1917. december 16-án született Arthur C. Clarke angol író és mérnök. Születésének 100. évfordulóján hét pontban járjuk körül életének és munkásságának fontosabb állomásait.
A vezeték nélküli kommunikáció
Clarke számos szerkezetet, ötletet és konkrét találmányokat jósolt meg regényeiben és novelláiban. Többek között az ő nevéhez köthető a geostacionárius pálya alkalmazása a telekommunikációban. Clarke szerint az Egyenlítő fölött, harminchatezer kilóméteres magasságban pályára állított három, a Földdel szinkronban keringő műholddal megoldható lenne a vezeték nélküli kommunikáció a bolygón. Az ötletet először 1945-ben vetette fel egy, a Wireless World szerkesztőjének írt levelében. Később az Extra-Terrestrial Relays – Can Rocket Stations Give Worldwide Radio Coverage? című esszéjében is publikálta a magazin hasábjain. Huszonöt évvel később a Clarke által leírtak megvalósultak, hisz azóta műholdakkal biztosítják a tengerhajózás és a légi közlekedés navigációját, telefonok, internet és tv-műsorsugárzást globális szinten. Clarke tiszteletére a geostacionárius pályát Clarke Orbitnak vagy Clarke övnek is nevezik.
Az űrlift propagálása
Clarke kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a búvárkodás is. Ezen hobbijához köthető a több művében is megjelenő űrlift, ugyanis 1956-tól otthonává váló Ceylon (mai nevén Srí Lanka) is megihlette. Az űrlift ötlet nem feltétlen Clarke-hoz köthető (pontosan a 19. századba, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz vezethetőek vissza az űrlift kezdetei), de mégis ő indított el valamit az elképzelés megvalósításához. 1979-ben Az éden szökőkútjai regényén keresztül a szélesebb közönség is megismerkedhetett az űrliftekkel. A könyvben mérnökök egy csoportja egy, a bolygó körül keringő űrállomást szeretne összekötni a Földdel. A mutatványhoz egy 36 000 km hosszú oszlopra lesz szükség, amin majd némi elektromos energia segítségével gond nélkül közlekedhetnek. A számítások szerint az oszlop felállítására a legjobb hely Srí Lankán található.
Profiles of the Future, avagy a megjósolt jövőnk
A geostacionárius pálya és az űrlift mellett Clarke még számos dolgot megjósolt a maga idejében. Kortársai ezeket esszésorozatában olvashatta, amit 1962-ben Profiles of the Future címen könyvként is megjelentettek. Itt 2100-ig bezárólag Clarke olyan dolgokról ír, minthogy 2005-ben „globális könyvtárral” fogunk rendelkezni, műholdakról fogják sugározni a tévécsatornákat világ szerte, hordozható rádió-adóvevőnk lesz, de itt jegyezte le első törvényét (pontosan a Hazards of Prophecy: The Failure of Imagination-ben), miszerint ha egy kitűnő, de idős tudós azt állítja valamiről, hogy lehetséges, akkor nagy valószínűséggel igaza van. Viszont ha valamiről azt mondja, nem lehetséges, akkor nagy valószínűséggel nincs igaza. Ezt másik kettő követte, melyek közül a harmadik a legtöbbször idézett törvény: Bármely kellőképpen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.
