Blog

  • 2021 Hugo-díj nyertesek

    A 2021-es Hugo-díjakat december 18-án az idei 79. Worldconon hirdették ki. A koronavírus által szűlt nehézségek és változó emberi szokásokkal magyarázva, idén egy régi elmaradást is pótoltak végre, hiszen videójátékokat is díjaztak. Már régóta kijárt volna ez a díj, hiszen rengeteg olyan videójáték van amelyek története vagy éppen a narratíva újító és egyedi, mindez köszönhető magának a videójáték eszköztárának.

    Mivel nagyon sok kategória van mi most a szerintünk legrelevánsabb vagy legérdekesebb díj nyerteseit írtuk le.

    Teljes lista: KATT

    Legjobb könyv

    • Network Effect, Martha Wells (Tordotcom)

    Legjobb Novella

    • The Empress of Salt and Fortune, Nghi Vo (Tordotcom)

    Legjobb sorozat

    • The Murderbot Diaries, Martha Wells (Tordotcom)

    Legjobb képregény

    • Parable of the Sower: A Graphic Novel Adaptation, written by Octavia Butler, adapted by Damian Duffy, illustrated by John Jennings (Harry N. Abrams)

    Legjobb Videójáték

    • Hades (publisher and developer: Supergiant Games)

    Lodestar-díj a legjobb Young Adult könyvnek

    • A Wizard’s Guide to Defensive Baking, T. Kingfisher (Argyll Productions)

     

  • Interjú Petra Hůlovával, az Apatolvaj című könyv szerzőjével

    Interjú Petra Hůlovával, az Apatolvaj című könyv szerzőjével

    Mund Katalin: Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy író leszel?

    Petra Hůlová: Soha nem hoztam ilyen döntést. Miután 2002-ben sikeresen debütáltam, folytattam az írást. Minden egyes befejezett regényem után úgy érzem, hogy talán ez volt az utolsó.

    M. K..: Mi inspirált az Apatolvaj című könyv megírásában? Honnan jött az ötlet?

    P. H.: Néhány évig én is ilyen patchwork családban éltem, mint amit a regényemben is leírok. A mostohaanya figuráját, akit Miki szívből gyűlöl, nagyon is magamból építettem.

    M. K.: Kivel szimpatizálsz? Mikivel vagy a szüleivel? Milyennek látod Mikit?

    P. H.: Ennek a lényeges kérdésnek az eldöntése, hogy „kinek van igaza, és ki téved”, mindig az adott olvasótól függ. Biztosra veszem, hogy nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, de éppen ez az egész regény lényege.

    Apatolvaj

    M. K.: Miért helyezted a cselekményt a közeljövőbe, amikor ez egy ma is általános probléma?

    P. H.: Mert a közeli jövőnk már elkezdődött.

    M. K.: Mi a legfontosabb üzenet, amit ezzel a regénnyel el akartál mondani?

    P. H.: Ha képes lennék egy-két szép mondatba összefoglalni a mondandómat, úgy érezném, hogy rossz regényt írtam. Másrészt az üzenet olvasónként más és más lesz.

    M. K.: Ki az ideális olvasója a regényednek?

    P. H.: Bárki, akit érdekel a család és a szeretet témaköre.

    M. K.: A könyveidet mindig Barna Otilia fordítja magyarra. Ismered őt személyesen? Szeretsz vele együtt dolgozni?

    P. H.: Igen, évek óta barátok vagyunk. Otilia a szülővárosomban, Prágában lakik, és teljes mértékben megbízom a fordítói kompetenciájában.

    M. K .: Min dolgozol mostanában?

    P. H.: Épp most jelent meg a legújabb regényem, amit 12+-os fiataloknak írtam. Egy 13 éves ikerpárról szól, akik egy időalagúton átesve Prága 1968-as orosz megszállása idejére érkeznek, és elhatározzák, hogy megváltoztatják a történelem menetét, hogy elkerüljék az országom további 22 éves orosz megszállását.

