Címke: sci-fi

  • Elindulhat a Szárnyas fejvadász filmuniverzum?

    Idén lett 35 éves Ridley Scott kultikussá vált filmje, a Szárnyas fejvadász. Az évforduló apropóján interjút készített az IGNRidley Scottal, amiben az október 6-án bemutatandó Szárnyas fejvadász 2049 kapcsán kérdezték a rendezőt az esetleges további folytatásokról. Scott nem zárkózott el az ötlettől, sőt, lehetségesnek tartja, hogy az Alienhez hasonlóan a Blade Runner is kinője magát egy filmes franchise-zá.

    Igen. Azt hiszem… tudod, mit, George [Lucas] ezt mindig is bizonyította. Az, ahogy a Star Warssal bánt mindig is bámulatos volt. Pontosan ez az, amit próbálok az Aliennél kialakítani.

    Egy esetleges Szárnyas fejvadász „brand” megkezdése természetesen függ az új rész sikerétől, de egy stílusos neo-noir, futurisztikus világ áll Scotték rendelkezésére rengeteg olyan elemmel, amikre lehet történeteket építeni. Rajongói részről, az Alien-filmek megosztó jellege miatt kérdés, hogy az esetleges BR részek mennyire felelnének meg a célközönségnek.

    Október 6-án mindenképp kiderül, hogy érdemes-e egyáltalán bolygatni a Szárnyas fejvadászt.

    A legutóbb kijött trailer:

  • Magával ragadó lett az új Majmok bolygója

    A majmok bolygója cím nem egy sci-fi-rajongónak dobogtatja meg a szívét. Van, akinek a hihetetlenül ötletes és misztikus történet és van, akinek a nosztalgikus érzések miatt hatott az életére ez a majmos film.

    A film lényegében egy bosszúhadjárat, amiben Cézár és majomtársadalma megtanulja, hogy az emberek a természetüktől fogva erőszakosak és otrombák, tehát nem is baj, ha kihalnak. Egy kislány van, aki szimpatikus a majmok számára, mert ugyebár a kivétel erősíti a szabályt.

    A kétezres évek rebootjaiban eddig nem kellett csalódnunk, és kijelenthetjük, hogy a legújabb rész sem gyalázza meg sem a régi, sem az újabb A majmok bolygója filmek hírnevét.

    Az új film ugyan tipikus blockbusternek tűnik, de koránt sem az. Bizonyos részekben látunk a műfajra hajazó elemeket (pl.: vicces beszélő csimpánz) de lényegében egy nagyon lassú tempóban haladó, majdhogynem művészfilmekre emlékeztető misztikussággal dolgozik a film.

    apes 2

    Az alkotás harcos jelenetei a Ryan közlegény megmentésében látott snittekhez hasonlóan véresek és izgalmasak, de nem annyira monumentálisak.

    A majmok bolygója dialógusai hosszúak és nagyon jól kidolgozottak. A karakterek nem sietnek sehova, tehát a párbeszédek sem olyanok, mint egy ping-pong mérkőzés, viszont emiatt egy kicsit lassúnak is tűnhet a film azoknak, akik csak a Halálos Iramban szériát nézik moziban.

    A film vizualitása szemet gyönyörködtető. Minden epikusnak tűnik, a harcok és a tájak vetekednek A Gyűrűk Urában látottakéval.

    A film zenéje sokszor visszanyúl a régi részek melódiáihoz, ezt nagyon hiányoltam az előző remake-ekből. Most ez a kívánságom is teljesült, és a hátat borsództató hatás elkerülhetetlen.

    apes 3

    Sajnos ez volt a leggyengébb része az új trilógiának, bár ez nem jelenti azt, hogy rossz rész lenne. Egyszerűen az a baj vele, hogy a film elején felvezetett misztikumoknak nincs semmilyen „Ahha, most már értem” – frázisa, mivel mindig mindent az orrunkra kötnek a szereplők egy kis várakozást követően, vagyis a kezdeti titkolózásnak semmilyen indokot nem adnak.

    Nem csak ez a film, de az új reboot széria is jól megalapozza A majmok bolygója előzményét. Ha valami mélyre szántót és érzelmeset szeretnél látni, akkor mindenképp nézd meg ezt a filmet, mert ennél őszintébb dolgot régen láthattunk a mozikban. Plusz, ki ne akarna, lóhátról lövöldöző óriásmajmokat nézni a nagyvásznon.

  • Tinisorozat lett Stephen King A köd című novellájából

    Erre se lehetett számítani, hogy megérjük, de Stephen King egyik legismertebb novellája, A köd kapott egy tévés feldolgozást a Spike csatorna jóvoltából, ezt azonban az olvasók nem fogják megköszönni. A rövid sztori első alkalommal 1980-ban jelent meg, egy antológiában, a közönség pedig annyira imádta, hogy később külön is megjelentették. A Csontkollekció Magyarországon is olvasható volt, ebbe már a novella egy szerkesztett változata került, a lényeg azonban maradt ugyanaz. A történet szerint ugyanis egy Bridgton nevű kisvárosra hatalmas köd ereszkedik, a lakók egy része pedig egy szupermarketbe szorul, ahol aztán próbálják elviselni egymást, illetve túlélni a rájuk váró borzalmakat. A misztikus természeti jelenség közel sem barátságos, de mivel Stephen King egyike a horror valaha élt legnagyobb mestereinek, így ez talán nem meglepő. Ahogy az sem, hogy a szereplők egy része bizony durván, véresen harap a fűbe.

