My Blog

Szerző: galaktikaggadmin

  • Hogyan lehet túlélni a világvégét?

    A mai eszünkkel egy halom különböző módot látunk előre, hogyan pusztulhatna el társadalmunk. A civilizáció nyújtotta kényelem hamar megszűnne, így mindenkinek saját tudására kell támaszkodnia. Íme, egy szakavatott kutató hat fontos tanácsa az apokalipszis túléléséhez!

    2001-ben a Johns Hopkins Intézet biológiai támadások elleni stratégiákat kidolgozó központjának vezetői több állami szervvel közösen egy érdekes kísérletet folytattak: megpróbálták kideríteni, hogyan reagálna az Egyesült Államok egy valós biológiai katasztrófára. A teljes titoktartás jegyében a projektet Sötét Tél Hadműveletnek nevezték.

    A játékban felállt egy fiktív krízisstáb, egy fiktív elnökkel, CIA-igazgatóval, miniszterekkel, és mindenféle fontos személlyel, akiknek egy Oklahomából elinduló, mesterséges himlőjárványt kellett megfékezniük. Röviden összefoglalva: csúfos kudarcot vallottak. Mindent összevetve nagyjából 13 nap alatt teljesen darabjaira hullana az ország, a fő kommunikációs csatornák, rendfenntartó szervek és közlekedési módok mind működésképtelenné válnának.

    A kutatás rámutatott sok fontos problémára az egészségügyben, a különböző kormányzati szintek, hivatalok közti kommunikációban. Az átlagembernek kevés lehetősége nyílik komolyan hatni ezekre a hibákra, sokkal fontosabb ezért inkább azon gondolkozni: ha szét is hullik a civilizáció, hogyan lehet ezt mégis túlélni?

    Az Oxford Egyetemen 2008-ban szakértők egy csoportja előrevetítette, hogy nagyjából 19% esélye van egy globális katasztrófának 2100-ig. Az öntudatra ébredt, gonosz Mesterséges Intelligenciától a molekuláris méretű nanorobotokig mindenféle, a science-fiction művekből ismert veszély előfordulhat, ezért a Guardian az új poszt-apokaliptikus online játék, a The Division tudományos tanácsadóját, Nafeez Ahmedet kérdezte, mi a teendő egy ilyen helyzetben.

    Egyedül bujkálni a legrosszabb

    Gyakori túlélői reflex (főleg talán a számítógépes játékok hibáztathatók ennek elterjedésében), hogy egyedül elbújunk egy egyszemélyes bunkerban, sok évre elég konzervvel, aztán majd csak elunatkozgatjuk azt a hosszú időt.

    A szakértő szerint ez nagyon veszélyes téveszme, hiszen egy katasztrófa utáni letelepedés során rengeteg munka adódik, amelyekre egy ember egyedül valószínűleg képtelen. Minél többen osztoznak a feladatokon, annál nagyobb a valószínűsége, hogy közösen meg tudják védeni magukat, és hogy egy stabil, társadalomra emlékeztető valamit elkezdhetnek kiépíteni.

    A farm, ahol túlélünk

    Ez már kevesebbeknek lehet meglepetés, de érdemes távol maradni a városoktól. A nagyvárosok működőképesek a mai világban, hiszen az ellátási láncok középpontjában helyezkednek el. A közlekedés, a közművek, az élelmiszerszállítás összeomlása után azonban az itt lakó nagyszámú embernek hirtelen erősen megcsappant mennyiségű nyersanyagon kell osztoznia – ezért valószínűleg itt lesz a legnagyobb az agresszió.

    Egy kellemes, vidéki tanya nemcsak azért előnyös, mert a mindennapi élethez szükséges ételt meg lehet termeszteni, hanem azért is, mert távol tartja az embert a többi túlélőtől – oda kell figyelni azonban, hogy ne kerüljünk túl távol tőlük, hiszen a hosszú távú fennmaradáshoz valamilyen szintű kereskedelemre is szükség lehet.

    Az alapvető építőelemek

    Víz és élelmiszer nélkül nincs az a vár, ahol túl lehetne élni. Ez a pont persze csak kicsit egészíti ki az előzőt: a megtermelt ételen túl szükség van friss vízre is. Ha a Fallout játékokból ismert atomkatasztrófával találjuk szemben magunkat, némileg több dolgunk lehet a tiszta, sugárzástól mentes ivóvíz beszerzésében, de egy „egyszerű” biológiai fegyver után elég egy kis patak forrása mellé letelepedni, és hosszú távon garantált lehet az újdonsült tanya fennmaradása.

    Újjáépíteni az internetet

    Sajnos se macskás videók, se e-mail szolgáltatók, se oldsite.galaktika.hu/ nem lesz a világvége után. De ne aggódjon, nincs minden veszve!

    A kommunikációnak fontos szerepe lesz a társadalom széthullása után: mind a szűkebb túlélőcsoport belső kommunikációjának, mind a csoportok köztinek. Fontos egy stabil áramforrás nélkül is működő (tehát napelemes vagy kurblis) rádiót beszerezni, így megkezdődhet a hírek áramlása – ahogy a Sötét Tél Hadművelet rávilágított, ennek hiánya volt az egyik legnagyobb probléma.

    Az internetszolgáltatók alkalmazottai valószínűleg nem járnának be dolgozni, így nem lenne elég csak bekapcsolni a gépet, és valahogy áramforrást szerezni. Az adatbázisok, szerverparkok azonban, amelyek fenntartják a hálózatot, és a rengeteg adatot tárolják, még elég sokáig működőképesek maradhatnak, ha valamilyen áramforrást kapnak. Eleinte minden bizonnyal csak a katonai hálózatok lennének működőképesek, de ha lelkes programozók felébresztik a többi szervert is, akár az egész internet visszaállítható lehet.

