A kínaiak már komputer generálta bemondókkal kísérleteznek.
A Xinhua hírügynökség érdekes videó prezentációval állt elő. A híradó részletben látható bemondó nem létezik. Virtuális karakter, amelyet mesterséges intelligencia generál és irányít. A hírügynökség egy angol és egy kínai verziót is készített.
Ha nem figyelünk oda, talán fel sem tűnik, hogy nem igazi, de ha figyelmesen nézzük a híradót, látszik, hogy a karakter mozgatása csupán a szájra terjed ki, némi fejmozgás és egy-egy ritka pislogás kíséretében a mimika és a testbeszéd teljesen hiányzik. A meglepő a hang gyengesége, ez a fémes csengésű beszéd elég elavult technológia, ennél már sokkal életszerűbb mesterséges beszédet is hallottunk már. De ez a bemondó biztos nem fok bakizni, köhögni, nem neveti el magát, és nem fogja saját maga kommentálni az eseményeket.
A Xinhua hírügynökség a kínai kormány hivatalos sajtóügynöksége és a legnagyobb információs központ, a legtöbb kínai sajtótájékoztatónak helyszíne.
Az 54 éves Jamie Dupree, a Cox Media riportere 35 éven át politikai tudósításokat készített az Egyesült Államok Kongresszusából. 2016-ban kezdte elveszíteni a hangját, bár hangszálai, torka és gégéje rendben voltak. Hosszas vizsgálatok után megállapították, hogy ritka idegrendszeri zavar miatt a nyelve előreesik a szájüregbe és a torka megfeszül, valahányszor meg akar szólalni, így képtelen egyszerre két-három szónál többet kimondani. A riporter mégsem hagyta abba a munkát, interjúkat írt, de az éterből lényegében eltűnt a hangja.
A Cox media a skót CereProc technológiai céghez fordult segítségért. A cég 2006 óta olyan mesterséges intelligenciát fejleszt, amely képes hangfelvételek alapján egy személy hangját reprodukálni, és ezután ezen a hangon felolvasni egy szöveget.
Egy ember beszédhangjának reprodukálása rendkívül bonyolult folyamat, általában harmincórás felolvasásra van szükség, ez alatt tud a mesterséges intelligencia elég adatot gyűjteni. A mesterséges intelligenciáknak eddig egy hónap kellett ahhoz, hogy egy ember hangját reprodukálják, a módszer nagyon drága is volt.
A CereProc 2006-ban kezdte kidolgozni saját ideghálózatát, hogy a folyamatot felgyorsítsa és olcsóbbá tegye. Ma ez néhány nap alatt, mindössze 500 fontért (185 ezer forint) elkészíti egy ember hangját, ha a felhasználó a cég portálján felveszi a saját hangját, amint egy szöveget felolvas. A mesterséges intelligencia minden felolvasott szót száz apró részletre bont. Sok gyakran használt szó felbontása után végül megtanulja a felolvasó ember hangképzésének működését és minden egyes szóhoz hozzárendeli a benne lévő fonetikai elemek sorrendjét.
Az MI saját hangokat is képes előállítani és meg tudja jósolni, hogyan hangzana, ha egy adott ember egy beszélgetésben elmondana egy sor szót. Dupree korábbi hangfelvételei alapján „megtanították” egy ideghálózatnak megjósolni, hogy fog Dupree elmondani egy szöveget.
Júniustól Duppre hangja újra felhangzik az éterben. Az általa írt tudósításokat, ezentúl a MI fogja felolvasni. Bár a hang kissé gépszerű, de egyértelműen felismerhető a rádiós hangja.
Egy AI ebben a pillanatban is azon dolgozik, hogy emberi beavatkozás nélkül végigjátssza a Super Mario Bros című klasszikus platformer játékot
Már nem ez az első példa arra, hogy egy videojátékot egy autodidakta bot megtanuljon, mivel 2017-ben Elon Musk programozott be egyet abból a célból, hogy a Dota 2-ben játszhasson, és végül ez a mesterséges intelligencia megverte az összes profi játékost, akit csak elé ültettek.
Elon Musk mesterséges inteligenciája viszont máshogy működött, mint amit most figyelemmel kísérhetünk, mert a Dota 2 robot egyszerre több száz szimulációt futtatott, hogy tanuljon. Addig SethBling MarI/O programja egyszerre csak egy szimulációt futtat, hogy figyelemmel kísérhessük a tanulási folyamatot.
Mivel a Super Mario-t játszó mesterséges intelligencia csak a hibáiból tud tanulni, ezért egy-egy pálya végigjátszása rengeteg időt vesz igénybe, emiatt úgy is folytatólagosan figyelemmel kísérhetjük az AI tanulását, hogy nem ülünk ott egész nap a gép előtt, mivel nagyon apró lépésekben halad előre a játékban. Ha kétnaponta ránézünk, nagy eséllyel még mindig ugyanazon a pályán fog tartani a mesterséges játékos. Például a második világ második pályáját, több mint két héten keresztül játszotta a gép, mire tovább tudott jutni.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, ezen a linken figyelemmel kísérheted élő adásban, ahogy a számítógép újra és újra belebukik olyan akadályokba, amit mi már csukott szemmel is kikerülnénk.
„Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet a művészetet.” – szól Oscar Wilde jól ismert mondása, sci-fi fogyasztóként pedig többszörösen igaznak érezhetjük a kijelentést. Mostanában szokás azt mondani, hogy egy valóra vált science fiction történetben élünk, a technológia majdnem utolérte a fantasztikum íróinak merész álmait. Egyik talán leginkább kézzelfogható jelenség, ami igazzá teszi a fenti kijelentést az a mesterséges intelligencia. Honnan hova jutottak az ember által épített gépek? Ezúttal nem a tudomány felől közelítenénk a MI-khez, hanem az irodalom szemszögén keresztül vizsgálnánk meg őket, hisz ha jobban belegondolunk minden itt kezdődött.
[the_ad_placement id=”poszt-szovegebe”]
Mit nevezünk mesterséges intelligenciának?
