Címke: galaktika

  • Négy új Galaktika kötet

    A Galaktikaboltban már előrendelhető, a könyvesboltokban pedig november első, illetve második hetétől lesz elérhető négy új kötet a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatból.

    John Brunner: Zanzibár

    John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, monumentális regénye hol kémtörténetre emlékeztet, hol John Dos Passos társadalmi panorámáit idézi, megelőlegezve William Gibson Neurománcát és még tucatnyi, később íródott SF-művet. Jóslatai a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bámulatos számban váltak valóra, az elharapózó iskolai erőszaktól és terrorakcióktól kezdve, Kína szuperhatalommá válásán és az európai országok unióba tömörülésén keresztül, egészen a biotechnológia előretöréséig és az egyneműek kapcsolatának széles körű elfogadásáig. Nem véletlenül válogatták be minden idők 100 legjobb SF-regénye közé. Korábban már írtunk róla, hogy a regény elképesztő módon évtizedekkel előre megjósolta a mai világunkat.

    Zanzibár

    Robert Charles Wilson: Darwinia

    1912 márciusában a Föld történelme új irányt vett. Bekövetkezett a Csoda, és Európa addig ismert formájában megszűnt létezni. A helyén megjelent Darwinia, egy új kontinens tele ismeretlen növényekkel és állatokkal, elképzelhetetlen veszélyekkel és fantasztikus titkokkal. A kanadai sztárszerző újabb regénye az izgalmakat halmozva gondolkodtat el világunk törékenységéről, valóságunk viszonylagos voltáról. A mű megjelenését követően elnyerte az Aurora-díjat, és a Hugo-jelöltek közé is beválogatták.

    Darwinia

    Robert A. Heinlein: Kettőcsillag

    Lorenzo Smythe, a lecsúszott színész bárokban tengeti napjait, alkoholmámorba menekülve szakmai kudarcai elől. Aztán egyszer egy idegen meghívja egy italra, és mire észbe kap, egy űrhajón csücsül, úton a Mars felé. Megbízóitól megtudja, hogy élete legfontosabb szerepét szánják neki, de ha nem vigyáz, ez lesz az utolsó is. Egy, az ellenlábasai által elrabolt, vezető politikust kell helyettesítenie, és a tét nem kevesebb, mint háború vagy béke, méghozzá bolygóközi szinten! Az SF nagymestere Hugo-díjas regényében maró politikai szatírát vegyített a tőle megszokott vérbeli tudományos-fantasztikumba, és a végeredmény egy olyan klasszikus lett, amelyet mára a szépirodalmi kánon is befogadott.

    Kettos_csillag_borito

    Vlagyimir Vasziljev:  Idő-Őrség

    Dmitrij Svedov Setét Másféle két év pihenő után visszatér, és második szintű létére azonnal vezetői feladatot kap: menjen Kijevbe, és élessze újjá a felmorzsolódott Nappali Őrséget. Ám épphogy elkezdi a hivatal felállítását, rejtélyes gyilkosságok történnek. A szálak idegen mágusokhoz vezetnek, akik egy másik, ismeretlen szférában tevékenykednek: mintha az időben ugrálnának. A Nappali Őrség társszerzője, a Káosz-Őrség írója továbbgondolta Szergej Lukjanyenko világát, izgalmas, új történettel bővítve a ciklust. Más szereplők, más helyszínek, de a hangulat a régi.

    Idoorseg_borito

     

  • Az elektromos halál és a belső sötétség

    ondrej_neff

    1998. április 17-én 15 óra 16 perckor elment az áram, és úgy tűnt, a közeljövőben biztosan nem fog visszatérni. Ezen a ponton indul Ondřej Neff lebilincselő társadalmi disztópiája, mely mindvégig azt vizsgálja, hogy a modern korban a tudományos és technikai fejlődés helyett beálló hanyatlás milyen következményekkel barázdálja a társadalom szövetét. A több szálon futó, szociográfiai érzékenységű regény középpontjában Honza Kryl road movie-ja áll, a férfi szemszögéből ábrázolt, Česká Lípába vezető utazás azonban már az elején váratlan fordulatot vesz, ami Honza későbbi sorsára és a történetben folyamatosan alakuló hierarchikus rendszerre is rányomja a bélyegét.

