Címke: sci-fi

  • A Star Wars 9. epizódjában is benne lesz Carrie Fisher

    Mindenkit érzékenyen érintett tavaly év végén, amikor Carrie Fisher, a Star Wars filmsorozat Leia hercegnője 60 évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az újságírók egyből találgatni kezdték, hogy vajon mi lesz így a színésznő leforgatott jeleneteivel, de hamar kiderült, hogy a 8. részben benne lesz Fisher, ugyanis Az utolsó jedik felvételei már 2016 nyarán befejeződtek. Aztán szóba került, hogy esetleg CGI-jal hoznák még vissza a 9. epizódba az ikonikus karaktert, ahogy a fiatal verziójával megtették a Zsivány Egyesben. A New York Daily Newsnak azonban az elhunyt színésznő testvére, Todd Fisher megerősítette, hogy a család engedélyt adott a Disney-nek, hogy a 9-es részben, eddig fel nem használt felvételek segítségével visszahozzák Leiát.

    Az új Star Wars trilógia zárórésze 2019-ben kerülhet a mozikba, ha minden igaz és az újság értesülései szerint Billie Lourd, Carrie Fisher lánya is örült annak, hogy anyját viszont láthatják még a mozilátogatók. A család elmondása szerint Obi-Wan jelenléte is akkor vált igazán hangsúlyossá, amikor Darth Vader legyőzte a karaktert, valami hasonlóra számítanak az elkövetkezendő Star Wars filmek kapcsán. Azaz, hogy a rajongók még jobban oda fognak figyelni Leiára.

    sw-9-archiv-fisher1

    Arról nem szólnak ellenben a hírek, hogy mikor forgatták pontosan ezeket a nem használt jeleneteket, melyek bekerülnek majd a filmbe és mennyire kell módosítani őket ahhoz, hogy beleilleszkedjenek a sztoriba. A Lucasfilm korábban kiadott egy közleményt, mely szerint Carrie Fisher digitalizált formában nem fog visszatérni a Star Wars későbbi epizódjaiba, ellenben ezek az archív felvételek megoldást jelenthetnek a problémára.

    A hírek szerint egyébként a Disney legalább 2030-ig gyártaná a Star Wars filmeket, szóval a rajongóknak nem kell félniük, hogy a messzi, messzi galaxis történetei nélkül maradnának. Mindez azt jelenti, hogy jó esetben még 13 Star Wars filmet kapunk, és az új trilógia befejezése mellett megérkeznek a várva-várt spinoffok is. Ott lesz például az önálló Han Solo film, de a tervek szerint új karaktereket is behoznak az univerzumba.

  • SFF afrikai gyökerekből – Nnedi Okorafor

    Nnedi Okorafor azon írónők egyike, akikre manapság a science fiction világban érdemes odafigyelni. 43. születésnapja alkalmából mutatnánk be a nigériai-amerikai írót és sajátos műveit.

    Nnedi-Okorafor
    Nnedi Okorafor

    Okorafor 1974. április 8-án született az Egyesült Államokban két igbo (Afrika egyik legnagyobb etnikai csoportja) bevándorló gyermekeként. Élete nagy részét az USA-ban töltötte, de családjával, később pedig maga is sokszor visszalátogatott Nigériába. Az afrikai és más országokba tett utazások meghatározóak voltak Okorafor számára: történeteiben visszaköszönnek az afrikai gyökerek és egyéb kulturális élményei is.
    Középiskolás évei alatt atletizált, igazi tehetségnek számított; emellett pedig kiemelkedő eredményeket ért el a természettudományi tárgyakban is. Sport karrierjét azonban súlyos gerincferdülése következtében abba kellett hagynia, ekkor tájt kezdett új hobbiba, az írásba. Az új szenvedély meghatározta életét: 2001-ben PhD fokozatot szerzett az Illinois Egyetem (Chicago) angol szakán, jelenleg pedig kreatív írást tanít a Buffalo Egyetemen. Emellett elvégezte a Clarion írói workshopot is.

    Amint befejezte iskoláit, íróként szinte azonnali sikereket ért el. 2001-ben Hudson-Wright irodalmi díjat nyert az „Amphibious Green” írásáért, további novellái vagy rövidebb művei olyan antológiákban és magazinokban jelentek meg, mint a Dark Matter (sci-fi, fantasy és horror antológia kifejezetten afrikai szerzőknek), Strange Horizons vagy a Moondance.

    who_fears_death
    2011-ben World Fantasy-díjat nyert

    Első regényével is viszonylag hamar jelentkezett: egy young adult (ifjúsági) fantasyvel, a Zahrah the Windseeker (2005). Ezt szintén egy fiatalabb olvasóközönséget megcélzó könyv, a The Shadow Speaker (2007) követte. Első, felnőtteknek szánt regénye a Who Fears Death volt 2010-ben; ezzel kivívta a science fiction és fantasy kritikusainak is elismerését. Okorafor a távoli jövő Afrikájába invitálja az olvasót: egy zavaros, poszt-nukleáris holokauszt után vagyunk, Afrikában tömegmészárlásra kerül sor. Az agresszorok, a nuruk a Nagy Könyvet követve eldöntik, el kell pusztítaniuk az okeke népet. A kegyetlen vérfürdőből egy megerőszakolt nő menekül el, aki sivatagi vándorlása során egy különös gyermeknek ad életet: egy lánynak, kinek haja és bőre a homok színére emlékeztet. Ő Onyesonwu, aki nem fél a haláltól. Sorsa, hogy megvédje népét a gyilkosoktól. Okorafor fantasyjét jelölték Nebulára, Locusra, a legjobb regény kategóriában pedig World Fantasy-díjat nyert 2011-ben.

