Címke: sci-fi

Ridley Scott bejelentett egy újabb Alien filmet

Annak ellenére, hogy még hónapok vannak addig, míg a Covenant című filmje bemutatkozik, Ridley Scott már azon gondolkozik, miképp bővíthetné a xenomorphos franchise-t. A rendező a Fandango-nak adott interjújában nyilatkozott, amikor véletlen elszólta magát. A lap szerint Alien: Awakening címmel jön majd az új Alien előzményfilm. Kronológiailag viszont nagyon érdekes, hogy hogyan illeszkedik be majd a sorba a film. A legtöbben arra számítanának ugyanis, hogy az új felvonás a Covenant előtt játszódik. De nem! Történetileg a sorrend úgy lesz, hogy Prometheus, Awakening, aztán pedig a Covenant. Hogy valóban így lesz-e, vagy Scott mindössze hangosan gondolkozott egy lehetséges variációról, idővel kiderül.

Így tehát egyszerre kaphatjuk meg az Alien: Awakening bejelentésével a Prometheus közvetlen folytatását és a Covenant előzményét. Mindenesetre az Alien franchise előzményfilmjeinek sora már három tagosra bővül, de mondjuk inkább így bővítsék a rendkívül népszerű sci-fi univerzumot, mint hogy újra összeeresszék a xenomorphokat a predatorokkal. Isten ments.

Ridley Scott egyébként nyilatkozott a Covenantról is, a rajongók arra számítsanak, hogy az eddigieknél is csavarosabb és brutálisabb Alien film érkezik a mozikba.

Az Alien: Awakening bejelentése egyáltalán nem meglepő, ugyanis a rendező március elején mondta azt a sajtónak, hogy úgy érzi, a Covenant csak a kezdet, még a 2017-es részen kívül 6 Alien filmet simán elkészítene, ha hagyják neki. Ha a korábbi cikkeket összevetjük azzal, hogy az Awakening lehet a franchise legújabb része, akkor azt is tudjuk, hogy Ridley Scott úgy tervezi, 2018-ban már kezdené is forgatni.

Így az Alien tényleg hatalmas franchise-zá nőné ki magát, hiszen az első Alien film után 1986-ban jött az Aliens James Cameronnal, aztán David Fincher készítette el az Alien 3-at 1992-ben, Jean-Pierre Jenuet vezényletével 1997-ben mozikba került az Alien: Resurrection. Majd jött a Prometheus, 2017 májusában bemutatkozik az Alien: Covenant. Ez eddig 6 film és még ugyanennyire lehet számítani, ha Scott tervei bejönnek.

március 18, 2017
Kell-e nekünk Hamupipőke? – Sue Burke

A márciusi Galaktikában ismét egy Sue Burke-novellát olvashattunk, amiben az írónő ezúttal a mesék szerepéről gondolkodik el egy távoli gyarmatbolygó világán keresztül. Ez a „Hamupipőke emigrációban”.

A 306-os Galaktikából már megismert amerikai írónő eddig kalandos életutat járt be: szülővárosából, Greendale-ből Milwankee-ba került, ott végezte középiskolai, majd egyetemi tanulmányait is. Ezután Bony Viewba költözött, ahol írt és önkénteskedett. 1999-ben férjével talán életük legnagyobb kalandjába vágtak: az Államokból Madridba költöztek. Ezzel Burke egy nagy álma is valóra vált, végre egy tengeren túli országban telepedhetett le. Azonban a 2008-as gazdasági válság és a migráció okozta problémák következtében visszaköltöztek Amerikába.

