Címke: sci-fi

  • Iron Sky – Dictator’s Cut most ingyen nézhető a film, amíg a könyv megjelenik magyarul

    Ha valaki még nem ismerné az Iron Sky című remekművet, az egy olyan élményt dob el magától, ami nem mindennapi. A film hátterét több elmélet is megalapozta, amelyek mind a bukott Harmadik Birodalom túlélését vetíti elénk. Ilyen például az USA titokzatos antarktiszi expedíciója (Highjump hadművelet), mely elmélet szerint az Antarktiszon elbújt náci tiszteket, sőt magát Hitlert akarták elkapni (Hitler holttestét soha nem találták meg).

    Német mérnökök és tudósok elképesztő eredményeket értek el, a II. világháború alatti rakéta-technológia kutatásokban, többek között ezek az eredmények és kísérletek adtak táptalajt, olyan elméleteknek mint, hogy a nácik a Holdra, sőt egyenesen a Marsra telepítettek bázisokat és várják a nagy visszatérés lehetőségét.

    Aki olvasta Johanna Sinisalo eddig egyetlen magyarul megjelent könyvét, A Nap Magját, az tudhatja, hogy az írónő könyve tele lesz extravagáns túlzásokkal és elképesztő morbid humorral és szarkazmussal. A film komolyan veszi magát, és éppen ettől lesz tragikomikus az egész.

    A filmet most ingyen meg lehet nézni, Vimeón vagy a film honlapján. Itt a Vimeós linket találjátok meg. Készüljetek fel a könyv érkezésére a film megtekintésével.

    Külön felhívnám a figyelmet, a roppant humoros Dictator’s Cut megnevezésre, amit a rendezői változat kapott. 😀

    Nézd meg a könyv  trailerét is, melyhez a finn filmkészítők adták az anyagot, a filmből.

     

     

  • A tiltott álmok városa – felismerhetjük benne saját korunk társadalmi betegségeit

    Hirtelen döbbenetesen aktuális lett ez a regény.

    Azt szokták mondani: az irodalom segít megérteni az életet, illetve korunk eseményeit. Ez talán most fordítva is igaz: a jelenlegi helyzet segít megérteni ezt a történetet. Több párhuzamot is látok köztük, noha a legtöbb dolog szerencsére még csak csírájában van meg a mi hétköznapjainkban.

    Mi is regényünk alaphelyzete?

    Adva van egy miénkhez hasonló világ, csak egy kicsit kiélezve, ami a politikai rendszert, a munkahelyi körülményeket, az állandó megfigyelést vagy a környezetvédelmet illeti.

    A törvényfelolvasó és a katonák képviselik a Tanácsnak, a toronybeli nyolc álarcos alaknak az akaratát. A sziget vezetői egyszer sem szólalnak meg, a hűségeskü szövegéből (30.o.) annyit tudunk meg róluk, hogy: “… saját kezükkel építették fel a Tornyot, és a csúcsából nézik a várost… elűzték a betegséget a szigetről, és örökre megtisztították az álmainkat.” A regény végén kiderül, hogy csupán kőszobrok (= bábuk). De akkor ki áll mögöttük? Ki uralkodik tulajdonképpen? Miért volt szükség ezekre a szobrokra? Úgy látszik, hogy valakinek az az érdeke, hogy ne derüljön ki az igazság. Valaki még mindig fél az Álomlátók erejétől, amivel képesek változtatni a jelenen. A Fonó így mesél Elianának a sziget múltjáról:

     

    „Csak néhányan voltak birtokában ennek az erőnek, és ezért féltek tőle olyan sokan.“ – 258.o.

    „… a háború időszakává változik a béke időszaka, mivel nyugtalanít néhány embert, hogy olyan dolgokat tesznek az Álomlátók, amikhez ők maguk nem értenek.“  – 260.o.

     

    A másik nagy kérdés a tetoválás, mely egy betegség ellen kell hogy védjen (az ellen, hogy álmodjanak, önállóan gondolkodjanak a szigetlakók). Mint egy védőoltás. Napjaink betegsége a koronavírusjárvány. De akár más “betegségre” is gondolhatnánk, pl. a sok előítéletre. Mi is nap mint nap méregetjük egymást: be akar csapni/meg akar fertőzni vajon ez a személy? Ki és mit akar velünk elhitetni? Talán minket is manipulálnak? Merre akarunk menni? Hogy akarunk élni? Mit akarunk egyáltalán? Kinek az érdeke ez a betegség? És a többi “betegség“? Kinek származik belőle haszna?

    A regényben félnek az emberek, bizalmatlanok, és gyanakodva fürkészik egymást. Kötelességük az álomlátókat feljelenteni. Rettegésük, hogy maguk is ilyen sorsra juthatnak (hiszen bárkivel megeshet, hogy a tetoválás ellenére is álmodik), a megbélyegzettek iránti gyűlöletté fajul. Azok az állítólagos bűnbakok.

