Címke: sorozat

A Black Mirror 3. évada megmutatja, milyen mély a nyúl ürege

Az egyszeri sci-fi néző úgy érezheti magát, miközben a Black Mirror legújabb évadát nézi, mint Alíz Csodaországban. Mindenfelé óriási gombák, beszélő nyulak, és őrült kalaposok veszik körül, de ahogy Lewis Carroll klasszikusában, úgy az immár a Netflixen folytatódó szériában is komoly mondanivaló rejtőzik. A Black Mirrorból 2016-ig mindössze 7 epizód készült el, a sorozatnak eredetileg helyet adó Channel 4 inkább a minőségre helyezte a hangsúlyt, mintsem a mennyiségre. Mondjuk ez a brit tévéknél mindig így van. A Black Mirrort műfajilag nagyon nehéz besorolni, hiszen thriller, szatíra, sci-fi, dráma egyszersmind, ugyanakkor Charlie Brooker szériájának három fő témája van: a szerelem, a futurisztikus jövő és a politika. És mi lesz ennek a végeredménye? Napjaink egyik legkeményebb, legodaszólósabb sorozata, amely talán ezen kategóriában egyedülálló.

A Black Mirror antológiasorozat, így minden része különálló történeteket dolgoz fel, de persze vannak visszatérő motívumok, mint például a sorozat egyik legjobb, valóságshow-kat kifigurázó részében felcsendült dal. A 3. évad sci-fivel kezd, a Bryce Dallas Howard főszereplésével leforgatott nyitóepizód arra keres választ, hogy mi lesz velünk, ha az emberek annyira elmerülnek a szólásszabadság labirintusában, hogy mobilos applikációval értékelik majd egymást. És pontszámok határozzák meg, ki mennyit ér. Ezután a folytatásban szerepet kap a VR és a gamer generáció, egy túlontúl valóságos horrorjáték bemutatásával, a harmadik részben pedig a Trónok harcából ismert Jerome Flynn kocsizgat fel-alá egy fiatal srác társaságában. Egy titkos társaság van a nyomukban és ha nem teszik azt, amire utasítják őket, minden mocskos kis titkuk nyilvánosságra kerül.

Már ennyi alapján látható, hogy milyen sokszínű a Black Mirror, de az évad második fele is érdekes tud maradni. Jön egy virtuális világban ragadt leszbikus pár a szezon egyik legjobb sztorijában, a San Juniperóban, majd az 5. részben a katonaság kapja meg a magáét, amiért embertelen módszerekkel kényszerítik embereiket harcra. Az évadzáró pedig egy másfél órás gigaepizód, ebben egy környezeti kérdés kerül a sorozat tálcájára, azaz mi van akkor, ha a méhek kihalnak és gépekkel kell helyettesíteni őket.

A 3. évad változatos történeteket hoz a képernyőnkre, olyanokat, amelyekkel az eddig látottak köszönőviszonyban sincsenek. Ez pedig jó, hiszen félni lehetett attól, hogy a Netflixre átkerülve elveszti azt a tipikus, Black Mirrorra jellemző csípős hangulatát a sorozat, amit eddig megszokhattunk. Pár rész után egyébként kitalálható, hogy mi lesz egy-egy csattanó, de örülni kell annak, hogy az írókba szorult annyi tehetség, hogy mindig legyenek olyan fordulatok, melyektől szinte rosszul lehet lenni. A Black Mirror ugyanis napjaink egyik legelgondolkodtatóbb sorozata. Ez kétségtelen.

Elsőosztályú írás, színészi játék jellemzi a sorozatot és még a CGI se lóg ki sehol, ami pedig elég nagy szó egy tévésorozattól. A Lost óta talán nem volt olyan kisképernyős produkció, melynek ennyire „lelke” lett volna, a Black Mirrort azonban idehaza kevesen ismerik, tegyük hozzá, hogy méltatlanul. A 3. évad kissé műanyag nyitánya, a harmadik rész gyomorforgató kocsikázása, a VR-ban bulizó lányok lazasága és sok-sok apró, de igenis sokat számító motívuma emeli a sorozatot a jelenlegi sci-fi felhozatal élére. Szerencsére pedig a Netflixnek is tetszett, amit láttak, ugyanis még 12 részt berendeltek a Black Mirrorból, ezeket 2017-ben, két adagban nézheti meg a közönség a tervek szerint.

