Izgalmas hetek elé néznek a Mars kutatásával foglalkozó szakemberek éppúgy, mint a vörös bolygó iránt érdeklődő közvélemény. Új űrszondák indulnak ugyanis a Marshoz: olyan feladatot kívánnak teljesíteni olyan technológiával, melyre még nem volt példa az űrkutatás történetében. Az egyik szonda egy új amerikai Mars-rover, a másik pedig egy több egységből álló orosz–kínai szonda.A Curiosity a legújabb Mars-rover. Egy Atlas–5 hordozórakéta segítségével, előreláthatólag november 25-én indul Floridából, hogy aztán jövő év augusztusában megérkezzen a bolygóhoz. A 2,7 méteres rover képességeit szinte össze sem tudjuk hasonlítani a korábbi kisautók kal. Pedig eddig már hét rovert is küldtek a bolygóhoz. Az első négy inkább nevezhető lépegetőnek, mint kisautó nak. Ezek a szovjet „Marszohod” járművek még 4,2 kilogrammosak voltak, s mintegy egyméteres óránkénti sebességgel lettek volna képesek haladni.
Játssz a Drukkával, nyerj csodás ajándékokat! Részletek itt!
Valamennyiük kudarcot vallott, s már az őket hordozó leszállóegység sem érte el biztonságban a felszínt. Az 1996-ban indított Soujourner amerikai rover már sikeres volt, noha a 10,5 kilós eszköz képességei jócskán elmaradtak a 2003-ban indított Spirit és Opportunity roverekétől. Utóbbiak energiaellátásáért napelemek felelnek, s bár mindöszsze 90 napos működést jósoltak nekik a kutatók, a Spirittel 2010 márciusáig tartották a kapcsolatot, míg az Opportunity a mai napig jó egészségnek örvend. De térjünk vissza a Curiosityhez! A szonda egy 900 kg tömegű, 3 méter hosszú Mars-járó. Ezek az adatok már önmagukban is elképesztőek, ám ennél lényegesen komolyabb előrelépéseket is megfigyelhetünk korábbi rovertársaihoz képest. Az egyik ilyen újítás a leszállás folyamatában az, hogy az eddigi leszállóegységek a hővédőpajzs általi lassítást követően kibontották ernyőjüket, s miután eléggé lelassultak, apró fékezőrakétákkal ereszkedtek le, esetleg ballonokat fújtak fel, hogy a leszálláskor „puhán” érkezzenek. A Curiosity esetében azonban valami újat szerettek volna tesztelni a mérnökök. Egy olyan leszállási módszert, ami akár az emberes küldetések esetében is alkalmazható lesz. Ilyen nagy tömegű leszállóegységet a hőpajzzsal történő légköri fékezés nem tud eléggé lelassítani ahhoz, hogy a szonda alá szerelt apró fékezőrakéták elegendőek legyenek a biztonságos földet éréshez.
Nourse – Burroughs: Pengefutár – Az igazi Blade Runner
Ezért a hővédőpajzs leválása után a szondát egy ún. légi daruval lassítanák, míg az el nem éri a felszínt. A légi darut nem nehéz elképzelnünk, hiszen hasonlóképp működik, mint egy helikopter. A nagyméretű terhek kötéllel kapcsolódnak a helikopterhez, így jut el a célállomásra. Amikor aztán megérkeznek, a teher megérinti a talajt, a kötelet leválasztják, a helikopter pedig elrepül. Éppen ez történik a Curiosity esetében is: a szondával utazik egy a szondához kábellel hozzákapcsolt légi daru (légcsavar helyett rakétahajtóművel üzemel). A terhet a légi daru (a helikopteres szállítással ellentétben) nem a felszínről emeli, hanem sebességét (a légkörbe lépés után) a leszálláshoz alkalmas mértékűre csökkenti, miközben annak rendje és módja szerint a kijelölt területre szállítja a rovert. Amikor pedig a rover talajt ér, a kábelt lekapcsolják, a légi daru pedig elrepül. Az amerikai rover élettartamát tekintve is úttörő lehet. Fedélzeti áramellátását ugyanis nem napelemekkel, hanem ún. radioizotópos termoelektromos generátorral (RTG) kívánják megoldani. A Marson ilyet utoljára a 35 évvel ezelőtt a bolygóra megérkező Viking űrszondák használtak. A plutónium természetes bomlásával felszabaduló energiát (hőt) a szonda elektromos árammá alakítja. Az energiaellátás hatékonyságát jól mutatja, hogy az RTG a küldetés kezdetekor 125 watt teljesítményt biztosít, de 14 év után is 100 wattot termel majd. Ez a 14 év egyébként a várható minimális élettartam, ami ha 20-25 évre nő, ami messze nem kizárt, akkor akár az első emberek érkezésének is tanúja lehet. (A szintén RTG-vel ellátott, 1977-ben indított Voyager-szondák még legalább 2020-ig működőképesek lesznek.)
