Kategória: Irodalom

  • Le a nyúlüregbe! Avagy miről mesél Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! című regénye?

    A napokban látott napvilágot Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    A fiatal szerzőnő első regénye egy bonyolult barátságról és identitáskeresésről szól, amely a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesésekor játszódik. A történet elején Sara (aki eredetileg boszniai író, de jelenleg Dublinban lakik), telefonhívást kap legjobb gyerekkori barátnőjétől, Lejlától, akit 12 éve nem látott. Sara Dublinban járt egyetemre, most egy ír férfival él, szinte teljesen elfelejtve, elnyomva származását. Amikor régi barátnője Bosznia nyelvén szól a telefonba, Sara összezavarodik. A beszélgetés az anyanyelvén visszarántja a feledni kívánt múltba, előtörnek a boszniai emlékek, emiatt az identitását is újra kell értelmeznie. Mindez Sara személyiségének szerves része, és ez a telefonbeszélgetés a kezdete annak, hogy a valódi, rég elnyomott énjét életre keltse újra a regény történetén keresztül.

    Lejla, aki azóta is Boszniában él, azért telefonál, hogy megkérje, segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálja Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Sara számára Bosznia sötét hely, ahol az időjárás nem a napszaknak és évszaknak megfelelő, mert a sötétség délután 3-kor kezdődik. Azonban ezt csak Sara veszi észre, Lejla hozzászokott a sötéthez. Amikor megállnak Banjalukában, a városban, ahol Sara és Lejla felnőtt, Sara felidézi gyermekkori emlékeit, melyek mind Lejlához kapcsolódnak, hiszen mindent együtt éltek át az első iskolai naptól kezdve egészen felnőttkorukig, a szüzességüket is együtt vesztették el, és együtt próbálták ki elsőéves egyetemistaként a füves cigit. Az országot Sara emlékein keresztül ismerjük meg, csakúgy mint Lejlát, aki egész lényével Boszniát személyesíti meg. Sara emlékezetében természetesen semmi sem olyan, amilyen a mostani valóság. Ő a gyermekkori barátnőjét keresi, és annak bátyát, Armint. De Lejla már gyerekkorában kénytelen nevet változtatni, Lejla Begićből Lela Berić lett (Arminból pedig Marco), hosszú fekete haját szőkére festi, sötét szemét kék kontaktlencsével takarja le, a teste tele van kék-zöld foltokkal, s a regény sejteti, hogy prostitúcióval tartja fenn magát. Míg Sara elmenekült Boszniából, hogy Nyugaton kezdjen új életet, Lejla otthon maradt. De az identitását ő is elvesztette, csakúgy mint Bosznia, amit az erőszakos nacionalizmus megtámadott és kizsákmányolt, sok százezer halottat hagyva maga mögött. Lejla azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, természetesnek veszi, él bele a vakvilágba, sem a múlttal, sem a jövővel nem foglalkozik. A regény egy pontján megjegyzi, lehet, hogy Sara dönthetett a sorsa felől, de neki nem volt választása.

    Sara a felnőtté válásuk emlékein keresztül írja le Jugoszlávia szétesésének következményeit, illetve a népesség nemzetiség szerinti elkülönülését. A szerbek kiűzték a muszlimokat Banjalukából, ezért Lejlából Lela lesz, akinek a háza elé ürüléket hordtak, akit nem hívtak meg az ünnepségekre, és akivel Sara anyja nem akarta, hogy a lánya játsszon, hiszen Sara apja szerb rendőrkapitány.

    A két lány barátságát átszövi Lejla testvérének, Arminnak a sorsa, akibe Sara már kislányként beleszeret. A náluk négy évvel idősebb fiú azonban eltűnik a háborúban, s ezt a veszteséget egyik lány sem tudja feldolgozni. Voltaképpen ez vezet a barátságuk végéhez is.

     

    Albrecht Dürer: Mezei nyúl – részlet

     

    Armin halála egyúttal az igazságtalanságot is szimbolizálja. Sara apja rendőrkapitány volt, ám fél év után lezárta a nyomozást. Úgy gondolta, a fiú és barátai azért tűntek el, mert megmérgezték a szomszédok kutyáit. Pedig ő az egyetlen, akinek lehetősége lett volna kinyomozni, mi történt Arminnal, de nacionalizmusa erősebbnek bizonyult igazságérzeténél. Sara identitásválságához így saját szülei háborús viselkedése is hozzájárul.

     

    A balkáni utazás a könyvben az identitáskeresés szimbólumává válik. A regény egy félmondattal indul, és egy félmondattal zárul, s ezzel voltaképpen újra és újra visszafordítja a történetet önmagába. Ez a körkörös történetmesélés pedig a személyiség és az emlékek újabb és újabb rétegeit hozzák felszínre.

    A nyúl jelentése a címben a könyv végére válik világossá, amikor Lejla és Sara Albrecht Dürer Mezei nyúl című festményét nézik a bécsi Albertina Múzeumban. Lejla Arminná válik, ahogy megismétli a kisgyermek Armin mozdulatát, és megérinti a festményt, Sara pedig a nyúl szembogarában tükröződő ablakon átnézve próbálja megragadni és örökkévalósággá merevíteni mindazt, amit számára Bosznia, Lejlával való barátságuk és Armin jelent, hogy végre megérthesse és elfogadhassa saját magát is.

    A könyv megvásárolható online a Galaktikabolton vagy személyesen irodánkban.

    Kapd el a nyulat!

  • Megjelent a júliusi Galaktika!

    A Galaktika magazin júliusi száma igazán nemzetközire sikerült. A lap a World Fantasy-díjas, izraeli születésű angol Lavie Tidhar novellájával indul, mely egy posztapokaliptikus világban boncolgatja a gépek és emberek kapcsolatát. A Kurd Lasswitz-díjas német Erik Simon szatirikus írása a párhuzamos univerzumok elméletét dolgozza fel szemléletesen, némi időutazással megspékelve. Lukha B. Kremo, az olaszok többszörös díjnyertese egy érdekes, megváltozott Földet tár elénk. Jezsi Tumanovszkij Oroszországból – a Kiket a Zóna egybekötött… című S.T.A.L.K.E.R.-regény társszerzője – egy különleges vadászbarátság történetét meséli el.