november 2, 2016
A fiatalokat célozza, mégis mellélő a Doctor Who testvérsorozata

A briteknek jól mennek a tinisorozatok, kezdődött ez a 2000-es években a Skinsszel, aztán meg kaptunk egy olyan sci-fi szuperhősös szériát a Misfits jóvoltából, amely után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat. Mindkét produkció szabadszájú volt, az ellőtt brutális fordulatokért sose kértek elnézést a készítők, a karakterek pedig mesterien alpáriak voltak. A BBC Three dupla résszel indította el a Doctor Who spinoffját, a Classt, mellyel egyértelműen az volt a cél, hogy a mai tiniket is berántsák a képernyő elé, de olyan lett a sorozat, mint egy elrontott vasárnapi leves. Kissé sótlan és a tészta kimaradt belőle.

A Doctor Who-t nyilván senkinek sem kell bemutatni, a tudományos-fantasztikus sorozat 1963-tól futott egészen ’89-ig, aztán megpihent. 2005-ben támasztották fel, és azóta is köszöni szépen, jól van. Bár egy érának most megint vége lesz, hiszen a következő évad lesz a Steven Moffat neve által jelzett éra utolsó darabja. A Doctor Who több testvérsorozatot is túlélt már, ilyen volt a Torchwood, a The Sarah Jane Adventures, a K-9, és valószínűleg a Class is.

A Coal Hill Academy nevű iskola az 1963-as kezdés óta része a Doctor Who-nak, itt tanított Clara Oswald is, valamint itt játszódik a Class című spinoff. A főszerepben két idegen lény állnak, akiknek a bolygóját elpusztította egy nép, ezért menekülni kényszerültek. Egymásra vannak utalva, de nem bírják egymást. Az emberekkel se jönnek ki túlzottan jól. Mégis kénytelenek beépülni közéjük, így Charlie diákként, Miss Quill pedig tanárként próbálja állni a sarat, miközben különféle rémes lények törnek rájuk azokon a tér-idő repedéseken keresztül, amelyeket a Doctor hozott létre akaratlanul, az utazásaival. Charlie és Quill aztán összeállnak néhány diákkal, gittegyletet alapítanak és szembeszállnak a gonosszal. Az egész sztori tulajdonképpen egy fiatalosított Doctor Who-másolat, Charlie nagyon hasonlít a karakter 11. regenerációjához, melyet Matt Smith alakított. A főcím is a Doctor Who-t másolja, csak kissé modernebbé tették egy kis popzenével. Mondjuk, még ez a része működik legjobban a sorozatnak.

A dialógusok laposak, a szereplők pedig súlytalanok, nagyon nehéz velük azonosulni, ugyanis korántsem olyan ügyesen megírt karakterek, mint amilyenek a már emlegetett Misfits bármelyik évadában voltak az adott antihősök. Azt meg kell hagyni, hogy látványra nagyon ott van a szeren a Class, a szörnyek nagyon szépen el vannak készítve, az ember hátán futkos a hideg tőlük, ennek ellenére azonban a Doctor Who legújabb spinoffja középszer marad sajnos.

A Peter Capaldi által játszott 12-es Doctor is megkapja a maga 5 percét a sorozatban, és talán ezt a részt érdemes még a leginkább kiemelni. Mert a színész brillírozik a szerepben, érthetetlen, hogy a Doctor Who-ban miért nem működik annyira Capaldi, mint David Tennant vagy Matt Smith. De egy biztos, nem azért, mert öreg és semmi újat nem tud hozni a fiatal tévénézőknek. A Class és a Doctor cameója már csak annyit is képes elérni, hogy az egyszeri sc-ifi rajongónak kedve legyen végre folytatni az anyasorozatot. És reménykedni kezdjen abban, hogy Moffat távozásával összekapja magát végre a Doctor Who.

október 29, 2016
Holnap Legendái évadpremier

A Holnap Legendái című sorozat első évada nem aratott fényes sikereket. Rossznak semmiképpen nem mondanám, de a tökéletestől is messze áll. Voltak nagyon jó, és kifejezetten botrányos epizódok is, de a fogadtatása is meglehetősen vegyes volt.

