Címke: adaptáció

  • Megjelent a júniusi Galaktika! Csak nálunk a Galaktika webshopján!

    A Galaktika magazin júniusi számában befejeződik a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas SF-nagymester, Jack Vance kisregénye, „A kiépített ügynök”. Varga Csaba Béla novellája az űrbe is velünk tartó isteneinkről ír, különleges szemszögből: történetének narrátora ugyanis egy fa. Gregory Benford Theodore Sturgeon-emlékdíjra jelölt elbeszélése alvás közben sajátos kapcsolatot létesít emberek között. Andrej Iljics Dajcs fiatal hősének nehéz gyermekkor jutott, ez azonban semmi ahhoz képest, ami nagyapja üresen maradt házában vár rá. A havi retró a német SF atyjának, Kurd Lasswitznak a humoros írása a nagybani álomkereskedelem hátulütőiről szól.

    címlap: Francisco Badilla

    A központi tudományos rovat a második Föld utáni kutatás nehézségeit veszi górcső alá. Vajon melyik csillagrendszerben találhatunk rá szülőbolygónk emberi életre alkalmas hasonmására? Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy grafikusról, aki a tegnap és a ma népszerű popkulturális közegéből a holnap fosszíliáit alkotja meg; a koronavírus vakcina fejlesztéséről; egy nemzetközi együttműködéssel készült Merkúr-szondáról, mely már útnak is indult; és a Radiohead zenei jövőálmairól. A képregény James Hilton világhírű regényének, A Kék Hold völgyének adaptációja, annak is a második része.

    A magazin XL-változatában egy újabb Hugo-díjas SF-nagymester, James E. Gunn tévésorozatként is ismert regénye veszi kezdetét, a Halhatatlanok. Benne váratlan mutációnak köszönhetően egy ember örökéletűvé válik, és azonnal meg is indul a hajsza csodatevő véréért.

    A Galaktika 363. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Interjú Kolláth Anna Laura, a Tokióban ébredek című könyv fordítójával

    Anna Cima több díjjal jutalmazott könyve, a Tokióban ébredek végre magyarul is olvasható. Interjú készült a kötet fordítójával, Kolláth Anna Laurával.

     

    Mund Katalin: Hogyan lettél műfordító?

     

    Kolláth Anna Laura: Korábban is fordítottam már, de a műfordítással először 2017 tavaszán találkoztam a Cseh Centrumban, ahol ebben az időszakban voltam gyakornok. 2017-ben és 2018-ban részt vettem a Németh László műfordítói táborban is, ami kimondottan a környező országok irodalmaira fókuszál. A Tokióban ébredek az első teljes kötetem, a megjelenését pedig a Susanna Roth műfordítói pályázat 2019-es magyarországi kiadásának köszönhetem, mert a pályázat győzteseként kaptam lehetőséget arra a Metropolis Media kiadótól, hogy lefordítsam az egész könyvet.

     

    K.: Mit szeretsz ebben a munkában?

     A. L.: A saját szempontjaimat figyelembe véve: szórakoztat és nem hagy ellustulni az az állandó kreativitás és kutatómunka, ami egy jó fordításhoz mindig szükséges. Ugyanennyire földhözragadt, de nekem fontos dolog, hogy szinte akkor és onnan dolgozom, amikor szeretnék. A Tokióban ébredek egy részét nemzetközi gyorsvonatokon, képtelen időpontokban fordítottam le.

    Nem utolsósorban pedig megtiszteltetésnek érzem, hogy remek írók magyar hangja lehetek, és hozzájárulhatok, hogy a magyar olvasók megismerhessék egy másik ország irodalmát.

     

    K.: Honnan hallottál Anna Cima munkájáról?

     A. L.: Először a fent említett Susanna Roth pályázaton, mert itt 2019-ben a Tokióban ébredek négy fejezetét kellett csehről magyarra fordítanunk. Más könyve még Csehországban sem jelent meg, de állítólag már dolgozik a következőn.

