My Blog

Blog

  • Ferrofluid és mikroműanyag

    A mikroműanyagokról alig egy-két éve hallottunk először, mégis mára ez lett az egyik legfontosabb környezetszennyezési kérdés. Először csak a tengerekben találtuk meg ezeket a milliméternél is kisebb műanyag darabkákat, de azóta már kimutatták tavakban, folyókban, sajnos a Dunában is. A szennyezés megjelent az ivóvízben és számos mindennapos élelmiszerben és italban.

    Világszerte folyik a kutatás, hogyan lehetne a vízből eltávolítani. Ez a videó egy érdekes kísérleti módszert mutat be. A vízbe először mikroműanyagot kevernek. A kivonásához először egy olajat adnak hozzá, utána ferrofluidot, a keverés során, az anyagok összekapcsolódnak a szennyezéssel,  végül egy mágnes segítségével eltávolítják az egészet.

     

     

     

  • Melyik rakéta mekkora?

    Kedvenc összehasonlító videókat gyártó animációs stúdiónk, a MetaBall újabb szuper filmmel jelentkezett. A z űrkutatás történetének rakétáit veszi, sorra, melyik milyen magas volt. A videóban kizárólag űrkutató rakéták szerepelnek.

    Az orosz és amerikai rakéták mellett láthatjuk az európai és a kínai rakétákat is. A régi eszközök mellett feltűnnek a legújabbak is, mint a Falcon Heavy, vagy a Delta-IV. Természetesen nem maradhatott ki a felsorolásból a két űrrepülőgép, a Space Shuttle és a Buran sem. A Sort természetesen a Saturn-V zárja, de mellette szerepel az orosz holdexpedíció N-1 rakétája is, amely soha nem jutott fel az űrbe.

    A méretek könnyebb érzékeltetése érdekében a videóban a járművek tövében feltűnik néhány ember és macska, a háttérben felbukkan egy Boeing 747-es és a new yorki Szabadság-szobor.

  • Ritka és különleges bolygórendszert fedeztek fel

    A TESS, a NASA exobolygóvadász űrszondája három új bolygót fedezett fel egy szomszédos törpecsillag körül. A csillagrendszer a Földtől nagyjából 73 fényévre található a Festő (Pictor) csillagképben. A felfedezés több szempontból is ritka és érdekes.

    A TOI-270 nevű csillagrendszerben lévő három exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéták egyike szilárd felszínű és valamivel nagyobb a Földnél, míg a másik kettő gáz halmazállapotú és méretét tekintve nagyjából kétszerese a Földnek.

    A TOI 270 egy halvány és, hideg vörös törpe, méretét és tömegét tekintve is nagyjából 40 százalékkal kisebb a Napnál, felszíni hőmérséklete pedig csaknem egyharmaddal kevesebb a központi csillagunkénál.

    A legfontosabb tény, hogy a kisebb szilárd bolygó a lakható zónában található, vagyis olyan távolságban kering a csillag körül, ahol a hőmérséklet lehetővé teszi, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon a bolygó felszínén.

    A TOI 270 a csendes csillagok közé tartozik, ami az jelenti, hogy ritkán produkál kitöréseket. A kutatók így nem csak könnyebben megfigyelhetik a csillagot és a körülötte keringő bolygókat, hanem nagyobb esély van bolygókon az élet kifejlődésére. Ez egy ritka felfedezés, mert nagyon kevés ilyen planétát találtak eddig lakható zónában, és ezek közül is csak néhányat egy csendes csillag körül

    A TOI-270 csillag olyan közel van a Földhöz, hogy sokkal fényesebbnek látszik, mint a hasonló rendszerek gazdacsillagai. Ráadásul ez egy „hiányzó láncszem” rendszer, mert lehetővé teszi számunkra a Föld-típusú bolygók és a gázok dominálta mini-Neptunuszok közötti méretű bolygó tanulmányozását. Ebben a rendszerben mindhárom típus megtalálható.