Azonban a Legendák nem állnak meg, máris elstartolt a második évad. Egy picit félve ültem neki, de azt hiszem sikerült kellemesen csalódnom. Rip Hunter és csapata most egy meglepően pazar indítással kápráztatta el a DC-rajongó nézőket. Már csak az a lényeg, hogy meg is maradjon ez a lendület!

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az első szezon véget ért. Rip Hunter vezetésével a Legendák renegát időutazó bűnözőkre vadásznak szerte az időben, megvédve a most ismert történelmünket a különféle aberrációktól. A korok között lavírozva számos furcsaság tűnik fel a hősöknek, hiszen a történelmi korokban lézerpisztollyal rohangáló bérgyilkosok nem éppen mondhatóak hétköznapinak.

Az első epizód a jelen korban veszi kezdetét, amikor Oliver Queen polgármesteri irodájában feltűnik egy furcsa fickó, ki rájön a Holnap Legendáinak létezésére, és felfedezi, hogy bajba kerültek az óceán fenekén. Miután megtalálják az Időlovast, a legénység után kutatnak, azonban csalódniuk kell. Első ránézésre az egész hajó kihalt, ám végül megtalálják Mick Roryt (Hőhullám), aki egy régóta tartó sztázisban vegetál. Micket sikeresen felélesztik, aki nem sokkal később néhány sör társaságában elmeséli a Legendák kalandos történetét az 1942-es évben. A többi már csak spoiler…

A szezon nagyon erősen indult, minden pillanat mozgalmas, és izgalmas. A csapat dinamikája talán sokkal jobb, mint az előző évadban összesen, és az egymás közötti interakciók is természetesebbnek hatnak.

Feltűnik az epizódban Albert Einstein, de az Íjász negyedik évadának gonosza, Damien Darkh is tiszteletét teszi. A rész végi csavar pedig sokat sejtet a DC-sorozatok jövőjét illetően. Elképesztő, mennyi jó ötlete van a készítőknek, és fantasztikus látni a képernyőn a különböző hősöket, antihősöket. Bele sem merek gondolni, mi lesz majd az Íjász – Flash – Supergirl – Holnap Legendái keresztepizódokban, ha már külön-külön is ennyire megpróbálják odatenni magukat az egyes szériák.

További kérdést eredményez a Flash sorozat jelenlegi állása is, miszerint hatással lesz-e a Flashpoint a többi széria univerzumára. Eddig úgy tűnik, hogy igen.

Ha a különböző sorozatok tartják a mostani színvonalat, igazán remek éve lesz a képregény-rajongó nézőknek.

október 26, 2016
Fel, fel és előre! – Supergirl évadpremier

Ahogy telnek a hónapok, évek, egyre több képregényhős tűnik fel a képernyőkön és a mozivásznakon. Lassan már velük alszunk, velük ébredünk. Ez egy rajongó számára általában nem baj, csak akkor, ha kedvenceit elfuserálják. Supergirl talán nincs mindenkinél a top öt szuperhős között, de a képregényekben igenis egy határozott, erős, független karakter, akit simán lehet szeretni. A kimondottan borzasztó Supergirl sorozat első évada után nem is tudom mit gondoltam, mikor rávetemedtem a második szezon premierjének megnézésére. Adni akartam még egy esélyt, látni akartam, hogy ebből még lehet valami. Valami, ami végre bemutat egy erős Supergirlt, és ténylegesen kiáll a női szerepvállalások mellett, nem csupán kínos szexista karaktereket rak egymás mellé, akik szexista dolgokat tesznek, mondanak.

A széria átkerült a CW csatornához, amely a többi DC-sorozatot is jegyzi, így aztán reménykedni kezdtem. Bár, ahogy az első promóképeken láthattuk a fel-feltűnő Supermant is… nos, ott valami eltört bennem.

Most már azonban beszéljünk kicsit magáról az évadpremierről. Töredelmesen be kell vallanom: nem volt rossz. Még mindig nem az igazi, még mindig bukdácsol, de van ott valami mélyen, ami kezd a felszínre törni. A karakterek egymáshoz való viszonya is mintha próbálna „felnőttesebbé” válni, és maga a szuperhősködés is kezdi elhagyni a hobby-szintet.

