My Blog

Kategória: Irodalom

  • Interjú Tanja Stupar-Trifunović szerb írónővel

    Az interjút készítette Dr. Mund Katalin, a Galaktika magazin főszerkesztője.

    1. Mi motivált a könyv megírására?

    Nagyon foglalkoztatott az anya és lánya közötti kapcsolat. Továbbá úgy láttam, nincs olyan könyv, ami ezt a bonyolult viszont mutatná be. A nők belső életét, érési szakaszait. A nők belső, lellki életének vannak olyan sajátosságai, amikről, úgy éreztem beszélnem kell, főleg azokról a nehezebb témákról, mint amilyen a depresszió, a kreatív válságok, házassági problémák, és az ember általános szorongásai egyfelől, másfelől pedig olyan dolgokról, mint amikor az ember rácsodálkozik az élete érzelmi és értelmi valóságára. A főszereplő szembesül azzal, hogy mindezt elnyomta magában, s amikor visszamegy anyja halála után a házukba, egyszerre igyekszik anyja házát és önmagát is megmenteni.

    1. Mit gondolsz így utólag a könyvről?

    Örülök, hogy megírtam. Sok energiát, és még több érzelmet fektettem bele, így ez egy eléggé kimerítő munka volt. Ráadásul ez volt az első regény, amit írtam, következésképpen még meglehetősen tapasztalatlan voltam, ami félelemmel, szorongással töltött el. Emiatt a regény talán érzelmileg túlfűtött lett. Ez persze egyszerre előnye és hátránya is. Sok olvasónak tetszik, mások bírálják.

    1. Van bármi, ami megváltoztatnál a könyvön?

    Most is ugyanazt a történetet írnám meg. Talán kicsit egyszerűbben, kevesebb érzelmi töltéssel, lenyugodva.

    1. Mit gondolsz a könyv magyar borítójáról?

    Szerintem gyönyörű! Kiemeli a regény érzelmi oldalát.

    1. Mi történt a könyv megírása óta?

    Ahogy említettem, ez az első regényem, ami nagyon sok embernek tetszett. Ez pozitív meglepetés volt. Ezt követően egyre többen kezdtek érdeklődni a korábbi könyveim iránt, amik verseskötetek, ugyanis költőként kezdtem irodalmi pályafutásomat. A regényt számos nyelvre lefordították, sok díjra jelölték. Számos könyvkritikát írtak róla itthon és külföldön is. Nem számítottam erre, ez nagyon kellemes meglepetés volt.

    1. Min dolgozol mostanában?

    Most jelent meg egy új regényem: „Mióta megvettem egy hattyút“ a címe. Jelenleg pedig egy grafikus regényen dolgozom egy festővel, Tatjana Vidojeviccel. Korábban soha nem alkottam így együtt senkivel közös művet, ez valami új, ami lefoglal és nagyon fellelkesít.

    1. Van bármi, amit szívesen elmondanál a regényeddel kapcsolatban? Valami olyasmi, amit még soha nem kérdeztek meg tőled?

    Úgy tűnik, már mindent elmondtam a regénnyel kapcsolatban, így alig várom, hogy egy újat írhassak, hogy ne kelljen mindig ugyanazokat a dolgokat ismételgetnem. Féltem, hogy abbahagyom, hogy soha nem fogom befejezni azt  a regényt, és amikor befejezem, majd senki nem akarja elolvasni. Szerencsére nagyot tévedtem a regényem sorsát illetően.

     

  • Intellektuális darázsfészek

    Barnóczky Ákos Természetes Intelligencia című regénye egy jól ismert sci-fi témára ad újszerű választ.  De ezzel egyúttal egy filozófiai darázsfészekbe is nyúl, mert a tudományos kérdésen túl egy évszázados vallási és filozófiai kérdést feszeget.