Felfedező a víz alatt
1956-ban Clarke Srí Lankára költözött, hogy a már említett hobbijának, a búvárkodásnak szentelje idejét. A szigeten való tartózkodás nem csak egy kis egzotikumot és a merülés elsajátítását hozta Clarke számára. Odaköltözésének évében barátjával, Mike Wilsonnal felfedezte a Koneswaram templom tenger alatti romjait Trincomalee-n. További felfedezései közé tartoznak még a Chola bronzok is. Ezeket 1957-ben a The Reefs of Taprobane-ban írta meg. 1961-ben egy filmezés alkalmából Wilsonnal egy különös mélyedésre leltek, amiből ezüst érmék estek ki. Eltervezték, hogy a következő évben lemerülnek, hogy jobban szemügyre vegyék a helyet, azonban Clarke-nál súlyos betegséget diagnosztizáltak (egy gyermekkori betegség szövődményét, egy izomsorvadással járó idegrendszeri betegség), ezért nem vehetett részt a merülésben. Az állapota miatt azonban nem csökkent érdeklődése. Egy évvel később a partról és a felszínről származó zsákmányukat vizsgálta. Kiderült, a pénzérmék, egy ott talált roncs és további tárgyak a mogul uralkodók egyikéhez, Aurangzebhez tartoznak. A leletek egy új történetet is ihlettek, még pedig a The Treasure of the Great Reef-t.
Kultikus dokumentumfilmsorozat
Valószínűleg itthon is sokan emlékeznek az Arthur C. Clarke’s Mysterious World-re, ahol Clarke paranormális eseteket vizsgált tudományos szemszögből. Az író érdeklődése a paranormális iránt nem a sorozattal kezdődött, már tudományos és írói karrierje elején is foglalkozott ilyenekkel, saját bevallása szerint A gyermekkor végét is az állítólagos paranormális jelenségek inspirálták. A sorozat 1980-ban indult egy 13 epizódos évaddal. Az intróban Arthur C. Clarke jelentkezett be Srí Lankáról, a narráció nagyobb részét Gordon Honeycombe végezte. Ezt követte 1985-ben a World of Strange Powers, 1994-ben pedig a Mysterious Universe. Az epizódokban megjelenő rejtélyek általában három kategóriába estek: a, ami egykor zavarbaejtő volt, nem érthető, de ma már magyarázható (pl. szivárvány) b, ami még ma is nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható, de a jövőben érthető lesz, és c, amit nem értünk és nem tudunk megmagyarázni. A dokumentumfilm kultikussá nőtte ki magát, még egy paródia is született hozzá: a BBC The Goodies című sorozat egyik epizódjában Clarke műsora véget ér, mert bebizonyosodik, hogy ő maga sem létezik. A műsorban megjelent rejtélyekből egy összegző könyvet is kiadtak Arthur C. Clarke titokzatos világa címen.
A Nagy Hármak egyike
Ha Arthur C. Clarke-ról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a sorból fantasztikus írásait sem. Gyakran emlegetik a három nagy sci-fi író között, azaz Robert A. Heinlein és Isaac Asimov mellett. Már gyerekként rajongott a sci-fiért, ami azzal járt, hogy rajongói klubokat látogatott és különböző világokban játszódó történetekkel szórakoztatta diáktársait az iskolaújságban. Első írásai 1946-ban jelentek meg az Astounding Science Fictionben, köztük a Kibúvó. Ezután az első regényre se kellett sokat várni: az 50-es években jelent meg a Prelude to Space, A Mars titka és a Szigetek az égben. Az elsőben Clarke körül a kétlépcsős űrhajó ötletét mutatja be, amivel az emberiség végre eléri a Holdat, továbbá egy vitorlázó űrrepülőgépet is (a ma már létező űrvitorlához hasonló). A második könyv a Mars meghódítását írja le, a harmadikban pedig a már említett Clarke Orbitot használó közösséget. Szintén az 50-es években publikálta Clarke Az őrszem című elbeszélését, ami később a 2001. Űrodüsszeia alapjául szolgált, de emellett azért is fontos az írás életművében, mert ez az első olyan alkotása, ahol megjelenik a metafizika is. Konkrét példa erre például A gyermekkor végében megjelenő istenszerű, jót akaró idegenek, vagy az Isten kilencmilliárd neve, amiben tibeti szerzetesek akarják leírni Isten nevét egy szuperszámítógép segítségével. Mindkét művet Hugo-val díjazták.