És persze feltűnik Superman. Bármennyire is sok pozitív visszhangja van a Tyler Hoechlin által megformált Acélembernek, én képtelen vagyok elfogadni. Értem én, hogy emberközelinek próbálják beállítani, de Superman minden, csak nem átlagos fickó. Az ő karakterének lényege maga a megtestesült félistenség. A tesztoszteron-bomba, aki van annyira kegyes, hogy beilleszkedett az emberek közé, rendes állása van, de szabadidejében méretes földönkívüliekkel hadakozik. Egy félisten, aki vigyázza az embereket, aki más, mint mi. Ezzel a kérdéskörrel rendkívül sokat foglalkozhatnánk, de a Batman V Superman is felveti ezeket az érdekes gondolatmeneteket. Persze ez is abszolút szubjektív téma, nincs egyértelmű állásfoglalás.

A Supergirl második évadának első része lendületes volt, kényelmesen haladt előre, de egyelőre nem sokat tudtunk meg a fő cselekményszálról. Visszatérő szereplő lesz Lex Luthor húga, Lena Luthor, (szintén egy feltörekvő női karakter), akinek piszkosul nehéz dolga van a férfiak által uralt társadalomban milliárdosként.

Szélesedni látszik a sorozat univerzuma is, hiszen előkerült a Superman – Martian Manhunter ellentét, ismeretlen kryptoni érkezett a Földre, de tűkön ülve várhatjuk majd Flash-sel az újratalálkozást is.

Az előző évad kritikájánál már írtuk, hogy nagyon szeretnénk, ha minden bugyutua hibáját kijavítva a Supergirl egy igazi, belevaló – kicsit csajos – sorozat legyen. Van, mit tanítania, a felmerülő kérdések nagyon aktuálisak, csak a tálalás is legyen megfelelő.

október 25, 2016
Még van visszaút – Zöld Íjász évadpremier

Mindig nehéz dolgunk van a Zöld Íjász című sorozattal. Egyfelől ennek a szériának köszönhetjük, hogy ennyi DC képregényből adaptált műsort láthatunk a tévében, sőt akár a Marvel térhódítása is emiatt indulhatott el. Másfelől pedig szörnyű nézni, ahogy egy kimondottan remek széria fék nélkül rohan a szakadék felé. A harmadik és negyedik évadnál egészen részletesen kifejtettük, miért érezzük úgy, hogy már nincs remény a sorozatnak. Kedvtelenül, félve, csalódottan ültem le megnézni az ötödik évad első részét. Hát nem is tudom…

A történetben haladunk előre töretlenül, Oliver már polgármester a jelenben, maffia-tanonc a múltban. Fekete Kanári halott, de emléke tovább él, és egyre több igazságosztó jelenik meg az utcákon az Íjász által inspirálva. A „Team Arrow” darabokban, úgy tűnik, hogy már nem is áll újra össze eredeti formájában (láttuk már ezt párszor). Most azonban talán tényleg végleges a formabontás és a változtatni akarás. És ez akár igaz lehet a sorozatra nézve is. Szinte rá sem ismertem! Stephen Amell kitartóan próbál színészkedni (néha már sikerül is neki), az alap konfliktus jól ível, a rész dinamikája nem bukdácsolt össze-vissza, és nem lettem ideges az Oliver-Felicity párostól. Lehet én változtam egy uborkaszezon alatt, de az is lehet, hogy a sorozat próbálja felkötni a nadrágszíjat.

Érződik a változás szele, s mintha maga az egész Zöld Íjász hangulata is sokkal kellemesebb lenne. A szereplőket érintő kérdések felnőttesek, és a nyitás egy új csapat felé tényleg arról árulkodik, hogy van esély a fejlődésre.

Természetesen új főellenséget is láthattunk a képernyőn, feltűnnek új karakterek is az Íjász univerzumából, és várható lesz a Flash-féle Flashpoint jelensége is valamilyen formában, bár ez inkább pletyka, sem mint konkrétum.

Az első rész aktuális gonoszaként a The Walking Deadből jól ismert Chad L. Coleman jelent meg Tobias Church szerepében, de kapunk egy új íjász-ellent is Prometheus képében. A jó fiúkat erősíti majd Wild Dog karaktere, illetve az előző évadban megismert Curtis változik hamarosan Mr. Terrific-ké.