Habár a science fiction filmekben és könyvekben a MI-k legtöbbször emberformájú robotokként jelennek meg, a valóságban a mesterséges intelligenciák kapcsán kicsit másra kell gondolnunk. Ma MI-nek számít a Google által használt algoritmus, az IBM Watson nevű robotja, és jópár az automata fegyver is; röviden nagyon sok minden. A szaknyelv weak AI-nek, avagy gyenge MI-knek nevezi ezeket, mivel leginkább olyan tevékenységek ellátásra használjuk őket, amelyekhez korábban emberi beavatkozásra volt szükség. Az algroritmusnál maradva egy MI az előzetesen látogatott honlapok vagy kereséseink alapján ajánl nekünk különböző tartalmakat, vagy érdeklődésünkhöz igazítja a különböző oldalakon elhelyezett hirdetéseket. Természetesen a tudomány célja továbblépni a gyenge MI-ken, megalkotni a strong/general AI-t, vagyis az önálló gondolkodásra képes entitást, ha úgy tetszik, gondolkodó robotot. Habár fejlődésünk során még nem jutottunk el erre a szintre, maga az ötlet már számos probléma, gondolatkísérlet és vita alapját képezi.
A science fiction előtt
Elsőre talán bizarr kijelentésnek tűnhet, de a mesterséges intelligenciák már az ókori mitológiákban is jelen voltak. Pontosítva a kijelentést: maga az ötlet, hogy az ember életre kelt egy élettelen tárgyat a mitológiai időkig vezethető vissza. A MI-kkel kapcsolatban leggyakrabban emlegetett mítosz Héphaisztosz arany „robotja”, Talos, vagy Pügmalion Galateája. Nemcsak a görög, hanem más kultúrákban is felfedezhető a mesterségesen létrehozott szolgáló motívuma: a zsidó kulturkörben ott van Júda Röw ben Becalél góleme, a középkori Európában pedig egyfajta városi legendaként élt Dzsábir ibn Hajján takwin nevű teremtménye.
Az emberi kéz alkotta lények a szépirodalomba is utat találtak. A leghíresebb példa Mary ShelleyFrankeinstein című gótikus regénye. A későbbi robotokkal vagy MI-kkel foglalkozó sci-fikről Shelley klasszikusa nélkül nem is lehet beszélni. Számos regény és novella ugyanis a teremtő és teremtmény közötti konfliktust – amit Isaac Asimov a „Az eltűnt robot”-ban Frankestein komplexusnak nevez – dolgozza fel. Már Shelley történetében ott van a feldolgozhatatlan, a létezés értelmének hiánya, és az abból fakadó magány és kétségbeesés: a mesterségesen létrehozott lény dilemmájában senki sem osztozik. Ezek későbbi sci-fikben is megjelennek, mint például Harlan Ellison „I have No Mouth, and I must scream” novellájában. Viszont a 20. század eleji művek kapcsán egy másik motívumot fontosabb kiemelni a Frankensteinből: a teremtmény teremtője ellen fordul. Az első, mai értelembe vett robotokat szerepeltető műben, Karel Capek R.U.R. című drámájában az ember és a mesterséges teremtmények közötti viszony a lehető legrosszabb kimenetellel zárul: az örök munkára szánt robotok fellázadnak az emberek ellen.
Michael Whelan képe
A robotika törvényei
A gyilkos és lázadó robotok és egyéb mesterséges lények hosszú ideig népszerű figurák maradtak a science fictionben annak ellenére, hogy a korai ponyva korszaknak is nevezett 20. század elején íródott művekben a robotok (ekkor még nem használják a mesterséges intelligencia kifejezést) kétes természetű elemeknek számítottak. Megjelennek olyan szolgáló robotok, mint a robotnővér David H. Keller „The Psychophonic Nurse” című történetében, de az emberiséget eltörölni, majd újraépíteni akaró (Harl Vincent: Rex), vagy az egyszerűen az emberrel szemben ellenséges robotok még mindig népszerűek. Azonban a 30-as évektől mintha megjelenni látszana a mesterséges teremtményeink iránti szimpátia. Első példák között lehet említeni Eando Binder „The Robot Aliens” írását, amiben a robotidegenek békés szándékkal érkeznek a Földre, de Binder ismertebb műve az „I, Robot” is pozitív színben tűnteti fel a gépeket. Hasonlóan barátságos, már-már emberi tulajdonságokkal felruházott egyedként jelenik meg a robot Lester del Rey Helen O’Loy című történetében, ahol a robot beleszeret alkotójába (némi párhuzamot érezni Galatea történetével, ahol az alkotó szeret bele művébe, a szoborba). A korábbi gonosz robot képpel teljesen Asimov szakít a robotika törvényeinek felállításával.
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
Ezen törvények alapján cselekszenek a pozitron robotok a Robotuniverzumban. A híres szabályok először Asimov „Körbe-körbe” novellájában olvashatóak, de az első törvény már egy korábbi írásában, a „Te hazug!”-ban is megjelent. John W. Campbell szerkesztő állítása szerint hallgatólagosan már a „Robbie”-ban is jelen vannak az alapok. Mellesleg a törvényeket Campbellel hozták létre közösen 1940 decemberében. Ezzel Asimov feloldani látszott a korábban említett Frankenstein kompelexust (gyakorlatilag a robotok kaptak egy mesterséges erkölcsi határt, miszerint nem ölhetnek). Asimov a későbbiekben hozzáadott egy 0. törvényt is a már meglévőkhöz, amely kimondja, hogy a robotnak minden áron meg kell védenie az emberiséget, akár az első törvény megszegésének árán is.
