Címke: film

  • Csapjunk az időhúrokba! – Interjú László-Zwickl Gergellyel

    László-Zwickl Gergellyel, az Idő Húrok című, Cannes-ban díjat nyert magyar sci-fi rövidfilmproducerével és forgatókönyvírójával beszélgettünk. Az interjúból megtudhatjuk, hogy a zene is lehet szuperképesség, hogy a barátok és a tehetség mindig segítenek, és hogy mire számíthatunk a premierrel egybekötött egynapos összművészeti eseményen, május 23-án.

     

    GALAKTIKA: Hogyan indult a pályád? Hogyan jött a filmezés?
    LÁSZLÓ-ZWICKL GERGELY: Rádiózással kezdtem, zenei műsorokat szerkesztettem, utána kerültem a televízióhoz. Az HBO volt az én iskolám, sőt a bölcsőm is, ott tanultam meg vágni. Az akkori Cinemax csatorna programjaihoz vágtam előzeteseket, szerencsém volt végignézni a világ legjobb filmjeit. 2009-ben tanulmányútra mentem Ázsiába utómunka-stúdiókat látogatni. Akkoriban Szingapúr és Hongkong volt a legfejlettebb technikailag, nagyon sok reklám és videóklip készült náluk a legmagasabb színvonalon. Rengeteg élménnyel meg ötlettel jöttem haza. Alapítottam egy saját kreatív ügynökséget, amivel egy időben az akkor induló Sony Pictures Televisiontől kaptam egy ajánlatot, és két évig a sci-fi és akciófilmes csatornára vágtam promókat.

    G: Hogyan jött a saját produkció ötlete?
    LZG: Ekkor ismerkedtem meg Szentgáli Gyurival, akivel rengeteg előzetesen dolgoztunk együtt: én vágó voltam, ő hangmérnök. Két évig majdnem minden napunkat együtt töltöttük a vágószobában. Olyan volt, mint egy szürreális világ, ahol rengeteg sztori és karakter az életed részévé válik, mert folyton ezzel kelsz, ezzel fekszel. Gyurival nagyon sokat kísérleteztünk, hogy mit lehet kihozni hangból és képből, mindig valami újat keresve. A munkakapcsolatból barátság lett. Ráadásul a zene iránti érdeklődés is közös téma volt: én DJ-skedtem, ő különböző zenekarokban játszott. Utána én más irányba mentem, 2012 óta szabadúszó producerként és a saját ügynökségemben dolgozom.
    Független filmek, blockbusterek, filmsorozatok, videójátékok előzetesvágója vagyok. Mindig érdekeltek azok a dolgok, amikben van valami érték, valami plusz, azon kívül, hogy szórakoztatóipari termék.

    G: Pedig ennek a kritériumnak elég sok műfaj meg tud felelni…
    LZG: A filmek mellett kacsintgattam más műfajok, például a képregény felé. Így segítettem a The Urban Legendet, ami egy norvég szerző, Josef Tzegai Yohannes képregénye, és nagyon komoly társadalmi mondanivalóval bír, a norvég Nobel Peace Centerben is kiállították. Nagy iskola volt a 21 Draw University, akik illusztrátorokat és grafikusokat képeznek, az oktatóanyagaik utómunkáin dolgoztam. Számos videójáték-előzetest készítettem, amik azon kívül, hogy akciódúsak voltak, mind valamiféle jó üzenettel párosultak. Mindig arra gondoltam, az egész szakmának arról kellene szólnia, hogy a rendelkezésünkre álló technikával és tudással értékeket közvetítünk. Úgy gondoltam, hogy amit a kezemből kiadok, az valami olyan célt kell szolgáljon, ami minőségi, értékes, érdekes, képviseljen valami pozitív üzenetet, és próbálja meg egy kicsit jobbá tenni a világot.

    G: Honnan jött a film alapötlete?
    LZG: Amikor előzeteseket vágsz, akkor folyamatosan jönnek szembe a szuperhősök, akiknek valamiféle képességük van. Ha bármilyen problémás helyzetbe kerülnek, akkor előveszik ezt, és kivágják magukat a csávából. Amikor elkezdtem gondolkodni történeten, a zenéből indultam ki, mert a zene univerzális dolog. Nem kell, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, a zene összekapcsolja az embereket életkortól, kultúrától függetlenül. A zenészek, talán éppen emiatt, valahogy másképp gondolkodnak. Az jutott eszembe, hogy csinálok egy hőst, akinek az lesz a szuperképessége, hogy a zenével mindent meg tud oldani. Ennek a szuperhősnek mindenre van valami zenei megoldása, mindenkivel meg tudja magát értetni úgy, hogy egy szót sem szól, csak zenél… és akkor beugrott nekem korábbi munkatársam, Szentgáli Gyuri, akiben egyszerűen láttam ezt a figurát. Vele együtt kezdtük el fejleszteni a történetet, a karaktereket, a zenéket, amik együtt tudnak működni egy forgatókönyvben. Ezt a filmet Gyurival csináltuk.

