A Galaktika magazin októberi száma kicsit komor, őszi hangulatot áraszt. Antal József, a Justitia Zsoldos Péter-díjas szerzője kisregényének befejező részében egy alternatív univerzum föld alatti rémvilágával riogat. Ellenpontként az orosz Anatolij Dnyeprov szatirikus írása a telepátia alkalmazási lehetőségeiről ír a mindennapokban. Stephen L. Burns hosszabb elbeszélése az amerikai Délre repíti el olvasóit, ahol egy dúsgazdag ültetvényes különleges célra rendel robotokat. Kovács Andrea ijesztő jövőt vázol fel az öregek számára – márpedig ezek az öregek akkor már mi leszünk. A kanadai Eric Choi Aurora-díjas novellájában a Mars meghódítóinak heroikus küzdelmét mutatja be az elemekkel és a technikával. Sági Veronika Preyer Hugo-díjas írása a mesterséges intelligencia köré sző rémisztő mesét. A havi retróban az angol Holloway Horn a holnapi újságot adja a ma emberének kezébe, hogy meglássa, mihez kezd vele.
borító kép: Vyacheslav Safronov
A központi tudományos rovat drasztikus megoldásokat kínál a népességnövekedés megállítására. Emellett olvashatók még cikkek többek közt hibrid meghajtású teherhajókról, a 70-es évek űr-funkjáról, különleges japán szalmaszobrokról és kínai SF-filmekről. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Út a csillagokba, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata Arthur Leo Zagat Az időkivetettek című regényének első részét tartalmazza, melyben különböző korok emberei kerülnek össze a távoli jövő világában.
A Galaktika 379. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A napokban jelent meg Juhani Karila Csuka-átok című regénye. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta. Fordítója pedig Bogár Edit, aki tavaly Zsoldos Péter-díjat kapott Johanna SinisaloA Nap Magja című művének fordításáért.
Juhani Karila finn író, két sikeres novellagyűjtemény után a Csuka-átok az első regénye, amiben megmutatja, milyen is igazából Lappföld, egy őslakos szemével. A mítoszok és mondák újraélednek ebben a mai korban játszódó, sajátos bűnügyi fantasyben, amely 2019-es megjelenése óta számos díjat nyert. Megkapta a rangos Jarkko Laine-díjat, a Kalevi Jäntti-díjat és a Tähtifantasia-díjat is, továbbá jelölték a finnországi The Tolkien Society irodalmi díjára, valamint 2021 tavaszán a Lappföld Irodalmi Díjat is elnyerte.
A regény tehát a misztikus Lappföldön játszódik. Nem sokat tudunk erről a vidékről, de abban biztos vagyok, hogy az egyszerű olvasó egyrészt sokkal romantikusabb vidéknek képzeli, másrészt sokkal kevésbé misztikusnak. Saját előfeltevéseim semmilyen szinten nem igazolódtak: a nyári Lappföld mocsaras, millió vérszívó rovartól hemzseg, a szegényes körülmények között élő emberek élete egy cseppnyi romantikus bájjal sem bír. Mégis, ez a könyv varázslatos világba kalauzol bennünket.
Főhőse Elina Ylijaako, aki Finnország déli részén él, de minden évben visszatér szülőföldjére, Kelet-Lappföldre, hogy elvégezze éves küldetését: ki kell fognia a helyi kis tóból egy csukát. Nem akármilyen halról van szó: ez a csuka képes átjárni a különböző világok között, és egy átoknak köszönhetően, ha Elina nem fogja ki időben, magával viszi a lány lelkét, vagyis életbevágóan fontos, hogy sikerrel járjon a horgászat. Ehhez nagy bátorságra van szüksége, mert a természet hemzseg a lappföldi misztikus lényektől, akik előszeretettel megennék az embereket. Elsősorban a vízi szellem jóindulatát kellene elnyerni, akinek szerencsére van egy gyenge pontja: szeret kártyázni. Elina időt nyer, hogy még veszélyesebb lényekkel egyezkedjen, de a harmadik nap végére muszáj kifognia a tóból csukát. És még nagyobb bátorságra van szüksége ahhoz, hogy újra szembenézzen Jousiával, ifjúkori szerelmével, mert valójában csak így győzhető le az átok.