    A hazai írók közül Márki István egy időutazót kísér el a múltba, aki a szabályokat felrúgva igenis változtatni akar a magyar történelem menetén. Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője humorosan is hátborzongató históriájában pedig napjaink krízisére talál mitikus magyarázatot. Ezúttal a havi retró lett folytatásos, de megéri vele tartani, mert egy igazi klasszikus teszi tiszteletét az SF birodalmában: Jósika Miklós „Végnapok” című írása bolygónk távoli jövőjébe kalauzol el.

    Galaktika 364

    A központi tudományos rovat a terraformálás lehetőségeit boncolgatja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy virtuális tárlatvezető appról, a 30 éves Hubble űrteleszkópról, az űrturizmus távlatairól, Thom Yorke gépzenéjéről és a Star Trek jövőjéről. A képregény James Hilton A Kék Hold völgye című regényének adaptációja.

    A magazin XL-változatában befejeződik James E. Gunn Halhatatlanokja, és ráadásként még egy novella olvasható a szerzőtől.

    A Galaktika 364. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

    Galaktika 364XL

     

  • Modern filmek régi könyvek

    Egy korszakra mindig jellemző az alkalmazott művészet. Hogyan néznek ki a könyvek borítói, milyenek a filmplakátjai, az mindig az adott kor ízlését tükrözi. Épp ezért érdekes játék egy adott terméket egy másik korszaknak megfelelő köntösbe bújtatni.

    A filmek gyakran a legkeresettebb könyvek adaptációi, amelyek véget nem érő vitát váltanak ki arról, hogy „melyik volt jobb”, és a vehemensebbek ezen órákat képesek vitatkozni. Időnként elkészült egy-egy filmnek is a könyvváltozata, a forgatókönyv megregényesített változata.

    Az Egyesült Államokban, Észak-Karolinában élő és dolgozó tervező és illusztrátor, Matt Stevens mind a filmek, mind a régi könyvek nagy rajongója. „Jó filmek mint régi könyvek” című projektje keretében Stevens újraértelmezi kedvenc filmjeit vintage könyvekként. A sorozat emellett ajánlásként szolgál mindenki számára, ha igényes filmeket akar látni. A projektből kiválogattuk az SF műveket.

    A grafikus ötletekből Kickstarter kampány is született, hogy egy album szülessen a borítókból.

     

    Ismeretlen vizeken

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    https://galaktikabolt.hu/termek/2010-masodik-urodisszeia/

     

     

  • Az utolsó háború – hangjáték

    A hangjáték egy saját dramaturgiát igénylő, hangra értelmezett előadás; elsősorban rádiós műfaj.  Elnevezésként használják még a rádiójáték, rádiódráma, ritkán a rádiószínház kifejezést is. A dialógus és a különböző akusztikus hatáselemek kizárólagos használata jellemzi.

    A hangjáték különleges írói felkészültséget és dramaturgiai tudást igénylő műfaj: a látvány hiányát sűrített cselekményvezetéssel, a befogadó képzelőerejét működésbe hozó szöveggel, a színésznek pedig a hangsúlyok és árnyalatok érzékletes alkalmazásával kell pótolni, megoldani.

    A hatvanas-hetvenes évek, de még a nyolcvanas évek eleje is a hangjátékok aranykora volt a Magyar rádióban. Folyamatosan születtek a a jobbnál jobb, igen magas színvonalú műsorok, kezdetben még élőben, később már előre rögzített programként.

    Ebben az időben egyaránt születtek klasszikus regények és novellák dramatizált változatai, és egyedi ötlet alapján készült szövegkönyv. A Magyar rádióban egész csapat dramaturg dolgozott azon, hogy az írott művek megszólalhassanak a rádióban. Ma már csak az idősebb generáció emlékszik a Szíriusz kapitány sorozatra, amely ifjúsági sci-fiként rendszeresen újabb évadokkal jelentkezett. Írója László Endre, író és dramaturg. Érdekes módon itt a műfaj fordítva működött, a hangjátékból született regényváltozat.

    Ebben az időszakban több nagy sikerű sci-fi hangjáték is született, természetesen nem csak gyermekeknek. 1976-ban került adásba Az utolsó háború című hangjáték Kir Bulicsov azonos című regénye alapján, amely előző évben jelent meg a Kossuth kiadó jóvoltából.

    Az utolsó háború

    A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait.

    A hangjáték két részben készült: először 1976 februárjában került adásba, majd több ismétlést is megélt. A felvétel a korszak legjobb szakemberei készítették:

    Rádióra alkalmazta: Bodnár István
    Dramaturg: László György
    Rendezte: Bozó László
    A felvételt készítette: Gajdos Ferenc és Kosárszky Péter
    Zenei munkatárs: Kelemen László

    A szereplő listája a legizgalmasabb, a kor legismertebb, legnagyobb színészei adták hangjukat a feldolgozáshoz, de még mellékszerepekben is tehetséges művészeket találhatunk.

    Zagrebin, a Szegezsa űrhajó kapitánya – Gábor Miklós
    Bakov, első tiszt – Sinkovits Imre
    Lescsuk, főgépész – Koncz Gábor
    Bauer, második tiszt – Nagy Attila
    Antyipin, gépész – Szatmári István,
    Kira Szergejevna, gépész – Ilosvay Katalin
    Zenonasz, harmadik tiszt – Fülöp Zsigmond
    Pavlis, orvos – Szabó Gyula
    Cigankov, rádiós – Balázsovits Lajos
    Milja néni, szakácsnő – Pártos Erzsi
    Sznezsina és Hriszto, gyakornokok – Almási Éva és Hegedűs D. Géza;
    Korona Aro és Korona Vasz, a Galaktikai Központ küldöttei – Egri István és Gelley Kornél
    Rádióhang – Szekeres Ilona;
    A Muna bolygó lakói:
    Ranmakan vámtiszt – Kálmán György
    Devkali – Sinkó László
    Pirra, a felesége – Béres Ilona
    Kori professzor – Kiss Ferenc
    Renci, bányász – Dráfi Mátyás
    A patrícius – Somogyvári Pál
    Vaprasz tábornok – Ráday Imre
    Mokli tábornok – Balázs Samu
    A Halhatatlan – Orbán Tibor
    Gépész – Nagy István
    Katonák – Láng József, Szoó György és Turgonyi Pál

    A hangjáték a lehetőségekhez képest hűen követi a történeteket, bár az ilyen műfajváltásoknál engedni kell néhány dramaturgiai követelménynek. Akárcsak a filmek esetében, egy hangjátékba sem fér el az egész könyv, aki ilyenre vágyik, annak inkább a hangoskönyv a megfelelő műfaj.

