My Blog

Címke: könyv

  • Interjú és sztorizgatás Dévényi Tibi bácsival!

    „Mi az a retró? Egy életérzés, nosztalgia a múlt iránt, amikor azt hisszük, hogy boldogok voltunk, pedig nem is igaz, hiszen az idő mindent megszépít.”

    Ezekkel a szavakkal kezdődik Tibi bácsi interjúkötete, és még ennél is több, idézhető szöveggel fog találkozni az olvasó.

     

    A Galaktika magazinban többször is publikált Dévényi Tibor (biokémikus, sci-fi író) aki a jövőről írt, most pedig itt van nekünk Tibi bácsi, aki a múltba vezet minket, minket egy kalandos utazásra.(G=Galaktika, TB=Tibi bácsi)

     

    G: Minek apropóján jött az interjúkötet ötlete? Sikerült minden izgalmas sztorit elmesélnie, vagy vannak még megtöltendő üres oldalak?

     

    TB: Mikor a Retró Rádióban elindult a műsorom a Három kívánság (2018 október 6-a óta fut a rádióadón), rengeteg sztori jött elő, amit érdemes megosztani mindenkivel. Azonban a szó elszáll, az írás megmarad. Innen pedig már egyenes út volt, a kötet megjelenése felé. Lukács Gabriellával (a könyv szerkesztője) minden héten összeültünk egy vendéglőben vagy étteremben, nekem pedig csak emlékeznem kellett és mesélnem. Meg persze enni egy jót.

     

    G: Másik szenvedélye a sztorizgatás mellett, az ételek. Milyen éttermekbe zajlottak az interjúk, véletlenül kiválasztottak vagy volt valami konkrét elképzelés ezen a téren?

     

    TB: Mindegyik fejezet egy recepttel kezdődik. Olyan retró ételek receptjeivel, amik olyan jó ételek, hogy meg kell őrizni, az elkészítésük módját. A gasztronómia olyan gyöngyszemei, mint a velős csont Kéhli-módra, vagy a Rétes Csárda (Monorierdő) töpörtyűs pogácsája. Ezeket érdemes megőrizni, nem csupán azért, mert finom és jó ételek, de rengeteg történet kapcsolódik hozzájuk. A Kéhli Vendéglőben Krúdy asztalánál ülve eszembe jut Latinovits, ahogy a Szindbádban húst levest evett, vagy az ablakon kinézve látom azt a tölgyfát, ahol szüleim megismerkedtek. A vendéglők és a receptek kiválasztása tehát igen, teljesen tudatos volt. Ne menjenek ki a divatból ezek a retró kaják.

     

    G: Szívesen írna, esetleg írt is valamilyen fiktív történetet? Akár egy humoros sci-fi regényt?

     

    TB: Annyi minden történt velem, Életműíjat kaptam, több sikeres televíziós műsort vezettem, találkoztam elképesztő pop és rock ikonokkal, a Retró Rádió másfél milliós hallgatottsággal rendelkező műsora, már jutalomjátéknak számít. Ami pedig az írást illeti, hadd idézzem Márai szavait:

     

    „Annyi tehetséges író van, én már nem vagyok, csak figyelmes.”

     

    G: Kiknek ajánlaná a kötetet, vagy minden korosztály együtt tudja élvezni?

     

    TB: Nagyjából száz sztorit sikerült, a kötetben elmesélnem, és bárkit érdekelhet a húsz évestől a nyolcvan évesig. A retró nem ismer korosztályt. Az általam tartott retró bulikon a fiatalok pont úgy tudják a szövegeit a régi daloknak, mint a szüleik és nagy szüleik, és azt is tudják, hogy ezekre a számokra lehet a legjobbat bulizni.
    A vicces történetek, ugyanolyan viccesek lesznek száz év múlva is. Egy jó Kabos poén, egy idézet bármelyik filmjéből ugyanannyira szórakoztató lesz, mint amikor először hallotta a közönség.

