Szerző: galaktikaggadmin

  • Mozivászonra érkezik Deadpool, a Nagyszájú Zsoldos

    A Marvel Univerzum egyik legszerethetőbb antihőse február 11-től látható a magyar mozikban.

    A súlyos rákkal küszködő Wade Wilson beleegyezett, hogy a hadsereg titkos kísérleteket folytasson rajta, de nem számított arra, hogy ennek köszönhetően olyan regenerációs képességre tesz szert, amivel gyakorlatilag halhatatlanná válik.

    Deadpool a Marvel, de az egész képregényipar egyik nagy különce: folyamatosan döntögeti a tabukat, személyesen az olvasóhoz szól, és teljesen tudatában van annak, hogy egy képregényben szerepel, és kalandjai csupán őrült írók elborult fantazmagóriái. A történetei rendszerint nevetségesebbnél nevetségesebbek, folyamatosan kifigurázza nemcsak szuperhőstársait, de az egész képregény műfajt, hogy az ő karakterén keresztül öniróniát gyakorolhassanak az írók.

    Deadpool első filmszerepe ehhez képest közel sem volt ahhoz, amit a képregényben megismerhettek róla a rajongók. A 2009-es X-Men kezdetek: Farkas c. filmben Ryan Reynolds egy bevarrt szájú, furcsa fekete tetoválásokkal rendelkező mutánst alakított, aki nagyjából csak névben egyezett a képregényekben híresen rengeteget beszélő karakterrel.

    Reynoldsnak azonban nagyon megtetszett a karakter, és szerette volna, ha egyszer a képregényekhez hűen is alakíthatná. Így születhetett meg az idei film, aminek eddigi marketingkampányából kiderül: komolyan gondolták, hogy teljesen őrültre veszik a figurát.

    Ebben a videóban Deadpool végre gólt lő a Manchester United színeiben:

     

    Ebben pedig a rendszeres mellrákszűrés előnyeit ismerteti (ami érthető is, tekintve, hogy őt mi juttatta erre a sorsra):

     

    A plakátok közül pedig egy a Valentin-naphoz közeli premierdátumra építve vezeti félre a nézőket.

    landscape-1452594620-deadpool-romcom-banner

     

    Egy másik pedig emojik segítségével hirdeti a film címét.

    deadpool-billboard-ep

    Remélhetőleg maga a film sem okoz majd csalódást a keményvonalas rajongóknak, a marketingkampány pedig megismerteti elég új emberrel a karaktert, hogy még további filmeket láthassunk róla. Kritikánkat nem sokkal a premier után olvashatják!

  • Lovecraft narrátorai a végsőkig megtört emberek – interjú az Onnan Túlról készítőivel

    001.jpg

    A kultikus horroríró, H. P. Lovecraft művei nagyobb hatással voltak a XX. század popkultúrájára, mint azt az ember gondolná. A Metallica például egy kilencperces metálszámot szentelt legnépszerűbb történetének, a Cthulhu hívásának, míg Sam Raimi Gonosz Halott című filmje a Necronomicon előtt tisztelgett.

    Szinte megszámlálhatatlan azon referenciák listája, melyek Lovecraft munkájára utalnak. Épp ilyen forrásnak számít a From Beyond, azaz az Onnan Túlról című novellája, mely – hasonlóan a művészhez – méltatlanul elfeledett kincs a sok közül. A történet szerint a narrátor barátjánál, Crawford Tilinghastnál tesz látogatást, aki az utóbbi időben szokatlanul megváltozott, feltehetőleg zavaros kísérleteinek köszönhetően. Csakhamar kiderül, a kutató módot talált arra, hogy az ember számára érzékelhetetlen, földöntúli világ is érzékelhetővé váljon, ezt pedig a tobozmirigyet stimuláló gépezetével éri el. Ebben a kritikusok szerint érdekes, mégis éretlen műben sok utalás fedezhető fel René Descartes munkásságára, aki a tobozmirigyet tette meg a matéria és az immatéria közti kapcsolat felelősének „Az emberi test leírása” című könyvében.

    Bár sokkal elrugaszkodóbb írásról beszélünk, az Onnan Túlról szerencsére viseli azon jegyeket és jellegzetességeket, amelyek miatt annyira rajonganak az íróért, legalábbis horrorkedvelő berkekben. Az elmaradhatatlan borzongás mellett letaglózva hagyja az olvasót, mely szinte minden történeténél garantált. Ebből a novellából készít filmet az Ixtlan Artworks, a film rendezőjével, Erdélyi Gáborral beszélgettünk.

    Mindenekelőtt kérlek mutassátok be a csapatot! Hogy kerültetek kapcsolatba a filmkészítéssel, illetve egymással? Hivatásos filmkészítőnek tartjátok magatokat, vagy ez inkább hobbi?

    Először is szeretnénk megköszönni a támogatásotokat és üdvözölni a Galaktika olvasóit az Onnan túlról minden munkatársa nevében!

    Művészeti munkákkal foglalkozó cégünket bő húsz évvel ezelőtt alapítottuk, amelynek filmkészítő részlege az Ixtlan Artworks 2007-ben jött létre. Ennek alapítói Schneider Róbert Robertsch (zeneszerző és hangmérnök) Tarnai László Tata (hivatásos operatőr) és jómagam Erdélyi Gábor Gabo (trükkök és rendezési feladatok). De a From Beyond projekt természetesen ennél sokkal több embert foglalkoztató munka.

    A stáb legfőbb munkatársai:
    Nagy Balázs Pál, aki nemcsak a film negatív főszereplője, hanem a forgatókönyvvel, a színészekkel, kellékekkel és helyszínekkel kapcsolatos hatalmas munkát is koordinálta. Testvére Nagy Géza István, aki a visszafogott játékával nagyon hitelesen alakítja a Barát szerepét, továbbá Bella Viktória a film egyik producere és Tomasics József social manager. Kuli László főépítészt és alpolgármestert láthatjuk a szigorú kihallgatótiszt szerepében, a megbízható és hűséges Gregoryt pedig V. Sz. Nagy Sándor, a nagy tudású és mindenki által tisztelt restaurátor, a doktort pedig egy valódi orvos Dr. Pécsi Örs személyesíti meg. Sajnos a cast két tagja elhunyt, a hintós szerepét játszó és filmhez nagy segítséget nyújtó Fodróczy Gábor és a kedves Ms. Updike-t alakító Faragó Katalin sajnos már nem lehet velünk. A filmet az Ő emléküknek is ajánljuk.

    Rajtuk kívül még sok kiváló művész vesz részt a munkában, sajnos lehetetlen itt mindenkire kitérnem, de a projekt minden résztvevője hatalmas energiával és kitartással küzd a filmért, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A produkció honlapja – ixtlanartwork.hu – nemsokára bővül egy új szekcióval, amelyen keresztül jobban meg lehet ismerni a résztvevőket egy személyesebb hangvételű bemutatkozáson keresztül.

    Arra a kérdésedre, hogy hivatásosnak tartjuk-e magunkat, nehezebb válaszolni. Az Ixtlan-t és a résztvevő művészeket mindig is nehéz volt skatulyákba sorolni, ezért erre a kérdésre nem is tudunk konkrét választ adni. Készítettünk már reklámfilmet, amelyet a Spectrumon sugároztak, kampányfilmet a berlini M.T. Derm-nek, amely egy globálisan jelenlevő cég. Forgattunk több dokumentumfilmet a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából az organikus építészet témakörében. Készítettünk rövidfilmet Svájcban a sötét művészet fellegvárának számító H. R. Giger Múzeumról a Direx Média megbízásából, meg persze pár klippet is. Számlaképesek vagyunk, film és műsorkészítési engedélyeink megvannak, sőt a From Beyondhoz további jogokat is kellett vásárolni, így akár még hivatásosnak is nevezhetnénk magunkat. Mégsem tesszük, mert mindezt azért csináltunk végig, hogy saját projekten dolgozhassunk, tehát ez színtiszta hobbi is annak a legnemesebb értelmében, de az alkotás közben párhuzamosan futnak a háttérben a hivatalos szálak, hiszen a kettő együtt a leghatékonyabb. A filmezés pedig rettentően összetett dolog, ezért nem is baj, ha a kreatívkodás mellett valaki “figyeli az utat” is.

    002.jpg

    A technikai háttér is bizonyára érdemel néhány jó szót. Milyen kamerával dolgoztatok? A díszletet nehéz volt megépíteni? 

    Nyilván jó lenne 70mm-es nyersanyagra forgatni, de azt azért nem gondoljuk, hogy a használt technika szintjétől lesz jó egy film. Erre nap mint nap láthatunk példákat a filmgyárak csillogó-villogó, de mégis sekélyes, felületes alkotásain keresztül. Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a munka elkezdődött, a full HD felbontás volt a számunkra legésszerűbb technológiai választás, s az elvégzett munkákból befolyó összegeket ilyen eszközök vásárlására költöttük. Ebből adódóan a rövidfilmünk nem mozifilm, de ahhoz elég jó minőségű, hogy nagy képernyős Tv-ken is korrekt, éles képeket kapjunk. A trükkök skicceléshez egy Sony XDCAM EX-t használunk, de magát a filmet egy Canon EOS 5D MarkII-es kamerával rögzíti Tata, a hangeffekteket és zenéket pedig Robetsch a saját hangstúdiójában hozza létre. De ha trükkfilm készül, akkor rengeteg egyéb kiegészítő, világítás, hardver és szoftver kell. A trükköket és egyéb vizuális hatásokat egy erre fenntartott műteremben, a régi iskola alapján hozzuk létre és ezeket turbózzuk tovább digitálisan. Az űr peremét, a rémeket, az idegen tájakat és objektumokat, a professzor hat méter magas gépét valóban megépítettük és nem volt éppen könnyű munka, de az is igaz, hogy ez a díszletépítő része az egyik legélvezetesebbje az ilyen témájú filmek készítésének. Szóval bár nem könnyű és valóban hosszadalmas, de azért van sok pozitívuma is, így nincs okunk panaszra. Jó volt látni a látogatók arcán a megdöbbenést, mikor szembesültek vele, hogy valójában milyen hatalmas monstrum a gép, vagy amikor meglátták a démonbőröket száradni az állványzaton.