    A műfajnak megfelelően a történetből a leíró részek vesznek, a feltétlenül szükséges leírás a párbeszédekben vagy monológokban tűnik fel. Ugyanígy a műfajnak megfelelően a párbeszédek kapják a fajsúlyos szerepet, viszont ennek köszönhetően sokkal mélyebben lehet foglalkozni a az erkölcsi, morális kérdésekkel, nagyobb szerepet kaphatnak a szereplők belső vívódásai, motivációi. Ahogy a könyvben, a hangjátékban is megmaradtak a fő kérdések: érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?

    A hang a közel ötven év eltelte ellenére szórakoztató és színvonalas. Természetesen el kell fogadnunk nem csak a műfaj korlátait, de a gyártás időszakára jellemző dramaturgiai és beszédstílust is. Az élmény hasonló, mint amikor régi fekete-fehér filmeket nézünk.

    A hangjátékon átsüt a korszakra jellemző politikai üzenet is, amely lépten-nyomon felbukkan a történetben, akárcsak a regény esetében. Sajnos ezek a művek akkoriban a propaganda eszközei is voltak, gyakran ezt az áldozatot kellett meghozni ahhoz, hogy a mű egyáltalán elkészülhessen.

    Az előadás sok szempontból elavult, mégis korrajzként egy olyan élményt kaphatunk, amely hasznos kiegészítője lehet a könyv megértésének.

    Akár csak a filmek esetében, itt is azt ajánljuk, a könyv elolvasás mellett, kiegészítő élményként fogyasszuk, hiszen ez sem tudja pótolni az írott szó és a képzelet erejét.

     

  • Interjú José Antonio Cotrinával, a Vörös Hold ciklus szerzőjével

    José Antonio Cotrina a spanyol fantasy fenegyereke mesélt arról hogyan lett író, miként hatott munkásságára Clive Barker művészete és hogyan született meg a Vörös Hold ciklus alapötlete és története.

    Mund Katalin: Mikor jött rá, hogy író szeretne lenni? Hogyan vált íróvá?

     

    José Antonio Cotrina: Gyerekként kezdődött, mint sok más írónál. Akkoriban történeteket meséltem magamnak, amit a játékaimmal el is játszottam. Kedvenceim az űrhajósok voltak, szkafanderekben, lézerpisztolyokkal. Emlékszem, hogy volt egy robotunk is, amely gombokat lőtt ki a mellkasából. Amikor velük játszottam, teljesen elfeledkeztem a körülöttem lévő világról: a házunk szobáit veszélyes idegen lényekkel benépesített helyeknek képzeltem, vagy hatalmas űrhajóknak. Egy nap, miközben a házam melletti parkban játszottam, olyan szerencsétlenül estem le az egyik fáról, hogy eltörtem a karomat és a lábamat. Három hónapig szobafogságban feküdtem. Nem tudtam futkározni a játékaimmal, nem mászhattam az ágyak alá, és nem ugráltathattam a babáimat polcról polcra. És akkor elővettem egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát, és elkezdtem leírni a babáim kalandjait. Így született meg az első regényem, amelyet magam is illusztráltam. Még mindig van egy példány belőle a fiókban, és nos… hát azt kell hogy mondjam, elég szörnyen sikerült. De így kezdődött.

    Azóta sem álltam le, minden játékként indult, és még a mai napig játszom. A történetmesélés számomra nagyon hasonlít a varázslásra.

     

    K.: Teljes állasú íróként dolgozik, vagy van egyéb munkája is?

    A. C.: Olykor kombinálom az írást más feladatokkal, amelyek szintén az irodalomhoz kapcsolódnak. Például segítek a nálam kevesebb tapasztalattal rendelkező íróknak a szövegeik kidolgozásában, a regényeik megírásában. A tanítás révén nagyon sokat lehet tanulni is.

    Most kombinálom az írást a fantasztikum népszerűsítésével is. Egy ideje a párommal együtt (Gabriella Campbell, szintén író) kéthetente hírleveleket írunk az ún. „Furcsa és Csodálatos” (https://lomaravilloso.com/) műfajról, amikben megpróbálunk odafigyelni és rámutatni a minket körülvevő fantasztikus dolgokra.

     

    K.: Honnan jött a Vörös Hold ciklus ötlete? Mi inspirálta önt?

    A. C.: Engedje meg, hogy csak félig válaszoljak erre a kérdésre, mert a trilógia kiindulópontja és lényege, amire a második kötetben derül fény, az egész történetet spoilerezné. Minden történetemet szinte már kényszeresen megtervezem, mindig tudnom kell, merre tartok, és mi lesz a történet vége. Szeretem a késleltető elemek használatát, ám ehhez előre alaposan át kell gondolnom a történetet. Nagyon hálás feladat így dolgozni. Büszkeséggel tölt el, amikor valaki jön, és elmondja nekem, hogy a Samhein aratását újraolvasva egy sor olyan nyomot vagy utalást talált, amelyeket eredetileg figyelmen kívül hagyott, most viszont már látja, hogy előrevetítette az eseményeket. Tehát nincs más választásom, mint elrejteni, mi volt az eredeti ötlet, amely az egészet elindította. Nem akarom senkinek elrontani a meglepetést.

