Kategória: Film

  • Forog az Alien: Covenant

    Akik rajongói az Alien-filmeknek, már nyilván tudják, de akik nem követik mozzanatról-mozzanatra az eseményeket, azoknak eláruljuk, hogy már javában tart a Prometheus utódjának forgatása, és nyitó képünkben rögtön meg is mutattuk, hogy mely hivatalos fotó került ki legelsőként a stábtól.

    Sajnos a Prometheusban megismert svéd színésznő, Noomi Rapace a folytatásban egyáltalán nem játszik – ezt maga a rendező, Ridley Scott jelentette be. Így nagy valószínűséggel nem tudhatjuk meg, hogy a Teremtők felkutatására induló főszereplő talál-e bármiféle nyomot, illetve mi történik vele a későbbiekben. A vele utazó androidot azonban viszontláthatjuk, nyilván kapunk majd valamiféle magyarázatot arra, hogy a két főhős mikor és hogyan vált meg egymástól.

    covenant-image-1-5-23

    Michael Fassbender ráadásul nagyon lelkesedik az új filmért, a díszletet úgy dicsérte meg, hogy a rendező Szárnyas Fejvadászához hasonlította a régi és a modern technológia keveredését. apropó, díszlet: a nyitó képre rátekintve nincs olyan Alien-rajongó, akinek ne idézné fel az első és második epizód filmtörténeti pillanatit… Talán az Alien: Covenant végre megadja azt, amit a rajongók egy tisztességes előzményfilm-folytatástól elvárnának?

    covenant-image-4-5-23

    A történetről eddig annyit tudni, hogy a Covenant nevű űrhajó landolni kényszerül egy érintetlen paradicsomnak látszó bolygón, aminek a Fassbender alakította android az egyetlen lakója. Aztán jön majd a futás, meg a sikítás… Bár a színész állítólag dupla szerepben fog feltűnni a vásznon, kíváncsian várjuk ennek megvalósítását. És hogy teljes legyen a kép, ez a film sem maradhat kemény hősnő nélkül. Az aktuális Ellen Ripley-utódot Katherine Waterston képviseli a 2017 nyarán mozikba kerülő filmben.

    covenant-image-5-5-23
    Végezetül pedig egy kis rafináltság: a cikkbe az ausztráliai forgatásról kiszivárgott képeket illesztettük.

  • X-Men: Apokalipszis

    A széria, melynek első része tulajdonképpen megalapozta a képregényfilmek XXI. századi tömeggyártását, az X-Men: Apokalipszissel immáron nyolcrészessé duzzadt. Mondhatjuk, hogy egy második, kvázi előzménytrilógia zárult le, és mintha minden jel arra utalna, hogy a mutánsok történetét ha nem is kellene befejezni, de érdemes lenne újrakezdeni. 

    Figyelem, spoilerveszély!

    A történet egyszerű: a háromezer éve szunnyadó, egyiptomi ősmutáns felébred álmából, és megtapasztalva a társadalmunk „sajátos” rendjét, úgy dönt, leigázza az emberiséget. Szomorú, hogy az amerikai közönségfilmek nem tudnak elrugaszkodni ettől a faék egyszerűségű koncepciótól, pedig jó volna látni kedvenc hőseinket kisebb jelentőségű, mégis izgalmas helyi konfliktusokba bonyolódni.

    Magát a produktumot nehezen lehet negatív jelzővel illetni, ugyanis leköti az embert.
    Jóleső középútként fogadhatjuk az Amerika Kapitány: Polgárháború túláradó poénözöne és a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala című film szürke jellemtelensége szegte ösvényen. Ebben a részben könnyű elmerülni, talán azért, mert a rendező, Bryan Singer tizenöt év alatt minden esetben megadta nekünk a kívánt atmoszférát, nem beszélve a minőségről. Ez az X-Men ugyanis hozza az elvártat, és bár vannak kínosnak ígérkező helyzetek, a megvalósítás mégis joggal ébreszt szimpátiát a nézőben.

    apocalypse

    A forgatókönyv egyetlen hátránya, hogy nagyon érezhető az írók küzdelme a karakterek képességei ellen. Ugyanis ha a filmben szereplő összes mutáns egy adott időben a cél szolgálatába állítaná az erejét, gyakorlatilag egy húsz perces filmről lennénk kénytelenek csalódottan kisétálni. Ezért hát hol elájul valaki, hol elkapják, és lényegében mindig azzal történik valami, aki megoldhatná a problémát anélkül, hogy megizzadna.

    Az X-Men filmeken tetten érhető, miféle háttérfolyamatok, sőt, harcok zajlanak le a tengerentúlon a jogok megtartásáért. Az első film még a Marvel stúdió megszületése előtt került mozikba, és a Twentieth Century Fox, azaz a jogok birtokosa azóta is fémkarmokkal ragaszkodik a saga folytatásához.

    X-MEN-APOCALYPSE-9

    A kapcsolat nem mondható konfliktusmentesnek. Az előző filmet például hosszan tartó pereskedés előzte meg, ugyanis mindkét fél használni szerette volna Higanyszálat. A végeredmény ismert: a karakter bekerült a Bosszúállók: Ultron korába, és az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiba is.

    A baj ott kezdődik, hogy míg a Marvel kimért finomsággal termeli ki az újabbnál újabb képregény adaptációkat, melyek többnyire híján vannak az ellentmondásoknak és a következetlenségeknek, a Foxnak sajnos nincs ehhez érzékenysége. Bár az alkotók igyekeznek hűek maradni a matériához, és úgy tűnik, a döntéshozók is támogatják őket, csakhogy a tények makacs dolgok: ha az X-Men filmekre gondolunk, mintha a gordiuszi csomót kellene kibogoznunk. A Patrick Stewart alakította Xavier professzor feltámadt hamvaiból (vagy halála talán meg sem történt), Farkas már majdnem két verzióban vált X-fegyverré, illetve a Hihetetlen Árnyék is feltűnt már egyszer a semmiből, és ezeket a hibákat vizsgálva szükségszerűen arra jutunk, jobb, ha inkább suhintunk egy nagyot Nagy Sándor kardjával, és nem veszünk tudomást egyes filmekről, ha érteni akarjuk a folyamatosságot.