    G: A fiatalokat ugyanúgy érdekelheti, hogyan fogtam kezet Rákosival vagy Kádárral, mint azt, az idős embert, aki már hallotta a történetet. Olyan sztorik ezek, amelyeknek érdemes fennmaradniuk. Megidéznek egy korszakot, amely egyre szebbnek tűnik, minél távolabbról nézünk rá. A fiatalok megismerik az élét, és a vidámságát is, a korom béliek pedig visszaemlékeznek, milyen örömteli emléket tudnak felidézni a történeteim által.

     

    Aki szívesen olvasna érdekes, vicces sztorikat, régi recepteket és vágyik a retró élményre, annak mindenképpen ajánlott a „Mikrofon a húslevesben: Retró sztorik Tibi bácsival”!

    A könyv, 2019. áprilisában jelent meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

     

  • Újra vár a Zóna – S.T.A.L.K.E.R. tábor

    Újra hallom a Zóna hívószavát. A gitár muzsika, a fegyverek ropogása, a doziméter kattogása, együtt olyan gyönyörűen komponált mestermű, melyre minden stalker szíve együtt dobban.

     

    Csak nem egy év telt el azóta, hogy Uránváros felszabadult egy elbukott tér-anomália kísérletből, ahol évtizedeket is tölthetett izoláltan a terület. Elfeledett stalker generációk utolsó segélykiáltása volt olvasható a fennmaradt naplókban és PDA-kban, tökéletes korlenyomatot hagyva a kezdeti időkből. Tanultunk hibáikból, ám nem eleget, hisz újra és újra visszavágyunk a veszélyes Zónába.

    Egy maroknyi stalkerrel együtt érkeztem a egy közeli loner táborból Uránvárosba, mert többen is mondták, hogy egy újonnan felfedezett terület, sok lehetőséggel, és minél korábban megyünk, annál nagyobb a zsákmány. Sosem gondoltuk volna, hogy ha egyszer betesszük a lábunkat a városba, onnan ki már nem jöhetünk. Befelé sima volt az út, de amikor próbáltunk kimenni, anomáliák állták utunkat körbe. Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem több, hanem egy anomália, mely beengedi a stalkereket, de ki már nem. Meg is lepődtünk, hogy milyen sok sorstársunk akadt, így bekempeltünk magunkat a Bárba, az egyetlen igazán független pontra. Egykor egy katonai étkezde lehetett, így tökéletes volt a Bárnak. A Csapos és a Szerencsefi jobb helyet nem is találhatott volna. Még pizza sütőjük is volt, csak pizzát nem tudtak csinálni vele. Fogytán volt az ellátmány, így hát útnak indultunk a városba, felkeresni más frakciókat, feladatokért illetve inkább annak jutalma miatt, kereskedni és sok értékes dolgot találni. A ClearSky állandóan kísérletezni akart, hajtja őket a tudásvágy, de nekem gyanúsak, mint más céljaik is lennének ezzel. A Freedom amikor meglelte az Oázis szíve nevű artifactot és bevitte a bázisukra, akkor jöttek rá, hogy az ültetvény nagyon szereti ez a helyzetet, és jobb terméshozam lett. Összebarátkoztam velük, így dedikált gyógynövény-futár lettem aki vitte az árut a ClearSky bázisára. A Duty talált egy artifactot mely nagyon magas hőt képes leadni, és egy műhelyben ez hatalmas kincs volt, mert ezzel, és egy rejtett katonai lőpor készlet segítségével tudtak lőszert gyártani. Szuper, most már volt mivel megsebesíteni a másikat, és volt mivel meggyógyítani. Azt hiszem az egyensúly megszületett. A katonaság sok vizet nem zavart, vagyis igen, de még sem… értitek. Próbált rendet fenntartani, de olyan… nem-igen sikerült nekik. Azóta is keressük őket. A felszabadulás híre váratlanul ért minket, egy lelkes loner rohant be egyszer a bárba, hogy egy Freedomos ellopta a Duty bázisáról az értékes artifactjukat mert egy betépett pillanatban kíváncsiak voltak mire képes a két artifact együtt. Sajnos a kísérletet végző freedom tag elszublimált, de akkora energia szabadult fel, hogy az anomália megszűnt létezni, és így megindult a vándorélet Uránváros, és a Zóna többi pontja között.

