My Blog

Címke: sci-fi

  • Elhunyt Tanith Lee, az első nő, aki megkapta a Brit Fantasy-díjat

    Napokkal ezelőtt, május 24-én halt meg Tanith Lee. A brit írónő 67 éves volt. A Galaktika 302. számában Vörös, mint a vér című novellája olvasható.

    Tanith Lee 1947-ben született brit író. A sci-fi, a horror és a fantasy műfajában alkot, méghozzá igen szorgalmasan. Több mint 90 regénye és 300 elbeszélése jelent már meg. A BBC-n bemutatott Blake’s 7 című sci-fi sorozat két epizódjának a forgatókönyve kötődik a nevéhez. Ő volt az első nő, aki megkapta a British Fantasy Awardot, melyet a Death’s Master című regényével érdemelt ki.

    Mivel Lee szülei profi táncosok voltak, a család mindig ott élt, ahol éppen munka volt. Ez az életmód és az ezzel járó iskolaváltoztatások nem voltak jó hatással Lee-re, nyolc éves koráig nem is tanult meg olvasni. Hogy kilenc évesen már írt, az az apjának volt köszönhető, aki ebben az időszakban tanította.

    Mielőtt íróként befutott volna, dolgozott könyvtárban, volt pincér és bolti eladó is. Első írása Eustace címmel jelent meg 1968-ban, de az igazi sikert az 1974-ben publikált The Birthgrave című regénye hozta meg a számára. Egyaránt vannak gyerekeknek és felnőtteknek szánt művei, legjelentősebb munkája pedig a Flat Earth-sorozat, amelyet kisebb-nagyobb kihagyásokkal a 70-es évek vége óta ír.

    Magyarul A kehely titka című regénye és tucatnyi elbeszélése jelent meg. A Galaktika legfrissebb, 302. számában a Vörös, mint a vér című novellája olvasható, melyben mesterien ötvözi a mesevilágot a fantasy-vel és tulajdonképpen Hófehérke történetét írja újra – finoman fogalmazva is – árnyalva a hagyományos szerepeket.

    E cikk megjelenésével egyidőben érkezett a hír, hogy az írónő május 24-én elhunyt. Ismertsége és elismertsége miatt a legnagyobb újságok is megemlékeztek róla.

  • Utazás az új Földre – Az Aurora tudományos háttere

    Az Aurora az emberiség legnagyobb vállalkozásáról szól: az utazásról egy új, élhető bolygóra. Kim Stanley Robinson hamarosan megjelenő regénye kapcsán egy videóban összegezte, hogy milyen tudományos háttér is áll története mögött.

    A könyv a távoli jövőbe kalauzolja olvasóját, de az expedíció már generációkkal ezelőtt kezdetét vette. A regényben az utazás éppen végső céljához közeledik: a Földhöz hasonló Aurora bolygóhoz a Tau Ceti csillagrendszerben.

    Robinson szerint már az ókori embert is foglalkoztatta az utazás a csillagokba, de az űrhajó, mint tudományos koncepció, csupán százhúsz éves elmélet. Egy orosz tudóshoz, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozójához köthető. Habár csak elméleti síkon foglalkozott űrutazással, nagy reményeket fűzött hozzá, ahogy híres szavaiból is kitűnik: „A Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát.”

    [the_ad_placement id=”04″]

    Akárcsak Noé bárkája

    A továbbiakban Robinson felvázolja elképzeléseit arról, hogy milyen is lenne meghódítani a „csillagok világát”. Először is az embereknek magukkal kellene vinniük a földi állatokat, növényeket és földet is (Noé bárkájához hasonlóan), ehhez viszont egy olyan hajóra volna szükség, ami ezt mind elbírja. Másrészt pedig a járműnek a fénysebesség gyorsaságával kellene haladnia, mindezt a lehető legkevesebb üzemanyag felhasználással. Itt Robinson felhívja a figyelmet, hogy ez a kettő (nehéz rakományt szállítani és gyorsan haladni) kissé ellentmondásos vágy, hisz minél nehezebb dolgot visz magával valaki, annál több üzemanyagot kell elégetnie az utazás során.