Sue Burke

Kalandos élete során Burke az írói karrierjét is folyamatosan építette. 1972 óta újságíróként dolgozott, emellett pedig írói workshopokra járt. Első kapcsolata a fikcióval a Clarion hathetes science fiction és fantasy workshopja volt 1996-ban East Lansingben, a Michigan Egyetemen. Később Austinban a Turkey City Workshophoz csatlakozott. A tanfolyamok során gyűjtött tudást gyakorlatban is kamatoztatta: először kisebb kiadóknál publikált, a nagy kitörést azonban a Karen Joy Fowler által szerkesztett kötet jelentette 2003-ban: ez volt a MOTA 3: Courage antológia. Azóta Sue Burke több antológiában és magazinban is megjelent, mint például a Year’s Best SF 14 (antológia) vagy az Asimov’s Science Fiction (magazin). Írói karrierje mellett fordítóként pedig sokat tett a spanyol science fiction irodalom angol nyelvterületen való terjesztéséért, továbbá számos spanyol SF antológiát állított össze.

A mostani számban olvasható novella, a „Hamupipőke emigrációban” ugyanabban a világban játszódik, amelyben a 306-os számban olvasható „Pókok” is, azonban a mostani történet megértéséhez nem szükséges a másik ismerete. Burke ezúttal egy kislányról, Nicolettáról mesél, aki a családjával és más telepesekkel egy új bolygón próbál boldogulni. A Föld és annak világa már lassan a feledés homályába vész, csak annyit tudni róla, hogy rossz volt ott, de az új otthonban minden sokkal jobb lesz. Nicoletta és más gyerekek fantáziáját azonban izgatja az óhaza: Milyenek voltak az ottani emberek? Kik juttatták el őket az új „Földre”? És természetesen olyan apróságok is foglalkoztatják őket, mint a tündérmesék. A novella központi története – ahogy az a címből is kitalálható – a Hamupipőke, amit Nicoletta betegeskedő anyukája kezd lányának mesélni, azonban ez vitát indít el: Szükség van-e még a királylányokkal, tündérekkel, üvegcipőkkel és más kitalált dolgokkal teli történetekre a jövőben vagy sem? Burke több szempontból is körbejárja a kérdést, miközben végig megőrzi a gyermeki szemszöget is (Nicolettán keresztül látunk mindent). Szóba kerülnek az örök érvényű értékek, az álmodozás és a realitás ellentéte, és a régi kultúra ismeretének szükségessége. Emellett az emberiség egyik egy örök kérdésére is próbál választ találni Burke: Tudnak-e az emberek szebb jövőt építeni saját maguknak?

Azok az olvasók, akik a tudományos témák mellett szeretnek az emberi kultúra jövőjén is elmerengeni, azok mindenképpen tegyenek próbát a „Hamupipőke emigrációban”-nal, az írónő egy naivnak tűnő szereplőn keresztül bont ki mindannyiunkat érintő kérdéseket. Akik viszont élvezik Burke világát (pl. a „Pókok”-ban látott erdő vagy a mostani novellában olvasható állatvilág), azoknak van egy jó hírünk: az írónő első regényén, a Semiosison dolgozik, amelyben a már két novellából ismert bolygóra kalauzol minket.

március 16, 2017
A Warner Bros rebootolni akarja a Mátrixot

Pár évvel ezelőtt a hollywoodi lapok még arról írtak, hogy az eredeti készítőpáros, a Wachowski testvérek készíthetik el a Mátrix trilógia folytatását. A The Hollywood Reporter szerint azonban aktívan dolgozik a Warner Bros stúdió a film rebootján. Az egyik legeredetibb sci-fi film 1999-ben látta meg a napvilágot, Neo ekkor kezdett ébredezni a virtuális világ csapdájában, de senki ne számítson rá, hogy az újrakezdésben is Keanu Reeves játszhatja a főszerepet. A film új verzióját a fiatal közönségnek szánják, szóval Michael B. Jordan az esélyes arra, hogy átvegye a stafétabotot az előző főszereplőtől. A színészt eddig olyan filmekben láthattuk, mint a rendkívül rosszul sikerült Fantastic Four, vagy a Rocky rebootja, a Creed.