    Test – tudat – elme – szellem – lélek: Azok a fogalmak, amiket nem tudunk elválasztani egymástól, de nem tudunk összekapcsolni sem. Ez egy olyan kérdés, amivel a hagyományos nyugati tudománynak komoly kihívást jelent.

    Tudat – elme – szellem: Werner D. Fröhlich Pszichológiai Szótára az elme fogalmának leírásakor az elme mellett szinonimaként szerepelteti a szellem és a tudat is. A lélek meghatározásával viszont nem foglalkozik.

    A lélek sokértelmű kifejezés, amely több kultúrkörben használatos, eltérő jelentéssel. Számos vallási, filozófiai és mitológiai hagyományban az élőlény testetlen lényege. A „lélek” kifejezést gyakran használják a szellem szinonimájaként is.

    Az emberiség születése hajnaláig lehet vissza vezetni azt az elképzelést, hogy az elhunyt ember valójában tovább él, nem válik semmivé, hogy létezik egy, a testtől független lélek, amit a halál nem érint. A lélek fogalma a legtöbb civilizációban vallásos, filozófiai, pszichológiai elképzeléseken alapszik vagy népszerű kultuszok hatására körvonalazódik az egyes emberek számára.

    A test-lélek probléma az elmefilozófia klasszikus problémája. Mindennapi tapasztalatunk alapján a legalapvetőbb megállapítások közé tartozik, hogy az ember testből és lélekből áll. A kettő viszonyából fakadó problémakört nevezik test-lélek problémának. Ez, az egész filozófiatörténeten végigvonuló probléma olyan kérdéseket vet fel, mint például: Hogyan hat egyik a másikra? A lélek hat-e egyáltalán a testre? Hogyan kapcsolódik a lélek a testhez? Vajon a lélek testtelen-e? Azonos vagy különböző természetűek-e?

    Descartes elmélkedései óta a lélek székhelyének az agyat tekintjük. Így az ő nyomán a nem fizikai természetű jelenségekért, az elmét tartjuk felelősnek. Bruno Gröning német misztikus szerint a test nem a lényeges ismertetője az embernek, hanem csak a szellem és lélek földi burka.

    A sci-fi is számtalan módon közelítette meg a test, tudat és lélek kérdését, általában a tudat és lélek nem különül el egymástól, ezért itt is inkább a  test-lélek probléma különböző megoldásait olvashattuk. Romlandó test és halhatatlan lélek: a kettőnek a szétválása gyakran a tudat túlélésének lehetséges módja volt.

    Barnóczky Ákos könyve erre egy újszerű választ ad.

    Barnóczky Ákos – Természetes Intelligencia

     

  • Interjú és kötetlen beszélgetés Potoczki Klára műfordítóval

    Jasmin B. Frelih Fél/Be című könyve kapcsán  beszélgetett Dr. Mund Katalin Potoczki Klára műfordítóval ,Jasmin B. Frelih Fél/Be című könyve kapcsán, mely 2016-ban elnyerte az Európai Unio Irodalmi Díját.

    A videót megtekinthetik az oldalon vagy a youtube csatornán. A videó csak hanganyagot tartalmaz!

     

     

     

  • Megjelent a Galaktika szeptemberi száma!

    A Galaktika magazin szeptemberi száma Phyllis Ann Karr kisregényének, egy különös jövőbe helyezett Sherlock Holmes-átiratnak az első részével indul. Varga Csaba Béla „Halhatatlanok”-ja egy megható modern mese. Sarah Gailey Hugo-finalista novellája a közlekedés automatizálásának árnyoldalát mutatja meg. Ian Watson hőseivel nem mindennapos genetikai kísérletbe kezd, cél: a jövő emberének megteremtése. Nancy Kress magának az irodalomnak a jövőjéről vázol fel csöppet sem megnyugtató képet. Makai Máté a virtuális világ emberi isteneiről ír. Vásárhelyi Lajos menekülői utolsóként hagyják el a halálra ítélt bolygót. A havi retró Elizabeth W. Bellamy tollából az első háztartási robotokkal járó vesződségeket taglalja.