Ráadásul a faluba érkezik egy rendőrnő is, aki Elinát gyanúsítja egy gyilkossággal. Janatuinen nem is sejti, mire vállalkozott, amikor elfogadta a megbízást. Társa, mérföldekkel korábban, inkább lábon lőtte magát, mintsem hogy Lappföldre menjen, ahol mindenféle szörnyetegek, szellemmadarak és egyéb népség mászkál az emberek között. Janatuinen szinte azonnal összetalálkozik egy drómóval, egy szőrős teremtménnyel, aki hűségesen követi mindenhová. A faluban és környékén azután további furcsa lények, boszorkányok, szellemszajkó által megszállt polgármester és más veszedelmek közepette kénytelen nyomozni. Úgy tűnik, hogy Lappföldön csak árnyalatnyi különbség választja el az embereket a mitikus lényektől.
A Csuka-átok a legjobb értelemben vett fantasy, melyben a mítoszok és mondák szervesen kapcsolódnak a hétköznapi valósághoz. A váratlan fordulatokban bővelkedő történetet pedig lappföldi humor és gazdag természetleírások színesítik.
A Galaktika magazin szeptemberi száma szókimondó szövegeivel többnyire inkább felnőtteknek szól. Antal József, a Justitia Zsoldos Péter-díjas szerzője kisregényének első részében a Józsefváros fantasztikus arcát mutatja be. Az Eurocon- és Aelita-díjas Kir Bulicsov (Túlélők, A kozmosz vándorai) hőse különleges ajándékot kap egy idegen lénytől, hogy előkészíthesse az emberiség belépését a galaktikus közösségbe. A Monolit-díjas Komor Zoltán maró, groteszk szatírája újabb járvánnyal szembesíti Földünk lakóit. A Nebulával kitüntetett Gregory Benford ugyanakkor egy távoli jövőt vizionál örökéletű lényekkel. Jaime Castle űrhajómosójának magányos éjjeli ügyeletese élete legrémisztőbb munkájával szembesül. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton harmadik helyezést elért Pölczman Péter írása egy virtuális hajsza – valós következményekkel. A sikeres S.T.A.L.K.E.R.-szerző Roman Kulikov egy nem mindennapi randit prezentál. A havi retró pedig Csáth Géza hátborzongató novellája az őrület határáról.
A központi tudományos rovat időérzékelésünk titkait boncolgatja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az eltűnő Salamon-szigetekről, „isteni” tévésorozatokról, egy futurisztikus graffiti-kiállításról, és az Esztergomi Várszínház tündérvilágairól. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Logika, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata ismét Antal József egy józsefvárosi meséjét tartalmazza, ezúttal némiképp John Carpenter Menekülés New Yorkbólját megidézve.
A Galaktika 378. száma újságosoknál nem kapható, keresse szerkesztőségünkben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva a magazin működését és fennmaradását.
Október 15-től áremelés várható! A magazinok és az előfizetés árai is emelkedni fognak, az alábbiak szerint alakulnak az összegek:
Mindenképp érdemes még most, a jelenlegi árakon előfizetni!
Az HLA (Helsinki Literary Agency) készített interjút Juhani Karila finn íróval, legújabb regénye a Csuka-átok megjelenése kapcsán. Az interjút Mund Katalin tolmácsolásában olvashatjátok. A regény 2021. augusztus végén jelent meg magyarul a Metropolis Media kiadónál.
(eredeti forrás megjelölve az interjú alján)
Új regényed, a Csuka-átok hatalmas sikert aratott világszerte. A vad, abszurd és humoros cselekményt és stílust gyakran a legendás Arto Paasilinna finn író stílusához hasonlítják. Hogyan viszonyulsz egy ilyen összehasonlításhoz? Paasilinna szándékos inspiráció volt az írásodhoz, vagy talán valaki/valami más ösztönzött?
