Címke: sorozat

Zöld Íjász sorozatkritika

Figyelem: a cikk SPOILER-eket tartalmaz!

A Zöld Íjász (Arrow) negyedik évada október 7-től kerül a képernyőkre, és ezen apropóból összefoglaljuk, mit is láttunk eddig.

A sorozat a DC képregények egyik karakterén alapul, aki többek között az Igazság Ligájának oszlopos tagja is, Batman, Superman, Flash és sokan mások mellett. Szupererő híján sokszor emlegetik Batman utánzatának, amiben lehet némi igazság: mindketten rendkívül gazdagok, hasonló személyiségük van, és fizikai erejükre támaszkodnak földöntúli képességeik hiányában.

Mivel az Íjász karaktere nem mondható minden idők legfelkapottabb hősének, ezért aggódva várták a képregény-rajongók a sorozat eljövetelét. Bevallom, én a sorozat harmadik része után jöttem rá, hogy Arrow, az az Arrow; és kiszúrtam a DC logóját a stáblistában.

Mondhatni nem indult zökkenőmentesen a széria. A rajongók a hajukat tépték, aki pedig nem ismerte az Íjászt, az nem tartotta túl izgalmasnak. A Stephen Amell által megformált Zöld Íjász, – akinek polgári neve Oliver Queen – sem aratott kimondott sikert. A női szemeknek kétségkívül elbűvölő, de egy sorozathoz, és egy szereplő megformálásához ennél több kell. Amell színészi tehetsége megállt egy érzelemmentes kősziklánál, és azóta is csak apránként halad előre.

A mellékszereplők sem indítottak valami fényesen. Néhányuk a harmadik évadra eljutott olyan szintre, hogy színészkedésnek lehetne nevezni, de sajnos az első, talán még a második szezonig ez nem sikerül. Képtelenek bármilyen árnyalt érzelmet kifejezni: ha szomorúak, akkor sírnak, ha vidámak, akkor erőltetett vigyort képeznek arcukra. Innen tudjuk csak meg az aktuális hangulatukat, vagy a zene sejtet valamit.

Hogy ne akadjak meg csak a rossz dolgoknál, kiemelném a harc-koreográfiákat, amik tényleg nagyon jól néznek ki. Tudatosan megtervezett verekedés-jelenetek tárulnak szemünk elé, amit egyedül talán a sziréna-szerű hangeffekt tud elrontani.

Szépen, lassan (tényleg lassan) megjelennek a képregényekből már ismertebb karakterek. Feltűnik Deathstroke, Amanda Waller, Deadshot, Ra’s al Ghul és még sokan mások, akik ismerősek lehetnek rajzfilmekből, képregényekből.

A harmadik évadban crossover epizódok is bekerültek a sorozatba, melyben a Villám is feltűnik (ahogy a Villámban az Íjász), hogy egymást segítsék egy-egy nagyobb volumenű ellenséggel szemben.

Valahogy úgy tűnik, hogy az Arrow készítői nem bíztak a sikerben, és egy, esetleg két évadosra tervezték a műsort, mert nem érzékelhető tudatos sztorivezetés.

Nézzük meg, miért:
Oliver Queen apjával és barátnőjének (Laurel Lance) húgával (Sarah Lance) hajókirándulást tesznek, majd hajótörést szenvednek.
Oliver kikeveredik a közeli szigetre, ahol megkezdődnek kalandjai, megismeri önmagát, és a korábban végtelenül arrogáns, felelőtlen „kisfiúból” igazi felnőtt válik. Jellemfejlődésnek kiváló is lenne, ha a továbbiakban nem ugyanezt néznénk végtelenítve. Megtapasztalja, milyen ölni, megtanul íjjal lövöldözni, új barátokra és ellenségekre tesz szert.

Majd megkezdődik a kavarodás, mikor Oliver visszajut otthonába, Starling Citybe, ahol az utcák rendbetétele közben flashback-el múltjába. Közben korábbi barátnője, Laurel hibáztatja Sarah haláláért, aztán együtt lesznek, de nem igazán működik a kapcsolatuk. Kiderül, hogy Oliver közben a szigeten beleszeretett Shado-ba: annak a férfinak a lányába, aki segíti őt Lian Yu-n túlélni. Ám kiderül, hogy Sarah mégsem halt meg, de nem tudja elfelejteni Shado későbbi tényleges halálát. Oliver ekkor együtt van Sarah-val, aki majd beáll az Árnyak Ligájába (League Of Assassins). A jelenben Oliver szó szerint szenved Laurellel, ameddig Sarah fel nem tűnik Starling Cityben, amikor is újra járni kezd a fiatalabb húggal. Majd Sarah tényleg meghal, és végül a harmadik évad végére minden szappanoperát meghazudtolva Oliver összejön Felicity Smoak-kal, aki már a kezdetektől segíti őt alteregojának fedezésében, és a bűnüldözésben.

Tulajdonképpen Oliver Queen majdnem az összes női karakterrel lefeküdt a sorozat során, és ez teljesen természetes mindenki számára. Néha egy veszekedős jelenetben összekap egyik-másik szereplővel, de nem túl életszerűen.

A főszereplő múltbeli megmérettetései nem érnek véget Lian Yu szigetén, hiszen onnan egy kalózhajóra kerül, majd pedig Hong Kongba kerül, ahol Amanda Waller (Öngyilkos Osztag és az A.R.G.U.S vezetője) kényszeríti őt bevetésekre.