     

    K.: Mi tetszik ebben a regényben? Ha tetszik:-)

     A. L.: Leginkább az, hogy univerzális, nem kell Japán-rajongónak lennünk ahhoz, hogy a történetet élvezzük. (De nem árt, ha némi megértéssel viseltetünk irántuk.) A könyv feldob néhány filozofikusabb témát, de olvasható kalandregényként, szerelmi sztoriként, valamennyire még japán és cseh kulturális kézikönyvként is.

    A cseh nyelv sajátosságai miatt az eredetiben jobban kidomborodott, de őszintén remélem, hogy a magyarban is érezhető maradt a mesélő Jana jellegzetes nyelvhasználata, ami egyszerre flegma és intellektuális.

     

    K.: Mi okozott kihívást a fordítás során?

     A. L.: Mivel a könyv Tokióban és Prágában játszódik, én pedig sem japanológus, sem prágai lakos nem vagyok, a japán reáliák és időnként a prágai szleng. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem fordultak volna elő lépten-nyomon a szövegben. Így viszont a fordítás alatt 13 oldalnyi kérdést írtam össze egy egyre kaotikusabbá váló Word fájlban, amiket Anna Cimával, a budapesti Japán Alapítvány munkatársaival és a prágai barátaimmal rágtunk át.

    A szleng szépsége, hogy a két prágai barátnőm sokszor máshogy interpretálta ugyanazt a kifejezést (valószínűleg a maguk módján mindketten helyesen), a Bukáč becenevű kocsmáról pedig egyikük sem hallott. (Ha valaki esetleg szeretné meglátogatni a könyv helyszíneit, amikor Prágában jár: a Bukowski’s Barról van szó a Žižkov városrészben.)

    Ahogyan írtam, alapvetően szórakoztat az utánajárás egy-egy szöveg kapcsán, de még szakfordítóként sem pepecseltem soha ennyit egy szöveg részleteivel.

     

     

    K.: Mi okozott sikerélményt, örömet a fordításban?

     A. L.: A legjobban talán annak a kihívását élveztem, hogy magyarul is meg kellett találnom a különböző szereplők stílusát, mert más és más a szóhasználata Janának, Akirának vagy Kavasita novellájának.

     

    K.: Téged egyébként érdekel a japán kultúra, irodalom?

     A. L.: Töredelmesen bevallom, hogy a japán kultúra korábban nem vonzott különösebben, de épp ezért nagyra értékelem, hogy legalább a könyvben lévő információkkal gazdagabb lehettem.

    Egy-egy nagyobb fordítás alatt egyébként hajlamos vagyok monomániásan ugyanazt az albumot hallgatni, ezúttal a Japanese Instrumental Cinema Funk, Breaks & Beats című mix talált meg a YouTube-on. És Murakamihoz is megjött a kedvem, ha már állítólag Anna Cima is az övéhez hasonló stílusban ír.

     

    K.: Hogy viseled a karantént? Dolgozol-e most is valamilyen műfordításon?

     A. L.: Szerencsére jól, mert a munkám egy részét eddig is otthonról végeztem, a másikat pedig szintén meg tudtam oldani online. Most egy Üröm munkacímű cseh fantasy-sorozattal barátkozom, ami remélhetőleg hamarosan szintén megjelenik a Metropolis Media kiadónál.

     

     

    Vélemények a könyvről:

    Librarius: https://librarius.hu/2020/04/07/anna-cima-tokioban-galaktika/

    Riley E. Raines blogger: http://rileyeraines.blogspot.com/2020/03/tokioban-ebredek-kritika.html

     

    A könyv megrendelhető webshopunkon:

    https://galaktikabolt.hu/termek/tokioban-ebredek/

  • Olvassátok el, Jodi Taylor ingyenes novelláját – A Nagy Vécépapír Válság

    Szente Mihály (a Semmi lány és a St. Mary sorozat fordítója), csatlakozva Jodi Taylor felajánlásához, ingyen fordította le az írónő legújabb novelláját. Akik szeretik a St. Mary krónikák könyvsorozatot, azoknak mindenképp érdemes elolvasnia, ezt a kilenc oldalas kis történetet, de mindenki más is jól szórakozik majd rajta.

