Címke: megjelenés

  • Hungarocon 2019.09.14. az év legjobb SF rendezvénye!

    Idén 39. alkalommal kerül megrendezésre Magyarország legnagyobb és legrégebbi sci-fi rendezvénye a HungaroCon.
    Ebben az évben a Ferencvárosi Művelődési központ (FMK) ad otthont a találkozónak, szeptember 14-én 10 órától.

    Jegyek vásárolhatók:

    https://www.hungarocon.hu/jegyvasarlas/
    A képregénygyűjtőknek izgalmas hír, hogy a VIP jegyek mellé az egyik ajándék olyan képregény kártyacsomag, amelyik kifejezetten a HungaroConra készült ilyen formában, és egy új sorozat első példányai.

    Az idei rendezvényen kiemelt szerepet kapnak a tudományos ismeretterjesztő előadások, illetve a Cosplay verseny mellett a fotózás. A sci-fi irodalom szereplőit is új módon igyekszünk megszólaltatni és olyan témákat kerestünk, amelyek korábban nem szerepeltek a rendezvényeinken. Több szórakoztató és izgalmas programot is talál, aki ellátogat a HungaroConra. Megnézheti az írók versengését, kincskereső játékot játszhat, nyereményesős sci-fi kvízben vehet részt, a klubok asztalainál kipróbálhat új játékokat vagy saját szöveges képregényfotót is megoszthat illetve egyedi szerencsesütit is ajándékozhat. De talán a legfontosabb minden esemény közül, hogy díszvendégünk lesz a 80 éves Lőrincz L. László, aki most is lenyűgözően fiatalos, humoros és sosem fogy ki a kalandokból.

    A tudományos ismeretterjesztést a tudomány népszerűsítésében elkötelezett Szkeptikus Társaság tudósainak és egyetemi tanárainak előadásában élvezhetik a látogatók. Némelyikük ismerős lehet a Párhuzamos Univerzumok könyv szerzőjeként is.
    – Megemlékezünk a holdraszállás 50. évfordulójáról, külön kitérünk a holdraszállás-tagadók érveinek cáfolatára.
    – Megmutatjuk, hogyan lehet megkülönböztetni a tudományt az áltudománytól, mik a tudomány módszerei, és miként ismerhetjük fel, ha áltudományos elméletekkel akarnak minket becsapni.
    – Előadást hallgathatunk meg napjaink egyik fő témájáról, a klímaváltozásról, ezzel kapcsolatban mik a tények, mik a tévhitek, és megtudjuk, tehet-e ellene bármit egyetlen ember.
    – Helyére tesszük az atomenergiáról kialakult képet.
    – Megvizsgáljuk, vannak-e köztünk parafenomének, a rendezvényen kiderül, rendelkezik-e valaki a HungaroCon látogatói közül különleges képességekkel, vagy amit annak hiszünk, csak valami más?

    A Cosplay verseny résztvevői az 50 000 Forintos fődíj mellett más nyereményekre is számíthatnak. Ráadásul valamennyi versenyző, 3 darab, Vivico’s Art által készített profi fotóval lesz gazdagabb! A többi látogató sem megy haza üres kézzel, mindenki, aki modellt áll, egy-egy fotót kaphat ajándékba.
    – Workshop keretében megtanulhatják a résztvevők a modellpózok alapjait
    – Kozmetikus segít az izgalmas vagy kihívást jelentő smink elkészítésében
    – Meghallgathatjuk, hogyan tud egy cosplayes segítővé válni
    – Jelmezben vagy jelmez nélkül: készíthetnek magukról saját képregényt!

    Az irodalmi pódiumon változatos témák jelennek meg:

