Címke: sci-fi

  • ‘s Sky

    A Hello Games játékának megjelenése igazi PR-katasztrófa volt, hiszen a készítők által ígért dolgok nagyjából 10 százaléka volt jelen a produktumban. Később aztán frissítésről-frissítésre lett egyre jobb a No Man’s Sky, a Beyond megjelenése óta pedig már akár élhetően is nevezhetjük a játék univerzumát. Most, a 2.2-es update nagyjából 300 újdonságot hozott a játékba, felsorolni is nehéz lenne ezeket, de a legfontosabbak álljanak itt, pontokba szedve.

    • Az űrhajóinkat és a nem használt járgányainkat megsemmisíthetjük, ócskavassá bonthatjuk le
    • Felturbózhatjuk az űrhajónkat, nagyobb tárhelyet hozhatunk létre a kozmosz felfedezéséhez
    • A Personal Refiner segítségével akár gyalogosan is finomíthatóak a beszerzett elemek
    • Átláthatóbb lett a Terrain Manipulator használata
    • Az egyedi ruházatok menthetőek lettek és pár másodperc alatt cserélhetőek is
    • FPS módban is élvezhetjük az Exocraftot, nem csak a VR-osok kiváltsága ez
  • Ilyen az, amikor a Death Stranding és a Rick & Morty találkoznak

    November 8-án jelent meg Hideo Kojima új játéka, amelyet már a Konami nélkül készített a fejlesztő. A programban a Norman Reedus által alakított futurisztikus futár bőrébe bújhatunk, aki azon dolgozik, hogy Amerikát újra egyesítse. Ennél többet talán nem is érdemes mondani a sztoriról, mindenki fedezze fel magának a játékot, mely több egyszerű sétaszimulátornál. Valószínűleg Kojimának sikerült valami olyasmit teremtenie, ami évek múlva is hivatkozási alap lesz a tech világban, de ezt persze majd az utókor eldönti.

    Mivel nemrég elindult a Rick & Morty új évada is, így érdekes módszerrel kapott keresztpromót a sci-fi sorozat és a videojáték. Az Adult Swim elborult produkciójának főhősei ugyanis a Death Stranding világában találták magukat. De mire jutottak Rickék a kisbabával? Az alábbi videóból kiderül!

    https://youtu.be/KXf9O0OWe54

     

  • Mitől is csíp a csili? Interjú részlet Johanna Sinisalo finn írónővel

    Johanna Sinisalo a finn weird irodalom kiemelkedő alakja. Könyvei komoly témákat feszegetnek, rendre valamilyen absztrakt megközelítésben, amit mi nem bánunk. Mikor elolvastuk A Nap Magja című kötetet tudtuk, megvan az „Év könyve” nálunk. Többek között a könyvről, alkotói tevékenységéről és még sok érdekességről kérdeztük. A kérdéseket egy részét olvasóink tették fel.

    A teljes interjú a 2019-es decemberi Galaktika hasábjain jelenik meg.

    Interjú részlet Johanna Sinisalo írónővel.

    G (Galaktika): Hogyan építetted fel A Nap Magja világát? Mai tudományos kutatások, tézisek segítettek?

    J.S: Néhány ötletemet olyan tudományos teóriákból merítettem, mint a szelektív tenyésztés, vagy a mitológiája és történelme a forró és csípős csilinek. Világunk úgy van felépítve és úgy is működik, mint egy jelenkori disztópia, azzal a különbséggel, hogy a nagy többség azért szereti ezt a társadalmi berendezkedést, mert kényelmes számukra.

    G: Milyen új könyvön vagy novellán dolgozol, most és ha lehet tudni, mi lesz a fő témája?

    J.S: Megnyertem nemrég Finnországban egy horror novellaversenyt, és ezen dolgozom éppen, végzem az utolsó simításokat. Mivel a könyv nagyon izgalmasnak ígérkezik és igen váratlannak, sajnos nem árulhatom el a részleteket. Természetesen azt nem tudom, mikor és egyáltalán megjelenik-e majd magyarul ez a történet.

    Olvasói kérdések

    G: Mit szeretsz az északi mitológiában?