    A központi tudományos anyag az indiai Dekkán-plató kialakulásának titkairól számol be, és azt kutatja, vajon köze lehetett-e a dinoszauruszok kihalásához. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy űrbeli napernyő tervéről, a nemrég elhunyt holland színészről, Rutger Hauerről, az űrbeli sugárzásvédelemről, a Tangerine Dream együttes indulásáról, és egy küldetésről marsi talajminták hazajuttatására.

    Új képregény indul, „A láp asszonya”, Robert E. Howard motívumai alapján. A magazin XL-változatában pedig Hans Dominik egykori német bestsellerszerző regényének első része olvasható a harmadik világháború katasztrofális következményeiről, amelyek ellenszerét talán csak az űrben sikerül majd megtalálni.

    A Galaktika 354. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – A Stalkerek

    A csernobili katasztrófa után még évekig tartott a félelem a zónától. Nem csak a radioaktivitás riasztotta el az embereket, hanem a KGB felügyelte őrizet is. A szovjet időkben nem volt célszerű kalandvágyból ujjat húzni a titkosrendőrséggel.

    De a Szovjetunó felbomlása utána Csernobil őrizete is a függetlenné vált Ukrajna problémája lett. A súlyos anyagi gondokkal küzdő ország az erején felül próbálta biztosítani a helyet és elhárítani a károkat. De a hatalmas szegénység a félelmet is legyőző zsákmánnyal kecsegtetett azoknak, akik bemerészkednek a zónába. Elhagyott házak, parlagon heverő gyümölcsösök, elvadult háziállatok,  vadász- és halászzsákmány kecsegtette a vakmerő betolakodókat.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kihalt Mezők

    Hamar megjelentek a rések a kerítésen, és a vakmerő próbálkozókra hamar ráragadt a Stalker név. Innen-onnan szerzett Geiger-Muller készülékekkel derítették fel a zóna biztonságos, veszélyes és halálos pontjait. Gyorsan megtanulták, mekkora sugárzásnál kockáztatnak keveset.

    A Stalkerek egy része magának gyűjtögetett, ha hamarosan feltűntek nem csak a környékbeli, hanem még a kijevi piacokon is az innen származó termékek. Elég gyorsan megjelent a hírekben, a piacokon felbukkanó radioaktív, gombákról, gyümölcsökről, vadhúsokról szóló hírek. Bár gyakran bizonyult az információ kacsának, a veszély fokozta félelem bármilyen kis elváltozást már sugárbetegségnek titulált. Az ukrán egészségügyi szakemberek GM-készülékekkel járták a piacokat, hogy ellenőrizzék az élelmiszereket. Az elkapott árusoknak nem csak elkobozták és megsemmisítették a termékét, de még büntetésre is számíthatott a zónában való behatolás miatt is.

    S.T.A.L.K.E.R. – Ház a Mocsárban

    De ez a veszély csak azokat fenegette, akik bármit hajlandóak voltak eladni a zónában találtakból. A becsületes stalkerek, nem csak a zónában használták a GM-műszert, hanem a zsákmányt is megvizsgálták, és nem árultak olyan terméket, amelynek a sugárzása meghaladta az egészségügyi határértéket. Ez veszélytelennek számított, ilyenre zónán kívül is sok helye bukkanhatott az ember. A hatóságok ez ellen nem léptek fel, és a pénztelen emberek sem foglalkoztak vele, honnan származik az olcsó étel.

    Azóta sokat változott a helyezett, a szennyezés jelentősen csökkent a zónán belül, sokan már engedéllyel léphetne be oda.

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – Roncstemetők és roncsvadászok

    Ami a Zónán belül van, ott is marad – Hangzott a hivatalos direktíva a katasztrófa után. A sugárfertőzött tárgyak nem hagyhatják el a területet, nem veszélyeztethetik a zónán kívüli életet.