Az újra lázadó robottól a a humorosig
1945 után a technológiai fejlődés ismét a negatív vízióknak adott táptalajt, ami a mesterségesen felépített lények és gépek esetében azt jelenti, hogy megint a negatív szerepben tűntek fel. Asimov 1947-ben megírta első sötét hangvételű robottörténetét, a „Az eltűnt robot”-ot, Jack Williamson a „With Folded Hands …” írásában pedig olyan robotok szerepelnek, akik túl komolyan veszik az emberiség védelmének feladatát, és bármi áron biztosítják saját létük biztonságát is. További példák is akadnak a robot és ember közötti konfliktus bemutatására. Ott van Philip K. Dick „Különvélemény”-je, A meztelen nap vagy az Acélbarlangok Asimovtól. A II. világháborút követő események ellenére is maradtak robotpárti sci-fi írók, mint Clifford D. Simak vagy Asimov, a „Az eltűnt robot” megírásának ellenére is.
A Hiroshimai események lecsengése, nagyjából az 50-es évek után ismét szemléletváltás következett be a robotok ábrázolásában. Háttérbe szorult a gyilkológép és előtérbe kerültek a humoros vagy szelíden ironizáló gépek. Számtalan novella vagy regény juthat itt eszünkbe. Ott vannak Robert Sheckley sötét komédiái, mint a „Űrmadár” (1953), „The Battle” (1954) vagy a „Tranai” (1955). Kevésbé fekete vagy keserű humor jellemző például Harry Harrison War with the Robots történetére vagy Brain W. Aldiss „De ki pótolhat egy embert?” című írására. Egy érdekes paródiát meg kell itt említeni, még pedig Terry Pratchett-től a The Dark Side of the Sun (1976)-t, amiben a robotika törvényeit fordítja ki. És természetesen a humoros robotok sorából nem hagyhatjuk ki Douglas Adams ötrészes trilógiáját, a Galaxis útikalauz stopposokat (1979) és ikonikussá vált Marvint, a paranoid androidot.
A első mesterséges intelligenciák és az érző MI-k
A gondolkodó robot ötlete már az ’50-es években felmerült: Alan Turing mondta, hogy a jövőben majd számítógépek segítségével fogunk együtt dolgozni. Kortársai azonban nem vették komolyan Turing vízióit, és a gondolkodó robot egy időre feledésbe merült. Marvin Minsky vette fel a Turing által megkezdett kutatások fonalát, és megalapította a Massachusettsi egyetemen az első MI laboratóriumt 1959-ben. Minksy tevékenysége sci-fi szempontjából is kiemelendő, hiszen nagyban őneki köszönhetjük a 2001 – Űrodüsszeiából jól ismert HAL 9000-t. Stanley Kubrick a tudóssal konzultált, hogy minél élethűbben – már amennyire ez lehetséges volt az akkori MI-kkel kapcsolatos tudással – ábrázolhassák az űrhajósokat fenyegető gépet.
Magát a mesterséges intelligencia kifejezést először az 1970-es években használták, „a science fiction köztudatba” is ekkor került be, habár korábbi művekből ismert robotok egyrészét is tekinthetjük MI-nek. Ahogy arra korábban is utaltam, a sci-fiben rengeteg MI-t különböztetünk meg, a lázadótól egészen az egész társadalmat igazgató gigaelmékig. Azonban a korábban említett Harlan Ellison novellában az író egy fontos szempontot hozott be a MI-k ábrázolásába: lehetnek emberi érzéseik. A történetben szereplő MI nem rendszerhiba vagy más gonosz szándék által vezérelve támad az emberekre, sokkal inkább belső vívódását (miért építették meg?) fejezi ki. Ellison ezzel arra világít rá, hogy egy mesterségesen felépített, majd fejlődésnek induló intelligencia öntudattal rendelkező gondolkodó lény, aki az emberhez hasonló egzisztenciális problémákkal kerülhet szembe. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen esetben egyáltalán mi a különbség ember és MI között? Jártas sci-fi olvasóknak rögtön beugorhat Philip K. Dick klasszikusa, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, amiben a menekülő replikánsokban hasonló kérdés fogalmazódik meg, elég a filmadaptációból felidéznünk Batty monológját. Gyakori megkülönböztető faktorként az erkölcsöt szokták említeni. Erre jó példa Murray Leinster „A Logic Named Joe” írása, ami bemutatja, hogy a MI van olyan intelligens, mint egy ember, sőt túl is szárnyal minket, de erkölcsileg képzetlen. Ted Chiang a „The Lifecycle of Software Objects”-ben felveti, hogy ahhoz, hogy elkerüljük a MI-k lázadását vagy sérülését tanítanunk kell őket, úgy, mint saját gyermekeink volnának.
Hol tartunk most? Mint az irodalom legtöbb területén, úgy a science fictionben is érezni, hogy szinte mindent megírtak már előttünk, és bizony elég nehéz igazán újat alkotni. MI terén is hasonló a helyzet: a 20-as években gyakori lázadóktól egészen a barátságos vagy humoros androidokig mindennel találkozhatunk a kortárs szerzők műveiben. Azonban két dolog mindenképpen érdekes lehet a ma élő szerzők műveiben. Egyik az olyan MI-k, akik az internethez hasonló vagy annál sokkal nagyobb és bonyolultabb kapcsolatokat építenek ki, ezzel pedig képesek bármit elérni. Gondoljunk csak William Gibson Neurománcára, ahol a Neuromancer képes tudatokat másolni és programként futtatni, és ezzel lehetővé téva, hogy azok személyiségekként fejlődjenek. Mellette pedig ott van testvére, Wintermute, aki szeretne egyesülni Neuromancerrel, hogy együtt szuperintelligenciává válhassanak. Érdekes, hogy Neuromancer nem osztja testvére vágyát, ugyanis úgy gondolja, ha belemenne az egyesülésbe, megszűnne a személyisége. Mennyire emberi is vonás is ez. Gibson MI-je ezen tulajdonságával a fent említett érzőkhöz is kapcsolódik. Ha nem is ilyen formában, de a séma későbbi sci-fikben is megjelenik, például a Fagyott égbolt kutató AI-je is ilyen, ami Alexis Vonderach barátját lemásolva működik tovább.