    J.S: Főként a finn mitológia és mondavilág érdekel, ami elképesztően egyedi és sokban különbözik a skandináv népi mondavilágtól – Finnország hivatalosan nem skandináv állam szerk -. Megvannak a saját természeti isteneink és istennőink és mitikus lényeink. Egy egész könyvet írtam a nemzeti eposzunk a Kalevala alapján. Ebben a könyvben az eposz hősei mind modern világunkban élnek – például ahelyett, hogy mitikus hősök lennének, ehelyett például rocksztárok, atléták számítógép mágusok, jégkorong játékosok, szépségkirálynők és vagy tudósok. Nagyon élveztem a könyv írását, jó móka volt.

    G: Mit jelent számodra az írás?

    J.S: Ez a hivatásom és így mondom el, hogy látom a világot.

    G: Szereted a nevedet, ki vagy békülve vele? (Johanna)

    J.S: Nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, Nekem megfelel.

    G: Hogyan jött az ötlet, a csili mint drog?

    J.S: A csiliben kapszaicin van, ami stimulálja és felszabadítja az endorfin nevezetű hormont az agyunkban. (az endorfintól érezzük boldognak magunkat). A kapszaicin segít feloldani és hasznosítani a béta-endorfint, ami pedig a dopamint stimulálja. Növelve a dopamin szintjét, elönt minket az eufória és az élvezet érzete. Tehát ha nagyon erős csilit eszel, hasonló elégedettséget és élvezetet érzel majd, mint miután mondjuk aktívan mozogtál, esetleg egy forró szauna után. Nagyon szeretem az erős csilit az ételeimben, és igazán élvezem azt a „kapszaicin által okozott betépett” érzetet, amit okoz, szóval valamilyen formában függő vagyok. Csili függő vagy kapszaicin függő.

     

    Köszönjük a moly.hu felhasználóinak a kérdéseket: Lea89, Viharmacska, Demencze_Ilone_blogger, kacago_Morfinista, Annie_Lange

    A Nap Magja

  • Itt a modern jégkorszak, egyenesen Romániából

    Dr. Mund Katalin írt ajánlót, Ana-Maria Negrilă Jégcsászárcímű SF regényéről.

    Novemberben jelent meg Ana-Maria Negrilă Jégcsászár című regénye. A román szerzőnő írása 2008-ban Vladimir Colin-díjban részesült. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
    A magyarországi könyvkiadók, ha modern SF-könyv kiadására vállalkoznak, szinte kivétel nélkül az angolszász irodalomhoz fordulnak. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszik az, hogy angolul szinte már mindenki tud, az angol nyelvű könyveket könnyű elolvasni, lefordítani, és könnyebb a róluk szóló kritikákból is tájékozódni.  Ezért is fontos számunkra, hogy az európai SF kincseit is bemutassuk a magyar olvasóközönségnek. Hiszen méltatlanul mellőzött könyvekről van szó, amelyek hazájukban nagy sikereket értek el, díjakat nyertek, itthon viszont semmit nem tudunk róluk. Pedig nagyon gyakran éppen az európai közös kulturkincs és történelem révén sokkal inkább hozzánk vagy rólunk is szóló művekről van szó. Ilyen könyv Negrilă regénye is, amiben az SF köntösébe bújtatott nagyon durva elnyomó rendszer félelmetesen pontos leírásával találkozunk.

    Helyszín

    Egy olyan jövőben járunk, ahol hó és jég borítja a Föld nagy részét. Az emberek hatalmas városokba tömörülnek, melyeknek a felépítése a társadalmi helyzetet is tükrözi. A jómódúak a magasabb szinteken élnek, a szegényebb emberek pedig a földszinthez közelebb. A várost falak veszik körül és generátorok védik a kinti hidegtől. A város leírása eszünkbe juttathatja a Szárnyas fejvadász vagy China Miéville Új-Crobuzon városának leírását.
    A város mellett a másik fontos helyszín egy űrállomás, az Ikrek. Ide jutnak büntetésből a rendszer ellenségei, s az ide küldött embereket részint átnevelik, részint teljesen átalakítják. Némelyekből pilóta lesz, akiket beleintegrálnak huzalokkal, vezetékekkel a különböző repülő járművek vezérlőjébe, másokból furcsa szörny-emberek lesznek, akik szabadon tudják változtatni az ujjuk és a karjuk méretét, és hatalmas erejükkel könnyedén tudnak gyilkolni.  Az, hogy pontosan mi történik az Ikreken, végig rejtve marad, csak pletykákból, illetve néhány, az Ikrekről visszatérő ember sorsán keresztül szerezhetünk benyomásokat. Így viszont folyamatosan ébren tartja az érdeklődésünket, kíváncsiságunkat a regény, hiszen tudni szeretnénk, mi az ördög folyik itt?

