A Mars benépesítése ma már nem tűnik sci-fi-nek. Olyannyira nem, hogy lassan már minden neves konferencián felmerül egy-egy, a témával kapcsolatos kérdés, és bizony ezekre az űri ábrándokra építve készítették el a Surviving Mars című szimulátort, amiben választ kaphatunk a marsi élettel felmerült kérdéseinkre.
A Surviving Mars lényegében egy stratégiai játék, amiben a Mars új, hódító telepesei, az emberek segítségére kell sietnünk, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból létrehozhassunk egy élhető kolóniát.
A játék a mikro menedzselésen alapszik, egy kolónia sok apró egységből áll, amiket nekünk, a játékosoknak kell működésre bírnunk. Ez egyáltalán nem lesz könnyű, mert ami elromolhat, el is fog, és nem is csak egyszer. Tehát ha megveszed a játékot, készülj fel rá, hogy sokszor kell majd újra és újra elvégezned ugyanazt a feladatot, csak hogy minden fogaskerék mozgásban maradjon.
Sajnos erről a játékról egyelőre még nem lehet mindent eldöntő összegzést írni, mivel egyike a Steames korai kiadású játékoknak, tehát ha kipróbálod, rengeteg hibát fogsz találni benne. A felépített dómokat például nem lehet összekötni, hogy egy közös hálózatot hozzanak létre, így a kis marslakó embereink nem tudnak egy korábbi egyetemre elmenni magasabb képzettségért, és óriási technológiai lemaradásban lesznek a másik dómhoz képest
Összességében a játékot azoknak ajánlanám, akik már kiégtek a multiplayer verseny játékokból, és szeretnének egy kicsit hátradőlni relaxálni, és nézni, ahogy az emberkék csinálják a dolgukat, mint egy személyes virtuális hangyavárban.
A tavalyi év legnagyobb játék szenzációja kétségtelenül a PlayerUnknown’s Battlegrounds volt. A lövöldözős játékban 100 játékos egyikeként kell talpon maradnunk utolsóként, nagyjából úgy, mint anno Az éhezők viadalában láthattuk. A csavar az egészben, hogy egy pusztító vihar kezdi el a játékidő előrehaladtával elfoglalni a térképet, így a játékosok egyre kisebb területre szorulnak be.
A játékot megjelenésekor óriási hype vette körül, és a Twitchen még a League of Legends streamereket is megelőzte nézettségben a multiplayeres újdonság. Ma már egy kicsit lejjebb hagyott a PUBG felkapottsága idehaza, de Ázsiában nem lankadt a játék körüli izgalom.
Kínában megannyi klónt adtak ki, amely másolta a PUBG-t, most azonban a Tencent megszerezte a játék jogait, így ki is adták gyorsan mobilra az online lövöldét. Sem időt, sem pedig pénzt nem spóroltak a PUBG mobilos verziójának promózására, így egy rendkívül izgalmas és látványos kis videóban ismerkedhetünk azzal a játékkal, amit jó eséllyel már senkinek nem kell bővebben bemutatni.
A DC számos erős női karaktert sorakoztat fel a képregényeiben, mint például Wonder Womant, Harley Quinnt vagy éppen Merát, aki az Aquaman #11-ben tűnt fel először 1963-ban, mint a címszereplő neje. A karaktert sokan menőbbnek tartják a férjénél, hiszen Mera olyan képességekkel rendelkezik, mint a víz manipulálása, vagy épp halálos fegyverré alakítása. Február végén a tengerek asszonya saját minisorozatot kap a DC-től, 6 számos lesz a képregény, az írója Dan Abnett, a rajzolója pedig Lan Medina lesz.
A történet szerint Atlantiszban polgárháború tör ki, Merának pedig az lesz a feladata, hogy városa és a felszín népe között fenntartsa a békét. Lesz itt száműzetés, feltűnik a történetben Aquaman testvére is, így számos érdekességre számíthatnak az olvasók.
Hamarosan a mozikban is bemutatkozik egyébként Mera, a Justice League című filmben, ott a karaktert Amber Heard alakítja. Mera később látható lesz az önálló Aquaman filmben is, melynek a forgatása nemrég fejeződött be. Cikkünkben mutatunk teljes alakos képet a képregényhősről, illetve egy forgatási fotót a színésznőről is. A castingosok jó munkát végeztek.