    Pont ezt a katyvaszt lenne érdemes feloldani egy reboottal, új színészekkel, új karaktertagozódással és hierarchiával (Farkast talán ideje lenne kivenni főszereplői minőségéből, és leültetni egy kicsit a kispadra, hogy legyen végre helye az idézhető egysorosainak). Több, mint ötven évnyi alapanyagból lehet dolgozni, és megannyi létező verziót lehetne alapul venni, azonban ezt sajnos továbbra sem a rajongók döntik el, hanem a pénztárcájuk.


    Címe: X-Men: Apokalipszisx-men-apocalypse
    Rendezte: Bryan Singer
    Forgatókönyv: Simon Kinberg, Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris
    Színészek: James McAvoy, Michael Fassbender, Jennifer Lawrence, Nicholas Hoult, Oscar Isaac
    Megjelenés: 2016. május 19. (Magyarország)
    Forgalmazza: InterCom

  • Minden sci-fi politika is

    Dr. Tóth Csaba politológus, szociológus, a Republikon intézet alapítója és stratégiai igazgatója. Speciális vizsgálati területe a pártpolitika és az EU-politika találkozása, az euroszkepticizmus alakulása és a pártrendszer változása. Doktori fokozatát az ELTE-n szerezte a magyar politikai marketing témakörében, 2003 óta tanít az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, idén pedig megjelent A sci-fi politológiája című tudományos ismeretterjesztő munkája, melyben a science fiction univerzumok politikai aspektusait veszi górcső alá.

    2015 márciusában cikkezett arról az Index, hogy elindult Dr. Tóth Csaba Politika és science fiction című, szabadon felvehető alternatív kurzusa. Az előzetesen meghirdetett harminc helyre iszonyatos túljelentkezés volt, a kurzusról kiszorultaknak és a sci-fi szerelmeseinek íródott tehát ez a kötet, melynek törzsanyagán túl a kurzuson szó volt még többek között az Alapítvány-sorozatról, a Stargate-ről vagy a Babylon 5-ről is, és olyan sarkalatos tényezőket is érintett, mint az idegenek kezelése, a társadalmi egyenlőtlenség, az elit szerepe, a rasszizmus vagy a genderkérdés.

    1182569

    A sci-fi politológiája új szemszögből közelíti meg az általunk is rajongással szeretett zsánert, a politikai aspektusok vizsgálatakor megmutatja, mi van a felszín alatt, milyen rendszernek köszönhetően működik (vagy nem működik) a vizsgált világ. Tóth nagy merítésből és konkrét univerzumokkal dolgozik, klasszikus és új művekkel is foglalkozik, előveszi a műfaj igazi, epikus tömegsikereit (Star Wars, Star Trek), vizsgál viszonylag friss, főleg a fiatalok körében népszerű young adult-trilógiát (Az éhezők viadala), egy egyedülálló, monstre sagát is feldolgoz (Dűne), de egy magyarul még teljes egészében nem is olvasható trilógiát is górcső alá vesz (Ann Leckie Radch-trilógiáját). A konkrét univerzumok politikai mozgatórugóin kívül Tóthot olyan általános jellegű kérdések is foglalkoztatják, mint a demokrácia és diktatúrák egymással való kapcsolata, emberek és idegenek egymáshoz való viszonya vagy a személyes szabadságjogok kérdése.

    totcsaba_banner

    A könyv alaptézise, hogy  az SF világa sem lehet politikamentes, hiszen még a kitalált világok sem tudnak politikai szabályok nélkül működni. Arisztotelész nyomán minden ember közösségi élőlény (zoon politikon), így szükségszerűen felmerülnek a politika alapkérdései egy közösség élete során. Nem utolsó sorban azért is érdekes A sci-fi politológiája, mert segít elképzelni, milyen politikai berendezkedések várhatnak ránk a jövőben.

    Alapvető tények:

    • a legtöbb SF abból indul ki, hogy a jövő jobb lesz, mint a múlt
    • világunk számos problémáját nem a politika okozta, de csak a politika tudja megoldani
    • sok SF univerzumban a jó és a rossz hősök is politikusok/ politikai szereplők

    Tóth Csaba az előszóban is kiemeli, hogy a tudományos fantasztikum alkotásait éppen az választja el a fantasyktól, hogy tudományos-technológiai eredményeken alapszanak, így logikus a felvetés, hogy ezen világok politikai rendszereinek is reális alapja kell, hogy legyen. A sci-fikkel kapcsolatos politikai kérdéseket általában három szempontból vizsgálják, leginkább irodalmi alkotásokként vagy ideológiai konstrukcióként kezelik az SF-et, Tóth azonban a harmadik módszert használja, miszerint az egyes univerzumokat egyenként és önmagában is (azaz zárt rendszerekként) elemzi. Arra fókuszál, hogy milyen hatalmi struktúra keretei között, illetve milyen motivációk alapján döntenek a szereplők.

    A logikusan és olvasmányosan (lábjegyzetekkel vagy akadémikus nyelvezettel nem terhelt) felépített szöveg az értő olvasóhoz szól, akivel Tóth Csaba együtt elemez és értelmez, tanulságosan és szemléletesen mutatja be egy-egy politikai mechanizmus működését és hatását az aktuális univerzumra. A sci-fi politológiája tökéletes olvasmány a sci-fik szerelmeseinek, ugyanis könnyedén, érthetően és egyértelműen mutat rá az egyes államok berendezkedése, vezetőik viselkedése és különféle fikciós művek világának működésmechanizmusa közötti kísérteties összefüggésekre. A politika és a politológia nem feltétlenül érdekelhet mindenkit a hétköznapokban, de Tóth Csaba tudományos ismeretterjesztő munkája rendkívül szórakoztató és tanulságos módon mutat rá arra, hogy a legalapvetőbb emberi-társadalmi működés minden esetben politikai cselekedet, ez pedig kedvenc regényeinkben sincsen máshogy.

    Végezetül a teljesség igénye nélkül prezentálunk néhány főbb vizsgálódási pontot Csaba könyvéből az általa elemzett klasszikus univerzumokkal kapcsolatban, de a poént nem lőjük le, tessék elolvasni A sci-fi politológiáját! Ezúttal megkönnyítjük a dolgodat, ugyanis ha június 15-ig előfizetsz a Galaktikára, most megnyerheted az Athenaeum által felajánlott kilenc példány egyikét.