    A regénybeli társadalomban egy tipikus elnyomó hatalom uralkodik, amiben három politikai frakció fogott össze: a Fas, a Kod-Konsol és a Benez. Élükön a Tanács áll, akiket egy kemény rendőri erő véd, a szürke ruhás barátságosok. Korábban egy negyedik szervezet is a hatalom részese volt, a JöMa. Ebbe a szervezetbe tömörültek a jövőbelátók és látnokok, akik jóslataikkal megvédték a várost a környezeti csapásokkal szemben, továbbá korlátozták a Tanács hatalmát. Ez nyilvánvalóan nem tetszett az uralkodó csoportnak, ezért betiltották. A JöMa tagjait az Ikrekre vitték. Így jártak a főhősnő szülei és bátyja is. A rendszer könyörtelenül eltiporja a lázadókat.

    Szereplők

    A főhősnő, Sich egy fiatal lány, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet, s tudunk meg mindent a városról (az ő gyermekkori emlékeiből, a neki mesélt történetekből és legendákból, ahogyan arra ő emlékszik, eseményekből, amiket megtapasztalt). Mindent Sich szubjektív nézőpontjából látunk. Ez a szubjektivitás pedig azért különösen fontos, mert kiderül, hogy az emlékek korántsem megbízhatóak.  A történetnek további csavart ad, hogy az Ikreken történő átalakítás során az emberek személyisége is teljesen megváltozik. Nem ritka, hogy egyfajta osztott személyiségre tesz szert valaki, vagyis a testébe olyanok személyiségét is beépítik, akik már meghaltak. Nem elég tehát, hogy az embert a saját emlékezete is becsaphatja, de a létező személyek is olyan gyökeres változásokon esnek át, hogy hirtelen minden emberi kapcsolatunk bizonytalanná válik.

    A regény másik fontos karaktere Velmer, akiért Sich kisgyermekkorától rajong. Egy igazán karizmatikus személyiség, aki mindig tudja, mit akar, határozott döntéseket hoz, rejtélyes, s olyan, mintha mindig mindent kontrollálni tudna. Sich-re olyannyira nagy hatást gyakorol, hogy mind a múltban, mind a jelenben is ő határozza meg, akarva-akaratlanul, a lány minden cselekedetét. Velmer az epicentruma a könyv összes történésének, s minden kérdésre az ő személyisége révén, általa, hozzá kapcsolódóan kapunk választ.

    Ugyancsak fontos kiemelni Sich és bátyja, Reh kapcsolatát, ami a testvéri szeretet lenyűgöző erejéről beszél.

    A városon kívül nomád vadászok élnek, függetlenül és szabadon, ám a jeges éghajlat minden viszontagságát elviselve. Ők még őrizik a régi meséket, legendákat a város alapításáról és a titokzatos Jégcsászárról. A történet gyönyörűen megírt részei ezek a mítoszok, amiket Sich hallgatott a tábortűz melegénél, amikor szüleit elvesztette, és egy ideig a vadászok nevelték.

    Cselekmény

    A regényben megjelenik egy misztikus hatalom, ami képes pusztító forgószelet támasztani, amivel célzottan tud rombolni, s örök telet tud szabadítani a városra. A könyv cselekménye egyfajta nyomozás, hogy ki és miért akarja a pusztítást. A végére a múlt és a jelen szálai összeérnek, hogy végre fény derüljön a titokzatos Varotej kilétére, motivációjára, a forgószél romboló és bosszúálló céljaira.

    A regény legfontosabb érdeme azonban a világépítés, a rengeteg áthallás az elnyomó és besúgó rendszerek működéséről, valamint az emberi lélek ábrázolása, melyet az emlékek bizonytalansága és a szeretet határai formálnak.

    Olvassatok bele a könyvbe ITT.

    Mund Katalin

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

  • A magyar robotkatica is részt vett a World Robot Olympiadon

    Európai országként először Magyarország nyerte el a World Robot Olympiad világverseny rendezésének jogát. A verseny házigazdájaként Győr több mint 420 csapat 1200 versenyzőjét látta vendégül november 8. és 10. között.  A WRO szakmai partnereként a Neumann Társaság is szakmai támogatója volt a világeseménynek, a verseny alatt pedig standdal volt jelen, valamint közreműködött a világversenyhez kapcsolódó Kódolás a köznevelésben konferencián is.