    Lovecraft bővelkedik a rövid, mégis tartalmas történetekben. Miért az Onnan túlról mellett döntöttetek? Netán a kedvencetek?

    Választhattuk volna egy klasszikus rémtörténetét is, de sci-fi-rajongók lévén a választásunkat befolyásolta, hogy ebben a novellában erős a technológiához és a tudományos fantasztikumhoz köthető szál. De az alapján is szükséges volt mérlegelnünk, hogy előre láthatólag mi az, ami egy saját finanszírozású büdzséből létrehozható. A kosztümös- sci-fi-rémtörténet gyűjtőnév azért előre sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, de úgy éreztük, hogy bár ez a rövid novella mélyebben megvizsgálva valójában igencsak összetett, azért még éppen a csapat lehetőségeinek a határán belülre esik.

    003.jpg

    Szerintetek sikerült méltó adaptációt készíteni? 

    Mindannyian Lovecraft iránti tiszteletadásnak tekintjük ezt a filmet és reméljük, hogy méltó adaptációt sikerül készítenünk. De tudatában vagyunk annak is, hogy a filmkészítés mindig az elképzelések, a kompromisszumok, a véletlenek és a tudatosság egyfajta keveréke. Akkor lesz jó, ha ezek aránya a háttérben pont megfelelő. A túl sok kompromisszum például ugyanolyan rossz, mint bizonyos véletlenszerűségek merev kizárása az alkotói folyamatból. Másrészt a filmezés olyan, mint a Forma1, egyes részei teljesen technikai jellegűek és igencsak függ a végeredmény az anyagi lehetőségektől is. Mindezekkel az együtthatókkal egyszerre kell zsonglőrködni és így lehet egy jó mozit készíteni.

    Igyekeztetek a készítés alatt belevinni a saját víziótokat? Úgy értem, elvonatkoztattatok a filmipar hatásvadász konvencióitól, eszközkészletétől, vagy „bátrak” voltatok és a saját egyedi módszereiteket alkalmaztátok? 

    Pont azért választottunk Lovecraft novelláját, mert nem voltunk elégedettek a filmipar által létrehozott adaptációkkal. Ezért arra sem volt nehéz rávenni magunkat, hogy ismeretlen ösvényeket keressünk, sőt talán azt is ki merhetem jelenteni, hogy közben bátrak is voltunk. Például a film egyik látomásos jelenetében a megőrült Tillinghast professzor húsz centis mágikus jeleket vág a testébe. Ez konkrétan élesben ment, ömlik a valódi vér, nyílik szét a bőr, az élő hús. Mindezt persze sebész végezte, utána meg irány a kórház. Meg lehet nézni Balázson a hegeket. Ha nem ez, akkor mi a valódi elkötelezettség? De egyéb szinteken, például a történetvezetésben, vagy a többi audiovizuális látványelem szintjén is próbáltuk ezt a hitelességet megtartani. Ami pedig a saját víziót illeti, annak meg nyilván muszáj volt lennie, hiszen Lovecraft novelláit megfilmesíthetetlennek tartják és vízió nélkül az ilyen feladat abszolút megoldhatatlan. Ergo ha az eredeti novellát filmként is élvezhetővé akarjuk tenni, akkor a készítők sem mellőzhetik a saját koncepciót, de meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, amikor ez még nem megy az eredeti rovására, hanem inkább kiegészíti, erősíti azt.

    Rengeteg megosztó fogadtatású film készült már a témában. Ezek többnyire független próbálkozások voltak, de az utóbbi években akadt olyan, relatíve nagy költségvetésű produkció is, amely épp csak érintette a Cthulhu-mítoszt. Tanultatok ezekből az adaptációkból? Próbáltátok nem elkövetni ugyanazokat a hibákat?

    Tényleg sok rossz dramaturgiai és vizuális megközelítést láthattunk már. Ez is azt jelzi, hogy valóban nehéz a feladat. Hogy nekünk sikerül-e, ami másnak még nem? Meglátjuk. A csapatunk kicsi, a lehetőségeink behatároltak, de minden résztvevő a tudása, türelme, ideje, energiája legjavát fektette bele, és reméljük, hogy ez átjön majd akkor, amikor a néző megpróbál alámerülni a Lovecrafti szakadékok mélyére. Ez egy jó film lesz, de hogy megrengeti-e a világot? Ekkora ambícióink nincsenek vele, de talán azt bebizonyíthatja, hogy igenis lehet jó Lovecraft-filmet készíteni. Úgy gondolom, hogy az évek alatt összegyűlt tapasztalatok alapján a csapat a következő HPL-novellát már sokkal gyorsabban le tudná forgatni és egy nagyfilmes gyártási költséggel a háttérben igazán grandiózus mozit tudnánk készíteni.

    004.jpg

    Hogy érzitek: nagyobbat álmodtatok, mint amire képesek voltatok? Ha igen, sikerült elérni ezt az irreális célt? 

    Nem titok, hogy amikor végeztünk a produkció előkészítő szakaszával, a színész- és helyszínválogatással, a forgatókönyv gerincével, a hatásmechanizmusok elemzéseivel, az első próbákkal és a várható költségek kiszámolásával, addigra átláttuk, hogy a novella rövidsége ellenére mekkora fába vágtuk a fejszét és bizony rezgett a léc. Tovább nehezítette a dolgunkat, hogy évek óta folyik a munka, s mint minden hosszú projekt esetében, az élet sokszor áthúzza a számításokat. Minden filmforgatás a színfalak mögött egy igazi dráma, a miénk is az, de szerencsére több évtizedes barátságban vagyunk egymással, ezáltal a váratlan, kellemetlen vagy nehéz helyzetek is megoldhatóak, és ha például valami előre nem látható dolog jött közbe valamelyikünknek, addig a többiek helyette is tartották a frontot, míg ismét csatasorba nem tudott állni. A filmeknél gyakran cserélődhetnek munkatársak, de számunkra fontos volt, hogyha közösen kezdtük, akkor közösen is fejezzük be, ráadásul ez így valóban egy abszolút közös munka, amiben mindenkinek volt lehetősége kiteljesedni és közben hatással lehetett az egészre.

    Lovecraftnak megvolt a képessége arra, hogy a tér-idő keretein túlnyúlva borzongassa az olvasót, mégis tiszteletben tartotta saját világának szabályait (lásd: Necronomicon). Mennyire tudtatok azonosulni ezzel a felfogással? Volt olyan, hogy belefeledkeztetek a film világába?

    Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan értem a kérdést. Ha egy filmet készítesz, vagy írsz egy regényt, festesz egy képet, dalt szerzel, akkor kizárt, hogy hiteles, valódi dolgokat tudsz leképezni az alkotásodban, amennyiben nem feledkezel bele annak a világába. Ez úgy lesz jó, ha benne élsz, miközben készíted. Szóval egyrészt mertünk belefeledkezni, másrészt kellő ellensúlyt a felelősségből nyertünk, ahogy a varázslókat is azzal jellemzik, hogy mindkét világban szilárdan megvetik a lábukat. Ha a kettő közül csak az egyikben tennék ezt, akkor vagy dühöngő őrültek lennének, vagy egyszerűen csak a világ leghétköznapibb fickói. Egyszerre kell csinálni a két dolgot, bele is kell feledkezni, meg közben kívülállónak is kell maradni. A valódi művészet többek között pont ennek az absztrakt gondolkodásnak a használatáról szól.

    005.jpg

    A horrort többnyire narratív módon mesélik. Nem ellentmondásos ez? Mit gondoltok, van okunk félni, ha tudjuk, hogy a végén a mesélő leül és elmeséli az egész történetet?

    Azért nem érezzük itt ezt ellentmondásosnak, mert Lovecraft narrátorai mind a végsőkig megtört emberek, akik fizikailag, szellemileg helyrehozhatatlan károkat szenvedtek az átéltek hatására, akik számára a halál megnyugvást jelent. Sokkal inkább kényszerűségből mesélik el a történéseket, mielőtt még sokkal nagyobb baj zúdul a világ a nyakába, s nem a pletyka, vagy a mesemondás a céljuk. Ezt is csak vonakodva teszik, megkérdőjelezik önmagukat és közben sok dolgot titokban tartanak. Az őrület tornáca tehát elfogadható narrációs környezet szerintünk, de ha ez annyira zavaró lett volna, akkor inkább az Eryx falai közöttet választottuk volna, hiszen abban meghal a történetmesélő. S ha megengedtek egy személyes megjegyzést ennek a novellának a kapcsán, szeretném elmondani, hogy gyermekkorom első Lovecraft-novelláit pont a Galaktikában olvastam, s az Eryx falainak története, a beszédes illusztrációk olyan mélyen beleégtek a tudatomba, hogy most harmincvalahány évvel később ott tartunk, hogy egy HPL-filmen dolgozhatok és a Galaktika készít erről interjút. Teljesen álomszerű, ahogyan a részletek összeállnak, ahogyan a dolgok működnek és a szlogenetek is működik – valóban beleolvashattam akkor a jövőbe.