    Star Wars 

    • minden autokratikus rendszer számára a diktátor utódlása jelenti a legnagyobb kihívást
    • a Jedik felelőssége és hibáik
    • hogyan és miért vezeti a hatalmi ágak egy kézbe vétele zsarnoksághoz
    • miért idegen test a Jedi Tanács a Régi Köztársaságban
    • a Birodalom mint idegen megszálló sereg
    • a megengedő attitűd mint az Új Köztársaság legnagyobb bűne

     A Dűne 

    • a galaktikus dzsihád és okai
    • az egyeduralom kiépítésének fokozatai
    • a „mentátok” szerepe
    • egy tökéletlen politikai rendszer evolúciója egy még rosszabb irányába

     Star Trek 

    • az univerzum egyedisége abban rejlik, hogy itt a jövő emberisége nem csak technikailag, de morálisan is fejlettebb
    • mikor és milyen feltételek mellett jöhet létre az utópia
    • fajok és politikai rendszerek összefüggései
  • Holnap Legendái évadkritika

    Valami furcsa dolog történik a DC háza táján. Mintha minden sorozat készítése közben (tisztelet a kivételnek, lásd Flash és Gotham) egy idő után fognák magukat a készítők és a betonbiztos koncepciókat kivágnák a kukába, hogy valami lagymatag, nyögvenyelős terméket tegyenek a helyére. Így történt az Arrow szériával is, amely a harmadik évadtól folyamatos zuhanásban van, sőt így volt a Supergirl esetében is, csak az Acéllány esetében az első évad sem hozott nagy sikert. A második szezon pedig a CW csatornára került át, mert a CBS már nem volt hajlandó berendelni a következő etapot. E két műsor mélyrepüléséhez kezdetben úgy tűnt, csatlakozni látszik az új üdvöske, sokunk reménye, a Holnap Legendái (Legends of Tomorrow).

    Az Arrow és Flash sorozatokból verbuvált csipet-csapat történetének első pár része lomhán indult. Igazi időutazós, belevaló műsornak látszott, csak éppen mondanivaló nélkül, rém unalmasan bemutatva.

    A történet szerint Vandal Savage, a DC univerzum egyik legkeményebb, s nem mellékesen halhatatlan gonosza a jövőben elpusztít mindent és mindenkit, majd világuralomra tör. Rip Hunter, a renegát Időmester visszautazik az időben, összeszedve a CW-s sorozatok mellékszereplőit, hogy közösen váltsák meg a világot téren-időn keresztül. Név szerint a következő karaktereket karolja fel a brit ballonkabátos: Hawkgirl, Hawkman, White Canary, Atom, Captain Cold, Heatwave, valamint Firestorm két „alkotója”. Jogos lenne a felvetés, ha tényleg akkora baj van, és majdhogynem elkerülhetetlen az apokalipszis, akkor miért egy ilyen szedett-vedett bagázst kell megbízni ezzel a feladattal, amikor klasszisokkal hatalmasabb hősök is repkednek a világban. A válasz úgy tűnik, mindig a párhuzamos dimenziók jelensége marad, úgyhogy ebbe ne is menjünk bele. Fogadjuk el, hogy a Holnap Legendái mentik meg a Földet a pusztulástól és kész!

    legends-tomorrow-premier-episode-rip-hunter

    A sztori kezdetben nagyon bíztatóan alakult (leszámítva a vontatott indulást). Felvezették a különböző módon motivált hősök és antihősök világszemléletét, amiből pazar viták alakulhattak volna ki, de sajnos az évad előrehaladtával ezek csak kötelező jelleggel szerepeltetett műdrámákká fajultak. Minden részben található egy aktuális tanulság szeretetről, barátságról, önbizalomról, megbecsülésről és hősiességről. Ezek kimondottan szájbarágósak, és üresek. A gördülékenyebb epizódok érdekében a készítők majdnem minden epizódban szétszedik a csapatot, akik külön problémákkal birkóznak meg, valamint külön feladatot kapnak. Így legalább nem kell az összes karaktert egymással beszéltetni, ami forgatókönyv szempontjából bizony embert próbáló munka lenne. Persze van néhány jelenet, amikor mindannyian egyszerre küzdenek, és azok a képsorok igazán jól festenek. A részek előrehaladtával mindig más és más kerül egy csapatba, így a néző is megismerheti a karaktereket, és a szereplők is egymást. Kapunk néhány jellemfejlődést is, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy kellett-e a sorozatba, de annyira nem zavaróak. Példának okáért az örök cinikus, mindig gonosz Captain Cold szinte egyik pillanatról a másikra átváltozik pozitív karakterré, és hű társa, Heatwave, a forrófejű, legtöbbször ostoba fickó hirtelen mindent megért és mindenről tud (pontosabban az idősíkok eltolódása miatt néhány év előnyben van a többiekkel szemben). A szereplőket egyre mélyebben ismerhetjük meg, az évad végére pedig mindenkiről képesek leszünk teljes képet kialakítani.

    Legends-Tomorrow-Vandal-Savage-Explained

     

    Az évad elejétől egészen a közepéig itt is megfigyelhető afféle átmeneti mélyrepülés. A kezdeti varázs hamar elillan, és lassan cikissé válik, ahogy elkeseredetten próbálják megállítani Savage munkásságát, aki mit sem tud az időutazó brigádról, de még így is legalább egy tucat lépéssel előttük jár. De mint tudjuk: az időutazás nem ilyen egyszerű… Ha olyan könnyen menne, akkor egy rész is elég lett volna. Viszont azok az epizódok a legérdekesebbek és legszórakoztatóbbak, amelyekben Savage egyáltalán nem szerepel. Ezek a részek olyanok, mintha teljesen más stáb készítette volna őket: a karakterek humorosak, a drámák valódiak, a cselekményeknek pedig van értelmük és mélységük.