     

    Jodi Taylor jegyzete

    Ez az írás egy aprócska ötletből nőtt ki, ami akkor fogant meg a fejemben, amikor valami egészen máson töprengtem. Az ilyesmi gyakran megesik velem. Mára hivatalossá vált, hogy elvesztettem az uralmamat a derékbőségem, a hajam, a hólyagom és a gondolataim felett. Nem sok maradt, mi? Na mindegy, ahogyan a kedves olvasó nyilván kitalálta, ezt a rövidke történetet az a röhejes viselkedés ihlette, amivel mostanság a vécépapírhoz viszonyulunk.

    Mert mi lenne, ha rászánnék egy pillanatot a közel teljes székrekedés előnyeinek magasztalására…? Hah! Nesze neked, orvostudomány!

    De térjünk vissza a normalitás talajára!

    Eredetileg pár sor lett volna – Markham, az análszonda és a szárított víz története –, de egyre bővült. Tényleg, ma már azt sem tudom uralni, hogy hány szót írjak le!

    Számítok rá, hogy a szerkesztőm első kérdése az lesz: ez hol helyezkedik el a St. Mary idővonalán? A válasz máris kész: bármelyik korszakban játszódhat. Csak azért írtam, hogy elűzzem az unalmat.

    Jelen pillanatban kijelenthetem, hogy az önkéntes karantén nem sok változást hozott az életstílusomban. Sosem tartok ennivalót a házban. Sem vécépapírt. Ritkán megyek el itthonról, és az emberek jellemzően kerülnek. Vagyis, nálam nincs jelentős változás.

    Szóval, itt az írás. Hogy karcolat legyen, túl hosszú. Hogy novella legyen, túl rövid. Úgyhogy, a műfaj meghatározását az ügynökömre, a szerkesztőmre és a kiadómra hagyom, szenvedjenek vele ők!

    Vigyázzatok magatokra!

     

    A teljes novelláért kattintsatok a képre.

    Jodi Taylor – A Nagy Vécépapír Válság

     

    Ne feledjétek, hogy most elképesztő akcióban tudjátok megvenni, a sorozat részeit. Kettőt egy áráért!

    https://galaktikabolt.hu/termek/st-mary-kronikak-hianypotlo-akcio-2/

  • Megjelent a májusi Galaktika! Csak nálunk, a Galaktika webshopján!

    Kedves olvasóink, ne feledjétek a Galaktika magazin jelenleg újságárusoknál nem kapható, csak a www.galaktikabolt.hu oldalon lehet megrendelni és előfizetni.

    A Galaktika magazin májusi számában új folytatásos kisregény indul: a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas SF Nagymester Jack Vance „A kiépített ügynök”-e, egy vérbeli James Bond-történet futurisztikus eszközökkel és technológiákkal. Varga L. László „Feltámasztás”-a korábbi novellájának, a „Helygép”-nek a hőseit indítja új kalandra az időben, míg az angol Gareth D. Jones írása is egy korábban megjelent mű folytatása, és egyben világpremier a Galaktikában. A Kurd Lasswitz- és Német SF-díjas Helmuth W. Mommers a virtuális ingatlanközvetítés jövőjét festi meg, míg Makai Máté a halhatatlanság előnyeit és hátrányait boncolgatja. Az orosz Roman Kulikov, a Kiket a Zóna egybekötött… című S.T.A.L.K.E.R.-regény társszerzője ezúttal egy saját, természetfölötti világba kalauzolja el erős idegzetű olvasóit. A havi retró J. Virág Béla elbeszélése a világvégével szembesülve is egymás vesztére törő emberekről.

    borítókép: Mike Winkelmann

    A központi tudományos rovat a vírusveszélyről szól mai világunkban. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt kartonból készült szobrokról, a Csernobil környékén kitört erdőtüzekről, otthonról nézhető színházi előadásokról, a tervezett nemzetközi holdállomásról és a kanadai Rush együttes csajkovszkiji ihletésű disztópiájáról. Új képregény is indul, James Hilton A Kék Hold völgye című regényének adaptációja.