    mist-5

    A novellában David Drayton és fia a főszereplők, akik elsőként észreveszik, hogy valami mozog a ködben, de rajtuk kívül is akadnak azért izgalmas karakterek. A szupermarketben van például vallási fanatikus öregasszony, aki megpróbálja rávenni a sorstársait, hogy áldozzanak fel valakit a szörnyetegnek, hátha így megússzák a világvégét. A köd azért is volt olyan hatásos, mert valós történések inspirálták, hiszen King egyszer elment a fiával bevásárolni, egy hatalmas vihar után, a boltban pedig elkezdett azon gondolkozni, hogy mi lenne, ha a természeti (és egyéb) erők beszorítanák őket a helyiségbe és kénytelenek lennének összefogni a többiekkel. Hollywood természetesen rátalált a sztorira, így Frank Darabont rendezésében elkészült minden idők egyik legbrutálisabb befejezése és 2007 egyik durva filmdrámája.

    mist-3

    Épp 10 évvel a nagysikerű és mostanra kultfilm premierje után 2017 júniusában bemutatkozott a képernyőkön a Spike új drámája, a The Mist, mely A köd című novellát dolgozza fel, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet. Az olvasók messzire kerüljék el a produkciót, mert King alkotását a készítők egy teljesen más stílusba, a tinisorozatok zsánerébe ráncigálták át. De miért baj ez? A tinisorozatok között is vannak kötelező darabok, úgy mint a norvég Skam, a brit Skins, vagy éppen az amerikai The 100, mely kőkemény sci-fi. A köd azonban eredetileg egy minimalista dráma volt, köze nem volt tizenévesekhez, a sorozatos feldolgozásban viszont kapunk emós srácot, megerőszakolt kislányt, egy csomó bunkó amerikaifocistát, na meg egy – a közegbe egyáltalán nem illeszkedő – katonaembert, aki elsőnek találkozik a fura jelenséggel és igyekszik a kisváros lakosságát figyelmeztetni.

    mist-2

    A helyszín rendben van, hiszen a szériában is Bridgton városában járunk. Ettől és egy-két karaktertől eltekintve viszont semmi nem emlékeztet King sztorijára a ködön kívül, a karakterek erőtlenek, a színészek látványosan szenvednek a szerepükben, és mi, nézők is kaparjuk a falat a pilot majdnem 50 perce közben. Felvázolnak nekünk egy képet nagyjából az írók, de olyan kétségbeesetten dobálják egymásra a jeleneteket, hogy felállítsanak egy alaphelyzetet, amire később lehet majd építeni, hogy az ember csak a fejét fogja ettől. Kapunk egy családot, ahol anyu túl szabadon beszél a szexről az iskolában, ezért kvázi kirúgják, apu próbál a tinilányának életvezetési tanácsokat adni… de van itt még kőkemény betörőcsaj, na meg a már említett katona, de a közöttük lévő kapcsolat olyan megalapozatlan és olyan random módon kerülnek egy helyre, hogy tisztán látszik, hogy a készítők hülyének nézik a saját közönségüket.

    Egy öreg házaspár talán az első részben a legkedvelhetőbb, közülük azonban a férfi hamar búcsúzik a A ködtől, de a nej bizony marad még egy ideig, főleg, hogy a Six Feet Under és az Amerikai Horror Story sztárjáról, Frances Conroyról van szó. A színésznő rutinból hozni tudja ezt a creepy (SPOILER: ő lesz a vallási fanatikus) öregasszonyt, aki a The Mistben is jól áll neki, mellé azonban valamiért a Spike-nál úgy gondolták, hogy a Vikingekből ismert Alyssa Sutherland elég lesz a produkcióba. Hát, nem lett az, a történelmi műsorban se volt egy kiemelkedő egyéniség a művésznő és itt is inkább irritáló, mint kedvelhető.

    mist-4

    Mindemellett A köd tévés változatában a horrorjelenetek nevetségesen hatnak, semmiféle dráma nincsen bennük. Van, akit leszúrnak, van, aki fejbelövi magát egy rövid ámokfutás végén, de talán a Sharknado bármelyik része jobban megoldotta a vérengzést, mint ez az elvileg komoly adaptáció. Hozzá kell tenni, hogy Stephen Kinget nehéz feldolgozni, a Bura alatt például az első epizód után átment szappanoperába és nézhetetlen lett, az egyetlen kötelező alkotás, amit érdemes bepróbálni a kisképernyőn, az a 11.22.63, melyben James Franco játszotta a főszereplőt, aki egy időutazós sztoriban igyekezett megakadályozni John F. Kennedy meggyilkolását.

    Nagyszerű lett volna, ha a The Mist beváltja a hozzá fűzött reményeket, hiszen például a magyar sajtó is éljenezte az első előzetesek alapján a produkciót, ezt a szórakoztatóipari szennyet azonban mindenki jobban teszi, ha elkerüli. Ha horrort akarunk nézni, akkor van ennél jobb vagy 10, ha tinisorozatot, akkor szintén… ergo a Spike szériája nem fog felérni a várakozásokhoz. Tiszta időpocsékolás 10 résznyi időt erre pazarolni, de a legtöbben – már a Stephen King fanatikusok – erre nem is lesznek képesek. Az értékelés nagyon nehéz, hiszen még a bugyutább tinisorozatokban is van néhány jó betétdal, ami helyenként hozza a kellő hangulatot, itt viszont ez se volt. 1/10, kerülje mindenki, ahogy bírja, mert még a fényképezés is borzalmas, színtelen-szagtalan.

