My Blog

Címke: hold

  • A legfurcsább holdi kőzetlelet

    Óriási meglepetés érte egy ausztrál kutatócsoport szakembereit.  A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó csapat szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földi eredetű . Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

    Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került marsi kőzetet, és holdi eredetűt is, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.  A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

    Felfedezték, hogy az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal. A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdi kőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz.  A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.

    Nem akármilyen becsapódás kellett ehhez.   A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

    (via)

  • Oké, gyors a fény, de mennyire?

    Azt mindenki tudja, hogy a fény sebessége vákuumban kerekítve 300 000 km/másodperc. De ez az érték már meghaladja átlagos felfogó képességünket, csupán elfogadni tudjuk. Dr. James O’Donoghue, a NASA bolygókutatója szerette volna ezt érthetőbbé tenni. Ezért különleges videókat készített, amely valós időben mutatja be a fény gyorsaságát.

    A fény 1 másodperc alatt hét és félszer megkerüli a Földet. Egy keringés csupán 0,13 másodperc.

    A Föld- Hold páros átlagos távolsága egymástól 384 411 kilométer. Ezt a távolságot az Apolló-program űrhajósainak három napig tartott legyőzni. A fénynek ehhez elég egy és egynegyed másodperc.

    Mars amikor a legközelebb van a földhöz, akkor a távolság a két bolygó között 55,6 kilométer. Ezt  távolságot a fény három perc két másodperc alatt teszi meg.

    (via)

  • Leszállás a Hold túlsó oldalán

    A Kínai Nemzeti Űrügynökség nyilvánosságra hozta azt a videót, amelyet a holdszonda rögzített a leszállás során.

    Az utolsó két perc látható a földet érés, pontosabban jelen esetben a holdat érés előtt. A csodálatos képminőség hihetetlen erős kontrasztban mutatja, hova fejlődött az elmúlt évtizedekben a tudomány. Érdekesség, hogy az utolsó pár másodpercben látható a fékező fúvókákból kiáramló gáz.

    (via)

  • Az Európa-hold hőtérképe

    Elkészült a Jupiter legizgalmasabb holdjának, az Európának az első globális hőtérképe. Az ALMA rádiótávcső felvételei alapján amerikai csillagászok állították össze az atlaszt.

    AZ Európai felszínéről még roppant keveset tudunk, feltérképezése még a kezdeteknél jár. A NASA a 2020-as évek elejére tervezi a Clipper nevű misszió indítását a Jupiter-holdra. A Jupiter körberepülésekor tucatnyi alkalommal fog a szonda elszállni az Európa előtt, nagy felbontású kamerájával megfigyeli a felszínt és lehetséges leszállóhelyeket keres. A vízkitörések felett elemzi a kilökődő anyag összetételét, radarjával meghatározza a jég vastagságát. Vélhetően a 2030-as években juthat el egy holdjáró a jég alá.

    Fagyott égbolt

    Az ALAM távcső által készített 200 kilométer felbontású új felvételek elegendőek annak tanulmányozására, milyen a kapcsolat a hold nagy geológiai jellemzői és felszínének hőváltozása között. Az ALMA új megfigyeléseit összehasonlították a Galileo űrszonda alapján készített hőmodellel. Az összevetés alapján elemezték a hőmérsékletváltozásokat és megalkották az Európa hold hőjellemzőinek első globális térképét. Az Európát borító jégkéreg alatt valószínűleg hatalmas óceán rejtőzik, a felszíni hőmérsékleti adatok megmutathatják a geológiailag aktivitás helyeket, és azok nagyságát. Egy meglepetés is várta a kutatókat, a hold északi féltekéjén létezik egy titokzatos hideg hely.

    Fagyott égbolt 2

    Az Európának viszonylag kozmikus mértékben fiatalnak számít csupán 20-180 millió éves között alakulhatott ki. A megfigyelések szerint az Európa felszínének hőmérséklete soha nem emelkedik mínusz 160 Celsius-fok fölé.

     

  • Magyarok az Orion EM-1 Holdküldetésben

    A NASA új ORION űrhajójának első, egyelőre emberek nélkül végzett Hold körüli próbarepülésére várhatóan 2019 végén kerül sor. Az ORION EM-1 küldetés közel három hét Hold körüli repülést követően tér vissza a Földre.

