Címke: novella

  • Megjelent a májusi Galaktika!

    A Galaktika magazin májusi száma ünnepi tisztelgés a lap múltja előtt, hiszen története során másodszor érte meg 175. kiadását. Ebből az alkalomból csupa magyar szerzőtől közöl novellát. A Zsoldos Péter-díjas Antal József mágikus realista története a Józsefváros új arcát villantja fel. A Zsoldos- és Eurocon-díjas Nemere István a kapcsolatfelvétel nehézségeire hívja fel a figyelmet. A szintén Zsoldos- és Eurocon-díjas Szélesi Sándor posztapokaliptikus mutánsvilágot mutat be. Varga Csaba Béla egy korábbi novellájához írt folytatást az Armageddon egy lehetséges változatáról. Huszár Karina kedvenc témájáról, a mesterséges intelligenciák és az emberek különbségéről és hasonlóságáról filozofál. Kovács Attila egy régi ötletét gondolta újra a túlnépesedés elleni praktikákról. A havi retró igazi különlegesség, egy futurisztikus álom Mikszáth Kálmántól.

    A központi tudományos anyag egy katasztrófa szülte különleges amerikai tájegységet mutat be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az ESA orvosi kísérleteiről, egy önmagát klónozó szuperrákról, egy űrexpedíciós színházi előadásról és egy hazai gőzmetál együttesről.

    Van azért külföldi tartalom is, folytatódik az előző számban indult román képregény, a magazin XL-változatában pedig az amerikai Catherine Asaro Nebula-díjas kisregénye olvasható, mely érdekes elegyét nyújtja a hard SF-nek és a romantikus kalandregényeknek.

    A Galaktika 350. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Nenad Joldeszki interjú

     

    A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Nenad Joldeszki íróval, akinek a „Mindenkinek a maga tava” című könyve elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2016-ban.

    Mund Katalin: Mi motivált a könyved megírásában?

     

    Nenad Joldeszki: Az volt az elképzelésem, hogy összeállítom a történetek tavát, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak össze, de a történetek megtölthetnek egy tavat, hogy együtt létezzenek egy ökoszisztémában. Ha meg akarom határozni a könyvemet, talán azt mondhatnám, hogy egyfajta költői meditáció az identitásról és az elidegenedésről, valamint az írásról mint cselekvésről. Tehát a motivációm tisztán művészeti: ábrázolni szerettem volna azt a korszakot, amiben élek az útkeresésemen keresztül.

     

    K.: Visszatekintve mit gondolsz a könyvedről?

     

    J.: Általában nem szoktam a könyveimről visszamenőleg sokat gondolkozni. Mindig a következő írásom az, ami inkább foglalkoztat. De hogy választ adjak a kérdésedre: azt gondolom, hogy ez tényleg egy különleges novelláskötet, amilyet valószínűleg soha többé nem írok.

     

    K.: Van bármi, amin változtatnál?

     

    J.: Ha néhány évvel ezelőtt kérdezted volna meg ezt, valószínűleg felsoroltam volna jó pár dolgot, de most úgy gondolom, hogy ez így tökéletes, ahogy van. Nem nyúlnék semmihez, kivéve talán, hogy még több történetet, verset illesztenék a könyvbe (egyet biztosan, ami kimaradt belőle). Gondoltam rá, hogy írok egy következő kötetet az előző folytatásaként, de még gondolkodom rajta.

     

    K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

     

    J.: A magyar dizájn igazán nagyszerű. Nagyon drámai. Nagyon tetszik!

     

    K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

     

    J.: Megjelent a harmadik könyvem is, egy regény, aminek a címe Úszás felfelé, és egy fiatal lányról szól, aki hosszú éveken át próbálta felkutatni az édesapját Macedóniában. Ez egy mély metafora az identitásról és arról a helyről, amit otthonnak nevezünk.

     

    K.: Min dolgozol most?

     

    J.: Egy versesköteten dolgozom, aminek a címe Napba köpni. Ez egy régóta futó projektem, még az első könyvem előtt kezdtem, és azt hiszem, lassan elkészülök vele.