    A zóna hivatalos kapuján minden tárgy és élőlény csak úgy léphet ki, ha előtte megvizsgálták. De ez csak a hivatalos kapukra vonatkozott. A kincsvadászok számára túl nagy volt a kísértés. A mentés során használt gépek és eszközök nagy része a zónában maradt. Ez egyaránt kincs az alkatrész- és a hulladék fém gyűjtőknek.

    Csernobiltól 15 kilométerre délnyugatra található egy járműtemető, amelyet az atomerőmű robbanása után jelölték ki, 1987-ben. A telepre azok a járművek kerültek, amelyek részt vettek az evakuálásban és a sugármentesítésben. Vannak itt teherautók, autóbuszok, páncélozott harcjárművek, tankok, tűzoltók, számos tehergépjármű és a Szovjetunióban gyártott Mi-6-os szállítóhelikopterből is került ide jó néhány példány. Oda került minden olyan jármű, amelynek sugármentesítése, lehetetlen vagy túl drága lett volna.

    A temetőn tulajdonképpen egy hatalmas végleges parkolót kell érteni, Kijelöltek egy mezőt, amelyre egymás mellé leparkoltak több száz teherautót, buszt, munkagépet és katonai járművet. A területet külön kerítéssel vették körül.

    STALKER – Hadműveleti Zóna

    Ide kerültek a tűzoltóautók. Több száz Ikarus és LAZ busz vett részt a kitelepítésekben, elsősorban a csernobili erőmű melletti Pripjaty városából. Az evakuálás után megkezdték a kármentesítést, a környező falvakat a földdel tették egyenlővé, a sugárzásból tekintélyes dózist kapó személygépkocsikat bezúzták, vagy egy részük szintén az 1987-ben létrehozott járműtemetőben kapott helyet.

    Az első szarkofág építéséhez is rengeteg erőgépet használtak, ezek is kivétel nélkül Rossakhában kötött ki, ahogy a bevetett katonai lánctalpas buldózerek is. A hadsereg belülről légmentesen zárható BTR-60-as és BRDM 2-es típusú harcjárműveket is bevetett a munkálatok során, és bár ezek is ellenálltak a radioaktív pornak, a sugárzás miatt végül szintén a temetőbe kerültek.

     

    De hamarosan különös dolgot történtek, A gépekből részegységek alkatrészek, fémdarabok tűntek el. Illegális roncsvadászok törtek be a területre, és gyűjtöttek össze minden használhatót. Ukrajnában egy időben GM-készülékkel vizsgálták át a leadott hulladékfémet. Előfordult, hogy európai kohókba indult szállítmányt fordítottak vissza, mert a rakomány sugárzása meghaladta az engedélyezett határértéket.

    A telep évekig jól látható volt a műholdfelvételeken. De 2-3 évvel ezelőtt a mező teljesen kiürült, eltűntek a gépek. A bulvársajtóban jól mutatott a hír, hogy hova tűntek a radioaktív roncsok, lehetett vele riogatni.

    S.T.A.L.K.E.R. – Ház a Mocsárban

    A magyarázat ennél jóval egyszerűbb: felszámolták a telepet. Értesülések szerint hasznosították azokat az anyagokat, amelyeknek a sugárzása az egészségügyi határértékek alá csökkent. Az ukrán hadsereg a használható eszközöket megtisztította és felújította. A használhatatlan hulladékot szétválogatták. A veszélytelenné váló részét, engedéllyel rendelkező cégek gyűjtötték be, a még mindig veszélyes hulladékot pedig eltemették.

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – Néhány kevéssé ismert tény

    A csernobili atomerőmű közvetlen közelében a katasztrófa utáni első napokban olyan magas volt a sugárzás szintje, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe.

