk, készüljünk fel rá, hogy a múltnak is lesz hozzánk néhány keresetlen „szava”. Mikor az idővonal manipulálására kerülne a sor, előkerül King klasszikus horror-eszköztára, ami kétségtelenül jó húzás volt a készítők részéről, akik a vizuális elemekkel is nyomatékosítják főszereplőnk felelősségérzetét.

    Jake szerepére, ha nehezen is, de beismerem, James Franco elképesztően jó választás volt. A színész nem sokszor bizonyította tehetségét, mindinkább elfecséreltnek tűnt karrierje az olyan filmekkel, mint az Itt a vége, Ananász expressz, vagy az igencsak megosztó Az interjú című mozi. Sajnos, csak ezekből a mozikból ismerős a legtöbb nézőnek, pedig a 127 órában, a Pókemberben (2002), a Majmok bolygója: Lázadásban vagy a Spring Breakersben egyáltalán nem játszott rosszul. A bugyuta vígjátékai miatt negatív személynek tűnik, de most igazán megmutatta, hogyan is tud színészkedni. Hihető érzelmeket mutat, apró arcvonásokkal hangsúlyoz bizonyos kifejezéseket, amelyekkel hitelességet ad karakterének. Egyszerre áll jól neki a kisvárosi tanár „kinézet” és a hatvanas évekbeli fizimiska is.

    james franco 11.22.63

    Maga a környezet is valódinak hat. Egyszerre mutatja be a 60-as évek színkavalkádját, a rock’n’rollt és a kevésbé boldog, sötét helyeket – nagyon éles ellentétként kezelve. A kontrasztok igazán jól kiéleznek minden jelenetet. Pillanatok alatt megszokható a környezet, a modernkori felfogásunkat azonban nem lehet egykönnyen hátrahagyni. Igyekszik a sorozat is rámutatni a szembetűnő különbségekre, mennyivel másabb volt az a korszak, mint a mostani. Nem csak technológiailag, de úgy általában az emberek mindennapjai, attitűdje is szembeötlően különbözik jelenlegi felfogásunktól, és ezeket hajlamosak vagyunk könnyedén elfelejteni.

    A nyolc részesre tervezett minisorozat tehát lendületesen indult, amit reméljük, megtartanak egészen a végéig. A kisebb-nagyobb változtatások az eredeti műhöz képest nem annyira vészesek, de egy ilyen cselekményű történet miatt nagyon nehéz is lenne pontosan követni a könyvben leírtakat. Eddig jól teljesít a 11/22/63, aki aggódik a főszereplő miatt, most nyugodtan félreteheti előítéleteit, pozitívan fog csalódni.

     

  • Bryan Fuller az új Star Trek-sorozat showrunnere

    Novemberben már hírt adtunk a CBS Star Trek-sorozattervéről, de akkor még nem sokat tudtunk a produkcióról. Azonban most kiderült, hogy kik is lesznek felelősök az új ST-ért.

    Egyikük Bryan Fuller, akinek a neve nem idegen a sorozatos világban, rengeteg sajátos hangulatú alkotás köthető hozzá (pl. Hannibál, Halottnak a csók, Haláli hullák), de a Star Trek világa sem idegen tőle: karrierje elején forgatókönyvíróként dolgozott a Star Trek: Voyageren (1997-2001) és a Star Trek: Deep Space Nine-on (1997).

    Az új produkcióhoz Alex Kurzmann is csatlakozik, mint executive producer. Az úr olyan sorozatok mögött bábáskodott eddig, mint a mostanában futó Scorpio, Limitless, de Kurzmann a Star Trek világában is otthonosan mozog: forgatókönyvíróként működött közre a 2009-es Star Trekhez és a Sötétségben-hez (2013).

    Ahogy korábban is írtuk, az új széria új karakterekre és új világokra épül, de mindeközben aktuális eseményekre is kitekintést nyerünk. Az alkotók már nagyon izgatottak, megvannak a saját elképzeléseik és vágyaik. Bryan Fuller még 2013-ban így nyilatkozott egy esetleges, általa készített ST-sorozattal kapcsolatban: a cselekményt, ha lehetséges, az U.S.S. Relianten helyezné el, kapitánynak Angela Bassettet (Támadás a Fehér Ház ellen, Vészhelyzet) tenné meg, első tisztnek pedig Rosario Dawsont (Daredevil, Sin City).