    akata-witch

    A siker után ismét egy young adult regénnyel jelentkezett, ez volt az Akata Witch (2011). A történet főhőse egy 12 éves albínó lány, Sunny, aki Abába (Nigéria) kerül. Más korabéliekhez hasonlóan próbál beilleszkedni új környezetébe és túlélni az iskolai teendőket, az élete azonban 180 fokos fordulatot vesz, amikor összebarátkozik Orluval és Chichivel. A két gyerekkel a leopárdok emberek világába jut, ahol a legnagyobb hibád a legnagyobb erényedé válik. Az új helyet és a mágikus képességeket felfedezve a három fiatal, később Sashával kiegészülve megalkotják az Oha kört, hogy így közös erővel vehessék fel a küzdelmet a gonosz Otokotóval.
    Az Akata Witchnek a Who Fears Death-hez hasonlóan pozitív fogadtatásban volt része. Sokan a az „afrikai Harry Potterként” emlegették, Andre Norton-díjat nyert ifjúsági kategóriában és jelölték James Tiptree Jr-díjra is. A történet nem marad folytatás nélkül sem: 2017 nyarán jelenik meg a második rész, az Akata Warrior.

    Binti-Nnedi-Okorafor
    2016-ben a Nebula -és Hugo-díjat is elnyerte

    Okorafor művei közül még érdemes kiemelni a Lagoon (2014) című sci-fijét, de a tavalyi év díjátadóira való tekintettel a Binti (2015) kisregényről lesz szó a továbbiakban. A történet főhőse Binti, aki egy különös, szinte elzárva élő afrikai törzs tagja. Kivételes matematikai képességekkel rendelkeznek, hasznos szerkezeteket szerelnek össze, de megvannak a saját szokásaik is, amiket sosem adnának fel. Ilyen a borítóképen is látható rézszínű por Binti bőrén, amit védelemként kennek magukra a himbák.
    Egy nap Binti egy nem mindennapi lehetőséget kap: meghívják az Oomza Egyetemre, a galaxis legjobb felsőoktatási intézményébe. Családja és barátai tiltakozása ellenére is belevág élete legnagyobb kalandjába. Azonban ez előre nem látható következményekkel jár: váratlan veszélyekkel kell szembenéznie, fel kell adnia szeretteit, kultúráját és akár önmagát is.

     A sorozat első része elég cselekményes, fontos témák is szóba kerülnek (pl. rasszizmus), de a Binti igazi erőssége a karakterben van. Okorafor teljesen hitelesen mutatja be, hogy egy ember hogyan is próbál különböző kultúrák között életben maradni, és végül azt is megmutatja, mivé is válunk egy ilyen élmény után. Emellett 90 oldalban olyan hangulatos világot teremt az írónő, ami simán felér a nagy terjedelmű sci-fi vagy fantasy regényekhez. Nem is csoda, hogy egy ilyen erős és különleges mű tavaly szinte az összes jelentős sci-fi díj jelöltlistáján szerepelt, legjobb kisregény kategóriában pedig Hugót és Nebulát kapott. Az év elején jelent meg a kisregény folytatása, a Home, ami remélem, hasonló fogadtatásban részesül.

    Aki nem mindennapi sci-fi és fantasy történetre vágyna sok kulturális csemegével, annak szívből ajánlom Nnedi Okorafor műveit, még ha egyelőre csak angolul érhetőek el. Az írónőnek pedig boldog születésnapot kívánok és reméljük, a jövőben még sok jó történettel ajándékoz meg minket.

  • X-Akták képeskönyv készül gyerekeknek

    Chris Carter misztikus-űrlényes sorozata 1993 és 2002 között futott a képernyőkön, de a FOX 202 rész után levette műsoráról a produkciót. Aztán kaptunk két filmet, 2016-ban pedig megjött az X-Akták 10. évada is, mely rendkívül nagy sikert aratott mind a régebbi nézők, mind pedig a kritikusok köreiben. Így nem is csoda, hogy 2018-ban jön a széria következő etapja.

    Az X-Akták univerzumát láttuk már többféle módon kibővítve, volt például két olyan könyv, mely a főszereplők eredetsztorijával foglalkozott. Ebben Mulder és Scully tinik voltak. Most azonban egy mondhatni még meglepőbb irányról számolhatunk be, hiszen augusztus végén X-Akták gyerekkönyvet adnak ki angolul. A The X-Files: Earth Children Are Weird című képeskönyvnek főleg azok a geek szülők örülnek majd, akik szeretnék bemutatni gyerekeiknek ezt a két kultikus karaktert, persze a rémálomszerű lények nélkül, melyek a tévésorozatot és a filmeket uralták.

    A könyvben Mulder és Scully maguk is gyerekek, és a kertben sátorozva lelnek néhány furcsaságra, és hát mivel azért fiatal koruk ellenére csak az X-Akták főszereplőivel van dolgunk, a rejtély nyomába erednek. Az Earth Children Are Weird sztorija szerint Scully szokásához híven köti majd az ebet a karóhoz, hogy van racionális magyarázat a nem hétköznapi fényekre és hangokra, míg Mulder meg lesz győződve arról, hogy űrlények zavarták meg a játékukat.

    Az efféle rebootoknak legalább értelme is van, és egy esetleges magyar fordítás biztos nagyot tarolna Magyarországon is. Alább mutatunk még néhány illusztrációt a könyvből, iszonyú aranyosak, meg kell hagyni.

    x-files-konyv2 x-files-konyv3

  • Korrekt iparosmunka lett a Páncélba zárt szellem

    A Páncélba zárt szellem az idei év egyik legjobban várt sci-fi-anime adaptációja. A film elején megismerkedünk egy migráns kislánnyal, akinek elsüllyedt a hajója, ő maga pedig megfulladt, de az agya valahogy túlélte a szerencsétlenséget.