  • Megjelent a decemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin decemberi száma Paul Di Filippo roppant szórakoztató, Brit SF-díjas kisregényének első felével indul, melyben egy meggyilkolt feltaláló próbálja rendőrkézre adni gyilkosait. Varga Csaba Béla visszatér a „Fénygyermekek” világába, hogy alternatív univerzumbeli hazánkat egy vérfagyasztó katasztrófával szembesítse. Az angol Gareth D. Jones tovább folytatja Yorick-sorozatát, és ez a novellája ismét világpremierként lát napvilágot magyar fordításban. Szarvas Szilvia Preyer-pályázaton második helyezést elért történetének színhelye egy kórház a Naprendszer szélén. A Zsoldos Péter-díjas Toochee egy zseniális technikával kitervelt ékszerrablás izgalmas beszámolóját írta meg. A havi retróban befejeződik Alekszej Tolsztoj kisregénye, a főszereplők megindítják támadásukat a Hold és a földi tőzsdék ellen, ám az eredmény még őket is meglepi.

    Galaktika 381

    A központi tudományos rovat a Hold egy lehetséges végzetének esélyeit latolgatja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a környezetszennyezésről az antik Római Birodalomban, a 2021-es év fesztiválnyertes fantasztikus filmjeiről, Billy Idol kiberpunk lemezéről és a járványok kozmikus terjedésének eshetőségeiről. A képregény Robert Sheckley novellájából készült, címe Menyasszony utánvéttel, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.

    borító: Guillaume Maillard (Franciaország) – kép címe: Kaiju envoi

    A magazin XL-változata Alekszandr Kazancev klasszikus űrhajós SF-jét közli, a mozikban is sikert aratott Viharok bolygóját.

    A Galaktika 381. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását!

  • Interjú Barna Otíliával az Apatolvaj című cseh regény fordítójával

    Nemrég jelent meg Petra Hůlová újabb elképesztő regénye végre magyar nyelven is. A Mostoha sors című fekete humorú regénye után, most az Apatolvaj megjelenése kapcsán Mund Katalin (Metropolis Media és Galaktika magazin főszerkesztője) beszélgetett a könyv fordítójával, Barna Otíliával.

    Interjú

    Mund Katalin: Hogyan kerültél kapcsolatba a cseh nyelvvel?

     

    Barna Otília: Gyerekkoromban sokszor jártunk Prágában, ez volt az első kapcsolatom a cseh kultúrával. Pár évvel később megismertem és nagyon megszerettem a Psí Vojáci zenekart, úgyhogy én az ő albumaikat hallgattam rongyosra kamaszkoromban a walkmanen. Persze a számok csehül voltak, egy árva szót sem értettem belőlük, mégis nagyon betaláltak. Aztán amikor gimiben el kellett gondolkozni azon, hogy merre tovább, mindent egy lapra tettem fel: elkezdtem csehül tanulni, hogy bejussak az ELTE cseh szakára.

     

    K.: Hogyan lettél műfordító?

     

    O.: Igazából nem tudom, így alakult. Valahogy úgy érzem, hogy ez csak úgy ott lógott a levegőben… A nyelvek mindig is érdekeltek, a cseh irodalom pedig túl izgalmas ahhoz, hogy meghagyjuk a cseheknek. A maradék meg a nem létező véletlenek műve volt, de azért ebben is nagy szerep jutott a már említett Psí Vojáci zenekarnak, pontosabban az együttes lelkének és motorjának, Filip Topolnak. Akkoriban Kocsis Péterrel évente megszerveztük Budapesten a cseh kultúrát népszerűsítő Bohémia Fesztivált, melynek keretében zenei betétként mindig ellátogatott Pestre a Psí Vojáci. ‘98-ban úgy alakult, hogy a fesztivál után Filip velünk jött vissza Prágába. Rajka magasságában valahol defektünk volt, vagy valami történt a kocsival, erre már nem emlékszem pontosan, mindenesetre keresni kellett egy szervizt, ahol megbütykölik a jó öreg 120-as Skodánkat. Az autóra várva Filip mesélte, hogy épp most fejezte be a könyvét, ami nemsokára megjelenik, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lefordítani. Hát, még mennyire, hogy volt… Ékszerész Károly útja Korzikára címmel adta ki pár év múlva a Korma kiadó.

     

    K.: Mit szeretsz ebben a munkában?

     

    O.: Többnyire én választom ki, hogy mit szeretnék fordítani, a legfőbb kritérium pedig az, hogy nyelvileg bejöjjön nekem. Innentől kezdve szinte mindent szeretek benne. Minél nagyobb a kihívás, annál jobb. Ideális esetben elég időm is van a fordításra, de ez sajnos nem mindig alakul így. Ha nyom az idő, azt annyira nem szeretem, de mindig kárpótol utána, mikor kezemben tartom a kiadott könyvet. Mondjuk, a célegyenesben már mindig annyira el vagyok fáradva, hogy jön a fogadkozás: ez lesz az utolsó, de miután leadtam az anyagot, és egy kicsit fellélegeztem, már megint hiányzik az intellektuális munka.

