Kategória: Irodalom

  • Klónok és jogok – Lilian könyvajánló

    Robert Turner nagy kanállal falta az életet. Mindene megvolt: pénz, nők, drogok, és még több pénz. Ötvenhez közel, mikor már mindent elért életében, váratlan fordulatot vett élete. Felajánlottak számára egy olyan lehetőséget, amiről eddig még álmodni sem mert…

    Ronil Caine első regénye, a Lilian roppant komoly témákkal foglalkozik, amik a mi életünkben is egyre inkább aktuálissá válhatnak, holott a mű a közeli jövőben játszódik.

    Lássuk tehát, mit tartogat nekünk a Lilian.

    A történet szerint a nem is oly’ távoli jövőben létezik egy technika, amellyel bárki tökéletesen lemásolható. A modern klónozásnak hála a világ leggazdagabb emberei két hétre akárkit „kibérelhetnek” maguknak, legyen az híres énekes, színész, sportoló. Főszereplőnket, Robert Turnert is megkeresik az ajánlattal, aki kis habozás után ugyan, de igényt tart egy másolatra: Lilian Bailey-re, a népszerű és felkapott fiatal, csinos színésznőre.

    A mű igényesen bemutatja mindazt, amitől tartanunk kell, nem csak a jövőben, hanem a jelenben is: a nők eszközként való kihasználásától. Természetesen a regényben metaforikusan, és fizikailag is egyaránt megjelenik mindez két oldalról: magáról a női oldalról, mint szuverén emberi lény, illetve afelől, hogy az ember is egy újabb iparág, amelyet adott kívánságok szerint meg lehet teremteni. Pénzért bármi, és bárki megkapható, az emberi élet pedig erkölcsileg semmit nem ér ezáltal. Napjainkban a klónozás témája szinte még tabunak számít (pedig kezdenek elterjedni a klónozott állatok húsait forgalmazó cégek), a súlyos morális kérdések megválaszolásán pedig nehéz kiigazodni. Iszonyatos felelősséggel jár, ha Isten szerepében tetszelgünk, nem beszélve arról, hogy ezzel beleszólnánk a természet törékeny körforgásába. A különböző halálos betegségek kutatásánál (ahogy a regényben is megemlítik) még jól jöhet a sejtszinten történő klónozás, de ott már más kérdés merül fel, ha állatról, esetleg emberről van szó.

    dna

    Minden ember egyéniség, s emiatt vajon másolata is az lesz? Ha viszont az is különálló egyéniség lesz, akkor nem lehet saját klónunk, mert eltér tőlünk. Illetve az is elég súlyos kérdésnek bizonyulhat, miszerint lehet-e egyáltalán a helyünkre egy klónt beállítani? Vagy, ha lenne is másolatunk, akkor neki ugyanolyan jogai lennének, mint nekünk? Hiszen az alanyi jogokat azután kaptuk meg, hogy megszülettünk. A mesterségesen előállított „emberekre” tehát nem vonatkozhatnak a mi szabályaink, de ha azok a klónok mi vagyunk, akkor ugyanolyannak kellene lenniük, mint mi, ugyanazokkal a jogokkal, szabályokkal, viselkedési normákkal, stb.

    Valahol azt olvastam, az a jó könyv, ami több kérdést hagy a levegőben, mit választ. Ha ezt a sémát követem, akkor a Lilian egy nagyon jó könyv. Alapból a klónozás egy hihetetlenül kontroverzális téma, ráadásul még a tudomány sem tart ott (tudtunkkal), hogy bármire válasszal szolgálhasson. Így a mű befejeztével is felmerülnek majd elméleti kérdések, melyekre talán tényleg csak akkor kaphatunk megfelelő választ, ha ott tartunk, hogy embereket klónoznak gazdasági célokból.

    adult-stem-cell-cloning-670-1

    A Lilian cselekménye eleinte nem túl akciódús, viszont mindig érdekes, és képes megteremteni az olvasóban a vágyat, hogy tovább olvassa a regényt. Sci-fi és thriller igazi egyvelege, borzasztóan érdekes kérdésekkel megfűszerezve. Később azonban felgyorsulnak az események, a thriller vonal erősebbé válik. Robert jellemváltozása külön megérne egy misét, erősen éreztem benne valamit, ami már egészen régóta kedvenc témáim egyike közé tartozik: a társadalmi normákhoz való igazodás miatt az emberi lélekben elrejtve még mindig ott van az ösztönlény, a vadállat, ami kitörni vágyik, és ehhez elég csupán egyetlen szikra. Ilyen karakterábrázolástól legutóbb Stephen King könyvnél lettem libabőrös, de Caine-nek sikerült elérnie ugyanezt a hátborzongató érzést a Lilian esetében is.

    Összegezve a Lilian egy igen izgalmas sci-fi thriller, amelyben az író tökéletesen bemutatja azokat a kérdéseket, amik komoly elgondolkodtatásra biztatják az olvasót. A két főszereplő, Turner és Lilian kapcsolata nagyon érdekes, kettejük változásai zseniális sorokat eredményeznek a műben. Ahogy haladunk előre a történettel, annál inkább letehetetlen a regény.

    Igazi SF műről van szó, így tudnám ajánlani mindenkinek, akit érdekel a klónozás témája, de kapunk némi romantikát, kemény thrillert és nagyon szép leírásokat. Tehát minden van, mi érdekelheti a fantasztikum kedvelőit.

  • Újabb halálesetek Tallinnban – Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

    A 87. Ünnepi Könyvhétre érkezik Indrek Hargla könyve, a már jól ismert Melchior-sorozat harmadik kötete, a Melchior és a hóhér lánya. A nagy könyves esemény előtt is lesz lehetőség megismerni az új kötetet és magát Harglát is az izgalmasnak ígérkező könyvbemutatónkon, június 9-én. Erről bővebben ezen a linken olvashattok. Hogy addig is könnyebb legyen elviselni a nagy este előtti másfél hetet, idézzük fel, milyen is volt az előző kötet, a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce.

    Indrek Hargla
    Indrek Hargla

    Indrek Hargla ismét a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóit, a Szent-Olaf templom rejtély után tíz évvel később. Habár az Előszó azt írja, Lívföldre ekkor békés időszak köszöntött, Tallinnban nincs nyugalom, ugyanis három haláleset rázta meg a polgárokat. Az esetek egyre nagyobb figyelmet kapnak, mikor kiderül, hogy az áldozatok kapcsolódnak a Kerekeskút utcában található bűnös épülethez, az Untherrainer-házhoz és annak kísértetéhez. Ezek a furcsaságok a város agyafúrt patikáriusának, Melchiornak se kerülik el a figyelmét. Ismét felkerekedik, hogy kiderítse, mi is az igazság.

    covers_352884

    A második kötetben mindaz megtalálható, amiért már az elsőt is szerettük: szövevényes cselekmény, a furfangos Melchior, aki mindenen átlát és a 15. századi Tallinn világa. Sőt, a Kerekeskút utca lidércében Hargla sokkal merészebb írónak bizonyul. A regény mindjárt két halálesettel indul (Grote és Bruys), amiket később továbbiak követnek. Emellett pedig egy vissza-visszatérő rémtörténet borzolja a város polgárait és minket is: az Untherrainer-házban hetven évvel ezelőtt szörnyű bűnök estek meg és a bűnös(ök) lelke még most is ott kísért. Nemcsak a különös halálok és a baljós épület aggasztja a tallinniakat, hanem az új kolostor körüli viták is: az észt város lakói nemigen nézik jó szemmel, hogy egy svéd rendház csak úgy befurakodik otthonukba. Ahogy egyre több minden derül ki mindhárom üggyel kapcsolatban, úgy lesz egyre furcsább és furcsább ez az egész Melchior számára. A jól bevált módszerei (pl. a gyanús polgárokkal való baráti elbeszélgetés) nem bizonyulnak elégnek az ügy megoldásában, ezúttal még ravaszabbnak és elszántabbnak kell lennie a patikáriusnak, ha meg akarja tudni, ki is a gyilkos.