    A tetoválás révén mindenkit rögtön lehet azonosítani (életkor, foglalkozás), az emberek nem mozoghatnak szabadon. A kereskedőkön kívül senki sem hagyhatja el a szigetet (talán azért, nehogy olyasmit tudjon meg, amit nem lenne szabad).

    Az emberek konformálódtak, uniformizálódtak: egy foglalkozáson belül mindenki ugyanazt a munkafolyamatot végzi (pl. ugyanazt szövik emberemlékezet óta), egyféle ruhában jár, stb. Nincs lehetőség az önkifejezésre, nem nevetnek nyilvános helyen, állandó megfigyelés alatt állnak az emberek (mindenhol katonák).

    A sziget benépesedésének mítosza egybefonódik a jelen eseményeivel. A sziget őslakói, a hálók népe gondolatok révén kommunikált egymással, és most utolsó leszármazottjuk, a Fonó arra figyelmezteti Elianát, hogy veszély leselkedik a szigetlakókra, de ez a veszély egészen más, mint amit a politikai vezetők el akarnak velük hitetni. Nagyszerű választásnak tartom, hogy ezek a mitikus lények pókok (noha ez a szó egyszer sem fordul elő a könyvben, az írónő gondosan kerüli a használatát, mint valami tabut), mert minden olyan szövevényes ebben a regényben, s csak nehezen lehet elképzelni. Irreális.

    Ha jól megnézed a szigetet, komolyan azt hiszed, hogy a valóságot látod?“ – kérdezi a Fonó Elianától (90. o.).

    Elégetik a kódexeket, hogy senki se tudjon utánanézni, mi is történt korábban, ne tudjon rájönni az összefüggésekre. Az írnokokon kívül egyébként sem tud senki olvasni.

    A regény szereplői nem értik, hogy mi történik körülöttük, de csak kevesen mernek rákérdezni: ki áll mindez mögött? Mit akarnak velünk? Mi lesz velünk?

    Az írónő nem ad választ a felmerülő kérdésekre, nem is akar. Talán nemcsak egy válasz létezik, hanem több, és ez a sok gondolat együtt adja majd a keresett választ. (Némelyik verset többször is el kell olvasnunk ahhoz, hogy megértsük. Most sem árt.) A Mindenség Hálója egy fantasztikus, találó kép, szálai néha minket is megérintenek.

     

    írta: Varjasi Csilla a könyv fordítója

    A tiltott álmok városa

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számában befejeződik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer szerzőjének folytatásos kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Carlos M. Federici novellája egy „kislányról” szól a Marson, aki már nagyon várja a tavaszt, Bodor Ároné ugyanakkor egy sebesült kisfiúról, akit apja próbál mesével elaltatni. Makszim Vaganov S.T.A.L.K.E.R.-története egy igen veszélyes anomáliával szembesíti kalandozóját, Holló-Vaskó Péter és Solymár András közös írása pedig különös, emlékezetes módon érzékelteti a vallások közötti különbségeket. A havi retró Arthur Leo Zagat elbeszélése egy valóságos bolygóközi háborúról, amely a Merkúr tűzforró világán tör ki.

    Galaktika 361

    A központi tudományos rovat a nem nukleáris szuperbombákról szól. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az elektromos autók akkumulátorainak sorsáról a hulladékfeldolgozásban, egy mini konyhakertről a lakásban, egy rendhagyó kortárs színielőadásról, a kupolavárosok építésének és karbantartásának nehézségeiről, valamint egy interjú is a S.T.A.L.K.E.R.-sorozat két szerzőjével, Roman Kulikovval és Jezsi Tumanovszkijjal. A képregény Isaac Asimov „Fényvers” című novellájának adaptációja, Csordás László rajzaival.

    A magazin XL-változatában a lengyel Jerzy Żuławski klasszikus Hold-regényének, az Ezüstös mezőkönnek első részével találkozhatnak az olvasók, egy viszontagságokkal teli expedíció történetével.

    A Galaktika 361. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

    Galaktika 361XL

    A legújabb S.T.A.L.K.E.R könyv íróival készült interjút részletét, elolvashatjátok ITT.
  • Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval a legújabb S.T.A.L.K.E.R. könyv íróival

    Interjú Jezsi Tumanovszkijjal és Roman Kulikovval

     

    Az áprilisi Galaktikába, mindenképp érdemes beleolvasni, mert az írópárossal készült teljes interjút ott tudjátok elolvasni. A magazin kizárólag webshopunkon már elérhető, más módon nem kerül forgalomba.

     

    Mund Katalin: Hogyan s miért lettek írók?