    A küldetés animációs bemutatója:

    https://www.youtube.com/watch?v=gdxeDdwmEb0

    A küldetésben az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban működő Űrdozimetriai Csoport vehet részt, mely passzív dózismérő detektoraival járulhat hozzá a küldetés sikeréhez.

    A kísérletben az űrhajósok helyére 1-1 antropomorf – azaz emberszerű – női fantomot helyeznek el, melyeket különféle, felszínükre és belsejükbe telepített passzív és aktív dózismérőkkel látnak el. Az egyik fantom az izraeli StemRad cég által fejlesztett AstroRad sugárvédelmi mellényét fogja viselni, így annak árnyékolási képességeit éles küldetésben is vizsgálhatják.

     

    A csoport munkatársai hasonló detektorokkal már 2001 óta részt vesznek a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) végzett kozmikus sugárzási és dózismérésekben. A Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) vezetésével 2009-ben indult DOSIS, valamint 2012-től DOSIS-3D program keretében végzett vizsgálatok az európai Columbus modul dózistérképezését szolgálják. Az Űrdozimetriai Csoport munkatársai a kezdetektől fogva részt vesznek a programban, amely a tervek szerint egészen az ISS üzemidejének végéig, azaz 2024-ig folytatódik.

  • A Holdfény, avagy a NASA költőisége

    Egészen különleges videóval jelentkezett az amerikai űrügynökség, amellyel megmutatják érzékenyebb, költői oldalukat. A Holdfény szonáta dallamára komponálták videó a Hold fényváltozásait mutatja be.

    A videóban az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda fotóit használták fel. A képek alapján készült el kísérőnk háromdimenziós modellje., amely a  Scientific Visualization Studio-val készült.

    A fotók 2018-ban készültek, napkeltétől kezdve egy holdnapot mutatnak be.

    A videót a 100 éve elhunyt Claude Debussy legismertebb műve. a Holdfény szonáta kíséri. Debussy a francia zene egyik legnagyobb mestere, akinek festői, impresszionista hangja semmit sem veszített fényéből.  A zenei felvétel 2018. június elsején készült a washingtoni Kennedy Művészeti központban. A NASA 60. születésnapjára rendezett ünnepségen a Kansasi Szimfónikus zenekart Emil de Cou vezényelte.

    (via)

  • Vizet találtak a Holdon

    Ősi eredetű vízjégre bukkantak kutatók a Hold két pólusának környékén.  A felfedezett  vízjég foltokban található,  a déli póluson főleg a kráterekben koncentrálódik, az északin  szétszóródott foltokban található.

    A bizonyítékokat az indiai Csandrajáan-1 űrszonda szállította.   2008-2009 között a Hold körüli pályára állt űrszonda ásványtani feltérképezést is végzett. Ennek eredményei bizonyítják a tudósok felfedezését.  A felderítést végző Moon Mineralogy Mapper nevű eszköze a felszínen jelen lévő vízjég három jellegzetes sajátosságának megfigyelésére programozták. Az M3 nemcsak a jégtől elvárt fényvisszaverő tulajdonságot mutatta ki, de képes volt közvetlenül mérni azt a jellegzetességet, ahogy a vízjég molekulái elnyelik az infravörös fényt. Ennek alapján különbséget tudott tenni a folyékony víz, a pára és a szilárd jég között.

    Bár a Hold hőmérséklete nappal a 100 Celsius fokot is elérheti, a Hold tengelyferdesége miatt azonban akadnak olyan területek a pólusain, ahová soha nem ér el a napfény.Az állandóan árnyékban lévő kráterek hőmérséklete nem emelkedik mínusz 157 Celsius-fok fölé.

    Korábbi kutatások a Hold déli pólusán közvetett módon már kimutatták a vízjég jelenlétét, de azt meg lehetett magyarázni olyan jelenségekkel is, mint a szokatlanul tükröződő holdi talajjal.

    A vízjég kutatása azért folyik kísérőnkön, mert az egy jövendőbeli Hold-misszió számára is hozzáférhető forrás lehet.

