Kategória: Irodalom

  • Barangolás a múltban: a sci-fi könyvborítók alakulásának története egy videóban

    A nyomtatott könyvek világában a tudományos-fantasztikus regény mindig is egy olyan pontot jelentett, amely nagy teret biztosított az újításnak és a kreativitásnak. Ez a könyvborítókon is megnyilvánult, hiszen számos különleges, szép darabbal találkozhatunk.

    A Nerdwriter saját YouTube csatornáján megosztott egy videót, melyben végigfutnak a sci-fi regények borítóinak alakulásán, annak történetén, hogy a sokszor furcsa, ábrándozó művészek hogyan bántak ezzel a különleges, elragadó területtel. A sci-fi borítók ugyanis egyedi teret biztosítanak az alkotók művészetének, sokszor jellegzetes, meglepő képek néznek ránk vissza a kezükbe vett könyvekről, végig a 20. század folyamán.

    A videóban ikonikus és kevésbé ismert borítók is feltűnnek. Az összeállításban láthatunk különleges járműveket, érdekesen megtervezett épületeket, furcsa élőlényeket bolygónkról innen és túl, illetve hátborzongató illusztrációkat is. Ha valakivel megesett már, hogy percekig bámult egy régi sci-fi könyvborítót, akkor ez a videó biztosan neki való.

  • Színfalak mögötti útmutató és Tizi anyjának története: érkeznek a Stranger Things könyvek

    Amíg lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy mi fog történni Mike, Lucas, Dustin, Max, Tizi (Eleven) és a többiek körül a Netflix sorozatának, a Stranger Thingsnek a következő évadában, addig egy könyvsorozattal csillapíthatjuk kíváncsiságunkat, s közben jobb megvilágítást nyerhetünk Tótágasról (Upside Down).

    A hamarosan érkező Stranger Things könyvek okán a Penguin Random House és a Del Rey Books fogott össze a Netflixszel.  A három részes könyvsorozat egy gyermekeknek szóló keménykötéses könyvből, egy a Stranger Things színfalai mögötti útmutatóból és egy előzményregényből áll, amely utóbbi középpontjában Tizi anyját helyezik.

    Az első könyv egy kézikönyv lesz, Stranger Things: World Turned Upside Down: The Offical Behind-the Scenes Companion címmel.

    A másodikat a fiatalabb olvasóknak szánják, amely tanácsokat, életbölcsességeket, figyelmeztetéseket hoz a Stranger Things világából. Mindkét könyvet még 2018 őszén tervezik kiadni.

    A harmadik rész írója Gwenda Bond, a cím azonban még nem került nyilvánosságra. Az viszont biztos, hogy a kötetben a történet előzményeiről kapunk némi információt, pontosabban Tizi anyjáról és a MKUltra programról. Terry Ives már az első évadban is feltűnt, s megtudtuk róla, hogy csatlakozott a Dr. Martin Brenner felügyelete alatt futó MKUltra Projecthez, melynek során különböző gyógyszerekkel kísérleteztek rajta, mielőtt megszületett volna lánya, Jane. A kislány is a program részévé vált, s amikor Terry megpróbálta őt visszaszerezni, Brenner megkínozta őt, s a nő vegetatív állapotba került. Bond könyve lehetőséget ad, hogy jobban megismerjük Terryt és a Programmal való kapcsolatát.

    Ez a harmadik rész viszont már csak 2019-re várható, ahogyan a sorozat harmadik évada is.

  • A Nightflyers a bizonyíték, hogy G.R.R. Martin legjobb művei között kőkemény sci-fik is szerepelnek

    George R.R. Martin két dologról híres. Először is A tűz és jég dala című, eddig öt darabból álló fantasy könyvsorozatról, amely alapja az HBO kezei alatt futó Trónok harcának. Másodszor pedig arról, hogy nem zavartatja magát a könyvsorozat folytatásával, illetve befejezésével – ezzel nem csak a rajongók idegeit húzva, de az HBO-nak is némi gondot hagyva.