     

    Viszonylag békésen telt el ez az egy év, semmi említésre méltó sem történt azt leszámítva, hogy Lajos a jeges lépcsőn egy rekesz vodkával próbált meg brake táncolni, de az elmúlt napokban egyre nagyobb Monolith aktivitás csapta fel a fejét a területen. Egyes híresztelések szerint nagyon keresnek valamit, mindenhol megfordultak már ahol stalkerek lelhetőek fel, de nem jártak még sikerrel. A kedvelt Bárunk már a múlté, teljesen szétverték és be is szennyezték, nehogy bárki vissza tudjon oda térni, így új helyre költözött át a Lonerek központja, és reméljük itt nem találnak már ránk. A lonerek egyre jobban találgatnak, hogy mi lehet ez, amit ennyire keresnek. Egy hangját nagyon hangoztatni szerető stalker azt is elmondta, hogy egy bátor stalker ellopott valamit egy központjukból és itt rejtette el valahol, megbízásból, ám ez titkos, ne mondjuk el senkinek, de nekünk egy vodkáért elmesélte. Persze ez mind igaz, mert ismeri, egyszer látta őt egy portyán egy domb tetejéről, és ez életre szóló barátság volt neki. Hát majd kiderül mi lehet ez amit ennyire keresnek. Ha a Monolithnak kell, akkor rengeteget érhet, és tudom is ki adna meg érte bármit. Jó vadászatot, stalker!

     

    Részletekért: https://www.facebook.com/events/2011246205840489/

    Video1: https://www.facebook.com/watch/?v=806257906372487

    Video2: https://www.facebook.com/watch/?v=252075202356261

  • Különleges meglepetés Lőrincz L. László születésnapjára

    A Metropolis Media Kiadó, a Magyar Scifitörténeti Társaság, a szerző tisztelői és barátai különleges meglepetéssel készültek Lőrincz L. László születésnapi köszöntésére.

    Fél évig tartó titkolózás, szervezés és megfeszített munka után az Írószövetségben tartott ünnepségen az ország egyik legnépszerűbb írója egy olyan Leslie L. Lawrence kötetet vehetett át, amelyet nem ő, hanem a munkássága előtt tisztelgő barátai írtak.

    A kötetben 12 szerző novellái olvashatóak, az inspírációt a mester korábbi munkáiból merítették. A kötetet Burger István, a Metropolis Media kiadó vezetője adta át. A 12 novella szerzői: Benedek Szabolcs, Bukros Zsolt, Erdész Róbert, Fedina Lídia, Kovács Tücsi Mihály, Molnár Csaba, Ronil Caine, Soós Tibor, Szélesi Sándor, Urbánszki László, Varga Csaba Béla, Vörös István.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-jadekoponyak-szigete/

    A kötet természetes a nagyközönség számára is elérhető, már megvásárolható a Galaktika webshopjában, illetve hamarosan elérhető lesz a könyvesboltokban is.

     

     

     

     

     

     

  • 2019 második félév kiadói tervezet – Metropolis Media

    Szeretnénk megosztani veletek, milyen könyvmegjelenésekre számíthattok 2019 második felében. A megjelenésekről érdemes facebook oldalunkon tájékozódni vagy feliratkozni a hírlevelünkre.

     

    Anna Onichimowska: Középen

    Aleister Crowley: Holdgyermek

    Jodi Taylor: Ösvény az időben

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

    Indrek Hargla: Melchior és a piritai fojtogató

    Vagyim Panov: A prófécia (Titkos Város sorozat 1.)