    A lány elméje, azaz a szelleme egy fém vázba kerül, ezzel értelmet nyer a film címe is. A főszereplőnk semmire sem emlékszik a halálával kapcsolatban, vagy, hogy mi történt előtte, viszont bevillanások állandóan megzavarják a hétköznapjait, amelyek igazából lenyomatok az előző életének az eseményeiről. Ezek alapján a nyomok alapján próbálja a főszereplő a múltjának emlékeit helyreállítani, és megtalálni, hogy ki is volt ő, mielőtt gép lett belőle.

    A cikk további része, spoilereket tartalmazhat.

    A robotlány, vagy ahogy a filmben hívják Őrnagy, folyamatos vitában áll önmagával és a tervezőjével, hogy ő gép-e vagy ember. Mivel a múltjára nem emlékszik, és amióta először bekapcsolták, egy rendészeti szervezet fegyveres tagja, így az Őrnagy inkább harci robotnak érzi magát, mint embernek, viszont a tervező váltig állítja, hogy a lány valójában több ennél. Ez a viaskodás végig jelen van a filmben, és sok fordulatos bonyodalom kezdőpontja ez az önmeghasonulás.

    Az adaptáció alapanyaga nagyon ötletes, és gondolkodásra bírja a nézőt. Rendkívül sok filozófiai kérdést vet fel a film. Többek közt az emberi élet és az egészség értékét teszi mérlegre. A szereplők nagy része valamilyen kinetikus implantátummal rendelkezik: egyeseknek lézerszeme, vastüdeje vagy éppen kibővített agya van. Az implantátumok miatt láthatóan már nem vigyáznak magukra az emberek. Van, aki csak azért tetet be egy művesét, hogy egész nap ihasson, vagy műtüdőt, hogy cigarettázhasson.

    Emellett a film azt a témát is vizsgálja, hogy mikor nevezhető valaki embernek vagy robotnak, egy gépnek jár-e szabad akart, és a robot menyire lehet független készítőitől. Sajnos ezek a kérdések bár felvetődnek, a majdnem kétórás filmben mégsem igazán kerülnek előtérbe, inkább a főszereplő és az akció a fontos. Láthatóan egy blockbustert akartak csinálni, mint nagyon mély filmet.

    gits 2

    A főszereplőt játszó Scarlett Johansson nem sokat tett hozzá az Őrnagy karakteréhez. Igen, tudom, hogy egy robotot játszik, ezért bármilyen érzelem az arcán nem lenne hű a karakteréhez, de mégis hihetetlenül unalmassá válik, miután két órán keresztül ugyanazt a faarcot vágja a nő. Miután megnéztem a filmet, újranéztem az animét is, és rájöttem, hogy Johansson karaktere a filmben nem azért csúszott el, mert nem jól játszott, hanem szimplán, mert az eredeti anyagban nagyon velős és érdekes monológokat kapott a robotlány a maga letisztázott android nyelvezetén, így könnyű volt vele szimpatizálni, és rájönni, hogy mit miért csinál. A filmben sajnos ezek az értékes monológok hiányoztak, és ez nagyon sajnálatos, mivel sok jelenet kockáról kockára a másolata volt az eredeti anyagnak, így ha végtére is csak rekreáltak bizonyos részeket, érthetetlennek tartom, hogy ezt a kulcsfontosságú elemet miért nem tették bele a filmbe.

    Látható, hogy a mellékszereplők viszonyain keresztül kellett volna megismernünk a főhőst, de ez egyszerűen nem történik meg, mert a mellékszereplők közül csak a tervezőt mutatják be rendesen, aki végül megbízatlanná válik, szóval az ő általa adott kép sem lesz helyes. Egy másik fontos mellékszereplő, akit láthatunk, az az Őrnagy osztagában dolgozó Batou. Batou egy igazi terminátor, a munka megszállottja, és a küldetéseken kívül is látjuk találkozni az Őrnaggyal, viszont ő teljesen úgy tekint az Őrnagyra, mint egy gépre, tehát nem kapunk tőle sem megfelelő karakterleírást a robotlányról.

    Scarlett Johanson meztelen, úgy értem majdnem meztelen, mert egy nagyon feszes testszínű ruhában harcol a legtöbb akciójelenetben. Bármi fontos fog történni, arról nyilvánvaló jelzést kapunk, mert kivillannak azok a nagyon formás másodlagos nemi jellegek. Sajnos ez az aspektusa a filmnek körülbelül az első két percig szórakoztatja az embert, aztán észreveszi, hogy bizony a műanyagosan fénylő test igazából az, mint aminek látszani akar, egy szintetikus testruha. Az a legfurcsább az egészben, hogy a főszereplő környezetéből semmilyen válaszreakciót nem vált ki az, hogy meztelenül van. Még a tavalyi év egyik legjobb sorozatában, a Westworldben is néha adtak egy-egy kabátot a pucér gépekre (szeméremből), de a film 1995-ös anime változatában is előfordult ugyanez. A Páncélba zárt szellemből ezt az egész udvariaskodást kihagyták, sőt, egyszer egy beszélgetés kellős közepén kezdett el vetkőzni a főszereplőnk, és beszélgetőtársának még a szeme sem rebbent. Ha ilyen lazán lehet bámulni meztelen nőket a jövőben, akkor remélem még az én időmben élem ezt meg.

    gits 4

    A film legjobb jelenetei, mondanom sem kell, azok voltak, amelyeket kockáról kockára lemásoltak az animéről.  Az elején, ahogy elkészítik az Őrnagyot, az az animéből átemelt anyag, de emlékeztet az említett Westworldben látottakhoz is, és nagyon szépen ráhangolja az embert a film világára. Továbbá volt egy üldözéses jelenet és egy verekedés, ami lélegzetelállítóan jól volt megcsinálva – persze ez is, egészen kameraállásig pontos másolata az animének.