  • Amazonasi foszfor rejtélye

    A foszfor rendkívül fontos tápanyag a növények számára, a trópusokon viszont csak korlátozott mennyiségben fordul elő. Évtizedekig rejtély volt honnan pótlódik az a több ezer tonnás mennyiség, ami évente

    A műholdak megjelenésére volt szükség, hogy megfejtsék a rejtélyt. A Szaharai viharok felkapják a sivatag porát, az egyes porszemcsék mérete kisebb, mint egy hajszál átmérőjének a tized része, a világűrből mégis jól látható ezeknek a szemcséknek a tömeges mozgása. Műholdas megfigyeléssel megállapították, hogy a Szaharából évente 182 millió tonna porszemcse emelkedik a levegőbe, és jut az Atlanti-óceánon keresztül Dél-Amerikába, az Amazonas vidékére, ahol ennek egy kisebb része, mintegy 27 millió tonna leülepedi. A Szahara homokja tartalmaz foszfort, ami rendkívül fontos tápanyag a növények számára

    A NASA kutatásának így fontos része az is, hogy mennyi foszfor jut a Szaharából az esőerdőkbe. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mennyiség évenként eltérő. Azokban az esztendőkben, amikor a Száhel-övezet időjárása csapadékosabb, lényegesen kevesebb a levegőbe jutó porszemcsék mennyisége, mint a szárazabb időszakokban. Megállapították azonban, hogy évente átlagosan 22 ezer tonna foszfor érkezik az Amazonas vidékére, ami nagyságrendileg megegyezik azzal a mennyiséggel, amennyit a csapadék és az árvizek kimosnak a növényzetből.

    A Miaimi egyetem kutatói újabb forrást találtak.  Az afrikai erdő- és bozóttüzek füstje lehet az egyik kulcsfontosságú tápanyag, a foszfor legfontosabb forrása, amely az amazonasi esőerdőket és az Atlanti-óceán trópusi vizeit, valamint a Déli-óceánt trágyázza. Az afrikai biomassza égetésének füstje jóval fontosabb foszforforrás, mint a por.

    Az amerikai kutatók tanulmányukhoz az Amazonas-medence északi szélén elterülő Francia Guyana hegytetőin elhelyezett filterekben összegyűjtött aeroszolokat, a szelek által hozott por koncentrációját és foszfortartalmukat elemezték. Majd nyomon követték a füst légköri mozgását műholdas távérzékelő eszközökkel, hogy megértsék az afrikai füst hosszú útját. Ez alapján, egy útvonalmodell segítségével képesek voltak megbecsülni az Amazonas-medencében és a globális óceánokban lerakódó foszfor mennyiségét, amely az afrikai biomassza égetéséből ered.

    A széleskörű biomassza-égetés Afrikában, amely leginkább erdőirtás és bozóttűz, valamint ipari égetés eredménye, potenciálisan jóval fontosabb foszforforrás az amazonasi esőerdők és az Atlanti-óceán trópusi övezete számára, mint a szaharai sivatag pora.

     

     

  • Nagy csalódás lett a Stranger Things játék

    A Stranger Things thriller új évada méltó módon folytatta Eleven, és kis barátai történetét. Még több szereplőt és izgalmas ellenfeleket kaptunk a sorozat új évadába, és most először, egy Stranger Things videojáték is kijárt az igazán nagy rajongóknak.

    A Stranger Things 3 című videojáték egy kalandjáték, ami nagyon közelről követi a sorozat eseményeit. A felső nézetes 2D-s játékban, a sorozatban megismert karaktereket irányítva kell szembenéznünk azokkal az akadályokkal, amikkel a Netflixen is szembenéztek a kisgyerekek.

    A játék különlegessége, hogy olyan közelről követi a sorozat eseményeit, hogy szinte mondatról-mondatra megegyeznek a dialógusok, így akik frissen nézték a sorozatot, azoknak nagyon unalmas lehet ugyanazokat a párbeszéd fordulatokat végigolvasniuk. Sajnos olvasniuk, hiszen a játékhoz nem készült semmilyen szinkron, így mindent párbeszéd ablakokon kell követnünk, amit a képernyőn szereplő karakterek mondanak.

    A játék elsőre jópofának tűnhet a retro stílusa miatt, a régi játékok legrosszabb tulajdonságait is sikerült megörökölnie ennek a Stranger Things 3-nak. Többek között a játék zenéje loopon nyomja a Stranger Things sorozat főcím zenéjét, ami az első 100 hallgatásra epikus, viszont amikor 1000. alkalommal csendülnek fel a jól ismert dallamok, már a falat kaparja az ember.

    A játék sztorija semmit se ad hozzá a sorozathoz, sőt inkább kínos mellék küldetéseket ad hozzá, mint például azt, hogy Mike-ot megkéri az anyja, hogy szerezzen már neki csipkés bugyit, mert épp házasság törésre szánná el magát, vagy hogy Billy megkér rá, hogy hozzál már neki egy kis sós perecet, mert ugye a sorozatban a megismert Billy is szinte folyamatosan pereceket burkolt, hogy megmaradjon az Adonisz teste.