A 60-as években Clarke inkább az ismeretterjesztő művek felé fordult, azonban rövid időn belül, Stanley Kubrick rendezőnek köszönhetően figyelme ismét a sci-fire irányult. 1964-ben találta ki Kubrick a 2001. Űrodüsszeia ötletét, amivel Clarke-t kereste fel. Az író természetesen nem zárkózott el az ajánlattól, és elkezdték közösen írni a forgatókönyvet, de emellett Clarke a könyv változaton is dolgozott. A filmet 1968-ban mutatták be, a regény pedig nem sokkal ezután jelent meg. A 2001 után Clarke megírta életműve talán egyik legsikeresebb darabját, a Randevú a Rámával-t (1973). A regény nem csak bestseller lett, de a legrangosabb irodalmi díjakat is bezsebelte. Ezután két jelentősebb könyve jelent meg: 1975-ben a Birodalmi Föld (ebben a teljes egyenjogúságot hirdeti nemtől, származástól és orientációtól függetlenül, miközben a klónozás veszélyeire is felhívja a figyelmet) és a már korábban említett Az éden szökőkútjai (1979). A 80-as években visszatért az Űrodüsszeia világába, ugyanis az űrkutatás akkori vívmányai nagyon megihlették. Így az első regényt még három követte, amelyek 2010, 2061-ben és 3001-ben játszódnak.
A későbbiekben betegsége miatt nehezebben tudta papírra vetni fantasztikus ötleteit, így más írókkal szövetkezve írta további műveit. Együtt dolgozott Michael P. Kube-McDowellel (Tűzszünet), Stephen Baxterrel (Régmúlt napok fénye, Elsőszülöttek), Frederick Pohllal (Végső bizonyítás) és Gentry Lee-vel (a Ráma folytatásai, Bölcső).
És neve fennmarad örökké
Arthur C. Clarke hatása tagadhatatlan, rajongói, csodálói és tisztelői pedig több százan, ezren is voltak. Az őt övező tisztelet egyik bizonyítéka II. Erzsébet királynőtől kapott lovagi címe és a róla elnevezett dolgok. A cikk zárásaként összegyűjtöttük a legérdekesebb dolgokat, amiket Clarke-ról neveztek el.
- Díjat: Az Egyesült Királyság legrangosabb sci-fi díját. 1987-ben alapították – Clarke jóváhagyásával – olyan céllal, hogy segítse az akkor kezdő írókat. A díj győztese pénzjutalomban is részesül, ami 2001-ig 1000 font volt, azután mindig az aktuális év fontban. A zsűrizést és a díjátadót a szintén róla elnevezett alapítvány felügyeli és szervezi. Szintén az Egyesült Királyság űrkutatásért járó díj is az ő nevét viseli. Hogy az irodalmi díjtól meg lehessen különböztetni, a Sir Arthur C. Clarke néven fut.
- Aszteroidát: egy 1981. március 2-án felfedezett aszteroida a 4923 Clarke nevet kapta. Az objektumot S. J. Bus fedezte fel a Siding Spring Observatoryból. Ugyanezen a napon fedezte fel az 5020 Asimovot is.
- Dinoszauruszt: egy Inverloch-ban (Ausztrália) felfedezett Ceratopsia dinoszaurusz fajt neveztek el Serendipaceratops arthurcclarkei-nek Clarke után.
- Kutatóintézet: Srí Lanka egyik legfontosabb kutató intézete az Arthur C. Clarke Institute for Modern technologies nevet viseli.
- Autópályát: Szintén Srí Lankához köthető. A Colombóban tervezett külső körgyűrűt a hosszú ideig ott élt író és tudós tiszteletére nevezik el.
- Gamma kitörést: a GRB 080319B az eddig legerősebb gamma kitörés, ami 2008. március 19-én fénylett fel a Bootes csillagkép területén. Ez eddig a legerősebb gamma kitörés, amit ember mért. És mivel nem sokkal Clarke halála előtt mérték, ezért Clarke eseményként is szokták emlegetni.
Ha ma vásároltok egy Clarke-könyvet a Galaktikánál, akkor a másodikat ingyen adjuk!