Egyelőre nem bízom el magamat, nincsenek hamis elvárásaim a sorozatot illetően, de úgy érzem talán mintha elindult volna visszafele a sokszor emlegetett szakadéktól egy kellemesebb és biztonságosabb helyre.

október 23, 2016
Kiderült, kaphat-e saját tévésorozatot Superman

Igaz, hogy jókora sikerrel 10 évadon keresztül futott már egy Superman előzménysorozat, a Smallville, a rajongók azonban ki vannak éhezve egy olyan tévészériára, melyben az Acélember játssza a főszerepet. A csatornát váltó Supergirl a CW-n komoly nézettséget ért el, 3,02 millióan kapcsoltak oda Kara Danvers legújabb kalandjaira, mely alig marad el a legkisebb országos csatorna eddigi legnézettebb szuperhősös sorozatától, a Flash-től. Barry Allen 3. évados visszatérése ugyanis még több embert, egészen pontosan 3,17 millió nézőt vonzott be. A Supergirl új szezonjának egyik legnagyobb durranása, hogy végre bemutatkozott a képernyőn a Tyler Hoechlin által játszott új Superman. Hogy milyen lett? Lazább, optimistább, mint Henry Cavill mozis verziója, jó páran egyből Christopher Reeve nevét emlegették, aki a 70-es, 80-as években sokakkal megkedveltette a karaktert.

Fel is merült a kérdés, hogy vajon a kis képernyős Superman is kaphat-e egy spinoffot, úgy ahogy a Flash kivált az Arrow-ból és lett egy még népszerűbb produkció főhőse. Szinte biztos, hogy ebben az esetben is hasonló dolog történne, hiszen Clark Kent sokkal több tősgyökeres szuperhősrajongót mozgat meg úgy általában, mint Supergirl. Az újságírók meginterjúvolták Andrew Kreisberget, a Supergirl executive producerét, hogy mire számíthatnak a nézők, kapunk-e különálló Superman sorozatot.

Megkérdeztük a DC-t és a Warner Brotherst, hogy megkaphatjuk-e a karaktert a Supergirl 2. évadának első két részére. Ők erre szerencsére igent mondtak. Badarság lenne kijelenteni, hogy ki van zárva, hogy Superman saját sorozatot kapjon, és Tyler játssza benne az Acélembert. Jelenleg azonban ez a kérdés nincsen középpontban, azon dolgozunk, hogy Superman még visszatérhessen a Supergirl későbbi részeiben.

Sovány vigaszt nyújthat a rajongóknak, hogy a Syfy dolgozik egy újabb Superman előzménysorozaton, amelynek Krypton lesz a címe és Kal-El nagyapjáról fog szólni. Érdekesség, hogy a DC két legismertebb szuperhősének, Supermannek és Batmannek jelenleg nincsen saját tévészériája egy csatornán se. A Gothamben Bruce Wayne ugyanis még gyerek, és úgy tűnik, mostanában Superman se fog saját történetet kapni a CW-től. Még úgy se, hogy a szakma jelentős részének tetszett a karakter új verziója.

október 20, 2016
Október 22-én dupla résszel startol el a Doctor Who testvérsorozata

A BBC Three csatornán 8 részes évadot kapnak a Doctor Who rajongói a Class című spin-offból, mely első ránézésre tipikus tinisorozatnak tűnik, sok szerelemmel, lelkes és az iskolával küszködő fiatalokkal. Valójában ez azonban egy hardcore sci-fi lesz, rengeteg szörnnyel és még maga a Doctor is feltűnik majd a szériában egy-két cameo erejéig. A Doctor Who-nak volt már pár erős testvérsorozata, elég a Torchwoodra vagy a The Sarah Janes Adventuresre gondolni, a lentebb látható trailer azonban biztossá teszi, hogy ez lehet a britek egyik kedvenc tévészériájának az eddigi legszórakoztatóbb mellékága.