    Noha mostanra az atomerőmű körüli terület java része már biztonsággal látogatható, még mindig vannak olyan úgynevezett „forró pontok” a zónában, ahol a megengedettnél magasabb mértékben vannak jelen sugárzó anyagok, főként cézium- és stroncium-vegyületek. Ezek az anyagok beépülhetnek az emberek és állatok csontjaiba, fogaiba és más szöveteibe, és súlyos egészségkárosodást okozhatnak.

    Stalker – Piknik az árokparton

    Kevésbé közismert, hogy a reaktorrobbanást követően alig egy hónappal, 1986. május 23-án újabb tűz ütött ki az erőműben. A lángokat 8 órán át tartott megfékezni. Az oltásban 268 tűzoltó vett részt, akik közül sokan súlyos sugárfertőzést kaptak. A tűzeset tényét Mihail Gorbacsov akkori szovjet vezető rendeletben szigorúan bizalmas információnak minősítette. A titok csak a Szovjetunió 1991-ben történt szétesése után került nyilvánosságra.

    A csernobili atomerőmű körüli úgynevezett tilalmi zóna 2600 négyzetkilométer, a területén az ukrán fővárosból, Kijevből három férne el.

    Csernobilban áll Ukrajna egyik utolsó Lenin-szobra. A tilalmi zónában lakók arra kérik az ukrán vezetést, hogy tegyenek kivételt, és ne bontsák el az ő „Iljicsüket”.

    Ukrajnában több mint 4000 személy kap állandó havi állami támogatást a csernobili katasztrófával összefüggésben szerzett tartós egészségkárosodás miatt. Közülük 855-en elhunyt házastársuk után kapják a rokkantsági nyugdíjat.

    S.T.A.L.K.E.R. – A duplikátor gyermekei

    A szakemberek azonban már több tervet is kidolgoztak arra vonatkozóan, miként lehet hasznosítani a katasztrófa által sújtott környéket. Az egyik ilyen lehetőség, hogy atomtemetőt hoznak létre a területen.

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – Mutánsok és mutációk

    A nukleáris posztapokaliptikus történetek kihagyhatatlan velejárói a mutánsok. Az már régóta köztudott, hogy a radioaktív sugárzásnak kitett élő szervezetekben megnő a genetikai mutációk száma, mert a sugárzó részecskék károsítják a genetikai állományt.

    A történetekben ez a jelenség alaposan túl van lihegve, ami érthető, hiszen egy egyszerű és hatásos fogás a nézők és olvasók idegeinek borzolására. Ezekben a mindenféle extrém szörnyek születnek, nőnek fel, majd lesznek veszélyesek a főhősökre.

    Ezzel szemben a valóság az, hogy az anyatermészet sokkal jobban a megszületendő utód életképességére. A genetikai mutációk jó része, különösen a halmozódása életképtelenséget okoz, ezek általában még magzatként elpusztulnak, felszívódnak, vagy vetéléssel távozik.

    STALKER – Katasztrófa sújtotta terület

    Sokkal fontosabbak és jóval gyakoribbak az olyan láthatatlan károk, amely nem járnak látszólagos károkozással, de hajlamosabbá tesznek a rákos megbetegedésekre.

    Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján a nukleáris baleset által érintett Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában máig összesen több mint ötezer olyan személyt jegyeztek fel, akik a nukleáris baleset idején 18 évesnél fiatalabbak voltak, és a katasztrófa után pajzsmirigyrákban betegedtek meg. Nemzetközi és ukrán szakértők egyöntetűen rámutatnak arra, hogy az 1986-ban történt csernobili atombaleset előtt gyerekeknél szinte egyáltalán nem fordult elő az említett országokban pajzsmirigyrák, így a megbetegedések magas száma egyértelműen a nukleáris baleset következménye.