    A rajongók kaptak elég sok ínyencfalatot is, mint a jövőbeli Oliver Queen, vagy Deathstroke fia, Connor Hawke, Jonah Hex és megannyi mellékszereplőként feltűnő karakter. Sőt, nem kevés popkulturális utalás is felbukkan majd, mint például egy beteg kisfiú megmentése, akit történetesen H. G. Wellsnek hívnak.

    jonah-hex-legends-of-tomorrow

    Sokat bíbelődhettek a készítők a különböző korok „megépítésével”. Remekül hozzák a hangulatát az egyes idősíkoknak, még akkor is, ha gyakran botrányos sztereotípiába fulladnak az idővonalat kitöltő cselekmények. Többet megnéztem volna abból, miként tudnak azonosulni a múlttal, vagy a jövővel a szereplők. Eddig úgy tűnnek, mint akik világ életükben időutazással foglalkoztak, és nagyjából semmi nem képes meglepni őket. Az atmoszféra nem annyira sötét, mint mostanában a DC alkotások többsége, és ez egyáltalán nem baj. Az apróbb veszekedések túldramatizálása mellett a történetbeli csavarok nem annyira mélyek, vagy drámaiak, de a Holnap Legendái kifejezetten szórakoztató műsorrá alakult a szezon végére. Az viszont kétségtelen, hogy talán minden rajongó többet várt a sorozattól.

    legends of tomorrow

    Összegezve tehát a Holnap Legendái egy szórakoztató, időutazós, hősökkel telepakolt sorozat, melynek alapötlete remekül működik, csak az évad részeit nehezen töltik ki érdemi tartalommal. Több jelenetet fölöslegesen nyújtanak el, hogy meglegyen a műsoridő, néha teljesen érdektelen a cselekmény, de van úgy, hogy képes odaszögezni a képernyő elé a nézőt. A karakterek jellemei részletesen kidolgozottak, fokozatosan ismerkedhetünk meg velük, és sokszor nem úgy, mint hősök, hanem mint hús-vér emberek. Látványra nem panaszkodhatunk, autentikus környezeteket kapunk, igazán jó speciális effektekkel. Amikor a csapat együtt van és közösen intézik el az aktuális rosszfiúkat, a koreográfiák jól festenek, az összhang pedig egységesen látványos; Firestormtól kezdve Atomon át a szimpla verekedésekig. Sőt láthatunk olyan jeleneteket is, amelyeket kisképernyőn eddig még soha.

    A cselekmény legtöbbször enyhén vérszegény, de rengeteg működőképes mechanika is a felszínre kerül, úgyhogy lehet még jövője a Holnap Legendáinak, ha az Időmesterek is úgy akarják…

    2017 januárjában indul a következő szezon.

  • Közel ötperces A függetlenség napja 2 új trailere

    A függetlenség napja a maga idejében a sci-fi filmek területén újradefiniálta a „grandiózus” kifejezést, és látszik, hogy a készítők a 20 évvel későbbi folytatásnál sem adják alább. A megalománia jegyében most tettek közzé egy 4 perc 45 másodperc hosszúságú új, harmadik előzetest, ami semmi kétséget sem hagy afelől, hogy itt aztán kő kövön nem marad.

  • Mit nézzünk a nyáron? – Sorozatok a zsánerből

    Hamarosan itt a nyár, amikor kedvenc sorozataink közül elég sok pihenőre megy vagy véget ér. Pánikra azonban semmi ok, hisz idén nyáron is számos régi kedvenc tér vissza a képernyőre, de új, ígéretes alkotások is jönnek.

    Visszatérők:

    Számos, a mi szívünknek is kedves sorozat folytatódik. Május elsején kezdett az itthon Londoni rémtörténetekként futó Penny Dreadful 3. évada. Az új etapban a szereplők életútját külön követhetjük nyomon, de Patti Lupone visszatérésének talán jobban örülhetnek a nézők. Kritika az új évadról a jövő hét folyamán várható.

    Szintén újra látható A célszemély (Person of Interest), ami sajnos 5. és egyben utolsó évadát kezdte május 3-tól. A sorozatot jegyző csatorna, a CBS heti kétszer (hétfőn és kedden) adja kint, így ráadásul még nagyon rövid időn belül is ér végéhez ez a történet. Reméljük, ennek ellenére, méltó befejezést kap.

    Május 25-én folytatódik a tavaly indult Wayward Pines is, amiről itt írtunk, összegzést pedig a 306-os Galaktikában olvashattatok. Habár az előző évadot tekinthetjük lezártnak, maradt bőven mesélni való. Reméljük, az új évad méltó módon tudja továbbépíteni Wayward Pines titokzatos világát.

    A visszatérők közül talán a The Last Shipet érdemes továbbra is figyelemmel kísérni. Június 12-től A TNT sorozata 3. évadában a kínai kormány kerül középpontba, Japánban pedig új kór üti fel a fejét. További kedvcsinálásnak itt az új évad trailere.

     

    Az utolsó visszatérő sorozat, amiről szót kell ejteni, az a Mr. Robot. A tavalyi zajos siker után nem volt kérdés, hogy lesz-e folytatása a sorozatnak: július 13-tól már nézhetjük is a 2. évadot. Úgy tűnik, a történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. További részletek a trailerben.

     

    Az újoncok, akikre érdemes lesz odafigyelni:

    Úgy néz ki, hogy idén inkább a nagy népszerűségnek örvendő képregény adaptációk és a természetfeletti témák nyertek teret, de akadnak sci-fi közeli művek is. A legérdekesebbek ezek közül.

    Preacher (AMC):

     

    Május 22-én kezd Garth Ennis és Steve Dillon képregényének adaptációja, a Preacher  (itthon a Vertigo antológiában jelent meg Prédikátor címen). A történet egy ellentmondásos prédikátorról, Jesse Custerről szól, aki titokzatos erők birtokába jutott. Jesse útnak indul, hogy megtalálja Istent és válaszokat találjon kérdéseire. A keresés során csatlakozik hozzá ex barátnője, Tulip és egy ír csavargó, Cassidy. A sorozat alapjául szolgáló sorozat sötét humorral és véres, erőszakos képi világgal kelti életre a történetet, e tulajdonságai miatt sokszor hasonlítják Tarantino filmjeihez a Prédikátort. Reméljük, mindez majd visszaköszön a sorozatban is. Május 22-én kiderül.

    Cleverman (Sundance):

     

    A június elsején startoló Cleverman egy amerikai/ausztrál/új-zélandi koprodukció. A történet egy disztópiában játszódik a nem is annyira távoli jövőben. Ebben a világban az emberiségé a hatalom, a többi faj alárendeltnek és kiirtandónak számít: ilyenek a mitológiai lényekre hasonlító fajok is. Ilyen körülmények közt próbál két, egymástól elidegenedett bennszülött testvér túlélésért küzdeni.

    Outcast (Cinemax)

    A Walking Dead alkotóinak új sorozata június 3-án érkezik. Robert Kirkman képregényén alapuló történet. Kyle Barnes azokat az erőket kutatja, amik már gyerekkora óta kísértik, és rendszeresen megszállják. A trailer alapján egy igazi borzongatós horrorra számíthatunk egy egyedi, hangulatos látványvilággal.