    Bár Lovecraft munkássága sokakat inspirált, már nagyon régóta méltó megfilmesítésért kiált. Szerintetek melyik művét adaptálhatná egy nagy hollywoodi filmstúdió?

    Erre nyilván a kisregények lennének elsősorban alkalmasak. Az árnyék az időn túlrólt például szívesen megnéznénk. Elképesztő lehet, amikor a Vénekkel csatázik a Dicső Faj, s szívesen elbarangolnánk a perm- vagy triászkori tájakon is, amelyet a bolygó legfejlettebb, de az embertől gyökeresen eltérő civilizációja népesít be, akik előre küldik az időben, a térben és dimenziókon az elméiket, hogy begyűjtsék a különböző korok és fajok tudását az univerzumból a saját túlélésük érdekében.

    Elképzelhető, hogy munkátok előbb-utóbb felkerül a filmeket letöltő oldalakra. Zavarna ez titeket? Szerintetek melyik fontosabb: hogy visszajöjjön a befektetett pénz, vagy hogy többen lássák?

    Egy önerőből finanszírozott produkció esetében mindenképpen rossznak nevezhető, ha még azelőtt kerül fel a netre, hogy esélye lenne a keservesen összerakott anyagi befektetésnek megtérülni. Nyilván előbb-utóbb felkerül, ezt nem lehet megakadályozni, de a cél az, hogy a közönséghez először a filmfesztiválok és a tévétársaságok által jusson el.

    006.jpg

    Hol kerül bemutatásra a film? Meddig lehet jegyet váltani a vetítésre? Utána hogy lehet majd elérni?

    Jelen pillanatban a film trükkökkel való megkoronázása, a démonok “megidézése” folyik, s ezért még nem nagyon érünk rá ezzel teljes erőbedobással foglalkozni, de tervekről és előzetes egyeztetésekről természetesen be tudunk számolni, elsősorban a fesztiválokat illetően. Bár a tavaszi Lovecraft fesztiválra meghívást kaptunk az USA-ba és az EU legnagyobb gótikus fesztiválján, Lipcsében is bemutatnák a filmet, de számunkra túl koraiak az időpontok, addigra sajnos nem készülünk el, az ezeken való részvételhez meg kell várnunk a jövő tavaszt. Az első jelentősebb idei nemzetközi fesztiválbemutató az októberi portlandi lesz. Bár a From Beyond nem mozi, hanem rövid- vagy tévéfilm, ennek ellenére szeretnénk mozis ősbemutatót tartani Sopronban, hiszen a film gyönyörű gótikus környezetét Sopron adta, valamint sok helyi támogató és segítő vett rész a munkában, s ezzel az ősbemutatóval is szeretnénk köszönetet mondani Nekik. Ezután mozikban a rövidfilmfesztiválokon lehet majd látni, a többi lehetőséget illetően (DVD, TV sugárzás, Netflix) még nem tudunk egyértelmű információkat adni, de nyilván az a célunk, hogy széles közönséghez juthasson el. 

    Mik a terveitek az Onnan Túlról debütálását követően?

    Először is egy nagyot fog pihenni mindegyikünk, mert már a szót sem igazán tudjuk, hogy mit jelent. S mivel jelenleg az utómunkálatok talán legnehezebb részénél tartunk, nem is igazán jut energia távolabbi terveket kovácsolni. De mivel mostanra meglehetősen felkészültnek érezzük magunkat, lehet, hogy eljön az idő, mikor vissza tudunk térni az Ixtlan Artworks egy korábban, kényszerűségből felfüggesztett scifi-projektjéhez. Ez egy mélyfilozofikus és absztrakt vertikális road movie, amely egy szeméttel borított planétán, az utolsó városban játszódik. Címe: A belső párbeszéd felfüggesztése. De Lovecraftnál maradva, akár a Dunwich-i rémületet is izgalmas lenne megfilmesíteni.

    007.jpg

  • Ha a gépek átveszik a hatalmat

    Tudományos szerkesztőnk, Kovács „Tücsi” Mihály a Petőfi tévének nyilatkozott az egyre okosabbá váló gépekről és elterjedésük társadalmi hatásairól.

  • Űrhajós akartam lenni, egészen a Challenger katasztrófájáig – interjú Michael Waldennel

    2016 tavaszán indul új sorozatunk, a Galaktika Start Könyvek, melynek célja, hogy fiatal (főként elsőkönyves) szerzőket segítsen betörni a sci-fi piacra. Áprilisban jelenik meg Michael Walden Eshtar című fantasy-SF regénye, ezen apropóból készítettünk interjút a szerzővel.

    Kérlek, mondj néhány életrajzi adatot, mit tanultál és a könyvírás mellett mivel foglalkozol?

    1979-ben születtem, Győrben. Egy rövid ideig a családommal Ausztriában éltem, itt kezdtem el a gimnáziumot is. Közgazdász végzettségű vagyok, jelenleg családi vállalkozásunknak vagyok a műszaki igazgatója, emellett vívást oktatok.

    Áprilisban jelenik meg első köteted, az Eshtar. Mi ihlette a regényt?

    Két forrásból táplálkozik: fiatalságom popkultúrájából és a jelenkor válságaiból. A főiskola után passzióból filozófiát, vallástörténetet és némi történelmet hallgattam, s ezekben több kérdés merült fel, mint amennyi válaszra leltem. Úgy tűnik, rövid történetünk során nem tudunk bizonyos problémákon túlhaladni. Visszatérő elemekkel küzdünk mint emberiség és ez megjelenik a könyvben is.

    https://www.youtube.com/watch?v=M4zVM3COTw4

     

    Mióta érdekel a fantasy és a sci-fi? 

    Mióta az eszemet tudom! Természetesen űrhajós akartam lenni egészen a Challenger katasztrófájáig. Emlékszem, hetekre letargiába kerültem miatta. Viszont falni kezdtem a sci-fit, a filmeket, Jarre-t, és az első adandó alkalommal fejest ugrottam a szerepjátékba is. Elbűvöltek a lehetőségek. Távoli világokról álmodtam.

    Honnan jött az ötlet, hogy vegyítsd a két zsánert?

    Régóta bennem van az elképzelés. Talán a nyolcvanas évek B-kategóriás filmei voltak rám ilyen hatással? Nem tudhatom, mindenesetre, mivel a középkori hosszúkardvívást kutatom és oktatom is, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt fel fogom használni a történetben. Sajnos a vívást, mint olyat, általában nem jól jelenítik meg. Vagy túlmisztifikálják, vagy méltatlanul bánnak vele. A közelharc, történjen bármilyen eszközzel is, azt gondolom, a legtávolabbi jövőben is aktuális kérdés lesz.

    Milyen utat járt be a regény az első ötletektől a kiadásig?

    Mikor egyértelművé vált, hogy meg fogom írni a történetet, rengeteget jegyzeteltem; neveket találtam ki, háttértörténeteket foglaltam össze, és megterveztem a könyv(ek) dinamikáját, történetíveit, magaslatait és mélységeit. Innentől viszonylag egyszerű volt végigcsinálni. Voltak részek, amiket nagyon vártam, hogy papírra vethessek.

    Mi a kedvenc sci-fi műved?

    Több könyv verseng ezért a címért. Ami ilyenkor elsőre beugrik, az mindig az Angyali üdvözlet Heinleintől. Vagy a Csillagközi invázió – mármint a könyv! De ott van a Stars my Destination, ami magyar nyelven Tigris! Tigris! címmel jelent meg. Könnyű volt szeretni, hiszen akkoriban nem jelent meg ennyi könyv, de csak évekkel később értettem igazán meg, milyen mélységei vannak. De nem hagyhatom ki Aaron Dembsky-Bowdent a felsorolásból, akinek gyakorlatilag minden munkája fenomenális. Tőle a kedvencem talán a Betrayer.

    A nagyok közül kik hatottak rád (film, könyv, zene, stb), illetve esetleg az Eshtarra?

    Azt gondolom, hogy az Eshtar nagyon sok irányba tiszteletadás a részemről. A legnagyobb hatással egyébként zenék voltak rám. Az olvasók nem egy utalást találhatnak majd az Alphavilletől, a Nightwishtől, Thomas Bergersentől, André Tannenbergertől. Írás közben sokat hallgattam Ofra Hazat, Leftfieldet és Juno Reactort is.

    Az Eshtar nagy részben politikáról és vallásról szól, hogyan köti ez össze a történetben szereplő világokat?

    Ezeket látom az emberiség nagy, megoldandó kérdéseinek. Azt gondolom, amit tudományos módszertannal, technológiával el lehet érni, azt el is fogjuk tudni érni. Viszont a jelek szerint, furcsamód nem csak képessége, de igénye is van az embereknek a hitre. Ha az ember olyannal találkozik, amit nem ismer, nem ért, vagy nem tud elfogadni, pillanatok alatt gyárt hozzá valami magyarázatot; ezek nem ritkán nagyobb képtelenségek, mint a tudományos válasz lenne. Gondolok itt alternatív gyógyászatra, horoszkópra, ezotériára, alternatív történelemre, babonákra és a közel kilencezer különböző ismert istenségben való hitre. Nem az a kérdés számomra – és ez fontos hogy igazak-e ezek az elképzelések. Hanem, hogy kritika, utánajárás és bizonyítékok nélkül fogadjuk el őket. Ha belegondolunk, micsoda elvárásoknak kell megfelelnie egy tudományos eredménynek, hány teszten, kritikán kell átmennie, mielőtt a közösség elfogadja. Azt gondolom, hogy néhány mítosz és bálvány megérdemli, hogy ledöntsük majd egyszer, az emberi intellektus iránti tiszteletből.