Juhani Karila: Arto Paasilinnáért rajongtam gyerekkoromban, így hízelgő számomra az összehasonlítás. Emlékszem, a legjobb műveit körülbelül 11–13 éves koromban olvastam, és ráébredtem arra, hogy amit egy történetbe bele lehet illeszteni, az végtelen. Foghatod Istent, és belehelyezheted egy toronyba Bulgáriában, ha úgy tetszik. Paasilinna ezt tette a Heaven Help Usban. A dolgok nem igényelnek magyarázatot. Elkezdtem használni ezt az ötletet az iskolai esszéimben, és megnevettettem vele a tanárokat. Ekkor gondolkoztam el azon: talán lehetnék író.
Juhani Karila: Csuka-átok magyar borító: Varga Balázs
Hogyan jellemeznéd ezt a regényt?
K.: Szeretném azt mondani, hogy egy szórakoztató könyv az egész családnak, de határozottan túl sötét a gyerekeknek. Valójában ez az általam szeretett műfajok keveréke. Fantasy a 80-as és 90-es évekből, thriller, romantika és vígjáték. Ritka fűszerekkel. Nemrég újra megtaláltam a vadászati és halászati szakirodalmat: gyökeres, földhözragadt történetek, végtelen leírásokkal a szélben reszkető falevelekről, a folyókról, a tábortűz mellett ülve. Azt hiszem, az emberek általában unalmasnak találják az ilyen könyveket – régebben nyúlra vadásztam apámmal, így én is a célközönsége vagyok ezeknek –, de ha elég mélyre ásol, őrült dolgokat találsz, főleg a századelő idejéből. Akkoriban senki sem beszélt „zöld” értékekről vagy veszélyeztetett fajokról. Az emberek megöltek mindent, amivel a vadonban találkoztak. Szerencsére azóta a dolgok megváltoztak, de szerettem volna átvenni a regényemben ezt a természethez való egyszerű hozzáállást. Hozzáadtam a Cormac McCarthy stílusú párbeszédet is, amelyet nagyon csodálok, továbbá merítettem Dan Browntól és még rengeteg helyről. Alapvetően olyan összetevőket akartam vegyíteni, amelyeket általában nem látunk együtt. Szerintem nagyon jó lett a kombináció.
A könyvben meglehetősen sok mágikus, titokzatos lény szerepel, amelyek a finn mitológiából származnak; ezek a lények azonban az emberek között élnek, időnként megzavarják a mindennapjaikat, és abszurd helyzeteket okoznak, de többnyire harmóniában élnek velük. Kifejtenéd, hogyan jutott eszedbe egy ilyen koncepció? Sok háttérkutatást igényelt?
K.: A legalapvetőbb inspirációt egy ragyogó észt regény, Andrus Kivirähk Ördöngös időkje adta. A Csuka-átokban található pár közvetlen utalás is erre a műre. Az Ördöngös idők csodálatos mese egy faluról, ahol boszorkányok és furcsa lények próbálnak kijönni egymással. A könyvben bemutatott észt folklór gazdagsága ösztönzött az ősi finn mítoszok felkutatására. Olyan volt, mintha egy feneketlen kincsesládára bukkantam volna: vicces nevek, nevetséges lények és furcsa hiedelmek. Ekkortájt játszottam egy TheWitcher 3: Wild Hunt című videojátékkal is. Ez egy szörnyvadász játék, amely Andrzej Sapkowski lengyel író regényei és novellái alapján készült. Nagyon lenyűgözött, ahogy a fantasztikus vadállatok a középkori élet reális ábrázolásába ágyazódtak. Ez a játék és ezek a történetek is nagy hatással voltak rám Kivirähk regénye mellett. És igen, mindezek előbányászása némi időt és kutatást igényelt. Azt használtam, amit találtam, és a lényeket és a mítoszokat a történetemhez igazítottam. Hangsúlyozni szeretném, hogy a regényem nem egy hitrendszer pontos leírása. Csak ellopott dolgok gyűjteménye, amelyeket kifényesítettem, és kiállítottam egy show erejéig.
