Az HBO egyik talán legvártabb őszi sorozata, a Westworld október másodikán debütált. Nem hiába a hype, egy nagyon sok potenciált rejtő science fiction történetnek tűnik, amihez olyan nagy nevek járultak hozzá, mint J. J. Abrams (Star Wars 7), Jonathan Nolan (A célszemély), Ed Harris, Anthony Hopkins vagy Evan Rachel Wood.
A Westworld egy a távoli jövőben működő szórakoztatópark-szerű létesítmény, ahol hostoknak nevezett androidok várják a nagyon gazdag odalátogatókat. A játékosok bizonyíthatják rátermettségünket pisztolypárbajban, tiszteletüket tehetik a csábos, harisnyás kötős örömlányoknál, vagy épp portyázó banditáktól védhetik meg a várost – mindez lehetséges, sőt, még annál is több, hisz a park célja, hogy minél élethűebb és szórakoztatóbb környezetet biztosítson a játékhoz.
Az ötlet nem új keletű, a történet alapját Michael Crichton (Jurassic Park, Zaklatás) 1973-as Feltámad a vadnyugat című filmje szolgálja. Szokták mondani, hogy Crichton mozis debütálása a Jurassic Park egyfajta előtanulmánya, amit a mondanivaló igazolni is látszik: nem szabad teremtőt játszanunk, foglalhatjuk össze röviden. Ahogy egy ilyen témájú filmben lenni szokott, hiba csúszik a rendszerbe. A régi filmben egy cowboyrobot (Yul Brynner) hibásodik meg, a sorozatban pedig egy rendszerfrissítés nem egészen úgy működik, ahogy kellene. A cselekmény előrehaladtával egy másik, Mary Shelley Frankensteinje óta népszerű toposz, a feltaláló és a teremtmény viszonya kerül előtérbe. Kérdés, egy sokszor feldolgozott témát miként tud máshogy megközelíteni a film remake-je?
A pilotrész még sok konkrétumot nem árult el nekünk a jövőbeli történésekről, csupán az alapokat fektették le. Azonban az, ahogyan mindezt a készítők tették, teszi nagyon is potenciális sorozattá a Westworldöt. Azt szokták mondani, hogy a sci-fi és a western nem igen fér meg együtt (gondoljunk például a Cowboyok és űrlények filmre), de kivételek is akadnak (pl. Firelfy). Szerencsére itt meg tudták teremteni azt az egyensúlyt, amivel mindkét zsáner önállóan és együtt is működik. A hostok bemutatásával tényleg egy klasszikus értelembe vett westernt kapunk, de az HBO sorozataira jellemző tulajdonságokkal kiegészítve (azaz elég realisztikus, és persze van bőven erőszak és szex). Továbbá megkapjuk a jól ismert sablontörténeteket, mint a várost fenyegető banditákat, tragikus szerelmi szálat (Dolores és Teddy), kiegészítve tipikus western szereplőkkel (seriff, hős, a rossz stb.) és a mindehhez illő korhű díszletekkel. Ebbe a tökéletesen létrehozott western környezetbe kúszik be a science fiction. A westernes jelenetekben képi szinten nem egyértelmű, hogy a városban járó hostok igazából androidok, csakis a cégnél játszódó részek és egyéb kiszólások tudatosítják ezt bennünk. Azonban a szereléseket és frissítéseket bemutató jelenetek elegek ahhoz, hogy a westernben végig jelen legyen a sci-fi. Ez a kettősség létrehoz egy még érdekesebb dolgot is: már a sorozat legelején arra kényszerítik a nézőt, hogy gyakorlatilag mesterségesen előállított tárgyakkal azonosuljon. A különböző storyline-ok bemutatása közelebb viszi az androidokat a nézőkhöz, egyfajta szimpátia alakul ki irányukba. Ez a későbbi történéseket mindenképpen érdekes meglátásba fogja helyezni.
Míg a westernes szál inkább szórakoztatást szolgálja, addig a sci-fis hozza a mondanivalót. Már maga a Westworld felépítése rengeteg kérdést vet fel, melyekre reméljük, később lesz válasz. Egy a mi fizikai valóságunkban végigjátszható játék, amiben végtelen számú történet és szituáció vihető végig talán ma már kevésbé hat olyan fantasztikusnak, mint a 70-es években (hisz rengeteg játék, mint a Dragon Age vagy a Witcher még korlátozott szinten, de képes megadni ezt az élményt, leszámítva a valóság részt), de még így is fel tudja csigázni a néző fantáziáját. Egyik kedvenc adalékom a Westworldhöz az, hogy egy konkrét írócsapat dolgozik a hostok karakterén, ezzel biztosítva a látogatóknak a minél jobb játékélményt, természetesen az ő igényeikhez igazítva. Itt éreztem némi fricskát is a mai kor szórakoztatóipara felé, ami minél több erőszakkal és szexszel tölti meg termékeit, mert az emberek ezt akarják.
Emellett látjuk, miként is építik, majd tökéletesítik és teszik még emberivé az androidokat, bár mindezt még mélyebb tudományos magyarázat nélkül. Talán nem is ez a vonal lesz itt az érdekes, hanem egy még nem teljesen kibontott rész, a feltalálók már jól ismert arroganciája (főleg Anthony Hopkins által megformált Dr. Robert Fordon és Bernard Lowe-on [akit Jeffrey Wright játszik] keresztül), hisz valószínűleg részben ez lesz a felelős az előre felvázolt problémákért. Ha már szóba kerültek a felelősök, a pilot egyik kulcsfontosságú alakjának tűnik Ed Harris karaktere, aki már most számos teóriának adott alapot a különböző fórumokon. Egy megszállott játékos, aki egy harmadik történetszálat ad majd a sorozatnak, vagy maga a szabotőr, esetleg egy elszabadult androiod, akiről senki sem tud?
Közelebbről megnézve, a Westworld pilotjában semmi különös nem történt még, csak megismertük az alapszituációt és egy fantasztikusnak tűnő játékot. Azonban már most annyi érdekes apróságot vonultattak fel, amik olyan potenciált rejtenek, amik akár az idei év legjobb sci-fi sorozatává emelhetik a Westworldöt. Reméljük, a készítők kihasználják mindezt. Az én fantáziámat mindenesetre nagyon megpiszkálták és türelmetlenül várom a jövő hét hétfőt.