    A Samhein aratása előtti regényem a La casa de la Colina Negra volt, ami egy varázslatos lények által lakott, kísértetjárta házban játszódik, kissé hasonlóan Bradbury regényéhez (From the Dust Returned). Amikor elkészítettem, még többet akartam, és azt mondtam magamnak: a következő történetem egy elvarázsolt városban fog játszódni. És így apránként elkezdtem megteremteni Rocavarancoliát.

     

    K.: Már a kezdetektől fogva úgy tervezte, hogy trilógia lesz?

    A. C.: Az igazság az, hogy nem. Először csak egyetlen könyvet terveztem, de amikor már majd ötszáz oldalnyit írtam, és még a történet feléig sem jutottam el, akkor rájöttem, hogy rosszul számoltam. Mert egy dolog az, hogy a fejemben nagyon világos a történet, amelyet el fogok mondani, és egészen más az, hogy tisztán lássam, milyen hosszú lesz. Ebben, beismerem, kicsit szétszórt vagyok. Soha nem sikerül pontosan előre elterveznem. Úgy döntöttem, hogy átértékelem a helyzetet, és rájöttem, hogy a leglogikusabb és legértelmesebb dolog, ha trilógiában gondolkodom; nagyon kevés kiadó merte volna bevállalni egy több mint ezeroldalas könyv kiadását (ami végül kétezer oldal lett). Megkerestem a legkézenfekvőbb helyet, ahol megszakíthatom a történetet, így született a Samhein aratása.

     

    K.: Ki a kedvenc karaktere a regényben? Mikor és hogyan dönt arról, hogy ki fog meghalni, és ki marad életben?

    A. C.: Az első kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Nehéz kiragadnom egyetlen szereplőt, pláne egy ilyen összetett regényben. Szeretem Brunót és Adriant, mert olyan hatalmasat változik a személyiségük, ahogy a történet kibontakozik, hogy az olvasónak nehéz lesz felismerni őket az elején megjelenő karakterekben. Nagyon szeretem Natalia figuráját is. A „szörnyek” közül, amelyek Rocavarancoliát uralják, meg kell említeni Esmaelt, a bérgyilkosok karizmatikus urát, vagy magát Denéstort, a királyság démiurgoszát.

    A szereplők halálát és túlélését illető döntéseket a regény cselekménye diktálta, nem volt véletlenszerű, mindannyian hozzátesznek valamit a történethez. A gonosz nyelvek azt mondják, hogy szeretem megríkatni az olvasóimat, és be kell vallanom, hogy igazuk van. Ha az olvasót egy karakter elvesztése miatt szomorúvá tudsz tenni, akkor elérted írói célodat. A semmiből létrehozol valamit, amivel képes vagy érzelmileg befolyásolni azt, aki elolvassa a művedet. Ezért is mondom azt, hogy a történetek elmesélése varázslás.

     

    K.: Miért szereti a horrort, különös módon a gyermek és ifjúsági irodalomban?

    A. C.: Szeretem a horrort az irodalomban. A legnagyobb hatással Clive Barker volt rám. A Books of Blood sorozattól eldobtam az agyam. De volt egy másik könyve is, amely teljesen megváltoztatta a fantasztikus irodalomról alkotott felfogásomat. A Korbácsról beszélek. Ebben találtam valami újat, mert ez a regény tökéletes elegye a horrornak és a fantasynek. Olyan volt, mint egyfajta kinyilatkoztatás. Éreztem, hogy ilyet akarok írni.

    Szinte mindenben, amit írok, vannak horrorelemek. A horror mindig vonzza a fiatalokat, legalábbis minket anno vonzott, és nem hiszem, hogy ez változott az idő múlásával. A szédülés, az ellenőrzés alatt álló félelem érzése, amelyet az irodalom ad (természetesen más médiához hasonlóan), különös ízvilágot kölcsönöz. A Vörös Hold ciklusban sok a horrorisztikus rész, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ez lényegében szörnyek története.

     

    K.: Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy, habár szereti a fantasyt, eléggé szkeptikus a mágiával szemben. Miért szereti ezt a zsánert, ami tele van mágikus elemekkel?

    A. C.: Ez igaz. Meglehetősen hitetlen vagyok a paranormális jelenségekkel szemben. Hiszek az emberiségben, és abban, hogy az ember sok mindenre képes, a tudományban és a fejlődésben, de nem hiszek szellemekben vagy más babonákban. Lehet, hogy paradoxnak hangzik, de talán épp ezért szeretem a fantasztikus irodalmat. Szerintem az embert a képzelete, a fantáziája és az álmodásra való képessége tette naggyá. A képzelőerő fajunk fejlődésének egyik kulcsa. Szeretem azokat a történeteket, amelyek azzal játszanak, ami nem létezik, és néhány pillanatig valószerűvé teszik azt, ami irreális. A csodálkozást keresem mind az általam olvasott, mind pedig az általam írt könyvekben.

     

    K.: Min dolgozik mostanában?

    A. C.: Érdekes módon most a Vörös Hold ciklus epilógusán dolgozom. A trilógia lezárása után sok olvasó új történeteket kért tőlem Rocavarancoliáról. Néhányan azt akarták, hogy mutassam be a királyság múltját, másokat nagyon érdekelt, hogy mi történhet a Hold árnyéka, a sorozat legújabb könyve után. Annak érdekében, hogy kielégítsem a kíváncsiságukat, és azért is, mert nagyon szerettem ezen a regénytrilógián dolgozni, az elmúlt években több szöveget írtam ebben az univerzumban, néhány a múltban játszódik, mások pedig az utolsó könyv utáni eseményekről szólnak. Jelenleg ezeket rendezem össze, és újakon is dolgozom. Szándékomban áll egy további kötet kiadása, amely tartalmazza az összes ilyen írást. Már címe is van: Coda.

     

    K.: Van bármi olyasmi, amit szívesen elmesélne a regényről, valami, amit még soha nem kérdeztek meg öntől?