    A játékmenet rendkívül repetitív, csak üss szét mindent amit látsz, és kövesd a felkiáltó jeleket. Az ellenfelek állandóan ismétlődnek, és jó pár keresd meg ezt, és azt küldetés is van, ami csak akkor érdekes, ha van mit felfedezni egy pályán viszont, ha találnál valami érdekeset, a játék megállít, hiszen még nem értél el oda a történetben, hogy a pálya azon részét is megnézd.

    A játék kezelőfelülete, minden csak nem intuitív, a coop verzióban folyamatosan előfordul, hogy a társaddal egyszerre nyomjátok meg az X-et jó pár dialógust átugorva. A coop módban ráadásul ketté vágja a játék a képet, aminek alig van értelme, sőt, még furcsa is, hogy az NPC néni akivel beszél Will az odaszól Elvennek, aki az erdő másik felén van. Ha valakivel szóba állsz, egyébként megállítja a játékot mind a két játékosnak, így az ember inkább nem is beszélget senkivel, mert akkor kiveszi a játékból a játékos társadat is.

    A Stranger Things 3 az egyik legigénytelenebb, és legösszecsapottabb játék, amivel valaha játszottam, és a játékon az árcédula is vérlázító, hiszen majdnem 10 000 forintot kérnek ezért a gyorsan összedobált rablásért. Inkább nézd meg a sorozatot, és ha extra Stranger Thingsre vágysz, inkább vegyél egy Stranger Things pólót, vagy bármi mást mint ezt a játékot.

  • Disztópia kicsiben, de véresen

    Az utópia szót Thomas More vagy magyarosan Morus Tamás használta először 1516-ban megjelent Utópia (teljes címe De Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia)  című könyvében.  A szó bár görög nem antik eredetű, korábban nem létezett, mesterséges kreálmány.  Két görög szó, a „nem” (ou – ου) és „föld / hely” (toposz – τόπος) egyesítéséből származik, a jelentése „seholsem” vagy „sehol-hely”. Egyúttal egy zseniális szójáték, úgy alkották meg, hogy az eutopia (annyit tesz: jó hely) szóra is hasonlítson. Ma már mindkettőt jelenti, egy nemlétező tökeletes hely, többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.

    Nem lennénk emberek, ha nem született volna meg ennek az ellentéte, hiszen a földre inkább ez jellemző. A disztópia (negatív utópia, antiutópia, ellenutópia) valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ/társadalom víziója. Az utópia negatív változata.   Az utópiák és disztópiák többsége a jövőben játszódik, bár ez az elképzelt világ gyakran nem is különbözik olyan sokban napjainktól.

    Sokkal érdekesebb és nagyobb kihívás, ha a disztópikus világ nem egy nagy társadalmat, hanem egy kisebb helyet egy szűkebb közösséget mutat be. Erre kitűnő példa William Golding A Legyek Ura (1954) című regénye, amelyben egy repülőgép balesetben egy  csapat angol gyerek marad felnőtt nélkül egy lakatlan szigeten.

    Ez a regény két szempontból is kivétel. Egyrészt a társadalom nem a jövőben, hanem a jelenben van, bár elzárva a civilizációtól. Másrészt a disztópikus művek általában egy kész helyzetet mutatnak be, itt viszont tanúi lehetünk hogyan alakul ki a csaknem idilli kezdetből a disztópikus közösség.

    Szintén egy ilyen mikroközösséget mutat be az utóbbi évek egyik legsikeresebb disztópikus filmje, a Snowpiercer – Túlélők viadala. A 2013-as dél-koreai koprodukciós sci-fi az 1982-es Le Transperceneige című francia képregény alapján készült. 2014-ben, hogy ellensúlyozni tudják a globális felmelegedést, egy balul sikerült kísérlettel jégkorszakot idéztek elő, amely elpusztította szinte az egész Földi életet. A föld összes túlélője a Snowpiercer nevű vonaton él, melynek mozdonya kifogyhatatlan energiával hajtva állandó mozgásban tartja a szerelvényt egy világ körüli úton.

    Az utasok különböző osztályokon élnek, a gazdagok a vonat elején, míg a szegények a vonat végén utaznak. A két osztály között nincs átjárásra lehetőség. A társadalom rétegei vízszintesen különülnek el, a társadalomban elfoglalt helyet a mozdonytól való távolság határozza meg. A társadalom működése és túlélése itt egyszerűbb, a szegények feladata a vonat mozgásban tartása bármi áron.