    – Előadást hallhatnak a Star Wars könyvekről.
    – Beszélgetést követhetnek nyomon a jövőről szóló írásokban megjelenő állatokról.
    – Bemutatjuk a mindig derültséget okozó félrefordításokat, fordítási bakikat.
    – Közösen eldöntjük, hogy mennyire volt sikeres egy-egy filmadaptáció, vagy esetleg nyomába sem érhet a könyvnek.
    – Végigizgulhatjuk a sci-fi írók játékos vetélkedőjét, amely végigkalauzol a könyvkiadás kacskaringós útján mialatt fantáziájukat és színészi képességeiket kell csillogtatniuk.
    – A vállalkozó kedvű látogatók irodalmi kvízben mérettethetik meg magukat.
    – Zombifilmek pszichológiáján borzonghatunk.
    – Stan Lee életéről hallhatunk.
    – Megismerkedhetünk az egyik legkedveltebb szerepjátékkal.
    – Felköszöntjük Lőrinc L. Lászlót (Leslie L. Lawrence-t) 80. születésnapja alkalmából, amire a rendezvényen megjelenők egy közös ajándék készítésében is részt vehetnek, amit a helyszínen adunk át a népszerű írónak.
    – Kiderül, ki nyeri az idei Zsoldos-díjat és kihirdetésre kerül a Preyer pályázat győztese is.
    – Hatalmasat bulizunk a rendezvény végén, amire minden látogatót szeretettel várunk!

     

    https://www.hungarocon.hu/

    Információ:
    kapcsolat@avana.hu

     

    Jelentkezés a cosplay versenyre:

    https://www.hungarocon.hu/thcc-versenyszabalyzat/

  • Váratlanul mobilra is megjelent a Journey

    Az elmúlt évek egyik legegyedibb misztikus játéka, a sétaszimulátornak is felfogható, de annál sokkal komplexebb és nagyon művészies Journey elérhetővé vált iOS-re. A produktum eredetileg PS3-ra jelent meg, aztán kapott egy PS4-es verziót is, végül pedig az Epic Store-on a PC-s port is debütált. Mindenképpen érdemes kipróbálni, főleg azoknak, akik vevők az elvontabb témákra.

    Jó kérdés, hogy mobilon, kis felbontáson mennyire lesz élvezhető a Journey. Annyi azonban biztos, hogy legalább a pénztárcát kíméli majd, hiszen potom 1790 Ft-ba kerül. Aki teheti, azért PS4-en nyomja, de útközben agykikapcsolásnak is jó lehet ez az egyedi videojáték.

  • Interjú Bianca Bellová cseh írónővel a Tó című könyv szerzőjével

    A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Bianca Bellová cseh írónővel, akinek a „Tó” című könyve2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

     

    Mund Katalin: Mi inspirált a könyv megírására?

     

    Bianca Bellová: Mindig nehéz megítélni, mi inspirált valójában. Azt gondolod, író vagy, és hirtelen egy csiklandó érzésed támad a gondolataid mélyén, amikor meglátsz egy témát, erről azt gondolod, hogy extra jelentéssel bír – mint jelen esetben egy tó története, amely egykoron élő környezet volt, egy nagy közösség lakóhelye, most sorvadó rendszer, ami saját pusztulásával romba dönti az egész ökoszisztémát.

    K.: Mit gondolsz a könyvről visszamenőleg?

     

    B.: Nem igazán szoktam visszamenőleg túl sokat gondolkodni a könyveimen. A régi történetek felcseperedő gyermekek, akik kirepülnek otthonról. Csak remélni tudom, hogy megadtam nekik mindazt a törődést, szeretetet és odafigyelést, ami képessi teszi őket az önálló boldogulásra. A olyan értelemben különleges mű, hogy egy kis elismerést hozott, néhány díjat és egy kevés pénzt, de igazán azt szerettem benne, hogy egy új világot nyitott meg előttem. A sok fordítás révén megismerkedhettem számos fordítóval, kiadóval, olvasóval. Ez nagy áldás. Néhányukkal egészen összebarátkoztam, ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket, ugyanazon isteneket szolgáljuk. Így könnyű.

     

    K.: Van bármi, amin változtatnál?

     

    B.: Nem. Soha nem megyek vissza, ha lezártam egy könyvet.

     

    K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

     

    B.: Érdekes. Egészen irodalmi és szimbolikus. Ami a legjobban tetszik a magyar kiadásában, az maga a Tó szó. Olyan rövid! Imádom a rövid szavakat, szövegeket. Minél rövidebb, annál jobb. Minél rövidebb az üzenet, amit betűkkel meg tudsz formálni, annál intenzívebbé, erőteljesebbé válik. Egyszer nekiálltam 50 szavas mikronovellákat írni; nagyon jó gyakorlat volt. A következő könyvem címe Mona, de az is két betűvel több, mint a Tó. ☺

     

    K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

     

    B.: Sok minden. Sokat utaztam, hogy külföldön is népszerűsítsem a könyvemet. Elmentem irodalmi fesztiválokra, és rádöbbentem, hogy én még mindig csak egy jelentéktelen kis közép-európai (a nyugatiak számára kelet-európai 😊) író vagyok, akit senki nem ismer. Persze begyűjtöttem jó néhány olvasót, és közben legalább annyi ellenséget is itthon és külföldön. C‘est la vie, ez a csomag része.