    A magazin XL-változatában befejeződik Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának első kötete.

    A Galaktika 362. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Iron Sky – Dictator’s Cut most ingyen nézhető a film, amíg a könyv megjelenik magyarul

    Ha valaki még nem ismerné az Iron Sky című remekművet, az egy olyan élményt dob el magától, ami nem mindennapi. A film hátterét több elmélet is megalapozta, amelyek mind a bukott Harmadik Birodalom túlélését vetíti elénk. Ilyen például az USA titokzatos antarktiszi expedíciója (Highjump hadművelet), mely elmélet szerint az Antarktiszon elbújt náci tiszteket, sőt magát Hitlert akarták elkapni (Hitler holttestét soha nem találták meg).

    Német mérnökök és tudósok elképesztő eredményeket értek el, a II. világháború alatti rakéta-technológia kutatásokban, többek között ezek az eredmények és kísérletek adtak táptalajt, olyan elméleteknek mint, hogy a nácik a Holdra, sőt egyenesen a Marsra telepítettek bázisokat és várják a nagy visszatérés lehetőségét.

    Aki olvasta Johanna Sinisalo eddig egyetlen magyarul megjelent könyvét, A Nap Magját, az tudhatja, hogy az írónő könyve tele lesz extravagáns túlzásokkal és elképesztő morbid humorral és szarkazmussal. A film komolyan veszi magát, és éppen ettől lesz tragikomikus az egész.

    A filmet most ingyen meg lehet nézni, Vimeón vagy a film honlapján. Itt a Vimeós linket találjátok meg. Készüljetek fel a könyv érkezésére a film megtekintésével.

    Külön felhívnám a figyelmet, a roppant humoros Dictator’s Cut megnevezésre, amit a rendezői változat kapott. 😀

    Nézd meg a könyv  trailerét is, melyhez a finn filmkészítők adták az anyagot, a filmből.

     

     

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számában befejeződik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer szerzőjének folytatásos kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Carlos M. Federici novellája egy „kislányról” szól a Marson, aki már nagyon várja a tavaszt, Bodor Ároné ugyanakkor egy sebesült kisfiúról, akit apja próbál mesével elaltatni. Makszim Vaganov S.T.A.L.K.E.R.-története egy igen veszélyes anomáliával szembesíti kalandozóját, Holló-Vaskó Péter és Solymár András közös írása pedig különös, emlékezetes módon érzékelteti a vallások közötti különbségeket. A havi retró Arthur Leo Zagat elbeszélése egy valóságos bolygóközi háborúról, amely a Merkúr tűzforró világán tör ki.

    Galaktika 361

    A központi tudományos rovat a nem nukleáris szuperbombákról szól. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az elektromos autók akkumulátorainak sorsáról a hulladékfeldolgozásban, egy mini konyhakertről a lakásban, egy rendhagyó kortárs színielőadásról, a kupolavárosok építésének és karbantartásának nehézségeiről, valamint egy interjú is a S.T.A.L.K.E.R.-sorozat két szerzőjével, Roman Kulikovval és Jezsi Tumanovszkijjal. A képregény Isaac Asimov „Fényvers” című novellájának adaptációja, Csordás László rajzaival.

    A magazin XL-változatában a lengyel Jerzy Żuławski klasszikus Hold-regényének, az Ezüstös mezőkönnek első részével találkozhatnak az olvasók, egy viszontagságokkal teli expedíció történetével.

    A Galaktika 361. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

    Galaktika 361XL

    A legújabb S.T.A.L.K.E.R könyv íróival készült interjút részletét, elolvashatjátok ITT.
  • Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval a legújabb S.T.A.L.K.E.R. könyv íróival

    Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval

     

    Az áprilisi Galaktikába, mindenképp érdemes beleolvasni, mert az írópárossal készült teljes interjút ott tudjátok elolvasni. A magazin kizárólag webshopunkon már elérhető, más módon nem kerül forgalomba.