A forgatókönyvet Zak Penn írja, ő dolgozott például a felejthető Elektrán, az eredeti X-Men trilógia leggyengébb darabján, a The Last Standen. Valljuk be, ezek a filmek nem számítanak épp jó ajánlólevélnek. A Wachowski testvérek kihagyása már csak azért is felháborító, mert minimum meg kellene kérdezni őket, hogy az új irány hozzátehet-e a Mátrix univerzumához, és ha áldásukat adják a készítők, akkor nekiállni dolgozni rajta. De hát Hollywoodban a pénz beszél, most épp ebben a rebootban látják a lehetőséget arra, hogy becsábítsák a mai tiniket a mozikba. Persze a szüleikkel együtt, akiktől kérhetnek majd Mátrixos hátizsákot, meg tolltartót, csak dőljön a zöldhasú a Warnernek. Ez a lényeg.

A Mátrix 1999 márciusában mutatkozott be a mozikban, egy viszonylag nyugodalmas időszakban. A Warner nem is várta a filmtől, hogy nagyot durrantson. Ezzel szemben a Mátrix effektjei, az időlassítások és az így leforgatott akciójelenetek, na meg a virtuális valóság és a bebörtönzött emberiség témája miatt iszonyú fontos kultfilm lett a filmtörténelemben. Legalább akkora, mint a Vissza a jövőbe, csak ugye utóbbi esetében a készítőknél a jogok, akik pedig azt mondták, amíg ők élnek, senki nem fogja rebootolni a Dokiék kalandjait. A Mátrix egyébként 4 Oscar-díjat is nyert, kíváncsian várhatjuk, hogy az új film képes lesz-e hasonló bravúrra, ha elkészítik.

Érdekesség, hogy Keanu Reeves a John Wick 2 promóciója során úgy nyilatkozott, hogy szívesen eljátszaná megint Neót, ha a Wachowski testvérek készítenék a Mátrixot. Emellett a Warner aktívan gondolkozik egy Mátrix sorozaton is, ezt az univerzum kitágításának használnák. Szóval Morpheus előzménysorozatra felkészülni…

március 15, 2017
Igazi pokoljárás lesz az Alien: Covenant

A Covenant legénysége a paradicsomot keresi, de helyette a poklot találja meg. Aki pedig abba a lyukba leesik, nehéz onnan kimásznia, elég, ha egy bizonyos Ripley-t kérdezünk a dologról. Ridley Scott rendezésében érkezik 2017 májusában a Prometheus folytatása, mely Alien: Covenant címre hallgat és összességében a 6. Alien film lesz. A történetben olyan színészek tűnnek majd fel, mint Michael Fassbender, Danny McBride, de minden bizonnyal sok szem szegeződik majd Katherine Waterstonra is, aki ebben a horror sci-fi univerzumban a következő kemény csaj lehet Sigourney Weaver után. A Covenantben benne lesz egyébként még James Franco, Noomi Rapace és Guy Pierce is, az igazi főszerepet azonban a rettegés játssza majd. Az Alien: Covenant az új előzetes alapján igazi pokoltúrának tűnik, amit kevesen fognak túlélni.

Az biztos, hogy Ridley Scott képes lesz ismét csak a megdöbbentésre, hiszen ő az a fajta alkotó, aki képes bármilyen határon átmenni a film érdekében. Az első Alien filmben például, amikor John Hurt mellkasán keresztül kificcent a szörny, még a színészek se tudták, hogy mi fog történni ebben a borzalmas jelenetben. Így a színészgárda arcán a döbbenet egészen őszinte volt. Manapság, a CGI korában sajnos ritkábban lehet ilyesmit látni, de azért vannak még jó példák, akad még néhány nagy franchise, amely helyenként maketteket alkalmaz inkább, amikor az űrhajók repkednek.

Az Alien: Covenant május 19-én kerül mozikba, a fentebb látható előzetes egyik legnagyobb érdekessége pedig az, hogy az ikonikus xenomorphot napfényben lehet látni. A nyolcadik utas: a halálban és folytatásaiban a szörnyeteg szeretett inkább a sötét zugokban meghúzódni és onnan lecsapni az áldozataira. Az biztos, hogy ránk lecsapott ez az előzetes, alig várjuk.