    S.T.A.L.K.E.R. Végzetes álmok

    Nem bizonyítható ugyan közvetlen kapcsolat, de egyes ukrán szakértők rámutatnak arra, hogy a második generációban, azaz a katasztrófa idején nagy sugárdózisnak kitett akkori gyerekek gyermekeinél megnövekedett számban fordul elő Ukrajnában törpenövés, cukorbetegség, leukémia és egyéb daganatos megbetegedés. Azt azonban már korábban lejegyezték, hogy nagy számban születtek törpenövésű borjaik azoknak a szarvasmarháknak, amelyek hosszabb ideig voltak kitéve radioaktív sugárzásnak a csernobili zónában, így nem kizárt, hogy embereknél is hasonló mutáció öröklődhet.

  • Csernobil – S.T.A.L.K.E.R – A katasztrófa öröksége

    Sokan úgy gondolnak Csernobilra, hogy a károkat sikerült legalábbis mérsékelni, a szennyezést a Zónán belül tartani. Ez azonban csak részben igaz.
    Valóban, a szennyezés java része a zónán belül található, Ezért is módosították többször a zóna határait, újabb és újabb szennyezett területeket adva hozzá. De ez csak a jelentős szennyezésekre vonatkozik.

    A radioaktív szennyezés eljutott egészen Svédországig, habár ez már csak az egészségre gyakorlatilag jelentéktelen mértékű. Azonban az ukrán falvak még mindig szenvednek Csernobil örökségétől: Ukrajna egyes részein a megengedett határérték ötszöröse a sugárszennyezettség szintje a tejben.

    A Szovjetunió felbomlása utána a függetlenné váló Ukrajna a világ segítségét kérte, de ennek egyik feltétel az volt, hogy a korábbi szovjet gyakorlattal ellentétben be kellett engedniük a nemzetközi tudóscsoportokat és szervezeteket, így már valós képet kaphatott a világ a katasztrófáról és annak következményeiről.

    Ennek köszönhető az a közös brit-ukrán kutatás, amelyet az Exeteri Egyetem Greenpeace Kutatólaboratóriumai és az Ukrán Mezőgazdasági Radiológiai Intézet kutatói közösen végeztek. Az ukrán falvak magángazdaságaiból és falusiak otthonaiból gyűjtöttek tejmintákat Rivne térségében, amely mintegy 200 kilométerre van az 1986-ben felrobbant csernobili atomerőműtől.

    Kimutatták, hogy a 14 település közül hat esetében a tejben a radioaktív cézium szintje a felnőttek számára megszabott ukrán határérték (literenként száz becquerel) fölött van, és nyolc településen tapasztaltak hasonlót a gyermekek számára megszabott határérték (literenként 40 becquerel) esetében.

    A legmagasabb mért adat literenként 500 becquerel volt, ami ötszöröse a felnőttek és több mint tizenkétszerese a gyermeke számára megszabott határértéknek.

    STALKER – Katasztrófa sújtotta terület

    Több mint 30 évvel a csernobili katasztrófa után az embereket még mindig mérgezi a radioaktív cézium, amikor helyben termelt élelmiszert, köztük tejet fogyasztanak Ukrajnának a csernobili katasztrófa által érintett területein. Az általunk tanulmányozott területen sokan tartanak tehenet teje miatt, amelynek fő fogyasztói a gyerekek.

    Bár a talaj szennyezettsége a tanulmányozott térségben nem túlságosan magas, a radioaktív cézium még mindig felhalmozódik a tejben és más élelmiszerben oly mértékben, hogy ezen falvak lakói krónikusan kitettek a sugárszennyezésnek, ami egészségi kockázatot jelent az emberi test szinte valamennyi szervére, különösen gyerekek esetében.

    Léteznek egyszerű és olcsó védekezési lehetőségek arra, hogy a sugárszint a határérték alatt maradjon. Például ilyen a céziummegkötés alkalmazása a tehenek esetében, a burgonyaföldek trágyázása vagy a sertések etetése nem szennyezett takarmánnyal. Az ukrán kormány a múltban alkalmazott néhány ilyen intézkedést, de 2009-ben leállították azokat.