     

    Stranger Things (Netflix):

    Július 15-én indul egy érdekesnek tűnő sorozat, a Stranger Things. A 80-as években játszódó történet egy gyermek eltűnésével kezdődik, majd egy természetfeletti erőkkel kísérletező titkos csoporttal folytatódik. A fiú édesanyjának a legrémisztőbb dolgokon kell keresztülmennie, hogy visszakaphassa gyermekét. Habár ennél többet nem tudni a történetről, a casting (pl. Winona Ryder) és maga a Netflix név egy minőségi horrort sejtet.

     

    Kicsit borzongós, de izgalmas nyárnak nézünk elébe. A folytatások remélhetőleg hozzák az elvárt színvonalat, az újoncok pedig új kedvenceinkké lehetnek. Mi mindenképpen figyelemmel kísérjük a régi és új sorozatok alakulását.

    Forrás: io9 és Screenrant

  • Sorozat lesz az Idő kerekéből

    Elavultnak látszik az a kijelentés, miszerint a fantasy rajongók alig kapnak nekik való sorozatot. Patrick Rothfuss A királygyilkos krónikája is esélyes arra, hogy sorozatként adaptálják, akkor várjuk az új Az Úr Sötét anyagait, és úgy tűnik, végre lesz filmes feldolgozása Robert Jordan Idő kereke történetének is.

    Harriet McDougal, az Idő kereke (röviden WoT) könyvsorozat szerkesztője és Jordan özvegye április végén jelentette be a hírt. Egy hosszas jogi vita eredménye ez (2015-ben a Red Eagle Entertainment készített egy kisköltségvetésű pilotot a történetből, amiről McDougal elvileg nem tudott), már csak az adaptációért felelős stúdió bejelentésére várnak.

    A WoT a 14 kötetével az egyik legnagyobb high fantasy könyvsorozat, ami eddig megjelent. A történet Rand, Mat, Perrin és Egwene kalandjait követi nyomon, akik elhagyni kényszerülnek otthonukat. Útjuk egy sosem képzelt világba vezeti őket, ahol a próféciák és a varázslat mind valóság és a legsötétebb gonosz pedig újjászületőben van.

    Jordan a WoT-tal olyan művet hagyott ránk, aminek összetettsége és nagysága lenyűgöző, azonban annak, aki filmre szeretné vinni maga a rémálom. Bárki is készíti majd az adaptációt, remélhetőleg egy minőségi, alapos és természetesen az eredetihez hű művet fog bemutatni.

    Érdekességként pedig vessünk egy pillantást az IGN 5 adaptálni való fantasy listájára. Eddig első helyen Az Idő kereke szerepelt, azonban ezt már kipipálhatják. További négy, valóban ambiciózus ötlet akad még ezen a kívánságlistán.

    les-salauds-gentilshommes

    Scott Lynch: Az úri csirkefogók sorozat

    A most már első helyen szereplő fantasy könyv Scott Lynché. A történet egy a középkori Velencéhez hasonló városban, Camorrban játszódik. Itt él Locke Lamora, aki mindennapjait a város lakóinak átverésével és kifosztásával tölti. Így telik élete, amíg otthonát, a camorri alvilágot nem várt veszély fenyegeti: háború közeleg Gray King személyében.

    Az itthon kissé hánytatott sorsú könyvsorozat kicsit Robin Hoodra emlékeztető főhőse, a sötét de hangulatos világa és humora biztos sikeres lenne a tévénézők körében is.

    the-dragonbone-chair-whelan

    Tad Williams: Memory, Sorrow, and Thorn

    Habár Tad Williams itthon is ismert (pl. Tündérvidék-sorozat, Virágok harca), a Memory, Sorrow and Thorn (Emlék, Bánat és Tüske) történetei még nem jelentek meg magyar nyelven. A sorozat a The Dragonborne Chair-el indul, ami szomorú eseményekbe enged betekintést: miután Osten Arin bölcs királya elhunyt, trónját legidősebb fia vette át, akit a gonosz erők csábítása megrontott és a birodalmat romlásba taszította. Ezt a többi fivér nem nézi jó szemmel és polgárháborút robbantanak ki a Sárkánytrónért. A sűrű események közepébe csöppen a történet főhőse, Simon. Egy balszerencsés eset következtében elkerül a kastélyból, ahol szolgált és megkezdődik a nagy kaland, ahol elfeledett mesék lényeivel és egy harcias hercegnővel találkozik, de a veszély sem várat magára sokáig: visszatér a halálból a bosszúszomjas király.

    A könyvsorozat egyszerre vegyíti a tolkien-i motívumokat és alkalmazza a kortárs fantasy toposzait egy Artúr-mondakört idéző elbeszélésben. A Memory, Sorrow, and Thorn nagy hatással volt több, ma is alkotó zsáneríróra, többek között George R. R. Martinra.

    961cf7a1eba3fefdadd7c0e92598382a

    Steven Erikson: A Malazai Bukottak Könyvének Regéje

    Az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Malazai Bukottak adaptálása bizony igazi kihívást jelentene bárki számára. A 10 kötetes sorozat több évezreden és dimenzión átívelő történetet mesél el, amit még összetett politikai intrika és társadalmi kérdések is átszőnek. Az első kötet, a Hold udvara a Malazai birodalom bukását és Darujhisztán, az utolsó független város ellen tervezett hadjáratot meséli el.

    Erikson egy lenyűgöző és újszerű világot épített fel regényeiben, ahol természetesen csatákból, színes karakterekből és váratlan fordulatokból sincs hiány. Rajongói szerint a Trónok harcánál is bevállalósabb – ha értitek, mire gondolok.

    MH08

    Tamora Pierce: A Nőstényoroszlán éneke

    Ez a sorozat egy Alanna nevű lányról szól, akinek legfőbb vágya, hogy lovag lehessen. Hogy valóra válthassa álmát, fiúnak álcázza magát és a királyi palotába megy, hogy megkezdje kiképzését. A négy kötet során a lány számára bőven kijut a kalandokból, ellenségekből és egyéb meglepetésekből.

    A főleg ifjúsági fantasyként jegyzett tetralógia fordulatos és humoros történet egy szerethető, de belevaló főhőssel. Igaz, már több mint 30 éve éves a sorozat, de még most is kiemelkedik az ifjúsági regények közül. Egy főleg fiatalokat megcélzó, de felnőttek számára is élvezhető sorozat tudunk elképzelni Pierce regényei alapján, ami valóban üde színfolt lehetne a mai fiataloknak szóló sorozatok közt.