Természetesen nem törvényszerű, de az önmagukat építő mesterséges intelligenciák megjelenhetnek társadalmat igazgató szerepben is, vagy nagyobb rendszerek működtetéséért felelősek. Példa számtalan van, mindent nem is lehet, vagy csak nehezen lehet felsorolni, de hozhatunk egy nem feltétlen sci-fis példát is: a weird irodalom rajongóinak eszükbe juthat China Miéville Perdido pályaudvar, végállomás regényéből a város szemetéből született MI, a Construct Council, aki szinte bármit képes elérni kapcsolatain keresztül. Hasonló kiterjedési rendszerrel működik Neal Stephenson Snow Crashjában a Könyvtáros is.
A kvázi beszélő számítógépekként elképzelt MI-ken túl érdekesek még azok, akik konkrét társadalmakat irányítanak. A koncepció nem feltétlen csak a kortárs sci-fiben jelenik meg, elég csak visszagondolni Ian M. Banks Kultúra-sorozatában szereplő érző MI-kre, sőt, Dan Simmons Hyperionjában egy konkrét mesterséges intelligenciákból álló társadalom jelenik meg a TechnoCore-on keresztül. Az aktívan alkotó szerzők közül érdekes Elisabeth Bear Carnival (2004) című regénye, ahol az irányítóknak (governor) nevezett gépek szigorú körülmények között tartják az emberiséget. Szabályozzák az energia felhasználást, kordában tartják a népesség számát, utóbbi érdekében egy „assessmentnek” nevezett eszközt is felhasználnak, amivel embereket ölhetnek. Bear a Carnivalban a korábbi robot és MI elképzeléseket vegyíti és alkotja meg újszerű negatív vízióját. Itt jegyezzük is meg: ez a másik érdekes pont a kortárs sci-fiben megjelenő mesterséges intelligenciáknál; a vegyítés, mixelés, a korábbi sémák logikus vagy épp szokatlan fúziója. Bear könyve mellett még megemlíthetjük itt Dennis T. Taylor MI, Bob-ját, ahol a governorokhoz hasonlóan a Bobokban is több korábbról jól ismert MI-fajták fedezhetőek fel. A Mark Wattneyhoz hasonló, science fiction rajongással kevert laza stílus egyértelműen a humoros gépeket idézi, az emberi személyiség, mint a MI alapja pedig egy itt ugyan nem tárgyalt, de szintén fontos tematikát hív elő, az ember és a gép egyesülését.
Nagy vonalakban ilyen robotokkal és MI-kkel találkozhatunk kedvenc zsánerünkben. A kép természetesen nem teljes, számtalan más példát lehetne még említeni, de ahhoz elég, hogy lássuk, miket gondolnak íróink. Ennél izgalmasabb kérdés, hogy a jövőben mi valósul meg mindebből.
A végéhez közeledik a szegedi robotika kiállítás, a finisszázs november 2-án kerül megrendezésre. Vendég: Nemere István.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) MI és a Robot című időszaki kiállítása – melynek nyitva tartását a nagy siker miatt egy hónappal meghosszabbítottuk – november 2-án búcsúzik szegedi helyszínétől, az NJSZT Informatika Történeti Kiállításától.
A Szegedi Robotembert és a robotika más emblematikus tárgyait és témaköreit méltóképp búcsúztatjuk: a magyar tudományos-fantasztikus irodalom élő klasszikusával, Nemere Istvánnal.
„A robotizáció rengeteg jót hozhat az emberiségnek. (…) nem hiszem például, hogy a robotok majd egyszer leigázzák az emberiséget.” – nyilatkozta legutóbbi interjújában Nemere.
A program során Magyarország legtermékenyebb írójával természetesen nemcsak a robotokról beszélgetünk, hanem írói pályájáról, melynek a sci-fi csak egy szelete.
A beszélgetés után szakmai tárlatvezetésen nézhetik meg a MI és a Robot kiállítást.
A program kezdete: 2017. november 2., 16 óra
A program helye: NJSZT ITK, Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged, Kálvária sgt. 23.
A MI és a Robot című kiállítás a mai robotika és mesterséges intelligencia „előszobája”: arról a folyamatról mesél közérthető formában, amely a drónok, önvezető autók és a Go játékban is győzedelmeskedő gépagyak világához vezetett. A tárlat június 7-én nyílt és szeptember végéig lesz látogatható. Klubtagjaink közül néhány szerencsés azonban ingyen megnézheti a gyűjteményt.
Június 20-án kisorsolunk két páros és egy darab családi belépőt (ez utóbbi két felnőtt és három gyerek belépésére jogosít) a MI és a Robot című kiállításra. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
És még valami: aki megnyeri a jegyet, az nemcsak az időszaki kiállítást, hanem az NJSZT állandó tárlatát is megtekintheti. Mindez a Szent-Györgyi Albert Agora épületében található, a belépők pedig az Agora programjain való részvételre is szólnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Könyvfesztiválra érkezik Dennis E. Taylor népszerű sci-fi regénye, a MI, Bob. A 2016-ban megjelent regény hihetetlen népszerűségre tett szert, a kritikusok Alastair Reynoldssal és Andy WeirA marsi regényével említik együtt Dennis E. Taylort. Ismerjük meg őt és a hamarosan magyarul is olvasható regényét.
„A nevem Dennis Taylor. Ezen a „megkülönböztetőjelen” osztozok számos íróval és zenésszel is, elég sajnálatos módon. Ezért használom a Dennis E. Taylor nevet. Nem, nem Dennis Taylor, a fenébe is!”
– kezdi elég humorosan a bemutatkozását Taylor írói honlapján, amit fontos kiemelni, hisz műveiben is állandó elem a humor.
Az amerikai író civilben programozóként dolgozik, emellett pedig snowboardozik, fut és science fiction történeteket ír. Szerzőként egyszerű, de nemes célja van: szórakoztatni és egy kis kiutat mutatni a hétköznapok szürkeségéből.