     „Ez nem áramkimaradás vagy meghibásodás. Valami jelentőségteljes dolog történt, ami megváltoztatta az alapfeltételezéseket, amire a technikai civilizációnk épül.”

    Neff több szemszögből elemzi az elektromosság megszűnésének következményeit. Vizsgálja, hogy az események milyen életmódbeli változásokhoz vezetnek, de kitér arra is, hogy ezek a változások miként befolyásolják azt, ahogyan az emberek érzik magukat ebben a világban. A történet Csehországában ugyanis megváltoznak a munkavégzési szokások, az állam irányításának módja és annak alapvető jelentése is. Az elektromos halál mint visszafordíthatatlan tény válik érdekessé, hiszen a szereplőknek azzal a nyomasztó előérzettel kell tovább élniük, hogy az áram eltűnésekor valami sokkal nagyobb erő nyer teret, mely majd a leghétköznapibb dolgokba is beleszólást akar.

    neff_bannerek_uj2

    A kiválóan érzékeltetett közhangulat kulcsa a szorongásról adott pontos tudósítás, ami a sötétség első óráiban megjelenő háborútól való félelemmel kezdődik, az állandóvá váló kétségbeesett aggodalmaskodás pedig fokozatosan elkezdi megkérdőjelezni a hatalom figuráinak döntéseit és működését. Ondřej Neff fiatalon a Csehszlovák Rádiót tudósította a prágai tavasz eseményeiről, e meghatározó élmény pedig a Sötétség soraiba is beleírta magát. A kataklizma a regényben is két sötét évszámhoz hasonul, 1938-hoz és 1968-hoz, hiszen ebben a két esetben – valamint a regényben is, az elektromos halált követően – a kormányzat részéről tanúsított fellépés óriási csalódást okozott.

    „Az összetekert újságból rögtönzött fáklya megvilágította az alagsorba visszavezető utat. A tudatlanság és a tehetetlenség sötétségét azonban nem volt képes eloszlatni.”

    Az elektromos halál Neffnél társadalmi-politikai katalizátorrá válik. Olyan változásokat idéz elő a leghétköznapibb ember életében is, hogy a szereplők egymás ellen vagy egymás érdekében hozott döntéseik eredményeként kapnak helyt a társadalom újjáalakuló rendjében.

    Neff lenyűgöző, minden területre kiterjedő társadalomrajza tükröt tart egy országnak, mely a kommunizmusban szocializálódott, de jelenleg a demokráciában él, és nem tudja, mitévő legyen, ha egy láthatatlan külső erő megváltoztatja a játékszabályokat. Újfajta ötletekre és megközelítésekre van szükség, és ha ezek fel is bukkannak valahol, még mindig nem garantált hosszú távú sikerességük. A legfontosabbá az válik, hogy miként lehet irányítani az új körülmények közepette, és van-e egyáltalán, aki alkalmas arra a szerepre, hogy kisebb-nagyobb embercsoportot, esetleg egy egész országot kormányozzon. Civilizációnk kártyavár-sérülékenysége csak az első probléma, hiszen amíg páran az összefogás érdekében dolgoznak, mindig lesznek, akik az ellentétes oldalon szervezkednek.

    cikkbe pici
    Barna Otília, Ondřej Neff, Svoboda Róbert és Németh Attila a könyv bemutatóján. (fotó: Csata Judit)

    A monumentális regény tíz év eseményeit öleli fel, Neff pedig a fordulatos, helyenként horrorba hajló leírásokkal gazdagított cselekményben precíz dokumentációt ad az elektromos halált követő évtizedről politikai, társadalmi, tudományos és filozófiai értelemben is. Csak a sötétség lesz az, ami ebben a korszakban belső fénnyel ruház fel, ám hogy mi ez a Fény, azt csak kevesen tudják. A sötét középkor néhol szatirikusan megformált díszletei közt történtek véresen komoly következményekhez vezetnek, ám Honza útja igazán csak arról szólhat, hogy visszakapja-e még valaha az emberiség a kultúrát és a civilizációt, és ha igen, milyen árat kell fizetnie érte.