    Bárhogy is alakuljanak a készítők tervei, mi most mindenesetre kicsit izgatottak lettünk az új Star Trek-sorozatot illetően, hisz úgy tűnik, jó kezekbe került a reboot.

  • Ha a gépek átveszik a hatalmat

    Tudományos szerkesztőnk, Kovács „Tücsi” Mihály a Petőfi tévének nyilatkozott az egyre okosabbá váló gépekről és elterjedésük társadalmi hatásairól.

  • X-Akták – újra a csúcson

    A 90-es évek egyik legismertebb és közkedvelt sorozata volt az X-akták, legalábbis a maga nemében egészen biztos. Emlékszem, akkoriban kicsiként komoly hatással volt rám. Természetesen sosem nézhettem, nem mintha egyáltalán nézni szerettem volna, de elkerülhetetlen volt, hogy néha véletlenül belepillantottam. A főcímdalát talán senkinek sem kell bemutatni, a mai napig borsódzik tőle a hátam, ha meghallom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Ennyi félelem éppen elég volt, nem vágytam sem a Peacock családra, se Flukemanre, sem pedig egyéb vérfagyasztó szörnyetegre. Később, ahogy „beértem”, igyekeztem pótolni az epizódokat; na, azóta nem nézek az ágy alá.

    A kétezres években, főként 2007 után nagyon népszerűek voltak a horrorfilmek, amelyek így vagy úgy megpróbálták a nézőket rettegéssel eltölteni. Virágkorukat élték a jumpscare-rel (hirtelen arcba ugró rémpofák) teletűzdelt mozik, és videojátékok. Ilyen volt például a Paranormal Activity, a Fehér zaj, a Hívatlanok, vagy a játékok esetében az Outlast, Amnesia és sorolhatnám.

    Valamiért azonban egyik sem volt képes olyan hatást gyakorolni rám, mint az X-akták atmoszférája. Megijedni megijedtem a többi hasonló mozgóképtől is, de a rettegés esszenciája másban rejlik. Nem a pillanatokra felsikoltó adrenalinlöket adta hatás, hanem az akár negyven percig tartó folyamatos félelem, miután a mellékhelyiségre is félve megy ki a néző.

    A hatalmas sikerre való tekintettel három mozifilmet is készítettek X-Akták címmel, amit jobb lett volna, ha nem tesznek meg. Érződött, hogy csupán pénzcsinálás céljából forgatták le őket.

    2005-ben ért véget a széria a kilencedik évad lezárásával. Most, tizenegy év elteltével, egy hatrészes etappal újranyitják az idegenekkel és egyéb hátborzongató lényekkel foglalkozó, titkos X-aktákat.

    mulder scully

    Mulder és Scully ügynökök élik külön saját életüket, továbblépve a régmúlt dolgokon. Azonban újra szükség lesz rájuk, hogy leleplezzenek egy csalót, egy összeesküvést, és minden titkot, ami odaát van. Legalábbis ez lenne a cél, de egy remek bravúrral akkorát csavartak az egész cselekményen, már az első epizódban, hogy öröm volt nézni. Spoiler nélkül úgy tűnhet, hogy szinte semmi nem történt a felvezetőben, de ez nem lenne igaz. Szinte minden egymásra épül, ezért nehezen lehetne anélkül beszélni magáról a történetről, hogy elárulnánk bármit belőle.

    Az utóbbi években, mióta az internet térhódítása egyre erősödött, roppant tempóban elterjedtek a különféle összeesküvés-elméletek, avagy konteók (konspirációs teóriák). Ezek az elméletek azóta keringenek szájról szájra, mióta világ a világ, de mostanra drasztikusan megnőtt a számuk és rengetegen különféle blogon, közösségi oldalon osztják meg az olvasókkal szerteágazó gondolataikat, – lásd chemtrail, reptiliánok uralta háttérhatalom, kamu Holdraszállás és így tovább – a fanatikus konteósok.