A szembetűnő hatalmas hibák ellenére a Zöld Íjász egy kedvelhető sorozat. A második évadtól beindulnak az események, és ismertebb karakterek is bekerülnek a szériába. Bővül az Íjász csapata is, így egyre többen nézhetnek szembe a főgonoszok haragjával. A harmadik szezonba bekerült Ray Palmer, akit Atomként ismerhetünk – és teljesen átformálja Starling Cityt, folyton rivalizálva Oliverrel.

Az Arrow egy meglepően megosztó és furcsa sorozat. Tele van ordító értelmetlenségekkel, mellette pedig leköti az ember figyelmét, és egy-egy unalmasabb epizód után felpörögve valami újat mutat. Az effektek sokat javultak, a szereplők kezdenek megnyílni, egyedi személyiségük van. Olivert játszó Amell még mindig baltaarccal alakít, de lehet nem is kell több, hiszen a karakter múltjában számos megpróbáltatás érte, amitől „elfogytak” érzelmei. Így akár tökéletes is lehet a szerepre. A Flash bevonása kitűnő ötletnek bizonyult, és a már készülő Holnap Legendái sorozat is ígéretesnek tűnik.

Az előző szezon izgalmas vége után a negyedik évadban új ellenség bukkan fel, Anarchy szerepében, de számíthatunk még meglepetésre a CW elmondása szerint. Oliver hűséges segítője, Diggle új ruhát kap, és a rajongó-elmélet megdőlni látszik, miszerint nem a Zöld Lámpás lesz majd későbbi karaktere. Illetve feltűnik majd a szintén CW-s, ám elkaszált sorozatból Constantine is, a démonvadász. Hogy miként szövetkezik egy epizód erejéig a Zöld Íjásszal, október 7 után megtudjuk, az Arrow negyedik évadában.

https://www.youtube.com/watch?v=z8HCgxHX8YE

október 1, 2015
Heroes Reborn – kellett ez?

A rebootok és folytatások korát éljük, igaz ez a filmekre és a sorozatokra egyaránt. Hamarosan új részekkel érkezik a 2002-ben lezárult X-akták, negyed évszázad után folytatódhat a Twin Peaks, de a Szökés is újra műsorra kerül. Tim Kring a Hősök első évadával legalább akkora tévétörténeti bravúrt vitt végbe 2006-ban, mint J.J. Abrams és Damon Lindelof a Losttal. A remek karakterek és történet mellé jó adag mondanivaló, filozofikus töltet társult, a szuperképességekkel megáldott emberek témaköre pedig nem volt még annyira elcsépelt, mint manapság. A kezdeti remeklés aztán félúton hanyatlásba fordult, hogy aztán egy nézhetetlen negyedik évad után az NBC – talán kegyeleti okokból – kaszálta az egykoron szárnyaló szériát. Pár év kihagyással viszont Kring esélyt kapott a visszatérésre, ez lett a Heroes Reborn, mely egyszerre folytatás és reboot, sajnos azonban egyiknek sem túl acélos. Az első két rész alapján bátran (és csalódottan) kijelenthetem: Ezért kár volt visszatérni.

Pedig az indulás ígéretes. Miután Claire a Hősök utolsó képkockáin a világ elé tárja a képességekkel rendelkező emberek létét, elindulnak a kezdeményezések az együttélésre, elfogadásra. A Primatech (a cég, mely eddig titokban tartotta az evolúció új lépcsőfokát) szervezésében az emberek és az Evo-k (így nevezik a képességgel bírókat) végre meglelhetnék a békét, azonban június 13-án, a texasi Odessa-ban minden romba dől. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, a város ugyanis terrortámadás áldozata lesz, melyet az a Mohinder Suresh vállal magára, aki oly sok jót tett az anyasorozatban. Az Evo-k után boszorkányüldözés indul, (ebből láthatunk is pár erősen mesterkélt jelenetet) maga a történet viszont egy évvel a támadás után veszi fel a fonalat, szokás szerint több szálon, bemutatva a főbb szereplőket. Innentől viszont kezdődnek a gondok, az új karakterek ugyanis hihetetlenül sablonosak lettek, csupa olyan élethelyzetet láthatunk, melyet már ezerszer ellőttek máshol, és jobban. Különösen azért zavaró ez a momentum, mert a nyár egyik legnagyobb dobása, a Sense8 is hasonló tematikával dolgozott, viszont az ott bemutatott sorsok és emberek pillanatok alatt felkeltették az érdeklődést, ez pedig itt nem történt meg, hiába a dupla epizódos kezdés.