Nemrégiben egyébként kiadtak egy stábfotót is, ezen a képen még mindenki nagyon boldog.

március 2, 2017
Erre az X-Men filmre vártunk – Logan

Tegyük kezünket a szívünkre és valljuk be: kevés az igazán ütősre sikeredett X-Men film. A franchise eddigi felhozatalából talán a legelső filmek (de lehet ezt a nosztalgia mondatja velem) és X-Men: Az elsők éri el azt a szintet, ami igazán méltó a mutánsok világának sokszínűségéhez és az univerzumukban rejlő potenciálokhoz. Azonban amikor kijött a Logan első trailere, már érezni lehetett, hogy ezúttal valami mást fogunk kapni. És szerencsére, a harmadik Wolverine-film beváltja a hozzáfűzött reményeket. Kamatostul.

Ezúttal nem a világot kell megmenteni a pusztulástól, mivel egy régvolt kor (a mutánsok fénykora) után járunk, ahol az egykori hősök megfáradt, céltalan emberekké váltak. A mutánsok eltűnni látszanak a Földről, legalább 25 éve nem született olyan ember, aki magában hordozta volna a különleges gént. Így Charles Xavier álmai az evolúció következő lépcsőfokáról lassan értelmét vesztik, legalább is egy nem várt feladatig. Logant (Hugh Jackman) egy Gabriela (Elizabeth Rodrigez) nevű nő keresi meg, társaságában egy furcsa lánnyal, Laurával (Dafne Keen). A bajba jutott arra kéri a most sofőrként tevékenykedő férfit, hogy vigye el őket Észak-Dakotába. Logan nem akar belefolyni a páros ügyeibe, de a Laura nyomában járók végül más belátásra bírják: ismét útnak indul.

A Logan fokozatosan vezet be minket egy Clint Eastwood filmjeit idéző komor, melankolikus atmoszférába. Itt már nem kiváltság a szupererő, és maguk az egykori hősök sem azok az erkölcsi példaképek, akik előrébb valónak tartották az ártatlanok életét, akár sajátjukénál is. Csalódottság, céltalan létezés jutott osztályrészül nekik, amire talán csak a halál jelenthet gyógyírt. Logan, Xavier és Caliban így vegetálnak egymás mellett, egyetlen reménysugárként csak a régóta vágyott jacht szolgál (Logan egy jachtot szeretne venni, ahol az emberektől távol élhetnének), amiből talán soha nem lesz semmi. Ebbe a sötét képbe jön be Laura, egy feltételezhető új mutáns generáció tagja. Xavier számára az igazi reményt, a visszatérés lehetőségét jelenti, Logan azonban régi életének kísértetét látja benne.

Nem hiába lehet hosszan elemezgetni a különböző tárgyak, események és karakterek viszonyát, ugyanis ez a film legnagyobb erőssége: a szereplők teljes kibontása. A pörgős történet és látványos akciójelenetek mellett James Mangold (rendező) kellő időt szán a karakterek megismerésére, azok motivációnak feltárására, ezzel igazi mélységet adva nekik és magának a filmnek is. A legnagyobb figyelmet természetesen címszereplőként Logan kapja, aki harmadik filmjével a legösszetettebb fejlődési utat járta be. Laura jelenléte egy folyamatos belső őrlődésre készteti: küzd régi énje ellen, aki segítene a lánynak, és megkeseredett valójával is, aki legszívesebben mindent hátrahagyna, mert minden hiábavaló. Az Észak-Dakotáig vezető úton Logan végül képes dönteni, egy általa nem ismert élethez közelebb kerülni. Méltóságteljesen távozik, így átadva a stafétát az új generációnak.