  • Ismét megpróbálják tévére adaptálni az Alapítványt

    Isaac Asimov híres trilógiája, az Alapítvány olyan filmekre és sorozatokra volt hatással, mint a Star Wars, vagy az HBO-féle Westworld, Hollywoodnak azonban többször beletört a bicskája a grandiózus sztori adaptálásába. A Deadline értesülései szerint most épp David S. Goyer és Josh Friedman próbálkoznak azzal, hogy egy tévészériát készítsenek az Alapítványról, ebben pedig a Skydance Television nevű produkciós cég lesz a partnerük.

    Asimov Alapítványát először 1942-ben adták ki, mégpedig az Astounding Magazine nevű folyóiratban, a történet pedig a Galaktikus Birodalomról szól, melynek emberi lakosai szétszóródtak különböző bolygókon, szerte az univerzumban. Az Alapítvány főszereplője egy bizonyos Hari Seldon, aki a pszichohistória szakértője, mely azt kutatja pszichoanalitikus eszközökkel, hogy az ember a történelem során miért cselekedett úgy, ahogy. Illetve fontos kérdése még a tudománynak, hogy az emberiség miért követi el időről-időre ugyanazokat a hibákat. A pszichohistória segítségével a főhős rájön, hogy az emberiség ki fog pusztulni, vagyis egyfajta látnokká lép elő, aki képes megjósolni a jövőt (szigorúan a matematika és a pszichológia eszközeivel).

    Az Alapítvány megfilmesítése számos alkalommal szóba került, hiszen többek között a FOX, a Warner és a Sony is megpróbálkozott a dologgal, utóbbi esetben például Roland Emmerich, a Függetlenség napja rendezője bukott bele a komoly vállalkozásba sajnos. Pár éve az HBO volt olyan merész, hogy az Alapítvány sorozatot számításba vette, 2014 környékén volt arról szó, hogy Emmerich és a Westworld jelenlegi készítője, az Interstellarhoz kapcsolódó Jonathan Nolan is benne lesz a buliban. A prémium kábelcsatorna azonban végül inkább a vadnyugati sci-fi remake-jét választotta, és igazuk is volt, hisz igazi közönségkedvencet alkottak, mely az HBO második legfontosabb címe per pillanat, persze csak a Trónok harca után.

    alapitvany-tv2

    A leendő készítők közül Goyer munkássága magába foglal egy Batman filmet, a Ghost Ridert és a Blade franchise-t, az ő esetében a sajtó kritikusabb és szkeptikusabb egyszersmind, míg Friedman a közvélemény szerint elképzelhető, hogy a saját részéről képes lesz minőséget letenni az asztalra, elvégre a szakember például a Sarah Connor Chronicles című Terminator szérián is dolgozott, ami egész jól sikerült.

    Az Alapítvány feldolgozásának egyik legnagyobb „ellensége” és hátráltatója maga a Star Wars filmsorozat, mely rengeteget kölcsönzött Asimovtól. Így az elkészítés nehézsége az, hogyha a készítők mozikba viszik a történetet, akkor rengetegen lázadnak majd ellene, mondván George Lucas univerzumát lopták meg. Ez persze közel sincsen így, tekintve, hogy az Alapítvány korábban íródott, mint a Star Wars, ennek ellenére az alkotók inkább a tévét preferálják, ha már adaptációról van szó.

    Rengetegen állítják, hogy az Alapítvány nagyon nehezen adaptálható és meg se szabadna próbálkozni vele, főleg, hogy ennyiszer belebuktak nagy stúdiók és alkotók a vászonra/képernyőre vitelével. Ellenben, ott van néhány ellenpélda, ami bizonyítja, hogy efféle bravúrok igenis megvalósíthatóak:

    • Luc Bessonnak 20 évébe telt, hogy kitalálja, miképp lehetne feldolgozni egyik kedvenc francia képregényét, de erőfeszítéseinek köszönhetően a Valerian és az ezer bolygó városa hamarosan mozikba kerül
    • George R. R. Martin szabályosan megtiltotta, hogy a Tűz és jég dala regénysorozatot adaptálják, ugyanis nem bízott Hollywoodban és a forgatókönyvírókban, Benioff és D. B. Weiss azonban összehozták napjaink egyik legjobb high-concept tévészériáját az anyagból, mely a könyveket is leelőzte
    • Peter Jacksonnak évek munkájába telt, hogy Tolkien műveit feldolgozza normálisan, A Gyűrűk Ura azonban Oscar-díjas trilógia lett… sőt, a tündékkel és orkokkal teli univerzum akkora siker lett, hogy még A hobbitból is 3 részt csináltak (mondjuk kisebb sikerrel)

    alapitvany-tv3

    Mindezek alapján az Alapítvány elkészítése közel sem megvalósíthatatlan, egyedül Goyer neve adhat okot némi aggodalomra. Ellenben ha egy normális tévécsatorna (=nem országos, hanem kábel, vagy mondjuk a Netflix-Amazon-Hulu trió egyike) beáll az ötlet mögé, ebből még bármi is lehet… akár egy sikeres feldolgozás is.

    (Disclaimer: Asimovhoz kapcsolódóan több kötet is elérhető a Galaktikabolt.hu-n, ezek közül az egyik legérdekesebb talán Az Alapítvány barátai, a teljes könyvlista pedig itt érhető el, tessék csak elmerülni a mester munkásságában!)