    Michael Walden
    Michael Walden

    Néhány mondatban, persze spoiler-mentesen mutasd be, miről is szól az Eshtar!

    Az emberiség időn és téren átívelő konfliktusáról egy despota szuper-civilizáció ellen. Több idősíkon játszódik egyszerre, fejezetenként váltva. Van köztük orosz hidegháborús űrvadász-fejlesztés; Gilgames kora, a Sumer birodalom, több mint négyezer évvel ezelőtt; az európai reneszánsz Itáliája (ez a második könyvben jelenik meg először); a jelenkor USA-ja és NASA-fejlesztések.

    A két legfontosabb szál Inisfael bolygóján játszódik, egymástól ötszáz évre. Itt él a két főszereplő: Vittorya Astarte hercegnő, más néven Eshtar, illetve a tehetős, különc régész, Mikael Shahan.

    Mikael idejére Vittorya tettei, miszerint legyőzi a Férgek seregeit, legendává szelídülnek, és egy vallás épül köré, melyben Eshtar néven istennőként tisztelik. Mikael ennek a legendának az eredetét kutatja.

    Az egyik szálon megismerjük Vittorya  Eshtar  háborúinak valóságát, illetve tanúi lehetünk annak, hogyan válik egy hisztis, szinte kibírhatatlan fruskából valódi hercegnővé, majd királynővé.

    Mikaelnek pedig rá kell döbbennie, hogy a háború még nem ért véget, és pont az ő idejében csap le az újabb hullám Inisfaelre. Meg kell küzdenie saját magával, múltjával, és össze kell fognia az emberiséget, mielőtt túl késő lenne.

    Ahogy halad a történet, úgy lesz nyilvánvaló, hogy a legendák nem véletlen születtek, nem ok nélkül nevezik Vittoryát Istennőnek, hogy a legnagyobb kinyilatkoztatás még hátra van. Bár mindenkinek hőssé kell válnia, mire az emberiség szabad lehet, talán az Ő hőstette lesz a legnagyobb, de a legtragikusabb is mindközül.

    Kinek szólhat, kinek tudnád ajánlani a művet?

    Szinte bárkinek. Főleg azoknak, akiknek kérdései vannak. Jellemfejlődés, szerelem, erőszak, háború, misztikum, filozófia, hősiesség, női egyenjogúság és egyenértékűség, valamint a szexus erős szerepeket kapnak a történetben, mindezt egy futurisztikus, perzsa hangulatú környezetben. Akinek ez a keverék felkelti az érdeklődését, bátran forgathatja a könyvet.

    Dolgozol-e újabb köteten?

    Köszönöm a kérdést! Az Eshtar egy trilógia, eleve annak készült. A tervekben ennek megfelelően hullámzik a történet. Külön ívet kap a három könyv együtt, külön-külön könyvenként is, illetve a történetszálak, sőt, az egyes fejezetek is saját íven működnek, folyamatos cliffhangerekkel, hogy fenntartsák az érdeklődést és a dinamikát. Mostanra a harmadik köteten dolgozom. Talán azt is elárulhatom, hogy a teljes ciklus két trilógiából fog állni. A második trilógia, a Saida, felteszi majd a történetre a koronát, és lezárja az előre – és hátrautalások kereszttüzét.

  • A Super Bowl fantasztikus filmelőzetesei

    Amerika gigászi sporteseménye, a Super Bowl minden évben szupersztárokkal ünnepel, a közönség pedig áhítattal nézi kedvenc sportját, a focit. A nemzeti himnuszukat idén Lady Gaga énekelte, akire most már zenei tehetsége mellett színészi teljesítménye miatt is odafigyelhetünk, ugyanis a vérfagyasztó Amerikai Horror Story ötödik évadában meggyőzően alakította grófnő szerepét. A szünetben pedig a Coldplay, Beyoncé és Bruno Mars szórakoztatták a közönséget.

    Az idén 50. évfordulóját ünneplő rendezvény milliókat ültetett a képernyők elé. A különböző filmstúdiók több millió dollárt adnak, csak hogy bekerüljenek a szokásos félidőben bemutatott TV-reklámok közé egy-egy filmelőzetessel. Egy harminc másodperces reklám 5 millió dollárba kerül, de hosszútávon ez mindenkinek megéri. A Super Bowl rendezvény elképesztő összegeket kaszál a reklámbevételekből, a filmstúdiók pedig több tízmillió ember előtt vetítik le filmjeinek ízelítő képsorait, ezzel növelve az érdeklődést. Lássuk, miket éri meg nagyon várni (megjelenési sorrendben):

    1. Deadpool (február 11.)

    Csütörtöktől elszabadul a MARVEL legszókimondóbb figurája, aki most sem lesz rest mindenkit kiosztani. Látványos, humoros, és brutális mozira számíthatunk.

    2. Egyiptom istenei (február 26.)

    E történet az ókori Egyiptomba kalauzol el minket, ahol a mitológiai lények igenis valóságosak, és készek eltörölni az embereket a föld színéről is. A korábbi hasonló fantasy-mozik miatt van okunk az aggodalomra, de remélhetjük is titkon, hogy valami jó sül ki belőle.

    3. 10 Cloverfield Lane (március 11.)

    J.J Abrams nem ül a babérjain: az itthon kevésbé népszerű Cloverfield című rejtélyes mozi kvázi folytatása idén márciusban lesz látható. 2008-ban, az azóta már-már klisébe fulladó kézikamerás felvételeket imitáló film kimondottan érdekesre sikerült, a folytatás viszont mindeddig váratott magára. Ám az előzetest elnézve, most sem kapunk választ egyetlen kérdésünkre sem.

    4. A dzsungel könyve (április 15.)

    Maugli történetét aligha kellene bemutatni bárkinek is, számos feldolgozást láttunk, hallottunk már az évek, évtizedek során. Egy vadonatúj mozi, 2016-ban, fejlett CGI-al… reméljük mondanivalót is kreálnak mellé, ám remek színészek is közreműködnek a filmben, ez pedig okot adhat bizakodásra. (Képzeljük el, ha 30 másodperc 5 millió dollárba kerül, akkor a majdnem két és fél perces előzetes…)

    5. Amerika Kapitány: Polgárháború (május 6.)

    A hype már korán elérte ezt a filmet, félő, túlságosan magasra teszik a mércét, amit majd nem tudnak megugrani. Az előzetesek, és a csöpögtetett – mit csöpögtetett, dézsából öntött – információk hangulatosak, érdekesek (rengeteg az infó, amennyire titokzatos volt az elején, mindenféle misztikumról lehullott a lepel). A feldolgozandó történet mondanivalója sem utolsó, így bízunk egy remek moziélményben.

    6. X-Men: Apokalipszis (május 27.)

    A MARVEL és a Disney nem nyugszik. A tökéletesen összekutyult X-Men-sorozat részei között egy laikusnak aligha lehet kiigazodni. Az origin sztorik és az X-Men: Elsők kudarca után a szériának sikerült összekapnia magát, és az X-Men: Eljövendő múlt napjaival remekül összegyúrták az első trilógiát, a First Class történetfolyamával. Tehát egy remek egységes egészt kaptunk, időutazással, és mindenféle csavarral. Az új moziban feltűnik maga az eredendő pusztítás; minden mutáns elődje, Apokalipszis, ki négy lovasával készül totális pusztulást hozni a világra.

    7. Tini Nindzsa Teknőcök 2 (június 3.)

    Michael Bay, Megan Fox, robbanás, látvány, CGI. Ennyivel talán le is lehetne zárni a témát, ha nem egy teljes generáció gyermekkoráról lenne szó. A zöld, pizzaimádó nindzsa teknőcök mindenki kedvencei voltak, most pedig groteszk, félelmetes speciáliseffekt-halmaz lett belőlük. Az első rész sem aratott túl nagy sikert, de a másodikban több lesz a robbanás és a látványorgia, már ha ezt pozitívumnak tekinthetjük. A filmben megjelenik maga a Zöld Íjász, Stephen Amell is, Casey Jones szerepében. Testhezálló szerepnek tűnik, hiszen egy hokimaszk mögé bújva alig észrevehető, mennyire képtelen érzéseket eljátszani.

    8. A Függetlenség napja 2 (június 24.)

    Az 1996-os kasszasiker üvöltött egy folytatásért, amire csaknem húsz évet kellett várnunk. A sztori szerint is eltelik két évtized, ami alatt az emberiség és az idegen megszállók is felkészülhettek egy hatalmas csatára a Földért. Will Smith ugyan nem szerepel majd a filmben, de reméljük lesz annyira poénos, mint amennyire egyébként komolyan vehető volt az első rész.

    9. Jason Bourne (július 29.)

    Ha megkérdezték annak idején, mit csinál Matt Damon a Bourne-trilógiában, sokan azt válaszolták: „fut”. Ennek ellenére egy közkedvelt filmszériának tekinthetjük, izgalmas cselekménnyel, eszméletlen csavarokkal és egy egyedi hangulattal, ami rányomta a bélyegét a CIA macska-egér játékra. Mindegyik film összefüggött a másikkal, folyamatosan visszaemlékezve a múltra. A Bourne-hagyaték című alkotás nem biztos, hogy kellett, alapvetően hamvába holt volt az ötlet, hogy Matt Damon nélkül készítsék el. Jeremy Renner sem rossz színész, de lehet, ha más címen futott volna a mozi, nem lett volna nagy nézettsége. Idén nyáron azonban visszatér Jason Bourne szerepében Damon, aki egy kifejezetten kemény ízelítőben mindenkit kiüt.