     

  • Érkezik a novemberi Galaktika

    Szerkesztőségünkben és az interneten már kapható, az újságosokhoz pedig november 3-án kerül a Galaktika 308.

    A magazin novemberi számát Henry Lion Oldie nyitja: művének első részében egy lantos útját követhetjük végig egy rendkívül furcsa lényekkel benépesített világban. Don DeLillo a harmadik világháború közepette emberi momentumokat villant fel az űr kozmikus magányában. Jan Oleskovszkij fiktív jövőjében egy szerencsétlen ember sorsa gyökeres fordulatot vesz a Zónában. Malcolm Edwards írásában egy pillanatkép elevenedik meg, közvetlenül a világvége előtt.

    308 borító

    A magyar szerzők közül Buglyó Gergely a borzongató lápvidékről visszatért embert mutatja be, Weiner Sennyey Tibor pedig egy megváltozott világról beszél, amit a teleport működése irányít.
    A havi retro Göncz Árpád fordítói munkásságának állít emléket Robert Sheckley „A Tranai” című novellájával.

    Két interjút is olvashatnak ebben a számban: Ondřej Neff-fel Sötétség című regénye kapcsán beszélgettünk, dr. Korondi Péterrel pedig az etorobotika útjairól.

    A HungaroCon országos sci-fi találkozó programtervei „fantasztikus” rendezvényt előlegeznek meg.

    Kiss Ferenc és Vincze Nóra Ambrose Bierce „Ebolaj” című elbeszélését adaptálta képregénnyé különös módon, manga stílusban.

    A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség aktuális estjéről, egy SF-találkozóról és a Trafó előadásáról számol be. A tudományos főanyag az embervadászat témakörét járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások víztisztító bikiniről, ultrakönnyű fémről, valamint arról, jár-e jogdíj egy majomnak.

    Az XL-kiadás Gene Wolfe két kisregényét (Cerberus ötödik feje, John V. Marsch elbeszélése) tartalmazza.

    A Galaktika 308. számát keresse az újságárusoknál, az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert!

  • Aki észrevette a nőket a sci-fiben

    Pamela Sargent a sci-fi egyik legnagyobb női írója. A legújabb Galaktikában az ő, Kopár világ című novellájával találkozhattok a Retro rovatban. Mostani cikkünkben az ő munkásságát mutatjuk be.

    Sargent 1948-ban született a New York állambeli Ithacában. Saját bevallása szerint mióta az eszét tudja, mindig is mesélt és írt. A 70-es évek óta jelennek meg művei a mai napig. Írói karrierjét novellákkal kezdte, első művei a The Magazine of Fantasy and Science Fiction lapjain jelentek meg, de 1977-ben kiadta saját novelláskötetét, a Starshadows, amiben többek között megtalálható a Galaktikában olvasható Kopár világ is. A 70-es évek végétől már önálló regények írásába kezd: 1976-ban a Cloned Lives (1976), 1979-ben pedig a Sudden Star jelent meg. A 80-as évektől újabb irodalmi kihívásba vágott bele: 1983-ban megírta az Earthseed-et, a Seed ifjúsági trilógia első kötetét, s ezzel ugyanakkor belekóstolt a könyvsorozatok világába is. 1980-ban a Watchstar első kötete, 1986-ban pedig a Venus-sorozat Venus of Dreams-sze lett kiadva. A sci-fi műfajban Sargentet legutóbbi trilógiáért szokták ismerni, amiben, ahogy később Kim Stanley Robinson a Mars-trilógiájában foglalkozik egy bolygó meghódításához, a Vénuszra való átköltözésről elmélkedik az írónő.

    1996-tól kicsit elszakadt saját világától, és George Zebrowskival közösen Star Trek történeteket kezdett írni. Az Új Nemzedékhez kapcsolódóan írták meg A Fury Scornedt (1996), az eredeti ST történetet pedig további három regénnyel (Heart of the Sun, Across the Universe, és a Garth of Izar) bővítették.