A mély karakterdráma mellett az új X-Men film történetben, megvalósításban és színészekben is erős. Laura szálán keresztül az első Wolverine-filmhez képest nagyobb hangsúlyt kapott a mutánsokon végzett kísérletek kérdése és a franchise örök témája, a faji alapú gyűlölet. Az előző részekhez képest egy sokkal dinamikusabb történetvezetés jellemzi a Logant, szerencsére az akciójelenetekben hanyagolták az akrobatikusabb harcokat, helyette szemtől szembe mérkőznek meg egymással a felek. Viszont végre mertek igazán bevállalósak is lenni, nem hiába kapott R-es (16-os) besorolást a film: az atmoszférához hasonlóan a harcjeleneteket is sötét hangulat, kegyetlenség és a nyers erő jellemzi. Azonban enélkül nem is lenne teljesen hiteles a Logan világa. A komor világhoz pedig Hugh Jackman és Patrick Stewart tökéletesen asszisztál: mindkettejükben érezni, hogy valami megtört bennük, de mégis mennek előre. Méltó harmadik mellettük Dafne Keen is, aki anélkül hogy megszólalna, a puszta mimikájával és mozgásával rengeteg mindent képes átadni. Érdemes lesz rá figyelni a jövőben.

Apróbb hibákat leszámítva (egy bizonyos pontnál kicsit belassul a film, egy-két kis logikai hiba is akad) a Logannel végre megkaptuk azt az X-Men filmet, ami hangulatában, történetében és karaktereiben is méltó a képregény alaphoz. Ha még Hollywood tervez valamit a mutánsokkal, reméljük, a most megkezdett úton maradnak, vagy azt folytatják.

március 1, 2017
iBoy: Okostelefonokkal babrál a Netflix szuperhőse

A Netflix mostanában élen jár a tartalomgyártásban, már ami a sorozataikat illeti. Olyan címeket hoznak nekünk, mint a Black Mirror, a Stranger Things, a The OA, az A Series of Unfortunate Events és a sor még pár Marvel szuperhőssel is folytatható. Filmek terén viszont van lemaradás, például a Spectral című Netflixes sci-fi filmről is csak addig beszéltek, amíg érdekes volt, hogy Budapest is feltűnik benne. Aztán el is lett felejtve az egész. Az iBoy az évek óta nagyon divatos szuperhősös témát feszegeti, némi Mátrixszal és tudományos fantasztikummal körítve. Az erős szereplőgárda ellenére azonban kihagyott ziccer a film. Nem rossz, de ennél lehetett volna sokkal jobb is.

Az iBoy egy Tom nevű londoni srácról szól, aki vékony, gyenge, szóval nem az a típus, akiből kinéznénk, hogy majd egyszer a rászorulók védelmezője lesz. Egy nap aztán kap a haverjától egy lopott telefont, aki rábeszéli, hogy végre kezdjen már valamit egy Lucy nevű csajjal, akibe rég bele van zúgva. Át is megy a lányhoz, hogy tanuljanak a közelgő vizsgákra, ott azonban gyorsan kútba dől minden terv. Lucyt megerőszakolják, Tomot pedig miközben a telefonján segítséget kérne, menekülés közben szimplán fejbelövik. Az iBoy tehát nem packázik, elég durva témákat feszeget, komolyabban beleáll a dolgokba, mint egy-egy Marveles blockbuster, ahol még egy mellékszereplőt se mernek kinyírni. Na, de a történet innen kezdődik. Hiszen Tom agyában marad a fejéhez tartott telefon nagy része, amitől meg tud hekkelni először telefonokat, aztán kábé bármit. Beférkőzik helikopterek kameráiba, simán felgyújtja a tudatával egy kocsi elektronikáját, bankszámlákra utal rettenet összegeket és így tovább.

Lehetne ez egy jó film, azonban ami elszúrtak az alkotók, az az, hogy semmit nem magyaráztak meg. Tom egy pillanatra nem áll meg, hogy elgondolkozzon, mitől lett belőle hirtelen isten. Merthogy szó szerint semmi nem állhat az útjába a balesettől kezdve. Az iBoy viszont újdonságot is hoz a képernyőkre, hiszen egy verekedős jelenettől eltekintve végre olyan szuperhőst kapunk, aki nem direktbe harcol, hanem a technika „csodáival”. Jól ki is szúr azokkal a kölykökkel, akik Lucyt bántották, aztán meg utánamegy a teljes helyi maffiának. Emiatt a „passzivitás” miatt azonban a film is kissé unalmas marad, azt lehet mondani, hogy tét nélküli.

