Mindig nehéz dolgunk van a Zöld Íjász című sorozattal. Egyfelől ennek a szériának köszönhetjük, hogy ennyi DC képregényből adaptált műsort láthatunk a tévében, sőt akár a Marvel térhódítása is emiatt indulhatott el. Másfelől pedig szörnyű nézni, ahogy egy kimondottan remek széria fék nélkül rohan a szakadék felé. A harmadik és negyedik évadnál egészen részletesen kifejtettük, miért érezzük úgy, hogy már nincs remény a sorozatnak. Kedvtelenül, félve, csalódottan ültem le megnézni az ötödik évad első részét. Hát nem is tudom…
A történetben haladunk előre töretlenül, Oliver már polgármester a jelenben, maffia-tanonc a múltban. Fekete Kanári halott, de emléke tovább él, és egyre több igazságosztó jelenik meg az utcákon az Íjász által inspirálva. A „Team Arrow” darabokban, úgy tűnik, hogy már nem is áll újra össze eredeti formájában (láttuk már ezt párszor). Most azonban talán tényleg végleges a formabontás és a változtatni akarás. És ez akár igaz lehet a sorozatra nézve is. Szinte rá sem ismertem! Stephen Amell kitartóan próbál színészkedni (néha már sikerül is neki), az alap konfliktus jól ível, a rész dinamikája nem bukdácsolt össze-vissza, és nem lettem ideges az Oliver-Felicity párostól. Lehet én változtam egy uborkaszezon alatt, de az is lehet, hogy a sorozat próbálja felkötni a nadrágszíjat.
Érződik a változás szele, s mintha maga az egész Zöld Íjász hangulata is sokkal kellemesebb lenne. A szereplőket érintő kérdések felnőttesek, és a nyitás egy új csapat felé tényleg arról árulkodik, hogy van esély a fejlődésre.
Természetesen új főellenséget is láthattunk a képernyőn, feltűnnek új karakterek is az Íjász univerzumából, és várható lesz a Flash-féle Flashpoint jelensége is valamilyen formában, bár ez inkább pletyka, sem mint konkrétum.
Az első rész aktuális gonoszaként a The Walking Deadből jól ismert Chad L. Coleman jelent meg Tobias Church szerepében, de kapunk egy új íjász-ellent is Prometheus képében. A jó fiúkat erősíti majd Wild Dog karaktere, illetve az előző évadban megismert Curtis változik hamarosan Mr. Terrific-ké.
Egyelőre nem bízom el magamat, nincsenek hamis elvárásaim a sorozatot illetően, de úgy érzem talán mintha elindult volna visszafele a sokszor emlegetett szakadéktól egy kellemesebb és biztonságosabb helyre.
Minden igazi játékos szeme felcsillan, mikor kedvenc programjából készít Hollywood egészestés mozifilmet. A kezdeti boldogságot azonban gyakran átveszi a szkepticizmus, miszerint „úgyis elfuserálják a filmet”, és valljuk be: javarészt tényleg elbaltázták azokat. Valóban nehéz egy több tíz, vagy száz órányi játékmenetet, karaktert, hangulatot belesűríteni nagyjából másfél órányi játékidőbe, de kétségtelenül nem lehetetlen.
Legutoljára a Warcraft esetében láthattuk, hogy ugyan a film közel sem tökéletes, mégis egy egészen korrekt adaptációt láthatott a nagyérdemű.
Legközelebb decemberben nézhetünk videojátékból készült filmadaptációt, a világhírű Assassin’s Creed feldolgozását. A játék első pár része meghatározó volt az előző évtized végétől egészen napjainkig. A franchise ugyan a saját sírját ásta az évente kiadott címek miatt, de a játékot fejlesztő Ubisoft mára belátta: nem kötelező minden évben valami vackot kiadni. Azért nem kell aggódni, idén sem maradunk Assassin’s Creed nélkül, hiszen hamarosan érkezik az Ezio kalandjait felölelő második rész, Brotherhood és Revelations optikailag tuningolt remastered kiadása, illetve decemberben a mozifilm.