     

    Jezsi Tumanovszkij: Korán elkezdtem olvasni, beiratkoztam az összes olyan könyvtárba, ahová egyedül el tudtam menni. És már az általános iskola első osztályában magabiztosan vágtam rá a kérdésre, hogy mi akarok lenni: sci-fi író. Persze a fejemet kitöltő ostobaságot hamar félresöpörte az élet, viszont amikor – már felnőttként – az első lehetséges alkalommal úgy döntöttem, hogy indulok egy irodalmi versenyen, meglepetésemre megkaptam az első helyezést. És azóta már nem félek megmutatni másoknak a szövegeimet. Ezt a művet közzétették egy rövid történeteket tartalmazó antológiában, később pedig megtaláltam az interneten magyar nyelven is. Irodalommal ténylegesen csak azután kezdtem komolyan foglalkozni, hogy Roman Kulikov javasolta, írjunk egy könyvet együtt. Addig a pillanatig még csak eszembe se jutott, hogy regényt írjak.

     

    Roman Kulikov: Sohasem terveztem tudatosan, hogy író legyek, bár mindig csodáltam azokat a szerzőket, akik emberek ezreit tudják elbűvölni a fantáziájukkal. Még tinédzserkoromban különféle, a képzeletemben megszülető jelenetekkel töltöttem meg a jegyzetfüzeteimet, de ezeket nem volt elég bátorságom összefüggő teljes egésszé formálni. Csak miután egy irodalmi pályázaton díjat nyertem ilyen rövid történetekkel, és sok lelkesítő véleményt kaptam az olvasóktól, döntöttem el, hogy írok egy könyvet. Első könyvem, a Progulka Limi (Lima útja) szövegét elküldtem néhány kiadónak. Legtöbbjük visszautasított, és már-már feladtam, amikor egy reggel, elektronikus levelezésemet megnyitva, a vágyott sorokat olvashattam: „Könyve elnyerte a tetszésünket. Meghívjuk a kiadóhoz, hogy megkössük a szerződést.” Azonnal megrendelték a folytatást is, plusz felajánlottak egy szerződést két további kötetre: felkértek, hogy írjak egy újragondolt változatot az Ogyisszei kapitana Blada (Blood kapitány odüsszeiája) című regényből, a nemes lelkű űrkalózról a kozmoszban. Később, tapasztalatokat szerezve, úgy döntöttem, itt az ideje megírnom a S.T.A.L.K.E.R. sorozat egyik könyvét (amit Jezsivel közösen alkottunk).

     

    M. K.: Mi adta az inspirációt a stalker-témában? Miért választották ezt az univerzumot?

    T.: Ezt elég nehéz megmagyarázni, de megpróbálom. Gyakran hallani, hogy ez az egész egy posztapokaliptikus képzeletvilág. Valójában viszont a volt Szovjetunió lakosai számára oly jól ismert „posztap” valóság testesül meg a játékban. És ezzel nem csak a valóban megtörtént csernobili katasztrófára utal. A játékos sétálgat egy kihalt világban, egy, a 90-es években ténylegesen széthullott országban. Ezen a helyen öntudatlanul is egymásba fonódik az ember tudat alatti vágya az önpusztítás iránt; a Szovjetunióval együtt elveszett csendes, békés élet iránti nosztalgia; valamint a fantasztikus elképzelések sora, ami dinamikát és veszélyérzetet ad ehhez az egészhez. Gyilkos egy koktél. Azt még sokan és hosszasan fogják értékelni, minősíteni, hogy az ukrán GSC társaság fejlesztői és Szergej Grigorovics mit is alkottak valójában. Véleményem szerint ez sokkal nagyobb dolog, mint egyszerűen kiadni egy sikeres játékot.

    Irodalmi szempontból a játék világa, ami alapján sok ember elkezdte megírni első történeteit, egyrészt mély és ismeretlen, másrészt eléggé körülhatárolt, és ezzel lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen emberi problémát megragadjunk és a lehető legkomplexebb módon feltárjuk a szövegben. Ráadásul a még kiadatlan játék rajongójaként én is enyhíthettem a bennem ébredező türelmetlenséget azzal, hogy hangot adtam a játékkal kapcsolatos várakozásaimnak a történeteimben.

    K.: Már többször is próbáltam megválaszolni ezt a kérdést, de még mindig nem értem pontosan, miért annyira vonzó számomra ez az univerzum. Tudom, hogy a játék első videója megfogott, és megváltoztatta az egész életemet. A S.T.A.L.K.E.R. játék indította el az irodalmi karrieremet: részt vettem egy pályázaton, új barátokat szereztem, és az első olvasóimat, akik segítettek megtenni a következő, merész lépéseket. A szabadság és a kaland addiktív légköre, a lehetőség, hogy az légy, aki csak akarsz, és nem az, amit a társadalom rád erőszakol. Úgy gondolom, nemcsak én választottam ezt az univerzumot, de ő is kiválasztott engem.