Olyan archetípusokat vonultat fel Kring, mint a gyermeke halálát megbosszulni vágyó házaspár, a középiskola megpróbáltatásain áteső, az imádott lány iránt plátói szerelmet tápláló kamasz, vagy a háborús veterán, aki felveszi a harcot a bűnözés és a korrupció ellen. Vannak ugyan kevésbé elcsépelt szereplők is, de az aprópénzzel teli bőröndöt hurcolászó férfiról egyelőre semmi nem derült ki (azon kívül, hogy nagyon segítőkész), az aktuális japán szál pedig még Hiro Nakamura kezdeti bohóckodásához képest is nevetséges. Miko Otomo képessége ugyanis az, hogy apja kardjával képes egy videójátékba teleportálni magát, ahol szent küldetése várja. Maga az alapkoncepció még életképes is lehetne, ha a játék világát (amely egyfajta alternatív univerzumnak felel meg) nem olyan pocsék animációval kreálták volna meg, amely már a ’90-es évek videójátékainak átvezetőiben is ciki lett volna. Persze a különböző szálak előbb-utóbb bizonyosan összeérnek majd, és egy újabb világméretű katasztrófát is sejtet a narratíva, de ez nem segít azon az óriási problémán, hogy egy tabula-rasa alaphelyzetből induló sorozatban pont a visszatérő karakterek jelentik a legnagyobb pozitívumot. Noah Bennet ugyanis az újrázásban is főszerepet kapott, és az ő története talán az egyetlen, mely ténylegesen megérdemli a figyelmet, hisz már most az eljövendő dolgok után vizsgálódik, melyek tényleg lehetnek akár érdekesek is, már persze ha nem szúrják el, mint nagyjából minden mást. Az epizód(ok) egyetlen igazi Heroes momentuma is egy régi szereplőhöz köthető, a pilot utolsó jelenete Mohinder Suresh narrációjával, a már ismerős, libabőröztető zenével valóban ütősre sikeredett, kár, hogy ilyen nem nagyon volt több a másfél órában.

Dicsérő szó a castingot sem nagyon illetheti, egy-két kivételtől eltekintve ugyanis elbaltázott lett a színészválasztás. A Tommy Clarke-ot alakító Robbie Kay, akárcsak az Egyszer volt hol nem volt Pánjaként, úgy itt is brillírozik, és Jack Coleman is hozza a kötelezőt, de Zachary Levi például hihetetlenül középszerűen alakít, holott a Chuck-al már megmutatta, hogy mennyire jó színész. A feleségét alakító Judith Shekoni pedig egyenesen borzalmas, túlzás nélkül mondom, hogy „tehetsége” a magyar docureality-k amatőr színészeinek szintjén mozog. További fájó pont, hogy a CGI rosszabb, mint az alapszériában, az ottani remek effekteket teljesen valótlannak ható, low budget hatások váltották fel, pedig pénzt bizonyára kaptak rá, csak épp a kivitelezést bízták rossz emberekre (lásd: Once upon a time). A zenék maradtak a régiek, tehát most is remekül hangzik a Heroes, és a feliratok jellege is megőrizte jellegzetes stílusát, szóval aki nosztalgiára vágyik, az félig-meddig elégedett lehet.

Aki azonban azt a Hősöket szerette volna viszont látni az újrakezdésben, amely 2006-ban ámulatba ejtette a világot, nos, ő nagyot fog csalódni. Itt bizony nincs mögöttes tartalom, nincsenek maradandó karakterek, de még egy Sylar-hez hasonló antagonista sem, csak közhelyes szerepek középszerű alakításokkal, jó pár évvel elmaradott CGI, és egy izgalmasnak tűnő történet, melyről könnyen kiderülhet, hogy csupán egy lufi, mely pár rész múlva kipukkad. A negyedik évadnál nyílván jobb lett ugyan a Reborn, de ez hadd ne legyen dicséret egy olyan sorozattal szemben, amitől minden rajongó megváltást várt.

október 1, 2015
Itt az előzetes az X-akták új évadához

Kicsivel több a ránc, nagyobb a pocak, táskásabb a szem, de az igazság még mindig odaát van. Ahogy arról korábban mi is írtunk, 2016. január 24-én tér vissza a képernyőre a két legendás FBI-ügynök, Mulder és Scully.

Az X-akták folytatásáról a készítők eddig csak csöpögtették az információkat, most azonban kaptunk egy rendes előzetest is, amely tulajdonképpen két teaser egybevágva. Újra láthatjuk a sorozat egészét szimbolizáló „Hinni akarok!” plakátot, Mulder plafonba fúródott ceruzáit, zseblámpás, pisztolyos kutatást egy sötét raktárban és persze vannak távolról elvakító titokzatos fények is.

Egyelőre úgy tűnik, hogy hat új részt kapunk a sorozatot feltámasztó Chris Cartertől, reméljük azonban, hogy ez a szám a jövőben még bővülni fog.

szeptember 29, 2015
Gotham – Elindult a 2. évad

Nemcsak a mozivásznon, de a TV képernyőn is reneszánszukat élik a különféle képregény-adaptációk. Elég csak a CW egyre masszívabb felhozatalára gondolni (Arrow, Flash, illetve hamarosan a Legends of Tomorrow), de akad egy időközben elkaszált Constantine is az NBC-n, az abc-n ott a Marvel filmek kistestvérének is tekinthető Agents of S.H.I.E.L.D. (illetve annak előzménye, az Agent Carter), valamint nemrégiben a Netflix is rápörgött a témára a Daredevil-el. Tavaly a FOX is beállt a sorba, és előállt Jim Gordon előtörténetével, ez volt a sokakat megosztó Gotham, mely a képregény miliőt mellőzve inkább egy kissé noir hangulatú kriminek volt tekinthető, erősen hullámzó minőséggel, de remek hangulattal prezentálva Batman leendő ellenlábasainak kezdeti lépéseit.