     

    K.: Min dolgozol most?

     

    B.: Ahogy már említettem, egy új könyvön dolgozom, aminek Mona lesz a címe. Ez egy sajátos szerelmi történet: a régi világ hanyatlásakor játszódik, ami épp az új világnak adja át a helyét. A háttér egy forró, nedves kórház, amit gyorsan bekebelez a dzsungel. Talán ez az eddigi legjobb szövegem, és nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá az olvasók.

     

    K.: Van bármi, amit szívesen elmondanál a című műveddel kapcsolatban, valami olyasmi, amiről még senki nem kérdezett?

     

    B.: Amit a legjobban szerettem a könyvemben, az egyfajta kétértelműség, hogy az idő és a tér nincs egyértelműen meghatározva, ami az olvasóra hagyja az értelmezést. Ezáltal minden olvasó saját történetet kreálhat, vagyis minden olvasó másik könyvet olvas.

     

  • Interjú és sztorizgatás Dévényi Tibi bácsival!

    „Mi az a retró? Egy életérzés, nosztalgia a múlt iránt, amikor azt hisszük, hogy boldogok voltunk, pedig nem is igaz, hiszen az idő mindent megszépít.”

    Ezekkel a szavakkal kezdődik Tibi bácsi interjúkötete, és még ennél is több, idézhető szöveggel fog találkozni az olvasó.

     

    A Galaktika magazinban többször is publikált Dévényi Tibor (biokémikus, sci-fi író) aki a jövőről írt, most pedig itt van nekünk Tibi bácsi, aki a múltba vezet minket, minket egy kalandos utazásra.(G=Galaktika, TB=Tibi bácsi)

     

    G: Minek apropóján jött az interjúkötet ötlete? Sikerült minden izgalmas sztorit elmesélnie, vagy vannak még megtöltendő üres oldalak?

     

    TB: Mikor a Retró Rádióban elindult a műsorom a Három kívánság (2018 október 6-a óta fut a rádióadón), rengeteg sztori jött elő, amit érdemes megosztani mindenkivel. Azonban a szó elszáll, az írás megmarad. Innen pedig már egyenes út volt, a kötet megjelenése felé. Lukács Gabriellával (a könyv szerkesztője) minden héten összeültünk egy vendéglőben vagy étteremben, nekem pedig csak emlékeznem kellett és mesélnem. Meg persze enni egy jót.

     

    G: Másik szenvedélye a sztorizgatás mellett, az ételek. Milyen éttermekbe zajlottak az interjúk, véletlenül kiválasztottak vagy volt valami konkrét elképzelés ezen a téren?

     

    TB: Mindegyik fejezet egy recepttel kezdődik. Olyan retró ételek receptjeivel, amik olyan jó ételek, hogy meg kell őrizni, az elkészítésük módját. A gasztronómia olyan gyöngyszemei, mint a velős csont Kéhli-módra, vagy a Rétes Csárda (Monorierdő) töpörtyűs pogácsája. Ezeket érdemes megőrizni, nem csupán azért, mert finom és jó ételek, de rengeteg történet kapcsolódik hozzájuk. A Kéhli Vendéglőben Krúdy asztalánál ülve eszembe jut Latinovits, ahogy a Szindbádban húst levest evett, vagy az ablakon kinézve látom azt a tölgyfát, ahol szüleim megismerkedtek. A vendéglők és a receptek kiválasztása tehát igen, teljesen tudatos volt. Ne menjenek ki a divatból ezek a retró kaják.

     

    G: Szívesen írna, esetleg írt is valamilyen fiktív történetet? Akár egy humoros sci-fi regényt?

     

    TB: Annyi minden történt velem, Életműíjat kaptam, több sikeres televíziós műsort vezettem, találkoztam elképesztő pop és rock ikonokkal, a Retró Rádió másfél milliós hallgatottsággal rendelkező műsora, már jutalomjátéknak számít. Ami pedig az írást illeti, hadd idézzem Márai szavait:

     

    „Annyi tehetséges író van, én már nem vagyok, csak figyelmes.”

