Kanadai kutatók a Baffin-szigetről származó fúróminták elemzése közben egy ősi kontinens egy elveszett darabjára bukkantak. A gyémántbányászati minták rostálása során bukkantak az észak-atlanti ősmasszívumból származó maradványra. Az ősmasszívumok, szaknyelven kratonok a Föld kérgének megszilárdult darabjai, a földkéreg ősi, szilárd és megkristályosodott részei.
A gyémántbányászok a kimberlit nevű kőzetet keresik, amely több millió éven keresztül formálódik igen nagy, mintegy 150-400 kilométeres mélységben. A kimberlitet vulkanikus és geológiai folyamatok hozzák a felszínre, ezek a kőzetek rejtik a gyémántokat. Ezek a kőzetminták rengeteg információt hordoznak bolygónk felszín alatti körülményeiről.
A kutatók a De Beers gyémántcég megbízásából kutattak a sziget déli részén. A minták vizsgálatakor hamar egyértelművé vált, hogy ezek a kőzetek különlegesek. A minta megegyezett a Skóciától Labrador területéig húzódó kontinentális földkéreg ősi területének, az észak-atlanti kratonnak más részeivel. Ennkek a kőzetnek ásványi összetétele annyira egyedi, hogy nem lehetett összetéveszteni. Ez azért is különleges, mert a Kanada északi részén, – a Québec és Ontario északi részén és Nunavutban lévő – kraton teljesen más összetételű.
A kratonok a kontinentális kéreg többmilliárd éves, stabil töredékei – olyan kontinentális magok, amelyek más kontinentális kőzeteket gyűjtenek és kötnek maguk köré. Néhány ilyen stabil mag még ma is jelen van kontinentális lemezek, például az észak-amerikai lemez középpontjában, más ősi kontinensek azonban apró töredékekre hullottak és újrarendeződtek a lemezmozgások hosszú történelme során.
Az észak-atlanti kraton kontinentális lemeze 150 millió évvel ezelőtt tört darabokra, jelenleg Skócia északi területeitől Grönland déli vidékén át délnyugati irányban folytatódva Labradorig tart. Az újonnan azonosított töredék lefedi a Chidliak-projekt területét, 10 százalékkal járul hozzá az észak-atlanti kraton kiterjedéséhez. Ez az első alkalom, hogy geológusoknak ilyen mélységben sikerült összeilleszteniük egy kirakósdarabot.
Cseppkőbarlangok és óceáni üledékminták adatai alapján ausztrál kutatók úgy vélik, hogy az elmúlt egymillió év jégkorszakai akkor értek véget, amikor a Föld tengelyének megváltozott.
Amikor ez a szög nagyobb lett, akkor a hosszabb és melegebb nyarak elolvasztották az északi félteke jégtakaróit, a Földön interlgaciális, vagyis jégkorszakok közötti melegebb időszakot idézve elő. Ilyen időszakban élünk mi is immár 11 ezer éve.
Közel kétszáz éve gyanítják a kutatók, hogy a Föld pályájának változásai állnak a jégkorszakok kezdete és vége hátterében. Abban azonban nincs egyetértés, hogy a pálya melyik tulajdonsága a legfontosabb. A tudósok továbbra is meg kutatják, milyen gyakoriak ezek a periódusok és milyen hamar várhatjuk a következőt. Ez az eredmény abban már segít, hogy megállapította, mivel kapcsolatos a befejeződésük.
A kutatók portugál parti vizekből vett óceáni üledékminták és olaszországi cseppkőbarlangok adatait hasonlították össze. A cseppkövek növekedési rétegeiből ugyanazokat a változásokat azonosították, mint az óceáni üledékből. Ez lehetővé tette, hogy a cseppkövek koráról szóló adatokat az üledékre alkalmazzák, mert az utóbbi korát nem lehet meghatározni. A radiometrikus kormeghatározás új technológiájával a nemzetközi kutatócsoport két olvadási időszakot állapított meg, az egyik a 960 ezer, a másik a 875 ezer évvel ezelőtt véget ért jégkorszaké.
A két olvadási időszak kezdete egybeesik a Föld tengelyferdesége szögének növekedésével. A növekedés melegebb nyarakat hozott azokon a területeken, ahol az északi félteke jégmezői húzódtak.
