A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programja között szerepelt egy Beszélgetés a kortárs science fiction és fantasy irodalomról előadás, amelyen április 26-án mélyebb betekintést kaphatott a hallgatóság a zsánerműfajok jelenlegi helyzetébe.
A Próza Nostra által szervezett beszélgetésre végül a Millenáris Park B épületének Supka Gábor termében került sor a nagy érdeklődés miatt, azonban így is épphogy befértek az érdeklődők a terembe. Azonban ez nem törte meg a lelkesedést.
A zsánerműfajok kiadói közül a Gabo Kiadót Kleinheincz Csilla, a Fumaxot Németh Vladimir, az Agave Könyveket pedig Velkei Zoltán képviselte. A moderátor, Szabó István Zoltán a kiadókat érintő kérdések mellett (pl. könyvfesztiválos és könyvheti megjelenések) komoly, elgondolkodtató, néha pedig megosztó kérdéseket tett fel a meghívottaknak.
A sci-fi és a fantasy mai helyzete
Első körben a sci-fi és fantasy helyzetét vitatták meg a résztvevők. Általánosságban elmondható, hogy régen mindkettő egyfajta szubkultúrának, réteg irodalomnak számított, aminek olvasóira kívülállóként tekintettek. Azonban ez a tendencia ma már megváltozni látszik, hisz óriási olvasóközönség van kialakulóban. Példaként a népszerű fantasy sorozat, a Trónok harca hangzik el. Uyganakkor egy ellenvélemény szerint bár tény, hogy egyre több szerző alkot ezekben a zsánerekben, attól még nem biztos, hogy mindegyik mű eljut a szélesebb olvasóközönséghez.
A moderátor arról is kérdezte a résztvevőket, mi vezetett a két zsáner népszerűbbé válásához. Egyik okként elhangzott, hogy ma a sci-fi és a fantasy utat talál olyanokhoz is, akikhez azelőtt nem. Továbbá elmondható (bár inkább a sci-fi esetében), hogy manapság a tudományos fantasztikum jóslatai kezdenek valósággá válni, bizonyos írók jóslataiban élünk, ettől pedig még izgalmasabb olvasni az ilyen könyveket. Végül pedig manapság könnyebb is beszerezni ezeket a műveket (pl. Amazonról megrendelni). Kleinheincz még megjegyzi, hogy szerinte ma a mainstream írók (olyan írók, akik szélesebb olvasóközönséghez szólnak) is nyúlnak a szórakoztató irodalom elemeihez, így elmondható, hogy ma már nincs olyan éles határ a zsánerek közt, nem különölnek el olyan tisztán, mint azelőtt. Erre példaként Németh Kazuo Ishiguro The Buried Giant-ját hozza példának, amelybe Ishiguro fantasy elemeket épít be.
A zsánerek körbejárását végül a következő kérdéssel zárják le: Miben nyújt többet, a sci-fi vagy a fantasy? A sci-firől elmondható, hogy a 60/70-es évek óta kifejlett, érett zsánerek lett, mert ki tudott törni saját burkából, azaz túljutott a kliséken (pl. űrlények, bolygók). Ami viszont fontosabb változás, hogy a sci-fi foglalkozik aktuális, minket érintő problémákkal (pl. éghajlatváltozás), továbbá kérdéseket is tesz fel a világról, amelyekre próbál válaszokat is találni. Ezzel a szemben a fantasyről az mondható el, hogy az elmúlt évek válságai miatt felerősödött eszképizmusnak (menekülés a valóság elöl) köszönhetően lett közkedveltebb a zsáner.