    Ne bízzon a hatalomban

    Első hallásra mintha valami összeesküvés-elméletből került volna ide véletlenül a mondat, de sajnos egy poszt-apokaliptikus világban megalapozottá válhat. A hivatalos kormányzás fenntartása fontos a társadalom újraépítéséhez, de sajnos ennek a folyamatnak a részleteibe az átlagembert nem avatják be.

    A katonaság segíthet fenntartani a rendet, de az utasítás arról is szólhat, hogy a lakosság érdekei másodlagosak a politikai renddel szemben. Arról nem is beszélve, hogy muszáj egészséges szkepticizmussal kezelni a helyzetet, amikor a hatalom és az erő meg nem választott csoportok (katonaság, rendőrség) kezében összpontosul. Ne feledjük: a diktátor kifejezés is az ókori, háború esetén fellépő ideiglenes katonai hatalmat jelentette, aztán mi lett belőle…

    Évtizedes várakozás

    Nem lehetünk biztosak abban, mikorra áll vissza a rend, ha visszaáll egyáltalán. A támadás méretétől függően évtizedek, évszázadok, de akár évezredek is eltelhetnek, míg a termelés, a tudományos fejlődés és a civilizáció újraindul. Könnyen meglehet, hogy hiába élte túl az apokalipszist, elfelejtheti jelenlegi hivatását, és élete végéig a farmján várhatja, hogy visszatérjenek a megszokott kényelmi feltételek – holott erre még a dédunokái sem számíthatnak.

    A túlélés legfontosabb eleme tehát mindenképpen a türelem. Készen kell állnia arra, hogy talán soha nem fog többé tévézni, internetezni (a rádiózásról szerencsére nem biztos, hogy sokáig le kell mondania) és úgy általában a modern civilizáció vívmányait élvezni. Viszont kemény munkával garantálhatja a faj fennmaradását, és bebizonyíthatja, hogy nem tudjuk azért olyan könnyen kipusztítani önmagunkat.

  • Időutazás időgép nélkül – Interjú Molnár Csabával

    Áprilisban a Galaktika Start Könyvek sorozat négy új, lendületes szerzővel indul útjára. Michael Walden és Vékony Krisztián után most Molnár Csabával beszélgettünk írásról, irodalomról, és természetesen megjelenés előtt álló regényéről, A széttört idő legendájáról, melyben az időutazás témájának egy új, rendhagyó formáját tárja az olvasók elé.

    Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal? Mikor találtál rá a Galaktikára?

    Egyetemi éveim alatt, és később is írtam novellákat, majd 2011-ben elvégeztem a Hungarovox által szervezett íróiskolát. Pályakezdésként még ebben az évben megjelent első regényem, A három kristály legendája. Mivel A széttört idő legendája – az időutazás okán – zsánerét tekintve inkább sci-fi, magától értetődőnek tűnt, hogy a Galaktika folyóiratot is jegyző Metropolis Media Kiadót keressem meg új regényemmel. A mű kéziratát bemutatkozó levelemmel együtt küldtem el, és nem sokkal később választ is kaptam Németh Attilától, aki ajánlásával ellátva továbbította a regényt Mund Katának. Kata levele sem késett sokat, így megkezdődhetett a közös munka. Tehát már az első visszajelzések (és azok gyorsasága) alapján rendkívül pozitív kép alakult ki bennem a kiadóról, illetve munkatársairól. Nagy örömmel ismertem meg Burger Istvánt is, akinek a neve legendás a műfajt kedvelők körében.

    Köszönjük az elismerő szavakat! Az időutazás nehéz téma, nemcsak a paradoxonok elkerülése miatt, hanem mert sok próbálkozás született már a feldolgozására. Miért választottad mégis?

    Regényemben nem klasszikus értelemben vett időutazás szerepel. Nincs benne időgép vagy idő-visszafordító berendezés. A széttört idő legendája eredetileg folytatástörténet volt, ezért megörökölte az előzménytörténet univerzumát. Azonban az időutazás ténye, lehetősége és megoldása az első regényemből kölcsönzött elemekből építkezik. Míg A három kristály legendájában térben, A széttört idő legendájában időben utaznak a hősök.

    Mit gondolsz a többi időutazós regényről, filmről? Van-e kedvenced?

    Vannak a zsánerben készült kiváló munkák, például Robert Heinlein Ajtó a nyárba, és Michael Chrichton: Idővonal c. könyvét nagyon szeretem, de az örök kedvenc a Robert Zemeckis által rendezett Vissza a jövőbe-trilógia.

    Molnár Csaba
    Molnár Csaba

    Nehéz különböző idősíkokról írni? Mire kell leginkább figyelni közben?

    Írás előtt már a regény teljes rendszerét megtervezem, a cselekményt a legapróbb részletekig kidolgozom, a szerkezetet felépítem (talán a közgazdász rendszerszemlélet segít ebben). Írás közben igen-igen ritkán jelentkeznek spontán szálak. Számomra a legfontosabb a hitelesség, ezért sok időt áldozva végzem el az írók házi feladatát. Mivel A széttört idő legendája alapvetően három történelmi korban játszódik, rengeteget kellett utánaolvasnom, hogy például az 1400-as évek Párizsát hitelesen láttassam, vagy az actiumi csata történéseibe tényszerűen szerepeltessem fiktív hőseimet. A kötet végén található A szerző jegyzetei részleteiben választja szét a regényben szereplő tényeket a fikciótól.

    Az írás alatt keveredtél-e önellentmondásba, és ha igen, hogyan oldottad fel azt?