     

    Mund Katalin: Hogyan s miért lettek írók?

     

    Jezsi Tumanovszkij: Korán elkezdtem olvasni, beiratkoztam az összes olyan könyvtárba, ahová egyedül el tudtam menni. És már az általános iskola első osztályában magabiztosan vágtam rá a kérdésre, hogy mi akarok lenni: sci-fi író. Persze a fejemet kitöltő ostobaságot hamar félresöpörte az élet, viszont amikor – már felnőttként – az első lehetséges alkalommal úgy döntöttem, hogy indulok egy irodalmi versenyen, meglepetésemre megkaptam az első helyezést. És azóta már nem félek megmutatni másoknak a szövegeimet. Ezt a művet közzétették egy rövid történeteket tartalmazó antológiában, később pedig megtaláltam az interneten magyar nyelven is. Irodalommal ténylegesen csak azután kezdtem komolyan foglalkozni, hogy Roman Kulikov javasolta, írjunk egy könyvet együtt. Addig a pillanatig még csak eszembe se jutott, hogy regényt írjak.

     

    Roman Kulikov: Sohasem terveztem tudatosan, hogy író legyek, bár mindig csodáltam azokat a szerzőket, akik emberek ezreit tudják elbűvölni a fantáziájukkal. Még tinédzserkoromban különféle, a képzeletemben megszülető jelenetekkel töltöttem meg a jegyzetfüzeteimet, de ezeket nem volt elég bátorságom összefüggő teljes egésszé formálni. Csak miután egy irodalmi pályázaton díjat nyertem ilyen rövid történetekkel, és sok lelkesítő véleményt kaptam az olvasóktól, döntöttem el, hogy írok egy könyvet. Első könyvem, a Progulka Limi (Lima útja) szövegét elküldtem néhány kiadónak. Legtöbbjük visszautasított, és már-már feladtam, amikor egy reggel, elektronikus levelezésemet megnyitva, a vágyott sorokat olvashattam: „Könyve elnyerte a tetszésünket. Meghívjuk a kiadóhoz, hogy megkössük a szerződést.” Azonnal megrendelték a folytatást is, plusz felajánlottak egy szerződést két további kötetre: felkértek, hogy írjak egy újragondolt változatot az Ogyisszei kapitana Blada (Blood kapitány odüsszeiája) című regényből, a nemes lelkű űrkalózról a kozmoszban. Később, tapasztalatokat szerezve, úgy döntöttem, itt az ideje megírnom a S.T.A.L.K.E.R. sorozat egyik könyvét (amit Jezsivel közösen alkottunk).

     

    M. K.: Mi adta az inspirációt a stalker-témában? Miért választották ezt az univerzumot?

    T.: Ezt elég nehéz megmagyarázni, de megpróbálom. Gyakran hallani, hogy ez az egész egy posztapokaliptikus képzeletvilág. Valójában viszont a volt Szovjetunió lakosai számára oly jól ismert „posztap” valóság testesül meg a játékban. És ezzel nem csak a valóban megtörtént csernobili katasztrófára utal. A játékos sétálgat egy kihalt világban, egy, a 90-es években ténylegesen széthullott országban. Ezen a helyen öntudatlanul is egymásba fonódik az ember tudat alatti vágya az önpusztítás iránt; a Szovjetunióval együtt elveszett csendes, békés élet iránti nosztalgia; valamint a fantasztikus elképzelések sora, ami dinamikát és veszélyérzetet ad ehhez az egészhez. Gyilkos egy koktél. Azt még sokan és hosszasan fogják értékelni, minősíteni, hogy az ukrán GSC társaság fejlesztői és Szergej Grigorovics mit is alkottak valójában. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb dolog, mint egyszerűen kiadni egy sikeres játékot.