Az első trailer furcsán ígéretesnek tűnt, bár az Anymus merőben új felfogása sokaknál kivágta a biztosítékot. Maga a hangulat, és a setting kifejezetten jól néz ki, ráadásul nem meglévő sztorit dolgoz fel a film, hanem újat kreáltak neki.
Azonban befutott a második előzetes is! Ami ha lehetséges, ezerszer menőbb az első kedvcsinálónál. Láthattunk igazi asszaszin mozdulatokat, Michael Fassbender pedig úgy tűnik, remek választás volt a főszerepre.
Tehát az elvárások ismét nagyok, de reméljük, hogy végre megkapjuk azt a játékadaptációt, amire már régóta várunk. Addig is pörgessük még le párszor az új trailert. Az Assassin’s Creed című filmet december 29-től vetítik a mozikban.
Hugh Jackman utoljára bújik az egyik legnépszerűbb X-Men karakter, Rozsomák bőrébe a Logan című filmben, mely a harmadik olyan produkció lesz, ami teljes egészében a kőkemény antihős köré épül. 2009-ben kaptuk meg először az X-Men kezdetek: Farkast, majd az eredetsztori után érkezett 2013-ban a Farkas című második rész. A trilógia zárásában, a Loganben egy megtörtebb, öregebb főszereplőt láthatunk, aki nem csak a múltjával, de az egyre nehezebben elviselhető jelenével is küszködik. Összességében ez lesz a 10. X-Men film, mely részben a Mark Millar-féle 8 részes Old Man Logan című képregénysorozaton alapszik.
Fentebb megtekinthető a film első igazi előzetese, ebben többek között feltűnik Charles Xavier, Patrick Stewart alakításában és a vérfrissítésnek szánt X-23 is. A történet szerint a mutánsok jelentős része kihalt, a megmaradottak ellen pedig Nathaniel Essex és gonosz szervezete indít támadást, hogy fegyverként használják őket. Ellenük száll harcba az öreg Logan, aki megfogadta, többet nem használja adamantium karmait vérengzésre. Ez idáig persze. A Logan 2017. március 3-án lesz először látható a mozikban.
Október elején két nagy amerikai országos tévécsatorna is időutazós sorozatot indított. Az NBC újonca a Timeless című produkció, melyben a Vészhelyzetből ismert Goran Višnjić ellop egy időgépet, és elkezdi módszeresen megváltoztatni a múlt eseményeit. Sebaj, a tudományos gittegyletnek, ahonnan eltulajdonították a veszélyes járművet, van B-terve. Utánaküldenek egy történész-katona-tudós triót, hogy ők megakadályozzák a nagyobb galibákat. A CW hasonló hangvételű szériájában, a Frequencyben pedig Peyton Listet láthatjuk egy nyomozónő szerepében, akinek a sufnijába villám csap, a régi rádióból pedig beköszön apja. Mindez nem lenne túl érdekes, csakhogy Frank Sullivan 1996 óta halott, a sorozatban pedig épp 2016-ot írnak. Mindkét szériából 2-2 epizód ment le, így nagyjából látni lehet, hogy milyen irányba haladnak majd a készítők, és ez csak az egyik műsornak áll jól.
A sci-fi nehéz műfaj, ám az időutazáshoz sokszor nyúlnak hozzá a kreatív szakemberek, a nézőközönségnek pedig ez jó hír, hiszen általában azért élvezhető sztorikat prezentálnak nekünk Hollywoodban. Persze csak ha a rengeteg logikai hibát nem számoljuk.
Timeless, avagy Sliders után szabadon
Az NBC nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis náluk általában a túlságosan egyedi koncepcióik meg szoktak bukni (lásd Hannibal), de ezúttal bízhatnak a csatornánál a Timelessben, minden adott, hogy ez egy jó kis sorozat legyen. Habár ismerős alapokra építkezik. A Sliders is akkor lett igazán érdekes, amikor a főszereplők a csúszkálás mellett sok-sok epizódon keresztül tartó üldözésbe is belekezdtek, mintegy átívelő szálat szolgáltatva a rajongóknak. A Timeless hasonlóval kísérletezik, csak már rögtön az első résztől kezdve. Višnjić meglép egy időgéppel, és az Abigail Spencer (történésznő) által vezetett hármas előtt a feladat, hogy megakadályozzák a nagyobb tragédiákat. Hiszen általában aki a múltban vájkál, az a jövőre is hatással lesz. A pilotban láthatjuk, hogy miképp bolygatják meg a Hindenburg-katasztrófát, a második epizódban pedig Abraham Lincoln meggyilkolásának történetével ismerkedhetünk meg kicsit közelebbről.