    Reméljük, egy napon tényleg viszont láthatjuk ezeket a képernyőn. Végül pedig hozzátok fordulnánk egy kérdéssel: szerintetek még melyik fantasy (de akár sci-fi vagy horror) történetet lenne érdemes tv sorozatként látni?

  • Három sci-fi téma, amit Hollywood még nem használt

    Az álomgyárban ritka alkalom, hogy a készítők eredeti ötletekkel állnak elő, és talán még annál is ritkább, hogy egy effajta elrugaszkodott produkció közönségfilmmé nője ki magát. Ennek főként pénzügyi okai vannak, ugyanis a producerek előbb fektetnek be a már többször is feldolgozott, de bevált sztorikba, mint az új, ugyanakkor kiszámíthatatlan jövedelmet hozó filmalkotásokba.

    Ha eredetinek nevezhető filmet látunk, az rendszerint a nagy stúdióktól független szerzői filmként kerül megvalósításra (példaként említhető az Insidious: A gonosz háza, mely az asztrális vándorlás témakörét aknázta ki, a hazánkat elkerülő Sound of My Voice pedig a „kertvárosi pinceszektákat” dolgozta fel a maga pár dolláros költségvetésével).

    A tudomány szerencsére beláthatatlan távlatokat tartogat a kreatívok számára. Kiragadtunk három szokatlan, ám annál izgalmasabb elméletet a fizika világából, amelyeken érdemes lenne a hollywoodiaknak elgondolkodniuk.

    1. Boltzmann-agy

    Boltzmann3

    A különösen érdekes ötlet Ludwig Boltzmanntól, osztrák fizikustól és filozófustól származik, aki a tizenkilencedik században arra a kérdésre kereste a választ, vajon létezhetnek-e értelmes lények, öntudatok a világegyetemben, és ha igen, akkor milyen folyamatnak köszönhető a megjelenésük. Nem összekeverendő a SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence, azaz földönkívüli intelligencia kutatása) tudományágával, mely az evolúció fényében vizsgálja a „hagyományos megfigyelőknek” nevezett lények létezését.

    A Boltzmann-agy tulajdonképpen nem más, mint egy hipotetikus, öntudattal rendelkező entitás. Születéséhez az univerzum maximális káoszában keletkezett véletlenszerű rend-fluktuációk vezettek el. Ahhoz hogy ezt megértsük, elsősorban tisztában kell lennünk az entrópia fogalmával.

    Az entrópia a rendezetlenség mértéke, avagy a munka kárba veszésének folyamata. A mindennapi életben is megfigyelhető, például a hő a melegebb testtől a hidegebb test felé áramlik. Kimutatható, hogy a világegyetem a maximális entrópia, vagyis az equilibrium felé halad, ahol a rendezetlenség maradéktalanul kiteljesedik. Egy de Sitte vákuum fázist kell elképzelni, ahol nincsenek csillagok, csak a végtelen üresség. Erre természetesen évbiliárdok múlva lehet számítani.

    A tökéletes rendezetlenség állapotában csak spontán entrópiacsökkenések, úgynevezett fluktuációk alakulhatnak ki. Tekintve, hogy végtelen mennyiségű idő áll rendelkezésre, ezek a fluktuációk egyre komplexebb struktúrákat szülnek. Ezen a ponton eszünkbe juthat a végtelen majom-tétel, amely kimondja, ha egy majom véletlenszerűen ütögeti az írógép billentyűit, akkor előbb-utóbb megírja William Shakespeare komplett munkásságát: „Ami lehetséges, az szükségszerűen meg is valósul.” Pont ezen elv alapján jöhet létre olyan bonyolult trajektória rendszer is, mint a testetlen értelem, azaz a Boltzmann-agy.

    brainE zárt térben egy értelmes entitás nem jöhet létre, ha egyensúlyi állapot veszi körül, ezért csakugyan szükségszerű, hogy káoszként lássák a világot.

    Elképzelhető, hogy mivel mi is csak alacsony entrópiát tapasztalhatunk magunk körül, ugyanakkor tisztában vagyunk a rendezetlenség fokozatos növekedésével, a mi univerzumunk is csupán egy fluktuáció, amelynek kezdeti pontját tekintjük a Nagy Bummnak, végét pedig a világvégének. Ebből a szempontból egy fluktuációban született értelem számára az időnek nincs jelentősége, az ő szempontjából nem is létezik, mivel a saját fluktuációjának forráspontján nyers módon, eredeti formájában tapasztalja ezt a folyamatot, így felismeri az idő nem létezését: nincs idő, mivel amit mi időnek hiszünk, az egy fluktuáció kezdő- és végpontja közti szakasz.

    Összefoglalva képzeljük el, hogy a világegyetemben addig-addig növekszik a káosz, mire teljesen kiürül. Se bolygók, se csillagok. Képzeletbeli „rendezettség foszlányok” tűnnek fel időnként. A végtelen ideig tartó feketeségben egyre összetettebb dolgok jelennek meg. Egyszer egy pöttyös labda, másszor harckocsi, aztán egy mikrocsip, és végül egy tudat… Egy tudat, ami nem úgy tekint az időre, mint mi.

    Az effajta entitásokban rengeteg potenciál rejlik, legalábbis azok számára, akik alapanyagot keresnek  mondjuk egy filmhez.

    2. A Mocsári ember

    Donald Davidson filozófiai elméletét egy viszonylag friss írásban (Knowing One’s Own Mind – 1987) közölte: „Tételezzük fel, hogy Davidson túrára indul a mocsárba, és agyoncsapja egy villám. Ugyanekkor, a közelben egy másik villám csap le, spontán újra rendezve ezáltal molekulák egész halmazát, melyek az éppen megboldogult Davidson testévé alakulnak.”swamp-man

    Ez a lény, akit a filozófus Mocsári embernek titulál, azonos szerkezetű aggyal rendelkezik, ennél fogva ugyanúgy viselkedik, mint az a Davidson, aki túrára indul. Kisétál a mocsárból, visszatér Davidson irodájába, és elkészíti ugyanazt a dokumentumot, amit előde egyébként elkészített volna. Barátságosan viselkedik Davidson barátaival, családjával, és így tovább.