    The truth is out there

    Az X-akták valahol mindig a városi legendákkal, spirituális és idegen űrlényes elméletekkel foglalkoztak, amelyek újra bemutatása nagyon jó ötletnek tűnt. Már az első részben szerepelni fog minden, mi szem-szájnak ingere. Végig fenntartja az érdeklődést, és eredeti módon adagolja a cselekmény-injekciókat, amitől egy másodpercre se fogjuk unni magunkat.

    Mulderen és Scullyn kívül is lesznek ismerős arcok, akikre a korábbi évadokból emlékezhetünk. A két főszereplő színész (Gillian Anderson és David Duchovny) között még mindig remekül működik a kémia. Kicsit érződik, hogy már rég túl vannak magán az X-aktákon, mint sorozatbéli munkájukon és a szérián is. Egyszerre vonnak párhuzamot a képernyőn történtekkel és mindazzal, ami azóta eltelt a való világban.

    Az új X-akták évad izgalmasnak ígérkezik, kellőképpen tartja a kötelező adrenalin-szintet, még ha nem is próbál úgy ijesztgetni, mint annak idején.

    De az a zene… attól még mindig libabőrös leszek.

  • The 100 3. évad premierkritika

    A The 100 nyitánya után minden bizonnyal senki nem gondolta volna, hogy a Kass Morgan könyvtrilógiáján alapuló széria ekkora diadalmenet lesz. Pedig igen, a pilot tipikus young adult felállása (a Föld elpusztul egy nukleáris világégésben, a megmaradt, Bárka nevű űrhajón tengődő emberiség pedig 97 év elteltével visszaküld 100 fiatalt, hogy leteszteljék, élhető-e már a bolygó), klasszikus CW tinidrámája után a történet hamar megtalálja nem épp derűs hangvételét, olyannyira, hogy jelenleg nincs párja disztópia terén, kisképernyőn legalábbis semmiképp.

    Mert a The 100 nem finomkodik semmilyen téren, és ez adja végső soron a széria kvintesszenciáját. Ezalatt most nem pusztán a vizualitást értem, (bár mind a barbár törzsek, mind az elvben civilizált hegybéliek nyers brutalitása megér egy misét) a Trónok harcát idéző merész döntések, a brutális fordulatok azok (már a remek világ mellett), amik megunhatatlanná teszik a szériát, főleg annak tükrében, hogy a CW inkább a kimért, sablonokon alapuló történetmesélést erőlteti legtöbb sorozatában.

    The1001

    Ezt az utat pedig a 3. évad is folytatja, az csak a bökkenő, hogy a nyitány vegytiszta alapozás lett csupán, mely minden történést patikamérleggel kínál, a légből kapott szereplőket, történetbeli változásokat pedig megpróbálja az időre fogni. Remek epizód lett a Wanheda, szó se róla, csak épp lesz mit megmagyarázni a későbbikben.

    82 nap telik el ugyanis a 2. évad záró képsorai óta, az ottani felállás pedig ennek értelmében teljesen felborul, talán túlságosan is. Abby, az újonnan kinevezett kancellár kétségbeesetten lavírozik titulusa, valamint hivatása, az orvostudomány között, miközben kapcsolata Kane-el egyre szorosabb lesz, közelebb hozva az elkerülhetetlent, vagyis a nagy egymásra találást. Hogy ez mennyire lesz jó lépés, az majd a későbbiekben kiderül. A csaknem három hónap alatt Bellamyra is rátalál a szerelem, egy eddig be nem mutatott hölgyemény személyében, az ő sztorijuk egyelőre mondvacsinált, amolyan kötelező jellegű románc csupán, sok vizet nem zavart, a baj akkor lesz, ha Bellamy egyre erősebb jelleme egy huszárvágással hősszerelmessé redukálódik a későbbiekben, bár az írók eddigi munkája alapján erre talán nem kerül sor.