     

    G: Kiknek ajánlaná a kötetet, vagy minden korosztály együtt tudja élvezni?

     

    TB: Nagyjából száz sztorit sikerült, a kötetben elmesélnem, és bárkit érdekelhet a húsz évestől a nyolcvan évesig. A retró nem ismer korosztályt. Az általam tartott retró bulikon a fiatalok pont úgy tudják a szövegeit a régi daloknak, mint a szüleik és nagy szüleik, és azt is tudják, hogy ezekre a számokra lehet a legjobbat bulizni.
    A vicces történetek, ugyanolyan viccesek lesznek száz év múlva is. Egy jó Kabos poén, egy idézet bármelyik filmjéből ugyanannyira szórakoztató lesz, mint amikor először hallotta a közönség.

    G: A fiatalokat ugyanúgy érdekelheti, hogyan fogtam kezet Rákosival vagy Kádárral, mint azt, az idős embert, aki már hallotta a történetet. Olyan sztorik ezek, amelyeknek érdemes fennmaradniuk. Megidéznek egy korszakot, amely egyre szebbnek tűnik, minél távolabbról nézünk rá. A fiatalok megismerik az élét, és a vidámságát is, a korom béliek pedig visszaemlékeznek, milyen örömteli emléket tudnak felidézni a történeteim által.

     

    Aki szívesen olvasna érdekes, vicces sztorikat, régi recepteket és vágyik a retró élményre, annak mindenképpen ajánlott a „Mikrofon a húslevesben: Retró sztorik Tibi bácsival”!

    A könyv, 2019. áprilisában jelent meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

     

  • Interjú Szélesi Sándor „Az ellopott troll” írójával

    Szélesi Sándort a Galaktika magazin főszerkesztője Dr. Mund Katalin kérdezte új könyvéről, jövőbeni terveiről és Az ellopott troll folytatásáról. Jó olvasást kívánunk hozzá! (G:Galaktika, SzS:Szélesi Sándor)

     

    G: Hogyan kezdtél írni és mikor? 

    SzS:Hét évesen és egy kis kék füzetbe. Verseket és meséket. Az első versem címe az volt: Amikor az első csillag az égre lép. Szerintem már akkor szerettem a sci-fit, amikor még azt sem tudtam, hogy van olyan. El kellett telnie még vagy hét évnek, mire első sci-fi regényként Francis Carsac Sehollakókját a kezembe vettem.

    G: Most már sokféle zsánerben kipróbáltad magad a sci-fitől kezdve a romantikus regényeken át a film és TV forgatókönyvekig. Melyik a kedvenced?

    SzS: Melyik gyerek a szülő kedvence? Ez az a kérdés, amit nem szabad feltenni, mert nem lehet megválaszolni. Ahogy Bíró Szabolcs barátom és írókollégám mondta, én egy irodalmi hippi vagyok, egyrészt azt írom, amit szeretnék, másrészt nagyon sok zsánerben alkotok. Így aztán van mágikus realista, űroperett, urban folk fantasy, thriller, horror, romantikus történelmi és misztikus történelmi regényem, de ez csak azt jelenti, hogy egy íróban nem egy ember lakik. Az írás amúgy is kicsit skizofrén állapot…

    Filmet írni más. Az tíz esetben kilencszer megrendelésre születik, és nem csak te formálod, hanem sokan mások is hozzá tesznek vagy éppen elvesznek belőle. Ott csak az alapokat teszed le, a végeredmény nagyon sok ember munkájának köszönhetően lesz az, ami. Izgalmasabb, mint regényt írni, de stresszesebb is… Igazából regényírással kapcsolódom ki a filmes munkákból, és filmes munkákkal kapcsolódom ki a regényírásból. Szóval már csak ezért sem tudnám a kettőt alá-fölé rendelni, kinevezni az egyiket kedvencnek.

     

    Szélesi Sándor
    Szélesi Sándor

     

    G: Mi inspirálta Az ellopott troll című könyvet? Honnan jött az ötlet?