A szereplőgárdára is valami hasonló igaz. Passzívak. Pedig egész jól össze lettek válogatva, a Lucyt játszó Maisie Williamsről tudhatja a nagyközönség, hogy iszonyú tehetséges. A fiatal színésznő mind a Doctor Who-ban, mind pedig a Trónok harcában megmutatta, mit tud. Az HBO-s sorozatban valódi közönségkedvenccé tudott válni, ami a népes stábot tekintve nem semmi. Pláne, hogy olyan neveket kell lenyomnia, mint Emilia Clarke, Kit Harrington, Peter Dinklage, vagy éppen Sophie Turner, akiket szintén sokan szeretnek. Az iBoy főszereplőjét, Bill Milnert két X-Men filmben is láthattuk, az Apocalypse-ben és a First Classban. Mindkettőben Magneto fiatalkori verzióját alakította. Ő kvázi újonc volt, nagyobb teher nyomta a vállát, de meglepő módon a két színész közötti kémia nagyjából meg is menti az iBoyt attól, hogy rá lehessen sütni, hogy ez a film rossz.

A közepesnél kicsit jobb lett a Netflix újdonsága, még a látvány is elviselhetőnek nevezhető, ahhoz képest, hogy ez csak egy tévéfilm. Bár azt hozzá kell tenni, hogy hasonlókat már láttunk a Mátrixban, és az azért egy kategóriákkal jobb, mostanra kultfilm lett. De sose szégyen a nagyoktól kölcsönvenni pár ötletet, ráadásul ha az iBoy csak annyit ér el, hogy a mostani tinikhez eljuttatja a Mátrix hírét és megnézik azt, már jól jár mindenki. Merthogy az iBoy leginkább nekik szól, bár sajnos sok újdonságot nem biztos, hogy hoz nekik. A filmben rejtőző némi társadalomkritika viszont, hogy a telefont feltörve akárkivel ki lehet szúrni, megfontolandó. A Netflix szuperhőse pedig ki is babrál ezzel az okostelefonos generációval.

február 26, 2017
Megkezdődött a Han Solo előzményfilm forgatása

2018-ban érkezik a mozivásznakra a második Star Wars spinoff film, melynek főszereplője Han Solo lesz. Szerencsére a Disney nem Harrison Fordot fiatalítja meg digitálisan, hanem Alden Ehrenreichre bízták az ikonikus karakter eljátszását. Emellett a filmben feltűnik még Lando Calrissian is, őt meg az Atlantából és a Communityből ismert Donald Glover alakítja. A Han Solo film igazi sztárszereposztással jön, hiszen a Trónok harca Emilia Clarke-ja és a True Detective-ből is ismert Woody Harrelson is benne lesz, a Westworld nagy felfedezettje, Thandie Newton mellett.

Ahogy korábban azt bejelentették, az egyelőre hivatalos cím nélküli Han Solo film az 1977-es Egy új remény előtt játszódik és a címszereplő, valamint Lando kalandozásaira összpontosít majd. Érdekesség, hogy a filmben Csubakkát egy kosaras, Joonas Suotamo fogja játszani.

A fentebbi képen látható az összes főszereplő, amint a Millenium Falconban örömködnek, és immár hivatalos, hogy a 2018-as Star Wars film forgatása is megkezdődött. Chris Lord és Phil Miller rendezők úgy nyilatkoztak e kapcsán, hogy igazán megindító érzés, hogy végre megkezdődött a munka és örülnek, hogy ilyen tehetségekkel dolgozhatnak együtt.