    Mivel a regény szerkezete rendkívül feszes és alaposan kidolgozott, nem hiszem, hogy ellentmondásokba keveredtem volna. De ezt majd az olvasók eldöntik, és vagy bírálnak, vagy felmentenek.

    Melyik a kedvenc korszakod? Hol élnél legszívesebben?

    Kedvenc korszakaim az ókori Róma és az amerikai polgárháború időszaka (1861-1865). Hogy miért, nem igazán tudom megmagyarázni. Ez épp olyan, mint az a kérdés, miért szeretjük a párunkat (feleségünket, barátunkat-barátnőnket)? Ha meg tudnánk válaszolni, az már nem is lenne szerelem, nem is az az érzés vagy érzelem lenne. Sokat olvastam, sok filmet megnéztem (dokumentum- és játékfilmeket egyaránt) mind Rómáról, mind az amerikai polgárháborúról, és talán elmondható, hogy mindkét korról az átlagnál talán egy kicsivel több ismerettel rendelkezem. Ki tudja? Lehet, hogy előző életemben tógát vagy konföderációs egyenruhát viseltem?

    Ki(k) a kedvenc történelmi alakod (alakjaid)? 

    A kedvenc történelmi alakjaim visszaköszönnek mindkét regényemben (Villon, Drake, Octavianus, Agrippa).

    Végül, a kíváncsi olvasók kedvéért, áruld el kérlek, tervezel-e folytatást?

    A kötetnek létezik előzménytörténete, folytatást pedig nem tervezek. De azt elárulhatom, hogy A széttört idő legendájának egyik szereplője lesz a következő regényem egyik főhőse.

  • Jön az első first person-akciófilm, a Hardcore Henry

    A first person shooter-játékokat idéző stílussal meglehetősen ritkán találkozhattunk eddig a filmvásznon. A 2005-ös Doom Karl Urbannal és Dwayne „The Rock” Johnsonnal épp csak egy durva jelenet erejéig pendítette meg a „saját nézőpontban” rejlő lehetőségeket. Azóta csak kísérleti jelleggel alkalmazták, mint a Biting Elbows Bad Motherfucker című számának klipjénél, de még egy független filmet is szántak ennek a koncepciónak Elijah Wood főszereplésével (Maniac, 2012). Sokan megfeledkeznek viszont arról, hogy már a negyvenes években is készültek egész estés mozifilmek ezzel a metodikával, így a Philip Marlow-történetet feldolgozó Asszony a tóban (1947) egy jó példa arra, hogyan lehetett már hetven évvel ezelőtt is a díszlet manipulálásával, a tükrök elfordításával becsapni a nézőt.

    Mindezek fényében izgalmas élménynek ígérkezik a Hardcore Henry, mely a point-of-view metóduson belül valóban elsőnek nevezhető, legalábbis a túlpörgetett akció-zsáner műfajában. Az előzetes meglepően sokat elárul a filmről, így a történet mellett kiderül az is, nem a hitelességéről vagy komolyságáról lesz híres. Bár ez talán nem is akkora probléma, tekintve, hogy egy ilyen élménytől nem is azt várjuk.

    A sztori szerint a címszereplő Henry visszatér a halálból. Egy laboratórium asztalán találja magát, emlékek nélkül, mellette pedig egy nő, aki a feleségének vallja magát. Egy hadúr azonban elrabolja az asszonyt, így Henrynek fel kell fedeznie képességeit, hogy megmentse őt, és ezzel egyidejűleg személyazonosságára is fény derüljön.

    hhfeat

    A produkcióhoz nagy nevek is csatlakoztak. Annak ellenére, hogy a már említett Bad Motherfuckert is jegyző, elsőfilmes orosz rendezőről, Ilya Naishullerről igen keveset tudni, a szereplőgárdában köszönthetjük Sharlto Copley dél-afrikai színészt (District 9, Chappie, Elysium – Zárt világ) és Tim Rothot is, akit Tarantino egyes filmjeiből vagy a Hazudj, ha tudsz! című sorozatból ismerhetünk.

    A bemutatóra a tengerentúlon is áprilisig kell várni, és még az sem biztos, hogy bekerül-e egyáltalán a magyar mozikba. Kérdés ugyanis, hogy egy átlagos néző mennyire képes élvezni, amikor a film eseményeit testközelből tapasztalhatja meg.

  • Galaktikus zseblámpát küldünk a Holdra

    Mielőtt 2018-ban elindulna a NASA első Mars-missziója, az űrügynökség szeretne megbizonyosodni róla, hogy új űrhajója képes odajutni – egyelőre emberek nélkül. Így legénység helyett ez a küldetés 13 tudományos projekthez szükséges felszerelést juttatna célba. Bár a Space Launch System célja a Mars, rakománya egy részét útközben engedi útjára – az egyik eszköz egy aszteroidát vesz célba, néhány a Holdat, mások pedig az űr mélyébe hatolnak.

    Van köztük egy lézeres berendezés is, a „galaktikus zseblámpa”, ami Hold körüli pályára áll, hogy így vizet kutasson rajta. Hiszen egy nap szükségünk lehet rá.

    „Egy jövőbeli misszió során helyben kellene majd élelmet termelnünk „– mondta Jitendra Joshi, a NASA Advanced Exploration System vezetője. – „Ez a térkép segíteni tudna abban, hogy megtaláljuk a megfelelő helyeket.”

    A „napvitorla-misszió” keretében az NEA (Near Earth Asteroid) Scout elnevezésű űrjármű az 1991BG aszteroidához fog repülni és fölötte lebegni, hogy megfigyelje, továbbá fotókat és adatokat küldjön a Földre.  A Lunar Icecube projekt során holdbéli jeget keresnek majd,  térképező berendezések fogják vizsgálni a holdfelszínt és az árnyékba boruló területeket, de egy űridőjárást figyelő állomást is telepítenek és a sugárzást is mérik majd.