     

     

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének befejező része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. Jules Winkler neve ellenére magyar szerző, amit már témaválasztása is jelez: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alternatív történetét vázolja fel… de melyik a valóság? A Könyvfesztiválon vendégünk lesz Petr Stančík, a Múmiamalom szerzője. A könyvhöz hasonlóan meredek hangvételű novellája erősen korhatáros kalandozás az irodalom vadregényes tájain. Phyllis Ann Karr egy vérszívó nyárspolgár lányát pszichoanalizálja. Bodor Áron arra kíváncsi, létezhet-e bizalom egy extrém posztapokaliptikus világban. A havi retro a gyerekkönyveiről ismert Edith Nesbit hátborzongató históriája.

    A központi tudományos anyag az űrszemét szaporodásának veszélyét vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy tervezett kínai űr-naperőműről, egy újabb animációs cukirobot-filmről, Arjen Lucassen dallamos űrmetáljáról, az Európai Űrügynökség különleges állásajánlatairól, rugalmas robotkarok kifejlesztéséről és a MANT nyári űrtáboráról. Új képregény indul, egy román szerző és grafikus páros munkája. A magazin XL-szakaszának nagyját Hanns Kneifel regénye, a klasszikus tévésorozatból ismert Orion űrhajó újabb kalandja foglalja el. Izgalmas kalandok az űrben, idegen bolygókon és a tenger alatt.

    A Galaktika 349. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Készülünk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra

    Megint csináljuk a fesztivált!

    Kedves olvasóink! Idén, a hagyományokhoz híven ismét megrendezésre kerül a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, immár 26. alkalommal, április 25-28 között. A díszvendég ezúttal Karl Ove Knausgård és hazája, Norvégia lesz.

    Természetesen mi is kint leszünk standunkkal a Millenárison – a szokott helyen, az időjárás szeszélyeivel dacoló szabadtéri K5-ös pavilonban –, ahol széles választékkal várjuk vásárlóinkat régebbi és újabb kiadványainkból, melyeket minimum 25%-os kedvezménnyel kínálunk majd a helyszínen.

    De nézzük, mivel is készülünk pontosan. Íme egy hozzávetőleges lista a fesztiválra tervezett könyveinkről:

     

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

     

    Johanna Sinisalo: A Nap Magja (a finn weird sztárírónőjének világhírű disztópiája)

     

    Urbánszki László: Sápadtak 1. (a sikeres történelmiregény-író posztapokaliptikusregénye)

     

    Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés (az életműkiadás befejező darabja)

     

    Szélesi Sándor: Az ellopott troll (urbánus mese gyermeklelkű felnőtteknek)

     

    Kir Bulicsov: Projekt 18 (dr. Pavlis újabb kalandjai)

     

    Arthur C. Clarke: 2061. Harmadik űrodisszeia (a klasszikus sorozat harmadik kötetének javított kiadása)

     

    Természetesen dedikáltatni is lehet szerzőinkkel, a szombati nap (tehát április 27.) délutánján 14 és 18 óra között egymást váltják majd asztalunknál Fedina Lídia, Urbánszki László, Szélesi Sándor, Ronil Caine, és Michael Walden, valamint az SF Galaxis szerzői, szerkesztői. Ezt követően este hattól a Kner Imre teremben szeretettel várunk minden érdeklődőt egy közös beszélgetésre terveinkről és az SF-írás kulisszatitkairól.

    Ha már beszélgetés, a Könyvfesztivál eseményeihez kapcsolódóan a közeli Európa Pontban (1024 Bp., Lövőház u. 35.) április 26-án, 17 óra és 18:30 között is lesz egy kerekasztal az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert művekről és azok magyarországi megjelentetéséről, kiadónk új irodalmi szerkesztője, dr. Mund Katalin és fordítók, szerkesztők részvételével.

    Ez persze csak a dolgok jelenlegi állása, több mint egy hónappal a fesztivál előtt, hiszen lapszámunknak nyomdába kell mennie. Úgyhogy a lehető legfrissebb információkért, azt ajánlom, mindenki látogasson el facebook-oldalunkra:

    https://www.facebook.com/GalaktikaMagazin/

    vagy iratkozzon fel hírlevelünkre:

    https://oldsite.galaktika.hu/hirlevel/

     

    Találkozunk a Millenárison!