    SzS: Volt egy réges-régi könyv, Bogdán Istvánnak az Őfelsége magánnyomozója. Körülbelül harminc éve olvastam, és annyira megtetszett a valóság és a mese krimis keveréke, hogy már akkor elhatároztam, valamikor majd én is fogok egy mesekrimit írni. Persze, nem teljesen olyat, hanem modernebbet, krimisebbet és kifejezetten Magyarországon játszódót gyereklelkű, játékos kedvű felnőtteknek. Ez volt az alap. Aztán Szalai-Kocsis Tamás, aki I. M. Brod álnéven jegyzett Mysterious Universe történeteket, dobott be pár ötletet körülbelül tizenöt éve, amikből sajnos nem lett semmi. Végül pedig két évvel ezelőtt, amikor elszántam magam, hogy na most végre mégis neki állok, akkor elég volt egy pillantás a Margit híd lábazatára, ahol egy szép kerek nyílás látszik, közvetlen a Margitszigeti lehajtónál, hogy tudjam, az én alternatív, mágikus Budapestemen ott egy troll lakik, akit elraboltak – illetve elloptak, mert a kriminalisztika abban a másik univerzumban a kőtrollokra (bár a skandináviai trolloknak van rendszertani neve: magicae magnalapidii cavaticus) még mindig nem élőlényként tekint. Innentől kezdve a történet magától felépült, mint a mesében. Néha-néha egy-egy téglát mások tettek hozzá: például a főszereplőmnek Kádár Zsolt barátom és felesége adtak nevet, szóval ők Tóth Bercel rendőrhadnagy keresztszülei.

     

    G: Sok utánajárással járt?

    SzS: Hát náci emberkísérletekből és hidrogeológiából nagyon profi voltam akkortájt…

     

    G: Kedveled a magyar népmeséket?

    SzS: Benedek Elek összegyűjtött meséi voltak az elsők, mármint az első könyvek, amiket hét évesen olvastam. Szerintem alapvetően meghatározza az ember életét, érdeklődését, mit vesz a kezébe először. Most, hogy így belegondolok, lehetséges, hogy a regényben Magyarország királya, I. Benedek a nagy mesemondóról kapta a nevét. Tudat alatt persze, de tiszteletből, mert Benedek király különösen jó fej.

     

    G: Egy alternatív Budapesten játszódik a történet. Melyik Budapest vonzóbb számodra a valódi, vagy ez a regénybeli?

    SzS: Imádom ezt a várost. Aki ismeri a könyveimet, talán rájött már. A láthatatlan város című mágikus realista novelláskötetben egyenesen főszereplővé tettem a varázslatos, rejtett Budapestet, de itt játszódik félig-meddig a Csillagfényszövők című másik mesebeli zsánerkísérletem vagy a komoly társadalmi kérdést feszegető Pokolhurok bizonyos jelenetei. Azonosíthatók nem csak az utcák, de a házak, éttermek, sőt bizonyos emberek is. Szeretem ezt a várost, mert így is varázslatosnak találom. Persze, érdekes lenne a Városligetben egy ősöreg mohossal szelfizni, olvasni a neten a magyar király legkisebb lányának csínytevéseiről, vagy együtt borozgatni egy csordásfarkassal, de elvagyok ezek nélkül is… Mondjuk, abban a világban, ha nekiállsz randizni egy boszorkánnyal, nem árt, ha van befolyásolás elleni amuletted. Kicsit bonyolultabb ott az élet.

    Szélesi Sándor - Az ellopott troll
    Szélesi Sándor – Az ellopott troll

     

    G: Milyen zsánerbe sorolnád a könyvet és miért?

    SzS: Ezen sokat gondolkodtam, és végül az urban folk fantasy krimi címkét ragasztottam rá. Kezdem a legfontosabbal: ez egy krimi. Tehát van egy bűneset, amelyet ki kell nyomozni, és a főszereplőm ezt meg is teszi a krimi szabályainak megfelelően. A regény végére mindenre fény derül, a történet lezárul. Kicsit thriller beütésű lesz, mert ugye a nyomozó is érintetté válik a sztori egy bizonyos pontján, de Az ellopott troll egyértelműen krimi. Emellett urban fantasy, melynek helyszíne a mai, bejárható, megismerhető, ámde mágikus Budapest. És folk, mert a mágia nagy része alapvetően a magyar népi hagyományokból, mesékből, mitológiából táplálkozik. Többek között Ipolyi Arnold Magyar mitológiáján, Benedek Elek összegyűjtött meséin és a több évszázados népi mágikus gyakorlatokon. Az első kötetből még nem derül ki minden részletében, milyen a teljes mágiarendszer, de el kell mondanom, hogy tulajdonképpen három különböző mágikus metódus alkotja, és ezek egyike csupán a magyar… szóval nem egyértelműen csak folk, de alapvetően az nyomja rá a bélyegét erre a történetre.