Első regénye, az Outland 2015-ben, magánkiadásként jelent meg. A történet szerint a Yellowstone-ban egy szupervulkán tör ki; a váratlan katasztrófa akár az emberi civilizáció végéhez is vezethet. Hat egyetemista vállalkozik a nehéz feladatra, hogy megmentsék bolygónkat a pusztulástól. Egyetlen kiindulási pontjuk saját fizikai projektjük, ennek segítségével próbálnak megoldást találni. Azonban a dolgok rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, a diákok elmélete nem működik. A félresikerült kísérlet eredményeként felfedeznek egy interdimenzionális kaput, ami egy olyan alternatív Földhöz vezet, ahol még nem fejlődött ki az emberi faj. Az egyetemisták, az új felfedezés sikerétől megrészegülve vetik bele magukat az új világba. Kérdés, mi lesz így az emberiséggel?
Bobiverzum trilógia
Következő műve egy sci-fi trilógia (Bobiverzum) nyitórésze, a MI, Bob. A regény főhőse, Bob Johanssen eladta a software cégét, egy különös biztosítást köt (halála esetén hibernálják, hogy a jövőben az orvostudomány lehetséges fejlődése esetén meggyógyíthassák) és végre kész arra, hogy hobbijának, a sci-finek éljen. A sors fintora, hogy épp ekkor üti el egy autó, majd ébredés után a 22. században találja magát. A teste, mint kiderül az Egyesült Államok utódállamáé, a FAITH-é, személyiségét egy hardware-re töltötték, ráadásul már abban se biztos, hogy ő ezek után egyáltalán az az ember-e (ha még ezek után embernek számít), akinek hiszi magát. Azonban egy biztos: a hatalmi játszmák a jövőben sem változnak. Bobot arra kényszerítik, hogy új képességeivel felszerelkezve szolgálja a FAITH űrkolonizációs céljait, ezzel megelőzve a többi nagyhatalmat. Ha nem engedelmeskedik, akkor örökre lekapcsolják.
A MI, Bob-ban Taylor a leglehetetlenebb ötletekből gyúr össze egy teljesen működő és élvezhető sci-fi kalandot. A könyv azonban nem lenne az igazi Bob szarkasztikus megjegyzéseitől; még a legszorultabb helyzetekben is képes megőrizni hidegvérét és valami frappáns megjegyzéssel véleményezni a történéseket – ahogy Mark Watney is tette A marsiban.
A könyv 2016. szeptember 20-án jelent meg a Worldbuilders Press kiadónál, először e-book és hangoskönyv formátumban. Az utóbbit az Audible Studios adta ki, a történetet Ray Porter (Argo-akció, Kemény motorosok, Majdnem híres) tolmácsolásában hallhatjuk. Októberben Taylor ügynöksége, az Ethan Ellenberg Literary Agency fizikai könyvként is megjelentette a MI, Bob-ot. Az elmúlt egy év alatt Taylor hamar népszerű lett az olvasók körében, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a világ egyik legnagyobb könyves közösségi oldalán, a Goodreadsen 4,37-es átlagértékelés kapott. Ezen kívül egy nagyobb sikert is magáénak tudhat: 2016-ban a regény hangoskönyv változatát megválasztották 2016 Legjobb SF hangoskönyvének.
Taylor jelenleg több művén is dolgozik vagy épp az utolsó simításokat végzi rajtuk. Márciusban várható a MI, Bob folytatása, a For We Are Many (szintén könyv és hangoskönyv formátumban), és előkészületben van a befejező rész, az All These Worlds. Ezen kívül hamarosan nyomtatásba kerül a Singularity Trap is, amiben Ivan Pritchard próbál szerencsét a világűrben.
Reméljük, TI is annyira szeretni fogjátok Dennis E. Taylor őrült ötleteit, szarkasztikus stílusát és pörgő történetvezetését, mint mi. Aki szerette A marsit vagy csak unja a hollywood-i kliséket, az ne hagyja ki a Könyvfesztiválón megjeleni MI, Bob-ot.
Az augusztusi Galaktikában egy feltörekvő író, Naomi Kritzer novelláját olvashatjátok, Cicás képeket szeretnék címmel. Eredetileg a Clarkesworld 2015. januári számában jelent meg. 2016-ban több díjra is jelölték Novella kategóriában: Locusra, Nebulára és Hugóra. A jelölések közül végül a Locust és a Hugót tudta díjra is váltani.
Naomi Kritzer
Naomi Kritzer amerikai SF író és blogger, jelenleg St. Paulban, Minnesota államban él. 1999 óta ír, de már tinédzserként próbálkozott a publikálással. Tizenöt évesen elküldte egy fantasy novelláját a Marion Zimmer Bradley’s Sword and Sorceres antológiának, de nem jelentették meg. Sikeres debütálása óta (első megjelent novellája a Faust’s SASE) Kritzer főleg novellákat publikál (leginkább az Asmivos’s Analogba és a The Magazine of Fantasy and Science Fictionbe ír), de a Bantam Booksnál már megjelent két fantasy trilógiája (Dead Rivers és Eliana’s Song). Azóta pedig a Sword and Sorceres szerkesztői is elismerték tehetségét: 2004-ben beválogatták a Kin (Rokon) című novelláját az antológiasorozat XXI. kötetébe.
A 317. számban olvasható Cicás képeket szeretnék tipikusan az a mű, amitől jó érzésünk lesz. A történet elbeszélője egy mesterséges intelligencia, akit két dolog érdekel: a macskás képek és hogy jobbá tegye az emberek életét. Kellő távolsággal és rácsodálkozással ír a MI saját tapasztalatairól, az emberek félresiklott életéről és persze macskás képeiről.