     

    K.: Hůlovától ez már a negyedik könyv, amit lefordítottál. Mennyire érzed magadhoz közel az írónőt? Miért?

     

    O.: A 2000-es évek elején első könyvének, a Nagyanyám emlékezetének megjelenésekor Jáchym Topol, a neves cseh kortárs író úgy jellemezte az írónőt, hogy új csillag tűnt fel a cseh irodalom egén. Kicsit kétkedve fogadtam ezt az erős kijelentést, de a regényt végigolvasva egyáltalán nem éreztem túlzásnak. Sajátos stílusa, zseniális metaforái engem teljesen magával ragadtak. Ez az oka annak, hogy tőle fordítottam a legtöbbet. Az ő stílusára tudok leginkább ráhangolódni, sőt időnkét még nyelvújítói szerepkörben új szavak alkotásán is el kell hogy gondolkozzak, ha ezt kívánja az eredeti mű. És nagyon szeretem az ilyen kihívásokat.

     

    K.: Milyen volt az Apatolvaj című könyvet fordítani? Mi okozott különösen nagy nehézséget (ha volt ilyen), és mi volt benne a legélvezetesebb?

    Apatolvaj

    O.: Az Apatolvaj egy gyerek szemszögéből elmesélt történet, így értelemszerűen ennek a nyelvezete egyszerűbb, mint amit Hůlovától megszoktam. Így maga a fordítás gyorsabban is ment, mint általában. Talán pont az volt benne a legnehezebb, hogy ne legyen nyelvileg túl bonyolult, ugyanakkor túl egyszerű se. Itt elsősorban a rengeteg szóismétlésre gondolok, ami magyarul túl sok lett volna, úgyhogy ebből jelentősen visszavettem.

     

    K.: Megszeretted a könyvet?

     

    O.: Szerettem az elejétől fogva, máskülönben el sem kezdtem volna, de ha nagyon őszinte akarok lenni, egy kicsit hiányzott a fordítás során Hůlová fanyar szarkazmusa. 🙂

     

    K.: Mi tetszett benne?

     

    O.: A témaválasztás nagyon erős. Nekem ugyan nincs gyerekem, mégis számtalanszor azon kaptam magam, hogy hosszasan agyalok egy-egy részleten. Nem fordítóként, emberként.

     

    K.: Kinek ajánlanád?

     

    O.: Bárkinek, aki szeret olvasni, és szereti a cseh irodalmat, de nyilván elvált szülők, különösen a váltott elhelyezés tapasztalatával rendelkezők számára talán ez a könyv több is lehet egy irodalmi élménynél.

     

    K.: Amikor nem műfordítasz, mit csinálsz szabadidődben?

     

    O.: Próbálom megteremteni az anyagi hátteret a következő műfordításhoz. 🙂 Ilyenkor is fordítok, csak nem könyveket, hanem kereskedelmi szövegeket, illetve magánórákat adok: csehet tanítok magyaroknak, és magyart cseheknek. Ami a szabadidőmet illeti, van egy kutyám, ez 2-3 óra meditatív sétát jelent naponta, műfordításos időszakban ilyenkor szoktam rágódni az első nekifutásra nem megoldott fordítási problémákon. A növények is közel állnak hozzám, úgyhogy a tavalyi covid-lockdown alatt beszereztem speciális égőket, és minden magot elültetek, ami a kezem ügyébe akad. A citrusfélék és a tamarindok nagyon hálásan nőnek, a mangó, az avokádó és a gránátalma viszont biztos nem engem választana az év kertészének, de azért még ők sem adták még fel teljesen. Érdekel még a tarot, a szakrális geometria, az asztrológia és hasonló dolgok.

  • Könyvajánló: Petra Hůlová – Apatolvaj

    Petra Hůlová Apatolvaj című könyve a válásról szól, egy gyermek szemszögéből. Főhőse a tízéves Miki, aki borzasztóan szenved attól, hogy a szülei elváltak. A bíróság a váltott elhelyezésnél döntött, vagyis a fiú, két testvérével együtt, egyik héten az anyjával él, a másik héten kénytelen átcuccolni az apjához, akinek új élettársa van, és két gyereke.