A Mera: Queen of Atlantis #1 február 28-án jelenik meg, a DC online shopjában elérhető lesz már aznap.
A Galaktika 332. számában Samar egy megható történetet közöl, amiben egy vérprofi stalker „beavat” egy fiatalt a Zóna rejtélyes és teljességgel kiszámíthatatlan világába. Geoffrey W. Cole távoli jövőjében a mesterséges intelligenciák műalkotásokat hoznak létre, ráadásul önmaguk „érző” magjait is rekonstruálni próbálják. Ian Whates egy hipermodern hekkertámadás nem csak informatikai és nem csak földi eredetéről fest ijesztő képet.
A magyar szerzők közül Dragomán György utópiájában apa és fia egy mamutvadászaton vesz részt, míg Andrej Iljics Dajcs szeszélyes lelkei a kollektív tudattalan hátborzongató labirintusában bolyonganak.
A havi retro Nepp Józsefről emlékezik meg „Ez a nap is jól kezdődik!” című novellájával.
Az interjúban Ondřej Štindlt kérdezte a fordító, Hanzelik Gábor az InterZóna posztapokaliptikus víziójáról.
A képregény Bill Brown „Csillagkacsák” című elbeszélésének adaptációja, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc munkája. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség előadásáról (a fantasztikus irodalom klasszikus szörnyei: vámpírok, élőhalottak, zombik) számol be. A Filmrovat az Alien: Covenant című filmet (nem) ajánlja. A Világűrt jelentő deszkák Huang Ji tajvani koreográfus nem mindennapi produkcióját villantja fel, melyben az egyik szereplő egy robot. Olekan Jeyifous építész különleges alkotásai fontos társadalmi üzenetet hordoznak.
A tudományos főanyag a Voyager-küldetések témáját járja körül. Az Obszervatórium az Albert-program teóriáját ismerteti: az űrbeli növénytermesztés egészségtani és lélektani hatásairól. A lapban olvashatók még érdekes írások az autóról mint száguldó szuperszámítógépről, egy új nemzetközi űrállomásról, valamint egy aggasztó jövőt felvázoló tanulmány a globális felmelegedés új betegségekkel teli következményeiről.
Az XL-kiadás Tőke Péter Miklós Az istenek hegye című regényének befejező részét tartalmazza, ezenkívül a szerző három novelláját („Idegen srác”, „Repül a tó…”, „A Négyes”).
Hamarosan érkezik az Embercsempészek című Dave Hutchinson-regény, lássuk, milyen lesz a magyar borító és a fülszöveg!
Dave Hutchinson
Európa alkonya 1 – Embercsempészek
Rudit gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.
Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.
A szövevényes történések közepette szemünk előtt kirajzolódik egy olyan Európa képe, amely kísértetiesen emlékeztet a kényelmetlenül közeli múltra – különösen errefelé, a keletebbre eső végeken. Az „új” Európa nem különösebben vonzó: kerítések, határellenőrzések, gyanakvás, üldözés… Ismerős? Sajnos igen. Viszont talán létezik egy másik Európa is, amiről csak kevesen tudnak, és a titkot nem feltétlenül akarják másokkal megosztani…
Az angol szerző Brit SF-díjas sorozatának első kötete nyaktörő iramú kémregény egy elkerülendő jövőből.
Christopher Priest legjobb regényének tartott Kifordított világ nemrég érkezett meg szerkesztőségünkbe. Priest úgy merít klasszikusnak számító elemekből és témákból, hogy közben kreatív ötleteinek és a történetmesélésnek köszönhetően a mai napig friss, izgalmas és letehetetlen olvasmány. Nézzük, pontosan, miként teszi ezt.