    Leginkább Jasper az, akiben a legnagyobb nyomot hagyták a Mount Weather-i események, Maya halála után a masszív önpusztítás útjára lépett, ami ugyan elcsépelt koncepció, ugyanakkor teljesen érthető, hogy érzéseit magas alkoholtartalmú italokba folytja, dühét pedig azokon vezeti le, akik a legtöbbet jelentik számára. Épp ezért érthetetlen, hogy Bellamy magával viszi Clarke keresésére, hisz evidens, hogy ha baj lesz, akkor az csakis Jasper hibája lesz majd. Persze kellett egy konfliktushelyzet, ami megtöri az Égiek és a Földiek között létrejött törékeny békét, de valami eredetibbet is kitalálhattak volna a készítők egy balul elsült portyánál. Olivia viselkedése sem túl tiszta, a pár hét alatt annyira elsajátította a Földiek attitűdjét, hogy képes Lincoln ellen fordulni csak azért, mert az felvette a rendvédelem öltözetét. Kérdem én, hogy volt képes Olivia ilyen nyúlfarknyi idő elteltével meggyűlölni a népet, akihez évekig tartozott, és teljesen elköteleződni amellett, aki nem egyszer tört az életére? Persze tény, hogy a Bárka oligarchái sodorták ebbe a szituációba, de a teljes pálfordulás akkor is túlzás.

    Természetesen Clark szerepe a legfontosabb, aki tettei után önkéntes száműzetésbe vonul, és céltábla lesz körülbelül mindenki számára. A kultúrák szemében ő lesz ugyanis Wanheda, a halál parancsnoka, a babona szerint pedig aki megöli, az megkapja erejét, ergo irányíthatja, hogy ki hal meg. Ez a képesség pedig elég indok arra, hogy a Föld összes törzse vérdíjat tűzzön a fejére, így késztetve menekülésre a széria legkarizmatikusabb karakterét. Clarke-ról ettől függetlenül csupán annyi derül ki, hogy inkognitója kedvéért haját vörösre festette (bele sem merek gondolni mivel), valamint gyengéd szálak fűzik ellátójához, aki történetesen nő, de a lány biszexualitása már az előző szezonban világossá vált, így ez nem nagy meglepetés. A rész végi cliffhanger teljesen kiszámítható, ami kvázi csalódás, mert a The 100 eddig a nem várt csattanóiról volt ismeretes, most pedig jó előre lehetett tudni, hogy hova fut ki Clarke szála.

    The1002

    A történet (csúnyán fogalmazva) nomád szelete tehát egyelőre még nem indult be igazán, sokkal érdekesebb viszont Jaha sztorija, aki a 2. évad végén rátalál a Fény Városára, pontosabban egy fényűző kúriára, melyben A.L.I.E., egy csinos hölgy képében megjelenő mesterséges intelligencia már várta a férfi érkezését. Nos, a 82 nap alatt Thelonius elméje teljesen alárendelődik az MI mézes-mázas szavainak, melyben a Fény Városáról, és az újrakezdésről beszél, amihez elengedhetetlen Jaha segítsége, konkrétan ő kell, hogy legyen a messiás, aki biztosítja népének az újrakezdést. Mint kiderül, a Fény Városa valóban elérhető egy szintetikus drognak köszönhetően, melyet Thelonius előszeretettel fogyaszt, hogy megcsodálhassa az áhított Paradicsomot. Hogy a város csak vízió, vagy egyfajta virtuális valóságról (á’ la Mátrix) van szó, még nem tisztázott, utóbbi koncepció mindenesetre rengeteg lehetőséget rejt magában, egy apokaliptikus kontextusba helyezett hard sci-fi azért nem hangozna rosszul.

    Murphy bunkerben töltött hetei alatt eléggé elveszíti az eszét, a megőrülés folyamatát pedig nagyszerűen összekötötték A.L.I.E. eredettörténetével, egy zseniális montázsba ágyazva, ahogy a férfi szép lassan begolyózik, miközben a szobában elhelyezett tévé képernyőjén ott pereg az igazság: A.L.I.E. egy valós személyről mintázott MI, mely öntudatra ébredvén úgy dönt, hogy az emberiségnek csak a populáció drasztikus csökkentésével van esélye a túlélésre, a világégés tehát csak közvetetten az emberek hibája, valójában egy program tehet róla. Murphy és Java párosa óriási potenciált rejt magában, hisz, bár Murphy sem teljesen százas, jelenleg még így is ő a józanabb gondolkodású kettejük közül, ami különösen akkor lesz érdekes, ha A.L.I.E. őt is megpróbálja az ujjai (bitjei?) köré csavarni.

