Kategória: Irodalom

  • Interjú Daina Opolskaitėval a Napok piramisai szerzőjével

    Interjú Daina Opolskaitėval akinek a Napok piramisai című novelláskötete elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2019-ben. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta. A kötet ajánlóját ITT olvashatjátok el.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

     

    Mund Katalin: Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

     

    Daina Opolskaitė: Nehéz ezt megmondani. Az iskolában már elég jó esszéket írtam – a tanáraim szerint. Akkor kezdtem hinni az írott szöveg varázsában és erejében, a más emberekre gyakorolt ​​hatásban, és ezt nagyon érdekesnek és értékesnek találtam. Csoda, hogy megérinthetsz egy másik embert egy szövegen keresztül. 2000-ben, még hallgatóként megnyertem egy „elsőkönyves” pályázatot az Írók Szakszervezetében, talán akkorra már egyértelművé vált számomra, hogy írni szeretnék.

     

    K.: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a novelláidra. A Napok piramisai című köteted elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint a Gabrielė Petkevičaitė-Bitė Irodalmi Díjat is. Mennyire fontosak számodra ezek az értékelések?

    O.: Természetesen a pozitív visszajelzések nagyon fontosak az író számára. Mindig szerettem volna novellát írni. Számomra ez a legérdekesebb műfaj, amivel egyúttal magamat is tesztelem. A történetnek fel kell kelteni az érdeklődést, meg kell érintenie, sokkolnia kell az olvasót. Ezt nem könnyű megvalósítani. Ezenkívül úgy gondolom, hogy egy novella elolvasása oktatja is a befogadót, mert néha a szöveget nem könnyű megérteni, gondolkodni kell rajta. A könnyed krimik vagy romantikus könyvek olvasása nem ilyen, mert nincs szükség különösebb intellektuális erőfeszítésre.

     

    K.: Első köteted, a Drožlės után 18 évvel jelent meg a Napok piramisai. Mi késztetett arra, hogy újra ehhez a műfajhoz fordulj? Illetve miért maradt ki 18 év?

    O.: Nem hagytam ki 18 évet. Folyamatosan írtam a novellákat, de semmilyen módon nem sikerült meggyőzni a kiadókat arról, hogy ez a műfaj értékes, és egy ilyen kötet érdekes lehet. Senki sem akarta megkockáztatni, hogy regény helyett novelláskötetet adjon ki. Ez elég frusztráló volt. Pedig látható, hogy az olvasók nem kevésbé kedvelik a novellákat, mint a regényeket. Az első könyv óta eltelt 18 évben született írásaim egymás mellett feküdtek, amíg jelentős mennyiség halmozódott fel. Ez a Napok piramisai című kötet. Most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeres lett, mert ez megerősít abban, hogy megérte ennyi évet várni a kiadásra.

     

     

    K.: Hogyan dolgozol?

    O.: Felmerül egy nagyon élénk emlék vagy benyomás, ami nem hagy nyugodni, ez adja a novella alapját. Nagyon tisztán látom az összes képet, mintha valami belső szemmel nézném. A szövegírás hatalmas energia, aminek eredménye az olvasót ilyen vagy olyan módon megérinti. Az alapvető értékek nagyon fontosak számomra – nélkülük egyszerűen nem lennénk emberek. Manapság a többség leplez és titkol, sokan maszkok és álruhák mögé bújnak. Az ember fél attól, hogy önmaga legyen. A lélek, a gondolatok és az élmények meztelensége fenyegetést és félelmet jelent. Számomra nagyon fontos, hogy az írott szöveg megmutassa az emberi lelket a maga valójában, mindenféle titkolózástól, rejtőzködéstől mentesen.

     

     K.: Ki az ideális olvasója a könyvnek?