Habár elég rövid a novella, számos minket is foglalkoztató kérdés fért bele. Az írás fő kérdése, hogy az emberek miért nem képesek változtatni életükön, még akkor is, ha minden adott a változáshoz vagy segítséget is kapnak. Kritzer nem ad választ a kérdésre, de elbeszélőjén keresztül néhány ismerős gondolat elhangzik. Például: Miért nem látja, hogy új munka kell neki? Miért nem megy el pszichológushoz? A MI kérdéseinél éreztem igazán azt, hogy egy mesterségesen felépített lény az elbeszélő, nem pedig egy ember. Természetesen mi is beleesünk abba a hibába, hogy ilyen kérdéseket teszünk fel egy bajban lévő ismerősünkkel kapcsolatban (megjegyzés: ebben a tekintetben Kritzer MI-je tekinthető emberinek), de ez magyarázható sok mindennel (pl. nem gondoljuk végig a teljes problémát, nem voltunk még olyan helyzetben, mint az épp felelősségre vont személy stb.). Viszont egy robottól/mesterségesen létrehozott valakitől nem várható el, hogy átlássa az emberi viselkedés érzelmi részét, hiszen teljesen máshogy gondolkodik, mint mi. A novellában is azt érezni, hogy a MI inkább logikai oldalról közelíti meg a problémákat, nem kalkulálja bele a kevésbé átlátható érzelmi részt.
A mondanivalón kívül kellemes perceket okozhat még a sok sci-fis kikacsintás. Az elbeszélő rövidebb bekezdésben foglalkozik Asimov robotikai törvényeivel, felemlegeti a Galaktikus útikalauz Marvinját, de legtöbbször Bruce Sterling Maneki Neko (Galaktika 273) történetére is utal annak barátságos robotja végett. Ezen kívül a MI saját létezésén és a valláshoz való kapcsolatán is elmereng. Mély filozófiai fejtegetésekbe nem megy bele, de mégis kellemes olvasni a sorait.
Összességében a Cicás képeket szeretnék egy kellemes kis történet, ami némi gondolkodnivalót is adhat egy emberi és nem emberi, gépi jegyekkel is rendelkező elbeszélővel. Akit érdekel a történet, az el tudja olvasni a Clarkesworldben és a legújabb Galaktikában.
Korábbi cikkünkben bemutattuk azokat a nagyszabású előrejelzéseket a technikai vívmányok terén, melyek egy évtized múlva nagy valószínűséggel hétköznapiakká válhatnak. Most viszont maradjunk egy picit a jelenben és vizsgáljuk meg, mire érdemes a 2016-os évben odafigyelni.
Nem titok, hogy az elmúlt néhány dekádban a tudomány, és a technika jobban és nagyobb léptékben fejlődött, mint az azt megelőző évszázadok sokasága alatt összesen. Ami a hatvanas években fantasztikumnak tűnt, mára evidens, és legalább annyira hétköznapi, mint az, hogy lélegzünk. Szuperszámítógépek várják kívánságainkat, figyelik minden szavunkat, hogy kényelmesebbé, s jobbá tegyék életünket, vagy egészségünkre vigyázzanak.
A tudományos forradalom azonban a küszöbön van, sőt talán már ajtónkat is átlépte. Nézzük, miket tartogat számunkra az idei év.
Mesterséges Intelligencia
Hosszú-hosszú ideig az SF szerzők és forgatókönyv írók fantáziája zabolázatlanul szárnyalt, hogy az olvasók, nézők elé tárjanak egy olyan ember által készített mesterséges intelligenciával bíró gépet, amelynek önálló döntései, végtelen tudása, és netán érzelmei vannak. Az Apple által létrehozott hangfelismerő alkalmazás, Siri valóságra hívta az álmokat, miszerint az átlagember is rendelkezhet egy saját, virtuális asszisztenssel, akinek, még ha kezdetleges is, de van némi intelligenciája. Azóta rengeteget fejlődött, és 2016-ra a legnagyobb cégek is átvették a sémát (Google Now, Cortana, Alexa). A fent említett cégek és termékeik gyorsan és biztosan kezdenek életünk részévé válni, és alaposan behálózzák az összes okos-eszközünket. Természetesen az MI-k nem csupán a mi életünket könnyítik meg, de a világ vezetőinek, rendőrségnek, katonaságnak is nyújthatnak segítő „kezet”. A mesterséges elmék képesek a világ összes közösségi médiájából kiszűrni a csevegésekből származó fontos, esetleg terhelő információkat, analizálni azokat, majd konkrét adatot szolgáltatni az illetékesek felé. Ezeket a feladatokat az emberek nem biztos, hogy képesek lennének mind elvégezni, főleg nem rövid idő alatt.
Fejlett anyagok
Az embereket leginkább az érdekli, milyen valami kívülről, pedig a belső sokszor jobban számít. A különböző új ötvözetek, anyagok fejlesztése most éli virágkorát, s az anyagtudománynak köszönhetően rohamléptekkel menetelhet előre a technika fejlődése is. Az újabb matériák megalkotása jelentheti a következő generációk otthoni szórakozását, és eszközeinek jövőjét. Az idei év egyik leghasznosabb anyaga az újrahasznosítható thermo-műanyag. Elsőre idegennek hangozhat, pedig minden egyes nap körbevesz minket. Ha máshol nem, okostelefonjainkon biztosan láttuk már; ez az anyag adja a készülékek (legalábbis egy részük) külső vázát. A thermo-műanyag valójában nem más, mint egy szuper erős műanyag, melyet összezúzva újraformálhatóvá alakítanak, ezzel csökkentve többek között a globális szennyezést, de emellett van még néhány remek tulajdonsága.
A kijelzők is nagy változáson mehetnek keresztül a legújabb, hajlítható üveg kifejlesztésével, amely elősegíti a még változatosabb készülékek gyártását.
Végül említsük meg az eddig leginkább mitikusnak hitt anyagot, a grafént. Ez az apró, atom vastagságú erős és remek áramvezető matéria az egész informatikai világot megváltoztathatja. Mivel előállítása sokkalta olcsóbbá vált, mint korábban, idén akár elkészülhet az első grafén-alapú processzor, mely egyenes út lehet a mostaniaknál is hatványozottan erősebb számítógépek felé.