    The1003

    A lassabb tempó, pár logikátlan döntés, és felületes karakterábrázolás ellenére én jól szórakoztam a The 100 nyitányán, az pedig már most látszik, hogy lesz miért/kiért izgulni a későbbiekben. Az Égiek, törzsek viszálya biztosítja a kellő akciót és brutalitást, Jaha története pedig (remélhetőleg) az elgondolkodtató, érettebb sci-fi irányába tereli a szériát, feszegetve az ember-MI viszonyát, esetleg a szorosabb kapcsolatot a két létforma között, mert valószínű, hogy Thelonius előbb-utóbb nemcsak istent, de a nőt is megleli A.L.I.E.-ben. A készítők viszont egy kicsit maguk ellen is dolgoztak ezzel a kezdéssel, mert az in medias res felütés miatt rengeteg történetbeli lyukat kell majd betömniük a későbbiekben, amire a jelen események mellett vagy lesz idő, vagy nem. Én mindenesetre bizakodó vagyok, mert – mint azt a bevezetőben említettem – kategóriáján belül nincs párja a CW sorozatának, kár lenne itt elrontani.

  • Új sci-fi animék a téli szezonból

    Már javában tart az animék téli szezonja, így rengeteg új címmel gazdagodott ez a szubkultúra. Mi a legérdekesebb, természetesen sci-fi témájú animéket válogattuk ki. Íme a lista!

     

    Dimension W

    2072-re megoldódik az emberiség energiaválsága, hála a coils (tekercsek) nevű eszköznek, Segítségükkel közvetlenül lehet végtelen energiához jutni, amit a Dimension W-ből nyernek ki. Azonban (ahogy az lenni szokott) a coilokat gonosz célokra is felhasználják. Az ilyen energiavisszaélőkkel veszi fel a harcot a régi vágású Kyome és android társa, Mira.

     

    Az anime egy 2011-es manga adaptációja, amit a Darker Then Black mangakája, Yuji Iwahara jegyez. A sorozat első évada 12 részes, január 10-én indult, és csak március végén fog befejeződni. Bőven van idő behozni az esetleges lemaradást.

    Bubuki Buranki

    Tíz év után Azuma Kazuki visszatér Japánba. A hazatérés azonban nem zökkenőmentes: fegyveres emberek támadják meg a fiút és börtönbe zárják. Gyerekkori barátja, Kogane Asabuki szabadítja ki Kazukit egy Bubukinak nevezett fegyverrel. A lány ezt a puszta gondolataival képes irányítani. Az események után Kazuki csatlakozik barátjához és egy szervezethez, akik egy titokzatos titánt, Oubut keresik fel.

     

    A Full Metal Alchemist, a Soul Eater és a Bleach producereinek új animéje január 9-én startolt hazájában. Az első évadot 12 részesre tervezik.

    Phantasy Star Online 2 – The Animation

    Akik játszottak vagy ismerik a Phantasy Star Online-t, azok most örülhetnek, hisz január 8-tól látható a játék anime verziója is. A szintén 12 részes évad egy, a Földön játszódó történetet fog elbeszélni.

    https://youtu.be/qVutbxjuJk0

     

    Koukaku no Pandora

    A történet egy olyan világba vezet minket, amikor a természeti katasztrófák mindennaposak, kiborgok és autonóm robotok jelennek meg a piacokon, a világhatalmak technológiáért és forrásokért versengenek egymással, a gazdagok és a szegények közötti szakadék pedig egyre csak mélyül. Ebben a világban találkozik Nene Nanakorobi, a kibernetikusan továbbfejlesztett lány és a mogorva Clarion, Uzal Delilah feltaláló robotja. A veszély hozza őket össze: Cenancle metropoliszát terroristák fenyegetik.

    https://www.youtube.com/watch?v=WKCCekDABPk

    A komolyabb felvezetés ellenére ebben az animében főleg a humor dominál, ami főleg a két főhős karakteréből fakad. A sorozat január 8-án indult el.

    A további, most indult/induló animéket ebben a videóban nézheted meg:

  • Legends of Tomorrow sorozatpremier

    Az idei esztendő több szempontból is a hősök éve lesz. A DC és MARVEL képregények nem csak a mozikban, hanem a kisképernyőkön is igyekeznek elkápráztatni a nézőket. Az eddigi sorozatok mellé folyamatosan jönnek az újabb szériák, így ki-ki megtalálhatja kedvenc hősét a tv-ben is. Hosszú lenne felsorolni az idei év blockbuster nagy durranásait, de már februártól elkezdődik a szuperhősök (és antihősök) ideje. A legújabb széria nem más, mint a frissen indult Legends of Tomorrow című sorozat.