    Írói munkája mellett más írók munkáival is foglalkozott az írónő. 1975-ben adta ki a Women of Wonder antológia első kötetét, amelyben olyan szerzők műveit gyűjtötte össze, mint Anne McCaffrey, Ursula K. Le Guin, Sonya Dorman és Kathrine MacLean. A sorozat később bővült egy további válogatással, egy klasszikus, majd egy kortárs szerzőket felsorakoztató kötettel is. A project fontos Sargent számára, hisz ezzel kívánta az amúgy erősen férfias SF-ben megerősíteni a női hangot. Saját regényeiben is arra törekedett, hogy erős és intelligens karaktereket hozzon létre. A 70-es, 80-as évekhez képest szerinte sokat fejlődött a műfaj ilyen tekintetben: a kritikusok egyre inkább értékelik a nőket a sci-fiben. Egy az SFF World-nek adott 2015-ös interjúban ki is fejezte tetszését, azonban némi kritikával is élt: szerinte nem helyes dolog úgy beállítani ezt a jelenséget (nők a sci-fiben), mintha azelőtt az egyáltalán nem létezett volna. Elég csak olyan nevekre gondolni, mint Leigh Brackett, C. L. Moore vagy Andre Norton.

    AEldredGordonCrabb1243A Farseed borítóképe

    Sargent a mai napig töretlenül ír, és jelenteti meg legújabb történeteit, most szeptemberben is jelent meg könyve, a Season of the Cats. Életműve igen gazdag, érdeklődése az SF műfaj minden témájára és területére kiterjed. Általánosságban azonban el lehet ezekről a regényekről és novellákról mondani, hogy kellő komolysággal mutatják és tárgyalják a lehető legkülönösebb témákat is. A Cloned Lives-ban például öt, genetikailag teljesen azonos gyermek felcseperedését, majd szétválasztását láthatjuk. Sargent a lehető legalaposabban tárja fel egy ilyen kísérletnek a lehetséges problémáit és következményeit a kísérleti alanyok szemszögéből. A The Golden Space-ben (1982) az emberiség talán egyik örök témájáról, a halhatatlanságról olvashatunk, a The Shore of Women (1986) pedig egy nők által uralt high-tech világot mutat be, ahol a férfiak a vadonba kényszerülnek. Az Alien Child (1988) pedig a Cloned Lives-hez hasonlóan ismét egy gyermek felcseperedését vizsgálja egy nagyon is sci-fis környezetben: az utolsó embergyermek egy űrlény komplexumban.

    A tekintélyes méretű életmű természetesen nem maradt elismerés nélkül. 1992-ben a Danny Goes to Mars kisregényért Sargent Nebula-díjat kapott, 2012-ben pedig Pilgrim-díjat munkásságáért. Emellett még magáénak tudhat egy Locus-díjat, egy Hugo-jelölést, Theodore Sturgeon-emlékdíjat és Sidewise-díjat is.

    Habár magyar nyelven eddig sajnos csak egy novella olvasható Pamela Sargenttől, de ha van rá lehetőségetek, és vágytok egy izgalmas, nem mindennapi témákat boncolgató, kissé elvont, elmélkedős sci-fire, nyugodtan nyúljatok az írónő bármely regényéért vagy novellájáért. Az élmény garantált.

  • Kapható a szeptemberi Galaktika

    Az interneten már megvásárolható, az újságosoknál pedig szeptember 1-től lehet keresni a Galaktika 306-os számát.