    Elvileg nagy a választék

    Ezután annak a lehetőségéről esik szó, hogy léteznek-e számunkra élhető bolygók az univerzumban. Robinson szerint a válasz igen, mert elég széles az a zóna, amelyen belül – élet szempontjából – egy bolygó nincs se túl közel, se nem túl távol a csillagától. Az élet pedig úgymond nagyon rugalmas, azaz létre tudnak jönni életformák egész szélsőséges környezetekben is. Így szerinte nagyon is sok lakható bolygó létezhet a galaxisban: a számukat 500 és 500 000 közé teszi. Azonban az embernek a Földhöz legközelebbi ilyen helyet kell megcéloznia, így viszont a lehetőségek száma csökken.

    Szinte legyőzhetetlen távolság

    Habár vannak a közelünkben is helyek, ahol jelenlegi ismereteink szerint vannak Föld-szerű bolygók (Robinson említi az Alfa Centauri és a Tau Ceti csillagrendszereket), de ezek legalább 10-15 fényévre vannak tőlünk, ami jelenlegi technológiánkkal még igencsak nagy távolságnak számít. Az író ezt le is vezeti egy könnyebben megfogható mértékegységgel, a méterrel. Ha a Föld és a Nap közötti távolságot 1 méternek vesszük, a legközelebbi csillagrendszerek így is 800 km-re vannak tőlünk.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Több generációnak kéne utaznia

    Robinson szerint a legközelebbi csillagrendszerekhez (a regény miatt ő a Tau Cetit hozza példának) való eljutás egy többgenerációs misszió. Ha az űrhajó képes lenne fénysebességgel utazni, még akkor is eltartana az út legalább 150-200 évig. Viszont ha egy ilyen küldetésbe mégis belevágna az emberiség, akkor rengeteg további problémával kellene szembenéznie, amelyet talán csak azzal lehetne orvosolni, hogy egy több ezer fős működő társadalmat rendeznek be az űrhajón. Mivel külső segítség nem lenne az űrhajó számára, így a felmerülő problémákat közösségnek kellene megoldani. Mivel az utazás tovább tartana egy emberöltőnél, sőt, gyakorlatilag lennének olyan emberek a hajón, akik ott születnek, nőnek fel és halnak is meg – úgy, hogy sosem pillantják meg új otthonukat. Ezért szükség volna tanárokra is, akik folyamatosan nevelnék fel az űrhajó társadalmából a következő nemzedéket, akik folytatnák a küldetést. Emellett pedig további más szervezetekre (pl. egészségügyi dolgozók és rendfenntartók) is szükség volna, akik működtetnék a közösséget.

    Az igazi kihívás csak a célba érve kezdődik

    Azonban a problémák itt még nem érnek véget. Milyen lehetőségeink lennének, ha elérné a misszió a Földhöz hasonló bolygót? Robinson szerint miután megbizonyosodtak róla az utazók, hogy a bolygón van víz, légkör és a hőmérséklet is megfelelőnek tűnik, akkor kiküldenek egy robotot, ami esetleges mérgező anyagok után kutatna a légkörben. Ezután már csak az a kérdés, hogy a bolygó élő vagy halott-e? Hiába van élet a bolygón, attól még egy földlakó számára nem feltétlen lesz élhető. Ha viszont a bolygó halott, de van rajta víz a megfelelő anyagokkal az élethez, az már sokkal ígéretesebb. Azonban probléma ekkor is akad. A magaddal hozott élőlényekkel be kell népesítened az új helyet, ami eléggé hosszú folyamat, s amíg ez végbemegy (ha egyáltalán végbemegy), addig az emberiségnek továbbra is az űrhajóban töltött évekhez hasonlóan kell élnie az új otthonán.

    Habár egy ilyen küldetés igen kockázatos, és rengeteg a „talán” az elméletben, de ennyi Robinson számára elég volt, hogy megírja legújabb művét, az Aurorát, ami valószínűleg idén júliusban fog megjelenni. Igaz, ahogyan maga Robinson is mondta, a téma nem új, de így a könyv olvasása nélkül is sejthető, hogy eredetivé, izgalmassá tudta tenni azt.