    Természetesen ezen filmek mellett még számos SF lesz a mozikban idén, nem fog egy néző sem unatkozni, egy szem se szárazon maradni.

    Ti melyiket várjátok a legjobban?

  • Top 5: A legjobban várt sci-fi játékok

    Nem panaszkodhatnak a sci-fi szerelmesei az elkövetkezendő években. Filmek terén Star Wars-cunami várható, számozott és spin-off epizódokkal, Ridley Scott egy új Alien-trilógián agyal épp, melynek első része, a Covenant már javában készül, de Neill Blomkamp is egy xenomorph-mozin ügyködik, az ő filmje viszont pont Scott túlbuzgósága miatt került parkolópályára, ki tudja meddig. A Star Wars mellett a Disney másik aranybányája, a Marvel-divízió is impozáns mennyiségű filmmel kedveskedik majd a rajongóknak, a harcba pedig immáron a Warner is beszállt, hogy a DC-univerzum hőseivel törjön borsot a Bosszúállók orra alá. James Cameron az Avatarhoz tervez még több folytatást, így akit anno magával ragadott Pandora szemkápráztató világa, az még sokszor visszatérhet majd az elkövetkezendő években.  Sorozatok terén is tarolnak a szuperhősök, de idén végre az egykor szebb napokat is megélt SyFy csatorna sem szégyenkezhet, hiszen két nagyszerű adaptációt is letettek az asztalra a Térség valamint a Gyermekkor vége képében, plusz javában forog a 12 Majom második évada is. Könyvek terén pedig, nos, elég csak megpillantani a Galaktikabolt kínálatát, szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a számításait, legyen az olvasó akár a hard, akár a könnyedebb fantasztikum kedvelője. Na de mi a helyzet velünk, játékosokkal? A válasz szerencsére az, hogy fantasztikus időszak elé nézünk, hisz olyan science-fiction alkotások vannak épp készülőben, melyek kiváló minősége már jó előre borítékolható. Most összeszedtük azt az 5 játékot, melyek nagyot fognak szólni a megjelenéskor.

    5. Star Citizen

    star-citizen

    Listánkat rögtön a Kickstarter eddigi legnagyobb sikerével kezdenénk, Chris Roberts szerelemgyermekére, a Cloud Imperium Games műhelyében készülő Star Citizenre ugyanis tavaly decemberre már 100 millió dollárt kalapoztak össze a rajongók, ezzel minden idők legsikeresebb, közösség által finanszírozott alkotásává téve a 2012 óta készülő programot, melynek végső megjelenése továbbra is kérdéses. A grandiózusnak ígérkező űrszimulátorról Roberts már a csillagokat is leígérte a leendő vásárlóknak. A fícsőrök között szerepel többek között az űrhajók minden részletre kiterjedő testreszabhatósága, a random generált bolygófelszínek, szinte végtelen galaxisok, rengeteg, szabadon bejárható város, milliónyi küldetés, külön FPS modul, valamint egy immáron teljesen különálló egyjátékos mód, mely a Squadron 42 nevet kapta, és nem kisebb nevek szerepelnek majd benne, mint Mark Hamill, Gary Oldman, vagy épp Gillian Anderson. A hatalmasnak ígérkező világ életre keltéséről pedig napjaink egyik legmodernebb grafikus motorja, a CryEngine felel majd, a látványra épp ezért egy rossz szavunk sem lehet, ez már az előzetesek alatt kiderült. Látszik tehát, hogy a csapat jó helyre tette a beömlött, rekord mennyiségű pénzt, más kérdés viszont, hogy a projekt egész egyszerűen túl ambiciózusnak tűnik ahhoz, hogy maradéktalanul beváltson minden ígéretet, sokkal nagyobb cégek is belebuktak már kevésbé nagyléptékű vállalkozásba (Ubisoft), így ne lepődjön meg senki, ha a megjelenéskor nem minden ígéret válik valóra. Viszont ha a fent említett dolgoknak már csak a fele is maradéktalanul megvalósul, a Star Citizen akkor is joggal foglalhatja el helyét az űrszimulátorok trónján. Csak győzzük kivárni.

    4. Deus Ex: Mankind Divided

    deus ex mankind-divided

    2011-ben szinte mindenkit meglepett a mára kultuszjátékká avanzsálódott, majd 2003-ban egy sokkalta haloványabb második részt is megért Deus Ex előzményeként szolgáló Human Revolution. Mind a szaksajtó, mind pedig a játékosok egyetértettek abban, hogy egy kiváló akció-szerepjátékot adott ki kezei közül az Eidos Montreal, olyat, mely méltó a nagynevű elődhöz. A grafika ugyan kissé kopottas volt már a megjelenéskor is, de a sokrétű játékmenet, a fordulatos, napjaink egyre relevánsabb témáját, a transzhumanizmust körbejáró sztori és a remek atmoszféra magasan kárpótoltak a technikai hiányosságokért. Egyedüli negatívumként a kissé esetlen bossharcokat lehetett csak felróni a játéknak, de ezt a csorbát sikerrel kiküszöbölte a 2013-ban kiadott finomhangolt verzió, a Director’s Cut. A Mankind Divided pedig értelemszerűen ugyanott folytatja, ahol a HR véget ért. Főszereplőként ugyanúgy megkapjuk Adam Jensen-t, akinek immáron a 2029-es Prágában kell majd rendet raknia az augmentált és „normális” emberek egyre inkább elharapódzó konfliktusát illetően, ehhez pedig minden eszköz a rendelkezésére áll majd. A fejlesztők egy rakás új játékszert adnak a felhasználók kezébe, akik természetesen most is eldönthetik majd, hogy a lopakodást, vagy a Rambo módjára történő előrejutást részesítik előnyben. A főellenfelekkel való konfrontáció immáron nem kötelező, ha eleget gyúrunk a beszédkészségre, akár ki is dumálhatjuk magunkat a forróbb helyzetekből, aminek a földhözragadtabb RPG rajongók csak örülhetnek. A látványért immáron a Hitman: Absolution-ben is használt engine a felelős, így végre a külsőséggel sem lesznek problémák, ha pedig a játékmenet is hozza az elvárt szintet, akkor a Mankind Divided komoly esélyekkel indul az év legjobbjának járó díjért. Augusztusban kiderül.

    3. Cyberpunk 2077

    cyberpunk2077

    A listán szereplő alkotások közül a Cyberpunk 2077 az, amelyről a legkevesebbet tudni jelenleg, viszont van egy tényező, mely ennek ellenére is elrepítette a 3. helyezésig: a CD Project Red készíti. Az a lengyel csapat, amely sikerrel adaptálta Andrzej Sapkowski novellafolyamát, a Witchert, melynek 3. része új standardot állított fel az open-world RPG-k műfajában, ezzel megérdemelten bezsebelve több száz „Év Játéka”-díjat. Az üzletpolitika pedig, amit minden idők egyik legjobb szerepjátékánál alkalmaztak (ingyen DLC-k, javítások, odafigyelés a rajongói visszajelzésekre, moddolhatóság) követendő példa lehetne minden kiadó számára. Na, ez a csapat gondolta úgy, hogy a dark-fantasy világát egy időre elhagyva belekóstolnak a neonfényes cyberpunk stílusába, új játékuk alapjául pedig a Mike Pondsmith által kreált, immáron több mint három évtizede létező Cyberpunk 2020 című asztali szerepjátéka szolgál majd. A játékról egyelőre csak egy elég hatásos CGI trailer került eddig napvilágra néhány kép kíséretében, na meg egy ígéret, miszerint még a Witcher 3-nál is nagyszabásúbb lesz a projekt. Nagy szavak ezek, de ha valakinek, hát a lengyeleknek elhisszük, hogy képesek lesznek a bravúrra.

    2. DOOM

    doom

    Az új Doom története meglehetősen viharos, hisz egy már félkész játékot kukázott az id azért, hogy jelenlegi formájában születhessen újjá a legendás FPS. A Rage befejezése után ugyanis a stúdió elkezdett dolgozni a Doom 4-en (ekkor még számozott epizód volt), viszont a Bethesda minőségi szűrőjén nem ment át az akkori verzió, mondván túlzottan scriptelt, és a Doom-életérzést sem igazán tükrözi. Mint az a törlés után kiadott videóból kiderült, valóban voltak gondok a koncepcióval, a játék sokkal inkább hasonlított a Rage-re, mintsem arra a játékra, melynek első része a mennyekbe repítette a texasi id Software-t. A fejlesztést tehát a nulláról kezdte a csapat, immáron csak simán Doomnak nevezve a készülő programot, jelezvén, hogy a játék reboot lesz, mely modern köntösbe ülteti az első két epizód játékmenetét. Tehát – a programozó atyaúristen, John Carmack szavajárásával élve – batár nagy fegyverekkel kell küzdenünk a pokol hordái ellen, miközben szól a metál. Az eddig kiadott anyagok alapján pedig kijelenthető, hogy a cég sikerrel alkotta meg vízióját. A Doomról süt a nosztalgia, ez a játék bizony a régi motorosoknak készült, nincs fejlődési rendszer, regenerálódó életerő, fedezékrendszer, csupán a játékos ügyessége, eszeveszett tempó és persze démonok minden mennyiségben. A marsi kutatóbázis, a UAC létesítményeiben (na meg a Pokolban, hisz anélkül nem lenne Doom) zajló küzdelem az E3-on bemutatott videók alapján igazi adrenalinbomba lesz, tele brutális kivégzésekkel (már most súlyos összegekbe fogadnék, hogy Ausztráliában soha nem fog megjelenni a játék), parázs küzdelmekkel, változatos ellenfelekkel és persze zúzós zenékkel, melyek egyelőre inkább a techno felé hajlanak, de a végleges játékban remélhetőleg megszólalnak az elektromos gitárok is. A multiplayer is a régi kor szellemében fogant, a Call of Dutyn nevelkedett nemzedék minden bizonnyal nem fogja értékelni a pusztán ügyességre épülő gyors meccseket, de azok, akiknek a Quake 3 Arena jelenti a többjátékos mókát, bizonyosan megtalálják számításaikat. Ez már az alpha során kiderült, melyben szerencsére én is részt vehettem és elég annyit mondanom, hogy a fent említett játék óta nem volt ilyen jó multis élményben részem. A megjelenítéshez új motort írt a csapat (immáron Carmack nélkül, hisz ő már sajnos nem erősíti a stúdiót), az id Tech 6 pedig teszi a dolgát, főleg a fény és részecskeeffektek néznek ki parádésan, nem egy Frostbite, de a célnak megfelel, plusz garanciát szolgáltat arra, hogy minden platformon meglesz a fix 1080p 60 fps kombó, mellyel a legtöbb játék küszködik a jelen generációs konzolok alatt. Ha hihetünk a pletykának a játék már nyáron megjelenik, akkor pedig kiderül, hogy új király születik e a hentelős címek között, vagy csak odakerül a Serious Sam, Painkiller, Shadow Warrior hármas mellé, mint régi idők mementója.