Ha a Class a Misfits és a Skins által kitaposott úton indul el, akkor akár nagy siker lehet. Az október 22-én bemutatkozó első évadban az 1963 óta, a Doctor Who-ból ismert Coal Hill Academy játssza majd a főszerepet. A produkcióban kisebb Doctor Who-karakterek is felbukkannak majd, például a 8. évadból Mr. Armitage. Az alapötlet egyébként az, hogy a Doctor miközben a TARDIS-szal utazgatott, repedéseket tört a tér-idő falán, amin keresztül veszélyes szörnyek próbálnak átjönni a Földre. Alig várjuk, hogy megérkezzenek.

október 18, 2016
Sigourney Weaver a Marvel egyik legjobban várt sorozatában lesz főgonosz

Sokszor ismételgetett vélemény a tévés szakmában, hogy a DC a Flash, az Arrow, a Supergirl, a Legends of Tomorrow vagy a Gotham miatt erősebb produkciókkal képviselteti magát a kis képernyőn, mint a Marvel. Ez igaz is lehetne, ha csak az Agents of SHIELD-et vesszük figyelembe, azonban ott van még a Netflix, ahol az igazán kemény szuperhősök laknak. Az egyik legnevesebb online videotéka, a Netflix a Daredevillel nyitotta meg a sort, melyet követett Jessica Jones, Luke Cage és hamarosan jön Iron Fist, azaz Vasököl és a Punisher is. Az igazán érdekes fordulat azonban az, hogy ezek a karakterek (Frank Castle kivételével) egy közös sorozatban is összeállnak majd, ez lesz a Defenders, mely egy mini-Avengersnek ígérkezik. Ehhez mérten szükség van legalább olyan komoly főellenségre is, mint amilyen a Daredevilben Wilson Fisk, vagy a Jessica Jonesban Kilgrave volt.

Így esett a választása a készítőknek napjaink egyik sci-fi ikonjára, Sigourney Weaverre, aki fiatalon az Alien-filmekben, később pedig olyan tudományos-fantasztikus produkciókban szórakoztatta a nézőközönséget, mint James Cameron Avatarja. Erre a bejelentésre a New York-i Comic-Conon esett sor, ahol végre bemutatkozott a Marvel-Netflix együttműködés következő sorozata, az Iron Fist is. Alább megtekinthető a trailer, mely arra utal, hogy a földhöz ragadtabb Jessica Jones és Luke Cage után ismét a misztikum felé terelődik a figyelem ebben a közös univerzumban.

A Defendersből egyelőre csak egy rövidebb teaser-trailert láthattunk, ebben a főhősökre jellemző motívumok rendkívül hangulatosan állnak össze a Nirvana klasszikusára. Lejjebb megnézhető az eddigi egyetlen előzetes a team-up sorozathoz.

október 17, 2016
Az időutazás lehet az új sláger az országos amerikai tévécsatornákon

Október elején két nagy amerikai országos tévécsatorna is időutazós sorozatot indított. Az NBC újonca a Timeless című produkció, melyben a Vészhelyzetből ismert Goran Višnjić ellop egy időgépet, és elkezdi módszeresen megváltoztatni a múlt eseményeit. Sebaj, a tudományos gittegyletnek, ahonnan eltulajdonították a veszélyes járművet, van B-terve. Utánaküldenek egy történész-katona-tudós triót, hogy ők megakadályozzák a nagyobb galibákat. A CW hasonló hangvételű szériájában, a Frequencyben pedig Peyton Listet láthatjuk egy nyomozónő szerepében, akinek a sufnijába villám csap, a régi rádióból pedig beköszön apja. Mindez nem lenne túl érdekes, csakhogy Frank Sullivan 1996 óta halott, a sorozatban pedig épp 2016-ot írnak. Mindkét szériából 2-2 epizód ment le, így nagyjából látni lehet, hogy milyen irányba haladnak majd a készítők, és ez csak az egyik műsornak áll jól.

A sci-fi nehéz műfaj, ám az időutazáshoz sokszor nyúlnak hozzá a kreatív szakemberek, a nézőközönségnek pedig ez jó hír, hiszen általában azért élvezhető sztorikat prezentálnak nekünk Hollywoodban. Persze csak ha a rengeteg logikai hibát nem számoljuk.