    Scheirich Zsófia

  • Műfaji játszadozás Sztrugackij módra

    Az orosz sci-fi két legmeghatározóbb alakja vitathatatlanul Arkagyij és Borisz Sztrugackij. Olyan művekkel ajándékozták meg a műfajt, mint a Stalker, A kárhozott város vagy a Lakott sziget. Igaz regényeiket a Szovjetunió fennállása alatt írták, de könyveik így is a mai napig izgalmasak, elgondolkodtatóak vagy különösek. Most az utóbbiak közül kerül bemutatásra egy regény, a Fogadó a Halott Alpinistához, amely az Ünnepi Könyvhét keretén belül jelenik meg új fordításban.

    Az 1970-ben megjelent regényt különös időszak eredményezte. A sztálini évek alatt nagyon szigorú cenzúra uralkodott, amely a zsánerműfajokra is kihatott. Például a sci-fi műfaján belül az íróknak kötelező volt műveikbe belefoglalni a Szovjetunió tudományos és technológiai eredményeit, továbbá csak kalandokról és űrutazásról írhattak, egyéb tartalmat vagy mondanivalót nem tartalmazhatott az írás. Azonban 1953-től, Sztálin halála után a cenzúra szigora fellazulni látszott, így a szerzők számára nagyobb lehetőség nyílt az alkotásra, a sci-fi esetében pedig megkezdődhetett a zsáner feltámasztása, hogy behozhassák az évtizedes lemaradását a nyugati szerzőkhöz képest. Ebben a folyamatban a Sztrugackij testvérek is igen aktívak voltak. Már korai, a cenzúra évei alatt írt sci-fijükben, az Ugrás a jövőbe (1966) című kötetben is felfedezhetőek voltak egyfajta ellenérzések a rendszerrel kapcsolatban (ami a dolgozó egyénnél való együttérzés kifejezésén keresztül jelenik meg), de a cenzúra lazulása után megjelent regényük, a Nehéz istennek lenni (1971) már szabadon foglalkozik a politikai elnyomás témájával.

    Ebbe a sorba azonban igen nehezen illeszthető be a Fogadó a Halott Alpinistához (1970). Nem található meg benne se a korai utópikus művek, sem pedig a későbbi disztópia történetek vonásai. A történet valahol az Alpokban található fogadóban játszódik, ahová egy nyomozó, Peter Glebski tér be kipihenni a hétköznapok fáradalmait. Azonban a pihenés nem úgy alakul, ahogyan azt eltervezte: egy gyilkosság bolygatja fel a hely nyugalmát. A helyzet csak súlyosbodik, amikor egy lavina zárja el a fogadót a külvilágtól, így Glebskinek kell kezébe venni a nyomozást.

    A tartalom alapján azt mondhatjuk, hogy a regény műfajilag is inkább a detektívregények sorát gazdagítja, mint sem a science fictionét. Azonban mégis van valami különös és a krimikhez képest nehezen emészthető a regényben.

    Fogadó-finish_b1

    A kötet születéséről tudni érdemes, hogy nem egészen az lett a végeredmény, amit Arkagyij és Borisz eredetileg eltervezett. Mint a krimi regények kedvelői, szerettek volna írni a műfajon belül egy történetet, bár kicsit elszakadva a zsáner szigorú szabályaitól. Ahogyan az 1999-ben kiadott memoárjában is írja Borisz, egy humoros krimit akartak, amely az orosz közönség előtt akkor még kevésbé ismert szerzők munkásságán alapult volna, mint például Rex Stout, Erle Stanley Gardner vagy John le Carré. Ennek a korszellem is kedvezett, hisz a cenzúra lazulásával a detektívregény is visszatérőben volt Oroszországban, amely az 1930-as évek óta be volt tiltva. Az írás során azonban a műfaj egyik legnagyobb problémájába ütköztek: egy bizonyos pont után, amikor kiderül az ügy miértje, hogyanja és az, hogy ki is követte el a bűntényt, az olvasó elveszti érdeklődését. Ennek megoldásaként a szerzőpáros megpróbálta megtörni a zsáner szabályait: a megoldáshoz közel valami meglepőt bevezetni.