    Dennis E. Taylor: MI vagyunk az Istenek

    Liz Flanagan: Sákánylány

    SF Galaxis 2

    Athur C. Clarke: 2061 Harmadik űrodüsszeia

    Raquel Martínez-Gómez: Az unikornis árnya

    Sara Mannhaimer:A cselekvés nulla foka

    J. G. Ballard: Hello Amerika

    Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz Istennek lenni

    Jodi Taylor: Amit ma megtehetsz, ne halaszd tegnapra

    Joon Ha Lee: Lépéskényszer

    Ana-Maria Negrila: Jégbirodalom

    Athur C. Clarke: 3001 Végső Űrodüsszeia

    Kir Bulicsov: Az utolsó háború

    SF Galaxis 3

    Folytatjuk több sorozatunkat is, mint például az Őrség-, a S.T.A.L.K.E.R.- vagy Urbánszki László legújabb könyvfolyamát a Vége után-t.

    A lista nem teljes; a legfrissebb megjelenésekről Facebook-oldalunkról vagy hírlevelünkből értesülhettek.

  • Interjú Szélesi Sándor „Az ellopott troll” írójával

    Szélesi Sándort a Galaktika magazin főszerkesztője Dr. Mund Katalin kérdezte új könyvéről, jövőbeni terveiről és Az ellopott troll folytatásáról. Jó olvasást kívánunk hozzá! (G:Galaktika, SzS:Szélesi Sándor)

     

    G: Hogyan kezdtél írni és mikor? 

    SzS:Hét évesen és egy kis kék füzetbe. Verseket és meséket. Az első versem címe az volt: Amikor az első csillag az égre lép. Szerintem már akkor szerettem a sci-fit, amikor még azt sem tudtam, hogy van olyan. El kellett telnie még vagy hét évnek, mire első sci-fi regényként Francis Carsac Sehollakókját a kezembe vettem.

    G: Most már sokféle zsánerben kipróbáltad magad a sci-fitől kezdve a romantikus regényeken át a film és TV forgatókönyvekig. Melyik a kedvenced?

    SzS: Melyik gyerek a szülő kedvence? Ez az a kérdés, amit nem szabad feltenni, mert nem lehet megválaszolni. Ahogy Bíró Szabolcs barátom és írókollégám mondta, én egy irodalmi hippi vagyok, egyrészt azt írom, amit szeretnék, másrészt nagyon sok zsánerben alkotok. Így aztán van mágikus realista, űroperett, urban folk fantasy, thriller, horror, romantikus történelmi és misztikus történelmi regényem, de ez csak azt jelenti, hogy egy íróban nem egy ember lakik. Az írás amúgy is kicsit skizofrén állapot…

    Filmet írni más. Az tíz esetben kilencszer megrendelésre születik, és nem csak te formálod, hanem sokan mások is hozzá tesznek vagy éppen elvesznek belőle. Ott csak az alapokat teszed le, a végeredmény nagyon sok ember munkájának köszönhetően lesz az, ami. Izgalmasabb, mint regényt írni, de stresszesebb is… Igazából regényírással kapcsolódom ki a filmes munkákból, és filmes munkákkal kapcsolódom ki a regényírásból. Szóval már csak ezért sem tudnám a kettőt alá-fölé rendelni, kinevezni az egyiket kedvencnek.

     

    Szélesi Sándor
    Szélesi Sándor

     

    G: Mi inspirálta Az ellopott troll című könyvet? Honnan jött az ötlet?