    Melchior nyomozása ezúttal is rengeteg izgalmat tartogat. Az utolsó oldalakig nem is lehet sejteni, hogy a kísértetházat, az összes elhunytat (néhányukat összeköt az, hogy szellemet láttak, de nem mindegyiket) és az új kolostort miféle szálak is fűzik egymáshoz. Hargla azonban nem hagy semmit sem elvarratlanul, és olyan megoldást mutat nekünk, amelyről olvasás közben nem gondoltuk volna, hogy lehetséges lehet. Ilyennek kell lennie egy igazi kriminek, nem?

    file64503912_aa82bfee

    A csavaros történeten kívül Hargla tovább tágítja a középkori Tallinn világát. Ezúttal magunk mögött hagyjuk a céhek és lovagok intrikás világát, inkább a polgárok pletykáiban merülünk el, és kicsit kikacsintunk a boszorkányság felé is. Több változatban elevenedik meg, például Ermegunde és Adelbertus tragikus sorsa, Bruys magánélete és megtudunk egysmást a városon kívül tevékenykedő boszorkányokról és az emberi testrészekből készített gyógyszerekről és szellemidézésről is. Ezekkel a történetelemekkel Hargla gótikus irodalmat idéző hangulatot csempész regényébe. Szerencsére a hosszan ecsetelt borzalmakat humorral ellensúlyozza, ami főleg a szereplőkön keresztül jelenik meg. Nem lehet mosolygás nélkül olvasni Melchior és felesége, Keterlyn házastársi civódásait, de Hinricus zsörtölődései is okozhatnak vidám perceket, Lodevicus testvér patikai látogatása pedig talán az egyik legviccesebb jelenet a könyvben.

    tallinn

    Csak ismételni tudom, hogy a Kerekeskút utca lidércében Hargla folytatja az előző kötet szellemiségét, hisz ugyanolyan izgalmas (ha nem még izgalmasabb) a történet, a középkori Tallinn még mindig varázslatos, Melchior pedig most is az az intelligens, kíváncsi és persze az üzletét sem elhanyagoló patikárius, akit a Szent-Olaf templom rejtélyében megismerhettünk.

    A fejléc kép forrása: Scott Kaser galériája 

  • Mindenkiben ott él egy Mori

    Nevezik a sci-fihez írt szerelmes levélnek, de maga az író, Jo Walton fiatalkorának mitologizálásaként jellemezte a Mások között című könyvét. Itthon idén nyáron veheti kézbe a magyar olvasóközönség ezt a különleges regényt, a Metropolis Media gondozásában.

    Jo Walton, walesi írónő hosszú utat járt be a Mások között megjelenése előtt. Bevallása szerint 13 éves kora óta ír, azonban saját, különálló regénye csak 2000 után jelent meg, előtte férjével, Ken Waltonnal adtak ki közösen szerepjáték könyveket (pl. Pyramid).

    Első regénye fantasy trilógiája, a Tir Tanagiri első része, A király békéje, mely az arthuri mondakörön és egy korai ír eposzon, a Táin Bó Cúailnge-n alapszik. A sorozatot követően jelent meg a Tooth and Claw (2003), amelyben Walton Anthony Trollope, viktoriánus íróra jellemző történeten keresztül mesél sárkányokról.

    A szakma figyelmét csak később, a Farthing (2006) című regényével vívta ki: az alternatív történelmi regényt jelölték Nebula-díjra, Quill-díjra, John W. Campbell emlékdíjra és Sidewise-díjra is. Bár végül nem nyerte meg egyiket sem, de 2008-ban a második kötetet, a Ha’pennyt (2007) Prometheus-díjjal jutalmazták.

    2011-ben jelent meg a Mások között, amelynek egy díjesőt köszönhet az írónő: 2012-ben a Nebulán, a Hugo-n és a British Fantasyn is a legjobb regénynek választották, továbbá a World Fantasy-n is jelölték ugyanebben a kategóriában. Egy a The Guardiannek adott interjúban Walton bevallotta, hogy sosem hitte volna, hogy ekkora visszhangja lesz a történetnek.

    Mások között

    Maga a regény egy 15 éves lányról, Morwenna Phelpsről szól, aki elmondása szerint ikertestvérével, Morral megállította boszorkány édesanyját, és így megakadályozták, hogy az anya átvegye az uralmat a tündérek felett. Azonban egy későbbi autóbalesetben Mori ikertestvére meghal, főhősünk pedig sántává válik. Az eseményeket követően elmenekül az alig ismert édesapjához és annak három különös nagynénjéhez. Maradása azonban itt sincs sokáig, a nagynénik ugyanis beíratják a lányt egy bentlakásos iskolába. Itt kívülállóként kell túlélnie a mindennapokat: sántasága és walesi akcentusa miatt ki kell állnia társai ellenszenvét és a megaláztatásokat. Egyetlen menedéke a könyvei és a még Walesben tanult varázslás. Amint teheti, kapcsolatot is létesít a tündérekkel, azonban ezzel Mori magára vonja édesanyja figyelmét is, aki vadászik rá.

    A regény kiinduló pontja senkit se tévesszen meg: a könyv nem egy kifejezett ifjúsági fantasy történet. Az ismertebbekhez képest a Mások között számos pontban nagyon is más. Ilyen pont például a történet középpontjában álló tündérek.

    Nem gyönyörű nőként vagy apró, pillangószárnyas lényekként kell őket elképzelni, de még Tolkien tündéivel se mutatnak hasonlóságot (Mori nagy bánatára). Ezek a tündérek bármilyen alakot felölthetnek: van, amikor emberekhez hasonlóak, de inkább fa vagy növény alakban jelennek meg, de még ember számára teljesen ismeretlen formát is ölthetnek. Walesi nyelven beszélnek, de csak pár szót használnak, így embert próbáló a velük való kommunikáció.

    A varázslények mellett a mágia is teljes egészében átszövi a történetet, de szintén nem a megszokott módon. Mori a varázslat bonyolult működését véletlenek sorozatával tudja elmagyarázni. A varázslást sosem követi nagy robbanás vagy fényáradat, ahogyan azt várnánk, hanem egyszerűen valami változás áll be. Logikus magyarázat persze mindig akad, de a legtöbb esetben a főszereplő szerint varázslat áll a háttérben. Ennek működését legjobban a nyitófejezet mutatja be, ahol Morit és ikertestvérét látjuk, amint a furnacitgyárnál varázsvirágokat szórnak egy tócsába a tündérek parancsára, akik véget szeretnének vetni a környezetszennyezésnek a környéken. Másnap megjelenik a hír: a gyárat bezárták.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Mivel viszonylag megfoghatatlan erőként működik a mágia a könyvben, sok eseménynél nagyon logikusnak tűnnek a véletlenek (pl. Mori a mágiának tudja be azt is, hogy néhányan barátkozni akarnak vele), így sokszor fel is merülhet az olvasóban, hogy a történet fantasy része nem kitaláció-e? Walton azonban nyitva hagyja a kérdést, a döntést az olvasóra bízza.