A Han Solo előzményfilm 2018 májusában érkezik a mozikba, addig azonban még jön a The Last Jedi is, melyről egyelőre a sajtó se tudja eldönteni, hogy az utolsó jediről vagy jedikről fog szólni. De nem is baj, ha a trailerek nem lőnek le minden fordulatot, remélhetőleg a Han Solo filmet is a szokásoknak megfelelően hét pecsét alatt tartják majd a készítők.

február 21, 2017
Colossal előzetes: Így neveld a szörnyedet

Anne Hathaway főszereplésével 2017 áprilisában jön egy egészen érdekes sci-fi komédia, amelyben a The Dark Knight Rises színésznőjét egy Gloria nevű munkanélküliként láthatjuk, aki rájön, a Szöulban romboló óriásszörny az ő mozdulatait utánozza. Egyelőre nagy kérdőjel, hogy miképp lesz ebből egy kétórás film, ellenben az alapötlet már önmagában megmosolyogtató, a trailerről nem is beszélve. A Colossal című filmben olyan színészek tűnnek még fel, mint Jason Sudeikis és Simon Pegg. Ennek ellenére azonban főleg azért várós, mert táncoló „Godzillát” ritkán lát az ember a filmvásznon.

Ha pedig már Godzilla, a film készítőit a japánok be is perelték, még a Colossal forgatásának elkezdése előtt, mert a sajtóanyagaikban olyan képekkel népszerűsítették ötletüket, amelyek előző Godzilla filmekből származtak. A Colossal a Torontói és a Sundance filmfesztiválokon is bemutatkozott már a közönség előtt, ha szélesebb körökben is elérhető lesz, tuti írunk róla.

február 21, 2017
Már megy a Sötét árvák 2. évada az RTL Spike-on

A BBC America sorozata tette fel a televíziózás képernyőjére Tatiana Maslanyt, akinek többek között a Critics’ Choice Television Awardson, a TCA Awardson és végre 2016-ban az Emmyn is győzelmet hozott az Orphan Black. Idehaza az RTL Spike-on fut a sorozat, Sötét árvák címmel. A produkció tavaly decemberben mutatkozott be a magyar képernyőkön, és a hazai közönség álla is leesett ettől a kanadai sci-fitől, melyben Maslany karakterének klónjai játsszák a főszerepet.

A Sötét árvák 2. évada péntekenként, 22:00-kor látható az RTL Spike műsorán, a sorozat az új évadban is határokat feszeget, hiszen feltűnik benne például egy transznemű klón is. Tatiana Maslany ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a teljesen különböző személyiségű karakterek eljátszása néha kimeríti őt, legszívesebben minden új klón bemutatásakor likvidálna másik hármat.

A színésznőt habár igénybe veszik az új részekben felbukkanó, általa játszott szereplők, mégis teljes sebességgel dolgozik a friss ötleteken. Például egy stábbal közös vacsorán találta ki Maslany Tony karakterét, aki transznemű művész és újoncként csatlakozik a már meglévő francia, brit, amerikai, olasz és ukrán származású replikánsokhoz. A feladat pedig nem más, mint kideríteni, honnan jöttek, ki hozta létre őket.

A Sötét árvák egyrészt azért kötelező néznivaló, mert igen alacsony költségvetéssel dolgoztak a készítők, így az írással, a karakterdrámával kellett kiemelniük a tévés sci-fik mocsarából a sorozatot. Ezt jól összehozták, ráadásul a zseniális Tatiana Maslany ügyesen elviszi a hátán a sztorit, miközben több klónt is eljátszik. Nem hiába az az Emmy-díj, na.

február 18, 2017
Minecraft az űrben! – Avorion játékteszt

Az Avorion az egyik legfrissebb sci-fi játék, amit 2016 óta egy apró indie baráti kör fejleszt. A project a Kickstarteren indult, és a sikeres pénzgyűjtő kampányuk után most büszkén bejelentették, hogy a nagyközönség számára is készen áll ez a sandbox, űrhajós játék.

A program nagyon hasonlít a Minecraft koncepciójához, azaz teljesen voxelekből épített űrhajónkkal kell a véletlenszerűen generált univerzumban navigálni, miközben lehet bányászni, harcolni, és még kereskedni is.

A játék indulásakor már szembesülünk a környezet minimalista megjelenésével, ami talán egy picit zavarhatja az ultra HD-grafikákhoz szokott szemet, viszont ha elmerülünk a játékban, percek alatt hozzászokunk.