Mind a tavalyi, mind a három évtizedes összesített adatok riasztó képet festenek a világ legnagyobb jégmezőiről.
Grönlandon és az Antarktiszon is kritikus a jégveszteség. A Föld legnagyobb szigete a 2019-es északi-sarki rendkívüli nyári melegben hatszázmilliárd tonna jeget veszített. Ekkor a mennyiség globális tengerszintet két hónapon belül 2,2 milliméterrel növeli meg. Az Antarktiszon is folytatódott a jégtömeg vesztése az Amundsen-tengeröbölben és az Antarktiszi-félszigeten, de a kontinens keleti részén a Maud-királynő-földön lehullott nagy mennyiségű hó ezt bizonyos mértékig ellensúlyozta.
Az elmúlt 30 év adatait is összesítették. A Föld két nagy kiterjedésű jégmezője 6,4 billió tonna jeget veszített el 1992 óta, a jég olvadása 17,8 milliméterrel emelte a tengervizek szintjét globálisan.
A mérések szerint a globális felmelegedés hatására az 1990-es évekhez képest hatszorosára gyorsult a jégolvadás Grönlandon és az Antarktiszon.
az 1990-es években jégtakarók számlájára írható a tengerszint-emelkedés körülbelül ötszázalékos volt, ami szinte elenyésző. MA ez nagyjából a harmadát teszi ki.
A szakértők közel három évtized sarkvidékekről készített műholdas megfigyelési adatait vizsgálták meg. Ezek a műholdak nyomon követték a jégmezők tömegének, mozgásának és gravitációjának változásait.
A 2014-es számítógépes modellek 53 centiméteres globális vízszintemelkedést vártak 2100-ra. A tanulmány az antarktiszi és grönlandi jégolvadás miatt sokkal pesszimistább forgatókönyvet sugall, valószínűleg további 17 centiméterrel növeli a század végére szóló becslést. Ha ez bekövetkezik, 2100-ra 400 millió embernek kell az évenkénti parti áradásokkal szembenéznie.
Nem ritkán merül fel a vád, hogy a gazdag országok és a gazdagok felelőssek a Föld állapotának romlásáért. De sokan felkapják a fejüket, ha ezt nem hőbörgő tüntetők, hanem egy komoly kutatók nevével fémjelzett tanulmány teszi közzé.
Az angliai Leedsi Egyetem kutatói 86 országra terjesztették ki vizsgálatukat. Az egyetem kutatói az Európai Unió és a Világbank adatait felhasználva nézték meg, hogy a különböző jövedelmű csoportok hogyan költik a pénzüket. Tanulmányuk végkövetkeztetése, hogy a gazdagok a felelősek elsősorban a globális éghajlati krízisért. Az emberek leggazdagabb egytizede nagyjából 20-szor több energiát fogyaszt, mint a legszegényebb egytized, bárhol is él a világban.
Különbző területeket vizsgáltak meg. Például a szakadék a közlekedés tekintetében a legnagyobb: a leggazdagabb egytized 187-szer több üzemanyagot fogyaszt, mint a legszegényebb egytized. Ennek oka, hogy a legkisebb jövedelemmel rendelkezők ritkán engedhetik meg maguknak, hogy autót vezessenek. Minél gazdagabbá válnak az emberek, általában annál több energiát használnak fel. Ez a megállapítás minden vizsgált országra érvényes. A közlekedésben az elhasznált energia több mint fele a fogyasztók leggazdagabb egytizedének számlájára írható. Ez igazolja a korábbi kutatási eredményeket, amelyek szerint a brit utazók 15 százalékához kötődik az összes repülős utazás 70 százaléka. Az ultragazdagok repülnek a legmesszebbre, míg a brit lakosság 57 százaléka egyáltalán nem repül külföldre.
Érdekesen alakul a háztartások energiafelhasználása. Az előrejelzések szerint 2011-eshez képest – még az energiahatékonyság javítása mellett is – 2050-re megduplázódhat. A főzés és fűtés tekintetében jóval kiegyenlítettebb az energiafelhasználás, ám a fogyasztók leggazdagabb 10 százaléka még így is az összfogyasztás körülbelül egyharmadáért felelős, ami valószínűleg az otthonaik méretével van összefüggésben.