    1. Mass Effect: Andromeda

    masseffectandromeda2

    A Cyberpunkhoz hasonlóan a Mass Effect új felvonásáról is csak lassacskán csöpögnek az információk, Shepard fantasztikus trilógiája után viszont nyilvánvaló, hogy az Andromedát várjuk a legjobban. A BioWare saját SF-univerzuma egész egyszerűen annyira letaglózó és kidolgozott, hogy méltó vetélytársa például a Star Warsnak, sok szempontból jobb is annál. A felnőtteknek szóló történet, mely olyan témákat boncolgat, mint a szerves-szintetikus létformák kapcsolata, a technológia szingularitás, az MI térhódítása a legjobb, legkerekebb sztorik közé tartozik, melyet videójátékban valaha láthattunk. Emellé jön egy minden ízében kidolgozott univerzum, remekül megírt karakterek, változatos bolygók, és egy olyan akció-szerepjáték hibrid játékmenet, mely egyik műfaj kedvelőjének sem okozott csalódást. Az Andromeda a Reaper-invázió után veszi fel a fonalat, egy új galaxisban, tele új felfedeznivalóval, a trilógiával való kapcsolata tehát a nullához konvergál, ez viszont egyáltalán nem is baj, hisz egyrészt Shepard sztorija kerek egésszé vált, másrészt nem kell attól tartania az íróknak, hogy esetleges inkonzisztenciákba futnak a történet megírása alatt. Az új játéktér pedig adott ahhoz, hogy a készítők teljesen szabadon engedjék fantáziájukat, persze lesznek majd ismerős fajok is, de minden bizonnyal kapunk majd egy rakás új lényt és kultúrát, hála a galaxisnyi távolságnak. Az egyes bolygók az ígéretek szerint szabadon (valószínűleg a Dragon Age: Inquisition módjára) bejárhatóak lesznek, a távolságok leküzdésére pedig visszatér az első Mass Effect közutálat tárgyát képező járgánya, a Meko, modernizált változatban, mely remélhetőleg az irányításra is vonatkozik majd, mert szerintem mindenki egyetért abban, hogy az első rész járművét navigálni több idegeskedéssel járt, mint örömmel. A külsőségekért a már sokszor, sok műfajban bizonyított Frostbite Engine 4. generációja lesz a felelős, a szemkápráztató látvány tehát előre borítékolható. Az egyedüli dolog, ami némi aggodalomra adhat okot az, hogy a fejlesztést nem az eredeti trilógiát jegyző BioWare Edmonton végzi, hanem a harmadik rész két DLC-jét, a simán csak jó Leviathant, és a kifejezetten felejthető Omega-t készítő BioWare Montreal. Szóval csak reménykedni lehet, hogy sikerrel veszik az akadályokat és egy olyan játékot tesznek le az asztalra, mely méltó a nagyszerű elődökhöz. A megjelenést idén őszre tervezte az EA, de valószínűleg jövő tavaszra csúszik a premier, tehát még jó sok centit kell vágni, mire belevethetjük magunkat egy újabb galaktikus kalandba.

    Ezek tehát a Galaktika által legjobban várt sci-fi címek az elkövetkezendő évekből, de persze a fenti listán túl is lesz élet. Remek, de a Star Citizenhez hasonlóan túl ambiciózusnak tűnő alkotásnak ígérkezik a No Man’s Sky, a CD Project Redhez hasonlóan a német székhelyű, Piranha Bytes is otthagyja a fantasy-t, hogy elkészítse az Elex című, nyílt világú disztópiát, és a Lords of the Fallennel ismertté vált Deck 13 csapata is egy sci-fi művel készül, a játékmenet alapjául pedig a Dark Soulst veszik, ami már látatlanban is izgalmas koncepciónak tűnik. Kiváló játéktermésnek nézünk tehát elébe, jöjjön is az elmaradhatatlan kérdés: Ti melyik címet várjátok a legjobban?

  • A változékonyság állandósága

    Életünk mindennapjait átszövi a folyamatos változások hálója. A 21. századot sokszor a „felgyorsult” jelzővel látjuk el. Mindig rohanunk valahová, modern kommunikációs eszközeinkkel pillanatok alatt elérhetünk szó szerint bármit; társadalmunk teljesen átalakult, de ez így van rendjén. Csupán egyre nehezebb lépést tartani vele. Minden ember ki-ki saját metódusával igyekszik a folytonos pörgésből kiszabadulván megtalálni a bizonyos biztos pontot. Azt a dolgot, ami változatlan, állandó, amibe lehet kapaszkodni. Ez lehet egy társ, lakás, házi kedvenc, vagy akármilyen tárgy, hely, amiről tudjuk, nem szalad el, ott lesz és számíthatunk rá.

    Ray Nayler a februári Galaktikában megjelenő Változékonyság című novellájával ezeket a témákat boncolgatja egy rejtélyes találkozás révén.

    Egyre gyakoribb, hogy az emberek szembesülnek az idő relativitásával. Einstein fizikai szemszögből vizsgálta a kérdést, de hétköznapjainkra is kihat, ráadásul egyre szembetűnőbben. Hányszor éreztük már, ha telefonunkat nyomkodjuk, vagy olvasunk egy jó könyvet, pillanatok alatt eltelik néhány óra. Vagy egy iskolai órán, munkahelyen harminc percenként nézzük az óránkat, de még mindig csak két perc telt el.

    A Változékonyság sokszor metafora-bombákkal mutatja be a megfoghatatlan érzéseket, és hatalmas paradoxonokkal fűszerezi meg azokat.

    A mű központi helyisége a kávéház, ami látszatra állandó, biztos pont. Főszereplőnk, Sebastian véletlen akadt rá a helyre, azonban minden nap visszalátogat. Az emberi habitusokat a csapos sakkjátszmáiból szűri le, amit ugyanazon állandósult három személlyel játszik le minden egyes nap. Valami mégis szinte folyamatosan változik. A bevilágító napfény mindig más színbe öltözteti a bútorokat. A székek, fotelek is minden nap átrendeződnek. Sebastian szerint a csapos a változatosság kedvéért cserélgeti a helyzetüket. Vagy csak az emlékezés is relatívvá vált? Hamis emlékek sokszor valósnak tűnnek, és úgy emlékezünk rájuk tovább, mintha az történt volna meg az eredeti helyett. Mi van, ha saját emlékezőtehetségünk adja a folyamatos változásokat életünkben? Hiszen ahhoz, hogy felfogjuk a változást, emlékeznünk kell egy adott képre, még ama bizonyos pillanat előttről, mielőtt a dolog – jelen esetben a bútorok – megváltozott volna.

    clock time fading away

    Az idő és emlékezés relativitásán keresztül felmerül a sors is, mint megfoghatatlan filozófiai fogalom. Történelmünkben számos tudósember, és gondolkodó foglalkozott sors-kérdésekkel. Mindenkinek megvolt a maga elképzelése róluk, de egyértelműen senki nem tudott választ adni. Releváns-e két ember véletlen találkozása, akik egész életüket leélik egymás mellett? A sors keze van benne, vagy tényleg az egész csupán véletlen egybeesések műve? Esetleg kizárólag tudománnyal megmagyarázható biológiai és kémiai folyamatok összessége, és elfojtott pszichológiai tényezők halmaza állhat egy-egy ilyen találkozás hátterében? Talán akkor tudnánk csak meg a sors mibenlétét, ha sikerülne az időutazást megvalósítani, és láthatnánk milyen változások következnének be az egyes emberek előre meghatározott (vagy meg nem határozott) életvonala mentén.

    Talán arra is választ kaphatnánk, hogy meddig képes egy ember emlékezni. Azt tudjuk, hogy nagyjából az „éntudat” kialakulásától, azaz három éves kortól vagyunk képesek feleleveníteni egyes pillanatokat. De vajon meddig lehet egy embernek emlékeznie? Ha megszűnnek az idősödéssel járó korlátok, és valaki élhet akár kétszáz évig is, képes lehet még hamis emlékek nélkül visszagondolnia a régmúlt időkre? Vagy már másik életként tűnnek elő és vastag homály fedi őket?