    A Fogadó a Halott Alpinistához rengeteg értéket és számos emlékezetes karaktert vonultat fel – mint például Simone-t, az idegösszeroppanástól szenvedő fizikust vagy Du Barnstoker varázslót és annak androgün gyámoltját, Brunt, aki nemtelensége miatt is különös színfoltja a könyvnek. A Sztrugackij testvérek intelligens történetvezetésen keresztül juttatják el az olvasót a kétértelmű végkifejlethez, így az sem válik problémává, hogy megtörik a krimi műfajának azt az elvárását, hogy mindenre legyen logikus magyarázat és semmilyen esemény se maradjon lezárás nélkül.

    Scheirich Zsófia

  • Régi ismerőst köszönthetünk Sheckley személyében

    Már a Galaktika első számában is szerepelt és utána is számos alkalommal köszönt be hozzánk. Robert Sheckley A kívánság című rövid novellája a Galaktika legfrissebb, 302. lapszámában olvasható.

    Robert Sheckley élete igencsak kalandos volt. Kezdetben volt díszkertész, perecárus, pincér, tejkihordó, raktáros és dolgozott alkalmi munkásként egy nyakkendőműhelyben is. Később behívták katonának és Koreába helyezték. Itt hamar megmutatkozott művész vénája, hiszen előbb a katonai újság szerkesztője, később a katonaegyüttes gitárosa volt. A leszerelés után kohómérnökként végzett a New York-i Egyetemen. Élete során falta a nőket, ötször nősült. Második házasságából született lánya, Alisa Kwitney is sikeres író lett.

    Robert Sheckleyt nem csak sci-fi szerzőként tartják számon. Otthonosan mozog a thriller műfajában is, de papírra vetett számos kémtörténetet is. Több mint húsz regény és több száz novella került ki a keze alól, de írt forgatókönyveket is. Munkáinak egy részét filmhez, tévé és rádiójátékokhoz is felhasználták. Szabad préda című regényéből Freejack címmel mozifilm is készült, amelyben olyan sztárok játszottak, mint például Emilio Estevez, Mick Jagger, Anthony Hopkins és Rene Russo.

    Az 1928-ban született író 2005-ben hunyt el, munkásságát Hugo- és Nebula-díjjal jutalmazták, de az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesülete (SFWA) 2001-ben az Author Emeritus díjjal is kitüntette.

    Magyarul először 1996-ban lehetett olvasni, akkor A nyuszi című elbeszélése az Univerzumban jelent meg. A Galaktika első számában Asimov és Weöres Sándor mellett az ő munkája is olvasható és művei még ezután is számos alkalommal váltak elérhetővé magazinunk hasábjain.

  • Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról

    A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programja között szerepelt egy Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról előadás, amelyen április 26-án mélyebb betekintést kaphatott a hallgatóság a zsánerműfajok jelenlegi helyzetébe.

    A Próza Nostra által szervezett beszélgetésre végül a Millenáris Park B épületének Supka Gábor termében került sor a nagy érdeklődés miatt, azonban így is épphogy befértek az érdeklődők a terembe. Azonban ez nem törte meg a lelkesedést.

    A zsánerműfajok kiadói közül a Gabo Kiadót Kleinheincz Csilla, a Fumaxot Németh Vladimir, az Agave Könyveket pedig Velkei Zoltán képviselte. A moderátor, Szabó István Zoltán a kiadókat érintő kérdések mellett (pl. könyvfesztiválos és könyvheti megjelenések) komoly, elgondolkodtató, néha pedig megosztó kérdéseket tett fel a meghívottaknak.

    A sci-fi és a fantasy mai helyzete
    Első körben a sci-fi és fantasy helyzetét vitatták meg a résztvevők. Általánosságban elmondható, hogy régen mindkettő egyfajta szubkultúrának, réteg irodalomnak számított, aminek olvasóira kívülállóként tekintettek. Azonban ez a tendencia ma már megváltozni látszik, hisz óriási olvasóközönség van kialakulóban. Példaként a népszerű fantasy sorozat, a Trónok harca hangzik el. Uyganakkor egy ellenvélemény szerint bár tény, hogy egyre több szerző alkot ezekben a zsánerekben, attól még nem biztos, hogy mindegyik mű eljut a szélesebb olvasóközönséghez.