Érdekes az elit fogyasztók rétege is. A globális energiafogyasztók legfelső 5 százalékában a brit állampolgárok egyötöde, a németek 40 százaléka, Luxemburg teljes lakossága, míg a kínaiak mindössze 2 százaléka, az indiaiak 0,02 százaléka van benne.
A szerzők szerint a különbséget úgy lehetne csökkenteni, ha fejlesztenék a tömegközlekedést, és a nagyobb járművekre vonatkozó magasabb adók bevezetése révén tudnák csökkenteni az autóhasználatot. Egy másik alternatíva az autók elektromosításának felgyorsítása, ám korábbi tanulmányok szerint még ebben az esetben is csökkenteni kellene az autóvezetés iránti igényt.
A televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású sorozata volt a Kozmosz. A neves asztrofizikus, Carl Sagan sorozata alapjaiban változtatta meg a televíziós ismeretterjesztést. Az 1980-ban bemutatott 13 részes sorozatot szinte az egész világon bemutatták, hazánkban is óriási sikert ért el.
A National Geographics elkészítette a sorozat folytatását: Kozmosz: Lehetséges világok címmel. A széria ezúttal is izgalmas, eddig feltérképezetlen területekre merészkedik: előbb visszarepít minket egészen az univerzum hajnaláig, hogy onnan – a valóság függönyének egy lyukán át – meg se álljunk a távoli jövő utopisztikus világaiig. Kalandozásunk során többek közt ellátogatunk a földi élet titkos keletkezési helyére; rácsodálkozunk a 2039-es New York-i világkiállítás tudományos újításaira.
A sorozat most is különleges eddig nem ismert információmorzsákka színesíti a tudást. Például, a történelem egyik legjobb növénynemesítője éhen halt, mert nem adta a nevét egy tudományos hazugsághoz. Hogy a Holdra szállás technikáját már az I. világháború lövészárkaiban kidolgozta valaki, 50 évvel megelőzve az Apollo-programot?
A sorozathoz napjaink talán legismertebb asztrofizikusát sikerült megnyerni, a műsorvezető a médiában sokat szereplő Neil deGrasse Tyson lesz. A műsor egyik része Carl Sagan előtt is tiszteleg.
Bemutató: Március 22-én, vasárnap este 9-kor a National Geographic csatornán.
Az epizódok ismertetése
Létra a csillagokhoz
Hogyan keletkezett a kozmosz sok milliárd évvel ezelőtt? És az ókori felfedezések miként tették az embert napjaink kíváncsi, innovatív, a világűrt mind részletesebben feltérképező fajává? Az első epizódban Neil deGrasse Tyson a világmindenség és az emberi tudás evolúciójának legfontosabb pillanatait villantja fel lebilincselő, képernyő elé szegező formában.
Bemutató: Március 22-én, vasárnap este 9-kor
A lakható zóna tűnő bája
A kozmoszban nincsen hova rejtőzni a változások elől – a Nap öregedésével megállíthatatlanul közeleg az idő, amikor a Föld már nem lehet az otthonunk. Őseink azonban egyszer már megbirkóztak egy hasonlóan nehéz kihívással – és különben is, odakinn új világok várnak.
Az epizódban megismerhetjük a legújabb tudományos elképzeléseket a korai Föld vérvörös tengerének mélyéről. És azzal az emberrel is találkozhatunk, aki az élet első nyomaira bukkant egy zöld drágakőben – ám miközben az élet eredete után kutatott, a sajátját tette kockára, lévén nácik is szerepelnek a történetben…
Bemutató: Április 5-én, vasárnap este 9-kor
Vavilov
A 20. század első felében Nyikolaj Vavilov genetikus és növénynemesítő az egész világot bejárta, hogy létrehozza bolygónk első – és saját korában legnagyobb – maggyűjteményét. Felismerte ugyanis, hogy a tudomány rengeteget tehet a Szovjetunió és az egész világ lakosságát fenyegető éhínség megszűntetéséért. A sors fintoraként azonban vele is az éhhalál végzett – a Gulagon, ahova azért került, mert nem adta a nevét egy szovjet tudományos hazugsághoz.