    A szeptemberi magazint Eddy C. Bertin a Cthulhu-mítoszhoz tartozó történetének első része nyitja, melyben a főszereplő titokzatos szövegek alapján kutat egy romtemplom után. Roman Kulikov a Stalker-témához nyúl: hogyan tudja valaki mégis legyőzni az Irányítót annak ellenére, hogy totális manipuláció alatt áll. Alastair Reynolds novellája bonyolult társasjáték: van benne merénylet, gyilkosság, nyomozás, büntetés; mindez egy galaktikus nagyhatalom központjában. Sue Burke egy különös erdő bemutatásával bizonyítja be, hogy a legfurább ismeretlen lényektől sem kell félnünk. Kij Johnson „Az ezer mérföldet gyalogló macska” kalandjait folytatja két epizóddal. Terry Pratchett „Könyörtelen színház”-ában egy halott köré épül a cselekmény; a nyomozás során még a Halált is kihallgatják. A havi retro Jack Finney „Eltűnt személyek” című novelláját eleveníti fel.

    Galaktika_306_borito

    A magyar szerzők közül Sas István a valóság, a teremtés virtuális voltát állítja, Kleinheincz Csilla írásában pedig egy MI végzi feladatát magányosan egy bolygó jégpáncélja alatt, valamire várva.

    A magazin szakértője, dr. Almár Iván csillagász a Plútóval kapcsolatos legfrissebb megfigyelésekről számol be. A képregény Stanisław Lem elbeszélése nyomán Cs. Horváth Tibor és Zórád Ernő alkotása. A szférák zenéje az űrkorszak szimfóniáinak rejtelmeibe ad bepillantást. A Kapcsolatfelvétel a 28. Szefantor tábor érdekességeiről számol be. A filmrovat a Wayward Pines sorozat ijesztő, meghökkentő, irracionális motívumait mutatja be.

    A tudományos főanyag az űrruha mint egyszemélyes űrhajó működését járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások a csomagtartó-széfről, high-tech vécéülőkéről, illat-ébresztésről, a DNS-ről mint adathordozóról, valamint a Taipai 101 ingájáról.

    Az XL-kiadás – amelyre továbbra is előfizetőként lehet szert tenni – kísérletképpen ezúttal egy monumentálisabb regény, Jack Williamson A fekete napjának első részét tartalmazza – befejezés a következő hónapban!

  • Galaktika Útikalauz Stopposoknak

    G_g001_v002

     Könyv, strand, fesztivál! Játssz és utazz Galaktikával!

    Ha jön a hőség, akkor irány a part. Tenger, folyó, vagy tó, szinte teljesen mindegy, a lényeg, hogy víz közelébe jussunk. De hogyan jutunk el oda? Mindegy, hogy busszal, vonattal, repülővel, stoppolva utazunk fél óra várakozás után már szinte vágyunk egy DeLoreanra, ami olyan gyorsan repít minket, hogy azt se vesszük észre, ha a kocsiban nincs légkondi.

    És mi tudna jobban lekötni egy hosszú úton, mint egy jó könyv? Ráadásul egy jó galaktikás könyv! Fotózd le magad utazás közben egy Galaktika Magazinnal, vagy egy Metropolis Media által kiadott könyvvel és játssz egy újabb adag remek sci-fiért! A képet küld be szeptember 15-ig a nyeremeny@galaktika.hu -ra, hogy részt vehess a facebookos szavazáson, ahol a legtöbb lájkot kapó kép tulajdonosát egy értékes könyvcsomaggal díjazzuk!

    Utazz velünk a végtelenbe és tovább, majd fotózz, hogy legyen mit olvasnod ősszel is!

  • Itt az augusztusi Galaktika

    A Galaktika magazin augusztusi számát Vaszilij Golovacsov novellájának befejező része nyitja, melyben továbbra is fennáll a gigászi aszteroida veszélye. Elizabeth Bear és Sarah Monette élő űrhajója, akárhogy irányítják, mégis a Nagy Semmi felé törekszik. Jack C. Haldeman II írásában az új adóelosztó rendszerrel az általános közjó állapota valósulhat meg az emberiség számára. Vandana Singh „Feledés”-e egy galaktikus nyomozás és bosszú históriája. Dmitrij Kalinyin novellájában egy fura lény beszél egy stalker bekebelezéséről. Robert Sheckley a pszi-képességűek működéséről bizonyítja be, hogy a használati útmutatójuk félrevezető. A havi retro Dean Whitlock „Egymillió dollárt érő találat” című novelláját eleveníti fel. A magyar szerzők közül Szélesi Sándor (A BEAVATÁS SZERTARTÁSA) egy beszélgetést jelenít meg egy háromszázmillió fényévnyire lévő galaxishalmaz apropóján, Szilvási György pedig egy nem mindennapi pankráció keretében a szabad küzdelemről elmélkedik.