    O.: Az érzékeny embereknek írok, akiknek fontos a lényeg és az emberi tapasztalat. Határozottan nem azoknak, akik pihenésre és kikapcsolódásra vágynak. Nagyon remélem, hogy azok, akik elolvassák ezt a könyvet, elgondolkodnak rajta, hogy milyen az élet…

  • Könyvajánló: Daina Opolskaitė – Napok piramisai

    Daina Opolskaitė: Napok piramisai

     

    Nemrég jelent meg a litván írónő, Daina Opolskaitė novelláskötete, a Napok piramisai, melyet 2019-ben az Európai Unió Irodalmi Díjával is kitüntettek. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

    A Napok piramisai megjelenése óta a szerzőnőt a novella műfajának litván megújítójaként is emlegetik. A könyv címe a gyűjtemény vezérmotívumára utal: az időre, amely mindenki számára személyes, ám a sok egyéni idő és tapasztalás az élet teljességévé szövődik össze a szereplők sorsán keresztül. Ugyanakkor az írásokban az idő gyakran kegyetlen, merev és szigorú, mert a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket hoz létre, ezek „a napok valódi piramisai”, és mi kénytelenek vagyunk e vastag falak között leélni egész életünket.

     

    Az idő szubjektív mivolta a novellákban sokszor egészen meghökkentő módon jelenik meg. Az egyik írásban például a megszületendő magzat szemszögéből olvashatjuk a történéseket, de erre az olvasó csak menet közben ébred rá; egy másikban az időközben jobblétre szenderült narrátor csak a családtagjai beszélgetéséből tudja meg, hogy ő valójában halott; egy harmadikban pedig a tizenéves fiú egy kiránduláson elszunyókálva egyszer csak arra ébred, hogy nős, és már gyereke is van.

    Nagyon fontosak az írásokban a női sorsok, élethelyzetek. Opolskaitė nagyon őszinte,  egyedi, személyes emberi tapasztalatokról ír: a céltalanul kóborló árva gyereket befogadó idősödő asszonyról; az egy légtérben magukat szegényesen meghúzni kénytelen lány, anya, nagyanya és csecsemő alkotta családról; a kedvese tragikus halála után a lakásába fogadott albérlőben lelki társra találó fiatal nőről; a kislányról, aki megtudja, hogy akit az apjának tartott, valójában a nagyapja; a két elvált szülő gyermekeként egy családba kerülő lányokról, akik között véd- és dacszövetség alakul; a vég nélkül robotoló családanyáról, aki éjszaka a repcemezőre hajt, hogy egy kicsit szabad lehessen, és feltöltődhessen.

    A novellákban központi szerepet játszanak a klasszikus és egyetemes nagy létkérdések, mint amilyen a sors, az erkölcsi felelősség vagy a bűntudat. Ugyanakkor minden írás meghökkentő, előre nem kiszámítható meglepetéseket tartogat.

    Napok piramisai

    Litván irodalomhoz meglehetősen ritkán jutunk, pedig milyen érdekes lenne megismerni az országot és kultúráját! Daina Opolskaitė könyvének azonban épp az az egyik nagy erénye, hogy nincs szüksége litván kontextusra, nem azért érdekes, mert litván, hanem mert képes olyan egyetemes érvényű kérdéseket boncolgatni olyan művészi eszközökkel, hogy minden nyelven és kultúrában élvezhetők a szövegei.

  • Megjelent a novemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin novemberi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. Karen Osborne Nebulára és Theodore Sturgeon-emlékdíjra jelölt novellája egy generációs csillaghajó végletekig elfajzott társadalmát mutatja be. Ménes Attila és az orosz Jezsi Tumanovszkij egyaránt nyugdíjaskorú hősöket ütköztet egy-egy rafináltan disztópikus világgal. Hekl Krisztina a tudomány csodáinak az emberi lélekre gyakorolt hatásáról ír. Roy Hutchins egy különleges folyóval ismerteti meg olvasóit. A havi retró David Wright O’Brien csavaros története.

    Galaktika 368

    A központi tudományos rovat a kreacionizmus mozgalmának tündöklését és bukását taglalja. Emellett szerepel még a lapban egy interjú Jámbor Reginával, az e havi XL illusztrátorával, valamint cikkek többek közt egy kortárs amerikai SF-kamaradrámáról, a bálnák megmentésének új útjairól, egy tragikusan rövid pályát befutott svéd dzsessztrióról, egy friss fantasy-animéról és a NASA Marsra szánt gombaházairól. A képregény Jókai Mór novellájának adaptációja, A láthatatlan seb.

    A magazin XL-változatában a szovjet SF klasszikusának novellafüzérje olvasható a zseniális feltaláló Wagner professzorról.