Azt maga a produkció feje, Bruno Heller (Róma, A mentalista) is elismerte, hogy különösebb koncepció vagy tematika nélkül álltak neki a szériának, ezért volt sokszor csapongó, fókuszvesztett az első évad, kiváltképp annak második fele. Jöttek persze az ígéretek, hogy másodjára majd nem így lesz, törekednek a koherenciára, és jobban ráerősítenek az ikonikus gonoszokra, de a borzasztóan összecsapott finálé után azért némileg szkeptikusan ültem le a premier elé. Épp ezért nagy öröm, hogy leírhatom: nagyszerűen kezdett a Gotham 2. szezonja.

Az írás innentől spoilereket tartalmaz!

A készítők nagyon ügyesen (khm, klisébe hajlóan) megoldották, hogy ne nagyon kelljen foglalkozniuk az előző évad végi perpatvar következményeinek kibontásával. Az „egy hónappal később” felirat után ugyanis Pingvin már kiskirályként tiszteleg, Falcone és Maroni szóba sem kerül, Harvey a rendőrséget otthagyva pultosnak áll, Arkham roskadozik az elmebetegektől, a „közösségnek” pedig immáron Jerome és Barbara is részese, kiknek szerepe meghatározó lesz az évadban. Egyedül Jim nem enged hivatásából, hiába fokozták le közlekedési rendőrré, továbbra is szolgálatban van, egészen addig, míg egy incidens miatt Loeb el nem éri, hogy kirúgják a GCPD-től. Ez lesz az a momentum, ahol a sorozat hangulatilag nagyon megváltozik az előző etaphoz képest, mert bár vidám hangvételű eddig sem volt, innentől végképp ráillik a noir jelző. Jim, hogy állását visszaszerezze nem rest illegalitásba vonulni, segítséget pedig Pingvintől kér, aki cserébe behajtót csinál belőle. Az új (és természetesen ideiglenes) életmódhoz társul az alkoholizmus, Gordon deviáns viselkedéséhez pedig igazodik a képi világ is, az eddigi barnás színben úszó nagytotálokat a szürke, borongós városképek váltják fel, legtöbbször szakadó esővel megtoldva – a hangulattal tehát továbbra sincs gond. A megváltozott hangvételt csak tovább fokozza a brutalitás, a Gotham még véresebb lett, és mostanra egy levágott fejjel való morbid játszadozás is gond nélkül belefér – nem hiába készült a felnőtt besorolást kapott promó videó.

Új ellenfél is akad, Theo Galavan személyében, aki az Arkham-ból megszöktetett bűnözőkből szeretne csapatot verbuválni (elég drasztikus módszerekkel), karizmája pedig percek alatt eladta a karakterét, erős antagonista lehet belőle, főleg, ha az írás minősége a továbbiakban is ennyire jó lesz. A fő szál valószínűleg rá fog koncentrálni, de mellette Nygma sem kerül perifériára (volt pár zseniális perce a részben), Pingvin is tovább építi birodalmát, és persze Bruce Wayne története sem elhanyagolható, hisz végső soron Gotham az ő védelme alatt fog állni pár év múlva. Most először nem is éreztem feleslegesnek a szerepeltetését, szóval, ha jól mozgatják a szálakat, teljes értékű szereplő is lehet.

Hibátlan persze messze nem volt az epizód, Selina pálfordulása már az élőző évad végén is hiteltelen volt, most pedig, hogy immáron Pingvin jobbjaként tiszteleg, szinte nevetséges volt a karaktere. Jim pálfordulása sem túl hihető, hiába volt szükségszerű, az igazság bajnokaként megismert férfitől ez túl erős váltás, melyet maximum annyival tudnak majd kompenzálni a későbbiekben, ha belevisznek némi morális dilemmát az életébe. Volt továbbá pár felesleges kameraállás, illetve rendezői közhely is (menekülés egy étterem konyháján át, komolyan?), de összességében jól összerakott epizódot kaptunk, melyen végre érződött az átgondoltság, a javulni akarás. Ha jó lesz az átívelő szál, kevesebb lesz a heti eset, és nem rontják el a karaktereket, egy remek évadnak nézünk elébe, mely kijavítja az előző felvonás minden hibáját, és megtartja annak minden előnyét. Úgy legyen!

szeptember 25, 2015
Csúcshatás – Debütál az új sorozat

Az elmúlt években nagy divatnak örvendtek a klasszikus filmek újragondolásai. Rengeteg filmtörténeti darabot „modernizáltak”, vagy bújtattak más köntösbe, a nagyobb bevétel érdekében. Az is cél, hogy a nézők mai szemmel is megértsék az egykor (talán még ma is) aktuális társadalmi, gazdasági témákat. De inkább az előbbi jellemző: a régi filmeket leginkább modern látványvilággal turbózzák fel.

Mostanra új trend ütötte fel a fejét, ami kicsit felhasználja mindazt, amit fent említettem, de valamit hozzá is kíván tenni. A nagybevételű mozisikerek kezdenek a kisképernyőre áttérni, és ez nem feltétlenül baj. Azonban ami belefér egy nagyjából kétórás filmbe, nem biztos, hogy megállja a helyét egy többrészes, esetleg évados sorozatban. Eddig viszont nem úgy néz ki, hogy probléma lenne belőle, hiszen a 12 majom sorozat-adaptációja is egészen jól sikeredett, és hamarosan indul a Különvélemény szériája is.