    SzS: Volt egy réges-régi könyv, Bogdán Istvánnak az Őfelsége magánnyomozója. Körülbelül harminc éve olvastam, és annyira megtetszett a valóság és a mese krimis keveréke, hogy már akkor elhatároztam, valamikor majd én is fogok egy mesekrimit írni. Persze, nem teljesen olyat, hanem modernebbet, krimisebbet és kifejezetten Magyarországon játszódót gyereklelkű, játékos kedvű felnőtteknek. Ez volt az alap. Aztán Szalai-Kocsis Tamás, aki I. M. Brod álnéven jegyzett Mysterious Universe történeteket, dobott be pár ötletet körülbelül tizenöt éve, amikből sajnos nem lett semmi. Végül pedig két évvel ezelőtt, amikor elszántam magam, hogy na most végre mégis neki állok, akkor elég volt egy pillantás a Margit híd lábazatára, ahol egy szép kerek nyílás látszik, közvetlen a Margitszigeti lehajtónál, hogy tudjam, az én alternatív, mágikus Budapestemen ott egy troll lakik, akit elraboltak – illetve elloptak, mert a kriminalisztika abban a másik univerzumban a kőtrollokra (bár a skandináviai trolloknak van rendszertani neve: magicae magnalapidii cavaticus) még mindig nem élőlényként tekint. Innentől kezdve a történet magától felépült, mint a mesében. Néha-néha egy-egy téglát mások tettek hozzá: például a főszereplőmnek Kádár Zsolt barátom és felesége adtak nevet, szóval ők Tóth Bercel rendőrhadnagy keresztszülei.

     

    G: Sok utánajárással járt?

    SzS: Hát náci emberkísérletekből és hidrogeológiából nagyon profi voltam akkortájt…

     

    G: Kedveled a magyar népmeséket?

    SzS: Benedek Elek összegyűjtött meséi voltak az elsők, mármint az első könyvek, amiket hét évesen olvastam. Szerintem alapvetően meghatározza az ember életét, érdeklődését, mit vesz a kezébe először. Most, hogy így belegondolok, lehetséges, hogy a regényben Magyarország királya, I. Benedek a nagy mesemondóról kapta a nevét. Tudat alatt persze, de tiszteletből, mert Benedek király különösen jó fej.

     

    G: Egy alternatív Budapesten játszódik a történet. Melyik Budapest vonzóbb számodra a valódi, vagy ez a regénybeli?

    SzS: Imádom ezt a várost. Aki ismeri a könyveimet, talán rájött már. A láthatatlan város című mágikus realista novelláskötetben egyenesen főszereplővé tettem a varázslatos, rejtett Budapestet, de itt játszódik félig-meddig a Csillagfényszövők című másik mesebeli zsánerkísérletem vagy a komoly társadalmi kérdést feszegető Pokolhurok bizonyos jelenetei. Azonosíthatók nem csak az utcák, de a házak, éttermek, sőt bizonyos emberek is. Szeretem ezt a várost, mert így is varázslatosnak találom. Persze, érdekes lenne a Városligetben egy ősöreg mohossal szelfizni, olvasni a neten a magyar király legkisebb lányának csínytevéseiről, vagy együtt borozgatni egy csordásfarkassal, de elvagyok ezek nélkül is… Mondjuk, abban a világban, ha nekiállsz randizni egy boszorkánnyal, nem árt, ha van befolyásolás elleni amuletted. Kicsit bonyolultabb ott az élet.

    Szélesi Sándor - Az ellopott troll
    Szélesi Sándor – Az ellopott troll

     

    G: Milyen zsánerbe sorolnád a könyvet és miért?

    SzS: Ezen sokat gondolkodtam, és végül az urban folk fantasy krimi címkét ragasztottam rá. Kezdem a legfontosabbal: ez egy krimi. Tehát van egy bűneset, amelyet ki kell nyomozni, és a főszereplőm ezt meg is teszi a krimi szabályainak megfelelően. A regény végére mindenre fény derül, a történet lezárul. Kicsit thriller beütésű lesz, mert ugye a nyomozó is érintetté válik a sztori egy bizonyos pontján, de Az ellopott troll egyértelműen krimi. Emellett urban fantasy, melynek helyszíne a mai, bejárható, megismerhető, ámde mágikus Budapest. És folk, mert a mágia nagy része alapvetően a magyar népi hagyományokból, mesékből, mitológiából táplálkozik. Többek között Ipolyi Arnold Magyar mitológiáján, Benedek Elek összegyűjtött meséin és a több évszázados népi mágikus gyakorlatokon. Az első kötetből még nem derül ki minden részletében, milyen a teljes mágiarendszer, de el kell mondanom, hogy tulajdonképpen három különböző mágikus metódus alkotja, és ezek egyike csupán a magyar… szóval nem egyértelműen csak folk, de alapvetően az nyomja rá a bélyegét erre a történetre.