    A. C.: Hogy őszinte legyek, nem jut eszembe olyan kérdés, amit még nem tettek fel. Tudja, miért? Éveken keresztül működtettem egy fórumot, amit többek között annak szenteltem, hogy az olvasók kérdéseket tegyenek fel a könyvekkel kapcsolatban. Szétszedtek a sok kérdéssel! Mindent tudni akartak a legapróbb részletekig! Mondok néhány példát:

    „Van olyan kémiai elem, amely nincs jelen a Földön, és jelen van a Rocavarancoliában? Ha igen, milyen tulajdonságokkal rendelkezik?”

    „Amikor egy lény átalakul, megváltoznak-e a lény szervei is abban a testben, amellyé átalakul? Van tehát valamilyen szervérzékelője, vagy ez ösztönös?”

    „A Tanácsban vannak olyan tisztségek, mint a Királyság Hadseregparancsnoka (Lady Tear), a Bérgyilkosok Ura, az Altabajatorre letétkezelője, a kormányzó stb. De… milyen pozíciót tölt be a többi tag?”

     

    Mielőtt elbúcsúznánk, szeretném megköszönni az interjút. És szeretnék köszönetet mondani minden magyar olvasónak, aki elég bátor ahhoz, hogy be merjen lépni Rocavarancoliába. Remélem, élvezni fogják a könyveket!

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1

    A sötétség gyermekei – Vörös Hold ciklus 2.

  • Új időpontban de a régi helyen lesz megtartva az Ünnepi Könyvhét

    Ahogyan más események, úgy a 91. Ünnepi Könyvhét is elmaradt azonban most új időpontban de a régi megszokott helyszínen lesz megtartva.

    Új időpontban, a megszokott helyszínen várj az Ünnepi Könyvhét a kiadókat és az olvasókat.

    A koronavírus-járvány miatt sajnos el kellett halasztanunk az eredetileg június elején megrendezendő 91. Ünnepi Könyvhetet. Örömmel jelentjük, hogy megvan a könyvvásár új időpontja: 2020. szeptember 17–20. (csütörtöktől vasárnapig). A hagyományoknak megfelelően a Vörösmarty tér ad helyet a rendezvénynek.
    Várjuk a régi és új olvasókat/kiadókat!

    A Metropolis Media kiadó is ott lesz természetesen és beszerezhetitek az idén megjelent köteteket illetve új könyvekkel is készülünk, az egyik leginkább, az olvasók és általunk is várt könyv Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete de nem ez lesz az egyetlen újdonság.

     

    forrás: https://unnepikonyvhet.hu/

    Kövessetek minket facebookon, ne maradjatok le könyvmegjelenéseinkről és a Könyvhéttel kapcsolatos további információkról.

  • J.K. Rowling online mesesorozata

    J.K. Rowling brit írónő, akit a Harry Potter sorozat tett világhírűvé és mesésen gazdaggá, egy új, a Harry Potter-sorozattól teljesen független mesesorozattal jelentkezett. A The Ickabog című könyv elérhető az interneten, ingyenesen fejezetről-fejezetre lesz hozzáférhető az egész történet.

    A 54 éves bestsellerszerző több mint tíz éve saját gyermekei számára, esti meseként fogalmazta meg az egyetlen más művéhez sem köthető, „az igazságról és a hatalommól való visszaéléséről” szóló, egy képzeletbeli országban játszódó tündérmesét, amelynek témái „időtlenek, és érvényesek lehetnek bármely korban, bármely országban”.

    A gyerekkönyv első két fejezetét kedden délután publikálták egy külön e célra létrehozott internetes oldalon, ahol július 10-ig hétköznapokon részletekben a teljes művet közzéteszik. Az író azt mondta, a történet közzétételével valami jót akart tenni a gyerekekkel a mostani különös, nyugtalanító időszakban, a tündérmese célja lehetővé tenni az álmodozást a kijárási korlátozások idején.

    Az alkimista lányának különleges esete

    Az újonnan publikált történet később nyomtatott és elektronikus formában is, több nyelven megjelenik. A majdani bevételből a járvány által leginkább sújtott közösségeket segítik.

    J.K. Rowling főművét, a hétrészes Harry Potter-regényfolyamot 80 nyelvre fordították le és 500 millió példányban adták el a világon.

    A The Ickabog honlapja

     

  • A fantasy-horror spanyol fenegyereke

    Ha kortárs spanyol SF irodalom után kezdünk érdeklődni, akkor szinte elsőként kerül elénk José Antonio Cotrina neve. Cotrina az ifjúsági és a Young Adult korosztály számára alkot sci-fi, fantasy és horror műfajban. De legizgalmasabb műveit a zsánerek keverésével alkotta.

    Fiatal kora ellenére igen komoly és sikeres írói múltja van. 1972. július 8-án született a baszkföldi Araba tartományában.Vitoria-Gasteiz városban. Fiatal koráról szinte semmit nem árul el hivatalos életrajza, csupán annyit tudni róla, hogy reklám és közönségkapcsolatok képzést kapott.

    Írói munkássága már sokkal színesebb. Húsz évesen, 1992-ben jelent meg első novellája, a keresztre feszítés. Még ebben az évben további három írása jeleneik, meg, majd lassít a tempón. 1994-1999 között öt éven keresztül nem publikált. 1999-ben jelenik meg a Lilith, a Gorgon ítélete és a Salgari mosolya (Lilith, el juicio de la Gorgona y La Sonrisa de Salgari) című kisregénye, amely rögtön második helyezést ért el a Baszkföldi Egyetem által adományozott Alberto Magno díjon.

    2000 az ő éve volt: A háború nyulai (Los conejos de la guerra) novellájáért EMMI-díjat kapott; a rossz csík című kisregényéért elnyerte a a Katalónia Politechnikai Egyetem UPC-díját, és ebben az évben már elnyerte az Albeerto Magnó díjat.

    2005-ben ismét tripláz, A holt lány című írásáért novella kategóriában, és A hajnal című kisregényéért kisregény kategóriában is megkapja az  Ignotus díjat. Ezután már csak hab a tortán, hogy Argos című kisregénye révén újra elnyeri az Alberto Magno-díjat.

    2000-től kisebb kihagyásokkal dolgozik. Napjainkig 22 regénye és kisregénye, valamint 16 novellája jelent meg. Ezekért összesen 15 díjat nyert.

