Címke: galaktika

  • Megjelent a szeptemberi Galaktika

    A Galaktika magazin szeptemberi száma a Monolit-díjas Varga Csaba Béla kisregényének első részével indul. A helyszínül szolgáló kolóniabolygón a földi telepeseknek egyszerre kell megküzdeniük külső és belső démonokkal. A World Fantasy- és Locus-díjas Ellen Kushner meglepetésekkel teli elbeszélése egyszerre több irodalmi titokról is föllebbenti a fátylat. Huszár Karina kutatói arra keresnek módot, hogyan tehetnék az új android-prototípusukat a felhasználók számára a lehető legbiztonságosabbá. Steven Brust Nebula-díjra jelölt novellájában hajósok küzdenek az elemekkel és egy varázslatokkal teli világ egyéb kihívásaival. Galántai Zoltán új „marslakói” mindeközben tragikus múltjukkal és bizonytalan jövőjükkel kénytelenek szembenézni. Az SFWA Nagymester Robert Silverberg egy műkincsorgazdáról ír, akinek aktuális üzletkötésébe bekavar vágyakozása egy idegen lény iránt. Washington Irving klasszikusában pedig egy mihaszna farmer alszik át évtizedeket az erdőben, hogy utána egy teljesen megváltozott világba térjen vissza.

    A központi tudományos rovat a történelem legnagyobb áradásáról mesél. Emellett olvasható még egy interjú befejező része Johanna Sinisalóval, valamint cikkek többek közt egy úszó városról, egy mai problémákkal foglalkozó retro poplemezről, egy sajátos színpadi Babits-adaptációról és egy ötvenéves csillagászati rejtélyről.

    A képregény Henry Rider Haggard Ayeshájának feldolgozása Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változata Edgar Rice Burroughs magyarul eddig meg nem jelent kalandregényciklusának első részét tartalmazza, A Vénusz kalózait.

    A Galaktika 426. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva a lap fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent az augusztusi Galaktika

    A Galaktika magazin augusztusi száma titokban kicsit ünnepi kiadvány, hiszen az újraindulás utáni 250. A szerkesztőség megemlékezés gyanánt a szokásosnál is érdekesebb írásokkal igyekezett megtölteni az oldalakat, többek közt olyan szerzőktől, akik már a régi Galaktikában is bizonyítottak: a finn Johanna Sinisalo például hősét idegen testbe bújtatva küldi be egy rezervátumba. Vlagyimir Grigorjev orvosa különleges tárgyat operál ki egy betegéből, ami talán több ezer éves. Gennagyij Gor gyermekszereplője pedig távoli bolygón élő édesapjával tartja a kapcsolatot, egészen rendhagyó módon. Az újabb szerzők közül Paul Di Filippo kisregénye egy izgalmas, közösségi alapokra épülő világot mutat be, és azt, hogy lehet egy ilyet meghekkelni. Szergej Palij, a S.T.A.L.K.E.R.-könyvek népszerű szerzője két nem mindennapi favágóról mesél, a spanyol Víctor Conde ugyanakkor egy fájdalmas emlékeivel viaskodó férfiról. A Galaktikában még soha nem szerepelt, ám új szerzőnek aligha mondható Rákosi Viktor, aki a 19-20. század fordulóján Sipulusz néven mulattatta olvasóit karcolataival, az 1848–49-es forradalom alternatív kimenetelét vizionálja. A lap ezenkívül beszámol egy ifjúsági novellapályázat eredményéről, melynek két nyertes művét le is közli.

    A központi tudományos rovat egy, a Föld múltjában bekövetkezett katasztrófáról számol be, mely bármelyik pillanatban újra megtörténhet. Emellett olvasható még egy interjú első része Johanna Sinisalóval, valamint a nemrég elhunyt Ozzy Osbourne-ról, egy fantasztikus kínai naperőműtervről, Kapu Tibor űrbeli fizikaórájáról és az új Jurassic World-filmről.

