Black Friday alkalmából különleges akcióval vár a Galaktika.
November 24-én 30% kedvezménnyel vásárolhattok az új, limitált kiadású termékeink közül!
Legyetek résen, és november 24-én, pénteken, figyeljétek a Galaktikabolt.hu-t!
Boldog Black Friday-t!
Az Azilum egy Lovecraft-tal és a lovecraftiánus stílussal foglalkozó nyomtatott irodalmi magazin. Filmismertetéseket, interjúkat, valamint irodalmi és ismeretterjesztő szövegeket olvashattok benne.
November 28-án, kedden 2 db-ot sorsolunk ki a fanzinból. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!
A Trieste Science+Fiction Festivalt 2000-ben alapították meg, amelyet Észak-Olaszországban tartanak meg azóta is évente. Az eseményt Todd Brown, filmproducer az egyik legfontosabb SF fesztiválnak nevezte, ahol nem csupán a filmipar, de a képregények, a tévé, a grafikák, és úgy összességében a fantasztikum óriási figyelmet kap. 2017-ben a legjobb nemzetközi filmnek járó Asteroide-díjat a The Man With The Magic Box kapta, míg a legjobb európai filmnek járó Méliés d’Argent Awardot a Madarász Isti által rendezett, időutazós Hurok zsebelte be.
A zsűri a 2016-os magyar filmet így jellemezte:
Habár sokan és sokféleképp meséltek már el szerelmes történeteket, Madarász Isti filmje így is újat tud mutatni a témában, hiszen a lehetőségek labirintusába vezeti be nézőjét a Hurok segítségével. A történet szépsége pedig nem a különleges effekteknek, hanem a nem hétköznapi karaktereknek köszönhető. A forgatókönyv egyszerű, de nem várt befejezése pedig egészen egyszerűen magával ragadó.
A Hurok története szerint a főszereplő Ádámot (Száraz Dénes) pszichopata megbízója, Dezső (Anger Zsolt) arra próbálja rávenni, hogy halottak agyából kivont hormonkészítményt csempésszen külföldre. A terv azonban kudarcot vall, ugyanis Ádám időhurokba kerül, ami nem várt nehézségek elé állítja a férfit. A filmben fontos szerepet játszik Martinovics Dorina, akit a Társas játék nézői is ismerhetnek, ő Ádám barátnőjét játssza.
Végre megjelent az Amerika lángokban sorozat első része, a Tisztogatás!
D. J. Molles elsimert amerikai író, aki már a második írásával díjat nyert. Könyveit először szerzői kiadásban jelentette meg, és hobbiként gondolt rájuk – míg egymás után föl nem kerültek a New York Times sikerlistájára. Ez a pörgős akcióthriller nagyon is hihető látomás Amerika közeljövőjéről, és egyben egy izgalmas sorozat első kötete.
20% kedvezménnyel megrendelhető a Galaktika webshopban.
Észak-Karolinában, a 89-es agrárkörzetben minden a termelésről szól, és a rendről. A vasszigorral kormányzott vidéken a Tengely hármas koalíciója az úr, az amerikai katonákkal karöltve orosz és kínai „békefenntartók” járőröznek mindenfelé. Ellenállókat keresnek, akiket azután távoli börtönökbe hurcolnak – börtönökbe, ahonnan nincs visszatérés.
Walter is így vesztette el a bátyját, ezért megfogadta, ő sosem fog kilógni a sorból. Lesunyja a fejét, végzi a dolgát és tartja a száját. Ekképpen nincs mitől tartania. Egészen addig, amíg jó pénzért el nem fogad egy ártalmatlannak tűnő megbízást az ellenállóktól.
Mire észbe kap, a feleségét elhurcolták a katonák, ő pedig egy kis csapat fegyveressel menekül egyik búvóhelyről a másikra, nyomában a Tengely jóformán legyőzhetetlen elitharcosaival. Rövid úton két dologra kell rádöbbennie: az első, hogy senkiben sem bízhat meg, mert még saját társai is árulóivá válhatnak; és a második, hogy normális életét legközelebb csak akkor kaphatja vissza, ha sikerül megdönteni a jelenlegi elnyomó hatalmat.