[the_ad_placement id=”04″]
A zsáner legfontosabb szerzői/könyvei
Szabó egy személyesebb kérdést tesz fel külön-külön az előadókhoz: kiket tartanak fontosnak a sci-fi és a fantasy zsánerben? Németh a fantasyből kiemeli George R.R. Martint, aki szerinte meghonosította a realista fantasyt, továbbá említi még az új fantasy generációt, akik jobban igazodnak a modern trendekhez, mint például Mark Lawrence, Anthony Ryan és Joe Abercrombie. A sci-fiből kiemeli James S. A. Corey-t (Térség-sorozat) és Andy Weirt (A marsi). Kleinheincz többek között említi Margaret Atwoodot és Neil Gaimant, China Miéville-t, Paul McAuley-t. Végül Velkei felsorolja a számára legfontosabb írókat mindkét műfajból vegyesen: Philip K. Dick, Jeff VanderMeer, Atwood, Kim Stanley Robinson és Ray Bradbury.
Nemzetközi trendek kontra hazai kiadás
A kiadók képviselői szerint az itthoni könyvpiacon ugyan csak szűk szeletet kapunk a külföldi könyves trendekből, de az elmúlt években úgymond elég jó a reakcióidő, a kiadók lefedik nagyjából a kinti trendeket. Azonban sok meghatározó művet itthon nem lehet eladni megfelelő marketing nélkül.
Velkei elmondja, hogy az utóbbi időben az Agave fiatal, új írók munkáinak kiadásával foglalkozik, hisz a nagy nevek (pl. Neil Gaiman, Philip K. Dick) műveiből kifogynak. Viszont az új írókat nem veszik nagy mennyiségben az olvasók. Valószínűleg azért, mert még szokniuk kell az új szerzőket, amely akár évekbe is telhet.
Kleinheincz szerint a magyar közönség azért fogadja be nehezen a műfaj új alkotóit, mert nem tudnak velük mit kezdeni, hisz hiányzik az ismeretükből legalább harmincévnyi irodalmi háttér, így nem ismerünk olyan témákat korábbról, amelyeket egy külföldi olvasó nagy valószínűséggel igen. Velkei azonban itt megjegyzi, hogy szerinte nem hozhatjuk be ezt a lemaradást már, most inkább ugranunk kell.
Németh szerint az egyik jellemző mai trend a young adult posztapokaliptika és disztópia (pl. Éhezők Viadala, A beavatott) és az úgy nevezett túlélő sci-fi tudományos háttérrel (pl. A marsi, Gravitáció, Csillagok között). Velkei még kiemeli a new weird vagy groteszk zsáner megjelenését. Kleinheincz szerint azonban nem feltétlen beszélhetünk trendekről, inkább konkrét témákról (pl. poszthumán). Viszont azt tapasztalja, hogy napjainkban egyre változatosabb, sokszínűbb, szélesebb az írói kör, például megjelennek a női és színes bőrű írók.
Velkei megjegyzi a női írók kapcsán, hogy a műfajban van mit behozniuk a férfi szerzőkhöz képest, mert régen el voltak nyomva, így nem bontakozhattak úgy ki. De jelenlétük mindenképpen fontos a zsánerben, mert más hangvételt és más témákat hoznak a köztudatba. A női sci-fi írók közül példának Monica Byrne The Girl in The Road című regényét említi.
Az is színesítheti a zsánert, hogy a külföldi kiadók egyre nyitottabbak a nem angolszász írókra. Velkei kiegészíti az elhangzottakat azzal, hogy máshol a self-publishing, azaz a magánkiadás útján megjelent könyvek is fontos figyelmet kapnak, így pedig kezd megszűnni a zárt írói klub.
[the_ad_placement id=”04″]
Magyar szerzők magyar névvel
Ami a hazai szerzőket illeti, új jelenség, hogy a magyarok egy inkább a saját nevükön publikálnak, és nem vesznek fel angolszász írói álnevet. Velkei megjegyzi, hogy ha kiadásra kerül egy magyar szerző könyve és szóba kerül, hogy milyen névvel jelenjen meg, akkor az az író szabad döntése, a kiadó nem gyakorol az illetőre nyomást. Kleinheincz hozzáteszi, hogy napjainkban, az internet világában nagyon könnyű lebukni egy álnévvel, ezért valahol nevetséges is, és még az olvasót is becsapja ezzel a szerző.