     

    A képregény Henry Rider Haggard Ayeshájának feldolgozása Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Gennagyij Gor Geometrikus erdő című regényének befejező része olvasható, továbbá a szerző két hosszabb, filozofikus elbeszélése.

    A Galaktika 425. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva a lap fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a júliusi Galaktika

    A Galaktika magazin júliusi száma Szűcs László kisregényének befejező részével indul, mely az általa megalkotott közeljövő világának egy újabb szeletét mutatja be. Az orosz Alekszej Gravickij (a S.T.A.L.K.E.R.-könyvek népszerű szerzője) a Megváltó újabb és újabb eljöveteléről ír, és arról, vajon megváltható-e egyáltalán az emberiség. A Zsoldos-díjas Fedina Lídia (Virokalipszis) legkülönbözőbb ünnepekhez köthető hősei ismét nem vonakodnak huzakodni. Matthew Hughes Aurora-díjas kanadai író furcsa, félig SF, félig fantasy világában egy elátkozott magánnyomozó kalandjaival ismerkedhet meg az olvasó. Bodor Áron főszereplője szintén nyomoz, a saját szülei után, meglepő eredménnyel. Sydney J. Bounds űrhajótöröttjei csak egy mentőrakéta bátor pilótájában bízhatnak, aki vállalja a gyors csillagközi utazás veszélyeit. A nemrég elhunyt Hugo- és Nebula-díjas Barry B. Longyearre, a „Kedves ellenségem” írójára egy rövid novellájával emlékezik a lap. Grant Allen klasszikusában egy hihetetlen kémiai felfedezés sajnos csupán bajt hoz a tudós fejére.

     

    A központi tudományos rovat a történelem legpusztítóbb atomrakétájáról ír, melyet szerencsére sosem vetettek be. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az űropera történetéről, egy őrült amerikai rock & roll-zenekarról, Guy Ritchie új Indiana Jones-klónjáról, valamint Kapu Tibornak a Nemzetközi Űrállomáson végzett legérdekesebb tudományos kísérleteiről.

     

    A képregény Henry Rider Haggard Ayeshájának feldolgozása Fazekas Attila rajzaival.

     

    A magazin XL-változatában Gennagyij Gor Geometrikus erdő című regényének első része olvasható egy festőről, aki egy gépnek köszönhetően képessé válik belépni a képkereteken belüli világba.

    A Galaktika 424. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva a lap fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a Galaktika júniusi száma

    A Galaktika magazin júniusi száma Szűcs László kisregényének első részével indul, mely az általa megalkotott közeljövő világának egy újabb szeletét mutatja be. A Hugo- és Nebula-díjas, amerikai David Gerrold díjnyertes horrornovellája finoman adagolja a feszültséget egy éjszakai vonaton. A nemrég elhunyt, ausztrál származású Damien Broderickre (Lenni vagy nem lenni) egy rendkívül ötletes,  szürrealisztikus novellával emlékezik a lap. Benyák Zoltán egy ijesztgetésre specializálódott vállalkozás kulisszái mögé vezeti el olvasóit. Az ukrán Igor Antonjuk tudós főhőse magát az időt akarja megzabolázni. Kenneth Schneyer Nebulára és Sturgeonre is jelölt, rendhagyó elbeszélése a felszínen egy kiállítási katalógus, döbbenetes mélyebb rétegekkel. Karinthy Frigyes klasszikusában egy férfi monologizál, aki egyre kevésbé tudja visszatartani könnyeit.

    A központi tudományos rovat az epigenetika tudományágát járja körül, mely azt vizsgálja, a mi életünk eseményei mennyiben nyomják rá bélyegüket gyermekeink genetikai örökségére. Emellett olvashatók még cikkek többek közt A finn fantasztikus irodalom mai helyzetéről, a Mickey 17 című filmről, a Föld-tengely billegésének hatásáról az éghajlatváltozásra, és egy kétarcú csillagról.