  • Érkezik a Fiú a pokolból

    Az új könyv két a Delelő univerzumában játszódó kisregényt tartalmaz: A kölyök és a Fiú a pokolból. A kötet megjelenése mondhatni időszerű volt, több okból is. Végre könyv formájában is elérhető lesz a Fiú a pokolból, ami eddig csak a MetaGalaktika 2-ben jelent meg 1981-ben. A kölyök című kisregény pedig, amellett hogy ismét elérhető lesz a könyvesboltokban, végre együtt jelenhet meg a hozzá tematikusan közelálló Fiúval.

    akolyok

    Az első kisregény, A kölyök először 1971-ben jelent meg. A Delelő univerzumban ez a 7. történet, de ahogy azt korábban írtuk, ezek a történetek nem a cselekmény, hanem a helyszínek mentén kapcsolódnak egymáshoz. A kölyök a kommunikáció határait és a kulturális különbségek kérdéseit járja körül. A történet szerint földi expedíció érkezik egy lakatlan bolygóra, hogy ott egy védett otthont építsen ki egy veszélyben lévő civilizáció lakói számára. Azonban kiderül, hogy a hely nem lakatlan: egy embergyerek kerül a csapathoz. A fiú viselkedését vizsgálva kiderül, már él itt egy eddig fel nem fedezett faj. Ezzel nagy lehetőség pottyan a földiek ölébe, hisz ők lehetnek először azok, akik kapcsolatot létesíthetnek az intelligens, de nem humanoid fajjal. Ehhez a legkézenfekvőbb eszköz pedig az idegenek által felnevelt fiú.

    Magát a történetet ’70-ben találták ki a Sztrugackij- testvérek, Operation Mowgli munkacímen. A ma is ismert cím kiadói nyomásra született meg, de Sztrugackijék sosem voltak elégedettek vele, ami a regény mélyebb mondanivalóját nézve teljesen érthető. A történet középpontjában az idegenek által nevelt fiú áll, ő indítja el a csapat tagjai közötti konfliktust. A tudományos kutatások egyik nagy dilemmája merül fel: felhasználhatunk-e egy lényt egy jelentőségteljes felfedezés érdekében?A kulcsmomentumot (találkozás a fiúval) hosszú „alapozás” előzi meg, amiben megismerjük az expedíció tagjait, céljukat és munkájukat. Azonban ez a fokozatosan építkező cselekmény visz el minket a tetőpontig, ahol a humánus és az opportunista oldal összecsap. Természetesen A kölyök nemcsak ezt az egy témát járja körül, hisz például Komov egyik előadásában szóba kerül, hogy milyennek kell lennie a jövő emberének. Azonban a legsúlyosabb problémának talán mégis a gyermek miatt kialakult konfliktust nevezhetjük, ha a cselekmény felől közelítünk a műhöz. Emiatt még újítónak is számít (természetesen az elődökhöz mérve), ha a pozitívabb hangvételű, az ember dicsőségét hirdető sci-fikre gondolunk, még azt is mondhatjuk, Sztrugackijék okosan szembe mentek egy általános trendnek.

    raketometbattle2222

    A következő Delelő-történet a Fiú a pokolból (1974) című kisregény, ami az előzőhöz hasonlóan szintén progresszív írás. A 8. Delelő-történet főhőse Réce, egy Gigandáról származó „harci macska”, aki egy ütközet következtében megsérül, és a Földre kerül. A fiú próbál alkalmazkodni új környezetéhez, megérteni a körülötte lévő eseményeket. Kérdés, hogy egy örök háborúban edzett lény képes-e erre egy pacifista, utópikus világban.

    A kölyökhöz képest a Fiú egy fordított parafrázis, ugyanis az előbbiben a földiek érkeznek az idegen bolygóra, utóbbiban pedig egy „földönkívüli” kerül a Földre. Réce próbál kapcsolatot teremteni az ismeretlennel, kommunikálni az új civilizációval – így a történetét lehet egyfajta beilleszkedési regényként is értelmezni. Felfedezése során nemcsak az őt körülvevő idillikusnak tűnő Földet ismeri meg, hanem saját belső világát is. A fivérek ezt nagyon elmésen egy váltott elbeszélő móddal mutatják be, amivel egyaránt kapunk egy objektív, külső szempontot (E/3-ban elbeszélt, Récét leíró/bemutató fejezetek) és egy szubjektív, belső, sokszor önvizsgáló megközelítést is (Réce E/1.-ű elbeszélése). Ezen a fejlődési úton érezni leginkább azt a humanizmust, ami szinte minden Sztrugackij-regényben megtalálható. A két kultúra közötti ellentét (a Delelő univerzuma egy utópikus világ, míg a Giganda az örök harc birodalma), azaz Réce számára a kulturális sokk és a magány érzése mindenki számára ismerősek lehetnek – ez által lesz igazán hozzánk közelálló az idegen fiú. Emellett tematikusan a Fiú itt kapcsolódik legerősebben A kölyökhöz: más szemszögből vizsgálja meg a kapcsolatteremtés, a kulturális különbségek és a kommunikáció határainak témáit.

    Az esetleges idegenekkel való kapcsolatba lépés aspektusainak felvázolása mellett, A kölyök és a Fiú a pokolból elgondolkodtató művek, amelyek talán még nem voltak annyira aktuálisak, mint napjainkban. Izgalmas történetek a tiszta emberségről, melyek önmagukban is megállják a helyüket. Régi Sztrugackij olvasóknak ajánljuk, mert kihagyhatatlan irodalmi utazás a két kisregényt egymás után olvasni, és párhuzamosan „elemezni”, az újaknak pedig a mondanivalóért, a kivitelezésért és a jövőnkkel foglalkozó érdekes eszmefuttatásokért érdemes próbát tennie a Fiú a pokolból kötettel.