    S.T.A.L.K.E.R. – Kiket a Zóna egybekötött…

    M. K.: Játszanak számítógépes játékokkal?

     T.: Természetesen. Az idősebbek bizonyára emlékeznek még az első komoly RTS-re, a Dune II-re. Nagy rajongója vagyok Frank Herbertnek, és a Dűne jól ismert világa a játékban esélyt sem adott fiatalkoromban, hogy kihagyjam. Nappal tanultam és dolgoztam, éjszakánként pedig bázist építettem, óvtam a homokférgektől, és gyűjtöttem a fűszert. J

    Aztán jött az UFO, az Unreal Tournament és sok gyönyörű, körökre osztott stratégia. Az Unreal után a stalkeres lövöldözős játék volt az első a „lövöldék” között, ami komolyan magával ragadott. Igaz, idősebb korban kevesebb idő jut játékra, de a WoT-ot néha még mindig előveszem. Azt hiszem, a stalker-játék sokkal több rajongóval bírna, ha multiplayer formátumban létezne. A számítógép ellen játszani már tizenöt évvel ezelőtt is eléggé untatott.

    Romannal már átbeszéltük, hogy is nézne ki a S.T.A.L.K.E.R., ha az EVE Online mintájára és arculatával készülne. Sajnálom, hogy ez csak a mi képzeletünk szüleménye.

     

    K.: Magától értetődik. A műfajok közül az FPS-eket szeretem leginkább, de a többit sem kerülöm. Elsősorban figyelemelterelés és lazítás céljából játszom. Természetesen nem vagyok profi, de az online csatákban sokaknak adhatnék előnyt. Mindig érdeklődéssel figyelem a játékipar híreit, megnézem a videókat, és lehetőség szerint kipróbálom, ami érdekel. Nagyon szeretem azokat a kooperatív rendszereket, ahol csapatként kell együttműködni. A kedvenceim között szerepel a Left 4 Dead, a Call of Duty és természetesen a S.T.A.L.K.E.R. Örömmel tölt el, hogy kapcsolatba léphetek a fejlesztőkkel, amikor felmerül egy ilyen lehetőség. Arról álmodozom, hogy létrehozzam a saját játékomat, vannak hozzá ötleteim.

     

    A teljes interjúért és fantasztikus novellákért vegyétek meg a Galaktika áprilisi számát.

    Galaktika 361

  • Interjú Petes Gáborral, az Új-Hunnia 2039 írójával

    A 2039-re jósolt járvány korábban érkezett?

     

    (Interjú Petes Gáborral, az Új-Hunnia című könyv szerzőjével)

     

     

    Honnan származik a regény ötlete, alapgondolata?

     

    Petes Gábor (P.G.): Mindig is érdekelt a világ működése valamilyen szinten, de úgy tíz évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával. Először a mai pénzrendszer működését akartam pontosan megismerni, mivel érintett voltam a svájci frank alapú hitel „problémában”, persze „károsultként”. Miután rájöttem, hogy mekkora „szemfényvesztés” volt az egész, és sikerült kimászni belőle, rákaptam a többi társadalmi probléma felkutatására és megértésére, mert nem akartam azt, hogy a tudatlanságom miatt újból átverjenek valamivel. Nem sokkal később már minden szabadidőmet ezzel töltöttem, hiszen évek óta nem nézek tévét, ami lekötné a figyelmemet esténként, és a munkáim miatt elég sokat vagyok egyedül, így van időm elmélkedni az olvasottakon. Az évek alatt rájöttem, hogy szinte minden fordítva kezd működni a „civilizációnkban”, mint ahogy azt a természet törvényei megkövetelnék, így hosszú távon biztosan lesz valami csúnya csattanója az emberi gyarlóságnak és egoizmusnak. Mindemellett nagyon érdekelt a magyarság valódi őstörténete, és az öngondoskodó életmód is. Nagyon sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról egy látássérült gitáros barátommal, aki aztán egy idő után felvetette nekem, miért nem írok ezekről a társadalmi anomáliákról és a lehetséges megoldásairól egy könyvet, hiszen ismerte az írói vénámat. Valamiért mindig is nagy volt bennem a közlési vágy, hiszen már kilencévesen megjelent az első novellám a helyi újságban, később írtam dalszövegeket is, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok.

     

     

    Mennyi idő alatt született meg a könyv? Hogyan „alakult” a szöveg?

    P.G.: Egy év alatt írtam meg. Háromszor mentem rajta végig, közben folyamatosan fejlődött az írásmódom és a stílusom is. A cselekmény alapszerkezetét már a legelején megírtam, de közben történtek a világban olyan események, és hozzájutottam olyan információkhoz is, amik miatt többször is átjavítottam bizonyos részeket, hogy logikusabb és élethűbb legyen a könyv.

     

     

    Milyen forrásokat használtál a jövőbeli világ megalkotásához?