    A képregény Henry Rider Haggard Ayeshájának feldolgozása Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Edward Shanks A romok népe című disztópikus regényének befejező része olvasható.

    A Galaktika 423. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva a lap fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Csapjunk az időhúrokba! – Interjú László-Zwickl Gergellyel

    László-Zwickl Gergellyel, az Idő Húrok című, Cannes-ban díjat nyert magyar sci-fi rövidfilmproducerével és forgatókönyvírójával beszélgettünk. Az interjúból megtudhatjuk, hogy a zene is lehet szuperképesség, hogy a barátok és a tehetség mindig segítenek, és hogy mire számíthatunk a premierrel egybekötött egynapos összművészeti eseményen, május 23-án.

     

    GALAKTIKA: Hogyan indult a pályád? Hogyan jött a filmezés?
    LÁSZLÓ-ZWICKL GERGELY: Rádiózással kezdtem, zenei műsorokat szerkesztettem, utána kerültem a televízióhoz. Az HBO volt az én iskolám, sőt a bölcsőm is, ott tanultam meg vágni. Az akkori Cinemax csatorna programjaihoz vágtam előzeteseket, szerencsém volt végignézni a világ legjobb filmjeit. 2009-ben tanulmányútra mentem Ázsiába utómunka-stúdiókat látogatni. Akkoriban Szingapúr és Hongkong volt a legfejlettebb technikailag, nagyon sok reklám és videóklip készült náluk a legmagasabb színvonalon. Rengeteg élménnyel meg ötlettel jöttem haza. Alapítottam egy saját kreatív ügynökséget, amivel egy időben az akkor induló Sony Pictures Televisiontől kaptam egy ajánlatot, és két évig a sci-fi és akciófilmes csatornára vágtam promókat.

    G: Hogyan jött a saját produkció ötlete?
    LZG: Ekkor ismerkedtem meg Szentgáli Gyurival, akivel rengeteg előzetesen dolgoztunk együtt: én vágó voltam, ő hangmérnök. Két évig majdnem minden napunkat együtt töltöttük a vágószobában. Olyan volt, mint egy szürreális világ, ahol rengeteg sztori és karakter az életed részévé válik, mert folyton ezzel kelsz, ezzel fekszel. Gyurival nagyon sokat kísérleteztünk, hogy mit lehet kihozni hangból és képből, mindig valami újat keresve. A munkakapcsolatból barátság lett. Ráadásul a zene iránti érdeklődés is közös téma volt: én DJ-skedtem, ő különböző zenekarokban játszott. Utána én más irányba mentem, 2012 óta szabadúszó producerként és a saját ügynökségemben dolgozom.
    Független filmek, blockbusterek, filmsorozatok, videójátékok előzetesvágója vagyok. Mindig érdekeltek azok a dolgok, amikben van valami érték, valami plusz, azon kívül, hogy szórakoztatóipari termék.

    G: Pedig ennek a kritériumnak elég sok műfaj meg tud felelni…
    LZG: A filmek mellett kacsintgattam más műfajok, például a képregény felé. Így segítettem a The Urban Legendet, ami egy norvég szerző, Josef Tzegai Yohannes képregénye, és nagyon komoly társadalmi mondanivalóval bír, a norvég Nobel Peace Centerben is kiállították. Nagy iskola volt a 21 Draw University, akik illusztrátorokat és grafikusokat képeznek, az oktatóanyagaik utómunkáin dolgoztam. Számos videójáték-előzetest készítettem, amik azon kívül, hogy akciódúsak voltak, mind valamiféle jó üzenettel párosultak. Mindig arra gondoltam, az egész szakmának arról kellene szólnia, hogy a rendelkezésünkre álló technikával és tudással értékeket közvetítünk. Úgy gondoltam, hogy amit a kezemből kiadok, az valami olyan célt kell szolgáljon, ami minőségi, értékes, érdekes, képviseljen valami pozitív üzenetet, és próbálja meg egy kicsit jobbá tenni a világot.