    A CGI a filmben egyszerűen fenomenális, a gépek roncsolódásától kezdve a robbanásokig és a számítógépes effektekig minden tökéletesen el lett találva. Nagyon tetszettek még a járművek is, hiszen visszahozták a Knight Riderben látott autóformákat, ami irtó menő, továbbá a film zenéje is sok helyen kölcsönzött az animéből, így amiatt sem panaszkodhatunk. Sőt, ahogy az eredeti történetet átalakították, egy sokkal érthetőbb és letisztultabb filmet kaptunk.

    gits 5

    A Páncélba zárt szellemnek ennek ellenére rendkívül sok problémája van. Kezdjük a helyszínnel, hiszen a játékidő jelentős hányadát a városról készült, mdártávlatbl készült felvételek fogják alkotni. Sajnos a futurisztikus város hihetetlenül lakhatatlannak tűnik, és a zavarba ejtően sok holografikus kivetítés villogó látványától keresztbeáll a szemünk. A folyamatos, számunkra semmilyen bónusztartalommal nem rendelkező zaj, ami minket ér ezeknél a jeleneteknél, szinte gyilkolja az agysejtjeinket és elviszi a figyelmünket a történésekről és azok súlyáról.

    A harcjelenetek, azoknál a részeknél, amik bekerültek a trailerbe nagyon szépek, és letisztultak. Viszont van egy verekedős rész, amiből csak annyit láthatunk, hogy lámpákkal villognak a kamerákba és kiabálnak. Ez kiemelkedően rosszul sikerült, mivel szó szerint be kellett csuknom a szemem az IMAX 3D-s vetítés közben, annyira zavaró volt a folyamatos erős fény és a sötétség tizedmásodperces, értelmezhetetlen váltakozása. Végül, amikor már az erősen epileptikus résznek vége lett és fellélegezhettem, hunyorogva konstatáltam, hogy ismét sötétségbe és szürkeségbe burkolózott a vászon.

    GHOST IN THE SHELL

    A másik igazán nehezen emészthető része a filmnek, az maga a vége. (Vigyázat, spoilerek!) A rosszfiúból jófiút csinálunk csavar már a Bábjátékos első felbukkanásakor nyilvánvaló. Plusz a nagy esemény, amikor beteljesül az Őrnagy álma, hogy megismerheti az anyját és az igazi múltját, szörnyű csalódottság érzéssel tölti el a nézőt, hiszen a főszereplő anyja által olyan karakter kerül elénk, aki felé nem táplálunk semmi érzelmet, sőt, igazából nem is érdekel minket, hogy milyen finom teát tud főzni az öreg, mivel az úgyse jön át a mozivásznon. A végső harc szintén nagyon furcsa szájízt hagy a nézőben, mivel végtére is a főgonoszt nem a testruhás nő öli meg, hanem a főnöke, akit csak pár pillanatra látunk az egész film alatt. Bár, amikor a semmiből ránk ugrik egy robottank, a gépmonstrumot legalább a lehető leglátványosabb módon végzi ki az Őrnagy.

    Összességében a film egy középszerű alkotás, aminek csak azok a részei ragyognak, amik teljes kópiái az eredeti, rajzolt jeleneteknek.  Az igazán jó részek viszont tényleg nagyon látványosak, és szépek, így azokra egy szavunk sem lehet. A majdnem kétórás játékidő igazából jól feltöltődik tartalommal, de az időnk nagy részében a film önmagát magyarázza, de hát erre mindenkinek szüksége van, még annak is, aki ismeri az előző verziót, mert egy pár helyen változik a sztori. Ha valami igazán friss sci-fis élményre vágysz, érdemes megnézni, de ha már láttad az anime változatot, semmi újra ne számíts, csak egy kicsit érthetőbb történetre, és nagyon szép, látványos, igényes kivitelezésre.

  • A Könyvfesztiválon jelenik meg a MI, Bob

    Könyvfesztiválra érkezik Dennis E. Taylor népszerű sci-fi regénye, a MI, Bob. A 2016-ban megjelent regény hihetetlen népszerűségre tett szert, a kritikusok Alastair Reynoldssal és Andy Weir A marsi regényével említik együtt Dennis E. Taylort. Ismerjük meg őt és a hamarosan magyarul is olvasható regényét.

    15831717

    „A nevem Dennis Taylor. Ezen a „megkülönböztetőjelen” osztozok számos íróval és zenésszel is, elég sajnálatos módon. Ezért használom a Dennis E. Taylor nevet. Nem, nem Dennis Taylor, a fenébe is!”

    – kezdi elég humorosan a bemutatkozását Taylor írói honlapján, amit fontos kiemelni, hisz műveiben is állandó elem a humor.

    Az amerikai író civilben programozóként dolgozik, emellett pedig snowboardozik, fut és science fiction történeteket ír. Szerzőként egyszerű, de nemes célja van: szórakoztatni és egy kis kiutat mutatni a hétköznapok szürkeségéből.

    OUTLAND_smallElső regénye, az Outland 2015-ben, magánkiadásként jelent meg. A történet szerint a Yellowstone-ban egy szupervulkán tör ki; a váratlan katasztrófa akár az emberi civilizáció végéhez is vezethet. Hat egyetemista vállalkozik a nehéz feladatra, hogy megmentsék bolygónkat a pusztulástól. Egyetlen kiindulási pontjuk saját fizikai projektjük, ennek segítségével próbálnak megoldást találni. Azonban a dolgok rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, a diákok elmélete nem működik. A félresikerült kísérlet eredményeként felfedeznek egy interdimenzionális kaput, ami egy olyan alternatív Földhöz vezet, ahol még nem fejlődött ki az emberi faj. Az egyetemisták, az új felfedezés sikerétől megrészegülve vetik bele magukat az új világba. Kérdés, mi lesz így az emberiséggel?