Néhány hete érkezett a szerkesztőségünkbe a Kifordított világ című regény, és mi azonnal a hatása alá kerültünk. Szeretnénk Veletek is megosztani ezt az élményt, így a jövő héten kisorsolunk 2 db-ot a Galaktika Klub tagjai között. Aki nem nyer, az se búslakodjon, hiszen webshopunkban is megvásárolható a könyv.
A Kifordított világ eredetileg egy azonos című, 1973-ban írt novella volt, amely először a New Writings in SF 22-ben jelent meg. Priest ezt kibővítve írta meg a mára klasszikussá vált művet. 1974-ben megnyerte a BSFA (British Science Fiction Association) díját, egy évvel később pedig Hugo-díjra jelölték a Legjobb regény kategóriájában. Az eredeti megjelenés után kicsivel több mint 30 évvel is nagy a kritikai visszhangja. Paul Kincaid 2002-ben például az egyik leghíresebb science fiction regénynek, a háború utáni brit sci-fi kulcsfontosságú munkájának tartja, az Encyclopedia of Science Fiction szerzői, Peter Nicholls és John Clute pedig az író életművének csúcspontjaként tekint a Kifordított világra. 2010-ben a Gollancz kiadó gondozásában megjelent SF Masterworksbe is beválogatták a regényt, mint fontos sci-fi klasszikust. A könyv későbbi szerzőkre is nagy hatással volt, köztük China Miéville-re, akinek a Vastanács vonatvárosában Priest Földjét ismerhetjük fel.
November 14-én, kedden 2 db-ot sorsolunk ki a regényből. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak
A Galaktika TV új sorozatot indít, ami az időutazásos filmeket járja körbe és elemzi. A beharangozó videóban Marci elmondja, mi mindenről lesz szó.
De ne feledkezzünk meg a témába vágó könyvekről sem: az időutazásnak külön oldalt hoztunk létre a Galaktikaboltban, mint ahogysok más témának is.
1963. november 22.
Az Amerikai Egyesült Államok egyik legnépszerűbb elnökét, John Fitzgerald Kennedyt ezen a napon gyilkolták meg. Azóta számtalan különböző összeesküvés-elmélet jelent meg a témában, melyek sokszor vadabbnál vadabb elképzeléseket vázolnak fel a merénylettel kapcsolatban. De hogy mi köze van most mindennek a Prey-hez?
A Prey története egy alternatív valóságba kalauzol bennünket, melyben sosem ölték meg JFK-t. Mivel az elnök életben maradt, soha nem látott léptékekkel fejlesztette az űrkutatást. Így bőven megelőzve korát, az ember csillagközi fajjá vált. Nos, ez az alapfelállás, de itt még nincs vége a már-már kusza történeti csavar-áradatnak, melyet csupán érintőlegesen fogok pedzegetni, hiszen tudjuk: SPOILER.
A Bethesda jóvoltából végigjátszhatjuk Playstation 4-en és Xbox One-on az év következő slágergyanús játékának, a Preynek az első egy óráját. A PC-sek ebből sajnos valamiért kimaradtak, de ők se csüggedjenek, hiszen pár napja már elérhető a teljes játék.
Akkor nézzük is az első egy óra benyomásait, tapasztalatait a játékkal kapcsolatban.
Jó reggelt, Morgan!