    G: Honnan jött a film alapötlete?
    LZG: Amikor előzeteseket vágsz, akkor folyamatosan jönnek szembe a szuperhősök, akiknek valamiféle képességük van. Ha bármilyen problémás helyzetbe kerülnek, akkor előveszik ezt, és kivágják magukat a csávából. Amikor elkezdtem gondolkodni történeten, a zenéből indultam ki, mert a zene univerzális dolog. Nem kell, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, a zene összekapcsolja az embereket életkortól, kultúrától függetlenül. A zenészek, talán éppen emiatt, valahogy másképp gondolkodnak. Az jutott eszembe, hogy csinálok egy hőst, akinek az lesz a szuperképessége, hogy a zenével mindent meg tud oldani. Ennek a szuperhősnek mindenre van valami zenei megoldása, mindenkivel meg tudja magát értetni úgy, hogy egy szót sem szól, csak zenél… és akkor beugrott nekem korábbi munkatársam, Szentgáli Gyuri, akiben egyszerűen láttam ezt a figurát. Vele együtt kezdtük el fejleszteni a történetet, a karaktereket, a zenéket, amik együtt tudnak működni egy forgatókönyvben. Ezt a filmet Gyurival csináltuk.

    G: Kik kerültek a stábba?

    LZG: A film alaptézise az elejétől fogva, hogy csak a barátainkkal dolgozunk, akikkel jól érezzük magunkat, csak olyan dolgot csinálunk, amihez kedvünk van. Bármilyen nehézség adódott, mindig emlékeztettük magunkat arra, hogy a legfontosabb az alkotás öröme és a barátokkal való közös munka. Ettől mindig leegyszerűsödnek a dolgok. Nincs mögöttünk hatalmas stúdió, mindent mi magunk oldunk meg.

    G: Tényleg ilyen simán ment minden?
    LZG: Én azt hittem, hogy tavasszal megírjuk a forgatókönyvet, nyár elején leforgatjuk, ősszel utómunka, és akkor egy év alatt készen vagyunk. Ehhez képest három éve foglalkozom vele. Szép lassan kiépült a végső stáb, és elkészült a film. Sőt, már elindult egy nemzetközi fesztiválúton tavaly, ahol nagyon pozitív fogadtatást kapott. Számunkra is meglepő volt, hogy például ilyen helyeken, mint Cannes, díjat nyert, és beválogatták több mint tíz európai fesztiválra. Egyre többen kérdezgették tőlem, hogy ez mikor lesz látható itthon. Rájöttem, hogy azok, akiknek ezt a filmet készítettük − deszkások, bringások, zenészek, magunkfajta sci-fi rajongók –, nem járnak filmfesztiválokra.

    G: Milyen korosztály a célközönségetek?
    LZG: Csináltunk egy-két tesztvetítést, ahová elhívtuk a barátainkat, akik velünk egy idősek, harmincas-negyvenes korosztály. Aztán hetekig jöttek a kérdéseikkel, hogy ez miért úgy van, ez miért így, miért azt csinálja, miért ott van? Viszont a gyerekek, akik a szüleikkel jöttek, azt
    mondták, hogy ez nagyon jó. És akkor rájöttünk, hogy a bennünk lévő gyerekek csináltak egy filmet. Tulajdonképpen ez egy zenés sci-fi ifjúsági film lett.