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének első része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője az ember önpusztító tevékenységéről ír, melynek során meglepő irányból érkezik a segítő kéz. Az Embercsempészekkel is remekelő Brit SF-díjas Dave Hutchinson ismét egy szétzilált Európába repíti olvasóit, de ezúttal egy erdőszéli csetepaté a történet tárgya. Bojtor Iván mitikus dobosa a modern világba hozza magával az ősi idők átkát. Az argentin Sergio Gaut vel Hartman hősei a párhuzamos világok fölötti uralomért küzdenek. A Zsoldos-díjas R. J. Hendon azt a kérdést feszegeti, létezhet-e bűnhődés a halál után. Ethel Watts Mumford retrója egy olyan férfit mutat be, akinek a számára megfordult az idő folyása.

    A központi tudományos anyag a mítoszok valóságtartalmát vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a végítélet órájáról, egy különleges űrexpedíció tévés krónikájáról, egy robot grafikusról, egy holland multiinstrumentalista nagyszabású produkcióiról, az antarktiszi űrállomás-szimulációkról és egy hamarosan nyitó űrkaland-kiállítás csodáiról. A képregény Fedina Lídia, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc közös munkája, „Mimikri” címmel. A magazin XL-szakaszát M. P. Shiel klasszikus katasztrófaregényének, A bíbor felhőnek befejező része tölti meg. Felégetett városok, természeti csapások, egy titokzatos és halálos jelenség az óceán közepén, valamint egy rendkívüli szerelem a hozzávalói ennek a nem mindennapi csemegének.

    A Galaktika 348. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Nagy Gábor kiemelt helyre került legújabb stalker könyvborítójával!

    Örömmel osztjuk meg olvasóinkkal, hogy könyvborítóink grafikusa, Nagy Gábor kikerült a CGSociety főoldalára, méghozzá a legújabb S.T.A.L.K.E.R könyv a Végzetes álmok borítójával.

    https://cgsociety.org/c/featured/rmb2/stalker-hungarian-bo

    A „Featured Award” nyertes alkotást azért bekarikáztuk. Bizony ez egy díj, amiről a grafikus külön értesülést kap, hiszen nem tesznek ki főoldalra bármilyen képet.

    pirossal jelölve a kép 🙂

     

    Alekszej Kalugin – Stalker – Végzetes álmok

    Amit az oldalról tudni érdemes, hogy grafikusok körében neves szakmai oldalról van szó, több ezer ha nem tízezer alkotással és szintén rengeteg művésszel kelt „versenyre” Gábor, pár napig biztosan felbukkan a kezdőoldalon a képe. Az oldalon regisztrált művészek nagy része olyan projekteken dolgoztak mint Marvel és vagy DC filmek, Disney alkotások videójátékok látványtervezői és még sorolhatnánk.

    Köszönjük Gábornak a remek borítókat és bizonyára a jövőben is megörvendeztet minket igényes munkáival.

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számát a Nebula- és Brit SF-díjas Gregory Benford novellája nyitja, melyben pénzéhes szerencsevadász ér utol egy menekülő kolóniahajót, de ami ott fogadja, az egészen más, mint amire számított. Az első elbeszélésével bemutatkozó Szente Mihály a robotika törvényeinek egy hátborzongató kivételét idézi meg. Az uruguayi Carlos Federici a kapcsolatfelvétel lehetőségét egy közlekedési balesethez hasonlítja. Boldog Daniella azt kérdezi, van-e Facebook a halál után. Az Aelita- és Roszkon-díjas orosz Vagyim Panov a környezetünkben megbúvó különleges emberekkel szembesíti hősét.

    A lap nagy része foglalkozik a Mars gyarmatosításával. A központi tudományos anyag mellett két novella is a vörös bolygót választotta színteréül. A Nebula-díjas William Ledbetter olvasói egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek tanúi. A Zsoldos Péter-díjas Toochee ugyanakkor a telepesek túlélésért folytatott küzdelmét mutatja be.

    A havi retro M. P. Shiel elbeszélése arról, hogy egy különleges természeti jelenségnek köszönhetően mit láthat meg egy ember a Holdon. Shiel világhírű regényének, A bíbor felhőnek első része tölti meg a magazin XL-szakaszát. „Minden világvége-történet anyja” ez, ahogy az irodalomtörténet megemlékezik róla.