A Kifordított világ eredetileg egy azonos című, 1973-ban írt novella volt, amely először a New Writings in SF 22-ben jelent meg. Priest ezt kibővítve írta meg a mára klasszikussá vált művet. 1974-ben megnyerte a BSFA (British Science Fiction Association) díját, egy évvel később pedig Hugo-díjra jelölték a Legjobb regény kategóriájában. Az eredeti megjelenés után kicsivel több mint 30 évvel is nagy a kritikai visszhangja. Paul Kincaid 2002-ben például az egyik leghíresebb science fiction regénynek, a háború utáni brit sci-fi kulcsfontosságú munkájának tartja, az Encyclopedia of Science Fiction szerzői, Peter Nicholls és John Clute pedig az író életművének csúcspontjaként tekint a Kifordított világra. 2010-ben a Gollancz kiadó gondozásában megjelent SF Masterworksbe is beválogatták a regényt, mint fontos sci-fi klasszikust. A könyv későbbi szerzőkre is nagy hatással volt, köztük China Miéville-re, akinek a Vastanács vonatvárosában Priest Földjét ismerhetjük fel.
A könyv öt részre tagolódik, Priest ezeken keresztül mutatja be „kifordított világát” és annak lakóit. Az első, a harmadik és az ötödik szakaszt a regény főhőse, Helward Mann, a Jövő céh tagja meséli el; a második részben szintén Helward történetét követhetjük nyomon, azonban már egyesszám harmadik személyű elbeszélésben. Végül a prológusban és a negyedik epizódban egy kívülről érkező nőt, Elizabeth Khant ismerhetjük meg. Az életük egy közös pontnak köszönhetően fut össze: egy számunkra ismeretlen vidéken mozog a Föld nevű város, amit a szigorú Céhrendszer tart mozgásban. Hídépítő céh, Vontató céh, Jövő céh, a Milícia – ők és más céhek felelnek azért, hogy biztosítsák a város sebességét a folyton változó környezetben. Az inasként kezdő Helward ebbe a folyton nyüzsgő rendszerbe kerül be a neveldében töltött évei után. Az emberiség fennmaradásának érdekében el kell sajátítania az általa választott céh – a Jövő – szokásait, feladatköreit, s mindezt saját tapasztalatain keresztül. Feljebbvalóitól nem kap tanácsot.
Elértem a hatszázötven mérföldes kort.
A regény első mondata – amit a kritikusok az egyik legjobb sci-fi keződmondatnak tartanak – már jelzi az olvasónak, hogy nem egy szokványos világról fog olvasni. A céhrendszer és a városon kívüli környezetbe egyre mélyebbre hatolva rájövünk, hogy az általunk ismert fizika szabályai felborultak. A világ örök mozgásban, amit a szinte elérhetetlen optimum érzékeltet, a nap nem gömb alakú, sokkal inkább egy korongra hasonlít, amelyből egy-egy függőleges fényoszlop nyúlik ki.
A magyar borító. Nagy Gábor munkája.
A Kifordított világot gyakran szokták disztópiaként is meghatározni. A céhrendszer felépítése és annak vezetőinek megkérdőjelezhetetlen volta indokolhatja a besorolást. Azonban érdekes módon Priest nem egy a rendszerrel szembehelyezkedő szereplőn (azaz nem egy tipikus orwell-i vagy huxley-i figurán) keresztül térképezi fel a rendszert, hanem egy hűséges tag szemével látjuk. Igazából a társadalom felépítésének megváltoztatására irányuló törekvések végig a háttérben zajlanak, és – ebben nem feltétlen tér el Priest például az 1984-től – ennek egy nő a vezéralakja. A hangsúly nem ezen van, a Kifordított világban egy viszonylag új szempontból közelítünk a „kizökkent” időhöz és térhez. A rendszerben teljes meggyőződéssel bízó ember útja ez, akinek be kell járnia a világot, hogy rájöjjön, másként is lehet látni. Így nem csak egy disztópiát vagy egy nem szokványos sci-fit kapunk, hanem egyfajta bildungsromant is, azaz fejlődésregényt is, ahol a főhős az általa tapasztaltakon keresztül jelentős változásokon megy át, a friss ismeretek pedig komoly önvizsgálatra is kényszerítik.
Ha mindig is érdekelt, hol van a valóság és az érzékelés határa, egy teljesen szokatlan világról olvasnál, vagy csak érdekelnek a sci-fi klasszikusok, akkor a Kifordított világ a te könyved!
20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.