    Az említett projekteken kívül még hat kiadó hely van az űrhajón. Ezek közül hármat más űrügynökségnek tartanak fenn, de van még további három, amiket civil kutatók nyerhetnek el a NASA Cube Quest Challengen keresztül.

    Habár úgy tűnik, hogy ezeknek a misszióknak más-más a céljuk, valami összeköti őket: előkészítik az űrbéli életünket. Mégpedig oly módon, hogy segítenek megtalálni a számunkra használható, értékes területeket (víz, jó táptalaj) és elkerülni  a ránk leselkedő veszélyforrásokat (sugárzás, időjárás). Hiszen nem elég eljutni a Marsra – mire odaérünk, azt is ki kéne találni, hogyan tudunk túlélni, sőt élni az űrben.

    Forrás: Gizmodo

  • Deadpool, a szórakoztató antihős

    2015-ben az USA híressé vált a politikai korrektség mozgalmáról, ami miatt gyakorlatilag senki nem mondhatott semmit anélkül, hogy valaki ne sértődött volna meg. A South Park című felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat legújabb évada tökéletesen nekimegy ennek a kampánynak. A sorozat többek között kiparodizálja a védett térnek (safe space) nevezett képzeletbeli határvonalat, amit, ha átlép valaki – persze csak szavakkal – sérelem lesz a vége. Ezek mellé társult még a test-szégyen (body shame) és a közösségi média negatív szerepe is, ami mellett a híresen szarkasztikus sorozat képtelen volt elmenni. És, hogy ennek mégis mi köze van a vörös ruhába bújt anti-hősnek? Csupán annyi, hogy őt mindez nem érdekli, és mindenkinek beszól, akinek csak lehet.

    safespace south park

    Deadpool karakterét legelőször 1991-ben vetették képregényre, azóta átment néhány változáson, és sikert sikerre halmoz a rajongók körében. Ezzel ellentétben mégis azt kell mondani, hogy egy vékonyabb réteget képviselt a szókimondó figura, hiszen számos olyan dolgot tett, mondott, ami miatt durván korhatáros volt a képregény. Az imidzsét, amit nagy nehezen felépített, sikerült totálisan lerombolni: mikor megjelent az X-Men kezdetek: Rozsomák (nem, képtelen vagyok Farkasnak nevezni) című moziban egy bevarrt szájú pacák, aki még hírből sem hasonlított a nagyszájú bunkóhoz, akit ismerünk. Egyébként azt a Deadpool-t is Ryan Reynolds alakította.

    „Ilyen szuperhős még nem volt” – hirdeti egy plakát a filmet. Nos, tényleg nem! A kezdeti infók miatt volt okunk félni egy picit, hiszen a jogok ugyanannak a stúdiónak a kezében vannak (20th Century Fox), mint az X-Mennek, és a Fantasztikus Négyesnek. Az utóbbiról sajnos tudjuk, hogy sült el… De aztán elkezdetek terjedni a jobbnál jobb hírmorzsák a készülő Deadpool mozi kapcsán. Ryan Reynolds maradhatott Wade Wilson szerepében, láttunk egy koncept-videót Deadpool-ról, amint éppen „igazságot oszt”, és ami talán a legfontosabb: korhatárosra tervezték a filmet. Ez volt talán a mondat végére a pont, hiszen Deadpool káromkodás, vagy kaszabolás nélkül olyan, mint mondjuk a The Walking Dead zombik nélkül.

    deadpool

    Sikerült annyira karakterhűen ábrázolni az ex-zsoldost, amilyet még MARVEL filmnél nem láttam. Annyira pörgősen osztotta a lövéseket és ezzel párhuzamosan a beszólásokat, hogy két nevetés között alig jutott szünet pihenésre. Minden egyes jelenet tökéletesen épült a másikra, a visszaemlékezések után szó szerint rögtön visszarakta a nézőket a film az akció közepébe. Nem volt fölösleges jelenet, mindennek megvolt a helye. A párbeszédek dinamikusak, nem csak odamondják a karakterek a szövegeiket, és arra kapnak egy reakciót, hanem tényleg élnek a dumák, ami nagyon fontos egy ilyen filmnél.

    Minden benne volt, amit elvárhattunk. Idétlen humor, rengeteg politikailag nagyon is inkorrekt beszólás, repülő végtagok, és a kismillió pop-kulturális utalás és easter egg, amik észrevételénél most nem egy elismerő széles mosoly ült ki a nézők arcára, hanem könnyezős röhögés.

    deadpool colossus

    A filmet úgy rendezhette meg Tim Miller, kinek tulajdonképpen ez az első mozija, hogy Deadpool az X-Men univerzumban marad. Ez a továbbiakra nézve is izgalmasnak hangzik, hiszen nem egyszer találkozik Wade a képregényekben a többi mutánssal. Persze ebben a moziban is segítségére lesz két X-katona. Egyikőjük Kolosszus, akit jól ismerhetnek a rajongók (bár e filmben kicsit túltolták a szerepét, önmagából jócskán kifordítva), illetve Negaszonikus Tinitorpedó, akinek már csak a neve megér egy misét.