    Az egész kicsit olyan, mint egy fénykép. Mikor elkészítjük, és előhívatjuk, a papír minden széle szinte éles, a képen minden részlet kivehető. Az idő múlásával a szélek megkopnak, a fotópapír kezd megsárgulni, a fényképen szereplők arcai elhomályosodnak, végül apró fecnikre bomlik az egész.

    Nayler a Változékonyságban ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, noha választ nem kapunk rájuk. Minden ember saját döntései, eszméi, gondolkodása befolyásolja saját és környezete jövőjét, és az állandósult pontok részleteire odafigyelve is megláthatjuk az apró változásokat.

    Egy valami viszont biztos: a változás állandósága…

     

  • Futurisztikus Zorró-film várható Jonás Cuaróntól

    A kilencvenes évek nemzedéke nyilvánvalóan jobb kapcsolatot ápolt Zorró történetével, mint a mai gyerekek. Annak idején délutánonként játszotta a Duna Tv a Disney sorozatát, úgyhogy egy hazaérő óvodásnak nehéz lehetett kihagyni. A régi Kalifornia regéi könnyen elvarázsolták az embert, hiszen szórakoztató és érthető volt minden eleme.

    Az 1957 és 1959 között készült szériát a Zorro álarca című nagyjátékfilm múlta felül. Martin Campbell rendező az ezredforduló előestéjén megmutatta nekünk, hogy hatalmas potenciál rejlik a maszkos igazságtevőben, különösen ha az egyre népszerűbb Antonio Banderas, a gyönyörű Catherine Zeta-Jones és a mindig kultikus Anthony Hopkins adják a star powert.

    Azóta Zorro sajnos valahogy elkopott. Egy kétes hírű folytatás után már csak romantikus kalandregény formájában találkozhattunk meghatározó alakjával. Az Entertainment Weekly azonban a minap bejelentette, a jövőben játszódó új verzió rendezésére Jonás Cuarónt jelölték ki, legalábbis Mark Amin, a Fridát is jegyző Sobini Film vezérigazgatója így nyilatkozott: „Amikor láttam a Desierto-t, lenyűgözött Jonás akció- és izgalomteremtő képessége, egyéni vizualitása és az erős alakítások, amiket kihozott a színészeiből.” Neki és a Lantica Media nevű cégnek köszönhetjük a Z címre keresztelt feldolgozást. Idén nyáron indul a forgatás a londoni székhelyű Pinewood Studios Dominikai Köztársaságban található létesítményében.

    walking_zorro_by_valhein-d4asv2vA Mexikói rendező egyelőre keveset tett le az asztalra, viszont ha hitelt adunk társírói kreditjének, amelyet az Oscar-díjas Gravitációért zsebelt be bátyja, Alfonso Cuarón oldalán, „A” kategóriás adaptációra számíthatunk. Alfonso presztízse nem is kérdéses, mivel tizenöt éve csinálja a jobbnál jobb filmeket (Az ember gyermeke, Harry Potter és az azkabani fogoly, Anyádat is!), azonban Jonás részvétele sajnos még nem garantálja a sikert.

    Bár tavaly egy másfél órás nagyjátékfilmmel (Desierto) jelentkezett a Torontói Filmfesztiválon, ami egy USA-Mexikó határon játszódó rasszista nézeteltérésről szól, jó munkát végzett a Gravitáció DVD-extrájának szánt rövidfilmmel is (Aningaaq), ami a Sandra Bullock alakította űrhajós reményvesztését meséli el  a túloldalról hallható eszkimó szemszögéből. Csak érdekesség, hogy az utóbbit jóval többre értékelték az IMDb felhasználói (7,2), mint az előbbit (5,0).

    A rajongók leginkább Gael García Bernalt remélik a címszereplő megformálására, de ez nem meglepő, mivelhogy „GGB” mostanra meghatározó színésszé avanzsált, már ha a mexikói filmipart vizsgáljuk (Alejandro Gonzales Iñarritu filmjeiben rendszeresen feltűnik, ahogy az idősebb Cuarón egy-két darabjában is).

    Amikor Johnston McCulley 1919-ben megalkotta Don Diego de la Vega karakterét, nyilvánvalóan nem számított arra, hogy valaha is egy science-fiction univerzumba helyezze, ugyanakkor mi tudjuk, korunkra különösen jellemző a zsánerkeverés. Ma már láthatunk dinoszauruszokon vágtázó, páncélos lovagokat (The Dinosaur Lords), sőt, disztópikus Legyek urát (Az Útvesztő), így mi szerencsére már jóval nyitottabbak vagyunk egy ehhez fogható cross-overre.

    Bár augusztusban már kijelölt kezdési dátummal rendelkezett, a produkció a forgatókönyvet, a rendezőt és a főszereplő színészt is egyaránt hiányolta. Ehhez képest ez jó jel!

    Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

     

  • Idén tavasszal érkező könyveink

     

    20160204_banner3

    Már rég túl vagyunk az újéven és az évkezdési fáradtságon, így elérkezett az ideje, hogy bejelentsük, milyen könyvek várhatók a Metropolis Media palettáján 2016 elejétől júniusig.

    Előtte azonban köszönjük a sok voksot, amit tavalyi könyveinkre adtatok le január végéig tartó szavazásunkon, ennek eredményeként 2015-ös könyveink olvasói sorrendje a következőképpen alakul.

    Top 10-es lista a tartalom alapján:

    Top 10-es lista a borítók alapján:

    És akkor lássuk a jövőt!

    Jelenlegi állás szerint februárban érkezik Univerzum Könyvek-sorozatunk második darabja, ami Csányi Vilmos Kutyaakadémiájának újrakiadása lesz, a hiánypótló kötet első kiadása ugyanis már beszerezhetetlen. A könyvet az ELTE etológia tanszékének munkatársai állították össze az elmúlt húsz év ebviselkedés-lélektani felfedezéseiről a professzor úr 80. születésnapja alkalmából. A szerzők mindegyike etológus, közvetlenül vagy közvetetten Csányi-tanítvány, a visszaemlékezéseik, az aktuális kutatások és anekdoták igazán élvezetes kötetté állnak össze, ami tökéletes olvasmány lehet kutyásoknak, érdeklődőknek és Csányi-rajongóknak egyaránt.

    Márciusban érkezik a GFK 300. antológia, ami sorrendben a háromszázadik Galaktika Fantasztikus Könyv lesz, külföldi és magyar szerzők SF-novelláival. Külön öröm, hogy a kötet bemutatóját a Gateway to Space kiállításon tartjuk március 9-én, az eseményre ellátogató vendégek pedig díjmentesen körbejárhatják az űrkiállítást. A belépés ingyenes lesz, de regisztrációhoz kötött, figyeljétek a honlapot és a Facebook-oldalunkat a további részletekért! (Várható megjelenés: március eleje)

    Stalker-gyűjteményünk idén is gyarapszik, ezúttal Tumanovszkij és Gyagyiscsev Agyar című regényével. Ebben egy Agyar nevű stalker kalandjait követhetjük végig a Zónában, melyről egyébként a kötetben sok minden kiderül. (Várható megjelenés: március)

    a Kozmosz Fantasztikus Könyvek borítója A Viking visszatérhez
    a Kozmosz Fantasztikus Könyvek borítója A Viking visszatérhez

    Megújult formában tervezzük újra kiadni az egyik legnagyobb magyar SF-író, Zsoldos Péter életművét. Áprilisban kezdünk A Viking visszatérrel, melyben egy űrexpedíció tagjai ragadnak egy idegen bolygó, őskori viszonyok között élő lakói között.

    a Mások között borítója az Egyesült Királyságban
    a Mások között borítója az Egyesült Királyságban

    Jo Walton magával ragadó regénye, a Mások között számos fontos díjat bezsebelt, a Nebulát 2011-ben, a Hugót egy évvel később, a Brit Fantasy-díjat szintúgy. Ahogyan arról már írtunk korábban is, a Mások között tulajdonképpen a sci-fihez és a fantasyhez írt szerelmes levél, melynek alaphelyzete sokak számára a Harry Pottert idézheti, azt leszámítva, hogy itt szó sincsen varázslóakadémiáról, helyette inkább egy lelkes SF-rajongó csöppen a fantasy világába, kalandozása során pedig ellenállhatatlan kísértést ébreszt olvasójában, hogy élete végéig sci-fit és fantasyt bújjon. (Várható megjelenés: április)

    A Könyvfesztiválra érkezik új sorozatunk, a Start Könyvek első négy darabja. Ebben a sorozatban tehetséges, főként kötettel eddig nem rendelkező SF- (és fantasy-) szerzőket mutatunk be és indítunk el a pályán, akikben megvan az a plusz, amitől a jövő zálogai lehetnek a hazai SF-irodalomban. Vékony Krisztián regényének (Sors-algoritmus) központi kérdése az, hogy mi van, ha létezik egy végtelenül átgondolt, precíz matematikai képlet, mely pontosan determinálja az eljövendő világ képét. Molnár Csaba (A széttört idő legendája) egy időutazós sci-fivel mutatkozik be nálunk. Ronil Caine Lilian című regényében egy japán cég titkos szolgáltatásának köszönhetően lehetővé válik lemásolni bármelyik hírességet, hogy ügyfelük eltölthessen velük egy-két hetet valamelyik egzotikus nyaralóhelyen. Michael Walden regénye (Eshtar) pedig egy több idősíkon játszódó SF-fantasy, ami téren és időn átívelő konfliktust dolgoz fel az emberek és titokzatos ellenségeik között. (A Start Könyvek várható megjelenése: április)

    az angol borító
    az angol borító

    Végre azt is beharangozhatjuk, hogy idén tavasszal a polcokra kerülhet a Bas Lag-sorozat harmadik része, a várva várt Vastanács China Miéville-től. Az Arthur C. Clarke- és Locus-díjas regény cselekménye lazán kapcsolódik az első két részhez (Perdido pályaudvar, végállomás; Armada). Kitör a forradalom, a káosz és az erőszak elől maroknyian elmenekülnek egy különleges vonattal a pusztaságba, az elveszett remény nyomában, miközben Új-Crobuzonban beköszönt a Vastanács kora. A regényen jelenleg az utolsó simításokat végzi a fordító. (Várható megjelenés: május)