    A tudós álláspontja szerint a lény nem ismerhet fel mindent, mert kognitíve nem tapasztalt még semmit azok közül. Mivel nincs múltja, megnyilvánulásai az adott dolgokra csak általánosságban vonatkozhatnak.

    davidson3Egy különleges példával élve tételezzük fel, hogy a korábbi Davidson a baleset előtt egy polcon heverő üveggolyóra pillantott, nem tudván, hogy a polcon van egy másik, látszólag hasonló üveggolyó egy könyv mögé rejtve. Amikor ez a Davidson később a „tegnap látott” golyót említi, úgy vesszük, arra utalt, amit valóban látott, noha nem rendelkezik kellő ismerettel ahhoz, hogy megfelelően azonosítsa. Ha az üveggolyókat kicserélték volna, az eredetileg elrejtett golyóra utalna, persze felfogása nem változna.

    A Mocsári ember ugyanabban az állapotban létezik, mint előde, sőt, ugyanabban, mint a fent tárgyalt, tényellenes Davidson, akinek a nyilatkozata más üveggolyóra vonatkozik. Ez egy meghatározatlanság, mely az elmélet szerint bármennyire, akár univerzális szintre kiterjeszthető.

    Lefordítva: A tény, hogy a Mocsári ember azonos Davidsonnal, még nem változtat azon, hogy abban az állapotban előtörténetek végtelen változatát testesítheti meg, ami végül is arra kényszerítene minket, hogy másként azonosítsuk. 

    Sok testrablós film készült már, ám többnyire földönkívüli parazitákhoz köthető. Talán itt az ideje, hogy némi tudomány is előbukkanjon a zsáner mélyéről.

    3. Kvantumhab

    John Wheeler 1955-ben a kvantum mechanikából vezette le elméletét. A kvantum mechanika a fény és az anyag atomi szintű viselkedésének tudománya.

    Induljunk ki abból, hogy a téridőben egy dolog két helyen is lehet egyszerre, ahogy Schrödinger macskája lehet élő és holt egy időben. Einstein ismert elmélete kimondja: E=mc2, azaz az energia és a tömeg arányosak egymásra, illetve a tömeg meggörbíti a téridőt. Minél nagyobb a test, annál jobban görbít, akár egy trambulin közepére helyezett tekegolyó.

    Az így meggörbített teret, ha atomi szinten vizsgáljuk, kvantumhabot fogunk látni, melyben apró dimenziók nyílnak meg és roskadnak magukba egy szempillantás alatt, akár a buborékok a frissen csapolt sör tetején.

    Minél kisebb tartományokat helyezünk górcső alá, annál nagyobb energiával találkozunk. Például egy hagyományos bomba működése a molekulák szintjén zajlik, míg a jóval erősebb atombombáé szubatomi szinten. Figyelembe véve a Heisenberg (nem összekeverendő a metamfetamint gyártó fiktív kémiatanárral) nevéhez köthető határozatlansági relációt, mely szerint a vákuumnak is van energiája, kijelenthetjük, hogy ez ilyen apró tartományokban olyan mértékű az energia, hogy a téridő valósággal felforr.stellar_black_hole-3

    Eric Perlman, a Floridai Technológiai Intézet munkatársa szerint a buborékok kvadrilliószor kisebbek az atommagnál, és a másodpercnek csupán elenyésző töredékéig léteznek. Ezen okokból kifolyólag lehetetlen a habot vizsgálni, ugyanakkor Perlman szerint érdekesen hathatnak a fényre: minden egyes foton másképpen haladna az űrben, ahogy a mindent betöltő fluktuációk között manővereznének.

    Tehát ha feltalálnának egy szuper-távcsövet, amivel az űr részecskéibe nézhetnének, miközben kimerevítik az időt, akkor nagy eséllyel mikroszkopikus galaxisokat, világokat, naprendszereket, féreglyukakat és még sok minden mást találnának. Nem kizárt, hogy egy ilyen féreglyukat ki lehet ragadni a habból, a tömegét megnövelhetjük a vákuumban két egymáshoz közel helyezett, tükröződő felület között létrejövő vonzóerő (Casimir-erő) segítségével, és stabilizálhatjuk egy nagy tömegű égitest körül, visszautalva Einstein ekvivalenciájára. 

    Mindig is sejtettük, hogy van körülöttünk valami, ami nem más, mint maga a jól ismert üresség, csak éppen tartalmasabb, mint hittük. H. P. Lovecraft is valami hasonló elméletet dolgozhatott fel az Onnan túlról című novellájában.

    Sokan úgy tartják, a tengerentúliak az idő múlásával bizarrabbnál bizarrabb történeteket visznek filmvászonra, ám azok végtére is sokadjára feldolgozott témákról szólnak. A tudomány nagyszerű alapanyagot adhat azok számára, akik mernek nagyot álmodni, ahogy a mitológia, a városi legendák vagy éppen az új keletű Creepypasták is izgalmas témáknak ígérkezhetnek.

  • Ördögi nyomozás – Lucifer évadkritika

    Az elmúlt másfél évtizedben borzasztóan sok helyszínelős sorozatot láttunk már. Volt Las Vegas-i, tengerészeti szolgálatos, Los Angeles-i, párizsi, de akadt látnokos, humoros, darabolós és még jó darabig sorolhatnánk. Azonban olyan még nem volt, ahol maga a kénköves pokol ura, Lucifer lett volna a nyomozó a gyilkossági ügyekben. Az olvasó itt jogosan kapkodhatja a fejét, miként jön az Ördög a detektív munkához. Lássuk, mi köze van egymáshoz a két dolognak!

    Lucifer, a keresztény alvilág rettentő ura, bűnösök megkínzója rettenetesen unatkozik a pokolban, ezért úgy dönt, hogy Los Angelesbe költözik, ahol egy pazar klubot nyit, és maffia-módon szívességeket tesz, s hajt be a halandóktól. Öt év elteltével egy szerencsétlen gyilkosság miatt főszereplőnk, Lucifer Morningstar (Tom Ellis) összekerül egy törtető nyomozónővel, Chloe Deckerrel (Lauren German), aki az egész évadban pátyolgatja az infantilis ördögöt. Az első széria keretét kettejük kapcsolata adja majd, illetve a megoldásra váró gyilkosságok, melyek kinyomozásában Lucifer egyre nagyobb szerepet vállal.

    Lucifer_Maze

    VIGYÁZAT! A CIKK TOVÁBBI RÉSZE ELSZÓRTAN SPOILEREKET TARTALMAZ!