    Legnagyobb sikere a Vörös Hold ciklusa.  A Samhein aratása 2009-ben, A sötétség gyermekei 2010-ben, és a Hold árnyéka 2011-ben jelent meg. A második és harmadik kötet is elnyerte az „ezer ajtó temploma” díjat, amely a legjobb Young Adult regényért jár.

    Írásait eddig angol, lengyel, cseh, olasz és kínai nyelvre fordították le. Nemrégiben jelentették be, hogy  a Vörös Hold ciklus hamarosan megjelenik az Egyesült Államokban és Kanadában is.

    A Metropolis Medial megjelentette a sorozat első kötetét, amelynek címe A Samhein aratása.

    Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában! Üdvözlünk a halál kapujában!

    Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

    De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

  • Wilson-Akció

    Robert Charles Wilson napjaink egyik legsikeresebb Kanadai sci-fi írója. A szerző már járt Magyarországon, 2009-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, és egy író olvasó találkozón is részt vett.

    2006-ban a Pörgés című regényével elnyerte a Hugo-díjat. 2014-ben bejelentették, hogy a regényből tévésorozat készül, reméljük, ha már ennyi különböző platform van a sorozatoknak, végre el is fogják készíteni.

    Most itt az alkalom, hogy pótold a Hugo-díjas Robert Charles Wilson köteteit kihagyhatatlan áron! Válassz 3 könyvet mindössze 4990 Ft-ért, és mi ingyenesen házhoz szállítjuk neked!

    https://galaktikabolt.hu/termek/robert-charles-wilson-hianypotlo-akcio-2/

    Az akció június 1-től június 30-ig tart.

    Az alábbi kötetek közül választhatsz:

     

    Darwinia

    1912 márciusában a Föld történelme új irányt vett. Bekövetkezett a Csoda, és Európa addig ismert formájában megszűnt létezni. A helyén megjelent Darwinia, egy új kontinens tele ismeretlen növényekkel és állatokkal, elképzelhetetlen veszélyekkel és fantasztikus titkokkal.

    A környező vidékekről expedíciók indulnak a felderítésére, többek között a vallási fundamentalisták hatalmába került Amerikából is, mely újra el akarja vinni a civilizációt e friss Újvilág vadkeletére. Az expedícióba jelentkezik Guilford Law, a fiatal fényképész, aki gyermekkorában átélte a Csoda bekövetkeztét, és most különös álmok kísértik. Álmok, melyek mindenre magyarázatot adhatnak, talán még létezésünk alapkérdéseire is.

    A mű megjelenését követően elnyerte az Aurora-díjat, és a Hugo-jelöltek közé is beválogatták.

    Darwinia

     

    Misztérium

    Törökországi ásatások során különleges leletre bukkan egy amerikai régészcsapat: leginkább kődarabra hasonlít, de radioaktív sugárzást bocsát ki, és a fizikai paraméterei meghatározhatatlanok. Az USA kormánya azonnal benyújtja igényét a leletre, s egy michigani kisváros, Two Rivers közelében épült kutatólaborban kezdik el tanulmányozni. Az első tesztek lefuttatása során azonban végzetes hiba csúszik a számításokba, és egy hatalmas robbanás egyszerűen kiszakítja a várost a földi téridőből, egy párhuzamos univerzumba röpítve azt át mindenestül.

    Az új környezet hiába hasonlít megtévesztően egykori otthonukhoz, az idegen világba vetődött emberek a kapcsolatfelvételi kísérletek keserű kudarcai nyomán kénytelenek szembesülni azzal, hogy kis közösségük sem technikai színvonalát, sem társadalmi berendezkedését tekintve nem kompatibilis ennek a Földnek az elvárásaival.

    A regény Stephen King legjobb műveit idézve kelti életre kisvárosi szereplőit, meghökkentő SF-koncepciói azonban messze túlmutatnak az amerikai bestselleríró képességein.

    Misztérium

     

    Bázis – a Blind Lake-rejtély

    A minnesotai Blind Lake Szövetségi Kutatóintézet elképesztően fejlett berendezéseivel tudósok figyelik egy idegen bolygó lényeinek életét. Mivel saját technikai eszközeik ugyanolyan ismeretlenek számukra, mint az a másik világ, semmi mást nem tehetnek, csak néznek és hallgatnak. A kapcsolat egyirányú, így párbeszédre sincs esély.

    Aztán egyik napról a másikra, figyelmeztetés nélkül, a katonaság kordont von Blind Lake köré. Minden összeköttetés megszakad a külvilággal, a kutatók magukra maradnak. Összezárva az érthetetlen, megfejthetetlenül idegen civilizáció képeivel, hangjaival. A feszültség nőttön-nő, konfliktusok robbannak ki az emberek között, a hadsereg azonban nem avatkozik be. Még az ellátmányt is távirányított gépekkel küldik be. És idővel valami különös érzés hatalmasodik el a tudósokon: mintha a megfigyelt idegenek is szemmel tartanák őket…

    A szintén Hugó-díjra jelölt regénye izgalmas emberi drámák és egy meghökkentő tudományos rejtély mesteri elegye, az a fajta könyv, amiért érdemes SF-irodalmat olvasni.

    Bázis – A Blind Lake-rejtély

     

     

    Bioszféra

    A távoli jövőben a Földet irányító Trösztök mindent megtesznek azért, hogy anyagi vagy hatalmi előnyökre tegyenek szert. Ilyen előnyök reményében kezdik meg az Isis nevű bolygó felderítését is, amelynek egyedülálló ökológiája forradalmi tudományos áttörésekkel kecsegtet. Csakhogy ez a különleges élővilág az ember számára halálos veszélyeket tartogat, így a szigorú biztonsági intézkedések ellenére is fogyatkoznak a kutatók.

    A Trösztök a helyzet kivizsgálására elküldik az első osztályú kiképzést kapott – sőt genetikailag ellenállóra tervezett – Zoe Fishert, akit minden tudása és technikai felszerelése sem menthet meg attól, hogy tehetetlen játékszerévé váljon úgy munkaadói hatalmi játszmáinak, mint a bolygó akadályt nem ismerő életformáinak.

    Bioszféra

     

    Affinitások

    A közeli jövő. A katasztrófák és egyenlőtlenségek között vergődő emberiség megmentése, mai életformánk fenntarthatósága immár csak globális együttműködés keretében képzelhető el. Erre kínál új utakat a „humán szociodinamika” friss tudománya.

    Adam Fisk szűk látókörű családja elől menekül Torontóba, hogy befogadóbb környezetet keressen a boldoguláshoz. Ekkor botlik bele az InterAlia nevű cégbe, amely az új technológia segítségével nem kevesebbet kínál, mint az egyformán gondolkodók tökéletes családját – persze nem önzetlenül. Az üzletből mégis sokkal fontosabb dolgok születnek, mint bárki előre gondolta volna, a létrejött huszonkét Affinitás-csoport tagjai egyre nagyobb befolyásra tesznek szert.

    A tökéletes együttműködés azonban nem mindenki szemében áldás; akik a régi rend fenntartásában érdekeltek, nem szívesen adják át hatalmukat egy új nemzedéknek. És az Affinitások között is megkezdődik a rivalizálás. Talán az ember nem hazudtolhatja meg önmagát: a forradalmak ma is, holnap is, éppúgy, mint a múltban, könnyen vérontásba torkollhatnak.

    Affinitások

     

    Kronolitok

    A programozó Scott Warden nem éppen a munka hőse, ameddig azt várja, hogy a következő megbízással mgkeressék, családjával Thaiföldön nyaral és élvezi az életet. Aztán egy nap barátjával döbbenten látják, ahogy a szomszédos dzsungelben hatalmas kőoszlop nő ki a földből, letarolva maga körül a növényzetet. Ráadásul az oszlopon felirat hirdeti egy bizonyos Kuin diadalát ellenségei fölött. De még ez sem minden: a véset szerint a Kuin által megnyert csata csak 16 év múlva zajlik le!

    Ahogy világszerte egyre több, különös sugárzást kibocsátó emlékmű jelenik meg a jövőből, Scott egyre jobban belebonyolódik az eseményekbe, a kutatásba a kőoszlopok eredete után. A Föld társadalma pedig meghasad: egyesek Kuin eljövetelét várják, győztes harcos messiásnak látják, mások épp ellene munkálnak, a békét akarják elérni, mindenféle hadúr nélkül.

    A regény érdekfeszítő politikai-társadalmi parabola a tömegek befolyásolhatóságáról és a jövő megváltoztathatatlanságáról. Robert Charles Wilsonnak ezt a művét is jelölték a Hugóra, az év legjobb angolszász megjelenésének kiadott John W. Campbell-emlékdíjat pedig el is nyerte.

    Kronolitok

     

    Pörgés

    Egy októberi éjszakán a tízéves Tyler Dupree döbbenten nézte végig, ahogy a csillagok sorra kihunynak az égen. Az űr egy csapásra valóban üres lett.Tyler azóta felnőtt, és ahogy valamennyi embernek a Földön, neki is meghatározó élményévé vált a Nagy Elsötétedés néven elhíresült jelenség. A Nap csupán egy halvány korong az égen, a Hold eltűnt, a mesterséges űrobjektumok pedig kivétel nélkül lezuhantak, és maradványaik olyan vénséges-vénnek tűnnek, mintha a nyilvántartottnál sokkal régebben keringtek volna bolygónk körül.Kutatók próbálják megfejteni a rejtélyt, és amire bukkannak, az tragikus jövőt vázol föl az emberi faj előtt: a Földet egy idegen lények építette fal szigeteli el a világegyetem többi részétől, és odakint sokkal gyorsabban telik az idő – egy nap alatt mintegy százmillió év! Ebben az iramban csillagunk életéből nem lehet több hátra negyven esztendőnél!

    A regény egyszerre sodró SF-thriller, szerelmi történet és apokaliptikus vízió, de mindenképpen csúcsminőségű irodalmi mű. Ebben az olvasókkal a kritikusok is egyetértettek, így a könyv nemcsak bestseller lett Amerikában, de elnyerte a rangos Hugo-díjat is.

    Pörgés

     

    Tengely

    Egy vadonatúj világ – itt, a szomszédban! A rejtélyes Feltételezettek faja hozta létre, és kötötte össze a Földdel. Építményük, az Átjáró lehetővé teszi, hogy az emberiség meghódítsa ezt a, külön az ő kedvéért létrehozott bolygót. A telepesek birtokba is veszik a szárazföldeket, hogy használják, sőt kihasználják az ölükbe hullott kincseket. Lise Adams tizenkét évvel korábban eltűnt apja után nyomoz. Török Findley világcsavargó ex-matróz. Kettőjüket egy üstököspor-eső hozza össze, amely meglepő módon apró gépezetekkel szórja tele a bolygót. Most Lise, Török, egy marsi nő és egy fiú, akit arra szántak, hogy fölvegye a kapcsolatot a Feltételezettekkel, a sivatag egy pontja felé igyekeznek, mely a hírek szerint hirtelen szörnyen idegenné vált… És rá kell döbbenniük, hogy valaki már megint manipulálja az időt.

    Tengely

     

    Örvény

    Évtizedekkel a Pörgés kezdete után járunk, és a Földet még mindig a Feltételezettek titokzatos civilizációja óvja a jelenség pusztító hatásaitól. Persze az emberiség attól még szorgosan pusztítja magát és környezetét.

    Dr. Sandra Cole pszichiáter keze alá egy érdekes fiú kerül, Orrin Mather, aki jegyzetfüzeteibe vég nélküli fantasztikus történetet ír egy bizonyos Török Findleyről, akit a Feltételezettek tízezer évnyire ragadtak előre az időben. Ebben a távoli világban az emberiség már bolygók egész láncolatán él, melyeket Átjárók kötnek össze egymással – egyedül a haldokló Földre nem juthat el senki, mert azt karanténná nyilvánították. Törököt és fiatal barátját, Isaac Dvalit egy fanatikus közösség fogadja be, akik mégiscsak el akarnak jutni az anyabolygóra, mert egy prófécia szerint ott végre szemtől szembe találkozhatnak a Feltételezettekkel.