    P.G.: Nagy hatással voltak rám Jacque Fresco jövőkutató és társadalommérnök tanításai, a „Sevaster1” nevű tudatébresztő oldal videói, és a Viva Natura Televízió műsorai is. Dienes István mérnök-kutatóval és az MTA egyes kutatóival is többször leveleztem e-mailben, hogy a lehető leghitelesebb információkhoz és adatokhoz jussak hozzá. Nagyon izgalmas időszak volt, a regény megírása engem is megváltoztatott. Ugyanis közben rájöttem, hogy ezek a kutatók és tanítók semmi jóval nem kecsegtetnek az emberiség jövőjével kapcsolatban, ha nem változtatunk a szokásainkon. Minden irányból fejlődési csapdákban vergődik a társadalmunk, csak még nem mindenhol érezzük a hatásait.

     

     

    Honnan a tudás a lovasíjászatról? Van-e személyes kötődésed ehhez a közösséghez?

    P.G.: Hét éve járok Kaposmérőre a Kassai-völgybe, amikor csak időm engedi. A regény egyik fő inspirálója is Kassai Lajos lovasíjász nagymester és szellemi tanító volt. Jómagam évek óta íjászkodom, viszont a lovasíjászatot még nem sikerült elsajátítani, de mindenképpen a bakancslistámon van. Remek közösség működik a Zselic kapujában, sajnos azonban én a távolság és a kevés szabadidő miatt csak rendszeres megfigyelőként vehetek részt benne.

     

     

    Hogyan jelenik meg az életedben a természetközelség, az önellátás?

    P.G.: Már a szüleim is foglalkoztak konyhakert-műveléssel és állattartással, így már gyerekkorom óta az életem része. A párommal és a lányommal málna-, szőlő- és bodzatermesztéssel is foglalkozunk egy Kecel melletti tanyán. Mindemellett mi is művelünk konyhakertet, és tartunk mangalicákat, racka juhokat, mindenféle szárnyas jószágot, és a lányomnak van egy lova is. Nagyon szeretjük a természet közelségét, és nagyon biztonságos érzés, amikor például reggel kicsoszogsz néhány tojásért a tyúkokhoz, behozod a konyhába, és egy kis saját mangalicaszalonnával „megbolondítva” készítesz belőle egy kiadós rántottát. Számomra nincs értelme máshogy élni.

     

     

    Hogyan éled meg a jelenlegi világválságot, a járvány mindennapi valóságát? Mennyiben változott meg az életed, mióta korlátozottabb a mozgásterünk?

    P.G.: Mi ezt itt vidéken – főleg a tanyán – máshogy éljük meg, mint egy városi család. Itt sokkal több a tér, és sokkal kevesebb az ember. Igazából aggasztanak a hírekből hallható szomorú események, amiket csak a másik munkám miatt vagyok kénytelen figyelni. De a napi rutinom/életem – azonkívül, hogy a lányom itthonról tanul – semmit sem változott. Ez a legszebb a vidéki életben. Nem vagyok annyi mindennek kiszolgáltatva, mint egy városi ember. Éltem két évig Kecskeméten egy társasházban, de egy életre elment tőle a kedvem. Szerintem az csak azért jó, mert kényelmes, és van a közelben mozi, amit nagyon szeretek. Viszont nekem egyáltalán nincs gondom a „kényelmetlen” gazdálkodással, mert fitten tart, és közben jókat lehet meditálni. Moziba meg át szoktunk járni a szomszéd kisvárosba. Egyébként árgus szemmel figyelem a városi „panellakók” reakcióit erre a krízisre, ami a bezártságot illeti. Magyarországon 60 éve vannak panelházak, és azóta nem volt ekkora válság, mint most, így nincsenek tapasztalatok sem, hogyan fognak viselkedni az emberek hosszú távon a „panelbörtönökben”. Szerintem nem túl jól…

     

     

    Hogyan hatnak rád napi szinten a világban most zajló események? Milyen gyakran követed a híreket?

    P.G.: Híradókat egyáltalán nem nézek már évek óta. Volt egy autóbalesetem, utána egy-két hétig csak otthon lábadoztam, és akkor az egyik híradó alatt szabályosan rosszul lettem. Ugyanis nem volt más benne, csak „gyilok”, erőszak, baleset, korrupció stb… és akkor úgy gondoltam, hogy ha ez ilyen hatással van az ember lelkiállapotára, akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Azóta csak célirányosan és objektíven tájékozódom az interneten, és inkább más emberektől szerzek információkat.

     

     

    Mi a véleményed arról, hogy pont ebben a válságos helyzetben erősödött fel nagymértékben a digitális eszközök használata?

    P.G.: Szerintem ez is a városiasodással kapcsolható össze. Az embereknek bezártságukban és unalmukban nincs más választásuk, mint a világhálón, a közösségi oldalakon és a tévén „lógni”. Így viszont csak tovább táplálják a félelmüket és a pánikot, hiszen mindenhonnan a koronavírus folyik. Eléggé paradox helyzet. Remélem, hosszabb távon nem fog egymás elleni gyűlölködéssé fajulni a félelemérzet, hiszen, mint tudjuk a szer-etet, a gyűl-ölet.