    AllThreeSmall
    Bobiverzum trilógia

    Következő műve egy sci-fi trilógia (Bobiverzum) nyitórésze, a MI, Bob. A regény főhőse, Bob Johanssen eladta a software cégét, egy különös biztosítást köt (halála esetén hibernálják, hogy a jövőben az orvostudomány lehetséges fejlődése esetén meggyógyíthassák) és végre kész arra, hogy hobbijának, a sci-finek éljen. A sors fintora, hogy épp ekkor üti el egy autó, majd ébredés után a 22. században találja magát. A teste, mint kiderül az Egyesült Államok utódállamáé, a FAITH-é, személyiségét egy hardware-re töltötték, ráadásul már abban se biztos, hogy ő ezek után egyáltalán az az ember-e (ha még ezek után embernek számít), akinek hiszi magát. Azonban egy biztos: a hatalmi játszmák a jövőben sem változnak. Bobot arra kényszerítik, hogy új képességeivel felszerelkezve szolgálja a FAITH űrkolonizációs céljait, ezzel megelőzve a többi nagyhatalmat. Ha nem engedelmeskedik, akkor örökre lekapcsolják.
    A MI, Bob-ban Taylor a leglehetetlenebb ötletekből gyúr össze egy teljesen működő és élvezhető sci-fi kalandot. A könyv azonban nem lenne az igazi Bob szarkasztikus megjegyzéseitől; még a legszorultabb helyzetekben is képes megőrizni hidegvérét és valami frappáns megjegyzéssel véleményezni a történéseket – ahogy Mark Watney is tette A marsiban.

    legionbook1v2_small-1

    A könyv 2016. szeptember 20-án jelent meg a Worldbuilders Press kiadónál, először e-book és hangoskönyv formátumban. Az utóbbit az Audible Studios adta ki, a történetet Ray Porter (Argo-akció, Kemény motorosok, Majdnem híres) tolmácsolásában hallhatjuk. Októberben Taylor ügynöksége, az Ethan Ellenberg Literary Agency fizikai könyvként is megjelentette a MI, Bob-ot. Az elmúlt egy év alatt Taylor hamar népszerű lett az olvasók körében, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a világ egyik legnagyobb könyves közösségi oldalán, a Goodreadsen 4,37-es átlagértékelés kapott. Ezen kívül egy nagyobb sikert is magáénak tudhat: 2016-ban a regény hangoskönyv változatát megválasztották 2016 Legjobb SF hangoskönyvének.

    Taylor jelenleg több művén is dolgozik vagy épp az utolsó simításokat végzi rajtuk. Márciusban várható a MI, Bob folytatása, a For We Are Many (szintén könyv és hangoskönyv formátumban), és előkészületben van a befejező rész, az All These Worlds. Ezen kívül hamarosan nyomtatásba kerül a Singularity Trap is, amiben Ivan Pritchard próbál szerencsét a világűrben.

    Reméljük, TI is annyira szeretni fogjátok Dennis E. Taylor őrült ötleteit, szarkasztikus stílusát és pörgő történetvezetését, mint mi. Aki szerette A marsit vagy csak unja a hollywood-i kliséket, az ne hagyja ki a Könyvfesztiválón megjeleni MI, Bob-ot.

  • NieR: Automata, az év meglepetése?

    A Földön átvették az uralmat a gépek, az utolsó emberi DNS-minták a Holdra kerültek, és egy szexi androidra, 2B-re maradt a robottársadalom lebontása, hogy aztán az emberek visszatérhessenek a Földre egy gigászi lombikbébi program keretében.

    Nagyjából így lehet bemutatni a NieR: Automata történetét. A játék az előző Nier epizód folytatása, és spinoff a Drakengard szériához. A program első ránézésre egy Bayonetta klónnak tűnhet, de már amikor először elé huppanunk a PS-nek, kiderül, hogy nagyobbat nem is tévedhetnénk.

    Ahogy mindenki más, a trailerek alapján egy szimpla hátulnézetes akciójátékra számítottunk, viszont már az első misszió után rájöttünk, hogy a NieR: Automata nem akarja magát semmilyen játékstílushoz kötni. Vannak benne a régi arcade játékhoz, az Asteriodshoz hasonló missziók, ahol egy repülőből kell a szembejövőket szétlőni. Ezenkívül olyan részek is vannak, ahol agyamenten gyilkolászhatunk a világban, és platformer szegmensek is, ahol ide-oda kell ugrálni a halálos veszedelemben.  A stílusváltások nagyon folyékonyan történnek, és egy rövid bejátszás, illetve egy kameranézet-csere után már tudhatjuk is, hogy melyik játéktípus következik.

    Nier 2

    Az akciódús kalandozások mellett RPG-s részek is vannak a játékban, ráadásul miközben a történetet visszük, felfedezésre is van alkalmunk a játék nyitott területein. Emellett igencsak pörgős buletthell részek és boss harcok tarkítják a játékmenetet, tehát a készítők fogtak minden játékmenetet, stílust, ami csak létezik, és összegyúrták egy gigászi programba. Nem csoda, hogy ennyi minden van benne, hiszen a NieR: Automata végigjátszása közel 40 órát vesz igénybe. A játéknak ezenfelül 25-féle befejezése van, plusz egy bónusz finálé, ami pusztán csak poénból került a játékba.