  • Ne gondolkodj, engedelmeskedj: Ray Nelson

    Philip K. Dick gyermekkori barátja, ismerte a beat korszak legnagyobbjait, műveiben pedig különös ötleteket és konteókat dolgozott fel. Ő nem más, mint Ray Nelson. A Galaktika 327-ben most legismertebb novelláját, „Reggel nyolckor”– t olvashatjátok.

    Ray Faraday Nelson science fictionnel való szerelme korán kezdődött, már középiskolában a sci-fi fandom aktív tagja volt. Később, egyetemei évei alatt négy évet Párizsban töltött, ahol a 60-as évek olyan nagy irodalmi alakjaival találkozott, mint Allen Ginsberg, Boris Vian, William Burroughs, Jean-Paul Satre, Simone de Beauvoir, továbbá Michael Moorcockkal együtt azon dolgozott, hogy az akkor betiltott Henry James könyveket csempészték ki Franciaországból.

    156761
    A PKD-val közösen írt regény

    Irodalmi karrierjét a „Oltsd le az eget”- tel kezdte (magyarul a Galaktika 129-ben olvasható), a későbbiekben pedig több ismertebb SFF magazinban publikált. Novellákon kívül Nelson eddig 7 regényt is írt. A legelsőt gyermekkori barátjával, Philip K. Dickkel közösen, ez volt a The Ganymede Takeover (1967). A könyv egy idegenfaj invázióját meséli el, ami ellen csak egy maroknyi ember veheti fel a küzdelmet. Élete fő művének az 1975-ben megjelent regényét, a Blake’s Progresst tartják, amiben William Blake angol romantikus költő időutazását követhetjük nyomon. Utolsó műveit a 90-es évek elején írta, azóta nem publikált a zsánerben. Az íráson felül foglalkozott az induló szerzők felkarolásával, tanításával. 1970-ben például szervezett egy írói workshopot San Franciscóban, amin olyan írók is részt vettek, mint Anne Rice.

    7f274b46a2bd7af497d7e2bc89261fe1
    Mondo poster Carpenter filmjéhez

    Legismertebb írása a „Reggel nyolckor”, ami a The Magazine of Fantasy and Science Fictionben jelent meg 1963-ban. A történet röviden, egy frappáns fordulattal a végén mutatja be, milyen az, amikor idegenlények közénk beépülve teljesen átveszik az emberiség feletti irányítást. ’63 óta Nelson írása szép karriert futott be. 1986-ban Bill Wray-jel közösen képregényként dolgozták fel a „Reggel nyolckor”- t, ami „Nada” címen jelent meg az Alien Encounters-ban, 1988-ban pedig John Carpenter a novella alapján írta meg az Elpusztíthatatlanok (They Live) forgatókönyvét. A sci-fi horror főhőse Nada (Roddy Piper), aki a gazdasági válság következtében munkanélkülivé válik. Míg próbálja életét rendbe tenni, egy világméretű összeesküvés nyomaira bukkan. Kezébe kerül egy napszemüveg, aminek köszönhetően képes meglátni a média mögötti valóságot. Nada látva az idegenek befolyását, elhatározza, hogy felébreszti az emberiséget és végez az idegenekkel.

    Ha szeretsz összeesküvés-elméletekről olvasni, te is félsz a földönkívüliek befolyásától, akkor semmiképpen se lapozd át Ray Nelson novelláját!

  • A régi és az új istenek harcánál ritkán látni izgalmasabbat

    8 rész után véget ért a Starz legújabb nagyszabású sorozatának, az Amerikai isteneknek az első évada és már ennyi alapján kijelenthető, hogy Neil Gaiman klasszikusát méltóképp ültették át a kisképernyőre. A produkció olyan, mint egy impresszionista festmény, jól esik tűnődve nézegetni, de azért a felszín alatt igen komoly konfliktusok húzódnak, amelyek viszont a nézői visszhangok alapján sokak feje fölött elszállnak. Az Amerikai istenek alapvetése igencsak egyszerű, a régi istenek közül az egyik, akit Szerda néven ismerünk meg az elején, háborút hirdet az újak ellen, akik legfőképp technikai vívmányokat képviselve hajtják igába az embereket.

    ag-review3

    A főszereplő Árnyék, aki hétköznapi emberként találja magát az istenek viszályainak kellős közepén, miután az egész élete összeomlik. Ő a börtönből frissen szabadulva azzal szembesül, hogy neje meghalt, ráadásul egy fura alak munkát ajánl neki, Szerdának pedig nehezen lehet nemet mondani. Innentől kezdve az Amerikai istenek gyönyörűen bontakozik ki, láthatjuk sok szemszögből és sok vallás által megközelítve, hogy mit jelent a halál és, hogy milyen visszatérni onnan a kvázi élők közé. A sztori két szálon fut, az egyiken Árnyék és Szerda igyekeznek minél több istent maguk mellé állítani, a másikon pedig egy leprikon és a főhős – már említett – élőhalott neje próbálnak a konfliktusukat jelentő mondat végére pontot tenni.

    ag-review2

    Az Amerikai istenek tehát két road movie-t is magába foglal, rendkívül sokszínű és misztikus karakterekkel vegyítve. Az évad egyik csúcspontja, amikor egy öregasszony meg talál halni és a végelszámolás során megmérettetik, hogy elég jól élte-e az életét. De a sorozatban megjelenő, A szökésből ismert Peter Stormare cefet jól hozza Szerda leendő „kalapácsát”, a modern istenek mellékszereplői közül pedig egyértelműen kiemelkedik a Médiát játszó Gillian Anderson, aki az X-Akták után megmutatta, hogy simán képes Scullyt a háta mögött hagyni.

    ag-review4

    Ki kell még emelni rajtuk kívül a dzsinnt és Salim történetét, akik további sokszínűséget tudtak csempészni a sorozatba, egy-két grafikus jelenettel minden bizonnyal meg is sikerült hökkenteniük a nézőközönséget. Ian McShane castingolása is telitalálat volt, a színészlegenda és a The 100-ből érkezett – hozzá képest – újonc Ricky Whittle párosát megdöbbentően jól esik nézni. A másik szálon Mad Sweeney és a halott feleség is kitesznek magukért, az egyik, a múltban játszódó, telepesekről szóló epizódban különösen közel kerülhet a két karakter a nézők szívéhez. Azért is izgalmas, hogy mi történik velük, mert annyira különbözőek, hogy a súrlódásaik mindenféle poénkodás és egysoros nélkül is viccesen hatnak.

