Fontos mérföldkőhöz érkezett a The Witcher élőszereplős sorozat, ugyanis elkészült a pilot, tehát az első rész forgatókönyve.
A The Witcher világát a legtöbben a videojátékok révén ismerhetjük, ahol egy fehér hajú szörnyvadásszal kellett nyomoznunk, és persze rémségeket ölnünk. A készülő The Witcher adaptáció fő forrása mégsem a játékok, hanem Andrzej Sapkowski Vaják regényei lesznek, melyek alapján a játék is készült. Az író kreatív tanácsadóként is részt vesz a sorozat forgatásában, hogy minél hitelesebb legyen a készülő tévés adaptáció.
A forgatókönyvet a Netflix megbízásából írta Lauren S. Hissrich, akit már több korábbi munkájából ismerhetünk, például ő jegyezte a The Defenders és a Daredevil sorozatokat. Az írónő Twitter feedjére került ki az elkészült forgatókönyv fotója, és már csak arra kell várnunk, hogy rábólintsanak a fejesek.
Reméljük, tényleg jól sikerül majd a The Witcher sorozat, mert a varázslatos Netflix sorozatok, mint például a Stranger Things mellett jó pár ellenpélda is született a cégnél, ami aggodalomra adhat okot.
Nem új hír, hogy az HBO sorozatot készít Ray Bradbury klasszikus disztópiájából, a Fahrenheit 451-ből. Eddig pár képet és egy minimalista, de hatásos teasert kaptunk. Ma hivatalos trailert is jött az új feldolgozáshoz.
A sorozat az 1953-ban megjelent regény cselekményét követi. Bradbury egy olyan világot mutat be, ahol a könyveket veszélyes fegyvernek tartják, ezért el kell pusztítani őket. Erre a feladatra specializálódtak a tűzoltók, akik a még létező könyveket égetik el. Közéjük tartozik Guy Montag is, aki a mintapolgár mindennapjait éli: becsületesen végzi munkáját, otthonában pedáns rend, szerető feleség és tévéfalak. Egy nap azonban egy különös lány költözik a szomszédságukba. Elmondása szerint az ő családja esténként leülnek az asztalhoz beszélgetni és olvasni. Montag nem érti a dolgot egészen addig, amíg bele nem olvas egy megsemmisítésre szánt könyvbe…
A Fahrenheit 451 főszereplői Michael B. Jordan, akit nemrég a Fekete párducban láthattunk Killmongerként, és Michael Shannon, aki legutóbb A víz érintésében tűnt fel Strickland szerepében.
Habár a film jó nagy bukás lett, mégis úgy tűnik, hogy elkészül a Setét Torony sorozat, mely a legfrissebb hírek szerint az Amazonhoz került. Így a streaming szolgáltató fogja bemutatni a szériát, teljes újrakezdésről van szó egyébként, azaz a filmhez semmilyen módon nem fog kapcsolódni a kis képernyős adaptáció. Az Amazon nagyon belekezdett mostanában, hiszen berendelték A Gyűrűk Ura sorozatot is, mely akár a következő Trónok harca lehet a közvélemény szerint.
A Setét Torony világa nagyon jó alapanyag egy sorozathoz, tipikusan olyan univerzumot épített fel Stephen King a könyvekkel, melyet egy 2 órás filmben feltérképezni közel lehetetlen. Sok részletet egyelőre nem tudni a szériáról, az biztosnak tűnik, hogy a The Walking Dead korábbi készítője, Glen Mazzara lesz a produkció showrunnere. Egyes források szerint a filmet afféle bevezetésnek szánták, a sorozat pedig kánon lesz, amely jó hír lehet a tősgyökeres rajongóknak.
Stephen King elmondása alapján az Amazon-féle Setét Torony reboot lesz, egyes források szerint pedig a múltban játszódhat. Hátha nem rontják el.
A Netflix újdonságáról, a brutálisan drága Altered Carbon című sorozatról már a pilot megnézése után áradoztunk. A produkció első ránézésre egy izgalmas, jól felépített és gyönyörű látványvilággal operáló széria lett, mely egy gördülékenyebb Szárnyas fejvadásznak tűnt. Ennél az Altered Carbon szerencsére jóval több lett, ugyanis kreatívan építették tovább a világot 10 rész alatt a készítők, végig tartogattak nekünk megdöbbentő fordulatokat, ráadásul olyan verekedős jeleneteket láthattunk, amilyeneket utoljára talán csak a Mátrix tartogatott a nézőknek.