    A moderátor arról is kérdezte a résztvevőket, mi vezetett a két zsáner népszerűbbé válásához. Egyik okként elhangzott, hogy ma a sci-fi és a fantasy utat talál olyanokhoz is, akikhez azelőtt nem. Továbbá elmondható (bár inkább a sci-fi esetében), hogy manapság a tudományos fantasztikum jóslatai kezdenek valósággá válni, bizonyos írók jóslataiban élünk, ettől pedig még izgalmasabb olvasni az ilyen könyveket. Végül pedig manapság könnyebb is beszerezni ezeket a műveket (pl. Amazonról megrendelni). Kleinheincz még megjegyzi, hogy szerinte ma a mainstream írók (olyan írók, akik szélesebb olvasóközönséghez szólnak) is nyúlnak a szórakoztató irodalom elemeihez, így elmondható, hogy ma már nincs olyan éles határ a zsánerek közt, nem különölnek el olyan tisztán, mint azelőtt. Erre példaként Németh Kazuo Ishiguro The Buried Giant-ját hozza példának, amelybe Ishiguro fantasy elemeket épít be.

    A zsánerek körbejárását végül a következő kérdéssel zárják le: Miben nyújt többet, a sci-fi vagy a fantasy? A sci-firől elmondható, hogy a 60/70-es évek óta kifejlett, érett zsánerek lett, mert ki tudott törni saját burkából, azaz túljutott a kliséken (pl. űrlények, bolygók). Ami viszont fontosabb változás, hogy a sci-fi foglalkozik aktuális, minket érintő problémákkal (pl. éghajlatváltozás), továbbá kérdéseket is tesz fel a világról, amelyekre próbál válaszokat is találni. Ezzel a szemben a fantasyről az mondható el, hogy az elmúlt évek válságai miatt felerősödött eszképizmusnak (menekülés a valóság elöl) köszönhetően lett közkedveltebb a zsáner.

    [the_ad_placement id=”04″]

    A zsáner legfontosabb szerzői/könyvei
    Szabó egy személyesebb kérdést tesz fel külön-külön az előadókhoz: kiket tartanak fontosnak a sci-fi és a fantasy zsánerben? Németh a fantasyből kiemeli George R.R. Martint, aki szerinte meghonosította a realista fantasyt, továbbá említi még az új fantasy generációt, akik jobban igazodnak a modern trendekhez, mint például Mark Lawrence, Anthony Ryan és Joe Abercrombie. A sci-fiből kiemeli James S. A. Corey-t (Térség-sorozat) és Andy Weirt (A marsi). Kleinheincz többek között említi Margaret Atwoodot és Neil Gaimant, China Miéville-t, Paul McAuley-t. Végül Velkei felsorolja a számára legfontosabb írókat mindkét műfajból vegyesen: Philip K. Dick, Jeff VanderMeer, Atwood, Kim Stanley Robinson és Ray Bradbury.

    Nemzetközi trendek kontra hazai kiadás
    A kiadók képviselői szerint az itthoni könyvpiacon ugyan csak szűk szeletet kapunk a külföldi könyves trendekből, de az elmúlt években úgymond elég jó a reakcióidő, a kiadók lefedik nagyjából a kinti trendeket. Azonban sok meghatározó művet itthon nem lehet eladni megfelelő marketing nélkül.

    Velkei elmondja, hogy az utóbbi időben az Agave fiatal, új írók munkáinak kiadásával foglalkozik, hisz a nagy nevek (pl. Neil Gaiman, Philip K. Dick) műveiből kifogynak. Viszont az új írókat nem veszik nagy mennyiségben az olvasók. Valószínűleg azért, mert még szokniuk kell az új szerzőket, amely akár évekbe is telhet.