    A Trónok harcának köszönhetően Martin rokon értelművé vált az extrarészletes fantasyval. Pedig mielőtt még bárki is hallott volna Tyrionról vagy Aryaról, a 70-es években Martin elárasztotta a sci-fi piacot, az Analog című magazin több történetét is lehozta. Ezek a rövid, furcsa, melankolikus történetek sok tekintetben nem is különbözhetnének jobban  A tűz és jég dalától, sok tekintetben viszont Martin legjobb munkáinak tekinthetők.

    Eredetileg 1985-ben publikálták a nemrégiben újra kiadott Nightlyerst, amely hat 1973 és 1980 között megjelent rövidebb történetet foglal magába. A borító szövege viszont rádöbbenti az olvasót, hogy ezek az évtizedes történetek még ma is relevánsak lehetnek: a Nightflyers a gyűjtemény első darabja, amelyből a Syfy épp sorozatot készít.

    Korábban egyébként már született egy Nightflyers (magyarul Gyilkos űrhajó) film 1987-ben, amelyben egy csillaghajó legénységét látjuk felvonulni az ellenséges erők ellen. Ez a film azonban nem sikerült túl jól, így teljesen feledésbe is merült.  A filmmel kapcsolatban Caryn James amerikai filmkritikus egy szellemes bírálatot fogalmazott meg, amelyet a The New York Timesban hoztak le: azt nyilatkozta, hogy a csillaghajó egy nagy csokipuding-foltra emlékeztette.

    Míg a Nightflyers a karakterek, a groteszk vizualitás és a hátborzongató rejtélyek miatt megfilmesítésre igen alkalmas, addig valójában a gyűjtemény leggyengébb sztorija. A sci-fi és a horror keveréke amúgy is igen gyakori, a különböző gonoszságokat pedig nagyrészt felcserélhető karakterek okozzák.

    Szerencsére a többi történet tükrözi Martin kegyetlen, sötét képzeletét, sőt azt is megmutatják, hogy az író a lehető legkevesebb szóval is képes elérni a maximális hatást.

    A Weekend in a War Zone például egy keserű mese hétköznapi üzletemberekről, akik a szabadságuk idejét katonásdira használják – valós fegyverekkel. Az And Seven Times Never Kill Man a Földön élő vallási fanatikusokról szól, akik megsemmisítik az idegen kultúrákat. Az Override című történetben egy bányásszal találkozunk, aki értékes swirlstone nevű köveket keres az élőholtak felébresztéséhez. Egy cég felfedezi, hogy egy óvatos kéz munkája az egyetlen módja annak, hogy elkerüljék azt, hogy túl sok kő rongálódjon meg.  A holttestek kezei pedig a legolcsóbb kezek voltak, amelyeket meg lehetett venni…  A Nor the Many-Colored Fires of Star Ring egy Nowhere nevű ismeretlen területen játszódik, ahol az emberiség felfedezi az univerzum szörnyűségeit.

    Végül a legjobb mű talán az 1974-es A Song for Lya című, Hugo-díjat nyert darab.  Időben jóval azután járunk, hogy az emberiség kolonizálta a csillagokat, egy olyan bolygón vagyunk, ahol egy ősi, de látszólag primitív faj, a shkeen, egy szörnyű, zavaró valláshoz ragaszkodik.

    Életük egy bizonyos pontján minden shkeen buzgón behódol az Uniónak – ez pedig egy olyan cselekedet, amely során összeköttetésbe kerülnek a Greeshkával, egy olyan organizmussal, amelyre az emberek szimplán azt mondanák, hogy egy gonosz, értelmetlen parazita. Csillog, mint egy kis vörös zselé, lüktetve a shkeenek fején, és lassan beborítja és felemészti gazdáját. Néhány ember is csatlakozni kezd a Greeshkához, s két telepata, Robb és Lyanna dolga lesz, hogy felfedezzék, miért folyamodik valaki, sőt, egy egész faj ilyesmire. Az A Song for Lya a bizarr vizualitás és a hangulatos líraiság ellenére olyasmiket is előidéz, amik sokkal valóságosabbak: a vékony határt a cinizmus és a remény között; a megélt tapasztalatokban lévő áthidalhatatlan szakadékokat; vagy épp azt a tudást, amit bárki, aki valaha is szerelmes volt megtapasztalt, hogy nem számít milyen közel állunk egy személyhez, soha sem ismerhetjük meg őt igazán – ahogy önmagunkat sem.