2032 március 15-én, egy hétfői napon ébredünk főszereplőnk, Morgan Yu (választhatunk férfi, vagy nő karakter között) bőrébe bújva, akinek ez lesz a nagy nap. Új munkahelyre kerülünk, és most kezdjük az ezzel kapcsolatos – nem éppen indokolt – teszteléseket. Minden remekül halad, szuper synthwave zenére helikopterrel visznek minket a megadott helyre, ahol vizsgálatok alá vetnek minket. Hogy miért? Nem tudjuk. Kinek dolgozunk? Nem tudjuk. Lényegében semmit sem tudunk, ami hasznos lehetne a számunkra. Azonban nincs időnk kideríteni a részleteket, mert minden egy csapásra megváltozik.
Majd ismét 2032 március 15, hétfő van. Újra felébredünk, újra elindulnánk az előző napi utunkra, de minden más lett. Majd bejelentkezik kommunikátorunkon keresztül egy January nevű fickó, aki megosztja velünk az első titkot: itt semmi sem az, aminek látszik. És valóban. Amit mi valóságnak hittünk, csupán ügyes maszk egy hazugságokkal teli világban.
Végül megkezdődik igazi kalandunk. Fokozatosan rájövünk, hogy tényleg minden csak egy álca, egy igazi átverés, de kérdéseinkre csak még több kérdés a válasz.
Az erősen Bioshock-mintákat felvonultató Prey kimondottan izgalmasan indult. Érdemes minden apró részletre, naplóbejegyzésre odafigyelni, hiszen ezekből derülnek ki olyan információk, melyek fontosak lehetnek a történet megértése szempontjából. A játék nem fog semmit a szánkba rágni, nincsenek neon-fényben villogó útjelzők, vagy unásig magyarázott küldetés-segítők.
A főleg szűk folyosókkal és sötét terekkel operáló Prey bővelkedik ámulatba ejtő jelenetekkel, amit remélem, a továbbiakban fokoznak még a hangulaton és nem az első egy óra fogja elvinni a hátán az egész játék hangulatát.
Az első egy óra tanulsága alapján értetlenül bóklászunk a különböző pályarészeken, és szinte kötelezőnek érezzük, hogy az elhagyott számítógépek kijelzőin kutakodva valami nyomra akadjunk.
Ellenségekből sem lesz hiány: az egyelőre ismeretlen eredetű mimic névre keresztelt faj tagjai mindenféle tárgy alakját képesek felvenni. Majd addig bujkálnak előlünk hétköznapi eszköznek álcázva magukat, amíg a megfelelő pillanatban ránk nem ugranak. A mimicek lehetnek székek, lámpák, WC-papír gurigák, tényleg bármivé képesek átváltozni. Amikor éppen lankad a figyelmünk, biztosan akkor fognak a semmiből az arcunkba pattanni. Az első fegyverünk egy franciakulcs-szerű eszköz lesz, amivel nem ütünk kifejezetten nagyokat, szóval érdemes lesz fejleszteni arzenálunkat. Ha a mimicek éppen saját formájukban vannak, akár megpróbálhatunk elbújni előlük, vagy mögöttük elsunnyoghatunk, ha nem kívánunk harcba bocsátkozni.
A fontos küldetéseket többféleképpen is elvégezhetjük, ezzel kicsit kikerülhetünk a csőszerű játékmenet fárasztó mókuskerekéből, ami sokszor jellemző az efféle játékokra.
A játék során egyébként gyűjthetünk crafting-elemeket, amikből lőszert, fegyvereket készíthetünk. Emellett agyunk stimulálásával szert tehetünk különböző „szuperképességekre” is, amik hasznunkra fognak válni a játék során.
A rejtélyes, csavaros SF szinte azonnal magával ránt, úgyhogy érdemes lehet nekiveselkedni a teljes változatnak is.
Éreztük már úgy, hogy eltörpülünk az univerzum nagysága mellett? Hogy cseppként tengődünk a végtelenség óceánjában? Az emberek hajlamosak ezt és meglepő módon ennek gyökeres ellentétét is hinni. Sokszor úgy érezzük, múló létünk csupán átmeneti ezen a világon. Máskor pedig úgy véljük, mi vagyunk a világ teteje és középpontja, hogy körülöttünk forog a világmindenség. Minden csak miattunk történik, és minden a mi tökéletes irányításunk alatt van.