    Végül a Mások között főhőse, Morwenna is nagyon különbözik az ifjúsági történetekből jól ismert gyerekszereplőktől. Rengeteg hátránnyal indul el új kalandján, de sorsa miatt nem kesereg, hanem azt már feldolgozva, elfogadva halad célja felé. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy Mori már a könyv kezdete előtt átesett egyfajta fejlődésen: mágiahasználóként már megérezte, hogy kívülállóként kell helytállnia az emberek között, szembesülnie kellett édesanyja valódi természetével, fel kellett dolgoznia ikertestvérének elvesztését, és életveszélyes helyzetből kellett elmenekülnie, majd el kellett fogadnia sántaságát és továbbélnie vele. Rossz emlékeiről és élményeiről apránként mesél a könyvben, személyes megjegyzéseket és magyarázatokat fűz mindenhez. Így azt a benyomást kapjuk, hogy Mori a korához képest nagyon is intelligens, aki képes helyén kezelni a saját tragédiáit és többé-kevésbé feldolgozni őket. Az egykori szenvedések és fájó érzések már csak emlékek számára, csak időről-időre érintik rosszul mindennapjait. A múlt tapasztalatával pedig az új helyzeteket is könnyedén tudja venni, például a piszkálódásokra nem figyel, a bajban feltalálja magát és jól is jön ki a helyzetből (például mágikus védelmet épít ki, hogy távol tartsa magától édesanyját).

    Az olvasónak nem csak Mori talpraesettsége lehet vonzó, hanem lelkes rajongása a fantasztikus irodalom iránt is. Tolkien, Lewis, Heinlein, Brunner, Delany, Silverberg, Le Guin – csak néhány szerző, akikért Walton főhőse lelkesen rajong. Nem csak magukat a történeteket élvezi, hanem számára ezek jelentik a menekülést és a megnyugvást a való világgal szemben, mondhatni, a könyvek tartják életben. Azonban ahogy egy intelligens fiatalhoz illik, saját gondolkodása formálására is használja olvasmányait. A könyv lapjain rengeteg elmélkedést és fejtegetést olvashatunk a sci-fi és a fantasy legnagyobb művei kapcsán. Például Samuel Delany Tritonja kapcsán olvashatjuk Mori véleményét a prűdségről és szexualitásról, de a Narnia kapcsán a vallásról is elgondolkodik több bejegyzésen keresztül is akár. Az SF-n kívüli irodalom is hasonlóan hat rá. Egyik legérdekesebb meglátása Platón kapcsán olvasható az utópiák és az emberi természet összeférhetetlenségéről. Akár vallásról, akár társadalomról is legyen szó Mori olvasmányaiban, ő képes az olvasottakat továbbgondolni és saját véleményt kialakítani. Walton maga úgy jellemzi ezt a folyamatot, hogy hőse így válik felnőtté.

    A Mások között valóban Jo Walton egyik legérdekesebb alkotásának mondható szokatlan varázsvilág ábrázolással és szerethető, intelligens főhősével. Walton saját bevallása szerint nem életrajzi könyvként tekint a regényre, de számos olyan elemet beleírt a cselekménybe, amelyek fiatalkorában történtek vele, így téve még hihetővé és átélhetővé az egészet. A tündérek, a mágia és a boszorkány anyával való küzdelem mellett talán leginkább az olvasóval való közvetlenség miatt érdemes elolvasni Mori kalandját. Őbenne felismerhetjük régi, mélyen eltemetett lelkes, nyitott, de valahol kicsit kívülálló énünket.

    Nézd meg a további előkészületben lévő könyveinket a Galaktikabolt oldalán!

  • Újdonságaink a Könyvhétre

    Közeledik a június eleje és ez nem jelent mást, mint a leghosszabb nyári könyves ünnep, a Könyvhét közeledtét. Az esemény idén június 8. és 13. között kerül megrendezésre, a helyszín továbbra is a Vörösmarty tér lesz. A Galaktika standja ezúttal is a 124-es lesz, a Gerbeaud cukrászda előtt várunk minden kedves olvasót, rajongót és érdeklődőt. Lássuk, mik érkeznek kiadónk gondozásában!

    2016_05_08

     

    Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya + Könyvbemutató

    Melchior-03-MOD-03 (1)Jön a nagy sikerű Melchior-sorozat következő része, amely sorrendben a harmadik helyet foglalja el a sagában, címe pedig Melchior és a hóhér lánya lesz. A középkori tallinni krimi nagymestere Indrek Hargla idén júniusban Magyarországra látogat, így még a nagy könyvheti zsongás előtt ellátogathattok a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban június 9-én 17 órától megrendezésre kerülő bemutatóra, ami igazán különlegesnek ígérkezik, hiszen 16.30-tól egy exkluzív patikatörténeti tárlatvezetéssel készül nekünk a SOM,  a sorozat atmoszféráját megidézve. Moderálni irodalmi szerkesztőnk, Németh Attila fog, tolmácsolni pedig a Melchior-sorozat fordítója, Rácz Nóra. Az Észt Intézet jóvoltából néhány észt finomságot is megkóstolhatunk aznap, csokival és likőrrel már biztosan készülnek. [Fontos tudni, hogy a bemutató látogatása INGYENES, de regisztrációhoz kötött! Az ezzel kapcsolatos emaileket a kommunikacio@galaktika.hu email címre várjuk.]

    Indrek Hargla
    Indrek Hargla

    Az 1422-ben játszódó regény cselekményének középpontjában két tallinni nő áll – a hóhér fiatal lánya, Wibeke Bose, és egy gazdag kereskedőfeleség, Else Werdynchusen. Mindketten a városi társadalom perifériájára szorultak: egyikük apja foglalkozása miatt, a másik pedig azért, mert külhoni származású, és nő létére szokatlanul erélyes. A két nőt egy titokzatos fiatalember, Steffen személye köti össze, akit Wibeke ápol, és aki később Else asszony házába kerül. Steffen az őt ért támadás következtében emlékezetkiesésben szenved, nem emlékszik sem saját nevére, sem arra, miért jött Tallinnba. És nem emlékszik ellensége nevére sem, aki árnyékként követi, és kíméletlenül végez mindenkivel, aki bármit is tudhat Steffen titkáról. Melchior azonban ismét a láthatatlan gyilkos nyomába ered.

     

    Petr Stančík: Múmiamalom

    A cseh borító
    A cseh borító

    Idén nyáron egy cseh szerzőt vezetünk be a hazai könyvpiacra. Petr Stančík író, költő, forgatókönyv- és szövegíró 2014-ben kiadott, Múmiamalom című különleges és provokatív regényét hozzuk el a magyar olvasóknak.

    A filozofikus hangvételű történet főhőse Leopold Durman, az osztrák rendőrség felügyelője és közvetlen segítője Egon Alter detektív. A rejtélyes gyilkosságok és a lázas nyomozás mellett a regényben fontos szerepet kapnak Prága bordélyházai, éttermei, fogadói, a holtak csontjai, a pornográf dagerrotípiák, az első körhinta, az első repülő, a porosz-osztrák háború vagy a cseh zeneművészet. A regény főbb színterei: Prága, Párizs és Mexikó és a Prága környéki vidék. A cselekmény a csehek hőskorában játszódik (19. század), a rengeteg irányba ágazó sztori tulajdonképpen néhány filozófiai problémára keresi a választ, ám mélységei ellenére egy pillanatig sem ragad le hosszú fejtegetéseknél.