Timeless, avagy Sliders után szabadon

Az NBC nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis náluk általában a túlságosan egyedi koncepcióik meg szoktak bukni (lásd Hannibal), de ezúttal bízhatnak a csatornánál a Timelessben, minden adott, hogy ez egy jó kis sorozat legyen. Habár ismerős alapokra építkezik. A Sliders is akkor lett igazán érdekes, amikor a főszereplők a csúszkálás mellett sok-sok epizódon keresztül tartó üldözésbe is belekezdtek, mintegy átívelő szálat szolgáltatva a rajongóknak. A Timeless hasonlóval kísérletezik, csak már rögtön az első résztől kezdve. Višnjić meglép egy időgéppel, és az Abigail Spencer (történésznő) által vezetett hármas előtt a feladat, hogy megakadályozzák a nagyobb tragédiákat. Hiszen általában aki a múltban vájkál, az a jövőre is hatással lesz. A pilotban láthatjuk, hogy miképp bolygatják meg a Hindenburg-katasztrófát, a második epizódban pedig Abraham Lincoln meggyilkolásának történetével ismerkedhetünk meg kicsit közelebbről.

A főszereplők jól működnek együtt, Abigail Spencer dögösen okoskodik, a Matt Lanter által alakított katona kellően morcos és kemény, a tudós bőrébe bújt Malcolm Barrett pedig rögtön az elején érdekes kérdést vet fel. Miért lenne jó ötlet egy feketét is visszaküldeni az időben, hiszen nekik azért a történelem nagy részében nem volt túl jó soruk. Pláne ugye Amerikában. Lesz itt árulás, egy titokzatos főgonosz is ott settenkedik a háttérben, a Timelessnek pedig nagyon jól áll az a könnyedebb hangvétel, amelyet a készítőpáros, Shawn Ryan és Eric Kripke az asztalra tesz. De hát a Supernatural is jó volt az első pár szezonban, nem?

Frequency, avagy játszd újra, Sam!

Szó se róla, a legkisebb amerikai országos csatorna újdonsága, a Frequency is erősen kezd, bár a sorozatnak alapot nyújt a 2000-ben készült eredeti film. A tévéadóra azonban ritkán jellemző, hogy ilyen komoly témákhoz hozzá merjenek nyúlni, általában a gimis szerelem és a tökéletesen szép színésznők és színészek jellemzők a CW-re. Elég, ha a Vámpírnaplókra vagy a Gossip Girlre gondolunk, de néha azért előkerülnek a kalapból olyan meglepetések, mint a The 100. Most a Frequency is ez utóbbi vonalat erősítené. Az első részben sikerrel is teszi mindezt, Peyton List és az apját alakító Riley Smith simán elhitetik bárkivel, hogy tényleg rokonok és a nyomozónő épp akkor beszél könnyek közt 20 évvel ezelőtt meghalt apjával. Merthogy Frank Sullivan beköszön immár felnőtt lányának egy régi rádión, aki próbálja megakadályozni az öreg halálát.

Itt inkább a kapcsolatok és a komolyabb nyomozás kerül előtérbe, hiszen felbukkan egy sorozatgyilkos is, ám a pilothoz képest a folytatás már nem annyira tudja fenntartani az egyszeri néző érdeklődését. A második rész első fele borzalmasan unalmas, és egyedül az epizód vége felé kezdi újra érdekelni az embert, hogy mi lesz a karakterek sorsa. A dialógusok talán laposabbak helyenként, a színészi játék viszont elsőosztályú. Ámbár nagy kérdés, hogy a Frequency hogy fog megérni egy évadnál többet, annál több puskapor ugyanis nem igazán van benne.

Pillangó-hatás, mint örök téma

Mind a Timeless, mind pedig a Frequency azzal foglalkoznak, hogy múltbéli események hogyan lehetnek hatással a jelenre. Érdekes módon azonban egészen máshogy közelítenek a kérdéshez. Míg a Timelessben az időutazók az egyes részekben úgy térnek vissza, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy milyen változásokkal jár az, hogy részben megváltoztatják a jövőt, addig a Frequencyben a nyomozónő fejében egyszerre létezik két idősík. Az emlékezetében ott van az az élete, amikor apja meghalt és ott van, amikor tovább volt részese lánya fiatalkorának. Mindkét produkció esetében azonban erős faktor, hogy hogyan birkóznak meg a főszereplők közvetett vagy közvetlen cselekményeik eredményeivel. Ámbár az időutazás egy nehéz téma, az NBC és a CW sorozata is végre komolyan nyúl hozzá, lehetséges, hogy az egyeduralkodó, BBC-s Doctor Who-n kívül lassan lesznek profibb sci-fi sorozatok az amerikai országos csatornákon is. Ennek csak drukkolni lehet.