    A népszerű Vertigo képregényből adaptált dark fantasy sorozat „limonádénak” tűnhet; kimondottan családbarátra vették a figurát, amit nem is tudom, hogy negatívumként hozhatnék-e fel, vagy kiemelhetném jó pontként. Az első dolog, amire felfigyelhetünk, az nem más, mint hogy Lucifer nem tagadja meg a testi örömöket, az alkoholt (drogokra is tesznek némi utalást), és az ördögi szívességeket, viszont abszolút nem tűnik gonosznak. Többektől is hallottam, ha szóba került a sorozat, hogy „Lucifer nem elég sátáni, lehetne gonoszabb is, ha már ő a Pokol ura.” A bennünk mélyen rejlő gonosz-énünk valóban arra vágyik, hogy előtörjön az igazi elvetemült patás a sorozatban – pedig nem fog. (Tény, hogy az már bőven nem férne bele a családbarát megjelenítésbe.) Mindezek ellenére a Lucifert érdekes sztorival, mondanivalóval áldották meg a készítők. Olyan témákat boncolgat, mint az örök jó és gonosz, hogy árnyalhatóak-e az ősi beskatulyázott szembenállások, egyáltalán létezik-e a mindenek feletti gonosz, és hogy az emberekre hogyan hatnak a környezetbeli változások?

    Az évad masszív magját képezik Lucifer látogatásai pszichológusánál, ahol a terapeutával, Dr. Linda Martinnal (Rachael Harris) számos olyan kérdést vitatnak meg, amelyek röhejesnek hathatnak az Ördög szájából, ám igenis releváns témák a halandók számára. Az erős szál mellett szinte teljesen eltörpül Lucifer egyetlen démontársával, Maze-zel (Lesley-Anne Brandt) való kapcsolata, ami ki sem forrt, és még csak nem is érdekes annyira.

    LUCIFER

    Lucifer ördögi mivoltát mindenki metaforaként kezeli, ami pedig rengeteg szellemes, humoros jelenettel tarkítja a sorozatot. Ahogy haladunk előre a részekkel, Lucifer úgy veszíti el halhatatlan jellegét, és annál inkább emberivé válik. Megtudhatjuk, hogy ő valójában nem gonosz, csak gyűlölt apja, Isten taszította le a pokolba, hogy ott uralkodhasson a bűnösök és vétkezők fölött, s öröklétig kínozhassa őket. Amenadiel feladata visszavinni Lucifert a helyére, de a brit akcentusú ördögnek ehhez nem fűlik a foga, ebből a konfliktusból is láthatunk majd (de nem eleget).

    Nagyon sok sorozatnál instant bukáshoz vezet, ha a könnyedebb hangvétel után valami komollyal állnak elő a készítők. A Lucifer a kezdetekben remekül bemutatja az arrogáns, gyerekes, beképzelt ördögöt, amitől nem egyszer sikerült idétlenül felröhögnöm, de lazaságát még a komolyabb szituációkban sem veszíti el. Néha előtör belőle az igazi mélyről fakadó ősi fődémon, de ezek a képsorok nagyon minimálisra vannak szabva. Nem is lehet eldönteni, hogy igazából mire is kerül a hangsúly: a pszichológiai szálra, ami messze a legérdekesebb, „Luci” és Chloe munkakapcsolatára, Lucifer sátáni mivoltára, vagy apjával való szembeszegülésére. Akkor sem lenne nagy baj, ha valóban az egész csak egy hatalmas metafora lenne, de így picit bekavarnak a nem igazán kifejtett szálak, amelyekről szívesen megtudtam volna többet is. Az évad tizenhárom epizódból áll, talán ha még három résszel többet kaptunk volna, akkor remek egyensúlyba kerülhettek volna az enyhén szétszórt cselekményszálak. Az első széria egy remek, és izgalmas cliffhangerrel zárult, ami miatt várós a következő etap.

    lucifer sorozat

    Összegezve a Lucifer egy humoros, egyben új megvilágításba helyezett detektívsorozat, érdekes karakterekkel, felettébb érdekfeszítő kérdésekkel. Az ördög-ember metafora kezdetben furcsa lehet, de később kiteljesedik, megérthetjük érző oldalát is a Sátánnak. Kikapcsolódásnak, unalomelűzésnek tökéletes sorozat, filozófiai mélységekbe nem merül, de nincs is rá szüksége. Könnyed, mindenki számára nézhető a Lucifer. Mi már várjuk a következő évadot.

     

  • Május 4-e a nemzetközi Star Wars nap

    StarWarsPosterEgy héttel és egy nappal az április 26-ai Alien-nap után itt a Star Wars nemzetközi ünnepnapja. Nem véletlen, hogy ez a nap május 4-ére esik, ugyanakkor a dátum nem a produkcióval, a forgatással vagy a mítosszal van összefüggésben. Értelmét a világszerte ismert jókívánság betűi közt kell keresni.

    „Az Erő legyen veled!” (angolul: May the Force be with you) némi torzítással „május 4 legyen veled” (May the Fourth be with you).

    Népszerűsége ellenére a Lucasfilmnek semmi köze nincs a kialakulásához. Ez a nap már 2011 óta a rajongóké.

    Egyesek valódi (klasszikus) ünnepként tartják számon, míg mások a kultusz iránti fokozott hódolattal adóznak.

    Az első Star Wars nap a kanadai Toronto Underground Cinemában került megrendezésre. Azon az eseményen számos megnyilvánulása volt tapasztalható a „fandomként” ismert jelenségnek: Star Wars-kvíz; kosztümverseny, melyet hírességek bíráltak el; valamint az interneten fellelhető legérdekesebb tisztelgések, mint paródiák, mash-upok, remixek bemutatása.

    2013 óta a Walt Disney hivatalosan is figyelemmel követi az eseményt.

    20160318_MT4_Google_Final-resized-1024x403

    Ezen a napon elképesztő leárazások várnak a játékok kedvelőire. Az Apple alkalmazásait, mint a Star Wars Commandert, vagy a Star Wars: Heroes of Galaxiest például 50 százalékkal olcsóbban lehet megvásárolni, de a kedvezmények ugyanígy megtalálhatóak Google Playen, Amazonon, Steamen, Playstationön vagy XBoxon.

    Érdekesség, hogy a Star Wars nap elterjedésének köszönhetően a rajongók május 5. napján is a „Messzi, messzi galaxisnak” hódolnak. A Revenge of the Fifth néven számon tartott alkalommal a sötét oldal kap nagyobb figyelmet.