    Az A Song for Lya zárja a Nightflyerst, és 44 év után is még mindig szívszorító és egyben gyönyörű. Ez is bizonyítja, hogy a 70-es évek George R.R. Martinja jobban megragadta mind az idegenek mind az emberek világát, mint sok korábbi vagy őt követő író.

  • Varázslatos trailert kapott a Netflix első képregénye, a The Magic Order

    A Netflix, ami eddig néhány film mellett főként sorozatok gyártásával foglalkozott, még tavaly bejelentette, hogy egy teljesen új vállalkozásba kezdenek, mégpedig saját képregényt terveznek piacra dobni. Ez nem más, mint a The Magic Order.

    Egyes részletekről már tavaly novemberben hírt kaptunk, miszerint az író Mark Millar (Kick-Ass, Old Man Logan, Civil War), az illusztrátor pedig Oliver Coipel (Thor, Avengers) lesz.  Még akkor körvonalazódott a hat részre tervezett képregénysorozat története is, amely öt máguscsalád köré épül, akik titokban a világ megmentésén dolgoznak. Nappal ők a szomszédaink, a barátaink, a munkatársaink, éjszaka azonban varázslók és mágusok, akik megvédenek minket az ellenséges erőktől. Csakhogy újfent szembe kell nézniük egy olyan ellenféllel is, akinek a célja, hogy egyenként tegye el láb alól a mágusokat.

    Millar egy interjúban azt mondta, hogy a The Magic Order azoknak szól, akik gyerekként élvezték a Harry Pottert, vagy az ahhoz hasonló történeteket, s azóta felnőttek. A kezdő jelenetből viszont azonnal ki fog derülni, hogy ez bizony nem a Roxfort. A Harry Potter sorozaton kívül a Maffiózókhoz is hasonlította, abban a viszonylatban, hogy egy alvilági család pátriárkájáról és a gyermekeivel kapcsolatos aggodalmairól szól.

    A megjelenés június 13-ra várható, a napokban pedig végre nyilvánosságra került a trailer is:

     

    A Netflix és Millar a jövőben egyébként nem csak a képregények előállításán dolgoznak közösen, hanem a Millarworld egyes történeteiből is sorozatokat és filmes adaptációkat terveznek készíteni.

  • A Könyvhétre érkező könyveink!

    Azt már többször beharangoztuk, hogy 2018. június 7-ről 11-ig lesz az Ünnepi Könyvhét, melynek helyszíne a Vörösmarty tér, azon belül a mi standunk a 101-es lesz, pont a Gerbeaud előtt.

    Szeretettel várjuk az érdeklődőket, lesznek dedikálóink és új könyveink is.

    A könyvhétre ezeket a műveket fogjuk frissen az olvasóknak tálalni.

     

    Walter Tevis: Sokszavú Poszáta


    A 25. század disztópikus világában az emberi civilizáció maradéka elektronikus mennyországokba zárkózva vegetál. Nincsenek családok, gyerekek, de még valódi párkapcsolat, szerelem sem igen létezik. A gépiesen udvarias hétköznapokból már csupán a drogok vagy az öngyilkosság jelentik a menekvést. Az olvasás tiltott dolog, de igazából senkinek eszébe sem jutna már ezt a szabályt megszegni. A gondolkodást számítógépek és robotok végzik az ember helyett. A jelszó: „Ne kérdezz; lazíts!” E látszatélet megkapó jelképe a sokszavú poszáta, mely éjjelente nem a saját énekét dalolja bele a világba, hanem más állatok hangját utánozza.

    Michael Walden: Eshtar harmadik kötet

    A nagy sikerű trilógia befejező kötetében végre minden a helyére kerül. A több évszázadot felölelő történetben megismerhetjük Vittorya sorsát a kezdetektől egészen a döbbenetes végkifejletig, ám Mikael és Arkady sem pihenhet tétlenül, hiszen világuk a végső pusztulás küszöbén áll. Aurora félelmetes űrpilótaként tér vissza, alig néhány másodperc leforgása alatt több mint egy évtizedet öregedve. Valamennyi idősíkon háború dúl, és nemcsak az emberek meg a sötét istenségekként pózoló Férgek között, de belső, hatalmi harcok is gyengítik az emberek oldalát. Lehet, hogy hiába minden hősiesség és önfeláldozás? Lehet, hogy az események kimenetele így is, úgy is a rejtélyes időkovácsok kezében van?