    Rendhagyó módon egyperces képregények váltják egymást a többi írás közé beillesztve. A szférák zenéje a számítógépes játékok muzsikájának rejtelmeibe ad bepillantást. A Kapcsolatfelvétel az SF szakosztály évadzáró előadásáról, a MondoConról és a III. S.T.A.L.K.E.R.-maratonról számol be. A filmrovat az új Star Wars-filmgenerációról oszt meg kulisszatitkokat.

    A tudományos főanyag a radioaktív hulladék tárolásával kapcsolatban tesz fel alapvető kérdéseket. A lapban olvashatók még érdekes írások a bringaradarról, egy kőművesrobotról, kerékpáros lézerjelzésekről, okospalackról, valamint a digitális középkor rémhíréről.

    Az XL-kiadás Andy Duncan és Ellen Klages Wakulla Springs című kisregényét tartalmazza, ezenkívül a két szerző 1-1 saját novelláját.

    A Galaktika 305. száma már kapható a szerkesztőségünkben és az interneten. Az újságosoknál pedig augusztus 4-től érdemes keresni.  Az XL-változatra továbbra is előfizetőként lehet szert tenni.

     

  • Sokat várt a sikerre Ann Leckie, de aztán mindent vitt

    Ann Leckie 2014-ben robbant be a köztudatba, a Mellékes igazság (Ancillary Justice) című kötete ugyanis ekkor zsebelte be a legjobb regénynek járó Hugo-díjat. Az 1966-ban született írónő első regénye gyakorlatilag minden fontosabb elismerést magának tudhat: elnyerte a Nebula-, az Arthur C. Clarke és a BSFA-díjat is.

    A szerző a siker előtt megtapasztalta a mellőzést is, korai munkái ugyanis nem örvendtek nagy népszerűségnek. Ekkor egy ideig fel is hagyott az írással s csak akkor ragadott újra tollat, amikor megszülettek gyerekei, ő pedig otthon volt velük. Később aztán részt vett egy írókurzuson is, amelynek köszönhetően végül megszületett a Mellékes igazság.

    Leckie ezután neves magazinokban publikált novellákat, melyek közül párat válogatásokban is közöltek. 2010-től 2013-ig ő szerkeszti a Giganotosaurus című online magazint, 2012-ben és 2013-ban pedig ő az alelnöke az Amerikai Sci-Fi és Fantasy Írók Szövetségének.

    Első regényének sikerét többnyire azzal magyarázzák, hogy azok is ugyanúgy megtalálják benne a számításukat, akik Asimovon nőttek fel, mint azok, akik sosem olvastak SF-klasszikusokat. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a regény narrátora egy űrhajó és annak többezres hadserege…

    Ann Leckie, a júliusi, 304. Galaktikában megjelent novellája a távoli jövőben játszódik és arra próbálja rávezetni az olvasót, hogy még ebben a korban is fontos a tudatos vásárlás.

  • Tom Hanks első novellája magyarul csak a Galaktikában

    Tom Hanks azon kevés színész közé tartozik, aki egyszerre ismert a nagyközönség számára és a szakmai körök is elismerik. Több filmben is emlékezeteset alkotott, játékát (eddig) két Oscar- és négy Golden Globe-díjjal jutalmazták. Hollywoodban az egyik legkeresettebb színésznek számít, aki ráadásul nemrég írásra adta fejét.

    Hanks első novellája 2014 októberében jelent meg a New Yorkerben. Az Alan Bean Plus Four című írás magyarul a Galaktika júliusi számában olvasható. A novella egy baráti négyes űrutazását meséli el, akik az indulás időpontját az Apollo-űrprogram évfordulós napjaihoz igazítják. Miután feljutnak az űrbe, szabadidejükben a Földdel a hátuk mögött szelfiznek és a Breaking Bad negyedik évadát nézik.