Kérdés, vajon beszélhetünk-e trendekről a magyar sci-fiben vagy fantasyben? Általánosságban az előadók szerint az mondható el, hogy a magyarok nem követik a külföldi trendeket, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen saját útjukat követve talán sokkal frissebb, eredetibb művet alkotnak, mint külföldi kortársaik, másrészt pedig olyan kicsi a piac, hogy nem is érdemes trendekről beszélni magyar viszonylatban. Meghatározó jellegzetességként azt emelik ki, hogy a mitologizálásban valamilyen úton-módon megjelenik a magyar kultúra, ami ad egy különleges pluszt a történetnek.
A résztvevők ezt követően a közönség néhány kérdésére válaszoltak:
Miért kevésbé népszerű a bűnügyi regények műfaja?
Velkei Dennis Lehane Viharszigetén keresztül válaszolja meg a kérdést. Mivel a Viharszigetből van adaptáció, így ezt a könyvet veszik, de Lehane többi könyvét egyáltalán nem. Általában 8-10 krimi szerzőt ismernek és vesznek az olvasók, az újakra azonban nem nyitottak.
Mainstream/szépirodalom kokettálása – magyar viszonylatban is van ilyen?
A jelenség itthon is tapasztalható, a magyar szépírók is kokettálnak a zsánerirodalommal (pl. Űrérzékeny lelkek vagy Bartók Imre), de a zsánerolvasók ezekre nem annyira reagálnak.
Olvasnak az olvasók idegen nyelven?
Igen, az a tapasztalat, hogy egyre többen, azonban ennek van egy nagy hátránya a kiadók szempontjából. Kevesebb a fogyás a magyar kiadásokból, mert inkább idegen nyelven veszik meg a köteteket az olvasók vagy illegálisan töltik le.
Milyen fogyásszám határozza meg a sikert?
Ezt sok minden határozza meg: szerző, könyv vastagsága és kemény vagy puha borítós-e. Azonban a legfontosabb szempont ebben a kérdésben az, hogy milyen hamar térül meg a kiadásra fordított költség.
Mi a helyzet képregény kiadás téren?
Itthon sajnos a terjesztés megölte a piacot, az USA-ban felfelé tart a képregény piac, de azért kint is műfajfüggő ez. Például a The Walking Dead népszerű, és a tévésorozat miatt így fogy is, de például a Vasember filmek népszerűsége ellenére nem vesznek több Vasember képregényt.
Nyitnak-e a kiadók a horror felé?
Velkei a Wayward Pines-t hozza példának a saját könyveik közül, amely remélhetőleg a sorozat hatására fog fogyni. Azonban ilyen úgymond pushoktól eltekintve a horror nem olyan népszerű. Próbálkoztak klasszikusokkal is (pl. Rosemary gyermeke), de azokra se volt vevő az itthoni közönség. Talán néhány új név oldaná meg a problémát.
Néhány ki nem adott könyv a 30 éves lemaradásból?
Samuel Delany, Robert Holdstock, Octavia Butler, Nnedi Okorafor.
Illegális letöltés vs ebook?
Itthon az ebook kiadás még gyerekcipőben jár, igazából csak azért jelennek meg e-könyvek, hogy piacot teremtsenek (ami jelenleg veszteséges). Az illegális letöltésnek pedig természetesen nem örülnek a kiadók, de ami még szomorúbb, hogy nem tudnak tenni ellene se, hisz törvény által biztosított lehetőség nincs a kezükben.
Habár a téma szinte kimeríthetetlen, a résztvevők remek hangulatban rengeteg újdonságot, írót és művet ismerhettek meg a beszélgetés során, ezzel is gazdagodva. A jövőben pedig remélhetőleg, a magyar könyvpiac bepótolhatja hiányosságait a sci-fi és fantasy irodalomban, továbbá pedig lépést tarthat a külföldi megjelenésekkel.
Scheirich Zsófia