    Petr Stančík
    Petr Stančík

    Leopold Durman bátor fickó. Legalábbis kollégái az osztrák rendőrség prágai kötelékénél ezt gondolják róla. 1866. január elsején ez a bátor fickó megkapja élete nagy ügyét: csípje el a cseh történelem első igazi pszichopata sorozatgyilkosát. De miért pont szegény Durman? Miért kellett a cseheknek ennyit várni az első sorozatgyilkosukra, és az miért csak egy fiktív regényszereplő? Milyen titokzatos erők mozgatják a közép-európai történelem szálait? Mik a hatalom helyes és helytelen gyakorlásának alapelvei? Hol adják Prága legomlósabb majoránnás oldalasát, és messze van-e a fogadó a Jeruzsálemtől, ha az ember ledolgozná a vacsorát? Ja, hogy mi az a Jeruzsálem? Petr Stančík provokatív, misztikus-gasztro-pornográf thrillere mindenre megadja a választ.

     

    Lovas Lajos: Törzsszövetség

    Lovas Lajos (fotó: nol.hu)
    Lovas Lajos (fotó: nol.hu)

    A Könyvfesztivál Startosai után újabb magyar szerző művével jelentkezik a Metropolis Media. A Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos a 2010-es N-t követően ezúttal egy rendkívül humoros szatírával jelentkezik a bürokrácia működéséről. Főszereplői huszonéves hivatalnokok, akik a Kulturális Minisztériumban dolgoznak egészen addig, amíg egy rejtélyes esetet követően megszűnik az elektromos áram, és semmi sem működik, ami azelőtt nélkülözhetetlennek számított a túléléshez, ráadásul az emberek 90%-a is eltűnik. Itt a világvége! Vagy mégsem?

    coverkicsi

    A regény alaptörténete ugyan hasonlít a kiadónk gondozásában tavaly ősszel megjelent Sötétséghez, hangvétele és a történet alakulása azonban elüt a Neff-regénytől. A fáknak ugyanis a Törzsszövetségben különleges szerepük lesz, a megváltozott életfeltételek mellett tovább élni kényszerülő, különleges képességekkel megajándékozott emberek pedig behódolni kényszerülnek új uruknak. A néhány kalandozást leszámítva főként Magyarországon játszódó regény bizonyítja, hogy a science fiction is lehet humoros, és a fák bizony nem mindig azok, amiknek látszanak.

     

     

     

  • Minden sci-fi politika is

    Dr. Tóth Csaba politológus, szociológus, a Republikon intézet alapítója és stratégiai igazgatója. Speciális vizsgálati területe a pártpolitika és az EU-politika találkozása, az euroszkepticizmus alakulása és a pártrendszer változása. Doktori fokozatát az ELTE-n szerezte a magyar politikai marketing témakörében, 2003 óta tanít az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, idén pedig megjelent A sci-fi politológiája című tudományos ismeretterjesztő munkája, melyben a science fiction univerzumok politikai aspektusait veszi górcső alá.

    2015 márciusában cikkezett arról az Index, hogy elindult Dr. Tóth Csaba Politika és science fiction című, szabadon felvehető alternatív kurzusa. Az előzetesen meghirdetett harminc helyre iszonyatos túljelentkezés volt, a kurzusról kiszorultaknak és a sci-fi szerelmeseinek íródott tehát ez a kötet, melynek törzsanyagán túl a kurzuson szó volt még többek között az Alapítvány-sorozatról, a Stargate-ről vagy a Babylon 5-ről is, és olyan sarkalatos tényezőket is érintett, mint az idegenek kezelése, a társadalmi egyenlőtlenség, az elit szerepe, a rasszizmus vagy a genderkérdés.

    1182569

    A sci-fi politológiája új szemszögből közelíti meg az általunk is rajongással szeretett zsánert, a politikai aspektusok vizsgálatakor megmutatja, mi van a felszín alatt, milyen rendszernek köszönhetően működik (vagy nem működik) a vizsgált világ. Tóth nagy merítésből és konkrét univerzumokkal dolgozik, klasszikus és új művekkel is foglalkozik, előveszi a műfaj igazi, epikus tömegsikereit (Star Wars, Star Trek), vizsgál viszonylag friss, főleg a fiatalok körében népszerű young adult-trilógiát (Az éhezők viadala), egy egyedülálló, monstre sagát is feldolgoz (Dűne), de egy magyarul még teljes egészében nem is olvasható trilógiát is górcső alá vesz (Ann Leckie Radch-trilógiáját). A konkrét univerzumok politikai mozgatórugóin kívül Tóthot olyan általános jellegű kérdések is foglalkoztatják, mint a demokrácia és diktatúrák egymással való kapcsolata, emberek és idegenek egymáshoz való viszonya vagy a személyes szabadságjogok kérdése.

    totcsaba_banner

    A könyv alaptézise, hogy  az SF világa sem lehet politikamentes, hiszen még a kitalált világok sem tudnak politikai szabályok nélkül működni. Arisztotelész nyomán minden ember közösségi élőlény (zoon politikon), így szükségszerűen felmerülnek a politika alapkérdései egy közösség élete során. Nem utolsó sorban azért is érdekes A sci-fi politológiája, mert segít elképzelni, milyen politikai berendezkedések várhatnak ránk a jövőben.

    Alapvető tények:

    • a legtöbb SF abból indul ki, hogy a jövő jobb lesz, mint a múlt
    • világunk számos problémáját nem a politika okozta, de csak a politika tudja megoldani
    • sok SF univerzumban a jó és a rossz hősök is politikusok/ politikai szereplők

    Tóth Csaba az előszóban is kiemeli, hogy a tudományos fantasztikum alkotásait éppen az választja el a fantasyktól, hogy tudományos-technológiai eredményeken alapszanak, így logikus a felvetés, hogy ezen világok politikai rendszereinek is reális alapja kell, hogy legyen. A sci-fikkel kapcsolatos politikai kérdéseket általában három szempontból vizsgálják, leginkább irodalmi alkotásokként vagy ideológiai konstrukcióként kezelik az SF-et, Tóth azonban a harmadik módszert használja, miszerint az egyes univerzumokat egyenként és önmagában is (azaz zárt rendszerekként) elemzi. Arra fókuszál, hogy milyen hatalmi struktúra keretei között, illetve milyen motivációk alapján döntenek a szereplők.

    A logikusan és olvasmányosan (lábjegyzetekkel vagy akadémikus nyelvezettel nem terhelt) felépített szöveg az értő olvasóhoz szól, akivel Tóth Csaba együtt elemez és értelmez, tanulságosan és szemléletesen mutatja be egy-egy politikai mechanizmus működését és hatását az aktuális univerzumra. A sci-fi politológiája tökéletes olvasmány a sci-fik szerelmeseinek, ugyanis könnyedén, érthetően és egyértelműen mutat rá az egyes államok berendezkedése, vezetőik viselkedése és különféle fikciós művek világának működésmechanizmusa közötti kísérteties összefüggésekre. A politika és a politológia nem feltétlenül érdekelhet mindenkit a hétköznapokban, de Tóth Csaba tudományos ismeretterjesztő munkája rendkívül szórakoztató és tanulságos módon mutat rá arra, hogy a legalapvetőbb emberi-társadalmi működés minden esetben politikai cselekedet, ez pedig kedvenc regényeinkben sincsen máshogy.