Bemutató: Április 12-én, vasárnap este 9-kor
A tudat evolúciója
Kalandos utazás a tudat evolúciójának izgalmas tájain. Út közben megállunk az ókori Görögországban; felfedezzük a földi élet leghatalmasabb formáját; és elmerülünk egy szegény árva különös álomvilágában, mely utat nyitott gondolat-építményeink szerkezetének megértése felé, – sőt még tovább, a gondolatok galaktikus hálózatának víziójához
Egy fiatal fiú a szőnyegen fekszik és csillagközi utazásokról álmodik… Az ifjú Carl Sagan az űrkorszak hajnalán a mentorai, két tudományos óriás csatazajában eszmélt, majd felnőve maga is méltóvá vált hozzájuk: tovább folytatta mesterei kutatásait és megismertette a világgal ezek jelentőségét.
Bemutató: Április 26-án, vasárnap este 9-kor
Kutatás intelligens élet után a Földön
Az epizódban feltárul egy titkos föld alatti hálózat, mely az élet négy királyságának együttműködésével jött létre; és megtudjuk, hogy miként lépett kapcsolatba az ember egy különös élőlénnyel, mely szimbolikus nyelven kommunikál, és amely már több millió éve képviseleti demokráciát működtet.
Bemutató: Május 3-án, vasárnap este 9-kor
A Cassini áldozata
Egy rejtélyes, kevesek által ismert történet egy tudósról, aki csatazaj közepette, már az első világháború lövészárkaiban kidolgozta a Holdra szállás technikáját, – fél évszázaddal megelőzve az Apollo-programot. A filmben ezen kívül egy 20 éves űrodüsszeiáról is hallunk, melynek végén öngyilkosságot követ el egy űrszonda.
Bemutató: Május 10-én, vasárnap este 9-kor
Varázslat hazugságok nélkül
A kvantummechanika rendhagyó világában a fény két ellentétes dolog is lehet; és valahogy – ki tudja, hogy – egy láthatatlan megfigyelő képes lehet megváltoztani a valóság természetét. A filmben megismerjük az embert, aki rábukkant a valóság eme lyukára, – valamint azt a máig tartó technológiai forradalmat, amely lehetővé tette ezt a meghökkentő felismerést.
Bemutató: Május 17-én, vasárnap este 9-kor
Két atom meséje
Neil deGrasse Tyson csodálatos utazásra hív a kozmosz távoli tájain át, hogy megmutassa: az univerzum legapróbb alkotóeleme miként gyakorolt gigantikus hatást az emberi fajra? Az időben tovább haladva Neil egy lebilincselő mesét is megoszt velünk olyanokról, akik a halál árnyékában nőttek fel, és akiknek valóban megpecsételődött a sorsuk – az egyiküket kivéve.
Bemutató: Május 24-én, vasárnap este 9-kor
Elfeledett ősök árnyai
Milyen erős az emberben a változásra való hajlam, és ez hogyan hatott az általunk bejárt útra? És: Miként válhatott a történelem egyik legsötétebb szörnyetege az emberiség egyik legfényesebb csillagává? Az epizódban Neil deGrasse Tyson efféle izgalmas kérdésekre keres választ, röpke egy óra alatt végigvezetve minket evolúciónk történetén.
Mikor kezdtük el a Földet globális léptékben tönkretenni? Mikor és miért siklottak félre végzetesen a dolgok? És, mindezeket figyelembe véve: Milyen életre számíthat egy 2020-ban született gyermek? Milyen nehézségekkel és környezeti kihívásokkal kell szembenéznie a problémákat szőnyeg alá söprő szülei és nagyszülei miatt?
Bemutató: Június 7-én, vasárnap este 9-kor
Az Új Világ hét csodája
A világkiállításokon mindig az adott kor legígéretesebb újításait mutatják be, így ezek a seregszemlék kiváló fokmérői a technológia és a tudomány aktuális állásának. A filmben a 2039-es New York-i Világkiállításra látogatunk, melynek pavilonjaiban egymást értik a bámulatos megoldások napjaink megoldhatatlannak tűnő problémáira…
Műholdas fénykép bizonyította, hogy Iránban nagyságrendekkel súlyosabb a járványhelyzet, mint ahogy állítják.