Erdész Róbert Hol vagytok? című novellája majd elveszi ezt a kedvünket! A Galaktika 325. számában olvashatjuk a művet, mely a világmindenség elmúlásáról szól. De főképpen a miénkről, az emberekéről.
A rövid történetben emberek egy csapata tízezer év múltán visszatér a Naprendszerbe, hogy felvegyék a kapcsolatot az ultra-modern emberiséggel. Időközben az emberek továbbköltöztek a Földről, s meg sem álltak a Marsig. Azonban a felfedezők a vörös bolygón sem találják nyomukat az „ősöknek”.
Végül mégis rábukkannak az elveszettnek hitt népre, de egyáltalán nem azt kapták, mint amire számítottak. Az emberiség azóta átalakult, megváltozott, és hosszasan folyhatna a vita arról, hogy emberek maradtak-e egyáltalán.
A tudományos hírekben gyakran olvashatjuk, hogy itt megsemmisült egy galaxis, ott szupernóva következtében lett vége két csillag életének. Az univerzum folyamatosan változik, alakul. A szó laza értelmében életet teremt, majd könnyedén elveszi azt. Aszteroidák csapódhatnak bolygókba, kialhat több milliárd éves fénye egy központi csillagnak, de egyéb, számos módon vége lehet az űrbéli testeknek. És mindez érdekli a világegyetemet? Aligha. Végtelenségét (vagy véges végtelenségét) ép ésszel képtelenség felfogni, de a folyamatosan pusztuló égitestek alap elemei talán máshol, máskor összeállhatnak és évmilliárdok alatt új planéta fejlődhet ki belőle. A rendből mindig káosz lesz, s a káoszból mindig megtalálja a módját az univerzum, hogy rend legyen; még ha átmenetileg is.
Az univerzum egyetemes káosza alól az emberiség sem lesz kivétel. Földtani korokhoz mérten is jócskán fiatalnak számít maga az emberi faj. Fejlődésünk, individualitásunk azonban elvitathatatlan. Az elmúlt ötven-hatvan évben az általunk készített technológiai innovációk hatványozottan többet fejlődtek, mint az azt megelőző kétszáz évben.
Egyszer azonban mindennek vége lesz. Mint ahogy valamikor a jövőben vége lesz a mostani értelemben vett emberi fajnak is. Ahogy évmilliárdok múlva vége lesz a Földnek, a Napnak, sőt az egész Naprendszernek. Majd vége lesz a Tejútrendszernek, az Andromeda galaxisnak, a környező csillaghalmazoknak, a fekete lyukaknak, a szuperklasztereknek; szóval mindennek. Bekövetkezik a tökéletes semmi.
Nem tudni, hogy az embereknek mennyi idejük van még hátra. Lehet, hogy egyszer valóban elhagyjuk szülőbolygónkat, és meghódítjuk a csillagokat. Űrközi néppé válva kirajzunk mindenfelé, ahol megkezdődik saját, önálló törzsfejlődése fajunknak, és ki tudja: talán csápokat növesztünk, tíz szemünk lesz, nyolc végtagunk, vagy szuperokos masszává válunk. Ezeket előre nem tudhatjuk, de egy hosszas merengést talán mindenképpen megér mivé alakulhatunk akár egy millió esztendő elteltével.
Dr. Fedina Lídiával a tavaly szeptemberi Galaktika lapjain olvashattak interjút az SF elkötelezett rajongói. A szerzővel a tudományos múltról, a férfi-női írók helyzetéről és új könyvéről, a Virokalipszisről beszélgettünk.
Fedina 1960-ban született Budapesten. Nem áll távol tőle a tudomány, sőt! Gyógyszerészként végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, mindig érdekelték a fantasztikumok, de sci-fivel csak 2007-ben kezdett el foglalkozni. Előtte forgatókönyvíróként dolgozott magyar egész estés rajzfilmeken. Az irodalommal 1989-ben kezdett foglalatoskodni.