    Kalandok, szerelmek és összeesküvések az SF és a fantasy eme utánozhatatlanul egyedi ötvözetében, mely karddá kovácsolva egyetlen csapással vágja szét a történelem megmásíthatatlannak hitt szövedékét.

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Végállomás Amalthea

    A Sztrugackij fivérek kötetünkben szereplő két írása a Delelő-univerzum előtti korokba repíti el olvasóit, ahol a szkafanderes lovagok űrhajóik nyergébe pattanva járják a határvidéket, miközben a Földön könyörtelen eszmerendszerek vívják elkeseredett harcukat a kisemberek lelkéért. Az utolsó utáni háború tétje ugyanis a megváltás… vagy az elkárhozás.

    Zsoldos Péter: Portré négy ülésben

     

    „Először szabályos életrajzi regényt akartam írni Muszorgszkijról, ahogyan azt a műfaj nem biztos, hogy mindig helyes gyakorlata követeli, az ősöknél kezdve, jóval hősünk születése előtt, majd a gyermekkor éveitől kísérni végig a géniuszt a bukásokon és sikereken át a vég tragikus pillanatáig, sőt tovább, a díszsírhely márványáig, hogy az olvasó az utolsó oldal után elégedetten úgy érezze, mindent megtudott az emberiség egy nagy szelleméről, amit tudni érdemes. Azután Muszorgszkij életének tanulmányozása során eljutottam ahhoz a négy naphoz, amikor – alig két héttel halála előtt – a szándékaiban, művészi elképzeléseiben vele oly rokon Repin megfestette róla azt a híres portrét… Egy ideig csupán a helyzet csábított, a lehetőség, hogy négy délelőtt dialógusaiba sűrítsem azt, amit az orosz művészet e két nagy alakjáról és a körülöttük felbukkanó pályatársakról fontosnak tartok elmondani, azután, jobban megismerkedve a dokumentumokkal, a kortársak, pályatársak visszaemlékezéseivel, előbukkant az író számára legizgalmasabb szócska, a »ha«, s ezt követte az összegyűjtött ismeretekből fakadó torokszorító felismerés, a bizonytalannak az a bizonyossága, hogy e négy napon is az esetlegességek parányi mozaikköveiből állt össze az, amit utólag – mert így megnyugtatóbb – sorsnak nevezünk.”

    Kir Bulicsov: Túlélők

     

    A Pólus kutatóűrhajó húsz évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett egy még felderítetlen bolygón. A fedélzeten mérnökök, tudósok utaztak családtagjaikkal. Akik életben maradtak, azoknak is sürgősen el kellett menekülniük az erősen sugárzó roncsok közeléből. A technikai eszközeiktől megfosztott embereknek meg kellett tanulniuk boldogulni a bolygó mesevilágszerű, mégis ellenséges környezetében, ám egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy egyszer segélykérő hívást küldhetnek a Földre.

    Húsz év alatt az eredeti túlélők a viszontagságok közepette megtizedelődtek, de ugyanakkor egy új nemzedék is megszületett, amelynek tagjai már a névtelen bolygót hívják otthonuknak, hozzáedződtek a zord éghajlathoz, és a vadászat is a vérükben van.

    Most azonban, húsz év múltán egy második felderítőhajó közeledik, a Magellán, melynek legénysége mit sem tud az egykori balesetről, ők csak egy ismeretlen világot akarnak feltérképezni. Vajon sikerül-e egymásra akadni a bolygó hatalmas, jeges vadonában, megszabadulhatnak-e a túlélők kényszerű száműzetésükből? És egyáltalán vágynak-e erre a szabadulásra?

     

    Az egyik legnépszerűbb orosz SF-szerző, az Eurocon- és Aelita-díjas Kir Bulicsov munkássága jóformán hozzáférhetetlen magyarul. Ezen kíván változtatni kiadónk egy életműsorozat indításával.

