Címke: űrkutatás

  • Mi világít a Ceresen?

    A 2007-ben fellőtt Dawn űrszonda idén januárban alaposan megbolygatta a tudomány képviselőit és a fantasztikum kedvelőit. A Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben lévő Ceres névre hallgató törpebolygón különös jelenséget vettek észre.

    A 950 km átmérőjű égitest Occator nevű kráterében furcsa fényvisszaverődésre lettek figyelmesek, ami igencsak felkeltette az érdeklődést a kisbolygó iránt. Hónapokon át sokféle lehetséges magyarázat érkezett – a jeges krátertől egészen a földönkívüliekig – széles skálában. A pontos okot azonban egyelőre senki sem tudja.

    A Dawn viszont egyre közelebb kerül a Cereshez, így újabb, nagyobb felbontású képeket tud készíteni róla. A felbontás már 140 méter/pixel, ami az első képekhez képest tízszer jobb. A 3D-s térkép elkészültével, nagyjából két hónap múlva valószínűleg többet tudnak majd mondani puszta találgatások helyett.

    ceres 2

    Az újabb fotózások során a csillogó fénynek egy „kistestvére” is feltűnt. A nagyobb mellett egy kisebb pötty is látható, ugyanazon kráteren belül.

    A tudósok egyre szélesebb körökben megegyezni látszanak abban, hogy a fényes területek jeges felszíni képződmények, vagy jégvulkánok. Ezek hasonlítanak az olvadt kőzeteket lövellő vulkánokhoz, ám ezekből folyékony víz, ammónia vagy metán kerül a felszínre.

    ceres 3

    Ahhoz, hogy többet megtudjunk, a jelenlegi távolságnak csökkennie kellene a Dawn és a Ceres között. Így nagyobb felbontású képek állnak majd a tudósok rendelkezésére, és sokkal pontosabb információkkal láthatnak majd el minket.

    dawn ceres

    Nagyjából másfél éven belül a Dawn kifogy az üzemanyagból. Ekkor örökre a Ceres mesterséges holdjaként fog funkcionálni, és hihetetlen tudást fog majd közvetíteni a törpebolygóról, ami az űrkutatás újabb fontos mérföldköve lesz.

  • A New Horizons folytatja útját

    Kalandosan indult a New Horizons nevű űrjármű „karrierje”. A 2006-os fellövése óta megtett már több, mint 4,8 milliárd kilométert, miközben a Földön azt hitték, hogy elromlott. De aztán mégis bekapcsolt és gyönyörű felvételeket közölt missziójáról, a Plutóról. Ez űrkutatási mérföldkő, hiszen a bolygóból törpebolygóvá lefokozott Plutó háza táján még soha nem járt ember által készített eszköz. A  zongora méretű űrjármű rengeteg adattal szolgálta a különféle kutatásokat, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az univerzum kezdetéhez, vagy a saját Naprendszerünk, esetleg a Föld kialakulásához is.

    A New Horizons azonban nem áll meg. 2026-ig hosszabbították meg a küldetését. Most, hogy elhagyta a Plutót, a mélyűr felé vette az irányt, ami koránt sem ígérkezik zökkenőmentes utazásnak. A világűr e fertálya tele van különféle aszteroidákkal és kisbolygókkal, ami nagyban megnöveli annak a veszélyét, hogy a járműben kár keletkezzen.

    pluto

    Végleges döntés még nem született, 2016 tavaszáig konzultálnak a tudósok, hogy végülis mi lenne a további célja a New Horizonsnak. De elmondhatjuk, hogy jók az esélyei: energiaforrásai kiváló állapotban vannak, sokáig kibírná az utazást, és a további kutatásokhoz nem kellene új járművet fellőni.

    A jövőben megvizsgálhatná a 2014 MU69 névre keresztelt aszteroidát, amit tavaly a Hubble teleszkóp vett észre. A New Horizons 2019-ben fog elhaladni az aszteroida mellett.