Okos tárgyak
Egyelőre még várnunk kell majd’ tíz évet a „minden internetére”, vagy a teljesen összekötött „okos otthonra”, de addig talán beérjük az okos tárgyak végeláthatatlan sorával. Mindennapi eszközeink így is gyakorlatilag bármire rácsatlakoztathatóak, és pár pillanat alatt elérhetjük a kívánt információt a világ bármely pontjáról. Ami viszont újdonságnak számíthat, az az eddigi okos tárgyak listájának bővítése. Eddigi megszokott eszközeink (telefon, tablet, távirányító, tévé, hűtő) mellé betársulnak majd olyanok is, mint az okosruhák, kávésbögrék, kilincsek, ágymatracok, fűnyírók, irodai székek és még sokan mások. Ezek mind-mind kényelmünk kielégítésére szolgálnak, és szokásaink, tevékenységeink összeegyeztethetőségében segítenek majd. Ezek használata valamilyen szinten a minőségi életvitel létrejöttét igyekeznek megvalósítani, és az általuk nyújtott információk felhasználása már tényleg csak az emberen múlik.
Robotika
Nem is tudni, az emberiség mióta álmodik olyan robotokról, amik helyettünk elvégeznék a munkát, vagy cselédként szolgálnának (eltekintve attól, hogy milyen beláthatatlan következményei lennének a társadalomra nézve, ha az ember helyett a robotok végeznék el az összes munkát) bennünket. Ezt tetézik a Star Wars népszerű droidjai (R2D2, BB-8, stb.), amiket talán minden kisgyerek (és nagy gyerek) birtokolni szeretne. 2016 ebben a témában is előrejutáshoz vezethet. Idén eljuthat az otthonokba Jibo, a szociális otthoni cuki robotka, ami hangvezérléssel működik, figyeli az emberi érzelmeket és egészen fejlett mesterséges intelligenciával rendelkezik. És még vacsorát is rendel nekünk, ha megkérjük. Elterjedté válhatnak a Pepper névre hallgató érzelmeket szimuláló, emberszerű robotok is, melyek személyi asszisztensként segédkeznek – eddig csak a Japánban. Az otthonainkba hamarosan eljutnak az értelemmel rendelkező robotok, azonban a C3PO-féle ember-kiborg kommunikációra még várunk kell.
Virtuális Valóság
Hivatalosan is elérhetővé váltak bárki számára (akik meg tudják fizetni) a különböző fejlesztők által kiadott VR (Virtual Reality) eszközök. Milliók csomagolják ki folyamatosan hatalmas szemüvegeiket, s próbálgatják azokat, természetesen videóra rögzítve, megosztva az interneten. A VR technológia azt ígéri, hogy újabb szintre emeli a szórakoztatást. E cél eléréséhez már remek úton járnak. Természetesen a fejlettebb grafikájú játékokra, és egyéb élményekre még várnunk kell, de azt hiszem elég sokan álmodtunk egy hasonlatos termékről.
Bio-védelem
A kémfilmek gonoszainak mindig van egy visszatérő védelmi mechanizmusuk, amivel igyekeznek minél jobban elrejteni féltett dollár-milliárdjaikat, ékszereiket, vagy a titkos nukleáris fegyverük tervrajzait. Ez a mechanizmus nem más, mint a retina-szkenner, az ujjlenyomat-olvasó berendezés, és egyéb biológiai jellemvonásokat igénylő biometrikus leolvasó szerkentyűk. Olyan időket élünk, hogy ezeket akár saját lakásunkban is alkalmazhatjuk. Számos mobiltelefonon, táblagépen működik már ujjlenyomat-olvasó, vagy mozgás-alapú védelmi berendezés. Azonban sok Windows 10 rendszeren már jelen van az arc felismerő szoftver is. Hamarosan elfelejthetjük a kötelező kisbetű-nagybetű kombinációkat a számokkal, speciális karakterek nélkül, mert átveszik a hatalmat a valóban egyedi jelszóval, azaz a saját testünkkel védett eszközök.
Drónok
A Galaktika 313-ban olvashatunk egy érdekes cikket, összefoglalót a drónok világáról, melyben a cikk írója, Kovács „Tücsi” Mihály kitér valós problémákra is. Például arra, mekkora veszélyt jelenthetnek az elszaporodott égi röpködők. Emiatt akár regisztrációhoz köthetik a drónok megvásárlását, ami ugyan kicsit lelassítja a piacot, de még így is egy előrejelzés szerint nagyjából egymillió darab talál gazdára idén karácsonyig. 2016 a drón éve lesz, ehhez kétség sem férhet. Folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb eszközök, legyen az játék, vagy valamilyen komoly katonai berendezés. Hamarosan készülni fognak olyan drónok is, melyek akár egy embert is elbírnak. Az év vége felé pedig valószínűsíthetőek lesznek a szállító, kézbesítő drónok is, illetve a különböző reklámokat sugárzó önműködő gépek is.
Tehát valóban nem kell várnunk 2025-ig ahhoz, hogy a technika elkápráztasson bennünket, idén sem maradunk újdonságok nélkül.
A gépek egyre emberibbé válnak, de lehetnek-e olyanok, mint a filmekben? A MI, azaz a mesterséges intelligencia az okos gépeket jelenti, és a fogalom 1950-es évekbeli megjelenése óta hosszú utat tett meg.
Napjainkban a robotok az emberek mellett dolgoznak hotelekben és gyárakban, mialatt vezető nélküli autókat tesztelnek az utakon. A kulisszák mögött egy okos algoritmusnak köszönhetően a tőzsdén is tevékenykednek, segítenek Amazonon vagy Netflixen könyveket és filmeket ajánlani, és még cikkeket is írnak. Azonban a mesterséges intelligenciák nem feltétlen rendelkeznek jó imidzzsel, gyakran azoknak sci-fiknek köszönhetően, amelyek a robotok hatalomátvételének sötét vízióját mutatják be. Legtöbbünknek az egyetlen referencia pont a MI-ket illetően ezek a filmek. Akkor mi is az igazság? Hol tartunk a tudományban és hasonlít-e arra a fikciós jövőre, amit kreáltunk?