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye + Ajándék Pengefutár
A Curiosity programja során rengeteg mintát elemez majd. Leszállóegységének kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a területet hosszú időn át víz borította: a 155 km átmérőjű Gale-kráter tulajdonképpen egy ősi tenger medencéje lehetett, melyben – már Mars körüli pályáról is – megfigyelhető az üledékes rétegek jelenléte. A mélyebben fekvő rétegekben jelentős az agyag mennyisége, ami egykori meleg, vizes környezetet feltételez. A kráter belsejében egyébként egy hatalmas hegy található, ennek 5 kilométeres csúcsára próbál majd felmászni a Curiosity – így valamennyi fellelhető üledékréteget megvizsgálhatja. Kicsit olyan ez, mintha a rover a
Kilimandzsárót mászná meg. Ennél is érdekesebb lehet az orosz–kínai Mars-expedíció. A szonda két fő egységből áll: egy kínai, Mars körül pályára álló keringőegységből, ami a Jinghuo–1 nevet kapta, illetve a kínai szondát a Marshoz juttató orosz Fobosz-Gruntból. Utóbbi először a bolygó körül állna pályára, majd néhány hónappal később leszállna a Mars legnagyobb holdja, a Phobos felszínére. A holdon a tervek szerint egy hetet tartózkodna, miközben mintát gyűjtene. Ezután a szonda tetején helyet foglaló visszatérő egység rakétáit begyújtanák, s a szonda elindulna a Föld irányába, majd a kazah sztyeppén érne földet. Fontos megjegyezni, hogy a Mars térségéből még soha nem hoztak talajmintát, de még csak meg sem kísérelték.
Már kapható legújabb könyvünk
AZ ÉHSÉG
Rendeld meg kedvezményes áron most!
A küldetés egyik különlegessége (a mintahozatal és a holdra történő leszállás mellett) egy a szondán helyet kapó berendezés. A Planetary Society által készített LIFE (Living Interplanetary Flight Experiment) eszközben tízféle organizmus kapott helyet: extrém sugárzási és hőmérsékleti körülményeket kibíró extremofil baktériumok, az energiájukat vegyi anyagok átalakításából nyerő kemotrófok és magasabb rendű élőlények (élesztőgomba, lúdfű és medveállatka). A kísérlet célja, hogy kiderüljön, vajon a Föld mágneses terét elhagyva a kozmikus sugárzás milyen mértékben roncsolja a sejteket egy hosszú távú űrutazás során. S persze mindez azt is jelentené, hogy az első élőlényeket egy orosz űrszonda juttatná a Marsig és onnan vissza! A Fobosz-Grunt (és a Jinghou–1) együttes indítását november 8-ára tervezik Zenyit hordozórakétával. A szondaegyüttes jövő év októberében állna Mars körüli pályára, az orosz egység 2013 februárjában szállna a Phobosra. Egy héttel később vissza indulna, s bolygónkhoz 2014 augusz tusában érkezne meg. A program azért is különösen fontos, mert a Szovjetunió (ill. Oroszország) 1960 óta 18 űrszondát indított a bolygó térségébe. Ezek egyike sem teljesítette tervezett feladatát. Ideje volna már egy sikeres küldetésnek.
Kövess bennünket a facebookon is!
Forrás: nol.hu/tudomány
Két percbe sűrített látványos videót láthatunk egy orosz Szojuz hordozórakéta összeszereléséről. Az űreszköz rövidesen Francia-Guyana területéről indul, az első négy Galileo mesterséges holddal a fedélzetén.