A 2011-es mozisiker után – szeptember 22-én debütált a Csúcshatás kisképernyős változata. Bradley Cooper végre kitört a skatulyából, miszerint „ő az a tag a Másnaposokból”. Olyan önálló főszerepet kapott, amit valóban megérdemelt, és megmutathatta színészi tehetségét. A film kellemesen ötvözte az enyhe sci-fit a pörgős akcióval és a kevésbé komor, de elgondolkodtató thrillerrel. Ezt a receptet akarja a CBS továbbvinni a sorozattal is.

Főszereplőnk, Brian (Jake McDorman) sosem volt szent életű, és nem is tudott felmutatni semmit életében. Apja súlyos beteg, és ez mélyen elgondolkodtatja. Kezdi belátni, hogy elfecsérelte életét, és bárhogy akarja, képtelen apjának segíteni. Ám összefut régi barátjával, akitől kap egy szert, ami újra felnyitja szemét, és másképp tekint a világra. Az agya minden rejtelme kitárul előtte, végre úgy érzi, bármit megtehet, és minden korlát megszűnik benne. Csak nem tudja, ezzel mibe nyúlt bele.

Az FBI az NZT-48 nevű csoda-drog után nyomoz, Rebeccával (Jennifer Carpenter) az élen, akit a Dexterből már jól ismerhetünk. Briant gyilkosság gyanúja miatt üldözik, és az NZT segítségével próbálja tisztázni magát.

A sorozat rendszeresen feltűnő karaktere, a 2011-es film főszereplője, Eddie Morra lesz, akit továbbra is Bradley Cooper játszik.

A pilot epizód alapján nagyszabású következtetéseket nem lehet levonni. Remélhetőleg a többi rész is olyan adrenalinnal fűtött lesz, mint az első, és kialakul belőle egy vérbeli thriller-sorozat.

szeptember 23, 2015
A Hátrahagyottak sorozatajánló

Damon Lindelof munkássága eléggé megosztó lett az utóbbi években, ez pedig elsősorban a Lostnak, pontosabban az utolsó évadainak tudható be. Az eleinte szárnyaló, sőt, a kisképernyőről addig alkotott véleményt konkrétan újradefiniáló széria történetének alakulása ugyanis még a legvérmesebb rajongók szerint is túlmisztifikált lett a végére, azt pedig keveseknek vette be a gyomra, hogy a finish nemhogy feloldotta volna az évek alatt felgyülemlett kérdések sokaságát, inkább még többet teremtett, így szúrva ki a megvilágosodásra vágyó nézőkkel. Az író tavaly újra egy misztikus felütéssel operáló történettel tért vissza a sorozatok világába, Tom Perrotta 2011-ben íródott, The Leftovers című regényét pedig olyan műgonddal adaptálta az azonos című sorozatban, hogy sokakat (köztük a cikk szerzőjét) már a pilot meggyőzött arról, hogy új klasszikus van születőben, mely méltó lehet arra, hogy egy szinten említsék majd a szigetes kalanddal.

A történet felütése kellőképp misztikus: egy október 14-i napon, egyik pillanatról a másikra eltűnik a Föld lakosságának 2%-a. Így leírva nem hangzik soknak, viszont a bolygó teljes lakosságát figyelembe véve ez bizony mintegy 140 millió embert jelent, és persze több százmillió hátrahagyott családtagot, barátot. A jelenségre (melyet nemes egyszerűséggel „Sudden Departure”-nek hívnak) érdemleges magyarázat nem születik, a kereszténység interpretálhatná akár a Jézus által megjövendölt Elragadtatásnak, de mivel nem (csak) igaz hívők távoztak, így ez a teória hamar bedől. De sem más vallás, sem pedig a tudomány nem lel magyarázatot az eseményre (maximum a kormány az, aki valamiféle mintát keres az eltűnésekben, a hozzátartozók segélyezésénél ugyanis egy 150 – sokszor egészen pejoratív – kérdésből álló űrlapot kell kitölteniük a kérvény benyújtóinak), ami pedig a legfontosabb: maga a széria sem foglalkozik túl sokat a csodába hajló történéssel. Aki tehát a rejtély mibenléte miatt kezdene bele a sorozatba, azt már most óva intenék, a Hátrahagyottak ugyanis csak annyira misztikus thriller, mint amennyire a Walking Dead zombiapokalipszis: Az esemény csupán kontextusként szolgál a karakterdrámának, mely, akárcsak az AMC sikerszériájában, úgy itt is jelesre vizsgázik. A lényeg tehát a maradék 98%, kiknek kezdeti döbbenete előbb gyászba, majd a sorozatbeli jelenre (3 év telik el az eltűnés óta) rezignáltságba fordul, az első részben látható megemlékezés már csak formalitás, a sebek ugyan nem gyógyultak be teljesen, de a válaszok keresésével már felhagytak az az emberek.

