Mike Chen debütáló regényének középpontjában az időutazás áll. Ebbe a tematikába beleszövődik egy-két szerelmi szál is, amelyek, bár a cselekmény szerves részét képezik, másodlagosnak tűnnek. Ugyanis a könyv valójában a szülői élet örömeiről és nehézségeiről szól, az apai szeretet fontosságáról, és arról, ez hogyan hat egy gyerekre. Ez teszi igazán egyedülállóvá a történetet.
A főhős, Kin Stewart poszttraumás stressz szindrómával küzd, legalábbis ezt mondja mindenkinek ‒ és, bár úgy véli, hogy ez csak egy fedősztori, valószínűleg nem az. Hiszen valójában időutazó titkos ügynök, aki egy balul sikerült küldetés során megsebesült, és nem tudott hazajutni. 18 év elteltével az ügynökség megtalálta, és vissza akarja vinni a saját korába. A jövőből érkező mentőcsapat életében azonban eközben csak néhány hét telt el.
Mivel Kin jelzőműszere megsérült a küldetés során, úgy tűnt, örökre a jelen korban ragadt, ezért megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni új életéből. Munkát talált, feleségül vett egy nőt, és van egy lányuk, Miranda. Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább homályba veszett „jövőbeli múltja”. Amikor kvázi-erőszakkal visszaviszik a jövőbe, kiderül, hogy ott is várja egy szerető menyasszony. Kin két világ között őrlődik: szinte búcsúzás nélkül kényszerült otthagyni feleségét és kamaszlányát, akit az apja hiánya nagyon megvisel – és próbálja összerakni egy másik nővel kapcsolatos, elfelejtett emlékeit.
A cselekmény innen gyors tempóra vált, újabb és újabb meglepő fordulatokkal, melyek középpontjában Kin azon fáradozása áll, hogy távolról, a jövőből valamilyen úton-módon megmentse a lányát a rossz élethelyzetekből, a nyomorúságos sorstól, ami épp az ő távozása miatt következik be. Ráadásul az Időutazó Ügynökség is üldözőbe veszi a lányt. A regény igazi szépsége, ereje ezekben a fejezetekben mutatkozik meg leginkább, melyekben az apa kétségbeesetten próbál helyesen cselekedni.
Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, el kell fogadnia, hogy Miranda önálló személyiséggé fejlődik, saját döntéseket hoz, aki ugyan szereti és tiszteli az apját, de mindinkább függetlenedik tőle. Kin egyszerre aggódik és végtelenül büszke a lányára. A kamaszok szülei gyakran rácsodálkoznak, milyen gyorsan felnőttek a gyerekek. A könyv egyik fontos nézőpontja, hogy mindezt időutazói távlatból nézhetjük. Így Mike Chen sci-fi regénye szimbolikus jelentőségű. Nem meglepő, hogy az Itt és most és aztánt a szerző a saját lányának, Ameliának ajánlotta.