    Végezetül a teljesség igénye nélkül prezentálunk néhány főbb vizsgálódási pontot Csaba könyvéből az általa elemzett klasszikus univerzumokkal kapcsolatban, de a poént nem lőjük le, tessék elolvasni A sci-fi politológiáját! Ezúttal megkönnyítjük a dolgodat, ugyanis ha június 15-ig előfizetsz a Galaktikára, most megnyerheted az Athenaeum által felajánlott kilenc példány egyikét.

    Star Wars 

    • minden autokratikus rendszer számára a diktátor utódlása jelenti a legnagyobb kihívást
    • a Jedik felelőssége és hibáik
    • hogyan és miért vezeti a hatalmi ágak egy kézbe vétele zsarnoksághoz
    • miért idegen test a Jedi Tanács a Régi Köztársaságban
    • a Birodalom mint idegen megszálló sereg
    • a megengedő attitűd mint az Új Köztársaság legnagyobb bűne

     A Dűne 

    • a galaktikus dzsihád és okai
    • az egyeduralom kiépítésének fokozatai
    • a „mentátok” szerepe
    • egy tökéletlen politikai rendszer evolúciója egy még rosszabb irányába

     Star Trek 

    • az univerzum egyedisége abban rejlik, hogy itt a jövő emberisége nem csak technikailag, de morálisan is fejlettebb
    • mikor és milyen feltételek mellett jöhet létre az utópia
    • fajok és politikai rendszerek összefüggései
  • Középkori krimi – Melchior, a patikárius könyvajánló

    Sokszor szembesülök a történelmi ihletésű regények olvasása közben azzal, hogy miközben az író megteremti a sötét középkor hangulatát, megpecsételi regényét – a leírások, szereplők általában mind romlottak, keserűek, mindenhol mocsok, betegség terjeng. Általában ez nem is jelent problémát, de néhol ez a már-már túlzásokba eső realitás negatívumként róható fel.

    Indrek Hargla, népszerű észt író regénysorozatának első részével viszont nem ez a helyzet. A Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye igazán jól sikerült, kalandos krimi. Ugyan megtalálhatóak benne az adott korra (15. század eleje) jellemző motívumok, némi realista ábrázolással fűszerezve, de mindez anélkül is hitelesen jut az olvasó tudtára, hogy mindenáron hiperrealista módon sulykolna fölösleges dolgokat.

    melchior1_banner

    Az 1400-as évekbeli Észtországról és környékéről vajmi keveset tanulhattunk történelemórákon. A Melchiorban azonban elég sokat megtudhatunk az észak-keleti vidék kultúráját illetően, s mégsem hat kötelező tananyagnak. Ennek titka pedig a roppant ügyesen adagolt háttérinformációkban rejlik. Tallinn múltjáról (és 1409-es jelenéről) a főszereplő patikus, Melchior visszaemlékezéseiből, a város lakóinak beszélgetéseiből és egyéb elejtett mondatokból tudhatunk meg többet.

    Talán minden jól megírt kriminél alapkövetelmény a kidolgozott karakterek megléte. A Melchior még erre is tesz egy lapáttal. Remek dinamikája van a szövegnek, a szereplőknek hitelesek, szinte megelevenednek a lapokon. A történet minden társadalmi réteget érint az egyszerű közemberektől az egyházi személyeken keresztül egészen a nemesekig, kiket mind más és más cél motivál. Evégett egész sokáig nem jövünk rá a tettes kilétére.

    A regény erőssége nem magában a megoldásra váró ügyben rejlik, talán nem is a nyomok felkutatásában. Mindinkább a hangulat keríti be menthetetlenül az olvasót, és nem is ereszti az utolsó oldalig. Nem okoz nagy fejtörést, ki a szerencsétlenül megölt lovag gyilkosa, de nem is egy körmönfont thriller-krimi kombinációról van szó. Ez viszont cseppet sem vesz el a történet jelentőségéből, sőt kimondottan színesíti a krimi szcénát.

    Tallinn-1_4

    A középkori Tallinn lakói közötti diskurzusok és a népesség bemutatása gyakorlatilag elviszi a hátán az egész alkotást. Hol komoly, hol pedig egészen mókás, szellemes a hangulat, s ezek folyamatos váltakozása emberibbé teszi az atmoszférát. A patikárius karaktere szépen felépített, a gyógyitalok, hiedelmek, babonák összhatása pedig már csak olaj a tűzre.

    A regényben két biztos pont mindig visszatér: a patika és a kocsma. Egy nyomozás apró részleteit hol máshol lehetne megtudakolni, mintsem ahová legtöbbet járnak a pletykálkodó emberek?

    „Pletyka, szóbeszéd – annyira veszedelmes dolgok ezek, hogy jobb őket mihamarabb meghallgatni.”

    Melchior és a helyi bíró közös nyomozása során megismerkedhetünk Tallinn lakosaival, a helyi kultúrával, s magának az észt nép Európához való viszonyával is.

    A Melchior-sorozatnak eddig két része jelent meg (a Szent Olaf-templom rejtélye, valamint a Kerekeskút utca lidérce), de hamarosan érkezik az széria újabb darabja, a Melchior, és a hóhér lánya című regény a Metropolis Media gondozásában.

    A regényt ajánlani tudom gyakorlatilag minden korosztálynak, hiszen némi naturalista ábrázolásmódtól eltekintve a hangulata egyszerre komoly, s néhol könnyedebb, amitől igazán változatos a mű. A cselekmény izgalmas, a szereplők autentikusak, Tallinn pedig gyönyörű. Pedig gyilkos járja utcáit…

  • Sheila Finch a májusi XL-ben

    A legutóbbi XL számokban a science fiction és a fantasy olyan meghatározó írónőivel ismerkedhettünk meg, mint Joanna Russal, Kij Johnsonnal vagy C. L. Moore-ral. A májusi Galaktika XL egy újabb tehetséges hölgyre, Sheila Finchre szeretné felhívni a magyar olvasók figyelmét. A kisregény (A Csontok Szava) és a két novella egy olyan világba vezet minket, ahol a beszéd és a nyelv mindent átsző.

    Itthon Finch írásaiból sajnos kevés érhető el: ezelőtt a Galaktika 218-ban jelent meg az E egyenlő m-szer magas C, továbbá Az Alapítvány barátaiban található PAPPI olvasható magyarul. A mostani XL-ben az írónő három új írását ismerhetitek meg: a Nebula-díjas A Csontok Szavát és két, a The Guild of Xenolinguistics gyűjteménybe bekerült novellát, az És kezdetben volt a szót (2008) és Áradó szavakat (1997). Lássuk, mit is várhatunk ezektől a történetektől.

    Sheila Finch
    Sheila Finch

    Sheila Finch jelentős életművet tudhat magáénak: ez jelenleg 8 regényből és számos novellából áll. Műveit a szakma is elismeri. A Tiger in the Sky (1999) elnyerte a San Diego Book Award legjobb ifjúsági regényének járó díját, az Infinity’s Webet (1985) pedig Compton Crook-díjjal jutalmazták. A Csontok Szava (1998) kisregénye pedig 1998-ban Nebula-díjat kapott. 2003-ban a történet regény formájában is megjelent. A cselekmény három szereplő, egy nyelvész, egy fiatal lány és egy nagyon is csendes gyerek köré szövődik, akik egy három faj közötti konfliktusban találják magukat.