    2B a lenge öltözetével és precíz kardsuhintásaival gyorsan megkedvelteti magát a játékossal. Ha a főszereplőnk külleme nem lenne elég vonzó, ennek tetejében még egy nagyon ütős és magával ragadó történetet írtak a karakterünk köré. A történet nem csak izgalmas és jól felépített, de még drámai is. Ráadásul a vegyes felvágott játékmódokhoz is tökéletesen passzol. Plusz, akinek egy játékban a sztori a legfontosabb, az biztosan nem fog csalódni, sőt, még talán egy-két könnycseppet el is fog hullajtani a játék végén.

    nier 4

    A NieR: Automata egyedüli gyengepontja talán a nyitott világa. A bejárható zónák között van egy sivatag, egy város, egy erdő, de koránt sincs teli tartalommal, mint más játékoknál, sőt, talán egy kissé üresnek is mondhatók ezek a területek. A jó oldala viszont, hogy óriási állatok hátára is ülhetünk, ráadásul ezekkel keresztülvágtázhatjuk a környezetet. Az állattársaink még driftelni, azaz csúszkálni is tudnak futás közben, tehát van egy kis extra tennivaló miközben lovaglunk, feltéve, ha menőn akarunk kinézni.

    Az ellenfelek, mint már említettük, robotok, és ahogy haladunk előre a játékban, egyre nagyobb monstrumokká lesznek. A játék elején még kis, cuki maszkos robotokat kell legyűrnünk, majd később már akkora óriásokat kapunk, hogy a méreteik a környező házakéval vetekednek. Ámde nem a méret a lényeg, mert a kisebb típusú robotok is elkezdenek egyre keményebb harci gépezetekké válni, és újabbnál újabb módszerekkel akarják 2B-t a roncstelepre kényszeríteni.

    Nier 3

    Talán a legötletesebb robot a pajzsos, ami – mint a neve is mutatja – egy pajzsot tart maga előtt, és komótos tempóban halad felénk. Ha viszont szétütjük a pajzsot, teljesen kamikaze módra vált az ellenfél, és a két puszta fémkezével, őrült módjára csapkodva tör a kibernetikus életünkre.

    Amikor óriásrobotokkal harcolunk, olyan bossfightokra kell számítani, mint a Dark Souls franchise-ban, csak egy-két bullethell résszel a harcok közben. Egy rossz gurulás a harc közben, és végünk, de az óriások sem halhatatlanok, és ha kitapasztaljuk a rosszakarónk harcfázisait, egy-két próbálkozás után véget is vethetünk a szánalmasan programozott életüknek. Sőt, ebben a játékban nem pusztán mögé kell állni az ellenfélnek és csapkodni a farát az óriáskardunkkal, hanem mondjuk az óriási fegyvereit kell harcképtelenné tennünk a verekedésünk közben, így többféle módja van a rosszakaróink kioltásának, nem csak egy.

    Ugyan az androidlány, 2B körül forog a játék java, nem feledkezhetünk meg a társairól sem. Számos mellékszereplő mellett van egy kis lebegő robottársunk, a Pod névre hallgató felderítőandroid. A kis fickó nem csak segítségével bombázza a főhősünket, hanem folyamatosan aktív résztvevője a harcoknak. Kinek ne kéne egy automatizált lézerágyú 10 centire a fejétől?

    Nier 5

    A játék megjelenése gyönyörű, bár 2017-es játékhoz képest egy kicsit szolidabb a részletesség terén, és éppen emiatt egy középszerű játéklaptop is képes elfuttatni a programot gond nélkül. A program színpalettája egyébként nagyon különös, talán egy picit fakó, és a színek sem olyan hevesek, mint lehetnének. Sokan akadékoskodnak, hogy nem túl szép a játék megjelenése a színek miatt, de szerintem egész jó, bár engem a Fallout szériában sem zavart a rusnya színösszhatás.

    A játék zenéje valami fenomenális. A háttérzenével nagyon nagy kockázatot vállaltak, hiszen a szokásos instrumentális zenétől elszakadva, egy énekesnőt, Emi Evans-t bíztak meg, hogy hangjával ékesítse a játék atmoszféráját. Voltak, akiknek ez nem tetszett, mert a művésznő többnyire csak törzsi jellegű vokálozásokat csinál, egy-egy elnyújtott á-t vagy ú-t, bár ez is sokat erősít a játékon, és rengeteget segít a beleélésben.

    Összességében, egy igazi mestermű lett a NieR: Automata. A bullethell részek nekem annyira nem tetszettek, de ezen kívül igazi etalon lett a játék, és nem fog csalódást okozni. Még annak is ajánlom, aki nem ismerős a NieR-univerzumban, mivel mindent elmagyaráz nekünk a játék. A program elérhető digitális másolatban a Steam kezelőfelületén pc-verzióban, konzolon pedig dobozban megrendelhető akármelyik számítógépes boltból.

  • Oasis pilot: Houston, baj van, küldjetek papot!

    Pilotszezon van az Amazonnál, azaz a nézőknek most megmutatnak pár műsorból egy-egy részt, akik megszavazhatják, hogy melyikből készüljön sorozat. Van itt stand-upos komédia, animációs produkció, botcsinálta szuperhősös, és ami minket a legjobban érdekel, egy scifi sorozat felütése is. Ez az Oasis. A történet szerint a Föld ramaty állapotban van, de talált az emberiség egy olyan bolygót, ahol nagyjából 50 ezer család túlélhet. Elmennek tehát kolonizálni, élhetővé tenni, amikor azonban a munkások kezdenek sorban meghalni, ráadásul még az eltűnt vezetőjük is papért küld, akkor derül ki, hogy baj van. Nem is kicsi.

    oasis5

    Az Oasis olyan, mintha az űrben játszódó Lostba nézhetnénk bele egy rész erejéig, vagyis már az első órája iszonyú intenzív élmény. A főszerepet Richard Madden játssza, aki a Trónok harca után már a Klondike című aranyásós sorozatban is megmutatta, hogy tud ő, ha akar. Itt egy ökumenikus papot alakít, aki a felesége halálát követően kap egy üzenetet, miszerint szükség van rá az Oasis kolóniáján. Ő meg hevesen tiltakozik, ugyanis oda csak az iszonyú gazdagokat várják majd tárt karokkal. Egy kevés adomány a templomjának azonban meggyőzi, gyorsan felkészítik és már lövik is ki az űrbe. Ami viszont az Oasison várja, több mint amire vállalkozott.