    Mindenesetre a szonda nem tétlenkedik, annak ellenére, hogy amíg tovább utazik, kikapcsolta a kameráit. A Plutóról készült nagyfelbontású képeket folyamatosan küldi a Földre, de az adatok továbbítása rendkívül hosszadalmas folyamat, és ez egyre csak lassul, ahogy távolabbra kerül tőlünk, és mélyebben elveszik a végtelen sötétségben.

  • Kína űrszondát küld a Hold túlsó oldalára

    Chang’e 4 névre keresztelte el a kínai űrkutatás azt a küldetést, amely keretein belül legkésőbb 2020-ig szondát küldenének a Hold sötét oldalára. Ami elég merész misszió, hiszen ez kimondottan összetett és komplikált feladat.

    Kína 2007-től kezdve igyekszik az élen járni az űrkutatásban. Több szondát állítottak Hold-körüli pályára , és 2013-ban sikerült véghezvinni, hogy a Chang’e 3 nevű űrszonda biztonságban leszálljon a Holdon. Ezzel Kína lett a harmadik olyan ország, amelynek sikerült űrjárművet eljuttatnia a holdfelszínre.

    chang-e-3-rover-moon

    Korábban voltak híresztelések, miszerint 2017-ben embert is küldenének az űrbe, ám úgy tűnik, ez későbbre fog csúszni – legalábbis eddig még nem erősítették meg ezt a tényt. Sőt, ha komolyan vehetjük a feltevéseket, holdbázist is létrehoznának égi kísérőnk távolabbi felén.

    2017 viszont így sem lesz unalmas a kínai űrprogram számára, mert ekkorra terveznek egy űrhajós nélküli hajót, ami a Holdon landolva geológiai mintákat venne, majd visszahozná őket a Földre, további kutatások céljából.

    Ha így haladnak, valóban űr-nagyhatalommá válhatnak, ezzel segítve előre a tudományt és az űrhajózást is.

  • 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok

    A legkorábbi galaxisok figyelhetők majd meg a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével, amelynek indítását 2018 októberében tervezik.

    Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal második igazgatójának, James Webbnek a nevét viselő csillagászati műhold megépítése a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrhivatal közös projektje. Az infravörös tartományban megfigyeléseket végző JWST százszor nagyobb teljesítményre lesz képes, mint a most negyedszázados jubileumát „ünneplő” Hubble-űrteleszkóp – olvasható a PhysOrg hírportálon.

    A James Webb űrteleszkóp segítségével 13,5 milliárd éves időutazásra vállalkozhatnak a csillagászok, akik megismerhetik, hogy milyen volt a világegyetem „mindössze” 200 millió évvel az ősrobbanás után, amikor a sötét univerzumban sorra „felgyulladtak” az első csillagok és létrejöttek a korai galaxisok.

    A JWST tömege 6,4 tonna, tükörátmérője 6,5 méter lesz, vagyis háromszor akkora, mint a Hubble-űrteleszkópé. Az infravörös tartományban működő John Webb csillagászati műhold „szeme” képes lesz áthatolni a kozmikus poron és távoli égitestek igen halovány jelzéseit észlelni.

    „Fénygyűjtő rendszerének 70-szer nagyobb a kapacitása, mint a Hubble-űrteleszkópé, ily módon a nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el minket” – hangsúlyozta a Matt Greenhouse, a JWST-projekt kutatója.

    Az első csillagok és galaxisok kutatása, a bolygórendszerek képződésének vizsgálata mellett a Földtől 1,5 millió kilométerre keringő űrteleszkóp az élet jeleit is keresi majd a világűrben. Feladata olyan égitesteket találni, ahol a hőmérséklet se nem túl alacsony, se nem túl magas, és felszínükön folyékony víz lehet.

    „A John Webb űrteleszkóp olyan érzékeny műszerekkel rendelkezik, amelyekkel a bolygók légkörének színképelemzése is elvégezhető. Így megismerhetjük az égitestek légkörének az összetételét, valamint észlelhetjük az esetleges élővilágra utaló jeleket” – fogalmazott Matt Greenhouse.