     

    Claudia Fugazza: „”Do as I do – Csináld, utánam

     

    Lehetséges-e szociális tanulással tréningezni a kutyákat? Igen!

    A kiképzők és gazdák számára van egy igen jó hírünk. Magyar kutatók munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a kutyák képesek az emberi viselkedés megfigyelése révén új feladatokat elsajátítani. A Do As I Do hasznos lehet segítő- és terápiás kutyák vagy más munkakutyák képzése során is, de családi kutyáknak ugyanúgy, ha szeretnénk, hogy kedvencünk bonyolultabb feladatokat is meg tudjon tanulni. Azonban a Do As I Do módszernek van még egy nagy előnye: a gazdák, akik ezzel a módszerrel (is) dolgoznak, egy sokkal mélyebb kutya–gazda kapcsolatra tehetnek szert, ami az élet más területein is meghálálja magát.

    A könyv tartalmazza a kezdő lépéseket és videomelléklettel segíti a módszer elsajátítását. A Do As I Do módszer azonban folyamatosan tovább alakul.

     

    Amint előrendelhetővé válik Bulicsov: Túlélők és Fugazza: „Do as I do” – Csináld Utánam könyveink, jelezni fogjuk, addig is látogassatok el webshopunkra, ahol többek között az új, júniusi Galaktikát és Galaktika XL-t is beszerezhetitek.

     

  • Megjelent a júniusi Galaktika! ^^

     

    A Galaktika magazin júniusi számát főként magyar szerzők kisprózái alkotják, az Ünnepi Könyvhét tiszteletére. Benedek Szabolcs írásában az elpusztított Föld maroknyi túlélője új hazát keres. R. J. Hendon története azt mutatja, a sikernek mekkora ára van, és mindig utólag derül ki, megérte-e. Kovács Attila egy űrhajós harcáról ír egy mikroméretű fekete lyukkal. Két neves humorista nálunk próbálkozik először novellával: Orosz György egy szép új világot rajzol meg, férfiak nélkül; míg Felméri Péter a szemetelésről értekezik az utca embere szemszögéből.

    Darrell Schweitzer kisregényének befejező részében folytatódik a szürreális vízió: a mágus kisfia valóban varázslóvá válik. A havi retro Maurice Baring klasszikus, „Vénusz” című novellája.

    Az interjúban Tal M. Klein, a Portál című regény szerzője a könyv keletkezési körülményeiről beszél. A képregény Haui József munkája Nemere István művei nyomán: Titok a kráter mélyén. A Filmrovat a Netflix Lost in Space sorozatát értékeli. Az Obszervatórium az ExoMars program két fontos küldetéséről számol be. A legnagyobb tudományos anyag az „űrvadnyugat” témáját járja körül: a világegyetemmel kapcsolatos jogi kérdéseket elemzi. A lapban olvashatók még érdekes írások Kuriról, a legújabb házirobotról, egy reptéri humanoid robotról, az újonnan felfedezett exobolygókról, a Tejútrendszer új atlaszáról, illetve egy sikeresen patkánymentesített szigetről.

    Az XL-kiadás Barry N. Malzberg Negyedik fázis című regényét tartalmazza.

    A Galaktika 339. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

  • Tudd hol a törülköződ! Ma van a Nemzetközi Törülközőnap

    Biztos sokan tudjátok, hogy május 25-e, hivatalosan is a Nemzetközi Törülközőnap az egész világon. Aki nem tudja, az is hallott róla, de az már kevesebbeknek fog eszébe jutni, miért és mikor iktatták be ezt a hivatalos világnapot.

     

     

     

    Először is, miről szól ez a nap? A lényege az lenne, hogy mindenki vigye magával mindenhova a törülközőjét, ahogyan azt a Galaxis Útikalauz stopposoknak két főhőse is tette – Ford Prefect és Arthur Dent – ennek pedig teljesen praktikus oka van. Már amennyire logikus érvelésnek tűnhet, Ford apró szösszenete a törülközőről mint csodás tárgyról.

    „Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.”