     

    A verseny

     

    Az Edutus Egyetem szervezésében lezajlott győri robotikai világolimpián négy kategóriában és hat korcsoportban összesen hat magyar csapat versenyzett. Az eredményhirdetésen kiderült, hogy a magyar fiatalok két ötödik helyet értek el: a Második emelet nevű csapat Open Senior kategóriában, a B-iThunterz az Advanced RoboticsChallenge kategóriában került a legjobbak közé.

    A konferencia

    A World Robot Olympiad™ világdöntőjéhez kapcsolódóan, műhelymunkával egybekötött nemzetközi konferenciát is szervezett a Neumann Társaság a Digitális Jólét Program Nonprofit Kft-vel együttműködésben. A WRO döntő nyitónapján tartott konferencián köszöntőt mondott dr. Beck György, a Neumann Társaság elnöke. Fontos előadás hangzott el a Neumann Társaság partnerségével készülő EDLRIS nemzetközi mesterséges intelligencia és robotika tananyag fejlesztése kapcsán.

    Az algoritmikus gondolkodás fejlesztésének nemzetközi tapasztalatairól és az algoritmikus gondolkodás lehetséges köznevelési kimeneti következményei kapcsán vezetett műhelymunkákon a Társaság szakértői is szerepet kaptak.

    A kiállítás

    A Neumann Társaság – a Digitális Jólét Programmal közös – standja az Open kategóriának helyet adó Teniszcsarnok egyik leglátogatottabb része volt az Olimpiai Sportparkban, mivel a fordulók között itt kiállított retro számítógépeken és konzolokon kapcsolódhattak ki a versenyzők Képes Gábor, a Neumann Társaság főmunkatársának felügyelete mellett. A játékok mellett a Neumann Társaság szegedi informatikai múzeumából származó, eredeti relikviákat, és a magyar informatikusokat bemutató tablókat szemlélhették meg.

    A legnépszerűbb kiállítási tárgy egyértelműen a tavaly elhunyt magyar kibernetikus, dr. Muszka Dániel Katicabogara volt. Az 1956-ból származó, eredeti „ősrobotot”, a pavlovi feltételes reflexek bemutatására szolgáló állatmodellt és annak méretazonos, korszerű alkatrészekből a 2000-es években készült modelljét az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány vezető szakértője – Kalmár László professzor tanítványa, Muszka Dániel közeli barátja és munkatársa -, dr. Bohus Mihály mutatta be az érdeklődőknek.

    Bohus tanár úrnak köszönhetően a gyerekek kipróbálhatták a fénykövető katica modern, miniatürizált verzióját, valamint a Shannon-féle, „önmagát kikapcsoló” gép egy mai példányát is. A Katicabogár egyértelműen a magyar robotika emblematikus tárgya, amely az utókort is inspirálja. Muszka Dániel robotállatai mellett a LEGO-ból épült Katica-robotok is kipróbálhatók voltak, amelyeket az Informatika Történeti Kiállításon építettek felkészülő versenyzők Rozgonyi Borus Ferenc és Kuspi Zsolt vezetésével. Erdősné Németh Ágnes, a Neumann Társaság alelnöke Bee-bot robotméhecskéket hozott az eseményre, amelyekkel akár óvodások is könnyedén megtaníthatók a robotprogramozás alapjaira.

    A Neumann-standnál a nagy magyar feltaláló, Jánosi Marcell alkotásai, az MCD-1 mikrofloppy és a szintén általa tervezett Lego-mikromotorok is bemutatásra kerültek. Egykori kollégája, Gergely Sándor fáradhatatlanul mesélt minden érdeklődőnek a Jánosi-műhely titkairól, a kockacukor méretű mikromotor gyártásának fortélyairól.

    A Neumann Társaság és a DJP egyik célja az volt, hogy a WRO résztvevői számára a 2023-ban megrendezendő Nemzetközi Informatikai Diákolimpián való részvételre is kedvet csináljon. Nagyszerű szinergia: Neumann János születésének 120. évfordulóján az informatikatörténet egyik fontos bölcsője, Szeged látja majd vendégül a jövő Neumann Jánosait és Bill Gates-eit.

     

    A NJSZT honlapja: https://njszt.hu

  • „Egész életemben téged gyógyítottalak” – a Melchior sorozat női karakterei közelebbről

    Indrek Hargla díjnyertes regénysorozatának érdekes aspektusára világít rá Rácz Nóra, a kötet fordítója az alábbi írásában:

    Nők Indrek Hargla Melchior-regényciklusában

    Habár a regényciklus főszereplője, Melchior Wakenstede, férfi, számos erőteljes, kidolgozott, hiteles női szereplővel találkozunk a regényekben, akiknek alakján, sorsán keresztül a női lét és szerep megannyi időtlen kérdését boncolgatja az író.