    A Deadpool film, és a karakter egy pillanatra sem veszi komolyan magát. Tudja, hol a helye, mit csinál, és nem próbál fölösleges morális feljebbjutást produkálni, hanem úszik tovább az árral. Deadpool maga a megtestesült antihős. Gyilkol, noha imádja ezt tenni, mégis csak a rosszfiúkat kapja el. Profi harcos, regenerálódik, testrészeket növeszt újra, és nem hallgat senkire. Nem akar beállni semmilyen táborba, hogy hősködjön. Őt saját érdekei vezérlik, nem fejlődik sehova, nem válik a szadista bunkóból jófiú. És ez így van rendjén – legalábbis Deadpool részéről.

    Aki nincs otthon a képregények világában, sem úgy egyáltalán MARVEL filmek terén, annak is tökéletesen élvezhető a mozi. Deadpool háttértörténete is kiderül, levezetik, miért öltözik vörös ruhába, de fölösleges flashbackek nélkül élvezhetjük átalakulását. Természetesen, ahogy fentebb írtam, vannak visszaemlékezések, de csak annyi, amennyi elég ahhoz, hogy térben, s időben el tudjuk helyezni a Wade Wilsonból vált Deadpoolt.

    reynolds baccarin

    Talán, ami a legfontosabb Deadpool világáról, hogy olyannyira nem beszámítható a fickó, hogy még képes a negyedik fal ledöntésére is; azaz kitekint a nézőre a vászonról (ahogy a képregényben és a videojátékban is). Teljes mértékben tisztában van azzal, hogy képregény karakter, és egy csomó jelenetnél magához a nézőhöz szól, ezzel felállítva egy roppant paradoxont, de annál több röhögésre adva okot.

    Ez nem csupán egy odavágós egyszerű vígjáték. Ez a film paródiája a képregényeknek, és magának Hollywoodnak is. Ryan Reynolds saját magát is cikizi, nem is egyszer. Előző félresikerült szerepeit sikerült kinőnie, és egy rossz viccként emlékezhet rá… vagyis a Deadpool filmben igenis jó viccként jött le.

    A néző semmiképp ne várjon egy megszokott giga-mozit. Itt nem az epikus harcokon, karakterfejlődésen és nagy horderejű mondanivalókon van a hangsúly. Ennek ellenére látványos, szinte autentikus a környezet, és néha már alig lehet megmondani egy-egy jelenetről, hogy CGI, vagy tényleg megcsinálták, annyira belesimul a hangulatba. A zenék lehettek volna kreatívabbak, de azt hiszem egy tökéletes 90-es évek atmoszférát kölcsönzött ezzel a filmnek, ami még tovább görgette a poénáradatot.

    deadpool videogame

    A 16-os korhatár viszont szerintem kevés. Emlékszem, pár éve rengeteg sorozat, film került a 18 pluszos rétegbe, amiket azóta a tévék néha 12-es korhatárral adnak. Hogy ennek mi állhat a hátterében, hosszasan lehetne fejtegetni, de mégis úgy éreztem a Deadpool során, a 16-os besorolás kevéske. Nem a káromkodások miatt, mert azok nem hiányoznak már semmiből, hanem a vizuális elemek miatt lennének fenntartásaim. Ha például beül egy konzervatívabb szülő a gyerekével, aki még nincs tizennyolc éves, abból bizony komoly viták lehetnek. A végtagok úgy repkednek, mint morzsaszóráskor a galambok. Az agyak loccsannak, kardok suhognak, pisztolyok dörrennek, és mi ezt tökéletes közelségből, esetenként lassítva láthatjuk.

    Összegezve tehát a Deadpool talán az évtized vígjátéka lehet. Komédia szempontjából nem durvább, mint társai, sőt! A mostanában megjelenő vígjáték filmek inkább túlzottan alpári minőségben forognak, mintsem kacagtató szórakozásként, amitől inkább érzi kínosan feszengve magát a néző. Deadpool tényleg egy bunkó szocio- és pszichopata őrült, de valamiért szerethető, és van benne valami plusz, ami miatt nem is akarjuk, hogy más legyen.

    A szinkron jó volt, bár a szóviccek miatt érdemesebb eredeti hanggal nézni. A színészi munka kiváló, érezhető a több éves gyakorlás, a vágy, hogy megfeleljenek a rajongóknak és a közönségnek. Azoknak tudnám ajánlani, akik nem riadnak vissza a fent említett nagyon is vizuális jelenetektől, és készen állnak egy agyament, eszelős vígjátékra.

    Aki még jobban elmerülne Deadpool kalandjaiban, nyugodt szívvel tudnám ajánlani a 2013-ban elkészült videojátékot, ami legalább annyira őrült, mint a film… csak hosszabb.

     

  • Sofőrnek minősülnek a Google-számítógépek

    Ismét kipipálhatunk egy tételt azoknak a dolgoknak a  listájáról, amelyek nemrég még a sci-fik világába tartoztak, mára viszont valósággá váltak.

    Az Alphabet (leánykori nevén Google) meggyőzte a Szövetségi Közlekedésbiztonsági Bizottságot (NHTSA), hogy az önvezérlő autóik esetében a járműben ülő ember helyett a szoftver és hardver alkotta mesterséges intelligencia számítson vezetőnek. A döntés óriási lépés az önműködő autókat gyártó és értékesítő cégek számára. De ennél jóval többet is jelent: hiszen egy hivatalos testület megfelelőnek ítélt egy gépet egy ember jogkörének gyakorlására.

    A Google még 2015 novemberben kérvényezte, hogy vizsgálják meg, az önműködő autói mennyiben felelnek meg az általános államközi biztonsági előírásoknak, mint például a tükrökre vagy fékekre vonatkozó szabályok. Azt is tudni akarták, hogy szükséges-e betartani a kötelezően elfoglalt vezetőülésre vonatkozó szabályt. Az ügynökség válasza az volt, hogy mivel a „vezető” kifejezést ez esetben az önvezérlő rendszerre értik, az elfoglalt vezetőülés nem feltétlen elvárás.