A történetet többször is leírtuk, de azért tegyük meg még egyszer, Takeshi Kovacs a 25. században ébred, a feladata pedig kideríteni, hogy hogyan halt meg egy kőgazdag matuzsálem. A csavar az egészben, hogy az emberi tudatot egyfajta tokban tárolják már, a test pedig cserélhető. Ha az agyalapi eszköz tönkremegy, akkor beáll a valós halál. Ezt már az első rész után is tudtuk, de azt például nem, hogy az emberek hogyan tettek szert a technológiára. Az Altered Carbon nagy erőssége volt, hogy jelentéktelennek tűnő párbeszédekben rejtettek el hasonló infókat, illetve a visszaemlékezős jelenetek is sokat dobtak a karaktereken.
A szereplőgárdából ki kell emelni a The Killing színészét, Joel Kinnamant, aki rutinból hozta a mogorva Envoyt, de az időközben belé habarodó, Ortegát alakító Martha Higareda is odatette magát, főleg miután „robotkart” kapott. A két karakter nagyszerűen vitte a hátán a sztorit, ebbe pedig becsatlakozott még afféle mumusként Takeshi testvére, akit a Dollhouse színésznője, Dichen Lachman játszott. Idővel egyébként a színészi játékokra kezdett el figyelni az ember az évad során, így már fel se tűnt annyira a látványvilág, megszoktuk, feldolgoztuk és ennyi. Az Altered Carbon sokkal több lett ugyanis egy szimpla, felszínes, csilli-villi sci-fi sorozatnál.
Itt nagyon oda kellett figyelni a sztorira, az írók nem rágtak a szánkba mindent. Ha lemaradtunk, mert mondjuk fáradtan kezdtünk el nézni egy-egy részt, akkor időnként a visszatekerésre is szükség lehetett. A nyomozás izgalmas fordulatokat vett, amiatt, mert még a mellékszereplők is jól muzsikáltak. Főleg Poe, a hotel. Igazi felnőtteknek szóló szórakozás lett az Altered Carbon, tele vérrel, brutalitással, és annyi meztelenséggel, amitől még a Trónok harca nézők is elpirulnának. Erre szükség is volt, nagyszerű naturalista szórakozás lett az Altered Carbon.
Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az izgalom is tetőfokára hágott. Manapság elmondhatjuk, hogy az igazán minőségi néznivalókat a Netflixen kell keresni, hiszen náluk van a Black Mirror, a Stranger Things és még sorolhatnánk. Nincsenek megkötései a cégnek, van pénzük az erős tartalmakra, ráadásul olyan hosszú részeket csinálnak, amilyeneket a sztori megkövetel. Nem kell a reklámokkal foglalkozni és a többi megkötő tényezővel.
Az elején azt mondtuk, még a pilot után, hogy a Szárnyas fejvadász rajongóinak ajánlható leginkább a széria, ez 10 rész után annyival módosult, hogy általánosságban véve az Altered Carbon egy bitang erős sci-fi lett. A folytatással kapcsolatban több kérdőjel is van, például elképzelhető, hogy a 2. szezonban más játssza majd Takeshit, aki elindul megkeresni halottnak hitt szívszerelmét. Kár, pedig Ortegával is jó páros voltak.
A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Mostani interjúnkban Fedina Lídiával (Virokalipszis) beszélgettünk arról, milyen íróként fordítani, s továbbá egy új könyvünkről, Robert Kroese Tudatzavaráról.
Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
Kihangsúlyoznám, hogy én elsősorban író vagyok, és csak másodsorban fordító. Viszont úgy gondolom, hogy ez jó dolog, mert a fordításhoz nem az idegen nyelvet kell kiválóan ismerni, hanem a magyart. Nagy példaképeim Karinthy Frigyes és Arany János, akik maguk is sokat fordítottak, de hosszan sorolhatnám az író-fordítók sorát. Én véletlenül lettem fordító: felkértek, és megpróbáltam. Mivel gyógyszerész a végzettségem, szakfordítással kezdtem a Medicina könyvkiadónak, majd az Egmont Hungária kiadónál, akiknél egy mesémet szerettem volna megjelentetni (amiből, sajnos, nem lett semmi). Később felajánlották, hogy próbáljam meg lefordítani Lemony Snicket: A balszerencse áradása című ifjúsági regénysorozatát. Ebből később Jim Carrey-vel film is készült, és akkor dolgoztam a Dreamworksnek, mint a magyar nyelvi változat supervisora.
Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
Mondhatom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba. Szüleim a Galaktika magazin első előfizetői közé tartoztak, azóta is őrzöm az első számokat.
Kedvenc könyv és film a zsánerben?
Mindig nagyon szerettem Zsoldos Péter írásait, a Viking-sorozat meghatározó élmény volt, ahogyan Isaac Asimov Alapítvány trilógiája és a robotos könyvei is. A Ray Bradbury novellából készített Mennydörgő robaj című időutazásos film nagy kedvencem, azt hiszem ez ihlette még nagyon régen a tavaly írt „Hullám” című novellámat. Nem szégyellem bevallani, hogy Star Wars fan vagyok (az első trilógiáé, a Zsivány egyes egyáltalán nem tetszett), és csodálatosnak találom a Star Trek világát is, ahol az emberek annyira jók. Csillagkapu rajongó is vagyok, majdnem minden filmjük megvan, itt azt szeretem, hogy a legtöbb részben nem látom előre a megoldást. Végül semmiképpen se felejtsem el említeni Michael Chrichton Jurassic Parkját, de ez esetben a könyveket sokkal jobban szeretem a filmeknél, kivéve az utolsó filmet, mert abban lenyűgöz a játék a raptorokkal.
Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
Novelláimat ajánlottam a Galaktikában való megjelenésre, és 2007 augusztusában, vagyis éppen tíz éve jelent meg az első novellám a 209-es számban. Ekkor már túl voltam egy egész sorozat ifjúsági regény fordításon, és hat évvel később az Írószövetségben az egyik sci-fi esten bátran megkérdeztem Németh Attilától, hogy nem próbálhatnám-e ki magam fordítóként náluk. Próbaként Parke Godwin „Aprópénz” című rövid írását kaptam, ami 2013 augusztusában jelent meg a 281-es Galaktikában. Úgy látszik az augusztus az én első megjelenéses hónapom 🙂
Fedina Lídia
Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
Mivel időnként nem létező dolgoknak kell nevet adni – illetve úgy fordítani, hogy az valóságosnak tűnjék -, azt kell mondanom: igen, egy kicsit másként kell a sci-fihez hozzáállni, mint az egyéb irodalomhoz. Persze a szakfordításokban is gyakran előfordul, hogy egy egész nyelvezetet kell magyarítani – de ott a téma szakemberei segítenek ebben. A sci-finél legfeljebb azt nézhetem meg, hogy hasonló dolgokat hogyan fordítottak le. Itt jön be az, hogy egyes kifejezések már „felhasználódtak”, az olvasók tudatába más tartalommal épültek be, például a jelen fordításban (Robert Kroese: Tudatzavar) a Disincorporated Zone nem fordítható zónának, bármennyire szeretném is, mert az a Sztrugackij-fivérek Stalkeréhez már „elhasználódott”.
Én nem szeretem, amikor a fordító lustaságból, vagy idő hiányában az idegen szavakat nem fordítja le, hanem csak elferdíti. Igyekszem mindent magyarul átadni, mi nem „vakondot füstölünk ki”, hanem „nyulat ugratunk ki a bozótból”, bármennyivel egyszerűbb is tükörfordítást adni az előbbinek.
Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Tudatzavar) fordításánál?
A megfelelő nevek megtalálása mindig kihívást jelent, hogy aztán ne a szerkesztővel kelljen gyötörnünk egymást a javítással. Itt a Zóna helyett keresek még megfelelő szót. Fontos azonosulni a szerző stílusával, Kroese viccesen ír, ezt ügyesen kell visszaadni, hogy magyar is legyen meg jópofa is úgy, ahogyan a szerző akarta. Én, talán mivel magam is író vagyok, nagy tiszteletben tartom a szerzőt, és igyekszem mindent úgy csinálni, mintha ő maga készítené a fordítást.