    1975875

    SF-s berkekben leginkább a Xenolinguistics történetei végett ismerik Finchet. A történetek középpontjában a kultúrák közötti kommunikáció és a nyelv áll. Az írónő nem hoz ezzel új témát a science fictionbe, hanem egy mindig is szorosan hozzátartozó elemnek ad friss, újszerű értelmezést. Finchnél a nyelv sajátos univerzumának alapját képezi, ahogyan láthattuk azt már Clifford D. Simak A város (1952) című művében vagy Poul Anderson a Future History of Polosotechnic Legue sorozatában is. Finch két nyelvész, Benjamin Whorf és Noam Chomsky munkásságát veszi a Xenolinguistics alapjául. Az első, a Sapir-Whorf hipotézis, mely szerint a nyelv nagyban befolyásolja, hogy hogyan érzékeljük a világot – ez alapján minden nép másként. A második elmélet, az univerzális grammatika (UG), ami szerint az emberi nyelv mögött egy alapvető, univerzális nyelvtani rendszer áll és ennek köszönhetően az emberek bármilyen nyelvet képesek elsajátítani.

    Ez a két elmélet legdirektebb módon az  És kezdetben volt a szó novellában jelenik meg. A történet szerint Jemal Lenana elméleti nyelvész doktori disztertációjában felveti, hogy minden érző lénynek igénye van a beszédre, továbbá nem csak az emberi fajnál, de az univerzumban is létezik az univerzális grammatika, azaz minden faj képes elsajátítani egy nyelvet. Lenanának hamar lehetősége nyílik bizonyítani elméletét: az NSA felkeresi őt egy furcsa, csavargónak tűnő szerzettel, aki nem tud semmilyen nyelven, de még beszélni sem.

    51swDjVbmRL._SX321_BO1,204,203,200_

    A másik két történet (A Csontok Szava és az Áradó szavak) is foglalkozik a nyelvekkel, de sokkal szorosabban kötődik a Guild of Xenolinguistics világához, aminek alapját a Guild nevű szervezet adja. A Guildet a 22. század közepén alapították azzal a céllal, hogy tanulmányozhassák az idegen fajokat. Egy ilyen társaság létrehozása sürgetővé vált, hisz a 22. században végre sikerült felvenni a kapcsolatot egy az Orion-karnál található földönkívüli kultúrával. A szervezet nyelvészei, neuronyelvészei, néprajzkutatói és informatikusai tanítják ki a xenonyelvészeket vagy űrnyelvészeket, akik a jövőben majd megfigyelik és rögzítik az új népek nyelveit. Később a Guild megépít egy páratlan fordítógépet is, ami megkönnyíti a kommunikációt az idegenekkel.

    Első olvasásra úgy tűnik, a Guild nemes célért küzd, azonban ahogy haladunk egyre előrébb a történetekben, kiderül, hogy közel sincs így. A szervezet nem képes megújulni és gyakran visszaél hatalmával. A programban résztvevőkre szigorú szabályokat vetnek ki, az egyik legnehezebb a semlegesség. A nyelvészeknek minden helyzetben semlegesnek kell maradnia, azonban ez súlyos morális konfliktusokhoz vezet az emberek és a szervezet között. Egy ilyen témára épül az Áradó szavak is, ahol egy Guild nyelvész lázad a rendszer ellen, de a Nebula-díjas írásban is megjelenik az ember nagyravágyása, aminek köszönhetően a főhősök három faj küzdelmébe csöppennek.

    Sheila Finch történeteiben mindenki találhat olyasmit, amiért megszeretheti az írónőt (pl. jól kidolgozott világ, kreatív ötletek vagy pörgő cselekmény), de leginkább azoknak ajánljuk, akik szeretnének kiszakadni a reál és természettudományok világából, viszont a science fictiont nem szeretnék maguk mögött hagyni.

  • Kultúra és mítosz – Azilum olvasónapló

    Megkésve bár, de törve nem – második olvasónaplónkkal jelentkezünk, ezúttal egy másik lovecrafti fanzint böngésztünk át, az Azilumot. Somogyi Gábor, a magazin főszerkesztője idén januárban jelentette be, hogy egy olyan lap első számán dolgozik, amely Lovecraft műveivel, a Cthulhu-mítosszal és a weird irodalommal foglalkozik. Az Azilum első számát februárban vehettük kézbe, a fanzin nem titkolt – a beköszöntőben is kiemelt – célja, hogy megismertesse Lovecraftot és munkásságát a szélesebb olvasóközönséggel, bemutassa azt a diszkurzust és kultúrát, amelyet ma a lovecraftiánus jelzővel illetünk. A magazin jövőjéről annyit tudunk, hogy évi négy számot terveznek megjelentetni a készítők.

    Az Azilum előzményének tekinthető a 2011 októberében megszületett Magyar H. P. Lovecraft Portál, ami egyébként a Solaria webes sci-fi magazin honlapkészítő pályázatára készült. Az oldal ma már inkább csak archívumként funkcionál, ám itt roppant nagy mennyiségű információ áll mindazok rendelkezésére, akik szívesen elmerülnének a weird irodalom leghíresebb képviselőjének világában. A portálon különféle ínyencségek találhatók a digitalizált szövegektől a magyar és angol nyelvű kiadványok különféle adataiig.

    the-life-works-of-hp-lovecraft-427990

    Somogyi fanzinjának első számában (a „próbaszámban”) magyarul elsőként megjelenő Lovecraft-szövegek kerülnek terítékre, de akad benne kritika, irodalmi esszé, filmismertető, könyvajánló és interjú is. Már itt látszik a fanzin legnagyobb különbsége a korábban már bemutatott Black Aethertől, ugyanis abban inkább különös és hátborzongató történetek olvashatók tehetséges amatőrök tollából, itt viszont az eddig le nem fordított Lovecraft-szövegek mellett átfogó kulturális áttekintést kapunk Lovecraft ma is eleven hatásáról.

    A főszerkesztői előszóban Somogyi kiemeli, hogy szinte az összes Lovecraft-történet hozzáférhető már magyarul, de magáról az íróról, és az emberről viszont kevés anyag áll rendelkezésünkre. Az Azilum azért dolgozik ilyen nagy merítéssel, mert céljuk, hogy minél jobban körbejárható legyen az író kultusza, irodalmi és kulturális beágyazottsága.

    A fanzin kilenc rovatra tagolódik, ám nem minden esetben egyértelmű – sem tipográfiailag, sem logikailag –, hogy ezek mi alapján is vannak felosztva. Sok rovat van, Scriptoriumból és Traktátumból például kettő is, ráadásul a rovatcímek írásmódja sem egységes, hiszen ennyi erővel lehetne akár Szkriptórium is, nem? Rögtön az elején (Arkham Attractor) néhány kisszínest olvashatunk: ismeretlen Lovecraft-levél került elő, film készült a mesterről (Lovecraft – Fear of the Unknown), a World Fantasy-díjhoz már nem jár Lovecraft mellszobra (mivel néhány írásában rasszista megnyilvánulásokról tesz tanúbizonyságot), a Barnes & Noble ismét megjelentette a Lovecraft-összest (a prózai termésre koncentrálva), de még az Odaát (Supernatural) című sorozatban is felbukkan az író sötét öröksége. (Azzal már csak zárójelben vitatkoznék, hogy az Odaát sok horror-rajongó kedvence lenne, részemről az említett sorozat ugyanis nem mutat túl egy vasárnap délutáni családi filmezésen, ijesztőségi faktora körülbelül a Xenával ér fel, a cselekményvezetésben pedig még a Buffy, a vámpírok réme is felülmúlja.)

    lovecraft

    A rövid bemelegítés után jön egy rendkívül izgalmas rovat, az Ex Libris, amelyben Lovecrafttal foglalkozó vagy vele kapcsolatos könyvek kerülnek terítékre. Szó esik például David Haden pszichogeográfiai könyvéről, ami a weird mester barangolásait dolgozza fel, H. P. Lovecraft legjobb műveiről, amit a Szukits ad ki, M. R. James novellásköteteiről (Szellemjárás Angliában & Sötét örökség), a Codex Arcanum különszámáról (Kátrány és Toll), valamint Michel Houellebecq, a Goncourt-díjas író Lovecraftról szóló esszékönyvéről, amely a beszédes Against the World, Against Life címet kapta. Houellebecq posztmodern nihilista szemszögből értékeli Lovecraftot, akiben az emberiség fontosságának elutasítását ismerte fel.