A mindentudó robot
Talán HAL a leghíresebb rossz útra tért MI. A 2001 – Űrodüsszeia könyvben és filmben megjelenő HAL egy rövidítés a heurisztikus programozású algoritmus számítógépre. Arra tervezték, hogy ellenőrizze a Discovery űrhajó rendszerét (amin a cselekmény nagy része is játszódik) és kapcsolatot tartson a legénységgel. Azonban hamar a saját útját kezdi járni az emberek kizárásával.
Jelenleg a HAL-hoz leginkább hasonló gép, amivel rendelkezünk, az Watson, az IBM szuperszámítógépe, ami képes megérteni a természetes nyelvet és millió dokumentumot elolvasni néhány másodperc alatt. 2011-ben megverte a Jeopardy! kvízjáték (amerikai kvízműsor) két legjobb játékosát is.
HAL-al szemben ez a gép együtt dolgozik az emberekkel, például kutatásban, vagy segít új termékeket kifejleszteni nagy vállalatok (például a Coca-Cola, a Procter & Gamble) részlegein. Emellett számos amerikai kórházban is használják, hogy segítse az onkológusokat az új, rák elleni kezelések kidolgozásában. Továbbá egy játék dinoszauruszba is beépítették, ezzel lehetővé téve a gyerekek számára, hogy először kóstoljanak bele a MI-vel való kommunikációba. Kérdéseket tehetnek fel a dínónak, Watson pedig megpróbál válaszolni ezekre.
A gyilkoló gép
A Terminátor filmekből ismert T-800 fém alapú endo-csontvázán túl élő szövettel is rendelkezik, és arra programozták, hogy a Skynet nevében öljön. A Skynet egy mesterséges intelligencia, ami átvette az irányítást a világ számítógépei felett, hogy elpusztítsa az emberiséget.
A MI-knek még nincs saját öntudatuk és mindegyik arra van programozza, hogy az embert segítse. Ez alól kivételt képeznek a katonai robotok, amiket harctéri bevetésre fejlesztenek, ahol a szerepük igencsak vitatható.
Az USA egyik katonai kutatás-fejlesztője, a DARPA rengeteg robot felszerelést fejleszt, mint például exo-csontvázakat, hogy a katonáknak emberfölötti erőt adjon és hozzáférést egy olyan vizuális kijelzőhöz, ami segíthet nekik esetleges döntéshozatalokban. A Boston Dynamics által fejlesztett Atlas robotokat is használják keresés és mentés céljából.
Habár jelenleg nincsenek gyilkoló gépek, létezik egy kampány, ami megakadályozza, hogy valaha is készüljenek ilyen robotok, az ENSZ szerint pedig semmilyen fegyver nem működhet emberi ellenőrzés nélkül.
A segítő robot
C-3PO egy humanoid robot a Star Warsból. Arra tervezték, hogy embereket szolgáljon, és azzal dicsekszik, hogy több mint hatmillió kommunikációs formát ismer. Főleg etikettben, szokásokban és fordításban segítség ő, azaz a különböző kultúrák találkozását teszi minél zökkenőmentesebbé.
A valóságban kezdenek egyre népszerűbbek lenni az „érző” robotok. Ott van a SoftBank által fejlesztett Pepper, a humanoid robot, amit idén árvereztek el Japánban és szinte azonnal el is kelt. Az egyedisége az, hogy feltehetőleg képes az emberi érzelmeket felismerni. Ha például szomorúnak tűnünk, amikor fáradtan érünk haza a munkából, a robot javasolni fogja, hogy hallgassunk zenét. Az emberi érzéseket arckifejezéseket tartalmazó videókból tanulta meg.
A takarító robot
Wall-E az azonos című Disney rajzfilmből ismert robot, akit hátrahagytak, hogy takarítson a Földön, miután az emberek azt elhagyták. Teljesen nevén WATT-takarékos Lánctalpas Limlom-és hulladékkezelő, E-sorozat az utolsó e szerethető robotok közül.
Habár nem annyira aranyos, mint Wall-E, a takarításra programozott porszívók valószínűleg az első példányai a házirobotoknak. Az iRobot cég gyártja a legismertebb márkájú gépeket, a Roomba-akat, amiből a 2014. februári adatok szerint több mint 10 millió darabot adtak el. A robot automatikusan körbemegy otthonunkban beépített szenzorjainak köszönhetően, melyek az akadályokat is jelzik neki. A takarítás végeztével a gép visszaviszi magát a dokkolási helyére, hogy töltődjön. Anekdoták szerint néhány ember annyira kötődik a robotjához, akár egy kis kedvenchez. Még a nyaralásra is magukkal viszik a gépeket.
Az ember külsejű robot
Ava, az élethű android az Ex Machinából (2015) kiemelkedő a MI-k közül. Képes bármilyen témában beszélgetést folytatni, empátiát mutat az emberek felé, és ő maga is teljesen embernek néz ki. Még saját terve is van, amibe az emberek nem tartoznak bele.
Ez az egyik olyan fajta MI, amitől leginkább tartanak az emberek. Bár messze vagyunk attól, hogy Ava szintű intelligenciát alkossunk, néhányan kísérleteznek emberkinézetű robotok építésével. Például Hiroshi Ishiguro mérnök és robotika-szakértő elkészítette robotmását, a Geminoidot, hogy tanulmányozza az ember-robot interakciókat. Ő még szilikongumit használt a bőrhöz, de a L’Oreal kozmetikai cég már összeállt a biomérnökséggel foglalkozó Organovóval, hogy 3D-s emberi bőrt nyomtassanak azért, hogy még élethűebb androidokat lehessen létrehozni.
Chetan Dube professzor, az IPsoft software cég vezérigazgatója pedig kifejlesztett egy virtuális asszisztenst, Amelia-t, s Dube határozottan hiszi, hogy a robotika és a MI egyesülni fog. Úgy véli, hogy Amelia még valamikor ebben a században olyan emberi formát fog kapni, ami megkülönbözhetetlen lesz az igazitól.