     

     

    Hogyan képzeled el a járvány/karantén utáni világot? Szerinted lesz-e lenyomható RESET-gomb, ahogyan a könyvben?

    P.G.: Szeretnék hinni benne, hogy igen. Mindenképpen más emberek leszünk mindannyian, hiszen ez a II. világháború óta a legnagyobb krízise az emberiségnek, így ez a társadalmi rend biztosan át fog alakulni valahogy. Bízom benne, hogy megváltozik majd az értékrend, hogy nem csak a pénz lesz az egyetlen valódi isten, és az emberek visszafordulnak majd a teremtett világ felé. Én igyekszem ezt propagálni. Viszont addig lesz még egy csattanója ennek a „történetnek”, és utána is ott lesz még a migráció és a klímaválság, hogy csak két dolgot említsek. De egyvalami biztos: mi itt a Kárpát-medencében a világ egyik legjobb helyén élünk élettanilag, így itt lenne módja és értelme nyomni egy RESET-et.

     

     

    Szerinted milyen kérdésekkel kell szembenéznie az embereknek a jelenlegi helyzetben?

     P.G.: Nagyon sok kérdéssel kell szembenéznünk, hiszen most bebizonyosodik, milyen „rozoga” lábakon áll a jelenkori civilizációnk. Arra is fény fog derülni, az átlagember mennyire ki van szolgáltatva a rendszernek, amiben él. Remélem, arra is sokan rádöbbennek majd, hogy a jóléti társadalom mennyi csapdát rejt magában. De ami szerintem a legfontosabb, hogy, mire vége lesz ennek a krízisnek, addigra kiderül, hogy az ember egy alapvetően jó szándékú, tiszta lelkű lény maradt legbelül, vagy mostanra teljesen apatikussá vált…

     

     

    Ki a kedvenc karaktered a történetben, és miért?

    P.G.: A kedvencem Jázmin, mert őt a lányomról mintáztam.

     

     

    Ha lehetőséged lett volna néhány évvel ezelőtt egy palackba tenni egy üzenetet, mit üzentél volna benne az emberiségnek?

     

    P.G.:

    Na helló, Mr. Ember, ezt mégis hogyan gondolod?

    Hogy a világot magad körül módszeresen rombolod?

    Elveszed a másét, egy fosztogató lettél,

    ki még az Anyatermészet haragjától sem fél.

    A szimbiózis megszűnt, az egység már nem létezik,

    a történelem sem segít, az ember újra vétkezik.

    Sőt, egyre nagyobb szeletet kérsz abból a tortából,

    amit a planéta kapott a Teremtő „tollából”.

    Na helló, Mr. Ember, te önző életforma,

    a paradicsomból lépegetsz vígan a nyomorba.

    Hisz feláldozol mindent a kényelem oltárán,

    és hogy ha mindent elrontottál, megfutamodsz gyáván.

    Mert nem érdekel más, csak a pénz, na és a vágyaid,

    az egód átíveli majd a többi élet álmait.

    De meglesz majd a böjtje, ezt tudom, te is érzed,

    amikor összevérezed majd a haszontalan pénzed.

    Na helló, Mr. Ember, mondd, miért nem jóra fordítod

    a tehetségedet? És vajon mikor szólítod

    meg azt a dolgot, amit bűntudatnak neveznek?

    Ha nem teszed, a sírodba majd lassan belehelyeznek.

    Egy intelligens életforma segítene másokon,

    te meg büszkén hirdeted, hogy „ott hagyom a lábnyomom

    a többi élet torkán, és taposok még párat”,

    de az Anyatermészet majd lassan elkeni a szádat.

    Na helló, Mr. Ember, így sokáig nem működik,

    a magadfajtát a jó lelkek úgyis majd elüldözik.

    A fejlődésed csapdája is lassan bezárul,

    ha eltűnsz, úgy a többi fajnak egy új világ tárul.

    Egy rákos sejtté váltál, a tüdején a Földnek,

    mert örülsz már egy kis megmaradt talpalatnyi zöldnek.

    Hát gratulálok hozzá, és büszke lehetsz magadra,

    ha eljön majd az idő, akkor emlékezz a szavamra!

    De helló, Mr. Ember, így közel már a vége

    az ámokfutásodnak, ami letaszít a mélybe,

    úgy eltűnsz, mint a kámfor, a planéta felébred,

    de majd ne lepődj meg azon, hogy hová vitt a véred…

     

     

    (az interjút készítette: Cs. Fehér Katalin)

     

     

    Új-Hunnia 2039 – Ősök útján

  • Vedd kezedbe a Galaktika magazint!

    Szívügyed a magyar és a külföldi fantasztikus irodalom? Akkor itt a lehetőség, hogy te is csatlakozz Magyarország egyik legrégebbi olvasótáborához, a Galaktika kitartó és összetartó közösségéhez.