    Kleinheincz szerint a magyar közönség azért fogadja be nehezen a műfaj új alkotóit, mert nem tudnak velük mit kezdeni, hisz hiányzik az ismeretükből legalább harmincévnyi irodalmi háttér, így nem ismerünk olyan témákat korábbról, amelyeket egy külföldi olvasó nagy valószínűséggel igen. Velkei azonban itt megjegyzi, hogy szerinte nem hozhatjuk be ezt a lemaradást már, most inkább ugranunk kell.

    Németh szerint az egyik jellemző mai trend a young adult posztapokaliptika és disztópia (pl. Éhezők Viadala, A beavatott) és az úgy nevezett túlélő sci-fi tudományos háttérrel (pl. A marsi, Gravitáció, Csillagok között). Velkei még kiemeli a new weird vagy groteszk zsáner megjelenését. Kleinheincz szerint azonban nem feltétlen beszélhetünk trendekről, inkább konkrét témákról (pl. poszthumán). Viszont azt tapasztalja, hogy napjainkban egyre változatosabb, sokszínűbb, szélesebb az írói kör, például megjelennek a női és színes bőrű írók.

    Velkei megjegyzi a női írók kapcsán, hogy a műfajban van mit behozniuk a férfi szerzőkhöz képest, mert régen el voltak nyomva, így nem bontakozhattak úgy ki. De jelenlétük mindenképpen fontos a zsánerben, mert más hangvételt és más témákat hoznak a köztudatba. A női sci-fi írók közül példának Monica Byrne The Girl in The Road című regényét említi.

    Az is színesítheti a zsánert, hogy a külföldi kiadók egyre nyitottabbak a nem angolszász írókra. Velkei kiegészíti az elhangzottakat azzal, hogy máshol a self-publishing, azaz a magánkiadás útján megjelent könyvek is fontos figyelmet kapnak, így pedig kezd megszűnni a zárt írói klub.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Magyar szerzők magyar névvel
    Ami a hazai szerzőket illeti, új jelenség, hogy a magyarok egy inkább a saját nevükön publikálnak, és nem vesznek fel angolszász írói álnevet. Velkei megjegyzi, hogy ha kiadásra kerül egy magyar szerző könyve és szóba kerül, hogy milyen névvel jelenjen meg, akkor az az író szabad döntése, a kiadó nem gyakorol az illetőre nyomást. Kleinheincz hozzáteszi, hogy napjainkban, az internet világában nagyon könnyű lebukni egy álnévvel, ezért valahol nevetséges is, és még az olvasót is becsapja ezzel a szerző.

    Kérdés, vajon beszélhetünk-e trendekről a magyar sci-fiben vagy fantasyben? Általánosságban az előadók szerint az mondható el, hogy a magyarok nem követik a külföldi trendeket, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen saját útjukat követve talán sokkal frissebb, eredetibb művet alkotnak, mint külföldi kortársaik, másrészt pedig olyan kicsi a piac, hogy nem is érdemes trendekről beszélni magyar viszonylatban. Meghatározó jellegzetességként azt emelik ki, hogy a mitologizálásban valamilyen úton-módon megjelenik a magyar kultúra, ami ad egy különleges pluszt a történetnek.

    A résztvevők ezt követően a közönség néhány kérdésére válaszoltak:

    Miért kevésbé népszerű a bűnügyi regények műfaja?
    Velkei Dennis Lehane Viharszigetén keresztül válaszolja meg a kérdést. Mivel a Viharszigetből van adaptáció, így ezt a könyvet veszik, de Lehane többi könyvét egyáltalán nem. Általában 8-10 krimi szerzőt ismernek és vesznek az olvasók, az újakra azonban nem nyitottak.

    Mainstream/szépirodalom kokettálása – magyar viszonylatban is van ilyen?
    A jelenség itthon is tapasztalható, a magyar szépírók is kokettálnak a zsánerirodalommal (pl. Űrérzékeny lelkek vagy Bartók Imre), de a zsánerolvasók ezekre nem annyira reagálnak.

    Olvasnak az olvasók idegen nyelven?
    Igen, az a tapasztalat, hogy egyre többen, azonban ennek van egy nagy hátránya a kiadók szempontjából. Kevesebb a fogyás a magyar kiadásokból, mert inkább idegen nyelven veszik meg a köteteket az olvasók vagy illegálisan töltik le.