Sokan állítják, hogy azoknak az íróknak, akik Lappföldön születnek és nevelkednek, gyakran más, jellegzetes az írói stílusuk; általában a nyelv, annak ritmusa, valamint a természettel és ciklusaival való különleges kapcsolat meghatározó. Egyetértesz ezzel? Az a tény, hogy Észak-Finnországból származol, valamilyen módon befolyásolja a stílusodat?
K.: A semmi közepén nőttem fel. Nem voltak szomszédaink. A zord környezet és az emberek ottani beszédmódja – a beszéd tompa és mégis élénk – határozottan befolyásolta a világfelfogásomat. A természet jelenléte és az emberek hiánya olyan domináns jellemző, hogy ezek lehetnek a legfontosabb tényezők, amelyek az északi írók műveit alakítják.
https://galaktikabolt.hu/termek/csuka-atok/
Mik a terveid a közeljövőben? Mire számíthatnak az olvasók?
K.: Tudományos fantasy regényt írok. Egy magányos asztaliteniszezőt mutat be egy hatalmas űrhajóban, messze egy távoli galaxisban. Az ihletet Mijazaki Hajao A vándorló palota című filmje adta. Már készítettem néhány vázlatot, és nagyon örülök, hogy kezd összeállni a történet.
A Galaktika magazin augusztusi száma A. C. Wise szokatlan stílusú, Sunburst-díjas novellájával indul, egy bálnavadász hajó hátborzongató, utolsó útjáról. Varga Csaba Béla egy csöppet sem elképzelhetetlen, brutális disztópiába repíti el olvasóit, melyet egy kislány szemén keresztül mutat be.
Rhett C. Bruno Nebula-díjra jelölt írásában a kiválasztottakat keresik, akik elmenekülhetnek a Földről egy pusztító kataklizma előtt. A József Attila-, Déry- és Márai-díjas Majoros Sándor Marsról visszatért kapitánya döbbenetes hírt közöl az amerikai elnökkel. Az olasz Annarita Stella Petrino Premio Italiára jelölt elbeszélése egy különös bolygóval való kapcsolatfelvétel története. A román Anamaria Borlan a közeljövő szélsőségesen bürokratikus társadalmát veszi górcső alá. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton megosztott második helyezést elért Kozári Bálint írása a lovecrafti kozmikus horrort kelti új életre. A havi retró ismét igazi csemege, az irodalmi Nobel-díjas Anatole France a Boldogasszony imádatának egy egészen egyedi formájáról számol be.
A központi tudományos rovat a világűrben keletkező, végzetes gamma-kitörések kutatását ismerteti. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a floridai pitoninvázióról, a Hang nélkül című film folytatásáról, egy újfajta töltőtollról és egy orosz származású DJ elektronikus zenéiről. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Akaratlan diadal, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata a Tarzannal világhírűvé vált Edgar Rice Burroughs űroperáját közli le a földi pilótáról, aki egy távoli csillagrendszer öldöklő háborújában találja magát.
A Galaktika 377. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre.
Senka Marić önéletrajzi ihletésű regénye a kincugit kiterjeszti az emberi testre is: egy nő rendkívül meghitt vallomása a mellrák elleni küzdelméről. Ebben a könyvben a szerző teljesen kitárulkozik, szembenéz saját halandóságával és a kezelésének teljes folyamatával. Mindezek ellenére egyáltalán nem önsegítő kézikönyv a rákkal diagnosztizáltak számára, hanem egy nagyon mély irodalmi alkotás. A sokkolóan személyes élményeket őszintén, kompromisszumok nélkül tárja elénk, ám mindezt olyan ügyesen teszi, hogy soha ne szánalmat érezzünk a főhősnő iránt, sokkal inkább tiszteletet.