    Egy Heinlein-novelláskötettel is készülünk, ami ebben a formában még nem jelent meg sehol a világon. Az Új jövőt építünk a szerző olyan írásait kezdi el közölni kronologikus rendben, amelyek egy aprólékosan kidolgozott történelmi ívet vázolnak fel az eljövendő eseményeiről. (Várható megjelenés: május)

    a harmadik rész észt borítója
    a harmadik rész észt borítója

    Sokan szinte követelték, hogy folytassuk a Melchior-sorozatot és bizony nekünk is a szívünkhöz nőtt a fiatal patikárius figurája. A Melchior és a hóhér lánya c. regényben (mely a sorozat harmadik darabja) két kívülálló talál egymásra az 1422-es év Tallinjában: a hóhér lánya és egy, a városba érkező rejtélyes fiatalember, az idillt azonban hátborzongató gyilkosságok zavarják meg. Külön öröm, hogy Indrek Hargla idén Magyarországra látogat, így a könyv bemutatóján személyesen is találkozhattok majd Melchior szülőatyjával. (Várható megjelenés: június)

    a Chindi angol borítója
    a Chindi angol borítója

    Folytatjuk Jack McDevitt Priscilla Hutchins- (vagy más néven Akadémia-) sorozatát a következő, harmadik résszel. A Nebula-díjas Chindiben az emberiség szinte már feladta, hogy intelligens létformára bukkanjon, ekkor azonban felfedezik, hogy titokzatos csapatok mesterséges holdakat telepítettek a bolygók köré szerte a galaxisban. A Chindi expedíciója a holdak eredetének felderítésére indul, hogy aztán a felfedezőkkel együtt izguljuk végig mi is a galaktikus utazást. (Várható megjelenés: június)

    Jelenleg készülő könyveink hamarosan felkerülnek webshopunk Előkészületben rovatába, a megjelenési idő közeledtével pedig átkerülnek az Előrendelhető szekcióba. Amint elkészültek a borítók, azt is megmutatjuk egy külön posztban.

     

  • Kij Johnson a Galaktika XL-ben!

    A Galaktika 311 XL kiadása egy újabb írónő, Kij Johnson díjnyertes írásait hozza el olvasói számára: Az ember, aki hidat vert a köd fölött, Rókavarázs és A fortélyos hősről szóló történetek evolúciója a North Park kutyái közt, a Változás után. A három új, magyarul megjelent történet megmutatja, hogy Johnson kreativitása és zsenije továbbra is kifogyhatatlan.

    Johnson talán az egyik legaktívabb amerikai sci-fi és fantasy író. Több kiadónál is szerkesztőként működik közre (pl. Tor Books, Dark Horse Comics), tagja a Theodore Sturgeon-emlékdíj zsűrijének és több egyetemen tanít kreatív írást vagy science fictiont (pl. University of Kansas). Az írásban hasonlóan aktív. Első írását 1988-ban publikálta (Roadkill), első regényét, a Dragon’s Honort pedig 1996-ban (George Cox-szal közösen írt Star Trek regény). A szakmában igazán ismert 1994-ben lett, amikor a Rókavarázs című írásáért elnyerte a Theodore Strugeon-emlékdíjat. Későbbi, a Nemzetközi Fantasztikus Művészeti Társaság Crawford-díját elnyerő Kicune című regényének szolgált alapul ez a kisregény.

    A siker folytatódott. 2009-ben a 26 majom, no és a pokolért (Galaktika 232) World Fantasy-díjat kapott, 2010-ben az Árboccal (Galaktika 244) nyert először Nebula-díjat, majd 2011-ben a Poniesszal. 2012-ben Az ember, aki hidat vert a köd fölött (Galaktika 311 XL) Nebula és Hugo-díjat is hozott Johnsonnak. Johnson eddig 3 regényt és több mint 50 novellát írt. Legutolsó gyűjteményes kötete, At the Mouth of the River of Bees 2012-ben jelent meg.

    A díjnyertes írások mellett a Galaktikában már olvasható volt kettő a macskanovellák közül (289-es és 306-os számok), a 295-ösben pedig A hóasszony.

    7199_900

    Az új történetek közül kettő (a Rókavarázs és A fortélyos hős… ) hasonlít Az ezer mérföldet gyalogló macskához: mindkét történetben az állatoké a főszerep.

    A Rókavarázs elbeszélője egy kicune (a sintó vallás róka alakú istene), aki gyakori szereplő a japán népmesékben. A történetben az elbeszélő rókalány beleszeret egy emberbe, Kaya no Yoshifujiba. A róka már-már belebetegszik szerelmébe, mikor nagyapja felkínálja neki a rókavarázs hatalmát, ami által a lány megszerezheti szerelmét.

    Johnson beleszövi a rókákkal kapcsolatos mesei elemeket kisregényébe: megjelennek a rókákhoz kötődő különleges tulajdonságok (legyenek akár rosszak, akár jók), a kicune, mint egy ember szeretője és egy bizonyos értelemben jelen van az ember becsapása is. Ezektől lesz a történetnek egyfajta mesei misztikuma.

    Az eseményeket egyes szám első személyben ismerjük meg, ami különös módon elidegenít minket: ahogyan a macska novellákban, itt is egy állat szemén kísérhetjük figyelemmel az eseményeket. Johnson ezzel arra kényszeríti olvasóját, hogy egy, az embertől idegen, állati világszemléletet vegyen fel. Így a számunkra teljesen természetes dolgok teljesen furcsává, sőt természetellenessé válnak (pl. a költészet), az állati, végül is természetes jelenségek pedig furcsának fognak tűnni.

    kitsune_by_kate_fox-d8a6u86
    Kate-FoX
    rajza

    Az állatok szemszöge egy másik új történetben is erősen jelen van. A fortélyos hősről szóló történetek evolúciója a North Park kutyái közt, a Változás után hosszú címe ellenére nem hosszú mű. A történet szerint a változás után, aminek senki sem tudja az okát, a háziasított emlősök emberi öntudatra ébredtek: intelligenciájuk a miénkkel lett egyenlő és a beszéd képességére is szert tettek. Ez a drasztikus változás annyira megrémítette az embereket, hogy elüldözték otthonaikból kis kedvenceiket. Az otthonról kivert állatok a North Parkban gyűltek össze. Egy diáklány, Linna tartja a kapcsolatot a kóbor kutyákkal: kiül velük a parkba és hallgatja meséiket egy különös hősről, akit egyszerűen csak Egy Kutyának neveznek.

    A Rókavarázstól eltérően itt egyes szám harmadik személyben követjük nyomon a történéseket, azonban az idegen gondolkodásmód szintén erősen jelen van: emberként például nem tulajdonítunk nagy figyelmet a különböző szagoknak, azonban egy kutya igen. Továbbá Johnson figyelmet fordít arra is, hogy az állatoknak milyen fizikai nehézségekkel kell szembeszállniuk a Változás következtében (pl. nincsenek olyan hangképző-szerveik a tiszta, érthető beszédhez, mint nekünk). Ezeknek az apróságoknak köszönhetően lesz hiteles (legalábbis amennyire emberi fantáziánkkal el tudjuk képzelni) az állati szemszög mindkét műben.

    13554238

    A harmadik írás, Az ember, aki hidat vert a köd fölött sci-fi és fantasy közt lebeg, mindkét zsáner jegyeit magán hordozza. A történet egy hídépítőről szól, aki a Köd fölött épülő hídhoz igyekszik: a híd arra lesz hivatott, hogy újraegyesítse a szétszakadt birodalmat. Habár számos akadály nehezíti a főszereplőt célja elérésében és ettől izgalmas olvasmánnyá válik a kisregény, de mégis inkább azt érezni, hogy nem a cselekmény áll a középpontban, hanem sokkal inkább a szereplők. Rajtuk keresztül szembesülünk egy korszak lassan, de vészesen közelgő végével és a változás elkerülhetetlenségével. Johnson mindehhez tökéletesen illeszti a kisregényben szereplő központi képeket. A híd egyszerre ível át problémákon, nyit az új felé, és köt össze embereket. A kikötővárost uraló köd pedig magában hordozza a félelmet, a veszélyt és az ismeretlent. Az ember, aki hidat vert a köd fölöttben rengeteg olyan elem van, amiért megéri elolvasni annak is, aki egy izgalmas történetre vágyik, és annak is, aki ennél többre.

     

    Ahogy Kij Johnson számos írásán is látszik, visszatérő szereplői az állatok, de nagy előszeretettel merít a japán mitológia egzotikus világából is. Történeteit olvasva biztos, hogy egy valahonnan, a távoli múltból ismert, de számunkra már teljesen idegen világba léphetünk be. Ha ilyen különleges utazásra vágysz, ne hagyd ki az ehavi Galaktika XL-t!