A Mortal Kombat mellett a képregényhősöket felvonultató Injustice széria az, mely a verekedős játékokat minőségileg képviseli manapság. A konzolra 2017 májusában megjelent Injustice 2-ben megannyi DC hős és szupergonosz néz szembe egymással, egyjátékos és multiplayer módban.
A Warner most bejelentette, hogy elég nagy késéssel, de 2017 őszén végre megjelenik a PC-s Injustice 2, melynek átiratát a Mortal Kombat XL-hez hasonlóan a QLOC hozza tető alá.
Az Injustice 2-ben szemtanúi lehetünk az igazi Batman v Superman sztori folytatásának, vagy akár a villámgyors Flashként és a kőkemény Aquamanként is szembeszállhatunk a gonosszal. A programot már holnaptól nyílt bétában tesztelhetjük, bár még a Steamre nem került fel a játék oldala.
Christopher Priest neve itthon sem ismeretlen. Christopher Nolan 2006-ban filmet rendezett az író egyik könyvéből, A tökéletes trükkből, ezen kívül pedig két novellán keresztül is találkozhattak a hazai olvasók a szerző nevével: a régi Galaktika oldalain az „Egy végtelen nyár” című írásával (pontosan a Galaktika 156-ban), 1997-ben pedig a Ficsor Zoltán által szerkesztett X- Magazinban; ott az „Egy meztelenségre ítélt nő” novellával. Priest azonban sokkal nagyobb figyelmet érdemel, neve megkerülhetetlenné vált a brit SF közösségben. Íme 5 érdekesség életéből és munkásságából.
Christopher Priest
Egzotikus szigetek és alternatív világok:
Priest 14 regényből, 4 novelláskötetből és egyéb írásokból (esszé, kritika, életrajzi munkák) álló életművében felfedezhetőek bizonyos visszatérő elemek. Egyik leggyakoribb priest-i elem például az egzotikus szigetek. Egyik korai regényében, az Affirmationben is egy ismeretlen egzotikus szigetcsoportra helyezi traumatizált főhősét, Peter Sinclairt. Az elzárt szigetek új könyveiben is, mint a The Islandersben (2012) vagy a The Adjacentben (2013) is megjelenik.
Egy másik visszatérő, és talán sokkal markánsabb priest-i elem az alternatív valóságok. Priest legtöbb műve az általunk valóságosnak hitt világ és annak alternatív változata közötti különbséget vizsgálja, azt, miként tudunk különbséget tenni ezek között. Regényeiben számos kreatív felvázolását láthatjuk a témának. A hamarosan érkező Kifordított világban például a szereplők folyamatos bizonytalanságban vannak tartva, a körülöttük lévő világ működésére csupán saját tapasztalataikra hagyatkozva érthetik meg, azonban a folyamatosan változó környezet sem nyújt biztos pontot. Egy másik regényében, A Dream of Wessexben pedig a brit kormány tudósai által fejlesztett hipnózisgépen keresztül egy valóságos, de szovjet mintákra épülő jövőbeli Britannia illúzióját ültetik el a gépre csatolt résztvevőkben.
A Kifordított világ még az SF Masterworksbe is bekerült
Doctor Who-tól Christopher Nolanig:
Priest nem csak az SF irodalomban alkotott, hanem a filmek világába is belekóstolt. Első filmekhez köthető műve egy úgy nevezett „tie-in” regény volt, amely David Cronenberg eXistenZ-hez kapcsolódott. Komolyabb filmes munkát a Doctor Who-ban kapott: arra kérték, hogy írjon 2 epizódot a kultikus brit sorozat 18. és 19. évadához. Az első, a „Sealed Orders” Douglas Adams megbízása alapján készült; egy a Gallifreyen (az Időlordok bolygója) játszódó thriller. Később ezt dobták „forgatókönyvbeli problémákra” hivatkozva, és helyette a „Warriors’ Gate” készül el. Priest második DW-forgatókönyve a „The Enemy Within” címet viselte, amit sajnos az előzőhöz hasonló okokból ismét mellőzték. Konkrétan arra kérték a szerzőt, hogy írja bele az epizódba Adric halálát. Priest mindezt sértőnek érezte és elhagyta a projektet. Távozása után a produkciós iroda úgy döntött, a továbbiakban nem kérnek fel hivatásos írókat – ez egészen 2011-ig tartott, amikor Neil Gaiman írhatta meg a „The Doctor’s Wife” című epizódot.