Paradox módon a Leftovers középpontjában épp egy olyan család áll, melyből egyetlen tag sem távozott el. Kevin Garvey (Justin Theroux), a tulajdonképpeni főszereplő egy, az eseményektől teljesen megcsömörlött rendőr, kinek apja elmegyógyintézetben van, lánya pedig szülei szétválása miatt egy hedonizmusba menekülő tinédzser. Volt felesége, Laurie Garvey (Amy Brenneman) egy, a tragédia után megalakult csoport, a Guilty Remnant (=Bűnös Maradék) tagja. A GR kvázi szektának tekinthető, melynek részesei némasági fogadalmat tesznek, folyton fehérben járnak, és egyik cigarettát szívják a másik után. Miért? Mi célból? Ez (amolyan Lindelof módon) szintén nem derül ki, pontosabban a készítők szabad utat engednek a különféle értelmezéseknek, a csoportosulás ugyanúgy lehet a beletörődés, mint az emlékezés jelképe is. A cselekmény fő vonalát drasztikus tetteik, valamint azok következményei adják, melyek óriási hatással vannak a szereplők életére, és így a történet alakulására. Ténykedésük pedig teljességgel ambivalens, hisz nehezen lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen segítők, vagy ellenségek. Szignifikáns részét képezi még a sztorinak egy magát prófétának valló férfi, Wayne Gilchrest (Peterson Joseph) története, ő képviseli leginkább a misztikus vonalat a Hátrahagyottakban, persze az, hogy megalomán, őrült, vagy tényleg tud valamit a háttérben húzódó eseményekről – szinte értelemszerűen – rejtve marad. Nora Durst (Carrie Coon) története talán a legkeservesebb az összes szereplő közül, tragédiájára nagyszerűen építkezik a Leftovers, hogy aztán a végkifejletben összekapcsolódjon a Garvey család kálváriájával – ezzel megágyazva a hamarosan érkező második évadnak.

A technikai részletek – a HBO-tól már megszokott módon – kitűnőek, a fényképezés nagyszerű, a párbeszédek sokszor a filozofikusság határát súrolják, a színészi játék remekel, pedig igazán ismert név csak egy van, Liv Tyler, kinek szerepe a történet szempontjából mondhatni marginális, ez pedig azért pozitívum, mert így nem hiszi azt a néző, hogy a csatorna vele akarja eladni a show-t. Az egészre a koronát viszont Max Richter szívbemarkoló zenéje teszi fel, melyhez foghatót – és ezt most túlzás nélkül mondom – még nem hallottam sorozatban, főleg annak függvényében, hogy milyen mesteri módon asszisztál a képi világhoz.

A Hátrahagyottak messze nem való mindenkinek. Ha valaki egy könnyed popcorn sorozatra vágyik, az inkább a CW vagy a CBS kínálatából szemezgessen, Lindelof műve ugyanis gondolkodásra késztet (hovatovább megköveteli azt), odafigyelést igényel, ugyanakkor maradandó élményt biztosít a témára fogékony nézőknek. Egy különös történet különös szereplőkkel, csodálatos képi és hangzásvilággal, mely közönség-kedvenc ugyan bizonyosan nem lesz, a kultuszstátuszt már most megérdemli, pedig még csak egy évadot élt meg. Október 4-én indul a második felvonás, melyen Lindelof már saját kútfőből dolgozik (az alapanyagul szolgáló regény cselekményét jobbára kimerítette az első szezon), az eddig látottak alapján azonban nem kell aggódni attól, hogy alábbadna a minőség.

https://www.youtube.com/watch?v=e9RlsD8lIO0

szeptember 22, 2015
The Flash sorozatajánló

Októberben a második évaddal jelentkezik mindenki kedvenc piros ruhás gyorshajtója, a Villám (The Flash). A Zöld Íjász spin-offjaként indult széria első részei nem arattak nagy sikert. A kezdeti nehézségek ellenére Barry Allen kalandjai végül nem csak, hogy nézhetőre, egyenesen lehengerlőre sikeredtek.

A sorozat szembement a többi DC-re jellemző alkotás sötét hangulatával, és egy kicsit színesebb, vidámabb hangulatot közvetít a nézők felé. Azért nem kell félni, a dráma itt is visszajáró vendég, de a gyakori bugyuta poénkodások könnyed atmoszférát teremtenek – legalábbis próbálnak, addig, amíg lehet.

A Flash sikeresen bevezet minket a szuperhősökkel teli univerzumba, ami eddig elmaradt a kisképernyőn. A Zöld Íjászban – legfeljebb Deathstroke-ra lehetne rányomni a szupergonosz titulust (erről lehetne vitázni) – mindinkább a földhözragadtság volt jellemző. Így a Flash igazi áttörésnek számít, hogy végre bekerültek a különböző szupererővel bíró szereplők a jó és a gonosz oldalon is, sikerrel egyesítve a DC univerzumát, utat nyitva a fejlődésnek.

Rengeteg klasszikus karakter kap szerepet a sorozatban. Ez nagyon beizzítja a rajongókat, akik a legapróbb utalásokat is kiszúrva találgatják a következő részek történéseit. Vagy elégedett mosoly húzódik az arcukra, mikor „leesik” egy-egy elrejtett easter egg. Hogy csak néhány példát mondjak: szerepet kap Grodd, a zseni gorilla, vagy Fagykapitány, Trükkmester és Villám egyik legádázabb ellensége: a Fordított Villám (Reverse Flash). Ahogy az Íjásznál is megjelent a Villám egy-egy epizód erejéig, úgy viszontláthatjuk Oliver Queen-t és csapatát a nagyvárosban, hogy segítsenek Barry ügyeiben.