    A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, de ennek nincs különösebb jelentősége. Egyre több az „okos” eszköz, egyre inkább meghatározza az emberek életét a mobiltelefon, egyre súlyosabbak a klímaváltozás „tünetei”, és egyre degeneráltabb az ember: ortopédiai eszközök viselésére kényszerül az egészségtelen, mozgáshiányos életmód miatt. Talány, hogy az írónő miért helyezte a jövőbe a regényt, hisz örök érvényű problémákat feszeget, amelyek ma éppoly szívbe markolóak és fontosak.

    Petra Hůlová: Apatolvaj, borító: Varga Balázs

    A szerző a vele készült interjúkban arról beszél, hogy a könyv az énközpontúságról és a boldogsághoz való jogról szól. Ennek két szintje van a regényben: a szülők boldogsághoz való joga és a gyerekek boldogsághoz való joga. Ez utóbbira helyeződik a hangsúly, hiszen az elbeszélő a tízéves Miki, számára a felnőttek világa érthetetlen, értelmezhetetlen. Csak annyit érzékel, hogy a biztonságérzete felborult, az apja elhagyta őket egy másik nőért, akivel új családot alapított. Nem akar és nem tud belenyugodni, hogy az apja már nem csak az ő apja, a biztos családi háttér pedig egy folyamatos költözködéssel járó érzelmi hullámvasúttá változott. Látja anyja szenvedését, aki nem is rejti véka alá, hogy az apát hibáztatja a történtekért. A gyermek számára totálisan kontrollálhatatlan a helyzet, amiben teljesen kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzi magát.

     

    A helyzetet tovább rontja, hogy a fontos kérdésekre soha nem kap választ (pl. attól fél, hogy ő az oka a szülei válásának), ezekben a helyzetekben csak megölelik, de nem kapja meg a szükséges magyarázatokat. Minden helyzet megoldatlan marad, ami mindegyik félből dühöt, elkeseredettséget és ingerültséget vált ki, és gyakran agresszió követi. A kétségbeesett emberek pedig kétségbeesett tetteket követnek el, ahogy a regény végén Miki is egy döbbenetes megoldással próbálja egyszer s mindenkorra visszakapni a régi családját.

    Apatolvaj

    Ugyanakkor a regénybeli szülők is gyengék és kiszolgáltatottak, mert képtelenek egymással kommunikálva megoldani a problémáikat. A gyerekek viszont a manipuláció mesterei, ám ahelyett, hogy a felnőttek ezt átlátnák, bedőlnek nekik. A gyerekek pedig megérzik a szüleik gyengeségét, amit újra és újra kihasználnak.

    A szerző górcső alá veszi a szülők gyermekeikkel kapcsolatos jogait, illetve a gyermekek jogait egy olyan időszakban, amikor a család szétesik és átalakul. Megmutatja, milyen vékony a határvonal egy rakoncátlan kölyök és egy szerencsétlen fiú között, akit a szülei belerángatnak a vitáikba.

     

    Hůlová zsenialitása, hogy ezt a nyomasztó témát is meglehetősen derűsen írja le, az olvasó gyakran azon kapja magát, hogy mosolyog Miki gondolatain, amelyek szinte minden helyzetet érintenek, amikbe egy elvált szülő gyermeke belekerül. Ezért ez a könyv kötelező olvasmányként ajánlható minden elvált vagy válófélben lévő szülőpárnak, mozaikcsaládnak, mert minden olyan témát érint, ami megkerülhetetlen ilyen élethelyzetekben, és éppen ezért segíthet a megoldásban is.

     

    A provokatív befejezés egyúttal felhívás is arra, hogy vegyük komolyan szülői mivoltunkat, és vegyük emberszámba a gyerekeinket is, akiknek éppúgy joguk van a kiegyensúlyozott és boldog élethez, mint nekünk.

  • Könyvajánló – Álmok sivataga – Sara Stridsberg irodalmi fantáziája felkavaró olvasmány

    Sara Stridsberg: Álmok sivataga

    ajánló

     

    Az Álmok sivataga felkavaró könyv. Főhőse Valerie Solanas írónő, az ő nevéhez fűződik a SCUM kiáltvány, a feminizmus fontos irata, és ő volt az is, aki rálőtt Andy Warholra.