    A koronavírus által kialakult helyzet miatt a Galaktika legújabb számát nem terjesztjük újságárusok vagy más külső partnereken keresztül, csak nálunk tudjátok megvenni online vagy a szerkesztőségben. Ha szeretnél hozzájutni a következő lapszámhoz, akkor fizess elő még most, így biztosítva magadnak, hogy ne maradjon ki egy se a gyűjteményedből.

    Csatlakozz te is az #olvassotthon #maradjotthon mozgalomhoz.

    Fizessetek elő, még ma!

    Előfizetések

    Kövessetek minket facebook oldalunkon és iratkozzatok fel a Galaktika bolt és a blog hírlevelére is.

  • Metropolis Media – lehetséges változások a tavaszi megjelenésekben

    Amint bizonyára mindenki tudja már akinek a naptárjába fel volt jegyezve a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál időpontja, hogy az eseményt a március 11-én meghozott kormányrendelet értelmében el kellett halasztani. Sajnos ez mindenkit érint olvasókat és kiadókat szerzőket és más munkatársakat egyaránt. Szeretnénk egy kis összegzést adni, milyen változásokra lehet számítani a kiadó ütemtervében.

     

    Jelenleg az áprilisi megjelenéseket nem toljuk el azonban ez változhat! Az alábbi kötetek vannak jelenleg tervben:

    Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (GFK/Latte)

     

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása (Popcorn)

    Szergej Lukjanyenko: A szabadság íze – Összegyűjtött novellák I. rész (GFK)

    Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! (Szépirodalmi Könyvek)

    Jodi Taylor: Múlt vagy soha – St. Mary krónikák 5. rész (GFK)

    Arthur C. Clarke: 3001: Végső Űrodüsszeia (GFK)

    Márciusban megjelentek alábbi köteteink:

    Kir Bulicsov: Az utolsó háború

    Roman Kulikov, Jezsi Tumanovszkij: Kiket a zóna egybekötött

    Ami még érkezik:

    Anna Cima: Tokióban ébredek

     

    Mivel még nem tudni, hogy milyen korlátozások lesznek még amiért esetleg ezek nem készülhetnek el időre vagy szimplán egy olyan kiadóvezetői döntés születne, amiért eltoljuk a megjelenéseket kérlek kövessétek a Galaktika és Metropolis Media facebook oldalait, webshopunkon iratkozzatok fel hírlevélre, hogy folyamatosan megkapjátok az információkat.

    Addig is a közegészségügy érdekében fokozottan figyeljetek oda higiéniára, mossatok kezet legalább 30 másodpercig szappannal, használjatok kézfertőtlenítőt és minimalizáljátok a fizikai kontaktust főleg idegen helyen. Vigyázzon mindenki magára és ne feledjétek Douglas Adams leghíresebb regényének leghasznosabb tanácsát:” Don’t Panic!„ vagy is „Ne ess pánikba!”

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számában folytatódik Dave Howardnak, a Leymann-transzfer írójának izgalmas kisregénye, az „Űrszemétszedők”. Theodora Goss, akinek hamarosan megjelenik Az alkimista lányának különös esete című regénye, a valóság és a képzelet keresztútjáról tudósít novellájában. Varga Csaba Béla a rasszizmus viszonylagosságáról mesél, Cadwell Turnbull hőse pedig egy egyszer megmutatkozott szupererőt próbál kétségbeesetten visszaszerezni. Fedina Lídia apokaliptikus környezeti katasztrófával riogat, Richard Fox kommandósa egy félresikerült kapcsolatfelvételt igyekszik helyrehozni, míg Vlagyiszlav Gyik S.T.A.L.K.E.R.-története a Zóna működésének rejtelmeibe avatja be olvasóit. A havi retró igazi különlegesség: Vörösmarty Mihály hol hátborzongató, hol kacagtató természetfölötti elbeszélése.

    A központi tudományos rovat az univerzum keletkezésének első másodpercét mutatja be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy sziget ökoszisztémájának megmentéséről, illetve annak kudarcáról, egy budapesti galériáról, ahol fémhulladékból újrahasznosított szobrok várják a betérőket, egy sámánisztikus cirkuszelőadásról és a 2020-as európai űrtervekről. A képregény Robert Sheckley novellájának, „A világűr polgárá”-nak adaptációja.

    A magazin XL-változatában Robert Silverberg kisregénye olvasható, „Az ezredes visszatér a csillagok közé”, egy galaktikus birodalom politikai machinációiról, valamint arról, mennyire nehéz eldönteni, ki áll a jó, és ki a rossz oldalon.

    A Galaktika 360. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Megvannak a 2019-es Nebula-díj jelöltjei

    A Nebula-díjat először 1965-ben osztották ki, és a Hugo-díj mellett a másik legrangosabb SF díj. A díjat az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesületének tagjai ítélik oda az előző naptári évben az Amerikai Egyesült Államokban publikált legjobb science fiction- és/vagy fantasy-műfajba tartozó műveknek. Ugyanezen ceremónia keretén belül adják át a Ray Bradbury és Andre Norton díjakat is.