    A törülköző végigkíséri hőseinket minden kalandon, és a világ egyetlen ötrészes trilógia elvitathatatlan jelképe lesz. Olvasás közben pedig, már-már elhisszük, hogy ez a teljesen hétköznapi tárgy, egy olyan szuper eszköz ami nélkül egy tapodtat sem lehet tenni.

    Douglas Adams ideje korán – 2001 május 11. – hagyott itt minket, kellett neki olyan korán nyújtania a hüvelykujját, hiszen biztosan felvették a vogonok mint stoppost, igaz a Föld nem pusztult el, de lehet sikerült valamiféle üzletet kötni velük. Mondjuk végig hallgatja helyettünk az összes vogon verset, cserébe nem robbantják fel bolygónkat. Az ő tiszteleére hozták létre a Nemzetközi Törülközőnapot, mely május 25-re esik.

    Először egy nyílt forráskódú – Binary Freedom – fórumon ütötte fel a fejét az eredeti felhívás 2001 május 14-én, három nappal Douglas távozása után.

    Towel Day: A Tribute to Douglas Adams
    Monday 14 May 2001 06:00am PDT

    Douglas Adams hiányozni fog a rajongóinak világszerte. Hogy mindenki megemlékezhessen a zsenialitásáról, azt javaslom, hogy a két héttel halála utáni nap (2001. május 25.) legyen „Törülközőnap”. Minden Douglas Adams rajongót arra bátorítunk, hogy hozzon magával egy törülközőt ezen a napon.

    Viszlát Douglas, és kösz a halakat!”

    – D Clyde Williamson, 2001-05-14

    Adózzunk ennyivel egy olyan író emlékének, aki nem csak zseniális humorral és fantáziával írt nekünk, hanem rengeteget tett a bolygónkért és a rajta élő teremtményekért. Ezt nem is bizonyítja jobban a tény, hogy barátja, a biológus Richard Dawkins, neki ajánlotta 2006-ban megjelent, „Isteni téveszme” című könyvét. Így írt róla:

    „a tudomány elvesztett egy barátot, az irodalom egy szellemi nagyságot, a hegyi gorilla és a fekete orrszarvú egy gáláns védelmezőt.”

    Emlékezzünk hát erre a gáláns, íróra és védelmezőre, aki nem értette miért nem rombolták még földig azt a hidat Angliában – „melynek ege úgy ázik mint egy avas mosogató rongy”, utalva az esős időjárásra –  amelynek bronztáblája azt hirdette, hogy a híd mindennemű rongálása azonnali deportálást von maga után Ausztráliába.

    Mindig tudd, hol a törülköződ!

  • Solo: Egy /Majdnem/ Star Wars történet – kritika

    Ember legyen a talpán, aki Star Wars filmet akar csinálni. Vannak bizonyos rajongótáborok, akiknek majdnem lehetetlen jót csinálni. Ilyen a Star Wars fanok nagy része is. Egyik része a nosztalgiára vágyik. Átélni ugyanazt a csodát mint az első filmeknél, míg a csapat többi tagja újdonságra vágyik, hogy új történetekkel bővítsék a szeretett SW univerzumát. Ez, egy majdnem lehetetlen vállalkozás.

    Nem vagyok Star Wars rajongó, ami azért fontos mert én egészen más szempontok alapján néztem a Solo-t mint mondjuk a vérbeli rajongók. Nem voltak elvárásaim, sőt kifejezetten negatívan álltam a filmhez, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy kicsit is jó legyen. A végére pedig – talán az alacsonyra tett mérce miatt – egy kellemes moziélménnyel a hátam mögött jöttem ki a vetítőteremből.

    Olvastam pár külföldi és magyar kritikát is, és egyértelműen meglátszik, ki az aki fanboy és ki az aki egyszerű néző. Megértem a sorozat rajongóit, miért dühösek vagy csalódottak, de ne felejtsük el, vannak más nézők is, akiknek ez a film egy jó szórakozás mindenféle hibája ellenére.