    A lapban olvashatók még cikkek többek közt úszó városokról, egy miskolci színielőadásról Babits nyomán, egy új japán Godzilla-rajzfilmről, indiai gleccser-sztúpákról és az ESA diákműhold programjáról. „A marslakó és a mágus” című képregényt Evelyn E. Smith novellájából Matheika Gábor rajzolta.

    A Galaktika 347. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Újra dübörög a Galaktika TV!

     

    Marci és Mikul a sikeres diploma megszerzése után, újra itt vannak a Galaktika TV kamerája mögött és azonnal belevetették magukat könyvekbe, filmekbe és mindenféle érdekességbe.
    A csatorna motorja immár újra beindult, és sűrűbben fognak érkezni a videók különböző témákban. Lesz videojáték blokk, irodalom és filmek/sorozatok, amikor pedig esedékes ezeket szépen összefűzik egy videóba, mint a mostani videó esetében, ahol a srácok a Toronyház elolvasása után nem csak a könyvről de a filmről is beszélnek egy keveset.
    Katt a linkre és vagy a videóra, ha tetszett mehet az a like gomb nyomkodás! 🙂

    Annyi biztos, hogy mostantól sűrűbben érkeznek majd a videók, mindenki örömére!

    Időközben már megjelent a decemberi Galaktika is!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.

  • Megjelent a decemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.

    Folytatódik Haui József Nemere István karakterei alapján írt képregénye, a Titok a kráter mélyén. A Filmrovat a Blame! című alkotást értékeli. A Szférák zenéje a Queen együttes sci-fi rapszódiáit mutatja be. A Világűrt jelentő deszkák Szepes Mária regényének táncadaptációját értelmezi. A Tudomány az űrbe telepíthető atomfegyver lehetőségét járja körül. Az Obszervatórium az Európai Űrügynökség CanSat-versenyéről számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások a hologram-előadókról, magánrakétákról, a beszéddel irányított háztartásról, valamint a globális felmelegedés aktuális problémáiról és a legújabb betegségekről.

    Az XL-kiadás Charles Nuetzel A Vér Királynője című regényét tartalmazza, az Alien egyik korai előképét.

    A Galaktika 345. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal

    A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és  magáról a Gőzkorszakról.

    1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?

    Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://oldsite.galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/

    2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?

    Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.

    A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.

    Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.

    3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?

    A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.

    Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
    Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.

     

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    When thou from hence away art past,

    Every nighte and alle,

    To Whinny-muir thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gavest hosen and shoon,

    Every nighte and alle,

    Sit thee down and put them on;

    And Christe receive thy saule.

    If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane

    Every nighte and alle,

    The whinnes sall prick thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    From Whinny-muir whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Brig o’ Dread thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st silver and gold,

    Every nighte and alle,

    At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,

    And Christe receive thy saule.

    But if silver and gold thou never gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    Down thou tumblest to Hell flame,

    And Christe receive thy saule.

    From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Purgatory fire thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st meat or drink,

    Every nighte and alle,

    The fire sall never make thee shrink;

    And Christe receive thy saule.

    If meat or drink thou ne’er gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    The fire will burn thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.

    A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.

    Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.

     

    Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge

    https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc

    A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.

    Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.

     

    Virrasztóének

    Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)

     

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Majd egyszer elmész innen, el,

    minden este már,

    tövis-pusztába érkezel,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ruhát ha adtál, és cipőt,

    minden este már,

    felöltheted magadra Őt,

    s Krisztus lelkedre vár.

    De ha nem adtál, úgy lakolsz,

    minden este már,

    tövise csontodig hatol,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Tövis-pusztából majd kilépsz,

    minden este már,

    a rettegés hídjához érsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ezüstöt adtál, aranyat?

    Minden este már,

    ne félj, a hídon áthaladsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Vasad sem volt, adni, soha?

    Minden este már

    pokol-láng emészt, ostoba,

    s Krisztus lelkedre vár.

    A rettegés hídja után,

    minden este már,

    purgatórium tüze, láng

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ha szívélyes volt asztalod,

    minden este már,

    a láng nem fog ki rajtad ott,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Sosem adtál ételt, italt?

    Minden este már

    csontig hatol a tűz, kitart,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

     

    Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.

    4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?

    A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.

    A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.

    Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.

    Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.

    5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz? 

    Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.

    Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.

    6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?

    Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.

    A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.