    (via)

  • Megfilmesítik Andy Weir új könyvét, az Artemist

    Andy Weir sikertörténetét mára már minden sci-fi rajongó ismeri és szereti pozitív példaként is hozni: magánkiadásban jelent meg, majd világsiker lett. Weir első regénye, A marsi több, mint 3 millió példányban kelt el, 2015-ben pedig Ridley Scott rendezett belőle filmet Matt Damon főszereplésével. Az író új könyvét, az Artemist már most nagy érdeklődés veszi körül és már a tényleges megjelenés előtt (kint november 17.-én jelenteti meg a Crown Publishing Group) elkeltek a megfilmesítési jogok.

    Maga az új Weir könyv főszereplője az eszes, kissé álmodozó Jasmine Bashara (becenevén Jazz), aki egy kis városban vágyik egy szebb világ után. Más huszonévesektől eltérően a lány azonban nem egy tipikus földi kisvárosban, hanem a Hold első településén, az Artemisen éli át kortársai problémáit: munka, albérlet fizetés és természetesen a karrierépítés, ami ő esetében a csempészést jelenti, de ez nem feltétlen úgy sül el, ahogyan azt Jazz szeretné. Egy nap azonban a lány olyan lehetőséget kap, amit nem lehet visszautasítani; így kerül bele az artemisi intrikák és összeesküvések közepébe.

    A megfilmesítési jogok már májusban elkeltek, szeptember 26-án pedig a 20th Century Fox és a New Regency bejelentette, kik fogják rendezni az Artemis: Phil Lord és Christopher Miller. Az elmúlt időszak star warsos hírei kapcsán meglepődhetünk a két név hallatán, ugyanis eredetileg Lord és Miller rendezte volna a Han Solo spin-offot, azonban alkotói nézetkülönbségekre hivatkozva távoztak a projektből. A kilépés után számos ajánlattal keresték meg a rendezőpárost, például visszavárták őket a Flashbe, amit a Star Wars miatt hagytak félbe, de mindent elutasítottak. Az io9 szerint Lord és Miller egy olyan filmen szeretnének dolgozni, ami nem egy franchise része, ahol a semmiből építkezhetnek, valami újnak tehetik le az alapjait.

    A kreatív szabadság mellett valószínűleg nagy nyomás is nehezedik a rendezőkre, mivel a stúdió nagy reményeket fűza készülő filmhez A marsi sikere miatt. De ilyen esetekben mondják, a kihívás elfogadás. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mi lesz az Artemis sorsa.

  • Megvan az első exohold

    Már a 20. században is elég felkapott volt az exobolygók témaköre (bolygók, melyek más csillagok körül keringenek, mint a mi Napunk), mind a tudomány, mind pedig a science fiction iránt érdeklődők körében. Sokáig a létezésük csupán feltételezés volt, azóta viszont több, mint 3500 ismert exobolygót különböztettek meg, köztük az idén februárban felfedezett TRAPPIST-1 rendszert, amelyben 3 bolygó akár lakható is lehet.

    Azonban míg a naprendszerbeli szomszédjaink számos holdját ismerjük, az exobolygók holdjairól eddig kevés információnk volt. Sőt, bizonyítani sem tudtuk a létezésüket. Egy csapat csillagász a Columbia Egyetemről nemrég nagy valószínűséggel felfedezte az első holdat, ami a naprendszerünkön kívül esik.

    A mérések alapján az ’exohold’ mérete nagyjából akkora, mint a Neptunusz, és egy Jupiter nagyságú bolygó körül kering, aminek azonban a Jupiternél tízszer nagyobb a tömege. Ekkora égitesteknél azonban nem valószínű, hogy egymás közvetlen közelében alakultak ki, sokkal elképzelhetőbb, hogy a hold valahol máshol jött létre, az exobolygó pedig a hatalmas gravitációjával befogta, és pályára állította maga körül.

    A módszer, amivel az exobolygókat és a körülöttük keringő holdakat keresik a kutatók, nagyon hasonlít ahhoz, amit Galilei használt a Jupiter holdjainak felfedezésekor: a bolygó fényének pislákolását figyelte, amelyet az előtte elhaladó holdak árnyékoltak be. Itt is ugyanez a technika, csak éppen távcső helyett a NASA Kepler Űrtávcsövét használják.