    G: Hogyan választottátok a szereplőket?
    LZG: Gyuri a főszereplő, belőle indultam ki. Szükségünk volt egy főgonoszra. Odegnál Róberttel együtt jártunk forgatókönyvíró-suliba, én vágtam az előzetest A Hívó című filmjéhez. Arra gondoltam, annyira jó srác, hogy kontrasztként most végre kiélheti azt a sötét kiber-énjét, amit vizuális alkotásokba öl. Aztán a viking kori jelenethez kellett egy halász amazon, akit Ince Sára személyében találtunk meg egy szinkronstúdióban, nagyon tetszett neki ez a kihívás. Van jelenetünk 1997-ben, ahol rapperek deszkáznak, bringáznak és zenét hallgatnak a parkban, és van egy gonosz parkőr, aki őket zargatja, hogy halkítsák le a zenét. A parkőr szerepében Mérges Norbertet láthatják majd a nézők, Norbi különböző ska-punk zenekarok basszusgitárosa, úgyhogy muszáj volt belőle közterületest csinálni. Azt gondoltam, ha az emberek pont saját maguk ellentétjét játsszák, az jól működik. Ebben a jelenetben látható DJ Bajtárs, aki viszont saját magát hozza, és MC Anorb, akik a premieren nyomnak majd egy élő rap show-t. Van egy akciójelenet, amit a tradicionális harcművészetek – a kempó, a sinkendó és a brazilian dzsiudzsicu − alapjaira épül. Az akciókoreográfiát Kárászi Balázs szenszei készítette el. A kardos jelenetek szakmai fővédnöke Lajos Roland szenszei volt. A jelenetben együtt dolgoztunk Kovács Zsolt és Molnár „Doki” György szenszeiekkel. Illetve itt látható Bóta Botond, aki műugrásból került a kaszkadőrvilágba, és onnan a küzdősportba. Rájöttem, hogy ők a valódi szuperhősei ennek a filmnek, a jeleneteikbe nem kellett belenyúlnunk digitálisan − ami a filmben látható, azt megcsinálták. Gál Anett alakítja a főhős barátnőjét, olyan lány, amilyenre minden srác vágyik: hogyha van egy szenvedélyed, mint például a zenélés, akkor elnézi, hogy emiatt mindenhonnan elkésel. Szükségünk volt még egy szerzetesfigurára, aki irányt mutat a zenehozónak. Erre a szerepre szintén a szinkron világából találtuk meg Rostás Ábelt. Az egyik szereplő énekhangja mögött Czabán Gábort – DJ Revolutiont – hallhatjuk. A történet Szebeni Gábor operatőr zseniális képi kompozícióin válik láthatóvá.

    G: Itt mindenkinek sokféle tehetsége és érdeklődése van…
    LZG: Ez vált a film valódi üzenetévé: ha bármiben tehetséged van, akkor azt kötelességed jóra használni. A mi szuperhősünket a zenei tehetsége menti meg. Szóval ha a saját életedben megtalálod azt, amihez a legjobban értesz, akkor minden helyére kerül. Ez az, ami az Idő Húrok üzenetévé vált, és pontosan ezért csináljuk meg ezt a premiervetítést, a kiállítást és a koncertet is, mert szeretnénk megmutatni, hogy mindenki, aki a filmben szerepel, még miben jó. Ez egy olyan „összaudiovizuális” élmény lesz, amilyet még senki sem csinált.

    G: Egyszeri vetítés lesz vagy tervezitek továbbvinni a filmet?
    LZG: Az első hivatalos hazai vetítés május 23-án lesz a Dante Közösségi Alkotótérben. Lesz egy zenei blokk, amit Gyuri állított össze mindenféle stílusban a saját zenéiből. Aztán ki fogunk kanyarodni a film zenéire is, hiszen azokat is ő írta. Utána lesz egy hiphop buli DJ Bajtárs and The Syndicate részvételével, és megtekinthető lesz a Pálfai Lili, Stark D. Zoltán és Rostás Ábel munkáiból összeállított kiállítás. Egyelőre ezen a bemutatón van a fókusz, de nyitott vagyok rá, hogy legyen folytatása.

    G: Akkor ez egy kis művészeti fesztivál lesz?
    LZG: Olyasmi. Ahogyan a film is sok mindent foglal magában, úgy gondoltuk, hogy az egynapos esemény passzol az üzenetéhez, ami tulajdonképpen a tehetséggondozás. A Dante csapatának tetszett az ötlet, együtt csináljuk. A kiállításban sokat segít Pálfai Lili animátor, a filmben ő tervezte meg a Zenei Galaktikus Űrhajót.

    G: A hajó digitális vagy makett?
    LZG: Természetesen digitális. Ha a hetvenes években készült volna, akkor makett lenne, de ma már olyan eszközök állnak rendelkezésre, hogy a tervek alapján Lili egy-két hét alatt megépítette az űrhajót, ami zenével működik, képes előállítani a „Világegyetem Legmélyebb Hangját”, mint szuperfegyvert. Ezzel akarja Lord Bass elpusztítani a Földet …

    G: Miért pont sci-fiben gondolkodtatok?
    LZG: Azt gondoljuk, hogy a sci-fi-rajongókkal azonos hullámhosszon tudunk lenni. A sci-fi mindig kérdéseket tesz fel, problémákat boncolgat, nem hagy becsukva ajtókat, mindenféle megoldás felé nyit, tehát nincs olyan, amire nincs válasz vagy megoldás. Ilyen a mi sztorink is. A mesékben mindent lehet, és valószínűleg a gyerekek ezért nem gondolkodnak falakban, hanem térben vannak, és azt látják, hogy előre-hátra-jobbra-balra, mindenfelé lehet menni, mint egy videójátékban. Nem ütköznek semmilyen akadályba, nincs semmi, ami akár szellemileg, akár fizikailag gátolja őket.

    G: Van új terv a tarsolyodban? Vagy ez még nagyon korai kérdés?
    LZG: A film zenei anyagából csinálunk egy albumot. A digitális világ kedvéért lesz Spotify kiadás, de a zene előtt tisztelegve ki fogjuk adni bakelitlemezen is. Következő filmes tervem, hogy visszanyúlok az előző munkámhoz. Amikor ezzel a filmmel elkezdtem foglalkozni, épp egy
    dokumentumsorozatot csináltam. A címe Filc, és a Budapest környéki hiphop életről szól. Annak ikonikus figuráit mutatja be: DJ-ket, MC-ket, graffitiseket, táncosokat. A harmadik epizódnál tartottam, amikor belevágtam az Idő Húrokba. Azt hittem, megcsináljuk egy év alatt, és utána visszakanyarodhatok a sorozathoz. Ebből három év lett. Tartozom annyival, hogy befejezzem.

     

    Az interjú egy rövidített változata a Galaktika 422. számában is olvasható.

    Az interjút Kasza Magdolna készítette

     

  • Megjelent a májusi Galaktika

    A Galaktika magazin májusi száma a Brit SF-díjas Paul Di Filippo inventív elbeszélésével indul, amely a plasztikai sebészet jövőjét vázolja fel. József Attila-, Déry Tibor- és Márai Sándor-díjas szépírónk, Majoros Sándor is vérbeli sci-fivel jelentkezik. Andy Dudak írása egy galaktikus birodalom egyetemén játszódik, ahol a képzés egy egészen különleges módját alkalmazzák. Huszár Karina novellájában idegenek támadják meg a Földet, szándékaik pedig kimondottan hátborzongatóak. James Van Pelt amerikai szerző Sturgeon-díjra jelölt elbeszélésének szállóvendége eltűnt feleségét keresi a labirintusszerű épület(ek)ben, de közben maga is mind reménytelenebbül eltéved. Szilágyi István Preyer-pályázatnyertes története űrhajós horror-SF az igazán ijesztő fajtából. Morgan Robertson klasszikusa szintén rémisztő szörnyeket állít csatasorba, meglepő csavarral.

    A központi tudományos rovat az Egyesült Államok egyik csendes zónájából tudósít, ahol tiltott mindenféle mikrohullámú eszköz használata. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a Rémségek kicsiny boltja színpadi musical-adaptációjáról, a Hold felderítésének
    történetéről, a forgó univerzum elméletéről és egy Cannes-ban díjat nyert magyar rövidfilmről.

     

    A képregény Henry Rider Haggard Ayeshájának feldolgozása Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Edward Shanks A romok népe című disztópikus regényének első része olvasható.