    Dr. Cole a kézirat olvasása közben egyre több apró jelre figyel fel, melyek arra utalnak, hogy Orrin történetének köze lehet a valósághoz. Sőt a valóság egynémely tragikus eseményeihez…

    Örvény

  • Samhein: az év legmágikusabb éjszakája

    José Antonio Cotrina regénye a Metropolis Media kiadó Popcorn sorozatának legújabb kötete. Young adoult könyv, ajánlható azoknak, akik épp azt keresik, mit olvassanak, ha már „kinőttek” a Harry Potterből. És felnőttként is elgondolkodtató olvasmány, a történetnek más és más szintje nyílik meg különböző életkorokban.

    Rocavarancolia, a csodák és varázslatok királysága haldoklik. Egy végső, vesztes háború romjain az egykori dicső birodalom – erős vezető nélkül – szétforgácsolódik a különböző hatalmi harcokban. Minden évben egyszer, Samhein éjszakáján megnyílnak a mágikus kapuk a világok között, és lehetőség nyílik arra, hogy a démiurgosz a Földről ifjakat hozzon, akik megfordíthatják a dolgok menetét, megmenthetik a mesés szférát a bennük lévő mágikus esszencia segítségével. A tizenkét fiatal egyetlen feladata, hogy életben maradjon ebben a világban addig, míg a titokzatos Vörös Hold felkel, de hamar kiderül, a túlélés bizonyul a legnehezebbnek a földlakók számára.

    A démiurgosz furcsa pipafüstje utólag többükben felveti a kérdést, vajon tényleg szabad akaratukból döntöttek-e úgy, hogy idejönnek. Ezenkívül hamar világossá válik, hogy a „kihirdetett” csodák királysága valójában az univerzum legijesztőbb városa: Rocavarancolia természetes állapota a káosz, veleszületett természete a rendetlenség. Az épületek olyanok, mint egy építős játék darabkái, amiket szétszórt egy rosszcsont gyerek. Ez a romba döntött, sötétségbe boruló világ árnyakkal és rémülettel van tele. Pontosabban: egyszerre borzalmas és bámulatos. Egy félelmetes fekete angyal csodálatos kecsességgel repül az égen, nyomában lángoló denevérekkel; rongymadarak szelik a mindenséget, a gyerekek után kutatva; a repülő fürdőkádakat daloló madárijesztők „vezetik”, groteszk énekükkel jelezve érkezésüket. Semmi sem az, aminek látszik, minden szépség titkos csapda, gyilkos délibáb. A mozdulatlan tűz, benne az égő emberekkel a pokol őrjítő és végeláthatatlan ismétlődését példázza; a szobrok valójában kővé vált lények; a tízágú csillag titokzatos szimbóluma újra és újra felüti a fejét. Alakváltók, vámpírok, kísértetek népesítik be ezt a birodalmat, mindnyájan azon fáradozva, hogy megmentsék a romos királyságot, és persze a hatalom az övék legyen.

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása – Vörös Hold ciklus I. rész borító: Nagy Gábor

     

    A történések nemcsak kívül, hanem belül, pszichikai síkon is zajlanak: a gyerekek rég elfeledett emlékeket élnek át újra, egyiküknek megjelenik halott édesanyja, családi házuk mintha valóságosan is ott lenne. A rejtélyek világa először kalandnak tűnik, később már rémálomnak, azonban tudják, a hazatérésre évente csak egyszer van esély, az év legmágikusabb éjszakáján.

    Rövid időn belül kiderül számukra, hogy nem egyszerűen idehozták, hanem „betakarították”, „learatták” őket, a mesés királyság vezetősége pedig fogadásokat kötött, hányan maradnak életben.

    Egy „elveszett” gyerekcsapat egy vad helyen, felnőttek nélkül, az életben maradásért küzdve. Eszünkbe juthat erről A Legyek Ura, illetve a Kétévi vakáció, ahol szintén gyerekek csoportjának kell megküzdenie az ismeretlennel és túlélnie. A „sziget” tematika ezekben a regényekben „kísérleti laboratórium”[1], a gyerekek közötti dinamika vizsgálati terepe: ki lesz a vezér, ki lázad ellene, ki verseng vele, ki működik együtt, milyen kapcsolatok alakulnak közöttük.

    A tétek itt is kőkemények: egy gyerek meghal, másik kettő pedig élet-halál közt lebeg. Elkeseredésükben azon tanakodnak, ki miért került ide a Föld legkülönbözőbb pontjairól. Az egyik lány, Marina ideérkezése előtt írt egy elbeszélést, aminek a cselekménye kísértetiesen hasonlít arra, ami velük történik. Bruno születése óta vonzza a balszerencsét, ez itt is hasonlóan működik. De a végső kérdésekre egyelőre nem találnak választ.

    Hector kitüntetett szerepet kap a történetben: bár állandóan csetlik-boltik, a többiek közül éleslátásával tűnik ki, és az egyik vezető kísértet titokzatos jelekkel próbálja segíteni őt, ezzel együtt az egész gyerekcsapatot (a fiú a fejében „hallja”, amit mond neki, és a nő fekete köddel jelzi az elkerülendő veszélyes helyeket). Alexander, a legvagányabb fiú „kövér”-nek hívja, és Röfihez hasonlítja, egészen konkrétan utalva A Legyek Urára, amit Hector nem olvasott. Alex, halála előtt, szándékosan „átírja” a könyvbeli történet végét, és azt mondja társának, határozott célzattal: a kövér fiú megmenti társait…

    A kegyetlen birodalom folyamatosan rostálja őket, learatja, és betakarítja… És hogy hogyan alakul a csapat sorsa… azt megtudjuk majd a következő kötetekből…

    A kötet megjelenik 2020. június 2-án!

    Olvassatok bele: ITT

    Cs. Fehér Katalin

    [1] Arató László-Pála Károly: A szöveg vonzásában II.

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1