2007-ben jelent meg első SF regénye, A bűn kódja. A második tudományos fantasztikumra egészen tavalyig kellett várni a szerző tollából, mikor a Metropolis Media gondozásában megjelent a Virokalipszis című baljóslatú jövőt felvázoló alkotás.
A legelső dolog, amit tehetünk, hogy a Virokalipszist ne regényként fogjuk fel. Ebben a műben nem a szereplők, mint emberek, szakemberek számítanak, nem a főszereplők a lényegesek, hanem a kollektív földi lét. Az emberiség. Mindaz, amit eddig elért fajunk, amire képes még, s mindaz, ami meghaladja a mi gondolkodásunkat is.
A mű szerint kivételesen az emberiség nem magának köszönheti a világvégét. Senki nem tenyerelt rá a piros gombra, nem volt őrült tudós, aki agyfaló zombivírust szabadított volna bolygónkra. És maga a vírus sem közvetlenül az embert támadja meg. Gyakorlatilag ellehetetleníti a földi létet számunkra. Láncreakciót indít el, és egymásból következnek az ökológiai katasztrófák. Ha kihalnak a növények, nincs fotoszintézis. Ha nincs fotoszintézis, akkor nincs szén-dioxid megkötés. Nem mellesleg így nem lesz termény az állatok és emberek számára. Ha a tenyészállatok nem legelnek, megszűnik egyik legfőbb élelmiszerforrásunk, a hús. A láncolat végén az emberiség totális pusztulása áll.A regény szereplőinek (és magának az emberiségnek) a feladata, hogy megtalálják az ellenszert, vagy legalábbis megfelelő alternatívával szolgáljanak a vírussal szemben.
A Virokalipszisben egy roppan mélyen gyökerező probléma ütötte fel a fejét: maga a kíméletlen anyatermészet. Mit tesz az ember, ha rajta kívül eső gondok gyűlnek köré? Természetesen megpróbálja megoldani, de ez mindig jóval feszültebb, mintsem saját hibáinkat kijavítani.
Az emberiségnek már sikerült javarészt kiaknázni a Föld energiaforrásait, tárgyakat s embereket küldtünk a világűrbe. Korábban pusztító vírusokat fékeztünk meg fejlett gyógyszereinkkel, folyókat hajtottunk igába, hatalmas épületeket húztunk fel. Intelligenciánknak köszönhetően mi váltunk a tápláléklánc csúcsává. De van valami, amit még mi sem tudunk legyőzni: az ismeretlent, és a megvadult természetet.
Mindig akkor vagyunk képesek megoldással szolgálni, ha már ismerjük az alap problémát. Viszont, ha még azzal sem vagyunk tisztában, mi maga a gond, akkor ellene sem tehetünk.
A Virokalipszis pont erről szól. A regény végig feszített tempóban próbálja bemutatni a világ különböző szegletein, hogyan pusztul el a zöld növényzet, és hogyan igyekeznek a járványügyi dolgozók megfékezni a világvégét. Ennél azonban sokkal több van a háttérben. A vírus kiterjed az emlősökre is, ami miatt az élőlények agresszívvá és vérszomjassá változnak.
A szerző remekül vegyíti a thrillerre, a klasszikus sci-fire és a horrorra jellemző elemeket. Ezen zsánertípusok keveréke varázsol remek hangulatot a regénynek.
Összességében a Virokalipszis egy vérbeli SF. A tudomány egyenlő mértékben keveredik a fantasztikummal, ami miatt szinte teljesen hihető a felvázolt világvége. A szerzőnő precízen kimérve adagolta a szakzsargont, és a tudományos adalékot, ezáltal a regény sosem vált tankönyv-ízűvé. A karakterek kidolgozására fordíthatott volna több időt az írónő, hogy megismerkedhessünk a természeti katasztrófa emberi oldalával is, azonban a kerek egészet nézve nem szenvedünk hiányt izgalomban, tudományban, fordulatokban és megrázó sorsokban.