    A szükséges intézkedések hiányában a tej sugárszennyezettsége a határérték fölött fog maradni minimum 2040-ig.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kihalt Mezők

     

  • Csernobil és S.T.A.L.K.E.R – az igazi zóna

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij 1972-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye, a Piknik az árokparton egy új fogalmat teremtett: a zónát. Egy ismeretlen hely, ahova veszélyes bemenni, ahova tilos belépni, ahol a figyelmetlenekre a halál vár.

    Stalker – Piknik az árokparton

    14 évvel később tragikus módon kapott újabb értelmezést a zóna. 1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:45-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia után a legsúlyosabb katasztrófa.

    A robbanás során radioaktív anyagok szabadultak fel, becslések szerint kb. ötvenmillió Curie, amely beterítette Ukrajna jelentős részét és eljutott Svédországig is. Az erőmű környékén kialakult a halálos zóna.

    Túl későn, csak 36 órával a baleset után evakuálták az embereket, igaz akkor példás szervezettséggel és gyorsasággal. Május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, nagyjából 320 ezer négyzetkilométeres területet érintett a robbanássorozat. Megközelítően 200 000 embert kellett kitelepíteni. Mintegy nyolcszázezer sorkatonát és szolgálatba behívott likvidátort küldtek a katasztrófa helyszínére, akiknek átlagéletkora harminchárom év volt.

    És néhány nap alatt megszületett a zóna, amely kísértetiesen emlékeztetett a könyvben szereplő helyre. Sok félreértés van vele kapcsolatban, ezért érdemes néhányat tisztázni.

    A zóna hivatalos neve 30 kilométeres zóna. Sokan ezt úgy képzelik el, mint egy céltáblát, vagy egy robbanás epicentruma köré rajzolt kört. Valójában ez egy elég amorf formájú terület határait a kiszóródott nukleáris szennyezés alapján rajzolták meg. Az atomerőmű benne sincs a zónában attól nyugatra kezdődik.

    Ezen kívül valójában még két zóna van. A nagyobb Zóna 1, ebben már Csernobil, az atomerőmű és a környéke is benne van, és a Zóna 2, amely még ennél is nagyobb terület. Mint egy hagyma héjai, csak itt a rétegeket a szennyezettség határozza meg.

    A zónában a szennyezettség mértéke is nagyon változó. Egyes részeken a sugárzás már a normális szintre csökkent, bár sok helyen még mindig az egészségügyi határérték feletti értékek is mérhetők. Több száz évre lesz szükség, hogy a területre hullott radioaktív anyag lebomlásával megszűnjön a sugárveszély. A zóna területe főleg cézium, stroncium, plutónium és amerícium izotópjaival szennyezett. Ez a 30 km-esen belül álló 10 km-es zónára is érvényes, ez utóbbi a legszennyezettebb, lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Egyes hatvan év feletti helyi lakosoknak engedte csak meg a kormány a visszatelepülést. A zárt övezet 40 százaléka örökre radioaktív marad, mivel a plutónium 239 felezési ideje 24 ezer év.

    Szintén sokan úgy képzelik el, hogy a zóna egy élettelen terület, amelyben legfeljebb néhány mutáns tengődik.  Valójában az álltok meglepően jól vannak. ez jelentősen feli s borított számos korábbi elképzelést. Az állatvilág a katasztrófa után közvetlenül megtizedelődött, ám az ember eltűnését követően lassan regenerálódott. A szarvas és vaddisznó-állomány az 1990-es évek elejétől növekedésnek indult, a farkasok is elszaporodtak. A vaddisznóállomány 1993-94 környékén a farkasok megnövekedett létszáma miatt kezdett csökkenni. Az atomkatasztrófa során kiürült területen több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon. Számuk elérte a 200-at is, azonban az orvvadászok többet kilőttek, így a jelenleg ott élő egyedek száma 60 körülire tehető.

    S.T.A.L.K.E.R. Végzetes álmok

    A zóna 1986-tól a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek illetve csak ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be a zónába, külön engedéllyel.