    Forrás: MTI

  • A földönkívüliek már a spájzban vannak

    Vezető kutatók és politikusok szerint hamarosan bizonyíték lesz a földönkívüli életre.

    Soha ennyire nyíltan nem beszéltek még kutatók és politikusok a földönkívüli életről, mint az elmúlt napokban. Míg a NASA vezető tudósai azt jelentették ki, hogy egy évtizeden belül bebizonyosodik, van élet a földön kívül, addig Bill Clinton egy tévé felvételen arról beszélt: nem vagyunk egyedül az univerzumban.

    Egy évtizeden belül határozott jeleket találunk a Földön kívüli életre, 20-30 éven belül pedig bizonyítékaink is lesznek – mondta Ellen Stofan, a NASA vezető kutatója egy Washingtonban tartott panelbeszélgetésen. „Tudjuk, hogy hol keressük és tudjuk, hogy hogyan. A legtöbb esetben már birtokukban van a szükséges technológia, amit hamarosan alkalmazni is tudunk” – mesélte meglepő őszinteséggel az űrügynökség kutatója, és nem ő volt az egyetlen, aki ilyen nyíltsággal beszélt a földönkívüli életről.

    John Grunsfeld, korábbi űrhajós, a NASA jelenlegi kutatója is osztozott Stofan optimizmusában. Véleménye szerint egy generációra vagyunk attól, hogy életet találjunk a jeges Holdon, vagy a Marson, és egy generációra attól, hogy egy közeli csillag egyik bolygóján leljünk rá az életre. Az űrhajós szerint a legújabb felfedezések is azt sugallják, hogy az általunk ismert élet létrejöhet a Naprendszerben, tágabb értelemben pedig a Tejútrendszerben is. Példának hozta fel a Jupiter Európa és Ganümédész nevű holdjait, amelyek jeges felszíne alatt tengerek létezhetnek, valamint a Marsot, melyet a régmúltban óceánok boríthattak. (Sőt, a Marson a Curiosity széntartalmú szerves molekulákat is talált, ami a földi élet alapja.)

    Ellen Stofan elmondta, a NASA azt tervezi, 2022 előtt feltérképezi a Jupiter Európa holdját. A 2,1 milliárd dolláros küldetés fő célja az lesz, hogy megállapítsa: lakható-e az égitest és hogy megkeresse azon az élet nyomait.

    europaÉrdekesség, hogy hogy nem sokkal korábban Bill Clinton, volt amerikai elnök is a földönkívüliekről beszélt egy tévéshow-ban. Az ex-elnök azt mondta, valószínűleg nem vagyunk egyedül az univerzumban és nem lepődne meg, ha egy nap idegenek látogatnának meg minket. Azt még hozzátette, hogy csak reméli, hogy ez a látogatás nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.

    Mikrobák, vagy óriások

    Addig, amíg a NASA kutatói alapvetően mikrobákról beszélnek, Fergus Simpson, a Barcelonai Egyetem kozmológusa óriásokat emleget. A tudós azt írja, ha léteznek földönkívüli lények, akkor átlagosan legalább 300 kilósnak kell lenniük. Teóriáját arra alapozza, hogy a Földön élő nagyobb állatoknak több táplálékra van szükségük, ezért sokkal kevesebben vannak, mint a kisebb élőlények, vagyis a Földet a kisebb létformák uralják (ilyen az ember is). A bolygónkat benépesítő élőlények átlagos méreteit alapul véve kezdte el kiszámolni Simpson, hogy mekkorák lehetnek a földön kívüli organizmusok és arra a jutott, hogy valószínűleg hatalmasok.

    Seth Shostak SETI-igazgató szerint izgalmasak Simpson számításai, viszont a tudós sok fontos részletet – így például l a különböző bolygók gravitációját – hagyott figyelmen kívül elmélete kidolgozásakor, ami így erősen megkérdőjelezhető.

    Fox-y

  • Tudományos kutatás csillagfalók keresésére

    A kérdés az, létezhet-e olyan intelligens létforma, amely a Napot is bekebelezné.