    Kellemes western Star Wars köntösben

    Igen, az első probléma, hogy a Solo történet hiába egy Star Wars sztori, ezt igazán nem fogjuk fel jó hosszú ideig, csak az utolsó húsz-harminc percben, ami egy rajongónak zavaró, nekem meg ugyan feltűnt így utólag, de nem voltam érte dühös, talán kicsit csalódott.
    A történet egy klasszikus „megmenteni a lányt – vonatrablás – pisztoly párbajozni” felépítés, amolyan spagetti western. Ezzel nem is volna baj, hiszen ennek a zsánernek jól hozza az elemeit, csavarva annyit a dolgon, hogy Qi’ra, sokkal kompetensebb az esetek nagy részében mint Han. De ez kevés, egy SW mozihoz.
    Ami a filmben működött, az a poénok – egy része – a látvány, és az akció, legyen szárazföldi vagy űrcsata, mind jól koreografált és látványos, nem lehet okunk panaszra. A zene kevés új dallammal cirógatja a fülünket, például többet hallgattam volna az elektromos gitárral fűszerezett rockosabb dallamokból, ami kifejezetten jól állt a filmnek és Solo bandájának.
    A karaktereknél nincs minden rendben és egyik színésznek sem ez lesz élete alakítása, de erről nagyrészt a forgatókönyv és a szövegkönyv tehet, nem a színészek. Azt hittem Benedict Cumberbatch nevét nehéz leírni meg kiejteni, erre itt van az ifjú Han Solo szerepében Alden Ehrenreich, aki mindent megtesz amit meg lehet, de egyértelműen kevés. Olyan mint egy kis költségvetésű Chris Pine – aki jobb Kirk mint Kirk, és jobb Han Solo mint Alden – . Lehetett volna más színészt választani, aki jobban hasonlít Fordra? Lehet, de Alden inkább csak nem elég karizmatikus a szerephez, nem tudom. Igaz, Han Solo karakterének annyi mélysége volt ebben a moziban, mint egy lábvizes medencének. Az pedig kevéske. Hiába próbáltak neki motivációt, meg érzelmi töltetet adni Qi’ra karakterével, sajnos súlytalan volt az egész. A már említett Qi’ra szerepében Emilia Clarke próbál valami emlékezeteset letenni az asztalra, és megtölteni az egyébként totálisan kidolgozatlan, félkész karakterét. Aki sokkal jobb, érdekesebb és mélyebb lehetett volna, ha rendesen megírták volna. Sok a volna mi? Ugyanez érvényes Woody Harrelson karakterére, Beckett-re is, akivel meg mintha nem tudtak volna mit kezdeni az írók. Kár. Olyan potenciál volt ebben a két karakterben – akármennyire tetszett a velük tett csavar – , ami magát Han Solo-t is felsegíthette volna a papírmasé karakterisztikából, de sajnos nem jött össze.
    Donald Glover viszont tökéletes Lando Calrissian, majdnem jobb mint, Billy Dee Williams.          Azonban Paul Bettany szerepét, most inkább nem is próbálnám meg értékelni, pedig remek színésznek tartom, de a karakterének semmilyensége, megint az írók hibája. Ha nem kap semmi használhatót, amivel dolgozzon, nos lepke leheletből sem lehet vihart csiszolni na.   