     

    G: Kiknek ajánlanád?

    SzS: Igen, a kiadók kérdése is ez legelőször. Ki a célközönség? Ezt a történetet a saját szórakoztatásomra írtam meg, szóval magamból indulok ki: mindazoknak ajánlom, akik a fantasztikumot a fantázia határtalan játékaként fogják fel, és szeretik a könnyed, humoros, szórakoztató történeteket. A főszereplőm elvált, van egy tizenöt éves lánya, és feszült a hangulat a munkahelyén… ezekből sok poén adódik, szóval nem árt némi élettapasztalat is bizonyos beszólások és helyzetek élvezetéhez, szóval biztosan nem hatéveseknek kell felolvasni esti meseként.

     

    G: Lesz-e folytatás? Mikorra tervezed? 

    SzS: Akkora 1-es került a címlapra, hogy ha a Margit hídnál a magasba emelem a könyvet, akkor a Megyeri hídig ellátszódik, szóval ha nem is terveztem volna, most már muszáj megírnom a folytatást. De szerencsére terveztem, mert annyira jól szórakoztam írás közben, hogy meg kell ismételnem ezt a kis kalandot. Szóval meg van már a második kötet munkacíme: Bercel és a királygyilkosok. Ennek alapján sejthető, hogy szókimondó nyomozónk a királyi palotában fog beépített emberként nyomozni… Új és egész történet lesz, önállóan is olvasható.

    És hogy mikorra készül el? Most két másik könyvön dolgozom, az egyik történelmi nyomozós, misztikus-kalandos, a másik a harmincadik században játszódó űroperett egy régi kedves karakteremmel, York Ketchikannel. Utána tudok csak visszatérni Tóth Bercel kalandjaihoz, azaz legkorábban 2020 tavaszára várható a folytatás.

     

    Az interjút készítette: Dr. Mund Katalin

  • Nenad Joldeszki interjú

     

    A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Nenad Joldeszki íróval, akinek a „Mindenkinek a maga tava” című könyve elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2016-ban.

    Mund Katalin: Mi motivált a könyved megírásában?

     

    Nenad Joldeszki: Az volt az elképzelésem, hogy összeállítom a történetek tavát, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak össze, de a történetek megtölthetnek egy tavat, hogy együtt létezzenek egy ökoszisztémában. Ha meg akarom határozni a könyvemet, talán azt mondhatnám, hogy egyfajta költői meditáció az identitásról és az elidegenedésről, valamint az írásról mint cselekvésről. Tehát a motivációm tisztán művészeti: ábrázolni szerettem volna azt a korszakot, amiben élek az útkeresésemen keresztül.

     

    K.: Visszatekintve mit gondolsz a könyvedről?

     

    J.: Általában nem szoktam a könyveimről visszamenőleg sokat gondolkozni. Mindig a következő írásom az, ami inkább foglalkoztat. De hogy választ adjak a kérdésedre: azt gondolom, hogy ez tényleg egy különleges novelláskötet, amilyet valószínűleg soha többé nem írok.

     

    K.: Van bármi, amin változtatnál?

     

    J.: Ha néhány évvel ezelőtt kérdezted volna meg ezt, valószínűleg felsoroltam volna jó pár dolgot, de most úgy gondolom, hogy ez így tökéletes, ahogy van. Nem nyúlnék semmihez, kivéve talán, hogy még több történetet, verset illesztenék a könyvbe (egyet biztosan, ami kimaradt belőle). Gondoltam rá, hogy írok egy következő kötetet az előző folytatásaként, de még gondolkodom rajta.

     

    K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

     

    J.: A magyar dizájn igazán nagyszerű. Nagyon drámai. Nagyon tetszik!