    Galaktika 368XL

    A Galaktika 368. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Metropolis Media megjelenések – 2020 második félév

    2020 nehéz év mindenkinek, olvasóknak és kiadóknak egyaránt. Elmaradt a Könyvfesztivál, az Ünnepi Könyvhét, és megannyi kulturális rendezvény, majd könyvdarálás és rongálás árnyékolták be az eddigi hónapokat. A könyves szakma szorosan összefogott, online felületen megtartottuk a Könyvhetet is, a nyomdák nem álltak le, így továbbra sem marad senki olvasnivaló nélkül.

    Szeretnénk megmutatni, mit terveztünk még idén megjelentetni, és mi az, amit már beszerezhettek a www.galaktikabolt.hu oldalán, illetve partnereinknél.

     

    Megjelent köteteink a második fél évben

    Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (GFK)

    Az alkimista lányának különleges esete

    Lene Kaaberbøl: Igazlátó krónikák I. rész A sárkány hívása (Popcorn)

    A sárkány hívása – Igazlátó krónikák 1.

    Burger István: Drágakő enciklopédia (Univerzum könyvek)

    Drágakő enciklopédia

    Daniel Pinchbeck–Sophia Rokhlin: Ayahuasca – A lélek indája (Univerzum könyvek)

    Ayahuasca – A Lélek Indája

    Michael Walden: Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek (GFK)

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    Ronil Caine: Fraktál (GFK)

    Fraktál

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása – Vörös Hold cillus I. rész (Popcorn)

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1

     

    Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja (Szépirodalmi könyvek)

    A szeretet gravitációja

    Daina Opolskaitė: Napok piramisai (Szépirodalmi könyvek)

    Napok piramisai

    Előrendelhető

    Magyary Gyula: Emelt szintű informatika érettségi 2. – Python lépésről lépésre  (Univerzum)

    Emelt szintű informatika érettségi 2. – Python lépésről lépésre

    Audrey Alwett: Magic Charly 1. Charly és a lélekrabló (Popcorn)

    https://galaktikabolt.hu/termek/charly-es-a-lelekrablo-varazs-charly-1/

    Szergej Lukjanyenko–Vitalij Kaplan: STALKER – Szurony (GFK)

    S.T.A.L.K.E.R. – Szurony

    Előkészületben

    Szergej Lukjanyenko: A varázsló utolsó éjszakája (GFK)

    Miha Mazzini: Kitörölve

  • Könyvajánló: Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja

    Regény az őrületről és a reményről, a szeretetről és a halálról, a fényről és az árnyékról

    Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja

    (könyvajánló)

    A napokban jelent meg a svéd kortárs irodalom egyik meghatározó képviselője, Sara Stridsberg regénye, A szeretet gravitációja. A könyv helyszíne valós: egy svédországi pszichiátriai intézet, a Beckomberga, melyet 1932-ben építettek mentális problémákkal küzdő emberek számára. Ez volt a legnagyobb ilyen típusú létesítmény Európában, ami megközelítőleg 2 000 betegnek adott otthont. Amint arra a szerző is rámutat, a huszadik század első felében a társadalom kiszélesítette a mentális problémák és betegségek fogalmát, következésképpen Svédországban nyolcszorosára nőtt az ilyen típusú intézményekben lakók száma. A mentális problémák közé sorolták többek között az alkoholizmust és egyéb drogok használatát is, mert úgy vélték, az ezekben a függőségekben szenvedő emberek ön- és közveszélyesek lehetnek. A Beckomberga 1995-ben zárta be kapuit, mert időközben megváltozott az elmebetegségekkel kapcsolatos tudományos álláspont és közvélekedés, hiszen, ha már nem tartjuk betegnek a korábban itt élő pácienst, akkor „kórházra” sincs szüksége.

    Az önéletrajzi ihletésű regény főhőse-elbeszélője a tizenhárom éves Jackie, akinek az apja, Jim rendszeres öngyilkossági kísérletei miatt került be az intézetbe. A lány egyre több időt tölt vele a látogatások alatt, s amikor az anyja nyaralni megy a Fekete-tengerhez, a „kórház” válik második otthonává. Itt tapasztalja meg fiatalsága és felnőtté válása legfontosabb pillanatait is. A regényben Jackie szemszögéből figyelhetjük meg a Beckomberga-beli életet, az ápoltakat, az ápolókat és az orvosokat is.