Olvasóként hogy tetszett a könyv?
Bevallom, sosem olvasom el előre a könyvet, mert a fordítás végére belehalnék az unalomba – inkább utólag javítom vissza az elejét, ha a végén kiderülne valami turpisság. Így aztán az utolsó fejezeteket mindig gyorsabban csinálom meg, mint az elsőket, mert izgalommal várom a végkifejletet. A Tudatzavarnak még az elején járok, de kíváncsi vagyok, hogy mi fog mindebből kisülni – szerintem nagyon jó a felvezetés, megragadja az olvasó fantáziáját. Tetszenek a karakterek – a főhősök a Sherlock Holmes – Watson párosra emlékeztetnek. Egyébként nem mindig tetszik az, amit fordítok, de ezzel nem így van. Ezt élvezet csinálni.
A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
Feltétlenül. Kroese nem bonyolítja agyon a mondanivalóját, nem használ szlenget, amit nagyon nehéz fordítani, és élvezem a humorát. Szórakoztat.
2017 ősze óta az Amazon sorra lepi meg a fantasztikum rajongóit ambíciózus és kicsit meghökkentő sorozatötleteivel. Tavaly nagy port kavart a Gyűrűk Ura-sorozatterv, viszont izgalommal tölt el minket a SnowCrash vagy a Gyűrűvilágadaptációja. Tervekből továbbra sincs hiány, tegnap egy újabb izgalmas címet jelentett be az Amazon: sorozatot készítenek Iain M. Banks Emlékezz Phlebasra című művéből. A könyv a Kultúra-ciklus első része.
A Hollywood Reporter értesülései szerint az Amazon Dennis Kelly brit forgatókönyvírót (többek között neki köszönhetjük az Utópia sorozatot) kérte fel a sorozat munkálataihoz. A Verge szerint egy ilyen húzónév megnyeréséből is látszik az Amazon azon törekvése, hogy felvegye a versenyt más stream szolgáltatókkal, mint a Netflix, a Hulu, az Apple, vagy a Disney jövőbeli szolgáltatásával.
A sci-fi vagy űroperának is nevezhető könyv egy sötét jövőképet fest elénk. A háborúban milliók haltak meg, holdak, bolygók pusztultak el. A végzetes ütközet két nép között zajlott: a hitükért harcoló idridek és az emberek-és gépek közös társadalma, a Kultúra között. A harcok során a Kultúra egyik szuperszámítógépe, Elme belezuhan Schar Világába, és eltűnik a népek szeme elől. Ekkor indul meg az igazi versenyfutás mindkét oldalon: az idridek előnyt kovácsolnának Elméből, a Kultúra pedig megvédené saját technológiát az ellenféltől. Az első rész, az Emlékezz Phlebasra az idridek szolgálatában álló Alakváltó, Bora Horza Gobuchul küldetését követi nyomon, miszerint meg kell szereznie a Kultúra elveszett gépét.
Banks történetében minden megvan, amit izgalomra és fantasztikus világokra vágyó néző kívánhat, továbbá rengeteg alapanyag (további 9 könyv) egy hosszú ideig futó sorozat felépítéséhez. Csak annyit mondhatunk, „hajrá, Amazon!”
Megjelent a Metropolis Media kiadó legújabb könyve, az Tudatzavar!
Amikor az Esper Corporation laborjából eltűnik a méregdrága, génmódosított csodabirka, az illetékesek az egyetlen emberhez fordulnak, akinek a határátlépés nem akadály: Erasmus Keane magánnyomozóhoz.
20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.
A 2039. év Los Angelese rém fura hely. A 2028-as Összeomlás után a város egy része elszakadt a többitől, és szinte önálló állam lett. Belépni csak saját felelősségre lehet, kilépni meg többnyire még úgy sem.