    Aki egy kicsit is ismeri Tom Hanks munkásságát, könnyen felfedezheti benne az inspirációt novellájához. Egyrészt a színészt láthatóan mindig is érdekelte a fantasztikum, elég csak a Felhőatlaszban látott szerepeire gondolni, vagy a Dan Brown-történetek adaptációira, melyekben ő formálja meg Robert Langdon karakterét. És persze, ha már inspirációról beszélünk, nem lehet kihagyni a lassan már klasszikusnak mondható Apolló 13-at sem.

    Filmes munkái mellett a színész az utóbbi időben annyira ráérzett az írásra, hogy jelenleg egy novellásköteten is dolgozik. Történetei írógépgyűjtemények darabjai körül forognak majd, Tom Hanks ugyanis 1978 óta szenvedélyes gyűjtője a mechanikus és hordozható írógépeknek, és persze hogy stílusos legyen, novelláit is ezek egyikén írja.

    Maga az írás egyébként sosem állt távol a színésztől, több film, így például a Nyomul a banda és Larry Crowne forgatókönyvét is ő jegyzi. Egy korábbi interjújában a novellaírásról azt mondta: mindig is nagy mesélőkkel volt körülvéve, és lelkes tanítványként ő is szerette volna elmondani a sajátját.

    Ha valakinek szerencséje van, akár még dedikáltathatja is a színésszel a Galaktikában megjelent novelláját, hiszen Tom Hanks jelenleg is Budapesten tartózkodik a Dan Brown-féle Inferno forgatásán.

    Fox-y

  • Megjelent a júliusi Galaktika

    A Galaktika magazin júliusi számát Vaszilij Golovacsov novellája nyitja, melyben egy gigászi aszteroida veszélyezteti a Földet. Tom Hankset új szerepben ismerhetjük meg, íróként: „Alan Bean plusz négy fő” című írásában bebizonyítja, hogy legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. A Jason Sanford által megalkotott világban az esőtől hajtott felhőhajók befolyásolják egy település mindennapjait. Ann Leckie szerint a távoli jövőben is fontos tudatos vásárlónak lenni. Wolfgang Jeschkére (A CUSANUS-JÁTSZMA) emlékezünk „Ramsey atya halotti miséi”-nek izgalmas történetével. A havi retro Jim Johnston „A tengerár nyomában” című novelláját eleveníti fel. A magyar szerzők közül Bojtor Iván laza beszélgetést jelenít meg egy fontos csatával kapcsolatban, Szilágyi Zoltán az autók automata sofőrjeinek öntörvényű működését állítja a középpontba, Márki István pedig egy idegen faj szempontjából vizsgálja az emberi lény alaptermészetét.

    Korcsmáros Pál Urm megszökik című képregényének második részét olvashatják ebben a számban, melyet a Sztrugackij testvérek egyik elbeszélése („A spontán reflex”, Galaktika 273) ihletett. Interjút készítettünk Burger Istvánnal, a magazin főszerkesztőjével, melyben az olvasói kérdőív fontos tanulságairól esik szó. A szférák zenéje az új Star Wars-film apropóján John Williams filmzenéit mutatja be. A Kapcsolatfelvétel az SF szakosztály aktuális előadását, a Trafó estjét és egy Galaktika-beszélgetést ismertet. A filmrovat két borzongató norvég művész-horrorfilmet ajánl a nyári meleg alternatívájaként.

    A tudományos főanyag a Terminátor-világ víziójával kapcsolatban tesz fel alapvető kérdéseket. A lapban olvashatók még érdekes írások űrhőmérőről, okospohárról, drónszelfiről, valamint egy nyomtatott hídról.

    Az XL-kiadás a harmadik Perry Rhodan-történetet (A sugárzó kupola) tartalmazza, ezenkívül Tanith Lee-re emlékezünk egy sejtelmes novellájával („Elle est trois”), valamint egy minitörténettel.

    A Galaktika 304. száma kapható a Galaktikaboltban, illetve az újságárusoknál. Az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként lehet szert tenni.