    2019-es jelöltek listája

    Regény

    Marque of Caine, Charles E. Gannon (Baen)

    The Ten Thousand Doors of January, Alix E. Harrow (Redhook; Orbit UK)

    A Memory Called Empire, Arkady Martine (Tor)

    Gods of Jade and Shadow, Silvia Moreno-Garcia (Del Rey; Jo Fletcher)

    Gideon the Ninth, Tamsyn Muir (Tor.com Publishing)

    A Song for a New Day, Sarah Pinsker (Berkley)

    Novella

    “Anxiety Is the Dizziness of Freedom”, Ted Chiang (Exhalation)

    The Haunting of Tram Car 015, P. Djèlí Clark (Tor.com Publishing)

    This Is How You Lose the Time War, Amal El-Mohtar & Max Gladstone (Saga; Jo Fletcher)

    Her Silhouette, Drawn in Water, Vylar Kaftan (Tor.com Publishing)

    The Deep, Rivers Solomon, with Daveed Diggs, William Hutson & Jonathan Snipes (Saga)

    Catfish Lullaby, A.C. Wise (Broken Eye)

    Kisregény

    “A Strange Uncertain Light”, G.V. Anderson (F&SF 7-8/19)

    “For He Can Creep”, Siobhan Carroll (Tor.com 7/10/19)

    “His Footsteps, Through Darkness and Light”, Mimi Mondal (Tor.com 1/23/19)

    “The Blur in the Corner of Your Eye”, Sarah Pinsker (Uncanny 7-8/19)

    Carpe Glitter, Cat Rambo (Meerkat)

    “The Archronology of Love”, Caroline M. Yoachim (Lightspeed 4/19)

    Rövid elbeszélés

    “Give the Family My Love”, A.T. Greenblatt (Clarkesworld 2/19)

    “The Dead, In Their Uncontrollable Power”, Karen Osborne (Uncanny 3-4/19)

    “And Now His Lordship Is Laughing”, Shiv Ramdas (Strange Horizons 9/9/19)

    “Ten Excerpts from an Annotated Bibliography on the Cannibal Women of Ratnabar Island”, Nibedita Sen (Nightmare 5/19)

    “A Catalog of Storms”, Fran Wilde (Uncanny 1-2/19)

    “How the Trick Is Done”, A.C. Wise (Uncanny 7-8/19

    The Andre Norton Award for Outstanding Young Adult Science Fiction or Fantasy Book

    Sal and Gabi Break the Universe, Carlos Hernandez (Disney Hyperion)

    Catfishing on CatNet, Naomi Kritzer (Tor Teen)

    Dragon Pearl, Yoon Ha Lee (Disney Hyperion)

    Peasprout Chen: Battle of Champions, Henry Lien (Holt)

    Cog, Greg van Eekhout (Harper)

    Riverland, Fran Wilde (Amulet)

    Game Writing

    Outer Wilds, Kelsey Beachum (Mobius Digital)

    The Outer Worlds, Leonard Boyarsky, Megan Starks, Kate Dollarhyde, Chris L’Etoile (Obsidian Entertainment)

    The Magician’s Workshop, Kate Heartfield (Choice of Games)

    Disco Elysium, Robert Kurvitz (ZA/UM)

    Fate Accessibility Toolkit, Elsa Sjunneson-Henry (Evil Hat Productions)

    The Ray Bradbury Award for Outstanding Dramatic Presentation

    Avengers: Endgame, Christopher Markus & Stephen McFeely (Marvel Studios)

    Captain Marvel, Anna Boden & Ryan Fleck & Geneva Robertson-Dworet (Marvel Studios)

    Good Omens: “Hard Times”, Neil Gaiman (Amazon Studios/BBC Studios)

    The Mandalorian: “The Child”, Jon Favreau (Disney+)

    Russian Doll: “The Way Out”, Allison Silverman and Leslye Headland (Netflix)

    Watchmen: “A God Walks into Abar”, Jeff Jensen & Damon Lindelof (HBO)

     

     

     

  • Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Adminisztrációs munkatársat keres főállásban a legnagyobb magyar SF profilú kiadó a Metropolis Media, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

    Feladatok:

    • Napi adminisztráció
    • Ki-és bejövő számlák adminisztrálása scannalése
    • A webshopos felületen a könyvrendelések feldolgozása, összekészítése és postai előkészítése
    • Könyvelési anyag előkészítése a hónap elején
    • Levelek postázása és postafiók ürítése heti rendszerességgel
    • Vásárlók napi szintű kiszolgálása
    • Szerződések lefűzése rendszerezése
    • Kisebb ad-hoc feladatok

    Ismeretek:

    • Microsoft Office programok felhasználói szintű ismerete
    • webes ismeretek

    Munkavégzés helye: Budapest,  II. kerület

    Kérlek, önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a szerkesztoseg@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!