Legközelebb 2006-ban került Priest közel a filmekhez: Christopher Nolan elkészítette A tökéletes trükköt, ami a szerző azonos című regényéből készült. A történet két rivális mágus történetét meséli el a 19. századi Londonban. Bizonyos pontokban a könyv és a film eltér egymástól, viszont Nolan igyekezett megőrizni Priest könyvének önálló jellegét. Például nem engedte, hogy a regény kapjon filmes borítót.
A legnagyobb inspiráció, Brian Aldiss:
Priest írói karrierje sok ponton kapcsolódik a nemrég elhunyt Brian Aldisshoz. Aldiss Non-Stopjának hatására döntötte el, hogy SF író lesz. 1962-ben, amikor könyvelő gyakornokként dolgozott London belvárosában felmerült benne, hogy belépne a BSFA-ba (British Science Fiction Association). Egy magazinban belefutott egy Aldiss által írt nyílt levélbe (az Evening News egy sci-fit bíráló kritikusának írt), ahol szerepelt az író címe is, és így félve ugyan, de Priest tollat ragadott és a BSFA-ról érdeklődött. Az ekkor mindössze tizennyolc éves fiúnak szinte felfoghatatlan öröm volt, amikor példaképe válaszolt neki: szívesen látja a társaságban, jöjjön el az SF rendezvényekre és találkozzanak. A bátorítás ellenére Priest túl félénk volt a személyes találkozóhoz, így végül csak 1965-ben látta élőben is Aldisst. A későbbiekben szoros barátság alakult ki köztük: együtt ünnepelték Priest első regényét (Indoctrinaire) a példakép birtokán, Oxfordshire-ban és figyelemmel kísérték egymás karrierjét. Augusztus 21-én, a szerző halálát követően Christopher Priest írt megemlékezést Aldissról a The Guardian-en.
Aldiss és Priest 1970-ben
Minden fontos díjra jelölték:
Priest hamar kivívta a szakma elismerését. Regényeiért eddig négy alkalommal nyerte el a BSFA-díjat: először 1974-ben a Kifordított világért, majd 1998-ban a The Extremes-ért, 2002-ben a The Separationért (ezzel Arthur C. Clarke-díjat is nyert), 2011-ben pedig a The Islanders regényéért. Azonban az Egyesült Királyságon kívüli SF díjakkal is kitüntették. 1996-ban World Fantasyt és James Tait Black-emlékdíjat vehetett át A tökéletes trükkért. Ez azért is fontos, mert abban az évben egy zsánerregény egyszerre kapott elismerést a zsánerközösségtől és a szépirodalmi közegtől is. Ezen kívül többször jelölték Hugo-díjra is.
Novellái szintén felkeltették az SF jelentős alakjainak érdeklődését. 1979-ben a legjobb novella kategóriában nyert BSFA-t a „Palely Loitering”-al, többször pedig Hugo-ra jelölték novella és kisregény kategóriában. Még érdemes megemlíteni Priest tanulmányait és esszéit is, amelyek szintén elismerésben részesültek. A The Book on the Edge of Forever című művét jelölték Hugo-ra, amiben Priest a The Last Dangerous Visions című legendás, el nem készült antológia körüli történéseket taglalja, és kíméletlen kritikáját fogalmazza meg. A Harlan Ellison által szerkesztett antológiasorozat (Dangerous Visions, Again, Dangerous Visions) soron következő része eredetileg 1973-ban jelent volna meg, azonban Ellison más feladatai miatt nem tudta teljesen a projektnek szentelni magát, így nem került nyomdaközelbe a válogatás. A szerkesztőt sok kritika érte, leginkább a szerzők részéről (legalább 150 publikálatlan történet ragadhatott be, köztük Priest „An Infinite Summer”-je, amit aztán egy gyűjteményes kötetben adott ki), mégis a mai napig nem jelent meg a kötet. Ellison 2007-es nyilatkozata szerint még mindig szeretné, ha a The Last Dangerous Visons egyszer napvilágot látna.