    Elméletileg nagyon sokféle idegen lény élhet az univerzumban, az egyszerű baktériumoktól kezdve egészen a szuperintelligens robotokig. Mégis a csillagfaló fogalma, – egy olyan organizmus, amely szó szerint csillagokat fal fel – még egy szakavatott sci-fi rajongó számára is furcsán hangozhat. Amennyiben ilyen lények valóban léteznek, akkor valószínűleg az asztronómiáról gyűjtött eddigi anyagainkban könnyedén találhatnánk információt róluk, ha keresnénk.

    Dr. Clement Vidal, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója, Stephen Dick, a Kongresszusi Könyvtár asztrobiológiai részlegének elnöke, John Smart futurista és Robert Freitas, nanotechnológiával foglalkozó vállalkozó, pontosan ezért kérelmezik olyan tudományos kutatások elindítását, amelyek segítségével megtalálhatnák a csillagfaló létformákat. Vidal, aki egy 2013-as tudományos munkájában írta le először a „Starivore”, magyarul csillagfaló kifejezést, saját maga is tudja, hogy nagyon bizarrnak tűnhet elmélete. Viszont hozzátette, hogy a természetes folyamatok más szemszögből való vizsgálatával, már korábban is értek el hatalmas tudományos áttöréseket.

    – A gravitációt sem maga Newton találta fel, egész egyszerűen csak más szemszögből vizsgált meg egy bizonyos jelenséget és így fedezett fel már korábban is létező, de számunkra mégis új dolgokat – meséli Vidal. – Elég nagy a valószínűsége annak, hogy már most is rendelkezésünkre áll megannyi információ a földönkívüli létformákról. Ha adott csillagrendszereket makroszkópikus élőlényekként értelmezünk, akkor már találtunk is egyet.

    Egyszerű létformák szétszórtan mindenhol létezhetnek az univerzumban, viszont ha egyszer intelligens idegenekkel találkozunk, akkor azok szinte biztosan a miénktől sokkal fejlettebb technológiával és tudással rendelkeznek majd. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy egy hiperfejlett civilizáció vajon hogyan élheti a mindennapjait, de életüknek egy jellemzőjét majdnem biztosra tudhatjuk – legalábbis annak a néhány tudósnak a feltételezése alapján, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak – még pedig azt, hogy hatalmas mennyiségű energiát tudnak hasznosítani.

    – A mi civilizációnk a Naphoz képest jelentéktelen mennyiségű energiát tud előállítani – mondja Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztronómiai részlegének elnöke. – Képzeljék el azt, hogy néhány fejlett civilizáció képes lehet központi csillagának teljes energiáját hasznosítani. A kérdés az, hogy mégis hogyan?

    A csillagfaló létforma vajon egyike a lehetséges válaszoknak? Ez leginkább attól függ, hogy hogyan is határozzuk meg az „élet” fogalmát. Vidal csillagfalóinak definícióját nem köti meg a mi „Földhöz” ragadt gondolkodásunk, azaz, hogy az élet létrejöttéhez szükség van szénre, oxigénre, vízre és egyebekre. Ő, az anyagcsere – az anyag szabályozott átalakulása energiává és a felesleges dolgok eltávolítása – gondolatán indul el, amely minden élőlény közös jellemzője. Ez, vagy egy ehhez hasonló folyamat, pedig számos csillagtestre igaz az univerzumban, többek között a kettős csillagokra is.

    – Úgy tűnik, hogy az energiaáramlás, tehát egy belső szervezet fenntartása és annak bizonyos elemeinek cseréje, megfigyelhető néhány kettős csillagnál is – írja Vidal a PhD dolgozatában, amely tavaly könyv formájában is megjelent.