    A borzalmas főcímtől eltekintve az Amerikai istenek vizuálisan is hihetetlenül jól össze lett rakva, látszik rajta Bryan Fuller keze nyoma, itt-ott visszaköszönnek ismerős motívumok és megoldások a Hannibalból és a Pushing Daisiesből is, de ez legyen a produkció legnagyobb „hibája”. Az alkotó képes arra, amire a tévések közül csak nagyon kevesen, hogy a képi világgal is történetet meséljen el, és a fényképezés által hozzátegyen a karakterekhez és építse/rombolja őket egy-egy jól eltalált snittel. Meg kell becsülnünk Fullert, mégpedig erősen, a hozzá hasonló zsenik leginkább a filmes iparban szoktak inkább dolgozni és nem a kisképernyőn.

    ag-review5

    Az Amerikai istenek rendkívül jól építi fel a saját mitológiáját, az ember át tudja érezni, hogy a régi istenek miért lázadoznak az újak ellen. A vallásosság rendkívül erősen áthatja a szériát, és annak megkérdőjelezése is. Mindemellett érdekes és visszatérő megoldás, hogy a történet a régmúltban is csordogál, de ezt egy percig nem lehet időhúzásnak tekinteni, minden jelenetnek helye és jelenetősége van a produkcióban.

    Azért persze WTF-jelenetek is vannak bőven, ott van például az a nő, aki szó szerint képes akár egy nagyszobányi embert is magába szippantani, de korántsem lehet ráfogni az Amerikai istenekre, hogy a szexualitás ábrázolásával öncélú lenne. Kell az ilyen, el is várjuk, főleg, hogy a Starzon futott korábban a Spartacus című botránysorozat, amelyben a gladiátorok az egyik jelenetben még egymás vérében fürdöttek, aztán nőkkel bújtak ágyba… Kellenek az ehhez hasonló, bevállalós sorozatok, másképp nagyon ellaposodna a tévéipar.

    ag-review6

    Ahogy az a kritika elején már említve lett, sokan felhozták az Amerikai istenek kapcsán, hogy a sztori zavaros, nehezen érthető, nem kerülnek a helyükre az építőkockák. Ez az évad elején lehet, hogy így volt, a 8. rész végére azonban rengeteg minden értelmet nyert és még egy-két fontos választ is megkaptunk, például, hogy melyik isten Szerda. Az írók tehát megállták a helyüket, fel tudtak építeni egy logikus, összefüggő és izgalmas első szezont, amelyben túlcsordult a misztikum. Pár, a jelenkort kínzó dolog is felütötte a fejét egyébként ebben az etapban, feltűntek például a műemlékeket romboló ISIS-terroristák és komoly hangsúly helyeződött arra, hogy az emberek elfeledkeztek a régi istenekről és a cyberistenekre, valamint a katolicizmusra váltottak. Amellett ugye, hogy rengetegen lettek ateisták. Az isteneknek ennek ellenére áldozat és imádság kell, szóval indirekt módon a hitetlen nézők is kaptak egy kis leckét.

    ag-review7

    Az évadfináléban nagyon jól működött annak a bemutatása, hogy a vallásos embereknek a hit milyen sokféle lehet. Jézus feltűnt például színesbőrűként, mexikóiként, glóriával a fején és még egy csomó változatban.

    Az Amerikai istenek közel sem olyan nehéz és megemészthetetlen néznivaló, mint az sokaknak tűnik, abszolút élvezhető és érthető sorozat. Talán hiánypótló is, és Neil Gaiman eredetijét is hűen és felismerhetően követi. Mindez azonban nem baj, mert a színészek jórészt brillíroznak, a képi világ is becsatlakozik a történetmesélésbe, így az évad egy sima 9/10-es élmény. Jöhet a folytatás, minél előbb!

    (Megjegyzés: remélhetőleg a magyar nézőközönség is felfedezi az Amerikai isteneket 1-2 évadon belül, mert legalább annyira hype-ra érdemes széria lesz még ebből, mint amilyenné a Trónok harca kinőtte magát.)

  • Hatalmas botrány után talált új rendezőt a Han Solo film

    A rajongók legnagyobb megdöbbenésére a Lucasfilm két napja kirúgta a Han Solo című Star Wars spinoff két rendezőjét, Phil Lordot és Christopher Millert. A film már öt hónapja forgott, csupán pár hétnyi anyagot kellett volna felvenni, de a sajtó értesülései szerint a Disney-nél nem voltak elégedettek azzal, ahogy a készítők hozzáálltak a műhöz. Lord és Miller főleg a LEGO Movie és a Jump Street filmek miatt lettek híresek, azokban a főszereplők infantilis humorral és nagyon egyszerű és helyenként bunkó stílussal támadtak. Az első pletykák szerint a Lucasfilm fejesének, Kathleen Kennedynek épp ez nem jött be, a Han Solo film stílusa, melyben a főszereplő és a Trónok harcából ismert Emilia Clarke is alulteljesített, az eddigi felvételek alapján. Blockbuster filmeknél nagyon ritka, hogy a rendezőket ilyen késő stádiumban kirúgják, ezért 2 napja áll a bál Hollywoodban Han Solóék miatt és a sajtó is csak erről beszél. De mi is történt valójában?