    Melchior mellett (és mögött) ott áll a felesége, Keterlyn. Nem díszletként, nem mellesleg, hanem olyan társként, akinek a támogatása képessé teszi Melchiort áldásos tevékenységének kifejtésére úgy patikusként, mint nyomozóként. Melchior csak Keterlyn lényének derűjéből és erejéből táplálkozva tudja gyógyítani a beteg testet és a tallinni társadalmat.

    Keterlyn nem emancipált, és nem is akar az lenni. Bár férje megtanította olvasni, és néha besegít a patikában, alapvetően a klasszikus női szerepkörben mozog, melyben kiválóan érzi magát: neveli a gyerekeket, viszi a háztartást, két lábbal áll a földön, ahová szükség esetén visszarángatja az onnan túlságosan elrugaszkodott hitvesét, akit mindemellett titokzatos betegségében hihetetlen lelkierővel támogat és ezáltal gyógyít. Mindezt nem áldozatként, hanem életfeladatként éli meg: „Én egész életemben téged gyógyítottalak, és boldog vagyok, hogy ezt tehettem.” mondja a regényciklus negyedik részében.

    Enélkül az odaadó női szeretet nélkül Melchior nem tudná végezni feladatát, mert legyűrné a betegség: „az, akire lesújtott a Wakenstedék átka, az végül vagy belehal a kínokba, melyek úgy törnek rá, mintha a világ valamennyi bűnösének vétke az ő vállára nehezedne, vagy megtalálja maga mellé az igazit, azt az embert, aki szereti őt, imádkozik érte, és akire támaszkodva át tud gázolni a gyötrelmek tengerén. De a Wakenstedék átka segítőiket sem hagyja érintetlenül, ahogy Melchior anyjának is idő előtt kellett távoznia e világból, mert segítette férjét, hogy az felül tudjon kerekedni a mérgen, és ezzel büntetést vont saját fejére.

    Keterlyn mindezzel nem törődött. Keterlyn hitt, remélt és szeretett.” – olvashatjuk a sorozat első részében.

    Másfajta és talán problematikusabb női szerep jutott Melchior lányának, Agathának. A regényciklus negyedik részében már fiatal felnőttként látjuk az ikreket, akik apjuk mellett kitanulták a patikusmesterséget. Ez az ifjú Melchior esetében magától értetődő volt, testvére, Agatha esetében azonban korántsem, hiszen ebben a korban csak férfiak lehettek patikáriusok. Így titokban kell tartani a kiemelkedően tehetséges Agatha tudását. Apja pedig maga is elbizonytalanodik, helyesen tette-e, hogy lányát bevezette mestersége fortélyaiba, az intellektus fejlesztésének előtérbe helyezése nem válik-e később kárára női szerepének beteljesítése során.

    „Az öreg Melchior néhanapján elbizonytalanodott, ki is a legokosabb patikus ebben a városban: ő maga vagy a lánya, Agatha. (…)

    Az ifjú Melchior kiskorától tanulgatta a patikusmesterséget, mert a Wakenstedék nemzetségében ősidőktől fogva ez volt a szokás. Melchior azonban együtt cseperedett ikertestvérével, Agathával, és az ikrek szétválasztását célzó kísérletek mindannyiszor kudarcba fulladtak. Amikor a gyermekek kilencesztendősek lettek, apjuk föladta a reménytelen küzdelmet, és olyat tett, amit előtte soha, egyetlen patikus sem tett még – Agathát bátyjával együtt bevonta a tanulásba. Egymás mellett térdeltek a hideg kőpadlón, úgy olvasták a gyógyszerkönyvet. Az apa fölolvasott egy mondatot, amit a gyermekeknek háromszor el kellett ismételniük fejből. És Melchior látta, hogy Agatha gyorsabban tanul, jobban vág az esze, mint a bátyjának.