Az első betöltés után rögtön egy apró drónhajó fedélzetén találjuk magunkat, amit körülvesz a véletlenszerűen generált űr, és jobb esetben ásványokban gazdag aszteroidák. Miután hozzászokunk az irányításokhoz, célba vehetjük az első aszteroidánkat, ami szimpatikusnak tűnik, és az apró hajónk gyenge lézerfegyverével hozzáláthatunk a kövek lebontásához. Ahogy szétlőjük az űrben keringő óriásköveket, lehetetlen nem gondolni a No Man’s Sky-ra, mivel ott is ugyanebből áll az űrjáték. Ebben a játékban viszont, mondanom sem kell, sokkal kifinomultabb az egész procedúra. Vannak nagyobb kövek, amiket nehezebb lefaragni, és olyanok is, amiket lehetetlen szétrombolni, mert az alaphajónk lézerágyúja képtelen rá. Ráadásul, itt nem csak úgy megjelennek a kavicsok az orrunk előtt, mint a másik játékban, hanem messziről kipécézhetjük a kívánt nyersanyagot. Bónuszpontot is kap a játék, mert nem úgy viselkednek az űrbéli objektumok, mint a Call of Duty Infinity Warfare-ban, hogy aminek neki megyek, azon csak keresztülszállok, hanem ha ütközök, akkor óriási robajjal tropára verem az űrhajómat, ahogy azt egy szimulátornál elvárnánk.

Miután elegendő kavicsot gyűjtöttünk átmehetünk az építő módba, ami a másik legérdekesebb része a játéknak. Kiszállunk az apró drónunkból, és a kreatív ablakban teljesen a saját ízlésünkre formálhatjuk az űrhajónkat, nagyság és egyéb megkötések nélkül. Az építő módba belépéskor előfordulhat, hogy bonyolultnak tűnik a sok alkatrész, amit össze kell tennünk, de épp úgy, mint a Lego esetében, egy kis idő után mindenre magától rájön az ember. Meg kell hagyni, az UI nagyon sokat segít ebben a folyamatban. Sajnos én nem vagyok annyira tehetséges űrhajó-dizájner, örültem, ha repül a vas.

A játéknak van egyfajta RPG része is, mivel az űrhajónkat nem tudjuk egyedül működtetni, szükségünk van legénységre is. Az embereink sajnos nem játékosokból tevődnek össze, hanem nekünk kell őket beszerezni. A legénység azért szükséges, hogy megfelelő karbantartása legyen a bizonyos moduloknak, pl. a pajzsnak vagy a fegyverzetnek. Nagyon érdekes, mert ezeknek az embereknek fizetni is kell, hogy ott dekkoljanak velünk az űrben, tehát jobban tesszük, ha nagyon magas profitot szerzünk az űrkalandozásunk során, mert különben búcsút mondhatunk a mérnökeinknek. Így láthatjuk, hogy minden hajónak megvan a mini gazdasága is, ami ismét nagyon pozitív újdonság ebben a programban. Például, én az első hajómra elfelejtettem megfelelő számú hálókabint tenni a dolgozóimnak, így nagy villogó értesítéseket kaptam utazgatás közben, hogy elégedetlenek az alkalmazottaim a nem megfelelő szállás miatt. Azóta is azt próbálom elképzelni, hogy a 30 fő, akinek nem volt kabinja, ugyan hol aludt az elmúlt pár napban.

Mint láthatjuk, a játék nagyszerűen van összerakva, és még rengeteg minden felfedeznivaló van benne. Érdemes szót ejteni a pörgős harcrendszerről, ami körülbelül a legötletesebb az elmúlt évtizedben, vagy az Űrbázisokról, amiket nem csak meglátogathatunk, hanem mi is kiépíthetünk. A játék játszható singleplayerben vagy multiplayerben, cooperatív módban. Egyelőre a multiplayer hagy némi kívánni valót maga után, de örülhetünk, hogy egyáltalán van. A kissé egyszerű külső megjelenés ellenére, egy rendkívül összetett és ötletes játékot kaptunk a készítőktől, Konstantintól, Philipptől és Hannestől. Minden sc-fi rajongónak ajánlom ezt a kis szimulátort.

február 13, 2017