Iránban már akkor is a világon az egyik legsúlyosabb lett volna a járvány, ha a hivatalosan kiadott adatokat nem kozmetikázzák. Ugyanakkor az országból kiszivárogó jelentések valódi katasztrófáról tudósítanak. Amíg az ország vezetése néhány száz halottról és 10 000 közeli megbetegedésről számolt be, a mértékadó becslések is több ezer halottal számlnak, a fertőzöttek számát fél és nyolc millió közé teszik.
A bizonyítékot a Maxar űrcég műholdas fotói szolgáltatták. A képeken a teherántól mintegy 125 kilométerre délnyugatra lévő, több mint egymillió lakosú város, Kom temetője látható. A siíta muzulmánok szent városa, és egyben sííta muszlim tanítók és vezetők képzési központja. A város hatalmas temetőjéről készült képeket vizsgálták meg. A néhány nappal ezelőtt kézszült fotókat hasonlították össze a február végén készült képekkel. A temetőben két körülbelül száz méter hosszú árok látható, amelyet a szakértők szerint tömegsír lehet.
.@washingtonpost in cooperation with @Maxar has compared the satellite images of Qom’s cemetery before and after #coronavirus epidemic in Iran. In the last image showing trenches of graves ready for mass burial.Official numbers seem right to you? #Iran#IranTruth Via @Keykhoon pic.twitter.com/92PqcueeLN
Amint bizonyára mindenki tudja már akinek a naptárjába fel volt jegyezve a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál időpontja, hogy az eseményt a március 11-én meghozott kormányrendelet értelmében el kellett halasztani. Sajnos ez mindenkit érint olvasókat és kiadókat szerzőket és más munkatársakat egyaránt. Szeretnénk egy kis összegzést adni, milyen változásokra lehet számítani a kiadó ütemtervében.
Jelenleg az áprilisi megjelenéseket nem toljuk el azonban ez változhat! Az alábbi kötetek vannak jelenleg tervben:
Mivel még nem tudni, hogy milyen korlátozások lesznek még amiért esetleg ezek nem készülhetnek el időre vagy szimplán egy olyan kiadóvezetői döntés születne, amiért eltoljuk a megjelenéseket kérlek kövessétek a Galaktika és Metropolis Media facebook oldalait, webshopunkon iratkozzatok fel hírlevélre, hogy folyamatosan megkapjátok az információkat.
Addig is a közegészségügy érdekében fokozottan figyeljetek oda higiéniára, mossatok kezet legalább 30 másodpercig szappannal, használjatok kézfertőtlenítőt és minimalizáljátok a fizikai kontaktust főleg idegen helyen. Vigyázzon mindenki magára és ne feledjétek Douglas Adams leghíresebb regényének leghasznosabb tanácsát:” Don’t Panic!„ vagy is „Ne ess pánikba!”
A holdmissziók több mint 300 kilogramm kőzetet hoztak vissza a Földre. Az egyik nagy meglepetés az volt, hogy a minták szinte teljes azonosságot mutattak az oxigénizotópok összetételét illetően. Ez alapján született meg a nagy becsapódás-elmélet, amely úgy véli, a Hold abból a törmelékből formálódott, amely a korai Föld és a protoplanéta állapotban lévő Theia összeütközése nyomán keletkezett. Most ez az elmélet került veszélybe.
Az Új-Mexikói Egyetem kutatóinak eredményei szerint mégsem azonos a Föld és Hold oxigénizotópjainak összetétele.
A Föld és a Hold geokémiailag hasonlóak. Bár a nagy becsapódás-elmélet jó magyarázatul szolgálhat erre, az oxigénizotópok rendkívül nagy hasonlósága nehezen magyarázható ezzel az elmélettel. Vagy eleve mindkét objektum összetételében azonos szénizotópokkal rendelkezett, ami valószerűtlen, vagy oxigénizotópjaik teljesen összekeveredtek a becsapódás hatására, amit nehéz modellezni szimulációkkal.