A főszereplők jól működnek együtt, Abigail Spencer dögösen okoskodik, a Matt Lanter által alakított katona kellően morcos és kemény, a tudós bőrébe bújt Malcolm Barrett pedig rögtön az elején érdekes kérdést vet fel. Miért lenne jó ötlet egy feketét is visszaküldeni az időben, hiszen nekik azért a történelem nagy részében nem volt túl jó soruk. Pláne ugye Amerikában. Lesz itt árulás, egy titokzatos főgonosz is ott settenkedik a háttérben, a Timelessnek pedig nagyon jól áll az a könnyedebb hangvétel, amelyet a készítőpáros, Shawn Ryan és Eric Kripke az asztalra tesz. De hát a Supernatural is jó volt az első pár szezonban, nem?
Frequency, avagy játszd újra, Sam!
Szó se róla, a legkisebb amerikai országos csatorna újdonsága, a Frequency is erősen kezd, bár a sorozatnak alapot nyújt a 2000-ben készült eredeti film. A tévéadóra azonban ritkán jellemző, hogy ilyen komoly témákhoz hozzá merjenek nyúlni, általában a gimis szerelem és a tökéletesen szép színésznők és színészek jellemzők a CW-re. Elég, ha a Vámpírnaplókra vagy a Gossip Girlre gondolunk, de néha azért előkerülnek a kalapból olyan meglepetések, mint a The 100. Most a Frequency is ez utóbbi vonalat erősítené. Az első részben sikerrel is teszi mindezt, Peyton List és az apját alakító Riley Smith simán elhitetik bárkivel, hogy tényleg rokonok és a nyomozónő épp akkor beszél könnyek közt 20 évvel ezelőtt meghalt apjával. Merthogy Frank Sullivan beköszön immár felnőtt lányának egy régi rádión, aki próbálja megakadályozni az öreg halálát.
Itt inkább a kapcsolatok és a komolyabb nyomozás kerül előtérbe, hiszen felbukkan egy sorozatgyilkos is, ám a pilothoz képest a folytatás már nem annyira tudja fenntartani az egyszeri néző érdeklődését. A második rész első fele borzalmasan unalmas, és egyedül az epizód vége felé kezdi újra érdekelni az embert, hogy mi lesz a karakterek sorsa. A dialógusok talán laposabbak helyenként, a színészi játék viszont elsőosztályú. Ámbár nagy kérdés, hogy a Frequency hogy fog megérni egy évadnál többet, annál több puskapor ugyanis nem igazán van benne.
Pillangó-hatás, mint örök téma
Mind a Timeless, mind pedig a Frequency azzal foglalkoznak, hogy múltbéli események hogyan lehetnek hatással a jelenre. Érdekes módon azonban egészen máshogy közelítenek a kérdéshez. Míg a Timelessben az időutazók az egyes részekben úgy térnek vissza, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy milyen változásokkal jár az, hogy részben megváltoztatják a jövőt, addig a Frequencyben a nyomozónő fejében egyszerre létezik két idősík. Az emlékezetében ott van az az élete, amikor apja meghalt és ott van, amikor tovább volt részese lánya fiatalkorának. Mindkét produkció esetében azonban erős faktor, hogy hogyan birkóznak meg a főszereplők közvetett vagy közvetlen cselekményeik eredményeivel. Ámbár az időutazás egy nehéz téma, az NBC és a CW sorozata is végre komolyan nyúl hozzá, lehetséges, hogy az egyeduralkodó, BBC-s Doctor Who-n kívül lassan lesznek profibb sci-fi sorozatok az amerikai országos csatornákon is. Ennek csak drukkolni lehet.