    A Zöld Íjász és a Flash sorozatokból megismert mellékszereplők kiválnak, hogy legendává válhassanak. Aki azt várná, hogy a csuklyás igazságosztó és a skarlát gyorshajtó is az új széria részese lesz, csalódni fog, de megvan ennek is a miértje. Egyrészről ezzel „elbuknák” a saját sorozataikat, amik azért elég szép nézettséget produkálnak, és van saját cselekményük bőven. Keresztepizódok ezután is lesznek, sőt lehet, besegítenek majd a legendáknak is, de ez egyelőre csak személyes rajongói álmodozásom. A másik ok, amiért nem lehetnek a főbb karakterek az új szériában, az pedig maga a legendává válás. A két szuperhősnek bérelt helye van az Igazság Ligájában, mellesleg több évada hajkurásszák a rosszfiúkat, és komoly névre tettek szert városaikban. Most rajtuk a sor, hogy engedjenek az újabb generációknak, hogy segítsék a tehetséges hőspalántákat a gonosz elleni küzdelemben.

    vandal savage

    A történet szerint Vandal Savage a jövőben uralja az egész világot. Mindent porig éget, mindenkit megölet, aki ellenszegül, robotzsaru hadseregével pedig állandó rendet tart. Egyetlen férfi áll ki az emberiség mellett, ő pedig Rip Hunter, aki időmester lévén visszautazik 2016-ba, hogy összeszedje a nyolc legfeláldozhatóbb hőst, akit talál. Ez talán felfed egy „kis” lukat, ami lehetne szőrszálhasogatás is, de csak azért is belemegyek: ha Rip ismeri a jelent, múltat, jövőt, akkor miért nem az Igazság Ligáját hívná segítségül? Tagjaik gond nélkül szétkapnák Savage-et és hadseregét is. Erre a válasz egyszerű lehet: másik univerzum. Ezzel a DC világában gyakorlatilag bármit meg lehetne magyarázni, és meg is teszik! Másrészről pedig a Holnap Legendái nyolc olyan hőst takar, amit Rip is kifejt a pilot epizódban: minimálisan lesznek ráhatással a jövőre, és csak feláldozható bábukként masírozhatnak keresztül téren és időn.

    Itt csatlakozik be a már-már minden időutazós produkcióban megjelenő sors-kérdés. Ha valaki eleve a jövőből érkezik, megmásítva a jelent, akkor sikerülhet-e szembemenni a sorssal? Sikerülhet-e megváltoztatni az idő folyását? Itt megjegyezném, hogy efféle kérdéseket vártunk el a Különvélemény sorozattól is, ahol ezeket tudatosan kihagyták.

    Legends-of-Tomorrow-promo-posters

    Nem kell aggódni, nem fognak magasröptű filozófiai eszmecseréket folytatni, bőven kijut majd bunyóból is. A nyolc legenda egész szépen árnyalva van, saját motivációkkal, küzdeni akarással, vagy éppen „tojok az egészbe” attitűddel. Mindenki létjogosultsággal bír a sorozatban, hősökhöz képest tényleg letisztultnak hatnak, kivéve egy embert: Fagykapitány társát, Hőhullámot. (Ők eredetileg negatív karakterek, itt is azok maradnak, még nem jöttem rá, miért kellenek Rip Hunternek.) Gyakorlatilag valahol megállt egy szociopata Groot szintjén. Sok szövege nincsen, ami van, azt nagyjából kiteszi a macsózás és a „bárkit megölök, bárhol, bármivel” félmondatos megoldások. Azon sem igazán jutottam túl, hogy a Szökés sorozat mindkét sztárja most gonoszt alakít, rettentő idegesítőnek hatnak, és hogy egyáltalán miért kell folytatni a Szökést (2016-ban egy 10 részes sorozatban tér vissza)?