    „ A Google autóinak nem úgy lesz vezetője, mint ahogy azt az elmúlt több mint száz évben értettük. Ha a kocsiban ülő személyek egyike sem alkalmas a jármű vezetésére, ésszerűbb valamit (nem pedig valakit) számítani vezetőnek”- írta levelében a NHTSA.

    Az ügynökség ugyan azt írta, hogy elfogadja a programot vezetőként, de azt is, hogy nincs módja ellenőrizni, hogy a szoftver jól működik-e.

    Önvezető kocsi

    A Google legújabb önműködő modelljeiben már nincs kormány, sem kézifék. Az NHTSA szerint ez biztonsági okokból van így, mivel az autóban tartózkodó ember kísérlete a rendszer felülbírálására káros következményekhez vezethet.

    „ Ezek az alapfeltételek olyan időkben készültek, mikor még ésszerű volt feltételezni, hogy minden motoros járműnek van kormánya, gáz- és fékpedálja általában a bal első ülésnél, és minden járművet ember működtetett.” – közölte a kormányhivatal.

    Ugyanakkor tájékoztatták róla a Google-t, hogy ha újabb, eddig kötelező elemeket szeretne eltávolítani – mint például a fékpedál – azt engedélyeztetnie kell.

    A Közlekedési Testület támogatja az önműködő kocsik elterjedését, mert álláspontja szerint ezzel minimalizálni lehetne a közlekedési baleseteket. A Fehér Ház ezen a héten közölt költségvetése 4 milliárd dollárt szán a következő évtizedben az önvezérlő autók fejlesztésének elősegítésére.

    A technológiai cégek és autógyárak évek óta kísérleteznek önvezérlő autókkal. A Google több szempontból is vezeti ezt a versenyt: járművei több mint egymillió próbamérföldet tettek már meg Kaliforniában, Texasban és Washington államban. A versenyzők közé tartozik még a Tesla, a General Motors és a Toyota is. Továbbá a fuvarszerző mobil alkalmazásáról ismert Uber, amely saját kutatólaborral rendelkezik a pennsylvaniai Pittsburgben, ahol olyan technológiát keresnek, amely helyettesíthetné emberi sofőrjeiket. Az Uber bevallása szerint azért kényszerülnek erre a lépésre, mert ha ők nem teszik meg, akkor megteszi más: az automata autók elterjedésével egy konkurens autógyártó cég olcsóbban működő taxiszolgáltatást hozhat létre.

  • Bryan Fuller az új Star Trek-sorozat showrunnere

    Novemberben már hírt adtunk a CBS Star Trek-sorozattervéről, de akkor még nem sokat tudtunk a produkcióról. Azonban most kiderült, hogy kik is lesznek felelősök az új ST-ért.

    Egyikük Bryan Fuller, akinek a neve nem idegen a sorozatos világban, rengeteg sajátos hangulatú alkotás köthető hozzá (pl. Hannibál, Halottnak a csók, Haláli hullák), de a Star Trek világa sem idegen tőle: karrierje elején forgatókönyvíróként dolgozott a Star Trek: Voyageren (1997-2001) és a Star Trek: Deep Space Nine-on (1997).

    Az új produkcióhoz Alex Kurzmann is csatlakozik, mint executive producer. Az úr olyan sorozatok mögött bábáskodott eddig, mint a mostanában futó Scorpio, Limitless, de Kurzmann a Star Trek világában is otthonosan mozog: forgatókönyvíróként működött közre a 2009-es Star Trekhez és a Sötétségben-hez (2013).

    Ahogy korábban is írtuk, az új széria új karakterekre és új világokra épül, de mindeközben aktuális eseményekre is kitekintést nyerünk. Az alkotók már nagyon izgatottak, megvannak a saját elképzeléseik és vágyaik. Bryan Fuller még 2013-ban így nyilatkozott egy esetleges, általa készített ST-sorozattal kapcsolatban: a cselekményt, ha lehetséges, az U.S.S. Relianten helyezné el, kapitánynak Angela Bassettet (Támadás a Fehér Ház ellen, Vészhelyzet) tenné meg, első tisztnek pedig Rosario Dawsont (Daredevil, Sin City).

    Bárhogy is alakuljanak a készítők tervei, mi most mindenesetre kicsit izgatottak lettünk az új Star Trek-sorozatot illetően, hisz úgy tűnik, jó kezekbe került a reboot.

  • Hihetetlen zéró gravitációs videoklip

    Az OK Go együttes rendkívül jó érzékkel a gravitációs hullámokkal kapcsolatos tudományos bejelentés napján tette közzé új klipjét, melyben zéró gravitációban adnak elő egy háromperces koreográfiát. No nem az űrbe merészkedtek ki, „csupán” az orosz S7 légitársaság repülőjével emelkedtek fel abba a magasságba, ahol az űrhajósok is gyakorolni szoktak.

    Bár a videó elején kiírják, hogy nincs trükk, és mindez valódi felvétel, a döbbenetes koreográfiát látva ez az állítás teljesen hihetetlennek tűnik. Pedig tényleg így van: a stáb három hétig készült a felvételre. Az orosz szövetségi űrügynökség, a ROSCOSMOS szakemberei révén olyan kiképzést kaptak, amit az űrhajósok szoktak. A stewardess-ek pedig az S7 alkalmazottai és képzett légi akrobaták.