     

    G: Kiknek ajánlanád?

    SzS: Igen, a kiadók kérdése is ez legelőször. Ki a célközönség? Ezt a történetet a saját szórakoztatásomra írtam meg, szóval magamból indulok ki: mindazoknak ajánlom, akik a fantasztikumot a fantázia határtalan játékaként fogják fel, és szeretik a könnyed, humoros, szórakoztató történeteket. A főszereplőm elvált, van egy tizenöt éves lánya, és feszült a hangulat a munkahelyén… ezekből sok poén adódik, szóval nem árt némi élettapasztalat is bizonyos beszólások és helyzetek élvezetéhez, szóval biztosan nem hatéveseknek kell felolvasni esti meseként.

     

    G: Lesz-e folytatás? Mikorra tervezed? 

    SzS: Akkora 1-es került a címlapra, hogy ha a Margit hídnál a magasba emelem a könyvet, akkor a Megyeri hídig ellátszódik, szóval ha nem is terveztem volna, most már muszáj megírnom a folytatást. De szerencsére terveztem, mert annyira jól szórakoztam írás közben, hogy meg kell ismételnem ezt a kis kalandot. Szóval meg van már a második kötet munkacíme: Bercel és a királygyilkosok. Ennek alapján sejthető, hogy szókimondó nyomozónk a királyi palotában fog beépített emberként nyomozni… Új és egész történet lesz, önállóan is olvasható.

    És hogy mikorra készül el? Most két másik könyvön dolgozom, az egyik történelmi nyomozós, misztikus-kalandos, a másik a harmincadik században játszódó űroperett egy régi kedves karakteremmel, York Ketchikannel. Utána tudok csak visszatérni Tóth Bercel kalandjaihoz, azaz legkorábban 2020 tavaszára várható a folytatás.

     

    Az interjút készítette: Dr. Mund Katalin

  • Nenad Joldeszki interjú

     

    A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Nenad Joldeszki íróval, akinek a „Mindenkinek a maga tava” című könyve elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2016-ban.

    Mund Katalin: Mi motivált a könyved megírásában?

     

    Nenad Joldeszki: Az volt az elképzelésem, hogy összeállítom a történetek tavát, melyek nem feltétlenül kapcsolódnak össze, de a történetek megtölthetnek egy tavat, hogy együtt létezzenek egy ökoszisztémában. Ha meg akarom határozni a könyvemet, talán azt mondhatnám, hogy egyfajta költői meditáció az identitásról és az elidegenedésről, valamint az írásról mint cselekvésről. Tehát a motivációm tisztán művészeti: ábrázolni szerettem volna azt a korszakot, amiben élek az útkeresésemen keresztül.

     

    K.: Visszatekintve mit gondolsz a könyvedről?

     

    J.: Általában nem szoktam a könyveimről visszamenőleg sokat gondolkozni. Mindig a következő írásom az, ami inkább foglalkoztat. De hogy választ adjak a kérdésedre: azt gondolom, hogy ez tényleg egy különleges novelláskötet, amilyet valószínűleg soha többé nem írok.

     

    K.: Van bármi, amin változtatnál?

     

    J.: Ha néhány évvel ezelőtt kérdezted volna meg ezt, valószínűleg felsoroltam volna jó pár dolgot, de most úgy gondolom, hogy ez így tökéletes, ahogy van. Nem nyúlnék semmihez, kivéve talán, hogy még több történetet, verset illesztenék a könyvbe (egyet biztosan, ami kimaradt belőle). Gondoltam rá, hogy írok egy következő kötetet az előző folytatásaként, de még gondolkodom rajta.

     

    K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

     

    J.: A magyar dizájn igazán nagyszerű. Nagyon drámai. Nagyon tetszik!