    captain cold - heatwave

    A Holnap Legendáinak első része kellemes volt a szemnek. Nem kaptunk sokat, de az alapok lehelyezése, fogjuk rá, kielégítő volt. Elég mélységet is kaptak a szereplők, ami teljes mértékben a sorozat hasznára fog válni, a későbbi esetleges veszekedésekhez meg főleg. Dr. Stein (Tűzvihar egyik fele) személyében ott van a tudálékos öreg, Palmer (ATOM) pedig tudálékos fiatal – tökéletes ellentétek. Sarah (Fehér kanári) maradt az ex-árnyak ligája tag, és ex-halott, ehhez mérten is fog viselkedni. A többiek is belesimulnak az egész környezetbe, egyesével nem jellemezném őket, mert szinte mindegyikőjük megérne egy-egy külön cikket. Beszélgetnek egymással, ugratják, beszólnak a másiknak. Tényleg hihető emberi lényekről van szó, akik sokszor humorral próbálják meg feloldani a feszültséget, ami a világ megmentésével jár.

    legends-of-tomorrow

    Remek, ahogy nyolc – Rippel együtt kilenc – totálisan különböző ember ugyanazt a célt próbálja elérni, persze más eszközökkel, és más felfogással. Az időutazás adhat egy külön ívet a szériának, miszerint úgy tűnik, nem egy helyre, egy időbe repülnek el, hanem módszeresen bemutatják a különböző történelmi időszakokat.

    A sorozatpremierrel nem kaptunk túl sokat, de beérhetjük ennyivel, mert számtalan új kalandot fog még nekünk nyújtani, és valljuk be, gyönyörűen bővíti a kisképernyős Arrowerse névre keresztelt univerzumot.

  • Pilotkritika: Colony

    „From Carlton Cuse, executive producer of Lost and The strain” – hirdeti a Colony plakátja. Ez már önmagában jó ómen, hisz, ha utóbbi nem is, a Lost mindenképp tekinthető kiváló referenciának, végülis minden idők egyik legjobb sorozataként tartják számon – teljes joggal. Mikor mindehhez hozzávettem, hogy a főszerepben a szigetes kaland híres/hírhedt Sawyer-ét alakító Josh Holloway-t, valamint a Szökésben kedvelt, a Walking Dead-ben utált Sarah Wayne Callies-t láthatom majd viszont, egyből feljebb kúszott a sorozat az érdeklődési listámon, pláne, hogy már a hónapokkal ezelőtt kiadott trailer is egy remeknek tűnő disztópiát vetített előre. Az már csak hab a tortán, hogy az USA tavaly a Mr. Robot-al az év legeredetibb sorozatát tette le az asztalra, szóval nálam nagy várakozás előzte meg a Colony-t, melynek pilotja után kijelenthetem: a nyitány minden volt, csak épp eredeti nem.

    colony2

    Ennek miértjére később kitérek, előbb egy gyors szinopszis arról, hogy miről is szól a sorozat. Los Angelest megszállták az idegenek és elszeparálták a világ többi részéről (minden bizonnyal más helyeken is ez a helyzet, de az első részből ez nem derül ki). Will Bowman, felesége Katie, valamint két gyermekük pedig ebben a nem épp rózsás szituációban igyekszik élni erősen beszabályozott életét – diktatúra ez, ezt már a kezdő, idillikus képsorokba bekúszó szögesdrót is sejteti.

    Természetesen nem kamaradrámával van dolgunk, a fő történetszál ugyan a Bowman családra fókuszál majd feltehetően, LA sakktábláján hamar felsorakoznak a bábuk. A fekete oldalon a rend mindenre elszánt (értsd: a végletekig radikális) őrei, a fehéren pedig a jövevények dogmatizmusát nem tűrő Ellenállás helyezkedik el, akik gerillamódszerekkel próbálják megdönteni az idegen rezsimet, emiatt pedig értelemszerűen terroristaszervezetként vannak számon tartva.