    A Solo, nem Soloról szól…

    Szóval – jajj – a Solo film legnagyobb hibája, hogy nem Han Solo a főszereplő. Legnagyobb csalódásom ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy Solo karaktere olyan jellegtelenre és súlytalanra sikerült, hogy arra már szavak  sincsenek. Mondom ezt úgy, hogy jól szórakoztam a filmen, kifejezetten pozitív gondolatokkal távoztam, de így másnapra megfeküdte a gyomromat az a sok erőltetett poén aminek csak a fele működött vele kapcsolatban. Nem tudtunk meg SEMMIVEL sem többet róla, mint amennyit az eredeti trilógiában már megismertünk. Olyan mint egy tökkelütött, akit a szerencse visz csak előre. Szeretni-való, de olyan mint egy két poénos mellékszereplő. Ez pedig elég nagy veszteség, tekintve, hogy ez a film arról szólt volna, hogyan lesz az akit mi megismertünk az eredeti trilógiában. Hiányoltam a drámát karakteréből, és igen látom, hogy a következő rész/részekre, fog majd kinőni a karakterek közötti dráma faktor, de ez akkor is így olcsó megoldás volt.
    Mindenki, szó szerint mindenki érdekesebb karakternek tűnt mint Han, Qi’ra és Beckett főleg, de még Lexi – LilyNewmark – karaktere is érdekesebb volt azzal a pár percével a vásznon. Az ő történetét akartam tudni, hogyan lett egy martalóc csapat feje ennyire fiatalon? Lando pánszexualizmusa, pedig nem értem miért háborít fel mindenkit? Egy olyan univerzumban vagyunk, ahol egy hatalmas Jabba nevezetű hutt, különböző fajú szexrabszolgákat tart. Pont eltudom képzelni Lando karakteréről, hogy olyan mint Deadpool. Aki iránt vonzalmat érez, ahhoz dörgölődzik, nem fog finnyáskodni, hogy milyen csápjai vannak, esetleg android.
    Persze vannak még pozitívumok, hiszen sok dologra kapunk választ a filmben, valamivel bővül a Star Wars univerzuma, de reméljük, ez csak egy alapozás volt a következő részeknek, ahol már komolyabb dolgokat láthatunk.
    Mivel ez az első film kritikám, előre elnézést a szétszórt gondolatokért. De annyi mindenről lehetne még beszélni a Star Wars szindrómával kapcsolatban ami az új filmeket és nézőit érinti, hogy nincs elég tárhely rá, hogy minden gondolatomat leírjam. 🙂

    Összegzés: Nekem egy jó szórakozás volt, mindenféle inkonzisztenciája ellenére. Aki nagy SW rajongó utálni fogja, aki kedveli az újítást, annak meg kevés lesz.

  • Megvan, hogy kiről szólhat A Gyűrűk Ura tévésorozat

    Peter Jackson A Gyűrűk Ura filmtrilógiájában Viggo Mortensen alakította Aragornt, aki rejtélyes vándorból Gondor királyává vált a történet végére. Az Amazon nagyon drága tévésorozata a karaktert olyan szempontból mutathatja be, melyből eddig még nem láttuk. Külföldi sajtóértesülések szerint ugyanis A Gyűrűk Ura széria első évada a fiatal Aragorn kalandjait fogja bemutatni a nézőknek.

    A Nerdist szerint ha mindez igaz, akkor azt láthatjuk majd, ahogy Aragorn Völgyzugolyban, Elrond gyámságában éldegél, hogy aztán szembesüljön királyi eredetével, szerelembe essen Arwennel és veszélyes kalandokra induljon. További találgatások szerint mivel A Gyűrűk Ura sorozat esetében már most 5 évadról van szó, a produkció antológia lehet, így minden szezonban más és más karaktert ismerhetünk majd meg közelebbről.

    Ha mindez igaz, akkor J. R. R. Tolkien rajongóinak igazi aranybánya lesz a sorozat, melyet az Amazon a Trónok harca és a The Witcher méltó kihívójának szán.

  • Kedves Olvasóink, Tisztelt Kollégák!

    Kedves Olvasó!

    Nincs mit szépíteni a dolgon, ezt nagyon benéztük.  A könyvfesztivál előtt számos könyvünk jelent meg, újabb könyv sorozatokat is indítottunk a GFK mellett. Itt sikerült elkövetnünk egy hibát, az egyik könyvsorozatunk első kötete a szépen csengő Tűzmadár helyett Főnix név alatt jelent meg. A hiba bosszantóan egyszerű, a tervezés során egy ideiglenes munkacímet használtunk, és a közben tördelésre kerül kötetben, a munkacím maradt benne véletlenül. Persze okolhatnánk a rengeteg munkát, a szorongató határidőket, de ez nem változtat azon, hogy ilyen hibát nem szabad elkövetni. Figyelmetlenségünkben ez átcsúszott az ellenőrzésünkön. A tévedés azért is kellemetlen, mert hasonló nevű kiadó és sorozat is van a piacon, akivel azóta már egyeztettünk és külön elnézést kértünk.

    A baki és a későbbi keveredések miatt PopCorn néven fut tovább a Metropolis Media ifjúsági és gyermek könyvek sorozata.

    Olvasóinktól és minden érintettől ismételten szíves elnézést kérünk!

    A Metropolis Media Group Kft. Szerkesztősége