    A SCUM 1967-ben jelent meg. A szerző azt állítja benne, hogy a férfiak tették tönkre a világot, és a nőkön múlik, hogy ezt megjavítsák. E cél elérése érdekében a SCUM megalakítását javasolja, amely a társadalom megdöntésére és a férfinem felszámolására hivatott szervezet. A kiáltványt szatírának vagy paródiának tartották, és több százszor újra kiadták, 13 nyelvre lefordították. Egészen addig ismeretlen volt, amíg Solanas 1968-ban megkísérelte megölni Andy Warholt.

     

    Solanas életét több könyv és film is feldolgozta. Sara Stridsberg nem csupán egy újabb életrajzi regényt írt, és nem is egyszerű fikciót. A mű sokkal több ezeknél. A szerző irodalmi fantáziának nevezi. Megváltoztat, átalakít életrajzi elemeket a főszereplő életéből, például Solanas szülővárosa, ami eredetileg a New Jersey államban található Ventnor nevezetű város, a regényben Ventor lesz. Ezek alapján tűnik, hogy a könyvben szereplő Valerie Solanas sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, mint amilyen a valóságban lehetett.

    Álmok sivataga

    A szöveg folyamatosan változik: narrációk, párbeszédek, bírósági jelentések és pszichiátriai értékelések, átiratok követik egymást. Időben is ugrál a történet. Nem retten vissza a mocsoktól, a testi funkciók naturális ábrázolásától, a visszataszító dolgoktól sem, sokszor megjelenő motívumok a vér, a bűz, a prostitúció vagy a gyermek szexuális zaklatása. Ugyanakkor költői képek, hangulatos metaforák is árnyalják ezt a különleges nyelvet.

    Solanas nyilvánvalóan mentálisan beteg volt, illetve gyógyszer- és drogfüggő. Ha belegondolunk, mennyi szenvedésben volt része, mennyi tragédia, bántalmazás érte, nem csoda, hogy lelkileg beleroppant.

    Valerie radikális feminizmusát nehéz elfogadni. Állandóan dühös. A férfiakat „biológiai hibának” nevezi. A könyv nem idealizálja a főszereplőt, és nem menti fel a tettei következményei alól. De akkor mi lehetett az írónő célja? A regény merészsége eleinte izgalmas. A szavaknak erejük van, felráznak és provokálnak. Mintha látszólag a lázadásról szólna, de ahogy hozzászokunk a könyv stílusához, ez a zaklatottság szomorúsággá válik. És rájövünk: valójában egy szomorú történet a halálról.

     

    Valerie Solanas a szállodai szobájában haldoklik, a sok zavaros emlék, időbeli ugrás felfogható a haldokló tudatának működéseként, ahogyan leperegnek előtte élete jelentős eseményei. Egy utolsó halálos hallucináció, amelyben Valerie a megbékélést, a szeretetet és életének beteljesülését keresi és vizionálja. A végeredmény pedig egészen zseniális irodalom, ha az olvasó végig bírja olvasni. Érdemes.

  • Előrendelhető a GFK 400.

    GFK 400.

    (szerkesztette: Németh Attila)

     

    Négyszázadik kötetéhez érkezett a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozata, ezért itt az idő egy újabb ünnepi antológiára. Válogatásunk ezúttal a hazai fantasztikus irodalom sokszínűségét mutatja be huszonkét kortárs szerző ugyanannyi írásán keresztül. Science fiction, fantasy és weird – ahogy magazinunk címlapján is minden hónapban ott áll, ide is ezeket a szavakat tehetjük ki témamegjelölésként. A legnagyobb hangsúllyal, mint mindig, az SF-en.

    Űrhajók, robotok és dimenziókapuk csillognak a novellák felszínén, a mélyebb rétegekben pedig a mesterséges intelligencia, a kolonizáció, az éghajlatváltozás és a genetika a valóságban is mind többeket foglalkoztató, releváns problémái. Vajon megéri-e az emberiség a rá váró, ragyogó jövőt, vagy fejlődése disztópiába, apokalipszisbe fullad? Megannyi kérdés, melyekre nem a mi dolgunk válaszokat adni, egy ilyen antológia feladata az értékes gondolatok felvetése, és a buzdítás a válaszok keresésére.