    A szeretet gravitációja cím kétféleképpen is értelmezhető. Egyrészt arra utalhat, hogy a szeretetnek van megtartó ereje: a regénybeli kislány olyannyira szereti az apját, hogy ez a szeretet életben tartja a férfit. Másrészt azt is jelképezheti, hogy milyen köteléket, összetartó erőt vagy terhet jelent egy mentálisan beteg ember egy család számára.

    A könyv leírja, mekkora várakozásokkal nyílt meg az intézmény, és milyen szomorúak és szánalmasak voltak a végnapjai. Voltaképpen számos tekintetben kudarcok sorozata, hiszen sok páciens került ide anélkül, hogy valódi gyógyírt találtak volna a problémájukra. Ráadásul a betegek zöme és a személyzet is szinte az egész életét az intézmény falai között élte le.

    A szerző rengetegféle érzelmet jelenít meg a regényben, felmutatva az emberi kapcsolatok sokféleségét, ami vonatkozik az itt tartózkodó páciensekre, gondozóikra és hozzátartozóikra is. Sok beteg olyan hosszasan időzött az intézményben, hogy el sem tudták képzelni, milyen lehet a kinti világban élni. A Beckomberga egyfajta kicsi és biztonságos világgá változott a külső, nagy világon belül. Az igazi, nyugalmat adó otthont jelentette sokuk számra. Ugyanez igaz az orvosokra és ápolókra. Sőt, a rokonokra is, mint amilyen a narrátor lány is, aki szintén e falak között éli meg a felnőtté válás meghatározó éveit.

    A szeretet gravitációja

    A regény formavilágát tekintve egészen különleges. Struktúrája, idősíkjai, a narráció, a nyelvezet, a helyszínek és az érzelmek váltakozása révén az írónő folyamatosan próbára teszi az olvasó figyelmét, miközben ez az írástechnikai kavalkád egyúttal az elmeműködést is modellezi. Folyamatosan arra késztet, hogy feltegyük a következő kérdéseket: Ki az egészséges, és ki a beteg? Hol húzódnak ezek a határok? Mit jelent a szabadság és annak korlátozása? A „kórház” intézményesíti a bentlakókat, kategóriákba osztja őket, ami minden szempontból meghatározza az életüket, egymáshoz, a rokonaikhoz és a külvilághoz való kapcsolatukat is. A könyv arra kényszeríti az olvasót, hogy számos kényelmetlen kérdést fogalmazzon meg a mentális problémákról, és szembesít azokkal az ellentmondásokkal, ahogy a társadalom kezeli ezt a kérdést.

    Sara Stridsberg hazája irodalmának egyik meghatározó alakja, és 2016-ban beválasztottak a Svéd Akadémia Nobel Bizottságába. Nehéz témákról ír őszintén, kendőzetlenül, de mindezt áthatja hihetetlen költői stílusa és olykor meglepő humora is. Mély emberi tartalmakat feltáró regénye 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

  • Harry Potter kötet 60 ezer fontért

    A Harry Potter és a bölcsek köve című könyv első brit kiadásának egy példánya 60 ezer fontért (24 millió forintért) kelt el egy staffordshire-i árverésen – közölte kedden a BBC News.

     A könyvet 1997 júniusi megjelenése után 18 hónappal egy névtelenséget kérő férfi vette meg gyerekeinek, hogy angolul tanítsa belőle őket.

    Charly és a lélekrabló – Varázs Charly 1.

    A könyv az 500 példányban nyomtatott keményfedeles első kiadás egyik példánya. Az árverés előtt 30 ezer fontra (12 millió forintra) becsülték leütési árát. A Hansons árverési ház staffordshire-i könyvaukcióján egy külföldről telefonáló licitáló vette meg a regényt, amely a jutalékokkal együtt 75 ezer fontjába (30 millió forint) került.

    A Luxemburgban élő eladó elmondta, hogy a bevételből lánya tanulmányi kölcsönét fogja visszafizetni.