    A fanzinban megjelent és magyarul eddig nem olvasható írások a Scriptorium rovat részeiként szerepelnek Somogyi Gábor fordításában. A The Poem of Ulysses Lovecraft legelső fennmaradt lírai alkotása, amit hat (!) évesen írt, A kis üvegpalack szintén egy fiatalkori keserédes történet, A rejtett barlangban Lovecraft arcátlan fiatalsága ellenére (még mindig csak hat éves) már egy gyermek halálról ír, a Nyarlathotep pedig egy rendkívüli, látomásos prózaköltemény, melynek első bekezdését félálomban írta. A Scriptorium kakukktojása Wendy N. Wayner A boszorkányház görbülete című novellája, ékköve viszont a Lovecraft-féle Közhelyek könyve, ami egyfajta ötlettár, ihlettöredékek és víziók vázlatpontos felsorolása, melynek segítségével bekukkanthatunk a lovecrafti műhelymunka első fázisaiba.

    azilum1

    A Laterna Magicára keresztelt filmajánlón és a fanzin végén található két Traktátum-anyagon (Houellebecq előszava az Against the World, Against Life-hoz, illetve Robert E. Howard, a Conan-széria szülőatyjának pesszimista világképéről írt esszé) kívül van még egy írás, amely kiemelkedik a fanzinból, ez pedig a Lovecraft vallási örökségét bemutató, az SFmagról utánközölt Traktatum-cikk Takács Gábor tollából, a Cthulhu ébredése, ami azért érdekes, mert azt járja körbe, hogy egy bevallottan fiktív irodalmi korpusz miként szolgált forrásként valós vallási csoportoknak.

    Összességében az Azilum egy rendkívül izgalmas és informatív kiadvány, ami kényelmesen megfér polcunkon a Black Aether mellett, ugyanis a kettő más-más indíttatásból született. Somogyi Gábor művészeteken átívelő pontos és hiánypótló válogatása olyan Lovecrafttal kapcsolatos tényeket, legendákat és spekulációkat tár elénk, melyeknek segítségével közelebb kerülhetünk a méltán híres-hírhedt kultuszhoz. Várjuk nagyon a következő lapszámot, és a további kulisszatitkokat a titokzatos mesterről.

     

  • Sorozat lesz az Idő kerekéből

    Elavultnak látszik az a kijelentés, miszerint a fantasy rajongók alig kapnak nekik való sorozatot. Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikája is esélyes arra, hogy sorozatként adaptálják, akkor várjuk az új Az Úr Sötét anyagait, és úgy tűnik, végre lesz filmes feldolgozása Robert Jordan Idő kereke történetének is.

    Harriet McDougal, az Idő kereke (röviden WoT) könyvsorozat szerkesztője és Jordan özvegye április végén jelentette be a hírt. Egy hosszas jogi vita eredménye ez (2015-ben a Red Eagle Entertainment készített egy kisköltségvetésű pilotot a történetből, amiről McDougal elvileg nem tudott), már csak az adaptációért felelős stúdió bejelentésére várnak.

    A WoT a 14 kötetével az egyik legnagyobb high fantasy könyvsorozat, ami eddig megjelent. A történet Rand, Mat, Perrin és Egwene kalandjait követi nyomon, akik elhagyni kényszerülnek otthonukat. Útjuk egy sosem képzelt világba vezeti őket, ahol a próféciák és a varázslat mind valóság és a legsötétebb gonosz pedig újjászületőben van.

    Jordan a WoT-tal olyan művet hagyott ránk, aminek összetettsége és nagysága lenyűgöző, azonban annak, aki filmre szeretné vinni maga a rémálom. Bárki is készíti majd az adaptációt, remélhetőleg egy minőségi, alapos és természetesen az eredetihez hű művet fog bemutatni.

    Érdekességként pedig vessünk egy pillantást az IGN 5 adaptálni való fantasy listájára. Eddig első helyen Az Idő kereke szerepelt, azonban ezt már kipipálhatják. További négy, valóban ambiciózus ötlet akad még ezen a kívánságlistán.

    les-salauds-gentilshommes

    Scott Lynch: Az úri csirkefogók sorozat

    A most már első helyen szereplő fantasy könyv Scott Lynché. A történet egy a középkori Velencéhez hasonló városban, Camorrban játszódik. Itt él Locke Lamora, aki mindennapjait a város lakóinak átverésével és kifosztásával tölti. Így telik élete, amíg otthonát, a camorri alvilágot nem várt veszély fenyegeti: háború közeleg Gray King személyében.

    Az itthon kissé hánytatott sorsú könyvsorozat kicsit Robin Hoodra emlékeztető főhőse, a sötét de hangulatos világa és humora biztos sikeres lenne a tévénézők körében is.

    the-dragonbone-chair-whelan

    Tad Williams: Memory, Sorrow, and Thorn

    Habár Tad Williams itthon is ismert (pl. Tündérvidék-sorozat, Virágok harca), a Memory, Sorrow and Thorn (Emlék, Bánat és Tüske) történetei még nem jelentek meg magyar nyelven. A sorozat a The Dragonborne Chair-el indul, ami szomorú eseményekbe enged betekintést: miután Osten Arin bölcs királya elhunyt, trónját legidősebb fia vette át, akit a gonosz erők csábítása megrontott és a birodalmat romlásba taszította. Ezt a többi fivér nem nézi jó szemmel és polgárháborút robbantanak ki a Sárkánytrónért. A sűrű események közepébe csöppen a történet főhőse, Simon. Egy balszerencsés eset következtében elkerül a kastélyból, ahol szolgált és megkezdődik a nagy kaland, ahol elfeledett mesék lényeivel és egy harcias hercegnővel találkozik, de a veszély sem várat magára sokáig: visszatér a halálból a bosszúszomjas király.

    A könyvsorozat egyszerre vegyíti a tolkien-i motívumokat és alkalmazza a kortárs fantasy toposzait egy Artúr-mondakört idéző elbeszélésben. A Memory, Sorrow, and Thorn nagy hatással volt több, ma is alkotó zsáneríróra, többek között George R. R. Martinra.

    961cf7a1eba3fefdadd7c0e92598382a

    Steven Erikson: A Malazai Bukottak Könyvének Regéje

    Az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Malazai Bukottak adaptálása bizony igazi kihívást jelentene bárki számára. A 10 kötetes sorozat több évezreden és dimenzión átívelő történetet mesél el, amit még összetett politikai intrika és társadalmi kérdések is átszőnek. Az első kötet, a Hold udvara a Malazai birodalom bukását és Darujhisztán, az utolsó független város ellen tervezett hadjáratot meséli el.

    Erikson egy lenyűgöző és újszerű világot épített fel regényeiben, ahol természetesen csatákból, színes karakterekből és váratlan fordulatokból sincs hiány. Rajongói szerint a Trónok harcánál is bevállalósabb – ha értitek, mire gondolok.