A Priest ihletette kiállítás:
Nem csak Priestet inspirálta a művészvilág több neves alakja (pl. H. G. Wells, Jack London, Brian Aldiss), hanem ő is másokat. Egyik legemlékezetesebb hatása egy képzőművészeti kiállításon volt tetten érhető. 2007-ben a Chelsea Collage of Art and Design szervezésében nyílt kiállítás, ahol az érdeklődők az Affimation (1981) című regény ihlette műveket tekinthették meg. A rendezvény az egyéni történelem és emlékezet témájának bemutatását célozta meg egy sokkal antagonistább és kritikusabb értelmezés lencséjén keresztül, továbbá célja volt kiemelni a kortárs művészet pozitív gyakorlatát más hagyományos, melankolikusabb dokumentálási módoknál. A regény főhősének útját követve (Sinclair traumáit feldolgozva önéletrajzának írásába kezd, azonban a munka előrehaladtával rá kell döbbennie, egy teljes más ember életét vetette papírra) a projektben résztvevő művészeknek is újra kellett gondolniuk vagy építeniük saját identitásukat, múltjukat, hogy ezzel egy addig ismeretlen, új világ táruljon fel előttük.
A South Park ismét átveszi az uralmat a képernyők felett, de ezúttal a tévé helyett a számítógépek monitorjaira költöznek kedvenc infantilis gyerekeink. Az új játék, a The Fractured But Whole a Marvel és a DC szuperhős film szériáit fogja kifigurázni, láthatjuk majd Flash-t, Amerika Kapitányt, és még sok másik világmegmentő „south parkosított” változatát.
Ez a trailer az utolsó kedvcsináló, ami a szuperhősös South Park játékhoz érkezett, az interaktív kaland már elérhető a Steamen, vagy akármelyik játékáruházban.
Az előző részhez, a Stick of Truth-hoz képest most sokkal jobb harcrendszerrel és képességekkel szállhatunk szembe a gonosszal.
Sikerül megtalálni az elveszett macskát? Vajon milyen őrült gonosztevő áll a városban történt furcsaságok mögött? Ki nyeri a szuperhősök polgárháborúját? Ehhez hasonló izgalmas tartalommal vár a South Park: The Fractured But Whole mindenkit, aki betöltötte a 18. életévét.
Dave Hutchinson Európa alkonya trilógiájának első kötete az Embercsempészek októberben érkezik a Metropolis Media gondozásában. Lássuk, miről szól a regény!
Hutchinson rendkívül pesszimista, ám korántsem elképzelhetetlen képet fest Európáról, az egy influenzajárvány következtében szétszakadt és már újra nem egyesíthető nemzetek (miniállamok) kontinenséről (a könyvsorozat eredeti címe is erre utal: Fractured Europe). Az Arthur C. Clarke- és Brit SF-díjra is jelölt regény főszereplője Rudi, aki konyhafőnök egy lengyel étteremben, de amint alkalma adódik némi mellékes keresetre, belevág, hiába nem veszélytelen a dolog. Így csöppen a kémkedés világába, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét.
Kiképezik ugyan, de meglepetések mindig vannak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit. A szövevényes történések közepette a szemünk előtt rajzolódik ki a már említett Európa képe. Az „új” Európa nem különösebben vonzó: kerítések, határellenőrzések, gyanakvás, üldözés…Viszont lehet, hogy van egy másik Európa is, amiről kevesen tudnak, és a titkot nem feltétlenül akarják másokkal megosztani.
Dave Hutchinson
Dave Hutchinson 1960-ban született Angliában, Sheffieldben. Újságíróként a The Weekly News és a Dundee Couriernél dolgozott majdnem 25 évig. Az Európa alkonya trilógiát több díjra is jelölték, a harmadik rész pedig (Europe in Winter) elnyerte a Brit SF-díjat a legjobb regény kategóriában.
A trilógia első része ilyen borítókkal meg külföldön:
angol borító
észt borító:
A magyar borítóval és a fülszöveggel hamarosan jelentkezünk. A fordításon már az utolsó simításokat végzi Joó Attila.