Egy korántsem kész állapotban lévő trailer látott napvilágot nemrégiben az interneten, mely végre behatárolja, hogy mire kell számítanunk Stephen King regénysorozatának adaptációjában, mely sorozat és filmverziót is fog kapni. E kettő mintegy kiegészíti majd egymást, ha minden úgy alakul, ahogy a készítők tervezik. Sokakat megrázott, hogy Idris Elba lett Roland (főleg mivel a legtöbben egy Clint Eastwood-szerű figuraként képzelték el a férfit), az előzetes viszont legfőképp a fiatal Jake Chambersre (Tom Taylor) összpontosít, akit a főszereplő a világok közötti utazgatásai során szed össze. Így az első képsorokon a Luther sztárja és a True Detective-ben sokak kedvencévé vált Matthew McConaughey is háttérbe szorul. Mivel motívumként végigköveti a könyveket, hogy a harcos követi a feketébe öltözött embert, és ez is a történet kiindulópontja, újként hat, hogy a gyerekszereplő lesz kvázi a film hőse.
Főleg, hogy a Stephen King által írt eredeti művekben 1977-ben élt Jake, itt azonban a 2010-es évek New Yorkjára modernizálják a történetet. A képsorokon azt látni, ahogy a gyereket rémálmok gyötrik, melyeket le is rajzol. Nem meglepő módon ezek között van a setét torony, aztán egy zaklatott jelenetben összefut egy rémisztő alakkal, a terapeutájának pedig milliók haláláról, és arról beszél, hogy nagy feladat vár rá. A regényekben Jake halála révén találkozik Rolanddal, itt azonban önszántából ugrik át egy portálon keresztül. Mindez pedig azt sugallja, hogy a készítők már az alapján a kevés alapján, amit tudunk az első filmről, rengeteget változtatnak a felálláson.
A legfrissebb spekulációk szerint a film legfőképp A Setét Torony harmadik részére fog támaszkodni, mégpedig a Puszta földekre. Ugyanis amikor Jake átkerül a portálon, egy sivatagban találja magát, ahol Roland fogja vallatóra. A gyerek pedig közli a harcossal, hogy csak ő győzheti le a feketébe öltözött embert. Úgy tűnik a látottak alapján, hogy Roland és Jake kapcsolatából kimarad majd az apa-fia jelleg, de A Setét Torony még akár jól is ötvözheti a pszichológiai thriller és az akciófilm műfaját, talán a könyvolvasókat is kielégítve. A trailer hivatalosan és jó minőségben október végén lát napvilágot, a sci-fi filmek rajongóinak bőséges beszédtémát szolgáltatva.
Október másodikán egy olyan új sorozat debütál az HBO-n, amire reményeink szerint érdemes lesz odafigyelni. A Westworld egy azonos című, 1973-as mozifilm újragondolása, ami a magyar mozikban Feltámad a vadnyugat címmel futott. És hogy ez mitől ennyire érdekes? Nézzük szép sorjában.
A történet arról szól, hogy az emberek már képesek teljesen élethű androidokat gyártani, és többek között szórakoztatásra használják őket, mégpedig igen eredeti módon. A Westworld egy olyan élménypark neve, ami a régi vadnyugatot mintázza, és lakói androidok. A kellően vastag pénztárcájú emberek pedig beköltözhetnek ebbe a világba egy kis időre, és kiélhetik vágyaikat: akár még „embert” is ölhetnek. A baj akkor kezdődik, amikor a rendszer meghibásodik, és az androidok nem úgy viselkednek, ahogy kéne.
A film a maga korában a meghatározó alkotások közé tartozott. Michael Crichton írta és rendezte, akinek többek között olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Jurassic Park, Zaklatás, Twister és az Androméda-törzs. A főszerepben Yul Brynner adta a kemény cowboyt, akit előtte számos klasszikus westernben láthattunk már (elég A hét mesterlövészre gondolni), de SF-ben még soha.