    És bár soha, senki nem hallott még női patikusról, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nők kiváló betegápolók, otthon az anyák, nővérek és más női családtagok azok, akik bekötözik a férfiak sebeit, gyógyítgatják őket, ha betegek, gyógyteát főznek nekik. Az apácák is sokat tudnak a gyógyítás és az orvosságkészítés fortélyairól. Agatha csodálatos kertész volt, bármit ültetett, az szárba szökkent, és bőséges termést hozott. Ismert minden gyógynövényt, értett a szárításukhoz és a feldolgozásukhoz. Agatha egy városi polgár felesége lesz, de az, hogy a patikusmesterséghez is konyít valamit, csak nem fog kárára válni, gondolta annak idején Melchior. Mostanában azonban egyre többször morfondírozott azon, helyénvaló-e, hogy a hajadonok olyan sok tudományt szívjanak magukba, hogy végül okosabbak lesznek a férfiaknál. De ha azt vesszük… Melchior egyik legértékesebb könyvében, az AntidotariumNicholaiban szereplő receptek közül rengeteg egy Trotula nevű salernoi orvostól származik, aki nő volt, ráadásul olyan szépséges, hogy az egyetemen csak fátyolban lépett diákjai elé, nehogy az ifjak gondolatait elvonja a patikáriusmesterségtől.”

    Szintén fontos kérdést vet fel a sorozat negyedik részében Kandis, a piritaibrigittina kolostor apátnőjének alakja. Míg Agatha a nő és az intellektus, addig Kandis a nő és a hatalom viszonyának problematikájára világít rá.A svéd eredetű brigittina szerzetesrend kolostoraiban férfi és női szerzetesek külön szárnyban, de mégis egy fedél alatt élnek, legfőbb parancsolójuk, a kolostor vezetője pedig az apátnő. Birodalmának falai között ő szava még a püspök döntéseit is felülírja. A rendi szabályzat szerint ő az abszolút hatalom – ami a patriarchális római katolikus egyház férfi tagjainak számára nagyon nehezen tolerálható, szinte már felfoghatatlan. Ez a legitim, de sajátságos helyzet rengeteg feszültséget szül. A kérdés megkerülhetetlen: kortünetről vagy történelmi korszaktól független problémáról van szó?

    Indrek Hargla sorozata mindenkinek ajánlható. Krimi rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel a középkori világ, a hétköznapi emberek élete egy pici misztikummal fűszerezve. Amennyiben egy részletesebb ismertetőre vágytok, nézzétek meg ajánlónkat.

  • Megjelent a novemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin novemberi számában befejeződik Phyllis Ann Karr nyomozós krimibe oltott SF-kisregénye. Emmi Itäranta, A teamesternő könyve és A tiltott álmok városa szerzője egy finn nemzeti hőssel indul démonvadászatra. A román Liviu Surugiu az önhibájából a pusztulás szélére került emberiségnek igyekszik új otthont találni… de valami nem engedi, hogy elhagyják a Földet. A havi retró Paul Slachta elbeszélése, amelyben két vállalkozás verseng, hogy hamarabb érje el a Vénuszt, mert a győztesé lesz a postaszolgálat szerződése. A magyar szerzők közül az idén 70 éves, Déry Tibor- és József Attila-díjas Kornis Mihály hősei egy homokozóban bukkannak rendkívüli leletre, míg Ecsédi Orsolya egy különleges, agymozgató novellában próbálja megmentetni világunkat.

    A központi tudományos anyag az új csernobili szarkofágot mutatja be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az indiai ivóvízkrízisről, egy izgalmas klónozós tévésorozatról, kávékapszulák újrahasznosításával gyártott kerékpárokról és a Műszaki Egyetem Űrtechnológia Laboratóriumáról.

    Végéhez ér „A láp asszonya”, a Robert E. Howard motívumai alapján készült képregény. A magazin XL-változatában pedig Martin Caidin hetvenes évekbeli bestsellerének, a Kiborgnak az első része olvasható, melyből a sikeres A hatmillió dolláros férfi című sorozat készült.

    A Galaktika 356. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Külföldön már megjelent Jodi Taylor új sorozatának első része

    Külföldön október 19-én megjelent Jodi Taylor „Doing Time” című könyve, mely a St. Mary krónikák spin-off sorozatának első kötete. Ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az eredeti sorozat, a St. Mary Történettudományi Kutatóintézet helyett most az Időrendőrség és annak három újonca a főszereplő.

    Az idő kezdetén, illetve a jövőben amikor az időutazás nyilvánossá vált, újraírva és ismét újra írva a történelmet a világ majdnem elpusztult az Idő háborúban. Ennek folyományaként jött létre az Időrendőrség szervezete, hogy rendet tartsanak az időben, mindez természetesen kisebb-nagyobb sikerrel zajlik, a rendőrök pedig hullanak mint a legyek, így az utánpótlás minőségére nem fordítanak túl sok figyelmet.