    Tehát, ahol a csillagászok eddig egy gravitációs mezőbe zárt, két masszív plazma golyó békés együttállását látták, ott könnyen lehet, hogy egy óriási és éhes civilizáció épp felfal egy szerencsétlen csillagot.

    csillagfaló2

    Fontos megjegyezni azonban, hogy nem minden kettős csillag működik a metabolizmus, vagyis az anyagcsere elvén. Míg az olyan kettőscsillagok, amelyek közvetlenül érintkeznek egymással, hatalmas energia és anyag cserét hajtanak végre, bár ez a folyamat korántsem mondható stabilnak, addig az egymástól különálló kettőscsillagok látszólag egyáltalán nem cserélnek anyagot. Viszont bizonyos félig-érintkező kettős csillagoknál arra lehetünk figyelmesek, hogy az energiaáramlás az egyik csillagból a másikba szabályozottan történik meg, továbbá a gáz is rendszeresen távozik nóvák és gázkilövellések formájában a csillagokból. Az utóbbi az a típusú kettőscsillag rendszer, amely Vidal szerint az anyagcsere elvén működhet – és ahol talán intelligens élet is megtalálható.

    Vidal ötlete tulajdonképpen nem új keletű. Olaf Stapledon, egy 1953-as regényében a The Star Maker-ben, megálmodott egy fejlett civilizációt, amely egy olyan kettőscsillag rendszerben él, ahol az egyik csillag egy másik, mesterséges csillagból nyeri a szükséges energiát, hogy annak segítségével az idegenek az idők végezetéig tudjanak utazni a világűrben. Vidalra még a Dyson gömb is inspiráló hatással volt, egy olyan elméleti megastruktúra, amely csillagok körül köröz és majdnem az összes belőlük kiáradó energiát magába szívja.

    Az, hogy egy intelligens faj csillagnak álcázza magát, valóban nagyon érdekesen hangzik. De ahhoz,, hogy leleplezzük őket, még meg kell birkóznunk egy nagy akadállyal: empirikusan be kell bizonyítanunk vagy épp cáfolnunk az intelligencia létezését.

    – A legnagyobb nehézség ezzel az ötlettel kapcsolatban, mint más fejlett intelligencia létezésének bebizonyításával is, az hogy nehéz jeleket találni – mondta Loeb. – Ha tudnánk, hogy mit kell keresnünk, akkor már megtaláltuk volna.

    Vidal teljesen egyetért: – Természetesen, ennek az ötletnek a bizonyítása vagy cáfolása egyelőre meghaladja a képességeimet. Egy nagyon kitartó asztrofizikusokból és asztrobiológusokból álló csapatra lenne szükség ahhoz, hogy előrébb léphessünk.

    Egyelőre még nem tudjuk, hogy lesznek-e olyan kutatók, akik elfogadják a kihívást és a csillagfalók nyomába erednek, de az biztos, hogy túl elhamarkodott lenne lemondani a dologról, hiszen egyre több kutatás és ötlet jelenik meg csillagászoktól azzal kapcsolatban, hogy milyen jelei is lehetnek egy fejlett civilizáció tevékenykedésének. Ott van például a hulladékhő, az ipari szennyezés és a Dyson gömb is.

    Amennyiben Vidalnak igaza lesz, akkor ez a felfedezés alaposan át fogja rajzolni az univerzumról alkotott képünket. Ha elfogadjuk feltételezését, akkor be kell látnunk, hogy a saját galaxisunkban is létezhetnek csillagfalók.

    (Forrás: Motherboard)

  • Egy új otthon a Marson

    Ray Bradbury A látogató című novellájában a Mars csupán a súlyos földi kórral, a vérrozsdával megfertőzött emberek száműzetésének helyszíne. De lehet, hogy ennél okosabban is lehet használni a vörös bolygót? Lehetne a második lakhelyünk. (tovább…)

  • A sárga űrtengeralattjáró

    Az űrkutatók, megrészegülve saját sikereiktől egyre szemtelenebb ötletekkel állnak elő… A legújabb NASA-agymenés szerint tengeralattjárót lőnek az űrbe. (tovább…)

  • Made In Space

    Ott van a szórakoztatásban, az orvostudományban, a hadiiparban, része lesz a jövő gasztronómiájának, formatervezésének, de az űrkutatásban okoz majd igazi áttörést a 3D nyomtatás. (tovább…)