    Irodalmi szempontból a játék világa, ami alapján sok ember elkezdte megírni első történeteit, egyrészt mély és ismeretlen, másrészt eléggé körülhatárolt, és ezzel lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen emberi problémát megragadjunk és a lehető legkomplexebb módon feltárjuk a szövegben. Ráadásul a még kiadatlan játék rajongójaként én is enyhíthettem a bennem ébredező türelmetlenséget azzal, hogy hangot adtam a játékkal kapcsolatos várakozásaimnak a történeteimben.

    K.: Már többször is próbáltam megválaszolni ezt a kérdést, de még mindig nem értem pontosan, miért annyira vonzó számomra ez az univerzum. Tudom, hogy a játék első videója megfogott, és megváltoztatta az egész életemet. A S.T.A.L.K.E.R. játék indította el az irodalmi karrieremet: részt vettem egy pályázaton, új barátokat szereztem, és az első olvasóimat, akik segítettek megtenni a következő, merész lépéseket. A szabadság és a kaland addiktív légköre, a lehetőség, hogy az légy, aki csak akarsz, és nem az, amit a társadalom rád erőszakol. Úgy gondolom, nemcsak én választottam ezt az univerzumot, de ő is kiválasztott engem.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kiket a Zóna egybekötött…

    M. K.: Játszanak számítógépes játékokkal?

     T.: Természetesen. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még az első komoly RTS-re, a Dune II-re. Nagy rajongója vagyok Frank Herbertnek, és a Dűne jól ismert világa a játékban esélyt sem adott fiatalkoromban, hogy kihagyjam. Nappal tanultam és dolgoztam, éjszakánként pedig bázist építettem, óvtam a homokférgektől, és gyűjtöttem a fűszert. J

    Aztán jött az UFO, az Unreal Tournament és sok gyönyörű, körökre osztott stratégia. Az Unreal után a stalkeres lövöldözős játék volt az első a „lövöldék” között, ami komolyan magával ragadott. Igaz, idősebb korban kevesebb idő jut játékra, de a WoT-ot néha még mindig előveszem. Azt hiszem, a stalker-játék sokkal több rajongóval bírna, ha multiplayer formátumban létezne. A számítógép ellen játszani már tizenöt évvel ezelőtt is eléggé untatott.

    Romannal már átbeszéltük, hogy is nézne ki a S.T.A.L.K.E.R., ha az EVE Online mintájára és arculatával készülne. Sajnálom, hogy ez csak a mi képzeletünk szüleménye.

     

    K.: Magától értetődik. A műfajok közül az FPS-eket szeretem leginkább, de a többit sem kerülöm. Elsősorban figyelemelterelés és lazítás céljából játszom. Természetesen nem vagyok profi, de az online csatákban sokaknak adhatnék előnyt. Mindig érdeklődéssel figyelem a játékipar híreit, megnézem a videókat, és lehetőség szerint kipróbálom, ami érdekel. Nagyon szeretem azokat a kooperatív rendszereket, ahol csapatként kell együttműködni. A kedvenceim között szerepel a Left 4 Dead, a Call of Duty és természetesen a S.T.A.L.K.E.R. Örömmel tölt el, hogy kapcsolatba léphetek a fejlesztőkkel, amikor felmerül egy ilyen lehetőség. Arról álmodozom, hogy létrehozzam a saját játékomat, vannak hozzá ötleteim.

     

    A teljes interjúért és fantasztikus novellákért vegyétek meg a Galaktika áprilisi számát.

    Galaktika 361

  • Vedd kezedbe a Galaktika magazint!

    Szívügyed a magyar és a külföldi fantasztikus irodalom? Akkor itt a lehetőség, hogy te is csatlakozz Magyarország egyik legrégebbi olvasótáborához, a Galaktika kitartó és összetartó közösségéhez.