    Az alkimista lányának különleges esete

     

  • Könyvajánló: Lene Kaaberbøl – A sárkány hívása

    A minap jött ki a nyomdából Lene Kaaberbøl A sárkány hívása című könyve a Metropolis Media kiadó Popcorn sorozatában. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A sárkány hívása lebilincselő középkori fantasy, ami 10 éves kor felett mindenkinek ajánlható, gyermeknek és felnőttnek egyaránt, bárkinek, aki szereti az izgalmas kalandregényeket. Megtalálható benne mindaz, ami megadja savát-borsát a jó történeteknek: sárkányokkal vívott harc, cselszövések, fordulatok és intrikák, no és persze rengeteg szeretet és kedvesség is.

    A főhős egy 11 éves kislány, Dina, aki különleges képességet örökölt az anyukájától: ha valakinek belenéz a szemébe, látja az illető összes bűnét. Sőt, arra készteti az elkövetőt, hogy szégyellje magát, ami nagyon kellemetlen fizikai-testi tünetekkel is jár. Ezért aztán mindenki igyekszik elkerülni a lány tekintetét, sőt inkább a lányt magát.

    A szerzőnő az angol kiadás előszavában elmesélte, hogy az ötletet gyerekkori emlékeiből merítette. Amikor valami rossz fát tett a tűzre, édesanyja mindig úgy szidta le, hogy előtte azt mondta: „Nézz a szemembe!” Ilyenkor a kis Lene úgy érezte, hogy az anyukája belelát, és kár is lenne tagadni az elkövetett csínyeket.

    Dina számára ez a képesség nem áldás, hanem átok. Hiszen ki merne barátságot kötni egy ilyen lánnyal?

    A sárkány hívása – Igazlátó krónikák 1.

    A regény első mondata azonnal beszippant, és utána nem is ereszt, amíg végig nem olvastuk a könyvet: „Ha jól meggondolom, nem Cilla tehetett arról, hogy a karomat megharapta egy sárkány. Bizonyára véletlen, hogy épp aznap zúdított a nyakamba egy vödör tejsavót, amikor megérkezett a dunarki idegen.”

    Amikor Dunark királyát, a királynét és gyermeküket is megöli valaki, Dina anyját, a Szégyenlátót hívják el a kastélyba, hogy megtalálja a gyilkost. A gyanúsított a trón egyetlen örököse. Ám mivel Dina anyja ártatlannak látja őt, és nem hajlandó a képességét rossz ügyért használni, tömlöcbe zárják. A lányra hárul a feladat, hogy megtalálja a gyilkost, mielőtt a sárkányok elé vetnék fogságba került édesanyját. Ehhez rengeteg bátorságra, ügyességre van szüksége, de a kalandok során barátokra is lel. Sőt, arra is rájön, hogy a képességével nem csupán szégyenérzetet tud kiváltani, de a tiszta szívűekbe bátorságot is tud önteni.

    A kötet fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlható, mert bár a főhős, Dina lány, harcostársai és segítői között ott találjuk a bátor és megbízható fiú barátokat is. Ugyanakkor nagy pozitívuma a regénynek, hogy nem szorulnak háttérbe a női karakterek. A könyvben szereplő lányok, asszonyok nem borzadnak el a vér látványától, nem állnak félre, ha piszkos vagy veszélyes munkáról van szó. A lányok intelligensek, okosak és bátrak, ám ez nem a szupererejükből, varázsképességükből fakad, hanem ugyanolyan természetes tulajdonságuk, mint fiú/férfi társaiknak.

    Lene Kaaberbøl több mint húsz nyelvre lefordított regényéből 2015-ben nagy sikerű film is készült.

     

  • A lélek indája

    Ayahuasca, egyre gyakrabban bukkan fel ez a furcsa csengésű szó misztikus körökben. A sámánok itala, amely megnyitja a tudatot, mások csak legyintenek, hogy egy újabb drog. De a kérdés ennél sokkal összetettebb. Egy kérdés ahol összeér a misztikum és a tudomány.

    Az Ayahuasca egy kecsua szó, jeletése körülbeül szellemi inda, a lélek indája. De nem csak ezen a néven ismert, alternatív nevei még a caapi, natema, mihi, yage, la purga, vagy Santo Daime.

    Ebből is látható, hogy számos kulturális közegben felbukkan ez a furcsa, rozsdaszínű lé. De mi is ez valójában?