A Test-kincugi olyan könyv, ami a nőiséget ünnepli, a női testet, a nő szépségét és érzékiségét. Felhívja a figyelmünket az anyai szeretet erejére, a női empátiára és szolidaritásra, a túlélésre való törekvésre. Megerősít abban, hogy függetlenül attól, hányszor repedtünk szét a varrások mentén, hányszor kellett toldozni-foltozni a testünket és lelkünket, teljes mértékben nők maradhatunk, tökéletesek és gyönyörűek, az aktuális fizikai állapottól függetlenül.
A könyv egyfelől nagyon letisztultan és világosan mesél a gyógymódokról, a beavatkozásokról, a kemoterápia hatásairól, pontos orvosi terminológiákkal ad magyarázatokat mindenre. Másrészt az elbeszélő költői eszközökkel formálja meg a megfigyelésit és érzékszervi tapasztalatait, a múlt emlékeit, azt, hogyan fedezte fel testiségét, saját szexualitását kisgyermekként, milyen érzelmi kapcsolatot ápolt a szüleivel, hogyan alakult a házassága.
Az teszi igazán csodálatossá a könyvet, hogy mindazok ellenére, amit átél rákos betegként, a rengeteg műtét és gyógyszeres kezelés után, amikor a teste szinte teljesen elveszítette nőiességét, mégis képes meglátni benne a szépséget. Pontosan ez a japán kincugi művészetének lényege: a törött kerámiák javítása, a sérült helyek hangsúlyozása azzal a céllal történik, hogy kiemelje a tárgy múltját, mert ez teszi egyedivé, ez ad neki életet és történetet. Ettől válik az esetleg sorozatgyártásban készült tárgy műalkotássá. Ahogy a könyv végére maga a test is.
A Galaktika magazin júliusi száma A. T. Greenblatt Nebula-díjas novellájával indul egy különleges kapcsolatfelvételről. Varga L. László harmadszor tér vissza hobbi-időutazóihoz és nem mindennapi kisautójukhoz, melyre ezúttal az államapparátus is felfigyel.
A belga Frank Roger pofonegyszerű megoldást kínál az élet minden gondjára. No persze, mint minden jóból, ebből is megárt a sok. E. M. Marthacharles űrutazója egy balesetet követően kénytelen rábízni magát az idegen bolygó rendkívüli lakóira. Stephen L. Burns a holnapután Amerikájába kalauzol el, ahol immár az ember legjobb barátja az úr. Az orosz Valentyina Zsuravljova hősnője meghökkentő események hátterét deríti fel egy tudományos kutatóintézetben. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton megosztott második helyezést elért Johhny Silver írása komoran disztópikus jövőt vázol fel, amelyben már nem tisztelik az életkort. A havi retró igazi csemege, az irodalmi Nobel-díjas George Bernard Shaw humoros túlvilági jelenete, melyből megtudhatjuk, hogy még a mennyországban is szeretik a focit.
A központi tudományos rovat az Édenkert valóságos helye után nyomoz. Emellett olvashatók még cikkek többek közt húspótló kukacokról és rovarokról, egy rendhagyó vámpírsorozatról, egy, a Naprendszert körbejáró komolyzenei szvitről és egy kávézóról, ahol minden kartonpapírból van. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Az elveszett robot, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának befejező részét zárja le, és a tét ezúttal már az egész emberi civilizáció fejlődése.
A Galaktika 376. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A Galaktika magazin júniusi száma – mely egyben a 200. az újramegjelenés óta – különleges összeállítás magyar szerzők legfrissebb műveiből. Rendhagyó dupla résszel, ami keretbe foglalja a lap tartalmát, befejeződik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. Az Eurocon- és Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor újságírója egy luxuscsillaghajó fedélzetén találkozik a klasszikus aggódó utassal, aki korántsem egy egyszerű utas. Benyák Zoltán hulladékválogató robotjai emberibbnek bizonyulnak az embereknél. Jules Winkler arról ír, hogyan juthat olvasmányokhoz egy erősen gyengénlátó ember, ha nem hangoskönyvekre vágyik. Fedina Lídia kutatói egészen különleges módszert dolgoznak ki a klímaváltozás elleni harcra, épp csak az egész emberiség pusztulását okozhatják vele. T. R. Salty novellájában egy pincérnő bármi áron be akar jutni a kiváltságos, halhatatlan félistenek világába. A havi retró Szerb Antal gyönyörű elbeszélése egy halott hercegnő feltámasztásáról.