A Virokalipszis című regényt mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szigorú biológiai alapokkal rendelkező történeteket.
Amerikai foci, gigasztárok, dollármilliós reklámdíjak: ez mind-mind az év legjobban nézett eseményére, a Superbowlra vonatkozik. A sportrajongók lázasan drukkolhatnak kedvenc csapataiknak, világhírű zenészek óriási show-műsor keretein belül szórakoztatják a nézőket, de sosem hagyják ki a filmkedvelőket sem. A másodpercenkénti több millió forintnak megfelelő reklámdíjak egyáltalán nem rettentik vissza a filmstúdiókat. Hagyománnyá vált, hogy az adott év legjobban várt filmalkotásainak új előzeteseit a Superbowl reklámszüneteiben tekinthetjük meg. Most sincs ez másképp, idén is kaptunk pár nyalánkságot.
The Pirates Of The Caribbean: Dead Man Tell No Tales
Jack Sparrow újra visszatér a vászonra, és vele tart Orlando Bloom is. Hangulatos kedvcsinálóban láthattuk a Karib tenger kalózai ötödik felvonását, melyhez megjelenési dátum is tartozik: 2017. május 26.
https://www.youtube.com/watch?v=i3wJjLXjySg
Logan
Menthetetlenül Last Of Us-szerű hangulatba hoz az utolsó Rozsomák film összes megmozdulása, de talán ez egyáltalán nem baj. A Logan igazi sötét, komor drámának ígérkezik, mi sem bizonyítja jobban, mint a Superbowlon bemutatott fél perces ízelítő. Premier március harmadikán.
Transformers: The Last Knight
A mozi-mumus, Michael Bay újra akcióban. Hogy a soron következő Transformers film látványos lesz? Naná! Jó is lesz? Erre nehéz felelni, de legalább látványos lesz… Ha más miatt nem is, Anthony Hopkins szereplése miatt megérhet egy misét.
Ghost In The Shell
Március 31 már elég közel van. Ezen a napon jelenik majd meg az egyik legnépszerűbb és legismertebb manga/anime élőszereplős filmváltozata. Scarlett Johannson eddig úgy fest, remek választás volt az Őrnagy szerepére, reméljük nem lesz túlságosan amerikai a végeredmény.
Stranger Things második évad
A tavalyi év egyik közönség kedvenc sorozata nem kétség, hogy folytatást kap. A kisvárosi sci-fi dráma nosztalgiavasútként hat minden középkorú nézőnek, nem mellesleg a Stranger Things izgalmas és rejtélyes sztorival operált. S ehhez hozzájön az elmúlt időszak legtehetségesebb gyerekszínészek garmadája. Halloweenkor megjelenés.
Guardians Of The Galaxy Vol 2.
Űr-Lord és csapata büszkén tér vissza. Ahogy elnézem, a Galaxis Őrzői második része borultabb és poénosabb lesz, mint az első. A zenék zseniálisak, és úgy igazából mindenből kapunk egy keveset, amire számítani kell a film során.
https://www.youtube.com/watch?v=wDkIJ-G7HFU
A Cure For Wellness
Nos, ezen előzetes alapján nem teljesen érthető, mi szeretne lenni az A Cure For Wellness, minden esetre bármi is legyen – kíváncsiak vagyunk rá.
LIFE
Jake Gyllenhaal és Ryan Reynolds együtt szerepel egy kifejezetten izgalmasnak tűnő SF-thrillerben, a LIFE-ban. Egy űrállomás legénysége furcsa létformát talál, amely a marsi élet kipusztításáért is felelős lehet. Az organizmus túl gyorsan indul fejlődésnek, és a Föld sorsát fenyegeti. A történet érdekfeszítő, a szereposztás sem rossz, meglátjuk mi sül ki belőle.