    A Hollywood Reporter szerint az alkotók Lawrence Kasdannal balhéztak össze, aki többek között a Birodalom visszavág és Az elveszett frigyláda fosztogatói című klasszikusok forgatókönyvírója volt, és a Han Solo spinoff történetén is ő dolgozott. Míg a kirúgott rendezők épp arról voltak híresek, hogy milyen jól kezelik a humort és, hogy szeretnek a filmjeikbe improvizált ötleteket is belepakolni, addig Kasdan úgy gondolkozik, hogy ami a lapon van, annak kell a filmben is megjelennie.

    hs-2

    A kreatív nézeteltérések mindemellett abból fakadtak – egy belsős forrás szerint -, hogy Lordék nem megfelelően álltak hozzá Solo karakteréhez.

    Az embereknek meg kell érteniük, hogy Han Solo nem egy komikus figura, sokkal inkább önzőség és szarkasztikus hozzáállás jellemzi a karaktert – magyarázta a neve elhallgatását kérő insider.

    A feszültségek már február óta jelen voltak a forgatáson, a készítők azonban úgy gondolták, hogy meg lehet ezeket oldani. Kathleen Kennedy, a Lucasfilm feje azonban úgy döntött, hogy Kasdant támogatja, aki a Birodalom visszavág és A jedi visszatér című Star Wars filmekben is sokat alakított Han Solo karakterén és itt is egyedi ötleteken törte a fejét. Lord és Miller a munkálatok miatt Londonba tette át főhadiszállását, amikor pedig a sajtóban elterjedt a kirúgásuk híre, teljesen értetlenül álltak a dolog előtt.

    hs-3

    Volt egy víziónk, ahogy a készítő partnereinknek is, és ezek sajnos nem egyeztek. Nem szeretjük a kreatív nézeteltérés szót, de itt arról volt szó. A körülmények ellenére büszkék vagyunk a stábra, akikkel dolgozhattunk – áll a rendezők keddi közleményében.

    Úgy tűnik, hogy a Disney és a Lucasfilm vért izzad mostanában, hogy az újító hangvételű Star Wars filmjeiket tető alá hozzák, hiszen a Zsivány Egyes esetében is újraírtak jeleneteket és újra is kellett forgatniuk egy csomó anyagot, mindössze 6 hónappal a film premierje előtt. Lord és Miller ezek után a DC-hez igazolhat, ugyanis a Flash film rendezőt keres, ami viszont ennél is érdekesebb, hogy a Disney már be is jelentette a Han Solo film új készítőjét.

    Aki pedig nem más, mint Ron Howard.

    hs-4

    Mivel a Han Solo film háromnegyedét már leforgatták, ezért szinte precedens nélküli, hogy egy alkotónak innen kelljen helyre pofoznia a „félkész” művet, így Ron Howard előtt nehéz feladat áll. Főleg, hogy a hírek szerint nem csúszik a 2018-as premier, igyekeznek a tervek szerint haladni a Lucasfilmnél, már amennyire az ilyen körülmények között lehetséges. Az amerikai sajtó szerint most a következő lépés, hogy Howard találkozik a film sztárjaival, azaz a Han Solót játszó Alden Ehrenreich-el, Donald Gloverrel, aki Lando Calrissiant alakítja, Woody Harrelsonnal, Emilia Clarke-kal és Thandie Newtonnal – többek között, majd megnézi az elkészült anyagot, és próbál megoldást találni arra, ami nem tetszik Kennedyéknek a filmben.

    Ron Howardot a szakma egyrészt az 1995-ös Apollo 13 rendezése miatt ismeri, illetve a szakember Oscart kapott az Egy csodálatos elméért 2002-ben, valamint az is kiszivárgott korábban, hogy az első Star Wars előzményfilm direktorának is fel akarta kérni George Lucas az alkotót. Vajon akkor jobb lett volna a Baljós árnyak?

    hs-5

    Howard mostanában készített filmjei, például az Inferno, rendre alulteljesítettek a pénztárnál, a HR szerint azonban az alkotó biztos megoldásnak tűnik a Han Solo spinoff befejezésére.

    Természetesen Kennedy részéről elhangzott még egy elég vicces PR-nyilatkozat:

    Nagyszerű forgatókönyvünk van, elképesztő készítőgárdánk és színészeink, valamint az elkötelezettségünk, hogy jó film legyen a Han Solo, megkérdőjelezhetetlen. Így Ron Howard csatlakozása lelkesedéssel tölt el mindannyiunkat….

    Fő az optimizmus. A Han Solo film 2018 május 25-én debütál a mozikban. Meglátjuk.

  • Edgar Rice Burroughs vetélytársa: George Allan England

    A Galaktika 327 retro rovata ismét egy itthon nem ismert, de figyelemre méltó írót mutat be: George Allan England amerikai felfedezőt és sci-fi írót. Első, magyar nyelven olvasható novellája a „Zuhanás”.