     

    K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

     

    J.: Megjelent a harmadik könyvem is, egy regény, aminek a címe Úszás felfelé, és egy fiatal lányról szól, aki hosszú éveken át próbálta felkutatni az édesapját Macedóniában. Ez egy mély metafora az identitásról és arról a helyről, amit otthonnak nevezünk.

     

    K.: Min dolgozol most?

     

    J.: Egy versesköteten dolgozom, aminek a címe Napba köpni. Ez egy régóta futó projektem, még az első könyvem előtt kezdtem, és azt hiszem, lassan elkészülök vele.

     

     

  • Készülünk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra

    Megint csináljuk a fesztivált!

    Kedves olvasóink! Idén, a hagyományokhoz híven ismét megrendezésre kerül a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, immár 26. alkalommal, április 25-28 között. A díszvendég ezúttal Karl Ove Knausgård és hazája, Norvégia lesz.

    Természetesen mi is kint leszünk standunkkal a Millenárison – a szokott helyen, az időjárás szeszélyeivel dacoló szabadtéri K5-ös pavilonban –, ahol széles választékkal várjuk vásárlóinkat régebbi és újabb kiadványainkból, melyeket minimum 25%-os kedvezménnyel kínálunk majd a helyszínen.

    De nézzük, mivel is készülünk pontosan. Íme egy hozzávetőleges lista a fesztiválra tervezett könyveinkről:

     

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

     

    Johanna Sinisalo: A Nap Magja (a finn weird sztárírónőjének világhírű disztópiája)

     

    Urbánszki László: Sápadtak 1. (a sikeres történelmiregény-író posztapokaliptikusregénye)

     

    Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés (az életműkiadás befejező darabja)

     

    Szélesi Sándor: Az ellopott troll (urbánus mese gyermeklelkű felnőtteknek)

     

    Kir Bulicsov: Projekt 18 (dr. Pavlis újabb kalandjai)

     

    Arthur C. Clarke: 2061. Harmadik űrodisszeia (a klasszikus sorozat harmadik kötetének javított kiadása)

     

    Természetesen dedikáltatni is lehet szerzőinkkel, a szombati nap (tehát április 27.) délutánján 14 és 18 óra között egymást váltják majd asztalunknál Fedina Lídia, Urbánszki László, Szélesi Sándor, Ronil Caine, és Michael Walden, valamint az SF Galaxis szerzői, szerkesztői. Ezt követően este hattól a Kner Imre teremben szeretettel várunk minden érdeklődőt egy közös beszélgetésre terveinkről és az SF-írás kulisszatitkairól.

    Ha már beszélgetés, a Könyvfesztivál eseményeihez kapcsolódóan a közeli Európa Pontban (1024 Bp., Lövőház u. 35.) április 26-án, 17 óra és 18:30 között is lesz egy kerekasztal az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert művekről és azok magyarországi megjelentetéséről, kiadónk új irodalmi szerkesztője, dr. Mund Katalin és fordítók, szerkesztők részvételével.

    Ez persze csak a dolgok jelenlegi állása, több mint egy hónappal a fesztivál előtt, hiszen lapszámunknak nyomdába kell mennie. Úgyhogy a lehető legfrissebb információkért, azt ajánlom, mindenki látogasson el facebook-oldalunkra:

    https://www.facebook.com/GalaktikaMagazin/

    vagy iratkozzon fel hírlevelünkre:

    https://oldsite.galaktika.hu/hirlevel/

     

    Találkozunk a Millenárison!

  • Finn weird disztópiát ajánlunk

    A Nap Magja egy modern disztópia a finn weird irodalom nagyjának, Johanna Sinisalo tollából.

    A könyv egyszerre komoly és eredeti, hátborzongató és őrült – mindez a szavak jó értelmében. Az író elképesztően alkotta meg a regény világát, melyet egy alternatív történelem körébe zárt. Sámánizmus, antropológia és a tudományok is felütik fejüket a műben. No meg némi csilipaprika.

    A történet gyorsan halad előre, az egyes jeleneteket rövid fejezetek foglalják össze, melyeket cikkek, enciklopédiai bejegyzések, visszatekintések egészítenek ki, s ezek együttese tárja fel az olvasó előtt a társadalom működését.