    Milyen fogyásszám határozza meg a sikert?
    Ezt sok minden határozza meg: szerző, könyv vastagsága és kemény vagy puha borítós-e. Azonban a legfontosabb szempont ebben a kérdésben az, hogy milyen hamar térül meg a kiadásra fordított költség.

    Mi a helyzet képregény kiadás téren?
    Itthon sajnos a terjesztés megölte a piacot, az USA-ban felfelé tart a képregény piac, de azért kint is műfajfüggő ez. Például a The Walking Dead népszerű, és a tévésorozat miatt így fogy is, de például a Vasember filmek népszerűsége ellenére nem vesznek több Vasember képregényt.

    Nyitnak-e a kiadók a horror felé?
    Velkei a Wayward Pines-t hozza példának a saját könyveik közül, amely remélhetőleg a sorozat hatására fog fogyni. Azonban ilyen úgymond pushoktól eltekintve a horror nem olyan népszerű. Próbálkoztak klasszikusokkal is (pl. Rosemary gyermeke), de azokra se volt vevő az itthoni közönség. Talán néhány új név oldaná meg a problémát.

    Néhány ki nem adott könyv a 30 éves lemaradásból?
    Samuel Delany, Robert Holdstock, Octavia Butler, Nnedi Okorafor.

    Illegális letöltés vs ebook?
    Itthon az ebook kiadás még gyerekcipőben jár, igazából csak azért jelennek meg e-könyvek, hogy piacot teremtsenek (ami jelenleg veszteséges). Az illegális letöltésnek pedig természetesen nem örülnek a kiadók, de ami még szomorúbb, hogy nem tudnak tenni ellene se, hisz törvény által biztosított lehetőség nincs a kezükben.

    Habár a téma szinte kimeríthetetlen, a résztvevők remek hangulatban rengeteg újdonságot, írót és művet ismerhettek meg a beszélgetés során, ezzel is gazdagodva. A jövőben pedig remélhetőleg, a magyar könyvpiac bepótolhatja hiányosságait a sci-fi és fantasy irodalomban, továbbá pedig lépést tarthat a külföldi megjelenésekkel.

    Scheirich Zsófia

  • Robert Reed és a kihasználatlan univerzum

    „Az univerzum egy hatalmas ház, ami nincs kihasználva”.

    E gondolatot Robert Reed fogalmazta meg Az üres ház című novellájában, amely a Galaktika legfrissebb, 302. lapszámában olvasható.

    Robert Reed a nebraskai Omahában született 1956-ban. 1987-ban diplomázott biológiából. Majdnem egy évtizedig dolgozott laboránsként, később azonban már főállású sci-fi író lett.

    Rendkívül termékeny szerzőnek számít, eddig több mint 200 novellája jelent meg magazinokban és antológiákban, valamint 11 regénye látott napvilágot. Műveit lefordították franciára, spanyolra, oroszra, de még japánra is. Magyarul a Galaktikában (209-211.) lehetett olvasni Milliárdnyi Éva című kisregényét, melyért 2007-ben Hugo-díjat kapott.

    Lyuk című novellája magazinunk 299. lapszámában jelent meg, míg Az üres ház című írása a legutóbbi, 302. számban olvasható. Ebben a technicista társadalomról és az univerzum végtelenjéről elmélkedik.

    Reed egyik népszerű, kitalált világa a Marrow-univerzum. Az ebben a világban játszódó történetek alapja egy idegen galaxisból érkezett mesterséges bolygó, amely felderítésre vár. A Marrow-univerzumban játszódó írások e felfedezés kalandjait mesélik el.

  • A Szép új világból is sorozat készül

    Sorozat lesz Aldous Huxley Szép új világ című regényéből, az alkotók nagy része pedig Steven Spielberg Amblin Television nevű cégéből kerül ki.