Az évad közepétől zseniális csavarok kötik le a figyelmünket, úgyhogy a kezdeti langyos felvezetés után alig leszünk képesek abbahagyni a sorozat nézését.

Látszik a szérián hogy igen nagy költségvetést kaptak a speciális effekthez. Látványra nem a megszokott délutáni-sorozat hangulatot adja, hanem majdnem olyan, mintha egy filmet néznénk, több darabra vágva. Persze ráfér a fejlődés, de sorozathoz képest felülmúlja társait.

A színészek teszik, amit kell, noha ez nem sok. Nem alakítanak rosszul, de nem nyújtanak igazán maradandót. Grant Gustin (Villám) játéka a sorozattal együtt fejlődött. Az évad végére egész komoly érzéseket tudott átadni a képernyőn, ami a szezon elején még elképzelhetetlen lett volna. Ha erről az oldalról közelítjük meg, akkor a sorozat együtt fejlődött Barry-vel is. Kezdetben önmagát sem vette komolyan, ám mikor nagy felelősség hárult rá, igenis megmutatta, mire képes.

DC rajongóknak kötelező darab, bár eltér némileg a képregénytől. Főleg Barry karaktere majdnem szöges ellentéte az általában jellemzett figurától: nem nagyszájú, beképzelt, vagy épp idétlen. A CW sorozatában rendkívül okos, érzelmes, szerény és önbizalomhiányos. Az előbbi jellemzők inkább egyik sorozatbeli társára, Cisco-ra igazak.

Aki nem ismeri a karaktert, nekik is tudom ajánlani, mert a sorozat így is látványos és izgalmas kikapcsolódás lehet, főleg azoknak, akik szeretik a szuperhősöket.

Flash kalandjai nem állnak meg a következő évaddal. A Holnap Legendái című új sorozat forgatásai már megkezdődtek, amiről már egy korábbi cikkben írtunk. A legújabb infók szerint a társasághoz csatlakozik majd Hawkman és Hawkgirl is.

Ha az egyre több spin-off és mellékprojekt nem veszi erejét a készítőbrigádnak, akkor a Flash sikere egy ideig biztosan töretlen lesz.

A második évad október hatodikán indul.

szeptember 16, 2015
Gotham visszavár

A képregények világa eszeveszett sebességgel tágul, fejlődik. A papírról a karakterek nagyszabású filmekbe vándorolnak, mindig hatalmas beruházások keretein belül. A kisképernyőt az elmúlt pár évig mintha kihagyták volna. Természetesen voltak rajzfilmsorozatok, kisebb-nagyobb próbálkozások, de mégsem volt az, amire igazán vágytunk: élőszereplős szuperhős-műsorok, és még több képregényszereplő.

Mostanra sorra kapjuk őket, legyen szó a Marvel sorozatairól (S.H.I.E.L.D ügynökei, Carter ügynök), vagy épp a DC kisképernyős húzásairól (Zöld Íjász, A Villám). A tavalyi évben tovább bővült a repertoár, és új megközelítésből láthatjuk kedvenceinket…

A Gotham című sorozat megjelenése előtt az elkötelezett keménymagos rajongók nem sokat reméltek a show-tól. Félelmük valamilyen szinten jogos volt, hiszen ilyet még nem igazán láttunk. A Gotham nem a mostani szuperhősök fenékszétrúgós mindennapjait mutatta be, hanem a múltba kalauzol minket. Így jobban szemügyre vehetjük a híres fiktív város alvilági történéseit.

A fonalat Bruce Wayne szüleinek meggyilkolásánál vesszük fel, amit egyébként már számtalanszor láthattunk szinte bármelyik Batman film, vagy rajzfilm keretében. Az üggyel James Gordon foglalkozik, kinek nevét szintén jól ismerhetjük a DC univerzumból.

Mikor mindenki lemond a tettes megtalálásáról, a nyomozó még mindig kitartó, de ezáltal sok-sok ügybe belekeveredik, ezzel színesítve a későbbi gonoszok palettáját. Nagyobb rálátást kapunk a maffia háborújára, ami hatalmas szerepet játszik Oswald Cobblepot Pingvinné válásában is. Ez adja majd az évad magját.

Mondhatjuk, hogy minden összefügg mindennel, és a kezdeti aggódás teljesen eloszlott. Mesterien keveredik a krimi a drámával, amihez a színészek munkája nagyban hozzájárul. Illetve nem csak az ő munkájuk, hanem a castingé is. A karakterek fiatal énjét bemutatni önmagában nehéz feladat lehet. Főleg, hogy csak elejtett utalásokból, avagy eredeti nevükből tudhatjuk, ki lesz majd Gotham és a Fekete Lovag ellensége – és mégis sikerült eltalálni a gonoszokat.

Gordon az önbíráskodás helyett a törvény eszközeivel próbálja megvédeni a várost, ám ez nem tűnik egyszerű feladatnak. Ahogy egyre inkább belekerül a kétes ügyekbe, egyre több gonosztevő lép színre, akikkel majd Batman is felveszi a harcot – sok évvel később.

A sorozat hangulata követi a Christopher Nolan által megálmodott komorságot, amit sikerrel vitt tovább a Zöld Íjász is. Gotham egy mocskos ügyletekkel teli, maffia-által vezérelt város. Ehhez tökéletesen illik, hogy tulajdonképpen minden szürke; az épületek, a szereplők ruhái, a berendezések, a karakterek egymáshoz való viszonyulása, és sorolhatnám végeláthatatlanul.