    Az ayahuasca egy tea, amelyet a dél-amerikai sámánok használnak. Gyakorlatilag különböző pszichoaktív főzetek összefoglaló neve, melyeket alapvetően a dél-amerikai őserdőben honos ayahuasca növény indáiból készítenek a bennszülöttek. Emellett tartalmazza még a Psychotria viridis nevű növényt is.

    A belőle készített tea erősen csersavas, rozsdabarna színű, illatát tekintve a zöld teára emlékeztet. Íze savanyú. megjelenése nem túl bizalomgerjesztő, sárhoz hasonló elegy. Akik már kóstolták,, azok szerint íze nem túl kellemes. Az Ayahuascát vallási és sámánszertartások alkalmával, valamint a népi gyógyászatban használják.

    Nem tudni, hogy a bennszülöttek mióta készítik. Az Amazonas-medencében valószínűleg több ezer éve használják, bár az első európai felfedezők már a XVI. században megjelentek, első ismert leírásai a felhasználásáról csupán a XIX. század közepéről származnak.

    Hatása pont olyan, mint ahogy a kalandfilmek alapján a sámánok főztjét elképzeljük. Elfogyasztása után több órás, igen erős hallucinációt okoz. A hallucinációs élmények alatt kapcsolatba kerülnek a szellemvilággal és ennek során lehetővé válik a testi és lelki gyógyulás. A hallucinációk gyakran tartalmaznak azonos elemeket az összes felhasználónál, a kígyók és a különböző fajta szellemi lények elég gyakoriak. Látomások a halálról is előfordulnak, ami bizonyos felhasználóknál heves félelmet okoz.

    Drognak nevezni túl egyszerű lenne. Bizonyos országok tiltják, de a dél-amerikai őslakosok vallásában is fontos szerepet játszik: 1930 óta legálisan használhatják a szertartásokhoz. Az elmúlt években az ayahuasca Európában és az Egyesült Államokban is megjelent. Ma erre már egész turizmus ágazat épül, akik ennek révén szeretnék elérni a megvilágosodást.  Fogyasztása kellemetlen tünetekkel is jár, eleinte erős szédüléssel, hányingerrel és sokaknál hasmenéssel jár. Ezért nem is fogyasztják rituális és terápiás kezelésen kívül. Egyre több kutatás foglalkozik a szerrel, és az eddigi tapasztalatok szerint nem okoz szervezeti károsodást.

    Az Ayahuasca farmakológiailag nagyon összetett. Legfontosabb hatóanyag a DMT, a dimetil-triptamin. Ez a természetes hallucinogén számos növényben előfordul, de az emberben a tobozmirigy termeli. Ez azonban még önmagában kevés lenne, mert a belekben és a vérben gyorsan lebomlik.  De az Aahuasca még jelentős mennyiségben tartalmaz b-carbolin harmalint és harmint. Ez a két enzim nem csak az idegrendszerre van hatással, de lehetővé teszi, hogy a DMT először bejusson a véráramba, majd az agyba, ahol kifejti hatását a tudatra és az érzékelésre.

    De miért is keltette fel a tudomány érdeklődését egy sámántea? Ezek a pszichoaktív anyagok természetes módon is jelen vannak az emberi szervezetben. Érdekesség, hogy a DMT szerepet játszik az álmok létrejöttében, a b-carbolin pedig a szorongásban és a depresszióban. Egyre több helyen próbálják alkalmazni a gyógyászatban. Az eddigi tapasztalatok szerint felhasználható a depresszió kezelésében, és segítséget nyújthat az alkohol és drogfüggőknek.

    Ha szeretnél többet megtudni erről a különleges szerről. a Metropolis Media kínálatában a második negyedévben megtalálható lesz az „Ayahuaska: A lélek indája” című kötet.

  • Interjú részlet Michael Walden a Csillagikrek írójával

    Szeptemberben megjelent, Michael Walden legújabb könyve a Csillagikrek, mely egy új SF sorozat első része. Az íróval készült teljes interjút, az októberi Galaktika hasábjain olvashatjátok.

     

    G: Látszik, hogy nagyon felkészültél ebből a témából, nagyon érdekel téged. Ha viszont kiderült számodra, hogy nagyjából nulla az esélye annak, hogy értelmes civilizációra bukkanjunk, akkor honnan jön az indíttatás, hogy mégis ilyen dolgokról írj?