A kutatók számos mintán végeztek nagy pontosságú méréseket. A minták tartalmaztak bazaltot, a holdi felföldeknek nevezett területről származó anortozitokat, noritokat és vulkáni üveget, amely ki nem kristályosodott, gyorsan lehűlt magmából keletkezett.
Az eredmények arra utalnak, hogy az oxigénizotópok összetétele a tesztelt kőzet típusától függően változik. Ennek hátterében az állhatott, hogy az olvadt Hold és a párolgó légkör különböző mértékben lépett kölcsönhatásba. A holdköpeny mélyéből vett mintákban különböztek az oxigénizotópok a leginkább a Föld oxigénizotópjaitól. A Hold köpenyének mélyét érinthette a legkisebb mértékben a keveredés, így ez a leginkább képes szemléltetni a becsapódott Theiát. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a Theia és a Föld eltérő oxigénizotóp-összetétele nem homogenizálódott teljesen a Holdat kialakító becsapódáskor, így mennyiségi bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a Theia a Naptól távolabb alakult ki, mint a Föld.
Az eredmények alapján a Theia Földhöz képest a Naptól sokkal távolabb alakult ki és eltérő oxigénizotóp-összetétele nem veszett el teljesen a nagy becsapódás következtében kialakult homogenizációval.
Érdekel a táj a vörös bolygón? A NASA-nak köszönhetően most alaposan megnézheted.
Az amerikai űrhivatal nemrégiben kiadott panoráma képet a Mars felszínéről. A fotó kb. 88 797 x 22 958 pixel méretű (azért csak körülbelül, mert néhány sor tetején és alján hiányos. Az összesen 1,8 milliárd pixeles panoráma képet a Curiosity készítette. Természetesen nem egyszerre, a NASA szakemberei több mint ezer fénykép felhasználásával állították össze. A képek 2019. november 24. és december 1. között készültek.
Az interaktív fotón egészen elképesztő mélységig lehet nagyítani a képet. Az itt következő két videó bemutatja a képet, majd a végén magad is kipróbálhatod.
Teljes gőzzel beindult a SpaceX vállalat Starling műholdfelhőjének telepítése. Idén már harmadszor, összességében ötödik alkalommal állítottak pályára 60 műholdat. Átlagosan kéthetente szeretnének felbocsátani belőlük egy-egy 60 darabos csomagot, az ütemtervet eddig sikerült tartani.
A tervezett megakonstelláció műholdjainak még csak töredéke állt pályára, de máris óriás a vita, hogy milyen károkat okoznak a profitorientált cégek a tudományos kutatásnak. Jogos az aggodalom, hiszen a SpaceX mellett az Amazon, a OneWeb és más cégek is fejlesztik a saját műhold-konstellációjukat. 18 ilyen rendszer áll fejlesztés alatt, amelyek összesen 26 ezer műholdat fognak majd össze.
Az Európai Déli Obszervatórium hivatalosan vizsgálta ezeknek a a csillagászati kutatásokra gyakorolt hatását. Az eredmények szerint a nagy teleszkópokat „mérsékelten fogják érinteni” a fejlesztés. A legnagyobb befolyással a széles látószögű kutatásokra lesznek a műholdak, ezen belül is elsősorban azokra, amelyeket nagy teleszkópokkal végeznek.
Milyen hatással lesz ez az éjszakai égbolt látványára? A közepes földrajzi szélességeken körülbelül 1600 műhold lesz egyszerre egy-egy csillagvizsgáló feletti horizonton. Ezek többsége alacsonyan, tehát a horizonttól számítva 30 fokon belül helyezkedik el. Efölött, azaz az égboltnak azon részén, ahol a legtöbb csillagászati megfigyelés történik, minden egyes alkalommal több mint 250 műhold lesz. Míg napkeltekor és naplementekor megvilágítja őket a nap, az éjszaka közepén egyre több és több kerül a Föld árnyékába.
Az obszervatórium becslése szerint mintegy 100 műhold elég fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen a szürkület óráiban, de közülük csak tíz lehet 30 foknál magasabban. Ezek a számok fokozatosan csökkennek, amint az éjszaka egyre sötétebb lesz és a műholdak a Föld árnyékába kerülnek.