A gonoszok tényleg gonoszak, van motivációjuk, ami nem mindig a pénz: inkább a hatalom, szerelmi csalódás, vagy gyerekkori sérelem váltja ki. Jó karakterből kevés van, és ha jobban belegondolok, tisztán jó nincs is. Talán Gordon képviseli egyedül a világos oldalt: nincsenek stiklijei, és igyekszik mindenkivel betartani a törvényeket. Mindenki más azonban önző, arrogáns, cinikus, és az emberi gyarlóság legkülönbözőbb jellegzetességeit mutatják.

A Gotham egy kifejezetten jó bűnügyi sorozat, amit megspékel a DC képregények hangulata is, és a szereplők előzetes ismerete nélkül is élvezhető. Ugyanakkor a rajongóknak kedvezve sok utalást tartalmaz.

Az első évad sikere után, szeptember 21-től indítják a második szériát, amiben, ha hihetünk a pletykáknak, Pingvin helyett már Jokerre fókuszálnak a készítők.

szeptember 12, 2015
Star Trek Renegades – Online elérhető a pilot epizód

Ahogy azt már korábban is megírtuk, egy, a rajongók által támogatott, új Star Trek online tévésorozat fog indulni, mely a már jól ismert és szeretett univerzumban játszódik. A pénzgyűjtés sikeresen lezajlott, és jelentem, túl vannak a pilot epizód forgatásán, amelyet most végre online is elérhetővé tettek. Kérdés, hogy vajon a CBS ráharap-e majd…

A történet szerint egy látszólag megállíthatatlan, új ellenség veszélyezteti a Föld létét, és ez arra készteti Pavel Chekov admirálist (Walter Koenig), hogy akár a Csillagflotta szabályzatával is szembe menve, de felvegye az harcot és megküzdjön a halálos új ellenséggel.

Amikor egyik bolygó tűnik el a másik után, és a Csillagflotta még mindig cselekvésképtelen, Chekov Tuvok parancsnokhoz (Tim Russ), a Csillagflotta titkos műveleti részlegének, a 31-es szekciónak vezetőjéhez fordul segítségét. Együtt összeállítanak egy ütős, elit-osztagot, mely tolvajokból, számkivetettekből és bűnözőkből tevődik össze, vezetőjük pedig nem más, mint a rettenthetetlen Lexxa Singh kapitány (Adrienne Wilkinson).

A renegátok küldetése rém egyszerű: legyőzni az ellenség armadáját, és meghiúsítani a vezérük, Borrada (Bruce Young) tervét, aki a Föld megsemmisítését tűzte ki célul. Túlerőben vannak és sokkal, de sokkal jobban el vannak látva fegyverekkel, mint a szedett-vedett legénység, így egy adrenalin-pumpáló versenyfutás indul idővel és térrel, hogy hőseink teljesíthessék a feladatukat. Ám hamar rá kell döbbenniük, hogy az ellenfeleik miatt kellene a legkevésbé aggódniuk: az igazi veszedelem éppen hogy belülről, a soraikban leselkedik rájuk…

A főbb szerepekben: Walter Koenig, Adrienne Wilkinson, Sean Young, Manu Intiraymi, Gary Graham, Robert Picardo, Corin Nemec, Bruce Young, Tim Russ, Chasty Ballesteros, Edward Furlong, Courtney Peldon, Larissa Gomes, Richard Herd, Herbert Jefferson Jr., valamint Crystal Conway.

Bósa Diána

Kapcsolódó linkek
Honlap
Facebook oldal
YouTube csatorna
IMDb adatlap
Kickstarter kampány

augusztus 26, 2015
Rajtol a Walking Dead előzménysorozata

Augusztus 24-én startol az egyik legjobban várt új sorozat, a Fear the Walking Dead. Nagy sikerrel számolnak a készítők, ami érthető is: már a széria hivatalos előzetesére is rengetegen voltak kíváncsiak. A Fear the Walking Dead természetesen a népszerű Walking Dead spin-off sorozata lesz, és azt mutatja majd meg, hogy miként esett szét az egész emberi civilizáció.

A történet tehát időben az eredeti széria előtt játszódik, egész pontosan a zombiapokalipszis kirobbanásának előestéjén kezdődik. A sztori ezúttal egy olyan családra összpontosít majd, amelynek tagjai a veszélyt felismerve próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az történik ugyanis, hogy egy rejtélyes járvány üti fel a fejét, melyet kezdetben csak egy súlyos influenzának gondolnak. De persze tévednek és a dolgok kezdenek rosszra fordulni…

A főbb szerepekben Cliff Curtis és Kim Dickens látható. Előbbit a Die Hard 4.0-ból, vagy a Napfényből ismerheti a hazai közönség, míg Dickens-szel eddig inkább csak sorozatokban, mint például a Változó időkben és a Lostban lehetett találkozni, de azért feltűnt nagyjátékfilmekben, így a Holtodiglanban is.

A Walking Dead egyébként lassan a 6. évadát kezdi, népszerűségét pedig jól mutatja, hogy az 5. évad záró epizódra csak az Egyesült Államokban 16 millióan voltak kíváncsiak.

augusztus 22, 2015