    GFK 400. – borító: Varga Balázs

    Huszonkét izgalmas, szívszorító vagy épp lelkesítő írás hol filozofikusabb, hol kalandosabb stílusban. A szerzők között ott sorakoznak Zsoldos Péter- és Monolit-, József Attila- és Déry Tibor-díjakkal kitüntetett, sőt nemzetközileg is elismert, közönségkedvenc nagyágyúk, valamint ígéretes pályakezdők egyaránt, de a céljuk ugyanaz: szórakoztatni és gondolkodtatni. Következzen egy teljes névsor kedvcsinálónak, de az igazi móka odabent kezdődik, a borítók között. Olvasásra fel!

    GFK 400.

    Tom Anderson – Antal József – Bojtor Iván – Ronil Caine – Andrej Iljics Dajcs – Ecsédi Orsolya – Fedina Lídia – R. J. Hendon – Huszár Karina – Jobbágy Tibor – Kenessei András – Komor Zoltán – Lovas Lajos – Lőrincz L. László – Majoros Sándor – Márki István – Molnár Csaba – Nemere István – Pusztai Andrea – Szélesi Sándor – Toochee – Varga Csaba Béla

  • Megjelent a novemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin novemberi száma igazi különlegességeket tartalmaz. A legterjedelmesebb közülük a nemrég elhunyt Csikász Lajos műve, melyben új, izgalmas fejezeteket fűz hozzá Zsoldos Péter nemzetközileg is elismert Gregor Man-trilógiájához. A másik nagy felfedezés a havi retro. Ebben az orosz Alekszej Tolsztoj egy korát megelőző tudományos elmélettel áll elő, mely akár világunk végét is megjövendölheti. A történet első része olvasható ezúttal. A Brit SF-díjas Ian Watson a második világháború előestéjének alternatív valóságába nyújt betekintést. A többszörös díjnyertes olasz Lukha B. Kremo hátborzongató novellája egy fiatal lánnyal ismerteti meg olvasóit, aki talán egyáltalán nem is az, akinek elsőre hinnénk. A Zsoldos Péter-díjas R. J. Hendon egy jelenleg futó regénysorozatának világához kapcsolódó írással jelentkezik.

    Nickita Svechnikov – Priest (Oroszország)

    A központi tudományos rovat más bolygók időjárását teszi vizsgálat tárgyává. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a kígyófejű hal világhódító terjeszkedéséről, a Fear Factory amerikai metálbanda lemezeiről, egy összecsukható japán elektromotoros kerékpárról és újabb kínai SF-filmekről. A képregény Robert Sheckley novellájából készült, címe A meghatározás, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.

    A magazin XL-változata Arthur Leo Zagat Az időkivetettek című regényének befejező részét tartalmazza, melyben különböző korok emberei kerülnek össze a távoli jövő világában.

    A Galaktika 380. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Könyvajánló – Lene Kaaberbøl: Az amulett (Igazlátó krónikák 2. rész)

    Az amulett

    ajánló

    Lene Kaaberbøl ifjúsági fantasyje, Az amulett (az Igazlátó Krónikák második kötete) igazi őszi olvasmánycsemege, melyet 10 éves kortól bárkinek ajánlhatunk, aki szereti a kalandokban bővelkedő, különleges regényeket.

    A számos díjjal kitüntetett író 1960-ban született, Dániában nőtt fel, és első művét 15 éves korában adta ki. Azóta több mint 30 könyvet írt gyermekeknek és fiataloknak egyaránt. A nemzetközi elismerést az Igazlátó Krónikák sorozat hozta el számára, melyet több mint 25 országban adtak ki, és világszerte több millió példányban fogyott. Az amulett magyar kiadását az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    Lene Kaaberbøl: Az amulett

    Dina, akit már az előző kötetből megismerhettünk, különleges képességet örökölt anyjától: ha valakinek belenéz a szemébe, meglátja annak összes bűnét. A sokak számára meglehetősen kellemetlen képesség miatt a 11 éves lány és családja kénytelen volt az otthonát elhagyva a magasföldi Kensie-klánhoz menekülni. Itt próbálnak beilleszkedni és nyugodt életet élni. Hírük azonban messzire ér, gyakran keresik fel Melussinát, Dina anyját olyan emberek, akiknek szükségük van szégyenlátó-képességére, hogy ügyes-bajos dolgaikat elrendezhessék.