A 2016-os feldolgozáshoz igencsak neves csapat állt össze. A producerek J.J.Abrams és Bryan Burk (Alias, Lost, Fringe, Cloverfield, Cloverfield Lane 10, Star Trek, Star Wars VII stb). A széria kreátora, rendezője Jonathan Nolan, Christopher Nolan öccse, aki számos filmen dolgozott már együtt testvérével (A tökéletes trükk, A sötét lovag, Csillagok között). 10 epizód forgatókönyvét pedig maga Michael Crichton jegyzi.
A föbb szerepekben többek között Anthony Hopkins, Ed Harris, Evan Rachel Wood, James Mardsen, Thandie Newton és Jimmi Simpson fog feltűnni.
Ma 20 éve, hogy először jelent meg Neil GaimanSoseholja. Keletkezésének története olyan kalandos, mint maga a regény, az elmúlt évek során pedig további formátumokban is életre tudott kelni. A kerek évforduló alkalmából tekintsük át ennek a különös könyvnek a történetét.
A sorozat bukása és a könyv felemelkedése
Megszokhattuk, hogy a legtöbb esetben könyveket adaptálnak filmmé vagy sorozattá, azonban a Soseholnál ez pont fordítva történt. Valamikor a kilencneves évek közepén Lenny Henry és Gaiman összeültek abból a célból, hogy együtt alkossanak valamit. Henry felvetette egy Londonban játszódó, hajléktalanok törzséről szóló sorozat ötletét. Gaiman kicsit tartózkodva kezelte ezt a felvetést, ugyanis nem tartotta jó üzenetnek a hajléktalanság „menőnek” való beállítását. A problémát végül úgy oldotta fel, hogy a történetet igyekezett minél távolabbra helyezni a saját valóságunktól: így született meg a másik London ötlete.
A végleges változat tehát így szól: Richard Mayhew Londonban éli mindennapjait, amíg nem botlik bele az utcán egy súlyosan sérült lányba. Richard azonnal a bajbajutott segítségére siet, azonban nem is sejti, hogy mibe keveri ezzel magát. A lány – akiről később kiderül, hogy Ajtónak hívják – gyógyulása és távozása után főhősünk élete kitörlődik a Fenti Londonból és lassan átcsusszan a Lentibe.
Gary Bakewell Richardként
A Sosehol minisorozat 1996.09.12-én debütált a BBC 2-n, szeptember 16-án pedig regény formájában is megjelent. Adott volt egy izgalmas alapötlet, egy izgalmas, intelligensen megírt történet és olyan emlékezetes szereplők, mint de Carabas márki, Vadász vagy Old Bailey. És mégse váltotta be a sorozat a hozzá fűzött reményeket. Egy a rádiójátékhoz kapcsolódó interjúban Gaiman azzal foglalta össze a bukás okát, hogy megelőzték korukat: a 90-es években nem állt rendelkezésre olyan szintű technológia, amivel ténylegesen életre lehetett volna hívni a Lenti Londont. A megfelelő technikák és eszközök hiánya mellett a projekt pénzügyi problémákkal is küzdött. Egyik példa erre az anyag felvételének esete: először videóra rögzítettek, később pedig filmszerűvé tették a felvételeket, azaz az eredeti mozgókép anyag megjelenését úgy alakították át, hogy azt a hatást keltse, mintha eredetileg filmre rögzítették volna. Emiatt sok kritikát kapott a sorozat a maga idejében. A képi világhoz kapcsolódóan Gaiman is megjegyezte, hogy nagyon csalódott volt, amiért nem tudták úgy megvalósítani az elképzeléseit, ahogyan szerette volna. Példának a London Nagy Fenevadját hozza, ami szerinte a sorozatban inkább hasonlít egy „szomorú varjúra”, mint egy fenyegető szörnyetegre.
A regény változatot 3 epizód levetítése után adta ki a BBC Books. Lényegében nem tért el nagyban az eredetitől, csak annyiban, hogy Gaiman néhány részt jobban be tudott mutatni, mint például a Harrodsban tartott Lebegő Vásár (a tévésorozatban ez a rész a Battersea erőműnél játszódott, mivel az utolsó pillanatban a Harrods vezetősége visszakozott a forgatástól). Hogy a plusz betoldásoknak vagy csak a könyves formátumnak köszönhetően, de a Sosehol, mint regény hatalmas sikert aratott. Több nyelvre is lefordították (az angol Wikipédia bejegyzés szerint 22-re), 2006-ban pedig elkészült egy úgynevezett „Author’s preferred text” (az író által preferált szöveg) kiadás is, ami az eredeti angol és nemzetközi verziókból állt össze némi hozzátoldással együtt.