    Becsatlakozhatunk Jane, Luke, és Matthew mindennapjaiba, akik egyébként az intézmény leghaszontalanabb és legbénább jelöltjei, és nem feltétlenül szabad akaratukból csatlakoztak a rendőrséghez.

    A „Doing Time” itt-ott utalásokat tesz az eredeti sorozatban történt eseményekre, így tökéletesen összekötve a két sorozatot. Jodi Taylor szokásos angol humorával követhetjük végig a három újonc csetléseit-botlásait, így az írónő rajongói biztosan nem fognak csalódni.

    A magyar megjelenésről még nincsenek információk, de kövessetek minket Facebook-on vagy iratkozzatok fel hírlevelünkre, hogy tutira ne maradjatok le semmiről.

    A bővebb angol cikkért katt IDE

    A könyv goodreads oldaláért IDE.

     

    Amennyiben feliratkozol a Galaktikabolt hírlevelére – ITT – most 70% kedvezménnyel vásárolhatod meg, a St. Mary krónikák első részét.

    Egyik átkozott dolog a másik után

     

     

  • Csatlakozz a Galaktika csapatához szuper adminisztrációs gyakornoknak

    Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Itt a lehetőség: Adminisztrációs gyakornoki munkatársat keres a legnagyobb magyar SF profilú kiadó a Metropolis Media, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

    Heti 25-30 órában vagy részmunkaidőben keresünk aktív vagy passzív hallgatói jogviszonnyal rendelkező tanulót, aki szeretne tapasztalatot szerezni adminisztráció területén, érdekli a könyvkiadás és szeretne belelátni egy szerkesztőség napi munkájába.

    Feladatok:

    • Napi adminisztráció:
    • Ki-és bejövő számlák adminisztrálása szkennelése.
    • A webshopos felületen a könyvrendelések feldolgozása, összekészítése és postai előkészítése.
    • Levelek postázása és postafiók ürítése heti rendszerességgel
    • Vásárlók napi szintű kiszolgálása.
    • Szerződések lefűzése rendszerezése
    • Kisebb ad- hoc feladatok

    Ismeretek:

    • Microsoft Office programok felhasználói szintű ismerete
    • Webes ismeretek

    Amit kínálunk:

    • kiszámítható jövedelem
    • szuper munkahelyi légkör, fiatalos csapat

    Munkavégzés helye: Budapest,  II. kerület

    Kérlek, Önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a szerkesztoseg@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!

     

  • Interjú Szente Mihály a St. Mary krónikák sorozat fordítójával

    Jodi Taylort és a méltán népszerű St. Mary krónikákat nem kell bemutatnunk senkinek. De vajon ki áll a magyar nyelvű kötetek mögött? Milyen feladatokkal, nehézségekkel és kihívással jár egy ennyire egyedi stílusú írónő munkáit fordítani? Szente Mihállyal, a sorozat fordítójával készített interjúból választ kaphattok ezekre a kérdésekre.

     

    Mund Katalin(K): Hogyan jött az ötlet, hogy fordítóként dolgozz?

     

    Szente Mihály(Sz.M.): Teljesen véletlenül lettem fordító. Az első fordításomat – a Resident Evil sorozat első részét – 2002-ben készítettem el. Szeretem a munkámban, hogy én is hozzájárulok jó vagy még jobb könyvek itthoni megjelenéséhez, és így részese lehetek egy-egy mű megszületésének. Továbbá, nagy előnye ennek a munkának, hogy nyugodt körülmények között, otthon végezhető – vagy éppen egy balatoni strandon, netán egy hegyi vadászház teraszán, mert ezekre is volt már példa. És nem tagadom, kellemes érzés, amikor az ember egy-egy „nagy” név alatt ott látja a sajátját.

     

    K.: Te fordítod Jodi Taylor könyveit. Mit kedvelsz leginkább az írásaiban?

     

    Sz. M.: Elsősorban a laza, könnyed stílusát. Egyszerűen, tisztán fogalmaz, amit külön nagyra értékelek. Szeretem benne, hogy nem ragad le a részleteknél, hanem nyílegyenesen, lendületesen megy előre. Minden, amit leír, valamilyen formában előreviszi a cselekményt, és ezzel eléri, hogy gyakorlatilag minden oldalon történik valami. Taylor fergeteges humorát szeretem a legjobban. Kiváló érzéke van jó „arcok” megteremtéséhez. A szereplői viszonylag egyszerű jellemek, de egyediek és abszolút szerethetőek.