    Az együttes énekese, Damian Kulash Jr. azt nyilatkozta, amikor először hallott a Virgin Galactic és Space X űrprogramjairól, rögtön eszébe jutott, hogy hamarosan műalkotások is születnek majd az űrben. Azóta is keresték a lehetőséget, hogyan készíthetnének súlytalanságban videót. A nagy kaland akkor kezdődött, amikor a Cannes Lions fesztiválon összefutottak az S7 képviselőivel. A közös munka eredménye pedig most debütált az interneten.

    Sajnos a videót – érthetetlen módon – csak a Facebookon tették közzé, itt lehet megtekinteni.

    Kapcsolódó:
    Lélegzetelállító a 3D nyomtatott táncosnő

  • Lehetne végre egy magyar űrbetyár – interjú Vékony Krisztiánnal

    EdDesk_Cheng

    Áprilisban érkezik új sorozatunk, a Galaktika Start Könyvek. Folytatjuk szerzőink bemutatását, Michael Walden után a Sors-algoritmus írójával, Vékony Krisztiánnal beszélgettünk.

    Kezdjük a legelején. Ki Vékony Krisztián?

    Azt hiszem, egy teljesen átlagos srác vagyok, mindenféle szuperképességtől mentes. Az a fajta, aki a tömegközlekedésen fülhallgatóval a fülében egy könyvet szorongat ide-oda billentgetve a fejét. Oldalra nézve talán megpillanthattok. Hogy kicsit informatívabb legyek, nagyjából ezt tudom elmondani magamról: jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdem meg az utolsó szemeszteremet  végzős építészhallgatóként. Emellett van szerencsém elmondani, hogy az ország egyik leginnovatívabb és véleményem szerint, minden bizonnyal a legbarátságosabb építész stúdiójának munkatársa is vagyok egyben. Összegezve ezt az apró kis keretet melyből most kikandikál egy részem, valahol úgy gondolom, hogy igazából csak egy piszok mázlista fickó vagyok. Egy olyan figura, aki ha éppen nem épületeket tervez, a klaviatúrára teszi az ujjait és gépelni kezd.

    Mit érdemes tudnunk rólad?

    Úgy érzem, édesanyám végtelen empátiája és édesapám elképesztő mérnöki tudása alatt nevelkedve egyfajta humán-reál vonalon kezdtem el mozogni már igen fiatalon. Kölyökként naphosszat a garázsban barkácsoltam izgő-mozgó mechanikus szerkezeteket építgettem, nem voltak túl hasznosak, de jókat szórakoztunk velük. Az általánost elkezdve képzőművészetet tanultam, gimnazistaként a színtársulatban töltött éveimre emlékszek vissza a legörömtelibben. Ezután egy olyan mérnöki egyetemre mentem, amire nyugodt szívvel ki lehetne írni Dante Poklának nem túl jó marketingű  üdvözlőszövegét. Megjegyzem, nem bántam meg. Ma mindezen múltbéli tapasztalatokból és élményekből építkezem, próbálom a lehető leghasznosabbá tenni a tudást, amit kaptam. Idővel az is elválik majd, sikerült-e.

    Hogyan ismerkedtél meg a sci-fivel és miért szeretted meg?

    E.T.A. Hoffmann-nak van egy írása, a Homokember, ajánlom mindenkinek. Nem sokan jelentenék ki, hogy a német romantika egyik nagy neve sci-fi író lenne, de aki olvassa a történetet tálán elmélázik a gondolaton. Nem lövöm le a poént, tessék kézbe venni. Mindenesetre ez volt az egyik első élmény ami kiszakított a kötelezők világából és egy másik univerzum felé kezdett terelni. Ámde a valódi lökést az jelentette, amikor egy barátom – az egyik legműveltebb ember, akit valaha ismertem –  Philip K. Dick regényét, az Ember a fellegvárbant a kezembe nyomta. Onnantól kezdve a műfaj az életem részévé vállt, és nem tágít mellőlem.

    Mikor váltál sci-fi olvasóból sci-fi íróvá?

    Már kis gimnazista koromban írogattam, rövid történeteket, verseket, még egy regényt is elkezdtem egyszer. Itt említeném meg: pocsékok voltak. De az affinitás talán mindig is bennem volt. Imádom a történeteket. Legfőképp szeretem hallgatni az emberek saját meséit. Úgy érzem mindenkiben máshogy jelenik meg a körülöttünk lévő világ, mindenki más percepcionális készséggel képezi le a környezete képét. Ebből adódóan úgymond mindenki egy tökéletesen más mikrouniverzumban él. Emberekkel beszélgetni kicsit olyan, mintha párhuzamos világokat fedezne fel az ember. Elképesztően érdekes dolog. Multiverzum a szociológiában.

    Az én legnagyobb szerencsém az, hogy életem során olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek a szemében olyan világok tükröződését láttam, melyeket nem lehet, nem varázslatosnak tekinteni. Azt hiszem ezt hívják inspirációnak. Nem tudom, mikor lettem író, de azt tudom, kik miatt váltam azzá. Néha eszembe jut a több ezer éves mondat: ”..mondják el majd, hogy óriások közt éltem”

    Vékony Krisztián
    Vékony Krisztián

    Regényedben többször említed Philip K. Dicket vagy Asimovot. Írói példaképeid vagy inspirálóid ők? Esetleg még tudnál említeni további kedvenc sci-fi írót, vagy olyat, aki hatással volt rád?

    Nos, Philip K. Dickről már esett szó. Az egyik legkreatívabb elmének tartom azóta is. Asimovot hasonlóképp. Természetesen nagy hatással voltak rám. Ha csak a műfajból kéne említeni, akkor a következő neveket még feltétlen kiemelném: Orson Scott Card, Ray Bradbury, Herbert G. Wells, Kurt Vonnegut, Frank Herbert, Arkagyij és Borisz Sztrugackij, John Scalzi, Robert Charles Wilson, Zsoldos Péter, Galántai Zoltán.