    Hasonló mikro társadalmat mutat be az 1973-ban megjelent Toronyház című regény J. G. Ballard a társadalmat egyetlen felhőkarcolóba képezi le. Bár technológiák terén kissé idejétmúlt a könyv, de társadalmi mondanivalóját tekintve semmit sem vesztett aktualitásából. 2015-ben Ben Whealey forgatott filmet.

    Hipermodern toronyház áll London peremén, ide költözik be főhős, az orvos Robert Laing. A toronyház egy igazi város a városban. Az épület teljeskörű kiszolgálást nyújt, lakóinak ki se kell lépni a kapun.

    Minden szükséges dolog kívülről megérkezik, vannak még, akik az épületen kívül dolgoznak, de egyre többen maradnak az épületen belül. Mivel itt minden elérhető, az épület lakóközössége lassan egy zárt társadalommá válik. Szinte leválik a külső világról, önálló zárt élettér lesz, kintről örökölt, és újonnan alakított szabályokkal.

    Eredeti címe – High Rise – kettős értelemmel bír, a feltörekvés, magasba törekvés, a társadalmi felemelkedés vágyát. A toronyházban is megjelenik a társadalmi rétegződés, az elfoglalt státusz arányos az emeletek számával, a legfelső emeleten élő építésszel.

    Toronyház

    De minden felborul, amikor az ellátás akadozni kezd. Az eddigi amerikai kertvárosi idillre hajazó légkör megváltozik. A problémák konfliktusokat szülnek és felszínre hozzák az eddig rejtett, eltemetett vagy csak visszafojtott jellemeket. Az apró konfliktusok eldurvulnak és szabályos háborúkká fajulnak. Barátok, csoportok és egész emeletek fordulnak egymás ellen. Lakások kirablása, területfoglalás, összecsapások teszik pokolivá az életet. Végignézhetjük, ahogy az Utópia rövid idő alatt disztópiává válik.

    És mégis bármennyire romlik a helyzet, a lakók nem hagyják el a toronyházat. Ők zárták magukra, nem fizikailag, lelkileg. Ez az otthonuk, ez adja életükben a biztos pontot,a csekély biztonságot. Képtelenek elhagyni, önmagukat zárták bele ebbe a szűk világba. Itt válik tökéletesen érthetővé és végzetté a szózat utolsó sora: „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.”

  • Az 51-es körzeti nagy mészárlás

    A július kétségtelenül legextrémebb híre volt, hogy a Facebookon szerveződik az 51 –es körzet elfoglalása. De ha eldurvul, mészérlás lehet a vége, ahogy ez a videó bemutatja.

    Az 51-es körzet egy amerikai katonai bázis beceneve, amely Nevadában található, az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén. A terület a Groom Lake nevű kiszáradt tóban terül el, melynek déli részén egy nagy területű titkos katonai repülőtér van. A katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek tesztelése és fejlesztése, de az ufó-hívők szeriint a területen földönkívüli kísérleteket végeznek, bár ezt az elképzelést azonban eddig senki sem tudta igazolni.

    A Facebookon szeptember 20-ára meghirdetett esemény programja szerint a résztvevők egy UFO tematikájú turistaközpontnál találkoznak, megszervezik a bejutást, majd megrohamozzák a szigorúan őrzött bázist, és megkeresik a földönkívüliekre utaló bizonyítékokat. A cikk megírásának pillanatáig 1,9 millióan jelezték részvételi szándékukat.

    Bár a legtöbben sejtik, hogy csak egy vicc van a háttérében, azért sokan aggódnak, hogy az elvakultabb hívők komolyan veszik az eseményt. Az amerikai légierő figyelmeztetést adott ki, hogy a körzetet a légierő tesztekre és kiképzésre használja, a területet fegyveresek őrzik, a belépés minden esetben nagyon veszélyes.

    Az ArmA 3 egy többfelhasználós, nyílt világú realizmusra épülő harcszimulációs játék. Ebben a játékban valaki lemodellezte, hogyan is zajlana le az ostrom. A végeredmény alapján nem véletlenül kapta az 51-es körzeti mészárlás címet.

  • Fedezzünk fel egy másik bolygót az elménkben – Lost Sandy Desert

    A Lost Sandy Desert az egyik legkülönlegesebb videojáték, amit csak az igazán hipszter videojátékosoknak ajánlunk. A sci-fi kaland igazából egy szimuláció, amiben egy távoli bolygó kietlen sivatagját kell felfedeznünk. A bolygó nem feltétlen fizikai távlatokban mérve van távol, hiszen a játék kezdőbetűit ha összeolvassuk, az LSD nevű közismert hallucinogén nevét teszik ki, így utalva arra, hogy milyen útra is szánják el magukat azok, akik kipróbálják ezt a játékot.