     

    K.: Mi kell ahhoz, hogy az ember humoros szöveget is le tudjon fordítani?

     

    Sz. M.: Túlságosan nagyképű válasz lenne az, hogy ehhez jól fejlett humorérzékkel kell rendelkezni? Mert szerintem ez kell hozzá, és semmi más. És hát gyenge pillanataimban azzal szoktam áltatni magam, hogy nekem van.

     

    K.: Van valami, amin sokat kellett töprengened, hogyan fordítsd le a szerzőnő St. Mary sorozatában? Okoz-e valami különösebb kihívást számodra a fordítás?

     

    Sz. M.: Igazából nincs, mivel, mint már említettem, Taylor eleve szépen fogalmaz, nem csűri-csavarja a szót. Az egyetlen, ami plusz munkát ad, az a történelmi események, a személynevek, a helyszínek, a ruhák nevének fordítása. Bevallom, ezeknek sokszor kellett utánanéznem, mert sajnos sok év telt el azóta, hogy én töri órán üldögéltem. De mert a történelmet mindig is szerettem, ez egyáltalán nem teher számomra. Sőt, kimondottan örülök, hogy egy kicsit felfrissülnek az ismereteim.

     

    K.: Van kedvenc karaktered a sorozatban?

     

    Sz. M.: Hogyne! Mr. Markham. Az elhanyagolt külsejű, csetlő-botló biztonsági őr, aki mindig hülyeséget csinál és bajba kerül, de aztán – SPOILER ALERT! – valahogy mindig kimászik belőle, és persze másokat is megment. Egyébként ez is Taylort dicséri: megteremt egy alakot, aki első ránézésre egy igazi kétbalkezes szerencsétlen, meg második ránézésre is, de aztán kiderült róla, hogy vérprofi.

     

    K.: A St. Mary-sorozat mellett lefordítottad Jodi Taylor romantikus thrillerét is, a Semmi lányt. Érezhető a könyvön a szerzőnő stílusa? Van hasonlóság a két regény között, vagy teljesen más típusú műről van szó?

     

    Sz. M.: Taylor itt is tisztán, gördülékenyen és lényegre törően ír, de a Semmi lány sokkal visszafogottabb, sokkal finomabb, sokkal nőiesebb, mint a St. Mary-krónikák. Remélem, hogy sikerült ilyennek fordítanom. Szerintem Taylor kiválóan festi elénk, hogy Jenny, a főszereplő, aki egy törékeny, zárkózott és félénk teremtés, hogyan látja a világot. A St. Mary-krónikák és a Semmi lány egyfelől abban hasonlítanak egymásra, hogy a szereplők izgalmas, érdekes egyéniségek, másfelől abban, hogy mindegyikben végig jelen van a humor. Viszont, amíg a St. Mary-kötetekben a humor kimondottan harsány, néhol közönséges, addig a Semmi lányban – egy-két kivételtől eltekintve – finom és elegáns, mint maga Jenny. Ezen túl teljesen más típusúak a könyvek.

     

    K.: Van-e valami, ami különösen megfogott a Semmi lány kötetben?

     

    Sz. M.: Taylor kiválóan teremtette meg a szerkezetét. Egy kis padlásszobából indulunk, és onnantól fokozatosan tágul a tér, kinyílik előttünk a világ, megismerünk más szereplőket, és a folyamatot az életről mit sem tudó, gátlásos és tapasztalatlan Jenny szemével látjuk.

    A másik, ami rabul ejtett, az a bizonyos nagy rejtély. Az elejétől fogva érzékeljük, hogy valami nagyon nem stimmel. Ahogy telik az idő, egyre szaporodnak a baljós jelek és sejtjük, hogy itt még nagy baj lesz. Aztán jönnek a furcsa esetek, a nem várt fordulatok, míg végül, a regény tetőpontján megkapjuk a magyarázatot – egy olyat, amilyenre nem számítottunk. Mint egy jó krimiben…

    A St. Mary krónikák méltán vált elképesztően sikeressé hazájában és külföldön egyaránt. hazánkban is egyértelműen van egy tábor, akik izgatottan várják mindig a következő részt.
    Ha szeretnéd megtudni, mikor jön a következő rész iratkozz fel hírlevelünkre ITT.