    A Galaktika 422. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva a lap fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent az áprilisi Galaktika

    A Galaktika magazin áprilisi száma Varga L. László „Csipsz az agyba” című szatirikus elbeszélésével indul, melyben egy egyszerű focistát turbóznak fel a fejébe ültetett számítógépes mikroáramkörrel, és ettől elképesztő politikai karrier lehetősége nyílik meg előtte. Igazi amerikai sztárpáros, az egyaránt Hugo-, Nebula- és Locus-díjas Harlan Ellison és Robert Silverberg szövetkezett egy rendkívül szokatlan zombitörténet megírására, ami most először olvasható magyarul. Az orosz Gleb Anfilov miniatűrje a hangulatbefolyásolás forradalmian új eszközét mutatja be. Zsiga-Kárpát Dániel kizsákmányolt hősei egy távoli gyarmatvilágon úgy döntenek, hogy visszavágnak a rendszernek. Philip E. High telepesei ugyanakkor egy elsőre megoldhatatlannak tűnő problémával szembesülnek: egy ragadozó szuperdzsungelt kéne kiirtaniuk. Kispál Márton Preyer-pályázaton dobogós novellája egy környezeti katasztrófa utáni Magyarországon játszódik. Az argentin Laura Ponce ismét egy távoli világra kalauzolja el olvasóit, ahol az évente egyszer lecsapó hatalmas vihar nem mindennapi  következményekkel jár. Jefim Zozulja klasszikusa allegórikus történet a háború és a zsarnokság természetéről.

    A központi tudományos rovat arra figyelmeztet, hogy az egyre súlyosbodó ivóvízhiány már a közeli jövőben háborúkhoz vezethet. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a gleccserek megőrzéséről, két kritikai és közönségsikert elért új animációs filmről, egy német progrock albumról és arról, hogy mi van, ha valójában egész világegyetemünk egy fekete lyuk belsejében létezik.

    A képregény Vlagyimir Szavcsenko novellájának klasszikus adaptációja Gugi Sándor rajzaival: Hová lett Iljin?

    A magazin XL-változatában Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj hosszabb-rövidebb írásai olvashatók vámpírokról és más  természetfölötti lényekről.

    A Galaktika 421. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a februári Galaktika

    A Galaktika magazin februári száma egy rejtélyes Jack Vance-kisregény első részével indul, melyben párhuzamos világok végtelen sora áll az emberiség rendelkezésére. A Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas SFWA Nagymester baljós hangulatú írását a Zsoldos Péter- és Galaktika-díjas Fedina Lídia (Virokalipszis) börleszkbe hajló novellája követi a karácsony elkommercializálódásáról, az irodalomtörténet legrendhagyóbb szereplőgárdájával. A nemrégiben elhunyt Campbell- és Locus-díjas írólegendától, Barry N. Malzbergtől egy rövid,
    de annál ütősebb levelezőrovattal, mely az emberi kommunikácdió kiüresedését lamentálja. Kovách Kristóf ismét egy horrorisztikus urban fantasyvel borzolja olvasói idegeit. Az Eurocon-díjas E. C. Tubb rendhagyó módon tárja fel az idegen világok meghódításának drámai nehézségeit. A lapban először jelentkező Mráz Anna a testüket katonai célokra bérbeadó emberek történetéről ír. Végül egy elfeledett klasszikus zárja a februári számot, a „drakulás” Bram Stoker (A fehér féreg fészke) egy tavaly fölfedezett, korábban csupán egyszer, egy ír napilapban megjelent, nyomasztó rémtörténete.

    A központi tudományos rovat a Bibliából ismert egyiptomi tíz csapás valóságalapját vizsgálja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a közelmúltban elhunyt zseniális filmrendezőről, David Lynchről, egy művészről, aki beteges kamu játékhirdetéseket állít elő, egy görög
    rockegyüttes albumáról és a James Webb Űrteleszkóp meglepő felfedezéseiről.