    Nem úszta meg Aldous Huxley sem: sorozatot készítenek főművéből, a Szép új világból. A siker érdekében a SyFy csatorna összeállt Steven Spielberg egyik cégével, az Amblin Televisionnel. Ez a cég adja a producereket és a forgatókönyvírót is a sorozathoz, amely mindenképp biztató jel, hiszen ez a csapat készíti a többi között a The Americanst, a Falling Skiest és az Under The Dome-ot. Jó szakemberekre pedig mindenképp szükség lesz, hiszen egy olyan klasszikus műről beszélünk, melyet a sci-fi irodalom egyik mérföldköveként szoktak emlegetni.

    Aldous Huxley 1931-ben írta meg a 26. századi Londonban játszódó disztópiáját, amely egyben a tökéletes utópia illúziója is. Ebben a világban nincs betegség se háború, mindenki mindenkor boldog, tombol a hedonizmus. A teljes boldogság fenntartása az emberi lét megtervezésén alapul. Ez a társadalom így mentes a konfliktustól, ahogy a vallástól és a művészetektől is. Vannak azonban olyanok is, akik nem tagjai ennek a „szép új világnak”…

    Huxley művéből egyébként korábban már készült egy nem túl sikeres mozifilm. Ebben a főbb szerepeket Peter Gallagher és Leonard Nimoy játszotta. A regénnyel azonos című filmet 1998-ban mutatták be a mozik.

  • Sorozat lesz a Csillagközi invázióból

    Aktuálissá váltak az évekkel ezelőtt felröppent pletykák: Neal H. Moritz producer rebootot készít a Csillagközi invázióból. Egész estés mozifilm helyett azonban sorozat formájában térnek vissza az óriásbogarak.

    Neal H. Moritz ismét egy olyan produkcióhoz nyúl, amelynek eredetijét Paul Verhoeven jegyzi. Moritz csak pár éve fejezte be a Verhoeven-féle Emlékmás feldolgozását, most pedig megerősítette a hírt, miszerint elkészíti a kultikus Csillagközi invázió című sci-fi rebootját is. A várakozásokkal ellentétben azonban a producer ezúttal nem egy egész estét betöltő filmben, hanem sorozatban gondolkodik.

    A 90-es évek vége igen érdekes és termékeny időszak volt a sci-fi filmek terén. Hogy csak pár példát említsünk: 1999-ben került a mozikba a Csillagok háborújának első része, a Baljós árnyak, és ugyanebben az évben mutatták be a mára fogalommá vált Mátrixot is. Mielőtt azonban a sci-fi műfaj e nagyágyúi megkezdték volna világhódító útjukat, a műfaj szerelmeseit a Csillagközi invázió osztotta meg.

    A Paul Verhoeven rendezésében, 1997-ben bemutatott filmnek vegyes volt a fogadtatása. Voltak, akik egy egyszerű akciómozinak könyvelték el a filmet, mások szerint viszont egy iróniával kevert társadalomkritikákat megfogalmazó alkotást tett le az asztalra a holland rendező, aki a jövő tökéletesnek vélt militarista társadalmát is bemutatta a Csillagközi invázióban. Talán éppen ennek a vegyes fogadtatásnak volt köszönhető, hogy – bár Európában sikeresnek bizonyult a mozi – Amerikában anyagilag megbukott a film. Mindezek ellenére kultikus státuszba emelkedett és két folytatást is megélt, igaz a második és a harmadik rész már csak DVD-n jelent meg.

    A Csillagközi invázió egyébként Robert Heinlein egy 1959-ben megjelent regénye alapján készült. Ennek a történetnek a főszereplője egy Juan Johnny Rico nevű fiatalember, aki a jövő katonaságában az óriásrovarok elleni háború során végrehajtott hőstetteinek köszönhetően újoncból fokozatosan tisztté lép elő. A társadalomkritika már ebben a könyvben megjelenik, a szerző ugyanis a főhős segítségével a többi között a választójogról, a polgári erényekről és a halálbüntetésről értekezik és képvisel vitatható álláspontot.

  • Boldog születésnapot, Stephen Baxter!

    Két szülinapi akció és egy Sci-Fi Nap, hogy tökéletes legyen a hétvége. (tovább…)

  • Nyerj A majmok bolygója: Forradalom mozijegyeket a Port.hu Sci-Fi Napra!

    Majmok, 3D, minden, mi jó. (tovább…)