    A koronavírus által kialakult helyzet miatt a Galaktika legújabb számát nem terjesztjük újságárusok vagy más külső partnereken keresztül, csak nálunk tudjátok megvenni online vagy a szerkesztőségben. Ha szeretnél hozzájutni a következő lapszámhoz, akkor fizess elő még most, így biztosítva magadnak, hogy ne maradjon ki egy se a gyűjteményedből.

    Csatlakozz te is az #olvassotthon #maradjotthon mozgalomhoz.

    Fizessetek elő, még ma!

    Előfizetések

    Kövessetek minket facebook oldalunkon és iratkozzatok fel a Galaktika bolt és a blog hírlevelére is.

  • Metropolis Media – lehetséges változások a tavaszi megjelenésekben

    Amint bizonyára mindenki tudja már akinek a naptárjába fel volt jegyezve a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál időpontja, hogy az eseményt a március 11-én meghozott kormányrendelet értelmében el kellett halasztani. Sajnos ez mindenkit érint olvasókat és kiadókat szerzőket és más munkatársakat egyaránt. Szeretnénk egy kis összegzést adni, milyen változásokra lehet számítani a kiadó ütemtervében.

     

    Jelenleg az áprilisi megjelenéseket nem toljuk el azonban ez változhat! Az alábbi kötetek vannak jelenleg tervben:

    Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (GFK/Latte)

     

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása (Popcorn)

    Szergej Lukjanyenko: A szabadság íze – Összegyűjtött novellák I. rész (GFK)

    Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! (Szépirodalmi Könyvek)

    Jodi Taylor: Múlt vagy soha – St. Mary krónikák 5. rész (GFK)

    Arthur C. Clarke: 3001: Végső Űrodüsszeia (GFK)

    Márciusban megjelentek alábbi köteteink:

    Kir Bulicsov: Az utolsó háború

    Roman Kulikov, Jezsi Tumanovszkij: Kiket a zóna egybekötött

    Ami még érkezik:

    Anna Cima: Tokióban ébredek

     

    Mivel még nem tudni, hogy milyen korlátozások lesznek még amiért esetleg ezek nem készülhetnek el időre vagy szimplán egy olyan kiadóvezetői döntés születne, amiért eltoljuk a megjelenéseket kérlek kövessétek a Galaktika és Metropolis Media facebook oldalait, webshopunkon iratkozzatok fel hírlevélre, hogy folyamatosan megkapjátok az információkat.

    Addig is a közegészségügy érdekében fokozottan figyeljetek oda higiéniára, mossatok kezet legalább 30 másodpercig szappannal, használjatok kézfertőtlenítőt és minimalizáljátok a fizikai kontaktust főleg idegen helyen. Vigyázzon mindenki magára és ne feledjétek Douglas Adams leghíresebb regényének leghasznosabb tanácsát:” Don’t Panic!„ vagy is „Ne ess pánikba!”

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számában új folytatásos kisregény indul: Dave Howardtól, a Leymann-transzfer írójától az „Űrszemétszedők”. A közelmúltban elhunyt Mike Resnick emlékét idézi meg a szerző egy humoros novellája. A horvát Milena Benini egy különleges kapcsolatfelvétel történetét meséli el, Jules Winkler is ezt választja témájául, Genrih Altov pedig egy excentrikus tudósról ír, aki gömbvillámokat „szelídít”. A havi retró Cyril G. Wates elbeszélése egy rendkívüli felfedezésről, melyet talán már az ókori egyiptomiak is megtettek.

    A központi tudományos rovat Szodoma és Gomora pusztulásának új elméletét taglalja, miszerint a városokat meteorbecsapódás törölhette el a föld színéről. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy kommunikáló virágcserépről, az élelmiszer-termelés jövőjéről, újabb magyar műholdak fellövéséről, az I Monster elektronikus zenei duóról és a Vaják tévésorozatról. A képregény Robert Sheckley novellájának „A világűr polgárá”-nak adaptációja.

    A magazin XL-változatában ismét Cyril G. Watesszel találkozhatnak az olvasók, akinek utópiáját egy természeti katasztrófa és egy lázadás egy időben fenyegeti.

    A Galaktika 359. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!