    A képregény Vlagyimir Szavcsenko novellájának klasszikus adaptációja Gugi Sándor rajzaival: Hová lett Iljin?

    A magazin XL-változatában egy filmnovellizáció olvasható, a 80-as évek egyik népszerű összeesküvés-elméletes mozija alapján: UFO Arizonában.

    A Galaktika 419. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent az idei első Galaktika

    A Galaktika magazin januári száma az Aelita-díjas orosz S.T.A.L.K.E.R.-szerző, Szergej Palij (Rendhagyó vakáció) kisregényének befejező részével indul egy különleges természeti jelenségről, amely lázba hozza a világ tudósait. Huszár Karina novellájának hőse regisztrál egy társkereső oldalra, és ezzel egy lidércnyomásos világ nyílik meg előtte. Kenneth Schneyer egy olyan alternatív valóságot vázol fel, melyben nemcsak a szó száll el, de az írás sem marad változatlan. A Monolit-díjas Varga Csaba Béla urban fantasyje természetfölötti lényekkel népesíti be hazánkat. Alekszej Gravickij arra világít rá, hogy egy zombiapokalipszis után se feltétlenül az élőholtaktól kell leginkább félni. Benyák Zoltán nagy hatalmú idegenei bolygókat adnak-vesznek, és ha kell, kártevőmentesítenek. Alekszandr Beljajev egy elkeseredett, nincstelen ifjúról ír, aki, hogy családot alapíthasson, részt vesz egy nem mindennapi tudományos kísérletben.

    A központi tudományos rovat arra figyelmeztet, hogy a genetikai diszkrimináció már nem sci- fi, hanem a valóságban is létezik. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy sztárparádés abszurd színházi előadásról, a Föld vizeinek eredetéről, az Atlas című amerikai
    filmről és gyémánt akkumulátorokról.

    A képregény Jeffrey Stone (Nemes István) immár klasszikussá vált trilógiájának adaptációja: Cherubion. Rajzolta az utolérhetetlen Fazekas Attila.

    A magazin XL-változatában ismét Varga Csaba Bélával találkozhatunk, alternatív történelmi regényében fennmaradt az Osztrák–Magyar Monarchia, és most épp a Vénusz ellenséges világát próbálja gyarmatosítani.

    A Galaktika 418. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a novemberi Galaktika

    A Galaktika magazin novemberi száma Nebula-díjra jelölt elbeszélésével indul, mely egy olyan különös világot mutat be, ahol egy fertőzés miatt egyre több a mutáció. A most 80 éves Nemere István új novellával jelentkezik az űrcsempészek és űrvámosok ravasz húzásokkal teli kergetőzéséről. Az SFWA Nagymester C. J. Cherryh költői látomásában a távoli jövő föld alatti Párizsa elevenedik meg, különös lakóival együtt. A Monolit-díjas Komor Zoltán kisregénye egy extrém génmódosításokkal teli világot mutat be. Robert Silverberg hősei majmokkal kommunikálnak, próbálva megismertetni velük a halál és a vallás fogalmait. Fedina Lídia főszereplője nem jó ember, és ennek hátulütőit a túlvilágon tapasztalja meg igazán.

    A havi retró Alekszandr Kuprin rövid novellája, amibe egy döbbenetes disztópiát sikerül belesűrítenie.

    A központi tudományos rovat a drónrendőrség koráról számol be, amely már itt van körülöttünk. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy különleges cirkuszszínházi produkcióról, az új Alien-filmről, Tim Burton életműkiállításáról és a tenger óriásait fenyegető emberi veszélyekről.

    A képregény Jeffrey Stone (Nemes István) immár klasszikussá vált trilógiájának adaptációja: Cherubion. Rajzolta az utolérhetetlen Fazekas Attila.

    A magazin XL-változatában ismét Alekszandr Kuprinnal, az orosz irodalom klasszikusával találkozhat az olvasó, akinek változatos fantasztikus életművéből közöl a magazin keresztmetszetet.

     

    A Galaktika 416. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!