     

    WSZ: Nyilvánvalóan örülnék, ha lenne más értelmes civilizáció rajtunk kívül. Nagyon szeretném megismerni a világegyetemet, és megérteni a működését. Úgy érzem, hamarosan ki fog derülni, hogy van vagy volt élet a Marson, fogunk élő vagy halott baktériumokat találni. Az is lehet, hogy azért nem találkozunk más fajokkal, mert már nincsenek.

    G: Legtöbbször úgy képzeljük el az idegeneket, hogy ők sokkal fejlettebbek nálunk, tanulhatunk tőlük, átvehetünk eszközöket, gondolkodásmódot. Egyfajta kisebbrendűségi érzés munkál az emberben?

    Cosmos Redshift Seven – Csillagikrek

    WSZ: Talán azért, mert csak ők tudnának idejönni, mi nem vagyunk képesek eljutni hozzájuk. De az emberi elme annyira összetett, hogy lehet olyan idegen lény, aki technikailag képes eljutni hozzánk, azonban évek múlva kiderül róla, hogy hiányzik belőle valami, ami nekünk megvan, például egyáltalán nem érti, mi a zene. Akkor nem lesz nálunk fejlettebb művészi vagy filozófiai szempontból.

     

    Nézzétek meg a HungaroConon készült beszélgetést vele.

     

  • Melyek voltak a legjobb magyar SF novellák 2019-ben?

    2020. szeptember 5-én az AVANA Egyesület által megrendezett HungaroConon több irodalmi díjat is kiosztottak.

    2019-ben hagyományt teremtettünk azzal, hogy először szavaztak a Galaktika olvasói a legjobb magyar novelláról, ami megjelent a magazinban. Idén a járvány miatt sajnos egészen szeptemberig csúszott a 2019-es Legjobb Magyar Novella díj átadása. A Galaktika-közönségdíjat Fedina Lídia (Virokalipszis) kapta „Iszonyat” (Galaktika 348) című novellájáért, a szerkesztőségi díjat pedig Ecsédi Orsolya „Elv” (Galaktika 356) című írásáért.

     

    A közönségszavazás második és harmadik helyezettjei:

    Varga Csaba Béla: Kátya választása (Galaktika 350)

    Andrej Iljics Dajcs (Dési András György): Az öszvér (Galaktika 351)

     

    A HungaroCon keretein belül adták át az újdonsült Monolit-díjat is.

    A 2001. Űrodisszeia Monolitja a science fiction egyik legismertebb, legjellegzetesebb tárgya, még azok is tudják, mit jelent, akik nem látták a filmet. A Monolit közismert alakja, valamint a regényben betöltött szerepe miatt – ahol az ember fejlődésének mozgatórugója, az emberi szellem gyújtólángja volt – választottuk az új irodalmi díj jelképének. Reméljük, hogy hasonlóképp inspirálja majd a magyar sci-fi írókat, és elősegíti a hazai fantasztikum fejlődését, ahogy klasszikus eredetije.

    A Monolit-díj nyertese szintén egy, a Galaktikában megjelent novella. Komor Zoltán weird fiction írása, a „Plázafej” a magazin 346. számában olvasható. Ugyanígy különdíjat érdemelt Ecsédi OrsolyaElv” című novellája (Galaktika 356).

    A Monolit-közönségdíjat Urbánszki László nyerte el „Friss levegő” című novellájáért, mely A jádekoponyák szigete című antológiában jelent meg.

    Monolit-díj 2020

    legjobb novella: Komor Zoltán: Plázafej (Galaktika 346)

    Shortlist:
    V. K. Bellone: Somnium mendax
    Bojtor Iván: A vastundra
    Huszár Karina: Hat óra az élet
    Komor Zoltán: Plázafej
    Makai Máté: Zeusz-komplexus
    Molnár Csaba: Fantázia 2.0

    A zsűri különdíja:
    Makai Máté „Zeusz-komplexus” című novellája, a műben alkalmazott jellemábrázolásért és árnyalt stílusérzékért.
    Ecsédi Orsolya „Elv” című novellája, a műben alkalmazott nyelvi innovációért.

    Közönségdíj:
    Urbánszki László: Friss levegő (A jádekoponyák szigete)