Sosehol továbbélése
A regény sikerével azonban nem ért véget a Sosehol. Bőven a megjelenést követő években több médiumba is átemelték a történetet. 2005-ben, például megjelent egy 9 részes képregény, amit a Lucifer írója, Mike Carey jegyzett. 2006-ban Eve Butler és Sasha Travis hívták életre Lenti Londont a Savannah Actor’s Theatre-ben, majd az ő előadásukat több színházi feldolgozás is követte. 2009 körül tervben volt egy filmadaptáció is, azonban később elvetették a projektet.
Legutóbb (pontosabban 2013 környékén) nagy média visszhangot kapott egy újabb adaptálás, egy a regényen alapuló rádiójáték. 2013. 03. 16-án a BBC Radio 4 sugározta először a 6 részes művet. A történetnek ez az újrahívása igazi különlegesség, több szempontból is. Egyik figyelemfelkeltő és szembetűnő dolog a castingja. Napjaink legismertebb és persze tehetséges színészei kölcsönözték a már jól ismert szereplők hangjait. Richardként James McAvoy (X-men: Az elsők), Ajtót a Trónok harcából már ismert Natalie Dormer alakítja, Islington angyalt Benedict Cumberbatch (Sherlock, Hobbit) kelti életre, de hallhatjuk a rádiójátékban Sir Christopher Lee-t, Bernard Cribbinst (Doctor Who), de magát Neil Gaimant is.
Sosehol megálmodója úgy érzi, talán a rádiójáték a tökéletes médium története számára. Az ő szavaival élve olyan az egész, mint egy nagy költségvetésű film, ami a fejedben forog. A színészek adottak, de mi képzeljük magunk elé a történéseket és a környezetet. Gaiman úgy érzi, ez az új változat azzal a tulajdonságával, hogy engedi a befogadót is részt venni a mű megalkotásában már kárpótolta a sorozat félresiklásáért. Még reméli, hogy a fiatalabb közönségnek olyan élmény lesz a Sosehol rádiójáték, mint anno neki a Galaxis útikalauz stopposoknak hasonló rádiós feldolgozása.
Visszatérés Lenti Londonba?
Aki olvasta a regényt vagy esetleg látta a sorozatot (netalán meghallgatta a rádiójátékot) tudja, hogy a Sosehol egy lezárt, kerek történet. Azonban Gaiman sosem zárkózott el egy esetleges folytatás ötletétől. George R. R. Martin és Gardner Dozois által összeállított Zsiványok (2014) antológiában például található egy de Carabas márkiről szóló novella (Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki), de Gaiman tervez egy konkrét folytatást is TheSeven Sisters címen. Egyelőre még nincs hír megjelenési dátumról, sem arról, hogy elkezdett-e rajta dolgozni, de terveinek csak örülhetnek azok, akiket elvarázsolt a Sosehol.
Ritka az olyan történet, ami ennyi formátumban képes helyt állni, de Neil GaimanSoseholja ezek közé tartozik. Mindegyik médium tudott pluszt adni az eredeti sorozat változathoz, más megvilágításba helyezni azt. És mint egy boldog mesénél, végül az író is megtalálta a számára legtökéletesebb kifejezőeszközt. Így élte eddigi 20 évét a Sosehol.
A horror kedvelői 2017-ben izgalmasnak ígérkező borzongásra számíthatnak Stephen King klasszikusának feldolgozása kapcsán. Többnyire ismeretlen neveket láthatunk a résztvevők között, ám az a színész, aki Pennywise-t, a „gyilkos bohócot” fogja életre kelteni, talán kicsit ismerős lehet a Beavatott-sorozat egy bizonyos darabjából, a Hűségesből mint a Matthew nevű karaktert alakító színész. A svéd Bill Skarsgård jellegzetesen kisfiús arca miatt érdekes alakításra számíthatunk.