Amikor az Esper Corporation laborjából eltűnik a méregdrága, génmódosított csodabirka, az illetékesek az egyetlen emberhez fordulnak, akinek a határátlépés nem akadály: Erasmus Keane magánnyomozóhoz. Ő azonban amennyire dörzsölt, annyira eszement is – így hamarosan egy sokkal nagyobb bűnügy közepén találja magát. Priya Mistry, a gyönyörű tévésztár meg van győződve róla, hogy el akarják tenni láb alól. Keane gyanítani kezdi, hogy a két ügynek köze lehet egymáshoz. És talán jobb lenne, ha egyformán megoldatlanok maradnának.
Robert Kroese regénye kicsit olyan, mintha Terry Pratchett-tel íratták volna újra Philip K. Dick Szárnyas fejvadászát. Őrült utazás, a szó legjobb értelmében.
A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Most Oszlánszky Zsolttal beszélgettünk, akinek a neve a Warhammer könyvek kapcsán csenghet ismerősen, de több galaktikás könyv (Bázis, MI, Bob) magyar szövegét is neki köszönhetjük. Legutóbbi fordítása az Új Pompeji.
Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád? Úgy nyolcéves koromtól kezdve érdekelt az írás és olvasás – azt hiszem, ezt a kettőt soha nem is próbáltam igazán különválasztani. Akkoriban élték első virágkorukat a magyar képregények a Füles Magazin lapjain – Fazekas Attila, Korcsmáros Pál, Zórád Ernő munkái –, volt Kockás és Alfa, Asterix és Talpraesett Tom, és az is előfordult, hogy a könyv, amiből egy-egy képregény született, a könyvtárban is megvolt. Az olvasás nagy szerelem, mind a mai napig tart, s innen többé-kevésbé egyenes út vezetett az íráshoz és fordításhoz.
Ami magát a fordítói munkát illeti, tízegynéhány éve úgy adódott, hogy ezzel is próbát tehettem, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nemcsak, hogy elfogadták a próbafordításom, de munkát is kaptam. Az első fordításom egy Warhammer 40K regény volt – a Nekropolisz –, ami a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg.
Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal? Ha valaki is felelős azért, hogy kapcsolatba kerültem a sci-fi irodalommal, azok a szüleim, akik a kezdetektől olvasták a Galaktikát, és a régi Univerzum magazinban megjelent orosz sci-fi novellákat. És azok is ők voltak, akik nem azt mondták, hogy fiam, ilyet aztán még véletlenül se olvass, hanem, hogy nézd csak, még egy pár év, és akkor ott lesz Arthur C. Clarketól a Randevú a Rámával, az nagyon jó.
Oszlánszky Zsolt
Kedvenc könyv és film a zsánerben?
Egyetlen filmet vagy könyvet nehéz lenne kiemelni. Egyfelől, mert az ember ízlése változik, és amiért tegnap rajongott, arra holnap talán már csak nosztalgiával emlékszik vissza. Másrészt pedig, mert az egyik film ezért, a másik könyv meg azért teszik. De akad néhány, amiket mindig nagyon szívesen nézek meg/olvasok. A teljesség igénye nélkül pár kiragadott példa: Nagyon szeretem a klasszikus Star Warsot és a Star Treket, a Dűnét, Asimovtól gyakorlatilag mindent, Philip K. Dick, Roger Zelazny és Daniel Keys Moran írásait, John Brunnertől a Zanzibárt, William Gibson Neurománc univerzumát, az újabb nemzedék tollából Paolo Bacigalupitól A felhúzhatós lányt, Robert Charles Wilson könyveit, Glukhovskytól a Metró trilógiát, Lukjanyenko Őrség írásait, a Páncélba Zárt Szellemet képregényben és filmben egyaránt… És a képregényes kezdetekre való tekintettel örök kedvencem Pierre Berbettől a Psziborgok Álma.
Ha pedig filmről van szó, ismét igen széles skálán mozognak a kedvencek, Az ötödik elemtől a Szárnyas Fejvadászon át a Vissza a jövőbe trilógiáig és az Alien széráig.
Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel? Az első fordítói munkám már sci-fi volt, sőt kifejezetten ilyen munkát is kerestem, és azt kell mondjam, szerencsésnek tekintem magam, hogy olyasmit fordítok, ami ennyire egybeesik a személyes érdeklődésemmel.
Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél? Úgy gondolom, mint minden műfajnak, ennek is megvannak a maga szabályai, melyek kortól, országtól, sőt írótól is függenek. Egy negyvenes évekbeli amerikai pulp fiction nagyon más nyelvezetet használ, máshová helyezi a súlypontot, és más kortárs problémákat vet föl, másféle irányt szab, másképp keres kiutat, mint a mai írók… Az, amiről sokan szeretnek elfeledkezni, hogy egy könyv fordítása nem csupán fordítás, ami a Google pár gombnyomással el tud végezni. Az ember történetet, szófordulatokat, szójátékot és kulturálisan kódolt másodlagos jelentéseket kell, hogy átültessen, úgy, hogy az magyarul is üljön. Nem csupán fordítunk, de magyarítunk is. Azt hiszem, erre jó példa Göncz Árpád Gyűrűk Ura fordítása, vagy Arany János Shakespeare fordításai, amik sok szempontból művészibbek és hangulatosabbak lettek, mint az angol eredetik. A fordító nem csak a nyelvtudásával, de a műveltségével, háttérismereteivel, személyiségével is dolgozik (s néha még az író esetleges apróbb tévedéseit is próbálja kiigazítani – mint mikor egy középkori miliőben játszódó amerikai történetben Magyarország fővárosának Budapestet tüntetik föl, vagy szabadon dobálóznak tudományos kifejezésekkel vagy katonai rangokkal), amibe az olvasók sokszor nem is gondolnak bele.
Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Új Pompeji) fordításánál? Az Új Pompeji azt hiszem macerás lenne egy olyan fordítónak, aki nem igazán szereti a történelmet, de mivel egy időben régésznek/történésznek készültem, ez a része nekem inkább érdekes volt, mint problémás. Természetesen nem egy történelmi szakkifejezésnek utána kellett néznem, de azt hiszem, ezt természetes. Stílusát tekintve semmi olyannal nem találkoztam, ami igazán riasztó lett volna (pl. egyes szám első és harmadik személy folyamatos váltogatása, szubkulturális utalások, vagy olyan külső nézőpontos megoldás, ahol azt sem tudjuk, ki a narrátor stb). Jó volt olvasni, jó fordítani, és engem nem szokott zavarni a több szálon futó történet. Volt már olyan munkám, ahol a Szun Ce féle Háború művészetétől kezdve az űrutazás fizikájáig több dolognak is utána kellett néznem, de ez szerencsére nem ilyen volt.
Olvasóként hogy tetszett a könyv? A könyv egy kicsit talán egy James Clavell vagy Passuth László regényhez hasonlítható abból a szempontból, hogy itt is épp elég szál és szereplő van, hogy megdolgoztassa az olvasó agyát. Mivel én szeretem az előbb említett írók regényeit, és egy időben magam is régésznek készültem, egy olyan könyv, aminek egyszerre van köze a sci-fihez és a történelemi krimihez, azonnal a szívemhez nőtt.
A jövőben fordítanál még a szerzőtől? Ilyen könyvet – főleg Mr. Godfrey tollából – máskor is szívesen fordítanék
A Gyűrűk Ura napjaink egyik legismertebb fantasyje, az 1954-es megjelenése óta több száz millió példányban kelt el a regénytrilógia. Egészen 2001-ig kellett várni, hogy Hollywoodban Peter Jackson jóvoltából épkézláb adaptációt kapjon a történet. Azt már kevesebben tudják, hogy 1978-ban volt egy animációs film is, mely megpróbálkozott a képernyőre vitellel, 1995-ben pedig a magyar köztévé, az MTV akarta megvásárolni a Tolkien-mű jogait. Tumblren tűnt fel az érdekes dokumentum szkennelt változata, ezt alább mutatjuk.
Úgy tűnik, hogy nem utasították vissza élből az MTV próbálkozását, hiszen bekérték a projekt leírását és a tervezett büdzsét. Azt már nem tudni, hogy a köztévé ezt elküldte-e és végülis mi volt az oka annak, hogy A Gyűrűk Ura magyar verziója soha nem készült el. Mindenesetre érdekes lett volna látni mondjuk Sinkovits Imrét Gandalfként és Stohl Andrást Frodó szerepében, egy beszélgetős, napi sorozatban.