október 14, 2016
Flashpoint Paradox – Elindult a The Flash harmadik évada

Idén októberben is egymás után indulnak el a DC képregényekből adaptált sorozatok. Immáron a CW csatornához átszerződött Supergirllel együtt négy szuperhős kalandjait nézhetjük a hét majdnem minden napján, akár magyar szinkronnal is.

A sort a héten a The Flash, azaz a Villám kezdte. Harmadik évaddal tért vissza a sorozat, mely ismét egy népszerű DC-s képregénytörténetet vesz alapul, a Flashpoint Paradoxot.

Barry Allen megint visszamegy az időben, ezúttal sikerül megakadályozni édesanyja meggyilkolását. Párhuzamos idősíkot hoz ezzel létre, és látszólag minden tökéletes az alternatív életében. Apja, és anyja boldog házaspárként éli életüket, Irist sikerült randira hívnia, és Flashként sem kell ügyködnie, hiszen akad más, aki elvégzi helyette a bűnüldözést.

Azonban az Idő nem hagyja magát. Ahogy Stephen King 11.22.63 regényében, úgy itt is érvényes a sokszor olvasott mondat: a múlt makacs, és nem akarja, hogy megváltoztassák. Barry mostani élményei lassacskán felülírják másik életéből származó emlékeit. S ha egyszer azok megszilárdulnak, akkor az alternatív sík válik Barry állandósult világává. A morális vívódásra végül Kid Flash halála teszi fel a pontot. Barry ráveszi Reverse Flasht – akit eddig fogságban tartott –, hogy újra menjenek vissza az időben, és állítsák vissza az eredeti állapotokat.

Ahogy az sejthető, az idő nem állt vissza maradéktalanul eredeti formájában, így a következő epizódok valószínűleg ezen dilemmák megoldásával fog telni.

A Flashpoint jelenségen némileg változtattak, hogy illeszkedjen az eddig felvázolt körülményekhez. Az eredeti történet talán az egyik legjobban sikerült DC képregény, ráadásul megannyi rajongó kedvence is. Az alternatív világban élő szuperhősök közül sokan gonosszá válnak, de például Bruce Wayne-ből sosem válik Batman, hiszen ő leli halálát a sokszor látott színházi merényletnél. Apja, Thomas húzza magára a denevérruhát, anyja, Martha pedig beleőrül a veszteségbe, s ő lesz a Joker. Egyszer ezt még szeretnénk élőszereplős filmben is látni, az már biztos! Akit jobban érdekel a téma, nagyszerű egészestés animációs film készült a sztoriból, Justice League: The Flashpoint Paradox címen. Érdemes megnézni.

A Flash harmadik szezonja remekül indult, pont úgy, ahogy az első kettő is tette. A feszültségkeltés is jól sikerült, aki eddig is megvolt elégedve a skarlát gyorshajtó kisképernyős adaptációjával, ezután sem lesznek gondok (reméljük, nem jut majd a Zöld Íjász sorsára). A DC-rajongóknak kedvezve újra ikonikus főgonosz teszi tiszteletét Doctor Alchemy szerepében a szezon későbbi epizódjaiban.

Valamiért úgy tűnik, hogy a készítők a Flash sorozatba sokkal több energiát fektetnek, mint társaiba (Arrow, Supergirl, Legends Of Tomorrow), és ez érződik is a színészek munkáján, a speciális effekteken, vagy éppen a történet kidolgozottságán. Nem állítom, hogy hibátlan a sorozat, de folyamatosan fejlődik az egész Flash-univerzum.

Idén is számíthatunk majd crossover epizódokra az Íjásszal, Supergirller, de akár a Holnap Legendái is feltűnhetnek majd a keresztepizódok során. Izgalmasnak hangzik, reméljük jól is oldják meg a történetet.

október 14, 2016