    MH08

    Tamora Pierce: A Nőstényoroszlán éneke

    Ez a sorozat egy Alanna nevű lányról szól, akinek legfőbb vágya, hogy lovag lehessen. Hogy valóra válthassa álmát, fiúnak álcázza magát és a királyi palotába megy, hogy megkezdje kiképzését. A négy kötet során a lány számára bőven kijut a kalandokból, ellenségekből és egyéb meglepetésekből.

    A főleg ifjúsági fantasyként jegyzett tetralógia fordulatos és humoros történet egy szerethető, de belevaló főhőssel. Igaz, már több mint 30 éve éves a sorozat, de még most is kiemelkedik az ifjúsági regények közül. Egy főleg fiatalokat megcélzó, de felnőttek számára is élvezhető sorozat tudunk elképzelni Pierce regényei alapján, ami valóban üde színfolt lehetne a mai fiataloknak szóló sorozatok közt.

    Reméljük, egy napon tényleg viszont láthatjuk ezeket a képernyőn. Végül pedig hozzátok fordulnánk egy kérdéssel: szerintetek még melyik fantasy (de akár sci-fi vagy horror) történetet lenne érdemes tv sorozatként látni?

  • Szex! Szerelem! Iszonyat… – Black Aether olvasónapló

    Idén márciusban két lovecrafti fanzin is felkavarta a hazai weird irodalom állóvizét. Eddig nem volt olyan próbálkozás itthon, aminek egyértelmű célja lett volna Lovecraft munkásságának méltó kezelése és bemutatása, ezzel együtt és összhangban pedig a magyar olvasóközönség inspirálása. A tizenötödikei hosszú hétvégén érkező Black Aether Tomasics József szerelemgyereke, a teljesen nonprofit, negyedéves megjelenésűre tervezett fanzin mindenki számára nyitott, nem titkolt célja ugyanis a szokatlan és hátborzongató történeteket író tehetségek inspirálása és felkarolása; szinte bármi megjelenthet a magazin hasábjain, ami kapcsolódik Lovacrafthoz és munkásságához.

    borito

    Tomasics számára nem idegen a lovecrafti közeg, a Black Aether-projekt előzményeként kezelhető például a szintén hozzá köthető a H.P. Lovecraft kerekasztal Facebookon, a theblackaether.com oldal (ahol mostantól minden nap más Lovecrafthoz köthető tematika kerül előtérbe) és podcast, vagy a (reményeink szerint) hamarosan a nagyközönség számára is megtekinthető első magyar Lovecraft-adaptáció, a From Beyond is, ahol a stáb részeként aktívan kivette részét a filmhez köthető munkálatokból. (Interjúnk a film rendezőjével itt érhető el.)

    A fanzin már első kézbevételkor meghatározó élmény; a figyelemreméltó borító Bolye László és Tomasics József munkája, a papír és a nyomdai minőség kiváló, kellemes a formátum is, jó kézbe venni, lapozgatni, mielőtt belemerülnénk. A (fő)szerkesztői előszón túl hét novellát és egy (magyarul eddig sehol nem olvasható) brazil képregényt kapnak az olvasók, fontos kiemelni, hogy a Black Aether olyan weird fanzin, ami kizárólag saját tartalommal dolgozik. Ikarow hátborzongató képregénye és a borító színes, a fanzin belső illusztrációi fekete-fehérek és igényesen kivitelezettek. Ez utóbbiakat öt alkotónak köszönhetjük, ez a sokszínűség pedig kiválóan megakadályozza, hogy egysíkúvá váljon a hátborzongató történetekhez párosított képiség. Arra, hogy a Black Aether első száma jól sikerült, mi sem jobb bizonyíték annál, hogy a már említett hosszú hétvégét követően hihetetlen gyorsasággal elkapkodták az összes példányt.

    1_cmyk

    Tomasics fontosnak tartja kiemelni, hogy „nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva”, az író munkásságát ugyanis sokan félreértik és nem kezelik helyén olyan karizmatikus követői miatt, mint például August Derleth (aki kicsit félremagyarázta Cthulhu szerepét és jelentőségét). Tomasics állítása szerint a Black Aetherből is kidobott  olyan írást, ami nem volt elég weird, ebből kirajzolódik, hogy mennyire is feszes valójában a fanzin koncepciója, melynek mintaképe az 1923-ban alapított, Edwin Baird, Farnsworth Wright és Dorothy McIlwraith szerkesztésében a polcokra kerülő Weird Tales.

    A Black Aether célja, hogy minél több amatőr (és kevésbé amatőr) szerzőt megismertessen a hazai hátborzongató és furcsa irodalom kedvelőivel. A fanzin novelláiban közös az, ami Lovecraft írásaiban is közös vonás, miszerint soha nem kapunk teljes képet egyetlen eseményről vagy különös jelenségről, mindig felmerül és a felszínen is marad a legfőbb kérdés: MIÉRT?

    illu_vidra

    A borzongást és az ismeretlen iszonyattal való szembesülést hét magyar szerző novellája érzékelteti az első lapszámban. Kiemelkedik a mezőnyből Veres Attila A présházban c. írása. Szabina pornófilm-forgatásra indul, Julcsit helyettesíti, aki egy félresikerült buli tetőpontján fejest ugrott egy víz nélküli medencébe. A forgatáson való munka nem élete álma, de a lakbért valamiből fizetni kell, ugye. Veres novellájában álom és valóság, ember és embertelen olvad egybe, a rémálom mint sorsot alakító tényező és az ismeretlen külső hatalom ugyanúgy megjelenik ebben a túlfűtött és hátborzongató történetben.

    Kökény Pál a többihez képest rövid írással jelentkezik, egy szokatlan tengerparti kaland ismertetésével, ahol mintha semmi sem történne, de közben mégis. Farkas Balázs Galócáját olvastam volna tovább is. Veronika felkeresi édesapját, aki két évvel ezelőtt szakította meg a kapcsolatot a családdal. Lánya most kisbabát vár, s mint sokan egy ilyen nagy horderejű időszakban, ő is úgy érzi, hogy érdemes lenne újból megpróbálni menteni a menthetőt. Megérkezve azonban tanúja annak, hogy apja kertjében furcsa társaság gyülekezik, és valami nagyon kísérteties dologra készülnek.

    illu_papai

    Lir Morlan Sárga árnya Robert W. Chambers A Sárga jel c. novellája alapján készült. Talán ennek (is) köszönhető, hogy rendkívüli módon illeszkedik a Lovecraft-hagyományba. A tizenkilencedik század végén rejtélyes haláleseteket regisztrálnak. Sátánista szekta műve? Beteg rituálé? Visszatérő rémálom? Sárga király és Carcosa? Vajon létezhet olyan írás, mely az őrületbe hajszolja az embert, szóljon bármiről? Vidra Gyula egy bohócos történettel alapozza meg sokunk gyermekkorra visszavezethető rettegését a cirkuszi bohócoktól, Pápai Bence egy ősi elveszett világba kalauzol bennünket, Weiner Sennyey Tibor pedig egy hajmeresztő egyetemi kísérletről tudósít.

    A Black Aether első száma a jövőben kiküszöbölendő gyermekbetegségei ellenére (szerkesztés) maradéktalanul kielégítette elvárásainkat. Izgatottan várjuk a második lapszámot, és nem csak azért, mert online kollégánk, Schubert István (Cotter Blackstone) is a szerzők között lesz. Tomasics Józsefnek pedig hatalmas gratula ezért a lovacrafti csemegéért!