    Az sf-ben rengeteg téma és koncepció létezik, amik az itthoni írásokban is megjelennek. Ennek fényében szerinted van olyan külföldi sci-fiben jellegzetes dolog, ami a jelenlegi magyar sci-fiből hiányzik?

    Bevallom, ezen még nem gondolkodtam. Személy szerint, kevés olyan magyar sci-fi regényről tudok, ahol a történetben Magyarországnak magának konkrét szerepe lenne. Természetesen ez valahol érthető a hatalmi helyzetünket tekintve, de szívesen olvasnék egy olyan történetet, ahol egy pesti srácból asztronauta válik. Akár lehetne csempész. A tudományos fantasztikum mindig is a lehetetlennek tűnő dolgok megközelítéséről szólt. Fogjunk össze, legyen végre egy magyar űrbetyár.

    Szokták mondani, hogy a science fiction sokszor inkább a jelenről, mint a jövőről szól. Ebből kiindulva, szerinted egy sci-fi írónak mennyire kötelessége reagálnia aktuálpolitikai problémákra?

    Egy sci-fi író gyakran a múltat nézi és ez alapján hoz létre prekoncepciókat a jövőre. Nyilvánvalóan kitekint a világba és annak hatására is alakítja a fejében kialakult képet egy másik lehetséges univerzumról.  Azt hiszem, ez inkább egyfajta intuíció, mintsem konkrét riposzt a problémákra. Érdekes módon mindez néha pontosan fordítva történik. Olykor éppen a világ reagál szomorúan egy-egy prekognicióra. 2015 első heteiben, a könyvet befejezve, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a történetben leírt háborús és menekült helyzet a való életünk része lesz majd, ahogyan abban is hittem, hogy nem éri el a terror az európai fővárosokat. Tévedtem. A fikcióból olykor valóság válik.

  • Lawbreakers – SF lövölde nagyoknak

    Cliff Bleszinski neve lehet, nem ugrik be elsőre, pedig a Gears of War-széria atyjaként ismerhetjük az urat. Most azonban valami új projekten dolgozik, ami az adrenalinfüggő lövöldekedvelőknek biztosan ínyencfalat lesz.

    A Lawbreakers ízelítő videója még 2015-ben került fel a népszerű videomegosztó oldalra, ami igazi pörgést ígért. Végre a napokban újabb infók láttak napvilágot a játékkal kapcsolatban, amelyek alapján úgy tűnik, megéri rá várni.

    A piac alig két éve a MOBA (League Of Legends, DOTA2) stílusú játékokkal történő eltelítődése új szakaszt hozott el a gamer-lét világába. Egyre gyakoribbak lettek a sablonszerű játékok, melyekre tökéletesen igaz volt a tizenkettő egy tucat felfogás, csupán az eladhatóság miatt (természetesen ez már régen így van, azonban egy-egy játék fejlesztése már korántsem kerül annyiba, mint annak idején, így független fejlesztők virágkorukat élik a kickstarter-projektekkel, és az internet végtelen ereje miatt). A programok fejlesztői aranybányát láttak az egyszerű, ingyenesen játszható, bázisalapú stratégiai szoftverekben. Ezek a programok valóban ingyenesen elérhetőek, de a számos mikrotranzakció révén iszonyú pénzeket ott lehet hagyni egy-egy hős exkluzív kinézetéért, vagy éppen egy hátas új színéért. A formulát az „agyament” lövöldék is átvették, ami épp kiforrni készül. Reméljük nem esnek bele az unásig ismételt klisékbe, és valami újszerűt is szeretnének a zsánerbe belepakolni.

    Hamarosan a Blizzard várományosa az Overwatch, és a 2K gondozásában készülő Battleborn című programok is napvilágot látnak. Előtte a trónusról leverhetetlen Team Fortress 2 vezette a listákat, meglátjuk, hogy a következőkben miként alakul majd a sorsa a méltán népszerű lövöldözős játéknak. Két éve szintén megjelent egy remeknek ígérkező program, a Loadout, ami sajnos P2W (Pay to Win – „fizess, hogy jobb legyél”) formulája miatt a feledés homályába veszett.

    A Lawbreakers fejlesztői azonban azt ígérik, ez most más lesz. A videóból kiderül, hogy tényleg van benne valami plusz löket, amitől a vérnyomásunk egekbe szökik és mérhetetlen adrenalin lesz úrrá szervezetünkön. A gravitáció-manipulálás, ugrás, mászás, vitorlázás a levegőben mind-mind adnak hozzá valamit, ami egyedibbé teheti a játékot társainál. Kiegészítik a futurisztikus fegyvereket különböző, kaszt szerinti képességekkel, melyek célja egy sci-fi-köntösbe bújtatott westernhangulat megteremtése.

    A másik szembetűnő változás pedig a célközönség. A hasonló játékok inkább a tizenéveseket célozzák be, pedig nem volt ez mindig így. E zsáner atyjának az Unreal Tournamentet tekinthetjük, ami a maga idejében (1999) elég brutálisnak számított. A Lawbreakers próbálja ezt a vonalat továbbvinni: kifejezetten a felnőtt korosztálynak szól, hiszen nem lesz híján vérnek és robbantásnak, ide-oda repülő végtagoknak. Valószínűleg R-besorolást fog kapni a program, ami a legszigorúbb értékelésnek minősül.

    Reméljük üdítőleg fog hatni a sci-fi közegbe helyezett, némileg posztapokaliptikus jellemzőkkel megáldott lövölde, ami egyébként free-to-play modellt használ, és még 2016-ban várható.