    oasis2

    Hallucináló, kimerült munkások, összezavarodott vezetők kerülnek a férfival egy légtérbe, akik elkezdik sejteni, hogy a bolygó nem szívesen látja őket vendégként. Hasonló, mármint, hogy egy helyszínt megszemélyesítettek, tényleg csak a Lostban volt. A sziget ott is kommunikált a repülőtragédia túlélőivel és itt is hasonló motívum öleli át az Oasis első részét. A misztikum egyébként is erős a pilotban, látomások mindenfelé, ráadásul még a hit és a tudomány kapcsolata is egészen szépen szembe van állítva. Mindezek tetejében a látvány már csak a hab a tortán, ugyanis abszolút nem lehet érezni, hogy az Oasis mindössze egy online videotékává (is) avenzsált cég, az Amazon gyermeke. Erre a pilotra még az HBO is büszke lenne, simán.

    oasis3

    A karakterekkel könnyű azonosulni, a kolónián van olyan nő, aki a gyermekét hiányolja, de apja emlékével viaskodó és az elvesztett versenylovát sirató munkás is előfordul. Ergo nagyon szépen megoldották a készítők, hogy kábé mindenkivel könnyű legyen azonosulni. Az epizód egyik csúcsa, amikor a szívtelennek tűnő doktornő táncol önfeledten, valószínűleg egyébként beszívva, de ez részletkérdés. Az Oasis nem spórol a vallásos ember szemszögével se, és az ilyesmi nagyon jól áll a sci-fi sorozatoknak. Bátorságra vall ugyanis az Istenben menedéket kereső embert szembeállítani a rigid tudósokkal, akik csak a számokban és az egyenletekben hisznek. Tudjuk ezt a Lost óta, de a hamarosan befejeződő The Leftoversben is hasonló van. A műfajnak tehát nincs sok képviselője, de azok mindig erősek.

    oasis4

    A vizuális megoldások és a jó színészi játék mellett muszáj megemlíteni a zenéket, a főcím valami frenetikus lett Rag ‘n’ Bone Man Human című száma rendkívül jó aláfestés volt a Mass Effect: Andromeda trailerében is és itt is nagyon ül a Human. Ritkán szoktunk hasonlót tenni, de a zenei rendezőt, Brian Enót muszáj kiemelni, aki rengeteget hozzátett az Oasis atmoszférájához. A pilotot egyébként Matt Charman jegyezte, akit a Bridge of Spiesért jelöltek Oscar-díjra, a rendező pedig Kevin Macdonald volt, aki az eddig legkiemelkedőbb Stephen King feldolgozáson, a 11/22/63-on munkálkodott korábban.

    A pilotban nagyon érdekes a feláldozhatóság kérdése. Láthatóan olyan embereket küldenek az Oasisra dolgozni, akikért nem ejtenek túl sok könnycseppet, ha meghalnak. Diszleksziás botanikus, bukott zsaru, abszolút biztonsági játék ez a gazdagok túléléséért cserébe. A sorozatra azonban ez abszolút nem süthető rá bélyegként, nagyon régen láttunk ennyire élvezhető sci-fi produkciót a kisképernyőn, szóval kedves Amazon, tessék csak ezt berendelni! Értékelés: 9/10

  • Látványban biztos ütős lesz a GITS

    Közeledik a Ghost In The Shell premierje, március 30-án végre megtudhatjuk, Rupert Sanders miként is nyúlt a népszerű manga/anime alapanyaghoz. Hogy kicsit felcsigázzuk a kíváncsiságotokat, megosztanánk élményeinket az eddig látottakról: a forgalmazó jóvoltából volt lehetőségünk megnézni a GITS első 15 percét.

    Internetes fórumokat olvasgatva sokan attól tartanak, hogy amerikai kézben az eredeti történet nem kapja meg az őt megillető bánásmódot és tiszteletet. 15 perc alapján nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de az eddig látottak alapján a rajongói félelmek alaptalannak bizonyulnak.

    A film megidézi az anime kultikus jeleneteit, emellett pedig teljesen új megközelítéseket is beilleszt az alapanyagba. A történet elején az Őrnagy egy halálosnak tűnő sérülést kap, épp az életét próbálják megmenteni – így közelebb kerülünk a főszereplőhöz és kapunk egy alapot karakterének későbbi megértéséhez. A következő jelenet az 1995-ös anime nyitójelenetét idézi, amelyben az Őrnagy új testet kap. Kicsit hiányzik az eredeti zene, de a Westworld openingjéhez hasonló látvány valamennyire kárpótol. Az új test elkészülte után a háttérben dolgozók között erkölcsi dilemmák merülnek fel: a beavatkozás után az Őrnagy ember maradt-e vagy teljesen kiborggá vált? Ez a párbeszéd arra enged következtetni (legalábbis engem), hogy a GITS-ben nem csak az akción és a látványon lesz a hangsúly, hanem az eredeti mű kérdéseire is kitér.

    A nyitás után egy pörgős és látványos akciójelenetbe csöppenünk, amelyet a tegnapi nap folyamán a Paramount Pictures is elérhető tett, ezt a bejegyzés végén nézhetitek meg. Látványban egy kosmopolita, cyberpunk világot kapunk, ahol a nyugati és a keleti kultúra gond nélkül megfér egymás mellett (már ami a látványt illeti). Az animéből jól ismert jelenetek továbbra is vissza-visszaköszönnek, de olyan részletességgel kidolgozva, amelyet 22 évvel ezelőtt még nem igen lehetett megvalósítani. Moziban igazi borzongató, száj eltátós látványban lesz részünk.