    A játék lényege az, hogy minél több hallucinációt felfedezzünk a sivatagban, miközben megpróbálunk kiszabadulni ebből a lehetetlen álomból, és természetesen hidratálva tartjuk magunkat, hiszen a sivatag minden, csak nem túl barátságos környezet. A Lost Sandy Desertben bármi előfordulhat, találkozhatunk például egy járkáló szemgolyóval, vagy pedig egy szörfözős pizzával, de a legnagyobb durranásokat persze nem áruljuk el, szinte horror kategóriába is átmegy ez a szimuláció.

    Természetesen ez a játék igen rövid, szinte 20 perc alatt mindent láthatunk benne, amit a Lost Sandy Desert ajánl, ezzel szemben, teljesen ingyenes, és itt legálisan letölthető. A játék mérete is apró, tehát helyet sem kell felszabadítanunk a gépünkön.

    Az élmény, amit nyújt a Lost Sandy Desert teljesen egyedülálló, és megismételhetetlen. A szórakozás nem garantált, de az biztos hogy még hosszú időn át kísérteni fog.

     

  • Neil Armstrong kiképzési balesete

    Az amerikai űrhajósok hosszú hónapokig gyakorolták, hogyan fognak a Holdon leszállni. A feladat azért volt külön kihívás, mert egy hatod gravitációt és vákuumot kellett szimulálni a számítógépes szimulátorok előtti világban. A kiképzésének több fázisa is volt.

    A feladat először beltéri kiképzéssel kezdődött, ahol elsajátították a műszerek és eszközök kezelését. Ezután következett a külső kiképzés. A NASA telepén egy hatalmas állványrendszert építettek, alatta elkészítették a hold felszínét. Itt a holdraszálló egység másolatával gyakorolták a leszállást. Azonban ez nem pótolta a valódi repülés érzését.

    Ezért megépítettek egy különleges repülő járművet, aminek a beceneve repülő ágykeret volt. Ez egy nagy váz volt, amely alá sugárhajtóművet és irányítására egy sor fúvókát szereltek. Ezen kívül csak egy katapultülés építettek bele. A leendő űrhajósok ezzel gyakorolták az önálló repülést. Nem volt egy túl biztonságos és bizalomkeltő szerkezet.

    Bár a leszállást a parancsnok vezette, a Hold felszínére leszálló mindkét űrhajósnak tökéletesen el kellett sajátítani a landolást. A gyakorlás jól ment, Neil Armstrong már 20 repülésen volt túl, amikor eljött 1968. május hatodika.

    A kiképzés szokásos módon kezdődött, Armstrong, bekötötte magát az ülésbe, beindította a hajtóművet és felszállt. Néhány másodperccel később végzetes meghibásodás történt, a landing trainer veszélyesen az oldalára dőlt és sodródni kezdett. Armstrongnak még sikerült egyenesbe hoznia, de az eszköz átbillent, és menthetetlenül az oldalára fordult. A pilóta döntött és katapultált. A landing trainer pár másodperccel később a földbe csapódott és felrobbant. Armstrong ernyője kinyílt és néhány másodperccel később simán földet ért.

    A végzetes baleset csak egy hajszálon múlott. A vizsgálat később megállapította, ha Armstrong csak egy tizedmásodperccel később katapultál, nem éli túl a balesetet.

    A Smithsonian múzeum videót osztott meg az esetről.

  •  Csodás fotók a Nemzetközi űrállomásról

    A Nemzetközi Űrállomás építése és működése több mint húsz évvel ezelőtt kezdődött. Azóta 18 országból összesen 236 űrhajós dolgozott a fedélzetén. Mindegyiküknek a küldetésük teljes időtartamára előre meghatározott programja van a kutatási programoktól, az átépítésen és karbantartáson át a mindennapos kötelező edzésig. De mindenkinek van szabad ideje, és ezt gyakran töltik azzal, hogy a Földet csodálják. Ehhez külön kilátóablak épült számukra.

    Sok éves hagyomány már, hogy az űrhajósok fotókat készítenek a bolygónkról, amelyet megosztanak a közösségi médiában.

    Ehhez mindannyiunk szerencséjére professzionális gépeket biztosítottak a számukra.  Most ezekből a képekből mutatunk be néhányat.