    Dr. David Kipping, a Columbia Egyetem csillagász professzora szerint még kevés esély volt a bolygó holdjának pontos megfigyelésére és ezért még nem jelentették be hivatalosan, de az eddigi teszteket sikeresen teljesítette és ígéretesnek tűnik. A pontosabb megfigyelések érdekében a Kepler szonda helyett a Hubble Űrteleszkópot tervezik használni a csillagászok 2017 októberétől, addig 50-50 % a valószínűsége, hogy exoholdat vagy valamilyen más égitestet találtak.

  • Űrbéli jégvilág Ausztriában

    A Könyfesztiválra megjelent új kötetünk születésének érdekes története van. A Fagyott égbolt (Frozen Sky) című SF-könyv szerzője, Jeff Carlson maga beszél az alábbi videóban regényéről, s arról, miként jött az ötlet, hogy megmutassa az olvasóknak a Jupiter jeges holdjának, az Európának szélsőséges, ám egyben fantasztikus világát.

    Carlson_Fagyott-egbolt_273x450

    Az ihlet az írót nászútján találta meg, mikor Németország és Ausztria gyönyörű tájain barangolt újdonsült feleségével.

    A mézeshetek alatt bejárták a világ legnagyobb jégbarlang-rendszerét, ami Salzburg közelében, a háromezer lakosú Werfen falu mellett, a Tennengebirge hegységben található. A látogatás mély nyomokat hagyott Carlsonban. A földalatti jégbirodalom egy igazi csoda, lélegzetelállító látványosság. Az is biztos, hogy nem kell messzire mennünk, ha sci-fibe illő tájakat szeretnénk látni. A barlang májustól októberig várja a turistákat, de a túrához ajánlott még nyár közepén is rétegesen felöltözni.

    A 42 km hosszan elterülő Jégóriások Világát 1879-ben fedezték fel. A barlangrendszerben számos különböző jégképződmény megtalálható. Tavasszal az olvadt vízcseppek a repedések között eljutnak a barlang alsóbb szintjein lévő örökös télmvilágába, ahol újra megfagy a víz, ezzel csodálatos új képződményeket hozva létre.

    Eisriesenwelt_Werfen2

    A videóban így nyilatkozik Carlson:

    „A Fagyott égbolt ötlete eredetileg onnan származott, hogy a feleségemmel a mézesheteket töltöttük Németországban és Ausztriában. Az egyik nevezetesség, amit meglátogattunk a nagy jégvilág volt. Ez egy figyelemreméltó földalatti katakomba és alagútrendszer, amely földtörténeti korok alatt vájódott ki egy hegy belsejében hóból és jégből. Szerencsénk volt, hogy egyszer csak csak ketten maradtunk a feleségemmel (meg egy idegen fickóval), mert éppen egy tinédzserekből álló csoport jött velünk szembe, akik hangosan nevetgéltek meg kiabáltak, aztán csak mi hárman mentünk tovább. Síri csend volt és sötétség. Az egyik pillanatban az idegenvezető kikapcsolta lámpáját és mi csak hallgattuk az üres mélységet és a sötétséget, ami csendesen visszhangzott körülöttünk.

     

    Visszakapcsoltuk a lámpáinkat, és akkor ott voltak ezek az óriási lepedőszerű jégtavak és hát… lenyűgöző volt. Akkor gondoltam úgy, hogy ebből írok egy történetet, aminek valahogy muszáj lesz ijesztőnek is lennie.

    Nagyjából a nászutammal egy időben a Cassini űrhajó épp „készülődött” az űrbe, és azóta is a Jupiter rendszert járja. Az egyik leglenyűgözőbb dolog ebben a rendszerben a bolygó hatodik holdja, az Európa, ami majdnem ugyanakkora, mint a mi holdunk. De alapvetően az Európa nem egy sziklás, köves égitest, hanem az egész jégből áll. Még mindig nem tudjuk biztosan, mi rejtőzhet a masszív jégtakaró alatt. Tudósok úgy gondolják, hogy a tíz-húsz kilométer vastag takaró alatt óceánok húzódhatnak.

    Itt jön képbe az én történetem…”

    Eisriesenwelt_Werfen3

    Az elzárt, klausztrofób világok misztikuma úgy néz ki, mindig megihleti az írót, hiszen az áprilisi Galaktikában olvashattuk a Nyomás című novelláját, melyben a főhős az óceán mélyére süllyedt családja érdekében.

    Íme, Carlson nyilatkozata: