Címke: ajánló

A Batman and Harley Quinn lett az egyik legsilányabb DC film
Adott két olyan nagy múlttal rendelkező karakter, mint Batman és Harley Quinn, akik a DC képregénygyár legismertebb arcai közé tartoznak. Hozzájön még a recepthet egy olyan jól bevált és kultikus szinkronhang, mint Kevin Conroy és írónak csatlakozik a projekthez Bruce Timm. Ebből csak jó sülhet ki, nem?

A válasz röviden az, hogy nem. A Batman and Harley Quinnt nagyon vártuk, a végeredmény azonban olyan lett, mintha egy közepes DC sorozat évadának az egyik gyenge, átvezető epizódját néznénk. A sztori szerint Poison Ivy és Floronic Man ráhajtanak arra, hogy a saját képükre formálják a világot, ezt azonban Bruce Wayne és a segítségére lévő Nightwing nem nézik jó szemmel. A csapathoz csatlakozik még Harley is, aki próbál a jó útra térni, így ez a kissé defektes, de helyenként lelkes csapat próbálkozik meg a Föld megmentésével.

Azt jó tudni, hogy ez a DC 29. animációs filmje, amit DVD-re adtak ki, így a közönség elvár már egy adott minőséget a készítőktől. Aki fel akarja venni a fonalat, érdemes a Justice League: The Flashpoint Paradoxszal kezdenie, aztán folytatni a Justice League: Warral, ezek elég élvezhetőek lettek, ki lehet jelenteni, hogy jobbak, mint a Batman v Superman mozifilm. Ezek folytatásának tekinthető a Throne of Atlantis, itt már csökkent kicsit a minőség, de abszolút nézhető kategória, ahogy az alternatív Gods and Monsters is újat hoz a palettára. De a Killing Joke is igazi médiavihart kavart, egyesek szerint pocsék lett, mások viszont odavoltak érte.

A Batman and Harley Quinn több ponton is hibát követett el, lássuk ezeket felsorolva.
- Batmanből egy komolyan nem vehető, papírmasé karaktert csináltak, aki mogorva és nagydarab, ellenben nem láthattuk a lángész detektívnek még csak az árnyékát se ebben a filmben
- Harley Quinn már a Suicide Squadban is jórészt egy sima jónőként lett ábrázolva, aki butácska, de legalább szép. Itt is hasonló vonalon mozgott a film, ahelyett, hogy bemutatták volna, hogy igen, a főgonoszok is képesek arra, hogy egy jó ügy mellé álljanak
- A sztori A-ból B-be haladt, mindenféle komolyabb csavar nélkül, az írók egy nagyon bugyuta filmet hoztak össze
- Batmanéket odáig silányították, hogy a film SPOILER azzal ért véget, hogy nyomnak egy puszit Harley Quinn arcára SPOILER VÉGE
- A legnagyobb negatívum pedig, hogy a filmben megfért egy fingós poén is. Mindennek a legalja
Összességében úgy tűnik, hogy az alkotók nem tudták eldönteni, hogy egy gyerekeknek szóló, egyszerű sztorit akarnak bemutatni, vagy pedig egy komplexebb, felnőttes alkotást. Így a próbálkozás vége az lett, hogy egy gyerekes hangvételű, rengeteg szexista és ostoba jelenetet tartalmazó animációs filmet kaptunk.

Ilyen Batman filmet többet nem kérünk, köszönjük. Értékelés: 3/10, de csak a retro rajzolás miatt.

Alább mutatjuk, hogy amikor szexizmusról beszélünk, mire gondolunk.
augusztus 22, 2017
‘s Creed

Sokat kellett várni a legújabb Assassin’s Creed részre, az Originsre, a fejlesztők elmondása alapján azonban megéri türelmesnek lenni, ugyanis a nyílt világgal operáló játék sokat fejlődött a korábbiakhoz képest. Például átdolgozták a harcrendszert, mely ezúttal sokkal komplexebb lesz. A történet szerint ugye az ókori Egyiptomban járunk, amikor is az assassinok és a templomosok küzdelme még gyerekcipőben jár, így a két szervezet eredetével ismerkedhetünk meg.

A 10. Assassin’s Creed játék újítása a hitbox rendszer lesz, mely miatt a fegyvereink gyorsasága, az ellenfelek távolsága és mennyisége is mérvadó lesz a harc közben. Nem lehet majd egyszerűen rárontani 5-6 katonára, taktikus küzdelmet követel meg az Origins. Viszont könnyedén lehet váltani a fegyverek között, mely egyfajta kreatív szabadságot is hozzáad az amúgy agyatlan gyilkoláshoz.

Ebben a részben fontos szerepet kap majd az íj, melyet használhatunk „shotgunhoz” vagy mesterlövész puskához hasonlóan is, alább a részletek, a fejlesztői videóban. Érdemes megnézni.

Eközben javában tart a 2017-es Gamescom is, melyen egy cinematic trailerrel örvendeztették meg a rajongókat. A képsorokon feltűnik többek között Kleopátra, Julius Caesar és Ptolemaiosz is. Az Assassin’s Creed: Origins október 27-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re.

augusztus 21, 2017
Eszement részekkel folytatódott a Rick and Morty 3. évada

Régen volt már április 1-je, amikor az Adult Swim poénból bemutatta a Rick and Morty 3. évados premierjét, most azonban valóban megjött a folytatás, olyan részekkel, hogy az egyszeri néző simán kisírhatta mindkét szemét rajta.

A 3×02-es epizód egy utopisztikus, Mad Max-szerű világban játszódott, ahol Summer és Morty igyekeztek feldolgozni szüleik válását, miközben odahaza robot helyettesítették őket. Elég komoly témákat kezdett tehát taglalni a folytatás, hiszen a gyerekek az efféle családi kríziseket nehezen élik meg, ebben a sorozatban épp gyilkolással vezették le a dühüket. Mortyból Doomfist lett és kigyúrt karral kezdett el igazságot szolgáltatni, míg Summer egy álarcos fickó nőjeként tengette rövid ideig az életét. Nagyszerű, hogy Dan Harmon műsora a mellékszereplőkkel is tud mit kezdeni, ugyanis ezúttal a szülők se lógtak ki, mind a ketten hozzátették a magukét a részekhez. Humor tekintetében is.

Aki arra számított, hogy a széria nem tud erre rátenni még egy lapáttal, az megkapta a 3×03-at, amelyben ezúttal Rick kapta a főszerepet és egy még az előzőnél is akciódúsabb felvonással leptek meg minket az alkotók. Történt ugyanis, hogy az extrém okos tudósból uborka lett, csak hogy elkerüljön pár kellemetlen percet a család pszichológusánál, ám a tervei nem úgy alakultak, ahogy ő korábban elképzelte. Ennek köszönhetően kaptunk némi patkány-hentelést, Rick egész komoly kis exoszkeletont eszkábált magának és a sorozat egyik új mellékszereplője, Jaguar abszolút lopta a show-t (akit remélhetőleg a folytatásra is megtartanak).

A Rick and Morty az elmúlt években is kiemelkedett az animációs sorozatok közül, míg az American Dad és a Family Guy, valamint helyenként már a South Park is kezdte elveszíteni az élét és azokat a poénokat, amelyek a társadalmat fricskázták, addig az Adult Swim szériájának nagy előnye, hogy még friss. Újak a poénok, a sci-fi setting nagyszerűen működik és egy percig nem jut eszébe az embernek, hogy az alkotók a Vissza a jövőbe nosztalgiájából próbálnának megélni. Igaz, egy-két visszautalás van nagyobb klasszikusokra lsd. Mad Max, de ez inkább mosolyogtató, ráadásul a történet szempontjából is jelentősége van, hogy épp egy ilyen világba keverednek el a főhősök.

A multiverzumos sztorik még mindig izgalmasak, a Rick and Morty pedig páratlanul csinálja azt, amit kell neki: nevettet és helyenként komolyan elgondolkoztat. Értékelés: 9/10, egyszerűen ezt nézni kell, ha valakinek van humorérzéke.

augusztus 11, 2017
Sci-fibe forduló mítosz – A. Bertram Chandler

Az Egyesült Királyságban született, de élt Ausztráliában, és a kereskedelmi hajózásban dolgozott. Munkájával járó élményei a főleg sci-fi novellákból álló életművébe is átszivárogtak, ezzel a zsáner különleges alkotójává válva. Műveivel több univerzumot is teremtett, köztük a Rim Worldöt, amit két évtizeden át írt. Ő nem más, mint A. Bertram Chandler (1912-1984). Legismertebb novellája, „Az Óriásölő” befejező részét a Galaktika 328-ban olvashatjátok.

A. Bertram Chandler

Chandler a 60-as évekig nem volt széles körben ismert író, pedig már karrierje elején számos zseniális novelákat írt. A jelenség valószínűleg azzal magyarázható, hogy nem jelent meg önálló könyve, science fiction magazinokon keresztül pedig kisebb közönséget tudott elérni. Először 1944-ben publikált John W Campbell Jr. szerkesztő meghívására az Astoundingba, ez volt a „This Means War!”. Ezt követően több írása is megjelent, sokat közülük álnéven jelentetett meg. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban George Whitley, Ausztráliában pedig a Andrew Dunstan és S. H. M. álnevek alatt írt. A 40-50-es éveket Chandler főleg a novella írásnak szentelte, egészen addig, míg ki nem nevezték rangidős tisztnek a tengerészetnél. Ekkor néhány évre eltűnt az irodalmi életből, csak az 50-es években bukkant fel egy-egy történettel.

A 60-as években új korszakot nyitott írói karrierjében: megjelent első könyve, a The Ship from Outside (1961). Ezt követően a kis próza háttérbe szorult Chandler számára, és több időt szentelt hosszabb hangvételű műveinek. Regényei közül az egyik legnépszerűbb a Rim World volt. Chandler RW-történetei későbbi alkotókra is hatással volt, köztük John Brunnerre, aki az ő hatására írta meg az Interstellar Empire sorozatát. Az univerzumban megjelenő űrhajó fedélzet és maguk az űrhajósok életét az írói tengerészeti évei ihlették, így az egész világ bemutatásának egy nagyon erős realista érzete van.

A Rim történetek nem mindegyike kapcsolódik közvetlenül egymáshoz, némelyik akár önállóan is olvasható. Az első, ebben a világban játszódó művek 1959-ben jelentek meg: The Rim of Space és The Ship from Outside. A két regényben még nem a későbbi főhőst, John Grimes szerepel, hanem Derek Calver. Chandler eredeti tervei szerint ez a figura lett volna a Rim novellák és regények főhőse. A két „teaser” történetben Calver hasonló utat jár be, mint később Grimes: eljut a Rim világba, űrhajó kapitány lesz a Lorn Ladyn, és különböző űrkalandokba keveredik. Maga John Grimes a „Chance Encounter” (1959) című történetben tűnik fel, a későbbiekben pedig két sorozat központi alakjává válik. Az egyik a The Road to the Rimmel kezdődik, amiben Grimes szövetségi erőknél eltöltött idejéről olvashatunk. A másik sorozat a tengerészeti erőknél való szolgálatát öleli fel.

Az írói siker után kanyarodjunk vissza kicsit Chandler korai írásaihoz. Ahogy említettem, karrierje legelején komoly művekkel gazdagította a zsánert – ebből az időszakából származik a 327-es és 328-as Galaktikában olvasható kisregény. „Az Óriásölő” eredetileg 1945-ben jelent meg az Astoundingban, de a későbbiekben több antológiában is megjelent, köztük Fletcher Patt World of Wonder (1951) antológiájában. 1996-ban Chandler írását Hugo-díjra is jelölték a Retro kisregények kategóriában.
A történet egy Shrick/Bundátlan nevű Különböző életútját követi végig. A törzsében élőktől eltérően szőr nélkül született, így a közösség törvényeinek értelmében az újszülöttet meg kell ölni, húsa pedig a törzs tápláléka lesz. A kisded anyja, Weena szembe szegül a törzsfőnökkel, majd elmenekül, hogy megmentse gyermekét.
A következő állomás, ahol Shrick új életét láthatjuk egy új törzsben. A fiatal férfi épp a köztük járó nép, az Óriások mozgását figyelte, amikor az egyik alagútból érkező gyönyörű nő szólítja le a fiatal lényt; Weselnek hívják, és egy másik törzsből kergették el, mert különleges képességekkel bír. Ráveszi Shricket, hogy legyen az ő társa, így nagy dolgokat hajthatnak végre. A fiatal férfi megfogadja az idegen tanácsát, és Wesellel az oldalán elindul a hatalom felé vezető úton. A törzsfőnökké és népének védelmezőjévé váló Shricket egy jóslat is elkíséri nehéz és sötét útján.

Chandler kisregénye két érdekes témából merít: epikus történet és zsebuniverzum. Utóbbit a spoilerek elkerülése végett külön nem tárgyalom.

Az alagutakban élő törzsek életének bemutatása egy archaikus hangulatot teremt, és az ebbe az atmoszférába belehelyezett történet, Shrick felemelkedése ad egy mitológiai olvasatot Chandler kisregényének. Európai mitológiákból ismert elemek bukkannak fel „Az Óriásölő”-ben. Ott van mindjárt Wesel, akiben a csábító nő (femme fatale) karaktertípust ismerhetjük fel, aki közvetlenül/közvetve felelős a későbbi viszályért, gyilkosságért, esetleg háborúért, vagy veszélybe keveri a férfi hőst. Görög mitológiából rögtön eszünkbe juthat Szép Heléné, de Eris istennő talán relevánsabb példa, de bármely másik európai kultúrkör nő alakjai is párhuzamba állíthatóak Wesellel (pl. Lilith). Egy másik mitológiai utalás Oidipusz történetére történik: amikor Shrick a következőt álmodja:

Nagyfülű halála után Shrick sokáig aludt. Csak így tudta feldolgozni a veszteséget. Úgy érezte, cserbenhagyta Nagyfülűt,leghűbb követőjét. Álma zaklatott volt, múltja árnyai kísértették. Nagyfülű is benne volt, ahogy Nagy Agyar is, meg egy idegen nő, akivel egynek érezte magát, akiről tudta, hogy ő Weena, az anyja.

A „mitologizáló” elemek közül természetesen nem hagyható ki Háromszem jóslata sem, amelynek beteljesedését – más mitológiai hősökhöz hasonlóan – Shrick sem kerülheti el. Az apróbb utalásokon túl – ahogy az az előző mondatban szóba is került – a főhős életútja is a klasszikus hősök történeteit idézi. A Különbözőnek bizonyítania kell rátermettségét, és ki kell harcolnia közösségének elismerését, hogy így megszilárdíthassa hatalmát. Azonban az eposzi hősöktől eltérően Shrick cselekedetei erkölcsileg – vagyis pontosabban a mi erkölcsi mértékeink szerint – megkérdőjelezhetőek. A sötét barlangrendszer világa kegyetlen, „sok az eszkimó, kevés a fóka”-probléma többszörösen érvényes – az ilyen környezet nevel olyan sötét, már-már állati hőst, mint Shrick. Természetes következménynek tűnik ez a nyers, vadállati természet, de olvasóként gyorsan felmerül bennünk, hogy Chandler neve amúgy egy science fictiont ígér, nempedig egy fantasy köntösbe bújtatott sötét hőstörténetet. Mi is a helyzet itt? Minden jó kispróza ismérve a csattanó, ezzel Chandler is tisztában volt. Hogy „Az Óriásölő” is megfeleljen ennek a kritériumnak, az író a történetet lezárásában rejtette el a science fictiont, amivel végül teljesen más megvilágításba helyezi Shrick életét.

Hogyan néz ki ez a science fictionbe való fordulás? „Az Óriásölő” befejező részéből megtudhatod.

július 27, 2017
Népirtás és gyönyörű látványvilág Luc Besson űroperájában

A Valerian és az ezer bolygó városa egy 1967-től 2010-ig publikált francia képregénysorozaton, a Valerian and Laureline-on alapszik, mely Az ötödik elem atyját, Luc Bessont is megihlette. Olyannyira, hogy a filmkészítő közösségi és saját finanszírozással összehozta a történet mozis feldolgozását, mely ezzel minden idők legdrágább, független európai filmje lett. A főszerepekben A csodálatos Pókember 2-ből ismert Dane DeHaant és a modellként, valamint mostanában már színésznőként is egyre többet forgolódó Cara Delevingne-t láthatjuk. A Valerian csodálatos látványvilággal és klasszikus sci-fi körítéssel operál, így nem is akkora csalódás, mint sokan mondják.

A történet egy idegen bolygón veszi kezdetét, melynek – az Avatar film lényeire hasonlító – lakói egyszer csak azt látják, hogy eljött az apokalipszis és ha túl akarnak élni, akkor menekülniük kell. A Valerian és az ezer bolygó városa azonban nem csak az ő, álomba illő kalandjukat meséli el, hiszen egy olyan űrállomással is megismerkedhetünk, ahol több millió faj él együtt, békében és harmóniában, a tudásukat és a kultúrájukat megosztva egymással.

Luc Besson lesújtó kritikákat kapott az újságíróktól, a Valerian azonban közel sem olyan rossz film, mint amilyennek beállítják. A látványvilága már-már mesébe illő, a teljes élményhez igenis kell az a 3D-s szemüveg. Talán a már emlegetett Avatar óta nem láttunk ennyire színes sci-fit. Mindemellett az alkotásban feltűnő idegen lények és szörnyetegek is kitűnően össze vannak rakva, az ember a Star Wars óta nem látott ennyi elborult földönkívülit a mozivásznon. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy a Valerian régebbi, mint George Lucas univerzuma, szóval elképzelhető, hogy a mester fel-fellapozta a francia képregényt némi inspirációért.

A játékidő szól egyedül a Valerian és az ezer bolygó városa ellen, hiszen a film helyenként elnyújtottnak tűnik és pár felesleges akciójelenet is akad benne. Ennek ellenére a Valeriant játszó Dean DeHaan és Cara Delevingne Laureline-ja összeillenek, van közöttük kémia. Ráadásul mellettük még Clive Owen is odateszi magát, ami pedig végképp meglepheti a nézőket, hogy a pár jelenetet kapó Rihanna se húzza le az összképet. A Marvel filmjei esetében sokszor azt mondjuk, hogy túl grandiózus az egész, túl nagy a tét, a Valerian esetében viszont a 137 perces játékidő alatt gyakran elveszítjük az okot, amiért a főszereplők annyit kergetőznek. Nem unalmas Besson szerelemgyereke, de ha ennyit akart a készítő markolni, akkor feloszthatta volna két részre is a filmet.

Akik egyébként azért mennek sci-fire, hogy olyan erős női karaktereket nézzenek, mint a Rogue One hősnője, vagy Leia hercegnő, azoknak ezúttal csalódniuk kell. Itt Laureline inkább egy cserfes kislány, aki próbál kiállni magáért, de legtöbbször a címszereplő úgy helyre teszi, hogy azon csak pislogni lehet.

A Valerian szerencsére nem egy vérkomoly történet lett, így egy csomó apróbb poént beleraktak a készítők. Egy-kettőn lehet is hangosan nevetni, amit felírhatunk a pozitívumok közé. Emellett egy csomó helyszínt is bebarangol a film, virtuális piactól kezdve veszélyes sztriptízbárokig, valamint egy csomó elborult szörnyet is láthatunk a történetben. Vannak alacsony, tömzsi és pénzéhes szörnyek, hatalmas víziszörnyek, elhízott kannibálszörnyek, androgün kék lények, mindenki kiválaszthatja a maga kedvencét.

Az biztos, hogy a közönség előbb-utóbb ráun a szuperhősökre, így érdemes hozzányúlni klasszikusabb és talán kevésbé ismert sci-fi történetekhez is. Pont ezért érdemes elmenni az olyan filmekre, mint a Cloud Atlas, a Jupiter Ascending, vagy éppen a Valerian, mert ezek sokkal bátrabb vállalkozások, mint a Marvel és a DC filmjei, és helyenként bizony megérdemlik a közönség figyelmét. A Valerian biztos, hogy ebbe a kategóriába tartozik, az értékelést tekintve kap egy erős 7/10-et.

július 27, 2017
Az új Pókember film ezúttal tényleg csodálatos lett
Annak ellenére, hogy az előző két hálószövős filmet adták el A csodálatos Pókemberként, mégis most először érezhette úgy a közönség, hogy Peter Parker története jól sikerült. Köszönhető ez részben annak, hogy a Sony és a Marvel közösen hozta létre az új kalandot, melyben Peter Holland alakítja a tini szuperhőst, aki a középsuliban csetlik-botlik, közben meg egy Vulture nevű alakot próbál lenyomni. A Pókember: Hazatérés nagyszerű képregényadaptáció lett, nem csak azért, mert arányaiban sokkal kisebb volt a tét, de még a poénok is ütöttek, sőt… az alkotás nulla százalékban tartalmazott előzménysztorit.

A Marvel már korábban igyekezett beleverni mindenki fejébe, hogy a Hazatérés nem előzményfilm lesz, kihagyják a pókcsípést, Ben bácsit se emlegetik és a „nagy erő nagy felelősséggel jár” című klisét is elfelejtik. Sokan ezt nem hitték el, de a legújabb Marvel-film bizony a Civil War után játszódik, így egy bejáratott Pókembert kapunk, aki teljes erejével azon van, hogy csatlakozzon a Bosszúállók csapatához. Aztán feltűnik egy kemény főellenség, a Vulture, akit Michael Keaton játszik és ezzel bizony megoldódik egy csapásra a Marvel minden problémája. Az előző szuperhősfilmjeikben ugyanis rettenet gyengék voltak a gonoszok, ehhez elég Ultront hozni példaként, de a legutóbbi Guardians of the Galaxy filmben Star-Lord apja is csúnyán kilógott a többiek közül.

Michael Keaton és Tom Holland párosa rendkívüli dinamikával dobta fel a Pókember filmet, elég csak a köztük lezajló autós jelenetre gondolni, a színészek szinte brillíroztak és tapintható volt a feszültség. Nem csak a főgonosz lett fenyegető és telitalálat, de Peter Parker is végre jóarc lett, aki csattogtatta a poénokat és közben igyekezett szívszerelmét, Lizt felszedni a suliban, miközben a kövér haverja azon hüledezett, hogy ő Póki. Pár változtatás mellett azért nem lehet szó nélkül elmenni, de ezek közel sem negatívumok, csak rettenet érdekesek. Alább jön a felsorolás, egy-két spoilerrel:
- Flash az előző filmekben szőke sztáratléta volt, itt tipikus nerd lett, aki DJ-zés közben égeti Petert
- Zendaya nagyon úgy tűnik, hogy tényleg Mary Jane-t alakította (Megjegyzés: a színésznő nem vörös hajú)
- A Marisa Tomei által játszott May néni helyenként furcsán hatott, mert ezúttal nem öregasszonyként ábrázolták, ennek ellenére feldobott egy-egy jelenetet
- Pókember emberfeletti reflexei ebben a filmben nem voltak jelen, ehelyett kaptunk egy mesterséges intelligenciával rendelkező ruhát, amivel még beszélgetni is tudott a hős
- Kaptunk egy hatalmas utalást arra, hogy Miles Morales is New Yorkban tevékenykedik
Az Amerika Kapitány filmekben látottakhoz, vagy épp a Vasemberhez képest Pókember új kalandjában sokkal kisebb volt a tét, előfordult, hogy Peter néniknek segített, vagy biciklitolvajokat kapott el, és Vulture is elég kisstílű volt. Viszont amellett, hogy a hálószövő közel sem a világ megmentésén ügyködött egyelőre, mégis az egyik legjobb Marvel film lett.

Talán a Hazatérés alapul vette a The Spectacular Spider-Man című animációs sorozatot is, mert abban volt hasonló az irány, azaz a fiatal Parker eljárt a suliba, csajozgatott, lazult, közben néha szívatták, de közel sem vette túl komolyan az életet. Tom Holland ezt tökéletesen hozta, a srácból simán kinézhető, hogy a forgatás alatt a Pókember kosztümben aludt, annyira lelkesen játszott. Összefoglalva a Pókember film:
- Vicces
- Látványos
- Peter Parker végre nem egy emós kamasz
- A Vulture és Rengető helyenként megtanítja kesztyűbe dudálni Pókembert
- Kapunk egy csomó utalást az előző filmekre, mondjuk Peter fejjel lefelé lógva ezúttal nem próbálkozik be a csókkal (mert túl nagy a közönség)
- Továbbviszi az Avengers sztoriját és az MCU világáról is új infókat kapunk
Értékelés? 9/10, tessék megnézni, jobb mint a Deadpool.
július 8, 2017
Ingyenes lett a Battleborn!

Sok hónapos huzavonát követően, és a csökkenő játékosbázist látva, a Battleborn készítői úgy döntöttek, hogy június 6-tól ingyenessé tették a híres hero shootert.

A döntés egyáltalán nem meglepő, manapság az online játékok jelentős hányada kerül át az ingyenesen játszható játékok piacára. Például az Eve Online vagy éppen a Team Fortress 2 is ilyen.

A Battleborn eredendően sok játékost igényel ahhoz, hogy élvezhetően lehessen játszani, ezért hogy fenn maradhasson, néhány áldozatot kellett hozniuk a készítőknek, annak reményében, hogy ismét nyereségessé tehessék a vállalkozásukat. Hogy az új játékostömeget milyen fogadtatással fogják várni a veterán játékosok, az kérdéses. Jellemzően az ingyenesen játszók tábora tele van toxikus játékosokkal és „trollokkal”, de az Overwatch szörnyű közösségét látva ez igazából nem attól függ, hogy ingyenes-e valami vagy sem.

A játék átmenet a MOBA-k és az FPS-ek között, de sokkal közelebb áll egy MOBA-hoz mint a nagykutyák, a Paladins vagy az Overwatch. A játék közben, ahogy fejlődik a karakterünk, képességeket kell kiválasztanunk, és hasonlóan a Heroes of the Storm játékmenetéhez, a képességek fogják meghatározni, hogy milyen életszínvonalunk lesz a játékban. A képességek messzemenően különböznek egymástól, és rendkívül szituációfüggő, hogy mit érdemes választanunk. Van olyan képesség például, ami sok embert sebez egyszerre, de nem üt olyan erőset, míg egy másik csak egy emberre hat, de közel fatális. Bár a választások lehetősége elég izgalmas, tudni illik, hogy már kialakultak „meták”, hogy melyik karakter miben a legerősebb, és valószínűleg ugyanazokat a szabványképességeket fogjuk választani minden meccsen, de azért jó és izgalmas érzés új dolgokkal kísérletezni. Nem tudhatjuk, hogy az ellenfél melyik szinten milyen képességet választotta, így minden meccs különbözik egymástól, és a variációk tárháza majdhogynem végtelen.

Az új fizetési modell teljes másolata a MOBA-k ingyenes modelljének, azaz hetente kapunk egy csokornyi hőst, akiket kipróbálhatunk ingyenesen, és az ingyenes hősök rotálnak hétről hétre. Ha mégis megkedveltünk egy bizonyos karaktert, akkor azt megvásárolhatjuk vagy a játékon belüli pénzért, vagy pedig egy valós összegért.

A játék mindenképpen megér egy installálást. A grafikája ugyan nem túl korszerű, de jól fut a régebbi számítógépeken is. A pörgős és izgalmas játékmenet mindenkit be fog vonzani, aki szereti az internetes játékokat, főleg azokat, akik nem tudnak dönteni a hero shooterek és a MOBA-k között.

június 10, 2017
Genius: Albert Einstein egy igazi vén kujon volt

A National Geographic egy különleges szkriptelt, valós eseményeken alapuló sorozattal kíván betörni az olyan produkciók közé, mint a drogkartellekkel foglalkozó Narcos, vagy a Harley és a Davidson fiúk. A Genius egy antológiaszéria, azaz évadonként más-más karakterekkel foglalkozik majd a műsor, a nemrég bemutatott első szezonban nem kisebb név kerül terítékre, mint Albert Einstein. A tudósok világát nagyon könnyű unalmasan ábrázolni, hiszen ülnek az asztal előtt, egyenleteket oldanak, vakarják a fejüket és közben a mindenség problémáit igyekeznek megfejteni. Szerencsére a Genius már a pilot epizódban sokat foglalkozik Einstein emberi oldalával, a románcaival és az akkori brutális politikával.

Sokszor ismételgetett vélekedés, hogy Einstein megbukott fiatal korában matematikából, ezt a tévhitet szerencsére a NatGeo sorozata már itt, a sorozat elején megcáfolja. A fiatal géniusz ugyanis igazi lázadó volt, nem csupán az iskolarendszerrel voltak komoly problémái, de Németországgal is. Jó, mondjuk a tudósnak meg kellett élnie Adolf Hitler és a nácik felemelkedését, mivel pedig Albert Einstein zsidó származású volt, ezért okozott neki néhány kellemetlen percet a fasiszta irányultságú párt. Érdekes látni, ahogy maguk a németek se vették komolyan a szélsőségeseket az elején, de aztán sajnos eléggé megváltozott a korkép az országban.

A sorozat két idősíkon játszódik, azaz kapunk egy képet az öregebb Einsteinről, aki már az egyetemen oktat – őt Geoffrey Rush játssza és a fiatalabb verziójáról, akit Johnny Flynn alakít. Mindketten korrekt munkát végeznek, Rush ráadásul egészen megdöbbentően hasonlít a tudósra. Láthatjuk, hogy milyen rebellis volt fiatalon Einstein és hogyan érett komolyabb férfivá. A két idősík a tudomány szeretetén kívül egy motívumban mutat közös pontot, mégpedig abban, hogy a címszereplő mind fiatalon, mind öreg korában iszonyúan szerette hajtani a nőket. Odáig is elment, hogy a neje mellett simán tartott volna szeretőt, Einstein szerint a két kapcsolat megfért volna egymás mellett, az embert meg amúgy se monogámiára tervezték.

A Genius elég komolyan szembeállítja a reál és humán tudományokat, Einstein személyében nem meglepő módon egy olyan embert ismerünk meg, aki az irodalommal, nyelvekkel, politikával nem igazán foglalkozik. Számára csak a matematika, fizika, az univerzum megismerése számít. Mivel másgondolkozású, ezért a pilot egyórás játékideje alatt is vannak a karakternek komoly összetűzései, ezek javára elgondolkodtatóak.

Manapság olyan világot élünk, hogy a tudósok között is előfordulnak szupersztárok, akiknek minden megmozdulását figyeli a sajtó. Ott van a komoly betegséggel küszködő Stephen Hawking, vagy éppen Neil deGrasse Tyson, akik igazi ismeretterjesztő személyiségek. Einstein megelőzte a korát, hiszen munkásságával már a XX. század emberét is le tudta nyűgözni, közelebb tudta hozni a közvéleményhez a tudományokat. Nyilván a hírneve meg hozta magával a női rajongókat. Érdekesség, hogy köztük is voltak nagy koponyák azért, hiszen a sorozatban feltűnik Mileva Maric, Einstein egyik volt felesége, aki a zürichi Polytechnik matematika és fizika szakán sorrendben a második olyan női hallgató volt, aki végezni tudott.

A NatGeo sorozata egyébként abszolút korhű, a jelmezek és a díszlet teljesen magával ragadja az ember, olyan, mintha tényleg ott lennénk a szereplőkkel, Németországot, Svájcot és Olaszországot bebarangolva. A történet eddig gyengébb, habár Einstein fiatalkorát elég szórakoztatóan mutatja be a produkció. Hiányzik viszont a műsorból egy tényleg megrázó konfrontáció, ami beindítja az eseményeket és igazán izgalmassá teszi a Geniust. Mindemellett a rendezés abszolút elsőosztályú, ami főleg Ron Howardnak köszönhető, a készítő ugyanis olyan filmeken dolgozott korábban, mint az Egy csodálatos elme, az Apollo 13 és a Da Vinci kód.

A Genius már azzal újat mutatott a nézőknek, hogy Einsteint nőcsábászként mutatta be, a politikai korkép, a helyenkénti keménykedés, és az életrajzos hangulat pedig abszolút kötelezővé teszi a NatGeo sorozatának követését. Főleg az olyan nézőknek, akik szeretik a tudományokat. A Genius az „Einstein, His Life and Universe” című könyvet dolgozza fel, melyet Walter Isaacson írt, az első évad 10 részes lesz, a másodikat pedig már berendelte a csatorna szerencsére. Értékelés: 7/10

(Disclaimer: A készítők elmondása szerint nem fognak minket a sötétben tartani azzal kapcsolatban, hogy ki lesz a 2. évadban a Genius főszereplője, már az évadzáróban lerántják erről a leplet, szóval nem kell izgulni.)

április 27, 2017
Ezek lesznek a legérdekesebb májusi képregénymegjelenések

Közeleg a nyár, mi jobbat tehetne az egyszeri geek a képregényolvasásnál, így rovatunkban most összeszedjük azokat a füzeteket, amelyek a legérdekesebbnek tűnnek májusban. Persze nem csak a szuperhősrajongóknak kedvezünk, lesz itt Mass Effect, Star Trek és Predator is, hogy a tősgyökeres sci-fi olvasók is jól érezzék magukat. Fontos leszögezni, hogy ezek a képregények angolul válnak elolvashatóvá hamarosan, de digitális formában simán és viszonylag olcsón beszerezhetőek a különböző cégek webshopjaiban.

Marvel

Az egyik legismertebb képregénygyár nagy újdonsága a Secret Empire című esemény lesz, ennek első számában Amerika Kapitány mutatkozik be a Hydra fejeként. A hősök feladata az lesz, hogy összefogjanak az új zsarnok ellen, aki újfent romba döntheti a világot. Ez a füzet kap egy kvázi spinoffot is, hiszen a Secret Empire: Uprising első számában a különleges ügynök, Fekete Özvegy előtt áll a feladat, hogy összeszedjen pár embert, aki Steve Rogerst eltángálhatja. És hogy mi a csavar az egészben? Fiatal szuperhősök tűnnek fel a képregényben. Nem lesz egyszerű dolguk, hiszen a Kapitány azért elég nagy múlttal és rengeteg tapasztalattal rendelkezik. A Secret Warriors első száma a SHIELD ügynökeinek szempontjából mutatja be a Marvel új eventjét, ők egy inhumanekből álló mutáns gárdát raknak össze, hogy segítsék a gonosz elleni harcot.

Májusban megjelenik még az All-New Guardians of the Galaxy, melyben az őrzők újfent összeállnak – egy kis szünet után -, hogy megmentsék az univerzumot a pusztulástól. Érdekesség, hogy saját képregénysorozatot kap Rocket mellett Star-Lord is, ez lesz a Star-Lord Annual, valamint jön az I Am Groot is, ez utóbbi érdekessége, hogy a mini Groot főszerepel benne. A Marvelnél látják, ezek szerint, hogy érdemes ráfeküdni erre a cukiskodó vonalra, mert az olvasók kajálják a dolgot. Az X-Men világából Jean Grey jelentkezik saját füzettel, Cable is egy alternatív dimenzióban találja magát, de új sorozattal jelentkezik Luke Cage is, és hamarosan megjelenik a Zombies Assemble, melyről itt írtunk külön hírt. Röviden arról van szó, hogy Tony Stark szülinapi buliját élőhalottak támadják meg és még Thor is átváltozik.

DC

A Marvel nagy vetélytársa, a DC is egy komolyabb event beröccentésével készül májusban, hiszen a Teen Titans Annualben felvezetik a Tini Titánok és Deathstroke közelgő összecsapását. A Trinity Annual viszont még ennél is érdekesebbnek tűnik, hiszen abban Lex Luthor bajba kerül és a Justice League segítségére szorul rá. A Wonder Woman Annual első száma is jövő hónapban jelenik meg, ez afféle antológia lesz, rövidebb és nagyjából különálló történetekkel. A füzetből többek között azt is elolvashatjuk, hogy miképp találkozott Diana először Batmannel és Supermannel. A Bane: Conquest elég elborult ötletet vet fel, Batman nagy ellensége ugyanis bűnözőkből álló birodalmat készül felépíteni benne. Mindemellett jön még az Injustice 2 első száma is májusban, a béke fenntartásával küszködő Denevéremberrel és a despota Supermannel a főszerepben. A nemrég bejelentett és széthype-olt videójáték már az első részéhez kapott képregényes támogatást, jól teszi a DC, hogy ilyen sokféleképp építi az univerzumát.

Image

A cég nagy eseményt ünnepel, hiszen jön az egyik leghíresebb karakterük, a Spawn 25. évfordulója, ezen alkalomból Spawn: 25th Anniversary Director’s Cut címmel adnak ki egy rebootot. Az Image másik nagy dobása, hogy visszahozzák a Youngbloodot, mely egy szuperhőscsapat ténykedéseit mutatja be, most éppen egy eltűnt világmegmentőt keresnek a főszereplők. Mindemellett jön még a Paklis, mely egészen érdekesen hangzik, az emberi sorsot feszegeti az új képregény, mely egy antológia lesz.

IDW

Az IDW egy egészen furcsa ötlettel állt elő, ők ugyanis elkészítik egy csomó ismert karakter és történet Funko Univerzumban játszódó verzióját. Így jön a Ghostbusters, akik egy élőhalott nindzsával harcolnak meg, de érkeznek még Shredder müzlitől tartó Tini Nindzsa Teknőcök, az X-Filesban Scully és Mulder járnak utána titokzatos UFO-jelenéseknek, és ne feledkezzünk el Judge Dredd Funkós változatáról se, aki ebben, az aranyosabb formájában is megmutatja, hogy ki a törvény jobbkeze. Amit még érdemes megemlíteni az IDW részéről, az a Star Trek: TNG: Mirror Broken első száma, mely szintén májusi megjelenést kapott, ebben Jean-Luc Picard gonosz mása tör az ISS Enterprise fedélzetére, hogy uralmat szerezzen magának a hajón, érdekes kis utazásnak tűnik ez a Mirrorverse-be.

Dark Horse

Több videójátékos képregény megjelenésére kell számítaniuk az olvasóknak májusban a Dark Horse részéről, hiszen jön a Bioware játékában, a Dragon Age univerzumban játszódó Dragon Age: Knight Errant első száma, ezt főleg a játék rajongóinak ajánljuk. A Mass Effect: Discovery a frissen megjelent Andromedához köthető és nem meglepő módon egy felfedezésről, na meg egy beépített misszióról szól. Emellett jön még a Predator: Hunters, melynek első száma arról szól, hogy a predátorok sok-sok év vadászat után a vad szerepkörében találják magukat.

Boom! Studios

Rögtön egy klasszikusabb horrorsztorival nyitunk a Boom! Studios esetében, hiszen jön a Destroyer első száma májusban, ebben Victor Frankenstein utolsó leszármazottja elveszíti a gyerekét egy rendőri lövöldözésben, ami a sötét tudományok útjára tereli. Merthogy mit tesz a nő? Na, mit? Hát, megpróbálja feltámasztani a gyerkőcöt. Májusban a képregénycég jóvoltából megjelenik a Power Rangers Annual is, ebben Tommy miatt új kalandokba keverednek a szuperhősök, de megjelenik még a Misfit City is, mely egész érdekesnek hangzik első olvasásra, hiszen egy oldschool kincsvadászatról fog szólni a füzet első száma.

(Cikkünk az io9 bejegyzése alapján készült.)

április 26, 2017
The Leftovers évadpremier: És harmadnapon feltámadt

Napjaink legalulértékeltebb drámasorozata a The Leftovers, melynek harmadik, befejező évada április 16-án mutatkozott be az HBO-n. Ez az a történet, amely képes az embert egy derűs nyári napon is kegyetlenül lehúzni, ugyanis mind a történet, mind pedig a karakterek rendkívül depresszívek, de cserébe jól megírtak. Damon Lindelofék szériája az első évad után a másodikban még magasabb minőséget hozott, simán ki lehet jelenteni, hogy a 2. etap összes része oktatott. De olyan szinten, hogy a Lost nézői simán nosztalgiát érezhettek, ugyanis legutoljára az ABC klasszikusa tudott ennyire csontig hatoló sztorit prezentálni. Most a 3. évad premierje se okozott csalódást szerencsére, a The Leftovers megint odacsapott.

Az új rész konkrétan egy olyan, 1800-as években játszódó jelenettel kezdett, mely a fehérbe öltözött Guilty Remnants szekta elődjeit mutatja be, mindenféle dialógus nélkül. A készítők elmondása szerint ezt a cold opent rövid időbe telt leforgatni, mindössze három és fél napba, ellenben több hónapos tervezgetés előzte meg a forgatást. A kosztümök és maga a helyszín tényleg tökéletesen korhű lett, 2-3 perc alatt együtt lehetett érezni annak a kornak a hátrahagyottjaival. És talán ezért is érdemes dicsérni legfőképp a The Leftoverst, mert nagyon okosan építették fel az írók a sorozatot, mely már az első évadában sokkal jobbra sikerült, mint az alapul szolgáló regény, melyet Tom Perrotta írt.

Ennek megfelelően az évadpremierben vissza-visszanyúltak az előzményekhez, főleg a főszereplő, Kevin 2. évados feltámadása borzolta a kedélyeket, de egy emlékezetes karakter is visszatért az 1. szezonból. Az epizód ahhoz képest, amit várni lehetett, igencsak optimista hangvételűre sikeredett, pedig Liv Tyleréket az elején aránylag brutális módon törölték ki a szériából. A háttérben ráadásul ott rejtőzött egy következő fenyegetés, hiszen a Christopher Eccleston által alakított pap újfent valami eseményt vár, melynek hatására a templomja úgy megtelik, hogy az emberek be se férnek az épületbe.

Kapunk mindent, ami a The Leftoversre amúgy is jellemző: fanatikusokat, tömegverekedést, egy csomó vallási és misztikus kérdést, ami azonban a legörömtelibb, hogy a tetejében még egy iszonyú cliffhangert is. Ami után az ember rögtön nézné tovább az évadot. A már említett Lost óta nem nagyon volt ilyen, hogy egy sorozat ennyire keményen beültesse az embert a hintába, de az HBO drámájának sikerült. Mindemellett muszáj kiemelni a színészeket is, Eccleston mellett Justin Theroux és Carrie Coon is lubickolnak a szerepükben, ráadásul ebben a szériában is fontossá vált a karaktereknek otthont adó város, Miracle is. Ez ugye egy olyan település, melyet az elragadtatás megkímélt, így innen senki nem tűnt el, de egyéb csodák is történtek a városkában.

Jó egyébként látni, ahogy a szereplők nagyjából túl tudtak lépni azon, hogy a népesség 2 százaléka szőrén-szálán eltűnt, bár azért eltelt pár év azóta. Érdekes lesz azt is megfigyelni, hogy az írók kezdenek-e az első évados, nagy hype-ot kiváltó próféta gyerekével, akit Kevinék örökbe fogadtak. De a harmadik évad premierjének nagy tanulsága, hogy a The Leftovers készítői senkit és semmit nem felejtenek el, bármikor visszarángathatnak a szériába egy-egy olyan elemet vagy karaktert, akiről mi már régen elfeledkeztünk.

A The Leftoversben a legdrámaibb pillanatokban mindig feltűnik egy, a sorozathoz komponált szám, melyet Max Richter alkotott meg. A produkciónak ez a motívum legalább annyira a védjegyévé vált, mint a depresszív hangulata. Rengeteget, legalább 1-2 pontot hozzátesz mindig az értékelésnél, ha ez a zene elhangzik az épp aktuális részben.

A sorozatról Damon Lindelofék elmondták, hogy könyves szerkezetben képzelik el a történet elmesélését. Az első évad a bevezetés, a második a tárgyalás, a harmadik a befejezés. Így számíthatunk arra, hogy a következő hetekben a készítők rendesen lezárják majd a szálakat. Az biztos, hogy iszonyú nagy, mondhatni tökéletes élmény volt újfent The Leftoverst nézni. Értékelés: 10/10

április 20, 2017