    A történet a 21. századi Finnországban helyezkedik el. Hősünk egy tragikus sorsú fiatal hölgy, aki küldetésének érzi megtalálni testvérét, akinek eltűnését rejtély fedi. A karakterek a rövid jelenetek ellenére is közel kerülnek az olvasóhoz.

    Századunk tízes éveiben Finnországban euszisztokrata rend uralkodik A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számontartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

    A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

    A könyv már előrendelhető.  Essünk bűnbe mind a csilipaprikával!

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének első része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője az ember önpusztító tevékenységéről ír, melynek során meglepő irányból érkezik a segítő kéz. Az Embercsempészekkel is remekelő Brit SF-díjas Dave Hutchinson ismét egy szétzilált Európába repíti olvasóit, de ezúttal egy erdőszéli csetepaté a történet tárgya. Bojtor Iván mitikus dobosa a modern világba hozza magával az ősi idők átkát. Az argentin Sergio Gaut vel Hartman hősei a párhuzamos világok fölötti uralomért küzdenek. A Zsoldos-díjas R. J. Hendon azt a kérdést feszegeti, létezhet-e bűnhődés a halál után. Ethel Watts Mumford retrója egy olyan férfit mutat be, akinek a számára megfordult az idő folyása.

    A központi tudományos anyag a mítoszok valóságtartalmát vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a végítélet órájáról, egy különleges űrexpedíció tévés krónikájáról, egy robot grafikusról, egy holland multiinstrumentalista nagyszabású produkcióiról, az antarktiszi űrállomás-szimulációkról és egy hamarosan nyitó űrkaland-kiállítás csodáiról. A képregény Fedina Lídia, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc közös munkája, „Mimikri” címmel. A magazin XL-szakaszát M. P. Shiel klasszikus katasztrófaregényének, A bíbor felhőnek befejező része tölti meg. Felégetett városok, természeti csapások, egy titokzatos és halálos jelenség az óceán közepén, valamint egy rendkívüli szerelem a hozzávalói ennek a nem mindennapi csemegének.

    A Galaktika 348. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számát a Nebula- és Brit SF-díjas Gregory Benford novellája nyitja, melyben pénzéhes szerencsevadász ér utol egy menekülő kolóniahajót, de ami ott fogadja, az egészen más, mint amire számított. Az első elbeszélésével bemutatkozó Szente Mihály a robotika törvényeinek egy hátborzongató kivételét idézi meg. Az uruguayi Carlos Federici a kapcsolatfelvétel lehetőségét egy közlekedési balesethez hasonlítja. Boldog Daniella azt kérdezi, van-e Facebook a halál után. Az Aelita- és Roszkon-díjas orosz Vagyim Panov a környezetünkben megbúvó különleges emberekkel szembesíti hősét.

    A lap nagy része foglalkozik a Mars gyarmatosításával. A központi tudományos anyag mellett két novella is a vörös bolygót választotta színteréül. A Nebula-díjas William Ledbetter olvasói egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek tanúi. A Zsoldos Péter-díjas Toochee ugyanakkor a telepesek túlélésért folytatott küzdelmét mutatja be.

    A havi retro M. P. Shiel elbeszélése arról, hogy egy különleges természeti jelenségnek köszönhetően mit láthat meg egy ember a Holdon. Shiel világhírű regényének, A bíbor felhőnek első része tölti meg a magazin XL-szakaszát. „Minden világvége-történet anyja” ez, ahogy az irodalomtörténet megemlékezik róla.

    A lapban olvashatók még cikkek többek közt úszó városokról, egy miskolci színielőadásról Babits nyomán, egy új japán Godzilla-rajzfilmről, indiai gleccser-sztúpákról és az ESA diákműhold programjáról. „A marslakó és a mágus” című képregényt Evelyn E. Smith novellájából Matheika Gábor rajzolta.

    A Galaktika 347. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!