     

    K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

     

    J.: Megjelent a harmadik könyvem is, egy regény, aminek a címe Úszás felfelé, és egy fiatal lányról szól, aki hosszú éveken át próbálta felkutatni az édesapját Macedóniában. Ez egy mély metafora az identitásról és arról a helyről, amit otthonnak nevezünk.

     

    K.: Min dolgozol most?

     

    J.: Egy versesköteten dolgozom, aminek a címe Napba köpni. Ez egy régóta futó projektem, még az első könyvem előtt kezdtem, és azt hiszem, lassan elkészülök vele.

     

     

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének első része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője az ember önpusztító tevékenységéről ír, melynek során meglepő irányból érkezik a segítő kéz. Az Embercsempészekkel is remekelő Brit SF-díjas Dave Hutchinson ismét egy szétzilált Európába repíti olvasóit, de ezúttal egy erdőszéli csetepaté a történet tárgya. Bojtor Iván mitikus dobosa a modern világba hozza magával az ősi idők átkát. Az argentin Sergio Gaut vel Hartman hősei a párhuzamos világok fölötti uralomért küzdenek. A Zsoldos-díjas R. J. Hendon azt a kérdést feszegeti, létezhet-e bűnhődés a halál után. Ethel Watts Mumford retrója egy olyan férfit mutat be, akinek a számára megfordult az idő folyása.

    A központi tudományos anyag a mítoszok valóságtartalmát vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a végítélet órájáról, egy különleges űrexpedíció tévés krónikájáról, egy robot grafikusról, egy holland multiinstrumentalista nagyszabású produkcióiról, az antarktiszi űrállomás-szimulációkról és egy hamarosan nyitó űrkaland-kiállítás csodáiról. A képregény Fedina Lídia, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc közös munkája, „Mimikri” címmel. A magazin XL-szakaszát M. P. Shiel klasszikus katasztrófaregényének, A bíbor felhőnek befejező része tölti meg. Felégetett városok, természeti csapások, egy titokzatos és halálos jelenség az óceán közepén, valamint egy rendkívüli szerelem a hozzávalói ennek a nem mindennapi csemegének.

    A Galaktika 348. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Egy új lelet átírhatja a biológia tankönyveket

    Számunkra a természet egyik leghétköznapibb, mégis legkedvesebb jelensége a virág. Annyira természetesnek vesszük, mintha mindig is léteztek volna. Pedig a virág a biológia történetében viszonylag későn jelent meg. A kutatások szerint a virágos zárvatermő növények legkorábban 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Azonban egy új kínai lelet alaposan kitolhatja a megjelenésének idejét. Több mint 174 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti jura időszak elejéről származó, megkövesedett virágos növényt azonosítottak kínai kutatók. Az újonnan felfedezett, és Nanjinganthus dendrostylának elnevezett virágos növény mintegy 50 millió évvel korábbi, mint az eddigi leletek. Ráadásul egy sor olyan jellemzője van, amely „váratlanul” érte a tudósokat.

    A tudománytörténet egyik nagy rejtélye, hogyan jelentek meg a virágos növények. Úgy tűnt, mintha a semmiből tűntek volna elő a kréta időszakban. Erre a rejtélyre csak a legkorábbi fosszilis leletek vizsgálata adhatott választ.  A kutatók 198 egyedi virág 264 példányát tanulmányozták, amelyeket a Nancsing régióban található dél-hsziangsani alakzatban, egy sziklacsoportban találtak. A sziklacsoport arról nevezetes, hogy sok fosszilis maradványra bukkantak már ott az alsó jura korból.

    A kutatók mikroszkópos vizsgálattal elemezték a fosszíliákat, különböző szögekből és nagyítással magas felbontású képeket készítettek a virágokról. A különböző fosszilis virágok alakjáról, szerkezetéről így nyert részletes információkat arra használták, hogy rekonstruálják, milyen lehetett a Nanjinganthus dendrostyla.

    A zárvatermők legfontosabb ismertetőjegye, hogy a termőlevelek zárt magházzá nőnek össze, és így védik a magkezdeményeket. A tanulmány szerint a rekonstruált virágnak csésze formájú magháza volt, és ebben ültek a magkezdemények. Ez fontos felfedezés, mivel ez bizonyítja, hogy a felfedezett virág zárvatermő volt. Észak-Kelet-Kínában korábban találtak már a középső, késői kréta korból származó zárvatermőket, ám az új felfedezésnek annyi más jellemzője van, hogy a kutatók szerint egy másik zárvatermő nemzetségbe tartozik.

  • Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal

    A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és  magáról a Gőzkorszakról.

    1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?

    Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://oldsite.galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/

    2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?

    Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.

    A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.

    Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.

    3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?

    A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.

    Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
    Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.

     

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    When thou from hence away art past,

    Every nighte and alle,

    To Whinny-muir thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gavest hosen and shoon,

    Every nighte and alle,

    Sit thee down and put them on;

    And Christe receive thy saule.

    If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane

    Every nighte and alle,

    The whinnes sall prick thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    From Whinny-muir whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Brig o’ Dread thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st silver and gold,

    Every nighte and alle,

    At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,

    And Christe receive thy saule.

    But if silver and gold thou never gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    Down thou tumblest to Hell flame,

    And Christe receive thy saule.

    From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Purgatory fire thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st meat or drink,

    Every nighte and alle,

    The fire sall never make thee shrink;

    And Christe receive thy saule.

    If meat or drink thou ne’er gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    The fire will burn thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.

    A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.

    Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.

     

    Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge

    https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc

    A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.

    Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.

     

    Virrasztóének

    Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)

     

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Majd egyszer elmész innen, el,

    minden este már,

    tövis-pusztába érkezel,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ruhát ha adtál, és cipőt,

    minden este már,

    felöltheted magadra Őt,

    s Krisztus lelkedre vár.

    De ha nem adtál, úgy lakolsz,

    minden este már,

    tövise csontodig hatol,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Tövis-pusztából majd kilépsz,

    minden este már,

    a rettegés hídjához érsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ezüstöt adtál, aranyat?

    Minden este már,

    ne félj, a hídon áthaladsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Vasad sem volt, adni, soha?

    Minden este már

    pokol-láng emészt, ostoba,

    s Krisztus lelkedre vár.

    A rettegés hídja után,

    minden este már,

    purgatórium tüze, láng

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ha szívélyes volt asztalod,

    minden este már,

    a láng nem fog ki rajtad ott,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Sosem adtál ételt, italt?

    Minden este már

    csontig hatol a tűz, kitart,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

     

    Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.

    4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?

    A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.

    A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.

    Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.

    Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.

    5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz? 

    Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.

    Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.

    6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?

    Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.

    A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.

  • Hamarosan PS4-en is Path of Exile-ozhatunk

    A Path of Exile napjaink egyik legjobb RTS játéka, és miután a diablósok nagy részének csalódás volt a Diablo legfrissebb része, ezért sokan ehhez az ingyenes diabo-klónhoz fordultak, hogy kiélhessék az akció-gyilkolós vágyaikat. Decembertől pedig PS4-en is megtehetik mindezt.

    Az PoE története egészen egyszerű: egy hajó elsüllyedt, és egy tucat halálraítélt egy élőholtaktól hemzsegő szigeten tér magához. A túlélők közül egyet választhatunk, annak megfelelően, hogy ki a legszimpatikusabb. Lehetünk akár cseles zsebmetszővel, akinek ha a rokonai szidod, felnyársal, vagy akár egy olyan fiatal nővel is, akibe belebújt az ördög kiskorában és azóta is sötét varázsigéket suttog szabadidejében.

    A játék fő jelszava a szabadság, számtalan módon építhetjük ugyanis a Path of Exile-ban a karakterünket, és nem vagyunk beszorítva egy RPG-s szerepbe se. Tehát a pokoli leányzó is lehet egy óriási pallost forgató vadember, ha úgy akarjuk, nem muszáj a varázsló szerepkörhöz ragaszkodnunk.

    Ha szereted a Diablo szériát, és a Diablo II a kedvenced, akkor mindenképp ajánljuk kipróbálásra ezt az ingyenes játékot, egyáltalán nem Pay to Win, csak külsőségekért lehet fizetni. Decemberben játszhatjuk konzolon is, ha nem áll a kezünkre az egérrel való kattintgatás. Ha nincs konzolunk, akkor is érdemes nekiülni a PoE-nak, hiszen decemberben a PS4-es indítás mellett, még egy pár új fejezetet is kapunk a játék sztorijához.

    Lentebb megtekintheted ennek a fantasztikus játéknak a PS4 trailerét.