    Az eddigiek alapján jobb félretenni minden előítéletünket és március 30-án beülni a Ghost In The Shellre. Reméljük, a film az elejéhez hasonlóan végig ütős lesz és beváltja a hozzáfűzött reményeket.

    Az első bevetés:

    https://www.youtube.com/watch?v=I9n3gJRrHhk


  • Eredetileg teljesen más lett volna a Zsivány Egyes befejezése

    Akadtak, akik húzták a szájukat a legújabb Star Wars film, a Zsivány Egyes végjátéka miatt, a Disney újdonságában ugyanis konkrétan mindenki fűbe harapott. De mit is várnánk egy háborús filmtől, ami jelen esetben egy science fiction univerzumban játszódik? Halált, robbanásokat, drámát. Ezt maradéktalanul megkaptuk a készítőktől, a forgatókönyv első változataiban ehhez képest sokkal optimistább befejezést kaptunk volna, az io9 értesülései szerint. Erről korábban maga a Zsivány Egyes rendezője, Gareth Edwards is nyilatkozott, most azonban az EW-nek a film írója, Gary Whitta rántotta le a leplet a részletekről.

    Miután Jyn és Cassian ellopták a Halálcsillag terveit, egy lázadó űrhajó szedte volna fel őket a tengerparton, hogy aztán Leia közelébe repítse őket. A Darth Vader által üldözött hercegnő persze az eredeti szkript szerint is megkapta volna a terveket, csak épp közvetlenül Jynéktől, akiket aztán szépen felrobbantottak volna. Mindezek után jött volna az a bizonyos snitt, mely az Egy új remény kezdetét jelzi, a háttérben pedig egy kilőt mentőkabin lett volna látható, ami azt jelzi, hogy a Zsivány Egyes főszereplői közül legalább kettő túlélte az öngyilkos küldetést.

    Maga a tény, hogy mennyi, az Egy új remény által felállított történetbeli csapdát kellett volna kikerülnünk, arra utalt, hogy az íróistenek azt akarják, Jyn és Cassian se élje túl a kalandot. Úgy döntöttünk tehát, hogy a Scarifon kell meghalniuk. Rengeteg ötleten végigmentünk és ez tűnt a legjobb megoldásnak – nyilatkozta Whitta, a Zsivány Egyes forgatókönyvírója.

    Érdemes tudni, az eredeti befejezés a megmenekülő hősökkel nem lett leforgatva. Ennek ellenére azért érdemes a Zsivány Egyest digitális formában beszerezni, a film ugyanis áprilisban jelenik meg a boltokban. Biztos kerül rá néhány extra jelenet.

  • Angolul is megjelenik az Alekszandra és a teremtés növendékei

    Egy nem angol nyelven író szerző számára mindig nagy lépés, amikor művével be tud törni az angolszász piacra. Eredeti megjelenése után legalább 10 évvel végre angol nyelven is elérhető lesz Marina és Szergej Gyacsenko regénye, az Alekszandra és a teremtés növendékei. 2012 óta az Amazonon el lehetett érni Julia Hersey fordítását, azonban 2018-ban a Harper Voyager könyvként is megjelenteti.

    Julia Hersey célja, hogy megismertesse szülőhazája, Oroszország irodalmát oroszul nem tudó ismerőseivel, ennek a projektnek az eredménye az Alekszandra megjelentetése. A történet főhősének, Szaskának akarata ellenére be kell iratkoznia egy eddig sosem hallott iskolába, a Speciális Technológiák Főiskolájába. A legkisebb botlásért és hibáért az iskola diákjai súlyos árat fizetnek. Szaska ebben a katonás rendben próbál helytállni, védeni szeretteit és túlélni a kegyetlen intézményt.

    metropolis_alekszandra
    A 2008-as Euroconon a legjobb sci-fi/fantasy regénynek választották

    Az angol/amerikai írók és szerkesztők eddig nagyon pozitívan nyilatkoztak a regényről. Lev Grossman, az itthon is népszerű Varázslók sorozat szerzője például egy olyan könyvnek nevezte az Alekszandrát, amiben megvan az a potenciál, hogy egy műfaj modern klasszikusává váljon. A Harper Voyager szerint az olvasó egy olyan fantasyt fog majd a kezébe venni, ami a létezés legmélyebb rejtélyeibe vezeti, és egy igazi szédítő utazásban lesz része. A kiadó ügyvezető szerkesztője, David Pamerico pedig így nyilatkozott a regényről:

    Amikor eljutott hozzám Gyacsenkóék Alekszandrája az előzetes információk már kíváncsivá tettek: alapjában ez A varázslók, de egy orosz vidéken működő műszaki főiskolán. De amikor ténylegesen elmerültem a történetben az olyan volt, mintha hipnotizáltak volna, főleg úgy, ha Szergej és Marina történetét Julia hihetetlenül jó fordításával egyesítjük. Voltak itt Grossmanra emlékeztető elemek, de egy kicsi Gaimanből is… és még egy kicsi Gogolból. A hatása azonnali. Nem csak azt kellett meg tudnom, hogy miféle varázslatot tanulnak itt, hanem azt is, hogy ez miként változtatja meg Szaskát. És talán ez az, ami végül berántott: ezt a fantasyt valami elképesztően reális világba helyezték, de mégis olyan módon van elmesélve, amilyet eddig még nem igen tapasztaltam. Remélem, mások is ezt fogják érezni, amikor a könyvet olvassák.

    A Gyacsenko házaspár regényét most nagyon kedvezményes áron megrendelhetitek webshopunkból. Az Alekszandra és a teremtés növendékei mellett pedig ajánljuk a szerző páros másik két könyvét is: az Arszen és a játék hatalmát és az Andrej és a Föld zarándokait.

     Forrás: Tor