    FMIB_35492_George_Allan_England_is_Sealing-Rig

    George Allan England (1866-1936) korának népszerű írója volt, írásait számos magazin leközölte. Összesen 330 novellája és 5 regénye jelent meg, utóbbiak sorozat formátumban. Első írása, a „The Time-Reflector” 1905-ben jelent meg a the Monthly Story Magazine-ben. Később több írása is Frank A. Munsey magazinjában volt olvasható. Az akkori olvasóközönség imádta, igazi riválist jelentett a kor másik népszerű írójának, Edgar Rice Burroughsnak (Tarzan-könyvek szerzője). England művei közül a legnépszerűbb a „The Thing from – Outside” volt, ami első megjelenése után, 1926-ban a legelső science fiction magazin, az Amazing Storiesba is bekerült. Regényei közül a három részre osztott sci-fije, a Darkness and Dawn (1912-14) a legismertebb. A történet két emberről szól, akik a Földet elpusztító meteor becsapódás után ezer évvel később ébrednek fel. Céljuk, hogy a halott bolygón újjá építsék az emberi civilizációt.

    Műveitől nem feltétlen a műszaki pontossággal megalkotott gépek leírását vagy tudományos eszmefuttatásokat kell várnunk, sokkal inkább az embert általában foglalkoztató kérdések bukkannak fel. Gyakori témája például a halhatatlanság, szocialistaként pedig nagy előszeretettel vizsgálta a kapitalizmus negatív hatásait és a szocialista eszméket. Ezenfelül még gyakran merített ihletett példaképei munkáiból is. Például a „The House of Transmutation”-ban felfedezhetőek H. G. Wells Dr. Moreau szigetének hatása, a már említett „The Thing from – Outside” Algernon Blackwood „The Willows”-át idézi meg, de Jack London stílusa is felfedezhető England műveiben.

    darkness_and_dawn

    A Galaktika 327-ben olvasható novellája, a „Zuhanás”- t azon England-írások közé sorolnánk, amelyekben az emberiség örök problémáit elemzi. Maga az írás először 1916-ban jelent meg a Snappy Storiesban. A megjelenéshez képest száz évvel később, azaz 2016-ban járunk: egy ifjú hölgy, Jeanne Hargreaves épp Japánba utazik az Imperatrice nevű léghajóval. Egy szerencsés véletlen során találkozik kedvenc írójával, Norford Hale-el, azonban a lány nem élvezheti ki teljesen a pillanatot, ugyanis az őket szállító hajó váratlanul meghibásodik, és végzetes zuhanásba kezd.

    A „Zuhanás” felépítésében sokban idézi a 19-20. században nagy népszerűségnek örvendő tudományos románcokat (scientific romance): a későbbi fantasztikum irodalmát idéző háttér a cselekménynek, sok akció és az elmaradhatatlan szerelemi szál. Viszont ha a két szereplő párbeszédeire figyelünk, megtaláljuk „az englandi témákat”. Olyan a mai napig felmerülő problémák kerülnek szóba, mint az emberiség elkényelmesedése, az irodalom hanyatlása, vagy a múltba való visszavágyás. Továbbá érdekes gondolat az is, hogy habár az ember technológiai fejlődését sikeresnek láttatja a mű, a társadalmiról már nem nyilatkozik ilyen pozitívan.

    George Allan England novellája igazi irodalmi csemege a sci-fi fejlődése iránt érdeklődők számára, de azok is kellemes olvasmánynak találhatják, akik visszavágynak a nagy romantikus művek korába.

  • Happy Death Day előzetes: Halj meg újra és újra!

    A Bill Murray főszereplésével készített 1993-as film, az Idétlen időkig tekinthető annak a darabnak, mely meghonosította a filmvásznakon az időhurkos történeteket, azóta rengeteg ilyen, időutazós filmet kaptunk. A teljesség igénye nélkül ott volt például a 2001-es Donnie Darko, mely azóta kultfilmként van emlegetve minden filmes szaklapban, de óriásit hasított mostanában a Tom Cruise és Emily Blunt neve által fémjelzett Edge of Tomorrow is, melynek jön a folytatása is. Ezeken kívül muszáj felemlegetni a Loopert még, illetve a stílusban születtek még olyan klasszikusok, mint a 12 majom, a Pillangó-hatás, a vagy a Frequency.

    Látható, hogy egész kis műfaj épült ki az időhurkos filmek köré, melyekben a főszereplő rendre újraél egy napot, a cél pedig, hogy kikerüljön a végtelennek tűnő körforgásból. Most megjött a Happy Death Day című film előzetese, melyben egy szőkenő, Tree kénytelen újraélni a szülinapját, illetve az egyetemi lét borzalmait, hogy aztán éjjel egy maszkos gyilkos újra és újra megölje. A megoldás egyszerűnek tűnik, meg kell törni a hurkot, elkerülni a halált és rájönni, hogy a lány sok-sok rosszakarója közül ki az, aki képes elmenni addig, hogy vért ontson.

    A Happy Death Day írója Christopher Landon, aki a legtöbb Paranormal Activity filmet is jegyezte. Ez talán nem túl biztató, ellenben az előzetes elég jól sikerült, 2017 október 13-án (ami egyébként péntek 13 lesz) bevizsgálható lesz ez az időutazós slasher horror. A Happy Death Day főszerepét Jessica Rothe-ra bízták, aki feltűnt a Kalifornai álom című Oscarra jelölt musicalben, a színésznő eddig főleg epizódszerepeket kapott olyan sorozatokban, mint a Happy Endings, a Gossip Girl, a Zsaruvér, és a Bűnös Chicago. Illetve fontosabb, visszatérő karaktert alakított a Mary + Jane című szériában.

    Ha szerencsénk van, akkor a Happy Death Day lehet az év egyik semmiből jött meglepetése, reménykedjünk.