Már korábban is megjelent egy kép az új Pennywise-ról, viszont most láthatunk egy egész alakosat a hátborzongató lényről. Sok a különbség a régi, Tim Curry által megformált antagonista és őközte, nevezetesen utóbbi külleme sokkal vékonyabb, számos elemet elhagytak róla, hogy egy középkori cirkusz résztvevőjét idézze.
A film további színészei közt szerepel Finn Wolfhard, Jeremy Ray Taylor, Jaeden Lieberher, Nicholas Hamilton, Owen Teague, Sophia Lillis és Wyatt Oleff, a rendező pedig Andrés Muschietti, aki a Guillermo del Toro nevével fémjelzett dark fantasy, a Mama révén már bizonyította, hogy képes feszültséggel teli, eredeti filmet készíteni.
Csak hogy az eredeti film történetéről is ejtsünk pár szót: A hatvanas években hét kiközösített gyerek egy „Vesztesek klubja” nevű csapatot alakít, majd felveszik a harcot egy gyerekgyilkos bohóc démonnal. A szörnyet legyőzik és elkergetik, de nem ölik meg, úgyhogy fogadalmat tesznek, Pennywise bármikor is térjen vissza, ők ott lesznek.
Az új Azt jelenleg még a kanadai Torontoban forgatják. Bemutatójára 2017. szeptember 8-án számíthatunk, már ha eléri a magyar mozikat, de bizonyosan el fogja.
George R. R. Martin a Trónok harca írója a sorozat befejeztével még korántsem fog elbúcsúzni a televízió világától. Szombaton blogján jelentette, hogy az Universal Cable Productions (az NBC Universal része) megvette a megfilmesítési jogokat a Wild Cardshoz.
A Wild Cards egy George Martin és Melina M. Snodgrass (Circuit-széria) által szerkesztett antológiasorozat. A ma már franchise-zá vált széria egy úgy nevezett megosztott univerzum, amelyet több író épít együtt. A Wild Cards világa mozaik regényekből, képregényekből áll össze, de már játék is készült hozzá. Az első regény 1987-ben jelent meg. Maga a Wild Cards ötletét egy Superworld szerepjáték-kampány ihlette, amiben olyan sci-fi írók vettek részt, mint Victor Milan (Guardians-sorozat), Walter Jon Williams (Hardwired), Gail Gerstner-Miller és a későbbi társszerkesztő Melina M. Snodgrass, a játékmester pedig maga Martin volt.
A mai napig jelennek meg Wild Cards-történetek, és eddigi majdnem 30 éves pályafutása alatt a science fiction és a fantasy nagyjai bővítették az univerzumot; például Pat Cardigan, Stephen Leigh, Howard Waldrop, az itthon nemrég megismert Max Gladstone, de még Rober Zelazny is írt a Wild Cardshoz.
Maga a történet egy alternatív II. világháborús világot mutat be, ahol egy idegen eredetű vírus pusztítja az emberiséget. A népesség 90%-ka megfertőződött, a kevés szerencsés, de inkább szerencsétlen túlélő (ez 9% a cselekményleírás szerint) eldeformálódott testtel vagy súlyos mentális problémákkal (vagy mindkettővel) tudja életét folytatni. A túlélők közt azonban akad 1%, akik maradandó sérülések helyett elképzelhetetlen és kiszámíthatatlan szuperképességekre tesznek szert.
A Wild Cards világa egy rengeteg potenciállal rendelkező univerzum, amit nem csak az izgalmasabbnál izgalmasabb történetek tesznek kiemelkedővé, hanem a színes fő és mellékszereplők. Reméljük, kapunk egy igazán ütős adaptációt.
A horroríró, H.P. Lovecraft munkásságának kedvelői számára több, mint ideális a 2016-os év, ugyanis amellett, hogy ezzel a tematikával két negyedévente megjelenő fanzin is kapható, (The Black Aether és Azilum), még egy magyar filmet is kapnak, amely az Onnan túlról című novellát dolgozza fel (lásd interjúnkat a film készítőivel). Ha figyelembe vesszük, hogy a videojáték ipar is megannyi termékkel bővül, talán nem túlzás, ha kijelentjük: a Cthulhu-mítosz Magyarországon ma virágkorát éli!