    Mivel egy napon majd Dinára hárul ez a feladat, mindenhova követi anyját, hogy megtanulja, hogyan kell viselkedni és dolgozni Szégyenlátóként. De az utak veszélyesek, tele vannak ártó szándékú emberekkel, mint amilyenek a gonosz hadvezér, Drakan ügynökei, akik megkísérlik meggyilkolni Dinát és anyját, miközben igyekeznek háborút provokálni a klánok között. A gonosz nagyúr, Valdracu végül elfogja Dinát, és elviszi a várába, Dracanába. Arra kényszeríti a lányt, hogy fegyverként használja a képességét, és tartsa rettegésben a szolgákat és az ő ellenségeit.
    Dina bátyja, Davin és barátnőjük, Rose igyekszik a lány segítségére, és próbálják kiszabadítani a fogságból. Ez az út rengeteg akciódús kalandot és fordulatot tartogat, A sárkány hívása izgalmas folytatásként.

    A regényt váltakozó szemszögből olvashatjuk, hol Dina, hol pedig a bátyja, a 16 éves Davin meséli el a történetet. Dinával kapcsolatban azon izgulhatunk, hogyan próbál életben maradni a szörnyű körülmények közepette. A lány, csakúgy mint az első kötetben, erős, bátor és magabiztos, története rendkívül érdekes és inspiráló.

    Ugyanakkor a könyv legizgalmasabb részeit Davin kalandjai jelentik. A fiú igazi fejlődésen megy keresztül, hiszen a lázadó kamaszból férfivá kell érnie, hogy sikeresen szembe tudjon szállni a lány fogvatartóival. A regénynek ez az egyik legerősebb szála, végigkövethetjük, ahogy a fiú meg akarja védeni családját a jelenlegi és jövőbeli veszélyektől, de nem igazán tudja, hogyan. Folyamatosan bizonyítani akarja önmaga számára is rátermettségét, amiből számtalan probléma, gond és baj fakad. Apa nélkül nincs könnyű helyzetben, amikor a kardforgatást és a fegyverhasználatot akarja elsajátítani. Ráadásul ő nem rendelkezik a szégyenlátás képességével. Ezért nagyon érdekes belelátni abba is, milyen érzés lehet e képesség nélkül, a Szégyenlátó gyermekeként nevelkedni.
    A könyv, ahogy az ifjúsági regények általában, happy enddel végződik, de ennek a lezárásnak óriási hatása, ereje van. Szinte filmszerű, ahogy a pici lány áll a csatatér közepén, és nem túl hangos kiáltására marcona férfiak, belepirulva a szégyenérzetbe, eldobják fegyvereiket. Elképesztő befejezés, ami sokáig velünk marad.

     

  • Megjelent az októberi Galaktika!

    A Galaktika magazin októberi száma kicsit komor, őszi hangulatot áraszt. Antal József, a Justitia Zsoldos Péter-díjas szerzője kisregényének befejező részében egy alternatív univerzum föld alatti rémvilágával riogat. Ellenpontként az orosz Anatolij Dnyeprov szatirikus írása a telepátia alkalmazási lehetőségeiről ír a mindennapokban. Stephen L. Burns hosszabb elbeszélése az amerikai Délre repíti el olvasóit, ahol egy dúsgazdag ültetvényes különleges célra rendel robotokat. Kovács Andrea ijesztő jövőt vázol fel az öregek számára – márpedig ezek az öregek akkor már mi leszünk. A kanadai Eric Choi Aurora-díjas novellájában a Mars meghódítóinak heroikus küzdelmét mutatja be az elemekkel és a technikával. Sági Veronika Preyer Hugo-díjas írása a mesterséges intelligencia köré sző rémisztő mesét. A havi retróban az angol Holloway Horn a holnapi újságot adja a ma emberének kezébe, hogy meglássa, mihez kezd vele.

    borító kép: Vyacheslav Safronov

    A központi tudományos rovat drasztikus megoldásokat kínál a népességnövekedés megállítására. Emellett olvashatók még cikkek többek közt hibrid meghajtású teherhajókról, a 70-es évek űr-funkjáról, különleges japán szalmaszobrokról és kínai SF-filmekről. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Út a csillagokba, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.

    A magazin XL-változata Arthur Leo Zagat Az időkivetettek című regényének első részét tartalmazza, melyben különböző korok emberei kerülnek össze a távoli jövő világában.

    A Galaktika 379. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!