    Épp egy ilyen merénylet miatt kerül fókuszba Will is, aki egy hűtőszekrényben elbújva próbál átszökni Santa Monica-ba, ahol harmadik gyermekük van, a zónák közötti átjárás ugyanis tilos a civil lakosság számára.A „határon” azonban bombarobbantás történik, Bowman-ről (akit a nagy leleplezésig Sullivan-ként ismerünk) pedig hamar kiderül, hogy autószerelő munkája csupán álca, valójában volt különleges ügynök, szökevényvadász az FBI-nál, és nem mellesleg a háborút is megjárta már. Kvalitásai pont kapóra jönnek a körletet vasmarokkal irányító, amúgy meglehetősen karizmatikus Alan Snyder (Peter Jacobson) számára, aki munkát ajánl neki, cserébe a fiáért, és egy nyugodt (ámbár megszálláson alapuló) életért: fedje fel az Ellenállást rejtekhelyét, hogy még az írmagját is kiirthassák a szervezetnek.

    A történet egyelőre ennyi, minden bizonnyal lesznek még fordulatok (már a cliffhanger is sejteti, hogy dráma akad majd bőven), az egyelőre nagyon titokzatos idegenek szerepe is kérdéses, bizonyosan nem csak a kontextus miatt kerültek a képbe, a klisébe hajló karaktereken múlik viszont majdnem minden, mert hiába a remek színészek, a jelenlegi felállás nem túl bíztató, mondhatni közhelyes.

    colony1

    Mégsem ez a legnagyobb baj a Colony-van, hanem – ahogy azt a bevezetőben említettem – az eredetiség teljes hiánya. Persze, ahogy a mondás is tartja, jótól lopni nem bűn, de szinte egy az egyben másolni egy koncepciót már nem kis lustaságra vall. Márpedig (és ezt a videójátékokat kedvelő olvasók már bizonyára a történetleírásból észrevehették) a széria alapja szinte kottára megegyezik a Valve világsikerű játékának, a Half Life 2-nek a történetével, változtatás épp csak annyi van, hogy ne legyen jogsértés a dologból.

    Hisz vegyük csak szépen sorra. Van egy idegen civilizáció által megszállt város, amit elszigeteltek a külvilágtól, a lakosságot terrorral tartják kordában, jobb kezüknek pedig egy embert tettek meg, aki a következményektől félvén vakbuzgón teljesíti is a feljebbvalók akaratát. És akkor helyettesítsük be ebbe az egyenletbe a játék és a sorozat elemeit. Az idegen faj a Colony-ban egyelőre nincs megnevezve, a Half Life 2-ben a combine nevet kapták. A város a szériában Los Angeles, a játékban a fiktív City 17, mindössze annyi a különbség, hogy utóbbi már Freeman érkezésekor is eléggé le van harcolva, míg LA látszólag virágzik. Snyder pedig egyértelműen Dr. Breen, még az öltöny és a modor is megvan, úgy húzza a mézesmadzagot Bowman orra előtt, mint tette azt a doktor Gordon Freeman-el anno. Még a várost fürkésző robotokat is pofátlanul nyúlták a készítők minden idők legjobb FPS-éből, tényleg csak az ikonikus Citadella az, ami hiányzik, de azt meg sikerült egy, a várost körülvevő fallal helyettesíteni, ami pedig honnan is lehet ismerős? Szóval igen, eredeti ötletekből csúnyán megbukott a széria, ami a ténylegesen újszerű Mr. Robot után (bár az is tekinthető egy Harcosok Klubja variánsnak, de mégis minden ízében szokatlanul hatott) azért nem kis visszalépés a csatorna számára.

    colony3

    Mindezek ellenére viszont mégis azt mondom, hogy lehet jó a Colony, a közepes kezdés, és az eredetiség teljes hiánya ellenére is. Az effektek egész jók lettek, és bizonyára még csak a jéghegy csúcsát láthattuk belőle. A színészek remekül játsszák az egyelőre sekélyes karaktereket, de a jellemfejlődés/változás adott a későbbiekben, kérdés mennyire használják ki. Az idegenek szerepeltetésén is sok múlik, mert végső soron semmi nem derült még ki róluk, bár túl sok kreativitást ennyi nyúlás után már nem várok. Ha viszont az akciót és a drámát megfelelő arányban adagolják, akkor még lehet élvezetes széria a Colony (ha már a Valve nem tud háromig számolni, legalább itt kapok egy kis Half Life-szerű kalandot), de, mint minden pilot esetében, úgy itt is egyszerre pro és kontra, hogy ebből bizony még bármi lehet. Eddig csupán egy erős közepes, megtekintése csak a téma iránt rajongóknak ajánlott.