Már korábban írtunk a The Sinking City névre keresztelt, nyílt világú videojátékról, amely az árvíz sújtotta New Englandbe kalauzol minket. A fejlesztőcsapat, azaz a Frogwares a Cthulhu-mítoszt érezte a legjobb választásnak, hogy izgalmasabbá tegye a nyomozós játékot.
Szintén várható egy horror játék The Call of Cthulhu – The Official Video Game címen. A Cyanide Studio bevonta projektjébe a szerepjátékos berkekben ismert Mark Morrisont is, mint gamedesignert, úgyhogy a lovecrafti közösség kifejezetten jó, RPG alapokra épülő játékra számít.
Ha ez még nem lenne elég, a török Cultic Games is előrukkolt egy érdekes koncepcióval: a Stygian: Reign of the Old Ones egy retro játék, amely a Heroes of Might and Magic körökre osztott játékmenetét idéző lépegetős mechanizmus szerint fog működni. Kérdés, vajon van-e létjogosultsága ilyesminek 2016-ban? A készítők szerint a kézzel rajzolt 2D-s, izometrikus szerepjáték kiváló történettel és kidolgozott karakterekkel fog rendelkezni.
A cselekmény a lovecrafti apokalipszist követően, Arkham városában játszódik, ahol a főhős és kompániája (köztük a legérdekesebbek a háborúban elesett, ám a Lovecraft írásaiból ismert Herbert West által reanimált Névtelen Katona, a Kívülálló, vagy a telepatikus képességekkel rendelkező Ulthar macskája) személyes céljaitól vezérelve jut egyről a kettőre. A Cultic Games egyedülálló elemeket ígér, többek között:
Lovecraft univerzumának valamennyi szereplője megelevenedik, legyen az evilági vagy túlvilági;
Hét különböző archetípus közül választhatunk saját karaktert, mindegyik saját történettel és háttérrel fog rendelkezni;
A játékos karakterek mentális állapota, vagyis épelméjűsége hatással lesz a dialógusra, így a történetvezetésre is;
A fekete mágia alkalmazható lesz, de annak érdekében áldozatokat kell hozni;
Érdekesség, hogy a csapat az egykori Weird Tales magazin borítóinak mintájára készített töltőképernyőt.
A játék kickstarter kampánya júniusban kezdődött, 30 napos határidővel. A kitűzött cél 55.000 Euro, viszont az összeg fele mindjárt az első néhány napon összegyűlt, úgyhogy a Stygian 2017. novemberére várható debütálása szinte garantált.
Szerencsére egy hazai fejlesztőcsapat, a The Mysterious Machine is számos játékkal igyekszik boldogítani a rajongókat, illetve gazdagítani az adaptációk tárházát. Projektjük, a MAZE: The Angels Walk Silently műfaja szintén horror. Pápai Bence, a csapat vezetője szerint a Darkness, valamint az Alan Wake című játékok hangulatát fogja idézni, és amellett, hogy Lovecraft munkássága inspirálta őket, saját, egyedi történetük méltó lesz a forráshoz. Bence így nyilatkozott a készülőfélben lévő projektről:
Ez egy pszicho-horror elemekkel dolgozó kalandjáték lesz. Itt a történetvezetés elemei adják majd a horror-jellegét. Lesznek benne közelharci, illetve távolsági fegyverek is, de az ellenséget inkább érdemesebb lesz kikerülni, mintsem konfrontálódni vele, mert nem igazán lesz esélyünk velük szemben, legfeljebb ha nagyon ügyesen játszunk.
Bencéék számára nem idegen az író munkásságának feldolgozása. Korábban egy retro minijátékkal jelentkeztek,melynek címe The Mysterious Disappearance of Mr. Lovecraft. Ebben izometrikus nézetből kell a címszereplőt irányítani, aki saját rémálmában barangol. A csapat most lehetőséget biztosít arra, hogy a játékosok javaslatot tegyenek, melyik legyen a következő novella, amelyet hasonló minijáték formájában adaptálnak.