A központi tudományos rovat azt vizsgálja, miért élik aranykorukat mostanság a disztópiák. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a legfehérebb és legfeketébb színek hasznáról, az Oxigén című filmről, a Genesis együttes egy SF-ihletésű számáról és a Mars helikopteres felderítéséről. A képregény Fedina Lídia egy novellájának adaptációja Kiss Ferenctől és Podmaniczky Ferenctől.
A magazin XL-változata Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának befejező részét kezdi közölni. Ezúttal nem emberek érkeznek a Holdra, hanem két holdlakó látogat a Földre.
A Galaktika 375. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A borítót készítette: Ilya Ozornin orosz művészA borítót készítette: Ilya Ozornin orosz művész
A Galaktika magazin májusi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. A. C. Wise kanadai-amerikai írónő Nebula-díjra jelölt novellája egy különleges bűvésztrükk titkát kutatja. Bojtor Iván disztópikus írása a jövő tudatlanság alapú társadalmát mutatja be a szatíra eszközeivel. A francia Jean-Pierre Laigle ezúttal a barbáros-kardozós fantasyk kliséin csavar egyet. Varga Csaba Béla kisregénye egy olyan alternatív jövőbe viszi el olvasóit, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia él és virul – és nem is akárhol. A havi retróban Jean Rameau egy 21. századi ételmérgezésről ír, ami lassan akár valósággá válhat.
A központi tudományos rovat a mesterséges intelligencia lehetséges jogi alkalmazásait veszi sorra. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a reaktorbalesetek egy hátborzongató következményéről, Phil Collins egy korai zenekarának lemezéről, a The 100 – A visszatérők című tévésorozatról és az űrkutatással kapcsolatos tavaszi évfordulókról. A képregény Fedina Lídia egy novellájának adaptációja Kiss Ferenctől és Podmaniczky Ferenctől.
A magazin XL-változata a kult-kedvenc Olaf Stapledon szuperember-regényének, a Fura Johnnak befejező részét tartalmazza.
A Galaktika 374. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A híres és rangos Zsoldos Péter-díjat 1997-ben alapították, az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a magyar science fiction díjak jutalmazására.
A covid-19 járvány okozta problémák, majd a díj átszervezése miatt, a 2020-as díjat 2021-ben, az író születésének évfordulóján osztották ki. Az Avana Egyesület 2020. április 23-án – a könyv és a szerzői jogok világnapján – új díjat alapított, Monolit-díj néven.
Minden jelöltnek és nyertesnek gratulálunk, külön öröm számunkra, hogy a 2020-as igen kemény mezőnyben ott van két Metropolis Media kiadvány is! Büszkék vagyunk G. Bogár Edit műfordítóra és Szélesi Sándor íróra!
A 2020-as Zsoldos Péter-díj nyertesei:
a legjobb novella kategória : Sepsi László: Rossz beszéd (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, GABO Kiadó)
Szakmai zsűri tagjai: Benczik Vera irodalmár, H. Nagy Péter irodalomtörténész, Keserű József irodalomtudós, Makai Péter Kristóf irodalomtudós, Szabó István Zoltán irodalomkritikus és fordító, Szilárdi Réka pszichológus és irodalmár, Takács Bogi író.
A díjról és díjazottakról további anyagok az interneten:
A díjról hírt adtak:
https://ectopolis.hu/hirek/moskat-anita-es-markovics-botond-regenye-nyerte-a-zsoldos-peter-dijat/
https://www.libri.hu/zsoldos-dij
https://index.hu/kultur/2021/04/21/az-eldobhato-testek-tarolt-az-idei-zsoldos-peter-dij-atadojan/