    G: Kik kerültek a stábba?

    LZG: A film alaptézise az elejétől fogva, hogy csak a barátainkkal dolgozunk, akikkel jól érezzük magunkat, csak olyan dolgot csinálunk, amihez kedvünk van. Bármilyen nehézség adódott, mindig emlékeztettük magunkat arra, hogy a legfontosabb az alkotás öröme és a barátokkal való közös munka. Ettől mindig leegyszerűsödnek a dolgok. Nincs mögöttünk hatalmas stúdió, mindent mi magunk oldunk meg.

    G: Tényleg ilyen simán ment minden?
    LZG: Én azt hittem, hogy tavasszal megírjuk a forgatókönyvet, nyár elején leforgatjuk, ősszel utómunka, és akkor egy év alatt készen vagyunk. Ehhez képest három éve foglalkozom vele. Szép lassan kiépült a végső stáb, és elkészült a film. Sőt, már elindult egy nemzetközi fesztiválúton tavaly, ahol nagyon pozitív fogadtatást kapott. Számunkra is meglepő volt, hogy például ilyen helyeken, mint Cannes, díjat nyert, és beválogatták több mint tíz európai fesztiválra. Egyre többen kérdezgették tőlem, hogy ez mikor lesz látható itthon. Rájöttem, hogy azok, akiknek ezt a filmet készítettük − deszkások, bringások, zenészek, magunkfajta sci-fi rajongók –, nem járnak filmfesztiválokra.

    G: Milyen korosztály a célközönségetek?
    LZG: Csináltunk egy-két tesztvetítést, ahová elhívtuk a barátainkat, akik velünk egy idősek, harmincas-negyvenes korosztály. Aztán hetekig jöttek a kérdéseikkel, hogy ez miért úgy van, ez miért így, miért azt csinálja, miért ott van? Viszont a gyerekek, akik a szüleikkel jöttek, azt
    mondták, hogy ez nagyon jó. És akkor rájöttünk, hogy a bennünk lévő gyerekek csináltak egy filmet. Tulajdonképpen ez egy zenés sci-fi ifjúsági film lett.

    G: Hogyan választottátok a szereplőket?
    LZG: Gyuri a főszereplő, belőle indultam ki. Szükségünk volt egy főgonoszra. Odegnál Róberttel együtt jártunk forgatókönyvíró-suliba, én vágtam az előzetest A Hívó című filmjéhez. Arra gondoltam, annyira jó srác, hogy kontrasztként most végre kiélheti azt a sötét kiber-énjét, amit vizuális alkotásokba öl. Aztán a viking kori jelenethez kellett egy halász amazon, akit Ince Sára személyében találtunk meg egy szinkronstúdióban, nagyon tetszett neki ez a kihívás. Van jelenetünk 1997-ben, ahol rapperek deszkáznak, bringáznak és zenét hallgatnak a parkban, és van egy gonosz parkőr, aki őket zargatja, hogy halkítsák le a zenét. A parkőr szerepében Mérges Norbertet láthatják majd a nézők, Norbi különböző ska-punk zenekarok basszusgitárosa, úgyhogy muszáj volt belőle közterületest csinálni. Azt gondoltam, ha az emberek pont saját maguk ellentétjét játsszák, az jól működik. Ebben a jelenetben látható DJ Bajtárs, aki viszont saját magát hozza, és MC Anorb, akik a premieren nyomnak majd egy élő rap show-t. Van egy akciójelenet, amit a tradicionális harcművészetek – a kempó, a sinkendó és a brazilian dzsiudzsicu − alapjaira épül. Az akciókoreográfiát Kárászi Balázs szenszei készítette el. A kardos jelenetek szakmai fővédnöke Lajos Roland szenszei volt. A jelenetben együtt dolgoztunk Kovács Zsolt és Molnár „Doki” György szenszeiekkel. Illetve itt látható Bóta Botond, aki műugrásból került a kaszkadőrvilágba, és onnan a küzdősportba. Rájöttem, hogy ők a valódi szuperhősei ennek a filmnek, a jeleneteikbe nem kellett belenyúlnunk digitálisan − ami a filmben látható, azt megcsinálták. Gál Anett alakítja a főhős barátnőjét, olyan lány, amilyenre minden srác vágyik: hogyha van egy szenvedélyed, mint például a zenélés, akkor elnézi, hogy emiatt mindenhonnan elkésel. Szükségünk volt még egy szerzetesfigurára, aki irányt mutat a zenehozónak. Erre a szerepre szintén a szinkron világából találtuk meg Rostás Ábelt. Az egyik szereplő énekhangja mögött Czabán Gábort – DJ Revolutiont – hallhatjuk. A történet Szebeni Gábor operatőr zseniális képi kompozícióin válik láthatóvá.

    G: Itt mindenkinek sokféle tehetsége és érdeklődése van…
    LZG: Ez vált a film valódi üzenetévé: ha bármiben tehetséged van, akkor azt kötelességed jóra használni. A mi szuperhősünket a zenei tehetsége menti meg. Szóval ha a saját életedben megtalálod azt, amihez a legjobban értesz, akkor minden helyére kerül. Ez az, ami az Idő Húrok üzenetévé vált, és pontosan ezért csináljuk meg ezt a premiervetítést, a kiállítást és a koncertet is, mert szeretnénk megmutatni, hogy mindenki, aki a filmben szerepel, még miben jó. Ez egy olyan „összaudiovizuális” élmény lesz, amilyet még senki sem csinált.

    G: Egyszeri vetítés lesz vagy tervezitek továbbvinni a filmet?
    LZG: Az első hivatalos hazai vetítés május 23-án lesz a Dante Közösségi Alkotótérben. Lesz egy zenei blokk, amit Gyuri állított össze mindenféle stílusban a saját zenéiből. Aztán ki fogunk kanyarodni a film zenéire is, hiszen azokat is ő írta. Utána lesz egy hiphop buli DJ Bajtárs and The Syndicate részvételével, és megtekinthető lesz a Pálfai Lili, Stark D. Zoltán és Rostás Ábel munkáiból összeállított kiállítás. Egyelőre ezen a bemutatón van a fókusz, de nyitott vagyok rá, hogy legyen folytatása.

    G: Akkor ez egy kis művészeti fesztivál lesz?
    LZG: Olyasmi. Ahogyan a film is sok mindent foglal magában, úgy gondoltuk, hogy az egynapos esemény passzol az üzenetéhez, ami tulajdonképpen a tehetséggondozás. A Dante csapatának tetszett az ötlet, együtt csináljuk. A kiállításban sokat segít Pálfai Lili animátor, a filmben ő tervezte meg a Zenei Galaktikus Űrhajót.

    G: A hajó digitális vagy makett?
    LZG: Természetesen digitális. Ha a hetvenes években készült volna, akkor makett lenne, de ma már olyan eszközök állnak rendelkezésre, hogy a tervek alapján Lili egy-két hét alatt megépítette az űrhajót, ami zenével működik, képes előállítani a „Világegyetem Legmélyebb Hangját”, mint szuperfegyvert. Ezzel akarja Lord Bass elpusztítani a Földet …

    G: Miért pont sci-fiben gondolkodtatok?
    LZG: Azt gondoljuk, hogy a sci-fi-rajongókkal azonos hullámhosszon tudunk lenni. A sci-fi mindig kérdéseket tesz fel, problémákat boncolgat, nem hagy becsukva ajtókat, mindenféle megoldás felé nyit, tehát nincs olyan, amire nincs válasz vagy megoldás. Ilyen a mi sztorink is. A mesékben mindent lehet, és valószínűleg a gyerekek ezért nem gondolkodnak falakban, hanem térben vannak, és azt látják, hogy előre-hátra-jobbra-balra, mindenfelé lehet menni, mint egy videójátékban. Nem ütköznek semmilyen akadályba, nincs semmi, ami akár szellemileg, akár fizikailag gátolja őket.

    G: Van új terv a tarsolyodban? Vagy ez még nagyon korai kérdés?
    LZG: A film zenei anyagából csinálunk egy albumot. A digitális világ kedvéért lesz Spotify kiadás, de a zene előtt tisztelegve ki fogjuk adni bakelitlemezen is. Következő filmes tervem, hogy visszanyúlok az előző munkámhoz. Amikor ezzel a filmmel elkezdtem foglalkozni, épp egy
    dokumentumsorozatot csináltam. A címe Filc, és a Budapest környéki hiphop életről szól. Annak ikonikus figuráit mutatja be: DJ-ket, MC-ket, graffitiseket, táncosokat. A harmadik epizódnál tartottam, amikor belevágtam az Idő Húrokba. Azt hittem, megcsináljuk egy év alatt, és utána visszakanyarodhatok a sorozathoz. Ebből három év lett. Tartozom annyival, hogy befejezzem.

     

    Az interjú egy rövidített változata a Galaktika 422. számában is olvasható.

    Az interjút Kasza Magdolna készítette

     

  • Megjelent a májusi Galaktika

    A Galaktika magazin májusi száma a nemrégiben elhunyt Hugo-, Campbell- és Locus-díjas Vernor Vinge egy novellájával indul. Rajta kívül megemlékezik még a lapszám a szintén mostanában eltávozott, Clarke- és World Fantasy-díjas Christopher Priestről és a Brit SF-díjas Brian Stablefordról is. Steve Rasnic Tem ugyancsak Brit SF-díjas írása vérbeli horror, míg Mund Katalin egy rövid, csattanós történettel lepi meg az olvasókat. A női szekciót erősíti Huszár Karina is, a párkapcsolatok egy lehetséges jövőjét felvázolva, valamint a Preyer- pályázaton második Takács Alexandra, aki hősnőjének egy második élet lehetőségét kínálja.

    Fredric Brown, a humor és a hátborzongatás nagymestere ezúttal utóbbi minőségében mesél egy doboznyi nem mindennapi babáról. A havi retró egy kis csokorra való Gárdonyi Géza fantasztikus novelláiból.

    A központi tudományos rovat a süllyedő tengerparti települések veszélyeire hívja fel a figyelmet.

    Emellett olvashatók még cikkek többek közt a Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállításáról, egy tulipángondozó robotról, a Fallout videójátékból készült tévésorozatról és az arany kétdimenziós formájáról.

     

    A képregény Edgar Rice Burroughs legendás Tarzanjának egy fantasztikus kalandját eleveníti meg Kiss Ferenc és Fazekas Attila tolmácsolásában.

    A magazin XL-változatában összeállítás olvasható a Janusz A. Zajdel-díjas lengyel Tomasz Kołodziejczak műveiből. Leghosszabb kisregényében szörnyektől hemzsegő fantasyvilág szabadul rá a mit sem sejtő Európára.

    A Galaktika 410. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a szeptemberi Galaktika

    A Galaktika magazin szeptemberi száma a Monolit-díjas Varga Csaba Béla hazai témájú disztópiájával indul. Őt Luigi Brasili olasz szerző követi egy rövidsége ellenére is drámai űrutazós írással. Molnár Csaba, A széttört idő legendája szerzője ezúttal egy különös kúria hátborzongató titkáról lebbenti fel a fátylat. John Wiswell Locus Közönségdíjas, valamint Hugóra és Nebulára jelölt novellája testi és lelki terror rabságában vergődő fiatalokról szól. A belga Frank Roger megtörhetetlennek tűnő időhurokkal szembesíti szereplőit. A Monolit-díjas Komor Zoltán bizarr víziója egyik legősibb történetünkre kínál sokkoló alternatívát. A spanyol Bruno Puelles elbeszélésében a világvége miértje és hogyanja jelentéktelenné válik elszenvedőinek személyes tragédiái mellett. A havi retró Greel Arelszkijnek, a szovjet-orosz SF egy méltatlanul elfeledett klasszikusának Bradburyt megelőlegező marsi látomása.

     

    A központi tudományos rovat azt kutatja, valóban létezhettek-e bolygónkon a mesebeli óriások. Emellett olvashatók még cikkek többek közt éneklős tévésorozat-epizódokról, egy halról, amelyik a bőrével is lát, az Aeolus szélmegfigyelő műhold küldetésének végéről és egy spanyol SF-fesztiválról. Folytatódik Kenessei András beszélgetéssorozata a ChatGPT-vel, ezúttal a gazdasági előrejelzésekről és a migrációról. A képregény H. Rider Haggard Az elveszett aranyvárosának adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Topálovits Pál rajzaival.

    A magazin XL-változatában befejezéséhez érkezik egy klasszikus filmnovellizáció, az 1980-as évek legendás mozisikerének regényváltozata, a Végső visszaszámlálás, Martin Caidin tollából.

    A Galaktika 402. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • MAGYAR MOZGÓKÉP FESZTIVÁL 2023 – Filmre vele! – Fókuszban a kortárs történetek

    Közeleg a Magyar Mozgókép Fesztivál időpontja (2023. június 7-10.), az esemény minden mozikedvelőnek ajánlott, azonban a könyvek szerelmeseinek is lesz miért ellátogatni Veszprémbe a Hangvillába.
    A Filmre vele! – Fókuszban a kortárs történetek esemény lesz a legizgalmasabb a könyvmolyok számára.
    Melyik regény a legszórakoztatóbb, melyik regény a legalkalmasabb filmre? Melyik filmíró kezdheti el a forgatókönyv fejlesztését? Az idén öt izgalmas, magyar kortárs regény és öt forgatókönyv-fejlesztő verseng, szakszóval pitch-csel. A tét: az NFI első körös fejlesztési támogatása.
    A versenyző forgatókönyvírók: Nagy V Gergő, Goldberg Emília, Szélesi Sándor, Móray Gábor, Somogyi György
    Zsűri: Szűcs Dóra, Sümeghy Claudia, Köbli Norbert
    Könyvek
    Csapó Ádám: Hotel California
    Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek
    Szép Zsolt: Kárpát walzer
    Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete
    Szélesi Sándor: Az ellopott troll
    Színész: Gerner Csaba
    Moderátor: Juhász Anna
    Szurkoljunk együtt Szélesi Sándornak, akinek Az ellopott troll című regénye is versenyben van, ami 2019-ben jelent meg a Metropolis Media kiadónál.
    Szélesi Sándor: Az ellopott troll, borító Nagy Gábor

     

  • Oppenheimer – Christopher Nolan filmjében mindenki feszülten figyeli, hogyan készül el az első atombomba

    A filmben fél Hollywood szerepet kapott, igazi sztárparádéra lehet számítani majd. Oppenheimer szerepében Cillian Murphy ír színészt láthatjuk majd, aki már többször is együtt dolgozott a rendezővel, és állítása szerint

    “Mindig is hangoztattam, négyszemközt és nyíltan is Chrisnek, ha elérhető vagyok és van szerepe számomra egy filmjében, akkor én ott leszek. Nem érdekel mekkora szerepről van szó. De mélyen, legbelül, titkon kétségbeesetten vágytam arra, hogy főszerepet játszhassak nála.” mondta Murphy az The Associated Press-nek.

    Mi nagyon várjuk a filmet, találkozzunk a mozi kasszáknál!

    Az Oppenheimer alternatíva

    A Metropolis Media kiadónál pedig megjelent Robert J. Sawyer regénye, amely csavart egy nagyot a történelmi eseményeken.

    Az atombomba ledobásának 75. évfordulója alkalmából a Hugo és Nebula-díjas író, Robert J. Sawyer visszarepít minket az időben, hogy újraélhessük a történelmet… egy kis csavarral. Míg J. Robert Oppenheimer és a Manhattan-terv csapata az atombomba kifejlesztésén dolgozik, Teller Ede valami még pusztítóbbat akar: egy magfúzión alapuló bombát. Kutatásai félelmetes felfedezéshez vezetnek: 2030-ra a Napból kilökődik a legkülső réteg, ami elpusztítja az egész belső Naprendszert – beleértve a Földet is.

    A szerző alapos, aprólékos kutatásain alapuló, korabeli szereplőkkel és eseményekkel teli regénye mesterien keveri a valóság és az alternatív történelem síkjait. Lélegzetelállító kalandot ígér az olvasónak.

     

  • Élménybeszámoló – Melchior a patikárius mozielőadásról

    A Művész Mozi adott helyet az Észt Intézet által támogatott filmvetítésnek március 23-án, ahol Indrek Hargla történelmi krimisorozata alapján készült mozit volt szerencsénk megnézni. A film az első kötet (Melchior a patikárius és a Szent Olaf – templom rejtélye) eseményeit igyekszik követni.
    A vetítés előtt az Észt Intézet igazgatója, KREET PALJAS köszöntötte a nézőket. Érződött hogy az Intézet munkatársai, szívüket-lelküket beleadták, hogy összejöjjön ez az esemény. De milyen film is lett a Melchior, a patikárius?

     

    Apteeker Melchior

    Pár éve már, hogy olvastam az első Melchior regényt, így bizonyos részletekre már nem egészen emlékszem a kötetből, de szerencsére két olyan barátommal néztem meg a filmet, akik más-más szempontból tudták a filmet értékelni. Egyikük épp egy-két hónapja olvasta az első részt (most olvassa a harmadikat) a másik viszont még soha nem olvasta egyik részt sem, így igazán jót tudtunk a filmről és a könyvekről beszélgetni a vetítés után.

    Amit elsőre szeretnék kiemelni, hogy a film látvány szempontjából gyönyörű. A helyszínek, a ruhák mind hozzáadnak a filmélményhez. Kapunk egy élő-lélegző várost, elhisszük, hogy Tallinn valóban ilyen lehetett az 1400-as években, azonnal megfog minket a film hangulata.
    Egy lovag halála indítja be az eseményeket, a város bírója, Wentzel Dorn (Alo Kõrve) felkéri az ifjú patikáriust Melchiort (Märten Metsaviir), hogy legyen a segédje a nyomozás során. Nem szeretném a cselekményt és a fordulatokat elárulni, ezért ez egy spoilermentes beszámoló lesz.

    A film cselekménye nagy vonalakban követi az első kötetet, a film írói között természetesen a könyvek alkotója, Indrek Hargla is ott van, ami okot ad a bizakodásra. A történetben apróbb változtatások történtek, amelyek szerencsére nem csorbítják az eredeti mű cselekményét és karaktereit túl nagy mértékben. Persze aki soha nem olvasott egy Melchior kötetet sem azoknak ezek fel sem fognak tűnni, aki frissen olvasta…nos ott már van némi keserű szájíz minden jó ellenére. Ami számunkra (akik olvasták a könyveket) kicsit hiányzott az két dolog volt.

    Melchior sajátos nyomozási módszerei nem lettek annyira kidomborítva mint a könyvekben. Persze itt is hallgatózik, fülel az utcai szóbeszédekre, de nincs meg az a jellegzetes melchioros információgyűjtés. Akik ismerik a könyveket tudják miről beszélek, akik meg nem…nos nekik így is egy élvezhető karakter a filmbéli patikárius. Itt jön a következő hiányzó elem: nem igazán látjuk Melchiort mint patikáriust. Természetesen még így is többet tud mint egy az átlag emberek, viszont jobb lett volna többet látni őt amint használja a tudását nyomozás közben, ahogyan a könyvekben.

    Mivel a film 90 perces, nem lehet minden olyan apró részletet belevinni mint a könyvben, én úgy is ültem le a filmhez, hogy elsősorban mint filmet nézem és nem könyvfeldolgozást, de azért voltak olyan történetszálak és változtatások amit indokolatlannak éreztem. Ilyen például Melchior és jövendőbeli feleségének a kapcsolata, annak kibontakozása. Szerencsére maximum 10 percet vesz el a filmből, talán még annyit se, azonban nem ad hozzá semmit egyik karakter megértéséhez sem. Inkább éreztem egy kötelező romantikus szálnak, amit az átlag nézőközönség érdekében tettek bele.

    Nehéz egyensúlyozni filmkészítés közben, hiszen a limitált időkeret miatt itt-ott csorbítani kell az eredeti alkotást, vagy éppen kibővíteni. Wentzel Dorn alakja a filmben olyan mintha csak a poén kedvéért lenne ott. A könyvekben nem ennyire pallérozatlan, igaz annyira komikus, és a színész játéka annyira sokat hozzáad, hogy engem nem zavart karakterének lebutítása. Vannak viszont olyan változtatások amelyek jól szolgálják a cselekményt és érthető módon azért kellett megejteni, hogy filmként, széles nézőközönségnek is érthető és élvezhető legyen a történet.
    Ilyen változtatás az is, ami miatt megkezdődnek a gyilkosságok. A könyvben egy megfoghatatlan dologgal állunk szemben, ezt a filmben fizikálissá tették, adva egy csipet történelmi fikciós rejtélyt az egésznek (akik szeretik a Keresztes lovagok történeteit örülni fognak) és érthetőbb, ki mit akar.

    A színészek mindegyike észt és kiválóan játszanak. A fiatal Märten Metsaviir (Melchior szerepében) nem a legtapasztaltabb a színészgárdából, érezhető volt helyenként a tapasztaltabb kollégái mellett, hogy az ő játéka kicsit halványabb, de benne a lehetőség, hogy a következő filmekre beleszokjon karakterébe, hiszen alapvetően egy kiváló fiatal színészről van szó. Reméljük a következő részekben kap olyan instrukciókat a rendezőtől, ami által karaktere még inkább idézni fogja az olvasók által ismert Melchiort, de még így is egy szimpatikus karaktert formált meg. A film kicsit másként fogta meg a családi átkot is, annak mondjuk kifejezetten örültünk, mi akik olvasták a könyvet, hogy nem erőltették bele azt a bizonyos jelenetet a filmbe ami már a regényben is kellemetlen olvasásélmény volt, megy is a vita közöttünk, hogy szándékosan volt így megírva, vagy Indrek Hargla nem tudta jól kezelni az adott jelenet leírását. 

    Kiemelném a Spanheimet alakító Marko Matverét, számomra a Dorn bírót alakító Alo Kõrve mellett még ő volt az akit mindig kifejezetten jó érzés volt látni a vásznon.   

     

    A filmről úgy jöttünk ki, hogy egy jó történelmi krimit láthattunk, de egyetértettünk abban, hogy a könyv ha nem is jobb, de több mint a film. A film meghozza az ember kedvét a könyvekhez, hiszen akinek tetszett a film, annak a könyv még jobb élmény lesz.

    Ha lesz lehetőség a következő részeket is így magyar felirattal megtekinteni, mi biztosan elmegyünk. A film szövegét a könyveket is fordító Rácz Nóra fordította, köszönjük a munkáját.
    Az észt nyelv pedig külön réteg a filmben. Iszonyatosan jó hallgatni, aki szereti ezt a nyelvet, annak pláne érdemes megnéznie.

     

    Észt Intézet honlapja: LINK

    A filmet még egyszer meg lehet tekinteni ingyenesen, észt nyelven, magyar felirattal Veszprémben április 17-én.

     

    A hétrészes könyvsorozat első 4 részét hihetetlen kedvezményesen tudjátok megvenni a Galaktikabolton!

    Az ötödik kötet (Melchior és a tallinni krónika) szokásos 25%-on elérhető.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

     

     

  • Johanna Sinisalo megkapta a Pro Finlandia érmet

    Örömmel jelentjük be, hogy a díjnyertes és nemzetközi bestseller írónő, Johanna Sinisalo kapta meg a Pro Finlandia érmet a finn irodalomért tett szolgálataiért!

    Az 1943-ban alapított Finn Oroszlánrend Pro Finlandia-érmet,  Finnország elnöke ítéli oda olyan művészeknek és íróknak akik a finn művészet, dráma, irodalom és zene terén hosszú, és kiemelkedő munkát végeztek. A Pro Finlandia-érmet közvetlenül a függetlenség napja (december 6.) előtt adják át 10-15 személynek a kultúra minden területén, és széles körben a finn művészek és írók legmagasabb nemzeti elismerésének számít.

    Az egyik vezető finn sci-fi és fantasy szerző, Johanna Sinisalo irodalmi pályafutása öt évtizedet ölel fel, művei között regények, novellák, rádió-, tévé- és képregény-forgatókönyvek egyaránt szerepelnek. Első regénye, az Ennen päivänlaskua ei voi (TROLL) 2000-ben jelent meg, és elnyerte a hőn áhított Finlandia-díjat. Műveit azóta húsz nyelvre fordították le.

    A Finlandia-díjon kívül Sinisalo számos külföldi irodalmi díjat is elnyert, például a 2004-es James Tiptree, Jr. Award és a 2017-es Prometheus Award, 2008-ban pedig a Nebula-díjra, 2012-ben a Prix Escapades-re, 2017-ben pedig a Grand Prix de L’Imaginaire-re jelölték.

    Hatalmas gratuláció Johanna!

  • Megjelent a júliusi Galaktika!

    Az idén 50 éves Galaktika magazin júliusi számának egy része Jules Verne legendás hősét, Nemo kapitányt idézi meg. Eric Choi Aurora-díjas kanadai szerző elbeszélése visszarepíti olvasóit az első világháború idejébe, amikor az ellenséges hatalmak mind a Nautilus titkát keresték. Mike Adamson a Verne-regény angol fordításának titkairól rántja le a leplet. Gregory L. Norris ugyanakkor a távoli jövőben egy balesetet szenvedett űrhajóst próbál kimenteni az óceán fenekéről.

    A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia egy hazai rejtély nyomába ered: hová tűnt Petőfi? Az Aelita-díjas Dmitrij Bilenkin űrhajósai egy idegen bolygó felszínén tesznek rendkívüli felfedezést. Kiss Ferenc robonista átiratai irodalmi klasszikusainkat gondolja újra. A Nebula-, Sturgeon- és Locus-díjas John Kessel írásában a memóriatörlést állítják az orvostudomány szolgálatába. Tarja Kauppinen egy világkatasztrófa talán utolsó túlélőit kíséri el felderítőútjukra. A lap méltatással és egy régi novella újraközlésével emlékezik meg a nemrég elhunyt Moldova Györgyről. A havi retro a francia költőóriás Guillaume Apollinaire egy abszurd története.

     

    G388
    borítókép – Vyacheslav Safronov (Oroszország)

     

    A központi tudományos rovat az atomenergia holdi hasznosításának lehetőségeit boncolgatja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az új Doctor Who-ról, a Claypool Lennon Delirium zenei társulásról, egy igazán zöld épületegyüttesről és a harcról a kórokozók ellen az űrhajók fedélzetén. A képregény Fredric Brown egyperces-trilógiájának feldolgozása a veszendőbe ment nagy felfedezésekről. Rajzolója Podmaniczky Ferenc.

    A magazin XL-változata a brit katasztrófairodalom klasszikusát tartalmazza, melyben Fred M. White nem kevesebb mint hétféle módon végez Londonnal.

    A Galaktika 388. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Galaktika50 a szerkesztőséggel – Burger István top5 könyv, film

    Az alábbi listát Burger István a Galaktika magazin volt főszerkesztője és jelenlegi lapigazgatója, illetve a Metropolis Media kiadóvezetője állította össze személyes ízlése alapján. Nektek mi a kedvenc scifi filmetek, könyvetek?

    Top 5 film

    1.  Mátrix – A legnagyobb hatású SF film élményem mindenképpen a Mátrix. Sajnos a forgatókönyv író az első részt követően meghalt és ez bizony rányomta a bélyegét a sorozat folytatásaira, amelyek – tömören fogalmazva – teljesen fölöslegesek.
    2.  Avatar – Sokak számára valószínűleg a Star Wars jelenti az űrmesék csúcsát, számomra azonban ez egyértelműen az Avatar. Emlékszem, ahogy gördült le a stáblista azt éreztem, hogy de szeretnék ezen a bolygón, a Pandorán élni!
    3.  Brazil – Ma már talán kevesen emlékeznek erre a nagyszerű alkotásra, amely még mindig az anarchia mesterműve. A filmet a Monthy Python egyik tagja, Terry Gilliam rendezte, ez se semmi!
    4.  Delicatessen – A mai filmrajongók többsége méltatlanul nem ismeri ezt a különleges posztapokaliptikus abszurd víziót, a legmeghatározóbb és legbizarrabb francia újhullám rendező párosától (Jeunet és Caro).
    5.  Doctor Strange – Végezetül álljon itt egy modern film a Marvel csapatától, amely véleményem szerint minden idők legjobb Marvel produkciója. Legalábbis eddig.

    Egy ötös listából óhatatlanul sok remek alkotás kimaradt, mint az Eredet, a Szárnyas fejvadász, az Alien, a Terminátor, az Elveszett gyerekek városa, a Kapcsolat, a Jurassic Park és még sorolhatnám, de ezeknek mindenképpen ott a helye egy bővebb TOP-listában.

    Top 5 regény

    1.  Alapítvány-trilógia – Asimov híres regényfolyamát máig nem sikerült rendesen megfilmesíteni, ettől még remek olvasmány ma is.
    2.  A Nap Magja – Johanna Sinisalo remek regénye nem egy tipikus űrhajós-robotos sci-fi, hanem egy bizarr antiutópia, amely azonban már az első mondataival lebilincsel és nem enged az utolsó mondatig.
    3.  Snow CrashNeal Stephenson elképesztő cyberpunk regénye elsöprő erejű alkotás.
    4.  Neurománc – ha már cyberpunk, akkor Gibson alapművét se hagyjuk ki.
    5.  Nappali Őrség – Lukjanyenko teljes Őrség sorozata lebilincselő urban fantasy a setét és fehér mágusok harcáról napjainkban.

     

    Mind kiadó vezető és SF rajongó nem tudok megelégedni ezzel az ötös listával, mert úgy érzem, hogy ha csak a GFK köteteket nézzük annyi elképesztően remek alkotás és szerző műveit ültettük magyarra, hogy órákig lehetne sorolni, de legalább a legfontosabbak álljanak itt pluszban: Arthur C. Clarke teljes életműve, de legalább az Időddisszeia trilógiája, Robert Charles Wilson Pörgés trilógiája, Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba és annak folytatásai (Elízium-sorozat), a méltatlanul elfeledett J. Lethem: Amerikai amnézia kötete, amely a legzseniálisabb szürrealista sci-fi, amit valaha olvastam, Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők kötete pedig a leggonoszabb sci-fi kategória nyertese. Ha valaki a távoli jövőben játszódó Indiana Jones kalandokat szeretne olvasni, akkor ne hagyja ki Jack McDevitt Alex Benedict sorozatát, amelynek első kötete a Született stratéga. Szintén méltatlanul elfeledett alapmű David Brin: Dettó című kötete vagy Vernor Vinge: A szivárvány tövében című könyve. A diktatúra elleni lázadás könyve Cory Doctorow: Kistestvér című remekműve. Itarantától A teamesternő könyve, vagy Kim Stanley Robinsontól A rizs és a só évei. Megemlítenék még néhány kihagyhatatlan sorozatot és életművet: a Sztrugackij-fivérek teljes életműve, a Bulicsov életmű, Jodi Taylor időutazós sorozata, a Heinlein életmű, Harry Harrison Éden-trilógiája. A végére hagytam a sci-fi komédia műfajába tartozó személyes nagy kedvencemet, a világ egyetlen 5 részes trilógiáját, a Galaxis útikalauz stopposoknak és folytatásai a nagyszerű Douglas Adamstől.

  • Metropolis Media – második féléves megjelenési tervek

    Túl vagyunk 2021 első felén, még mindig nehézkes előretervezni hiszen a nyomdák túlterheltek, de azért igyekszünk időben szállítani nektek friss megjelenéseinket.

    Lássuk is, milyen kötetek várhatók az év második felében.

    Előrendelhető

    Június
    José Antonio Cotrina: A sötétség gyermekei – Vörös Hold ciklus 2. rész. (
    Popcorn könyvek)
    Fordító: Varju KataFülszöveg

    Samhein aratása után a kaland folytatódik.

    Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket. Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt…

    Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.

    Beleolvasó: LINK

     

    Senka Marić: Test kincugi (Szépirodalmi könyvek)
    Fordító: Rajsli Emese
    Fülszöveg

    A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre.

    A szerző a kincugit kiterjeszti a testre is, saját tapasztalat-töredékeiből rakja össze hősnője alakját – aki viszont a betegség ellen harcolva darabokra hulló életét, méltóságát, érzékiségét, nőiségét próbálja saját erőből összefoltozni. A regény szikár, önsajnálatba soha át nem csapó nyelvezete az a nemes anyag, amely egybefogja ezeket a töredékeket.

    Előkészületben

    Augusztus

    Dan Tobbey: God Game – Az Úr játéka (GFK)
    Fordító: Tamás Dénes

    Alexis Henderson: A boszorkányság éve (GFK)
    Fordító: F. Nagy Piroska

    Roman Kulikov, Jezsi Tumanovszki: S.T.A.L.K.E.R. – A végzet lánca (GFK)
    Fordító: Sándor Gábor

    Tervezés alatt álló kötetek
    Juhani Karila: Pienen hauen pyydystys (még eredeti cím, Szépirodalmi könyvek, fordító: Bogár Edit)
    Sara Stridsberg: Álmok sivataga (munkacím, Szépirodalmi könyvek, fordító: Teplán Ágnes)
    Lene Kaaberbøl: Skammer tegnet (még eredeti cím, az Igazlátó krónikák második része, Popcorn könyvek, fordító: Soós Anita)
    Theodora Goss: Különleges hölgyek európai utazása (The Extraordinary Adventures of the Athena Club #2, GFK, fordító: Szente Mihály)
    Christina Henry: The girl in red (GFK, fordító: F. Nagy Piroska)
    Katy Birchall: The secret bridesmaid (Latte, fordító: Fedina Lídia)
    Petra Hůlová: Zlodějka mýho táty (eredeti cím, Szépirodalmi könyvek, fordító: Barna Ottília)
    José Antonio Cotrina: The song of the world (angol cím, Popcorn könyvek, fordító: Varju Kata, Between the Lines Universe)
    Michael Walden: Csillagikrek 2. (GFK, Cosmos Redshift Seven második rész)