Ritka az olyan sci-fi regény, mely bestseller státuszba képes küzdeni magát. Mik lehetnek ennek az okai, mikor elképesztően jó regények is léteznek? Cikkünk összegyűjt néhány lehetséges okot arra, hogy a sci-fi miért nem élvez nagy figyelmet.
Akik ismerik az SF aranykorának történelmét, azok tudják, hogy a sci-fi nagyon sokáig a ponyvairodalom részét képezte, hasonlóan a korai fantasykhez. Vajon mennyit javult a helyzet? Nemzetközi szinten elég sokat, de a sci-fi még mindig a kevesek által ismert és népszerűsített irodalomnak minősül. Egy 2005-ös felmérés alapján (Romance Writers of America) az amerikai könyvtermelés 6%-t tette ki a science fiction, ami elég megdöbbentő adat annak fényében, hogy az évente bemutatott hollywoodi sikerfilmeknek nem elhanyagolható része sci-fi témájú. Lássuk, mik is a kedvenc zsánerünk népszerűségét gátló tényezők!
Rétegirodalom
A science fiction egyik legnagyobb taszítóereje a vonzóereje is egyben: a tudomány. Mi jut eszünkbe róla? Egy rajongó számára izgalmas utazás elmélyedni benne, de egy laikusnak az unalmas, átaludt órák és a stressz keltő vizsgák jutnak eszébe, na meg a csomó, számára kínainak tűnő kifejezés. A sci-fi regények a legtöbb esetben magukkal hozzák a tudományos nyelvezetet is, és központi elemük is a tudomány köré épül.
A science fiction történetek nagy részét éppen ezért nem tartják könnyű olvasmánynak. Akiben nincs meg a tudomány iránti érdeklődés, azt idegesíthetik a szakszavak és a tudományos felfedezések iránti rajongás a szereplők és az írások szerzői részéről. Az olvasóval szemben tanúsított elvárások is nagyobbak lettek az írók részéről. Néha úgy érzem, hogy szánt szándékkal írnak olyan könyveket a kortársak, melyek elvárják, hogy olvasóik „ki legyenek képezve” tudományos téren, mintha azon lennének, hogy minél inkább az eltávolodás lenne a cél.
Persze akadnak olyan regények, melyek nem a tudománnyal foglalkoznak, csak díszítőelemnek használják, mégis sokakat elriaszt. A science fiction regények az elmúlt évtizedek alatt nagyon megkomolyodtak, mivel sok ember elvesztette a jövőbe vetett hitét. Az elvárások egyre magasabbak; rengetegen várják el, hogy egy regény ne csak hiteles legyen, de szórakoztató is. A kettő pedig nagyon sok szerzőnél kizárásos, hiszen ha komoly regényt akar írni az ember, akkor a legtöbb esetben bizonyítani szeretne. Bizonyítani saját zsenialitását, melybe nehéz belesűríteni a szórakoztatni akarást. Ha olvastunk már olyan regényt, melynek gyengén kidolgozott szerelmi szál vagy ZS kategóriás akciójelenet volt az elrontója, de zseniális ötletek voltak benne, akkor az író „próbálkozott” a szórakoztatással, csak épp nem állt jól neki.
Rajongói közeg
SF rajongóként vicces erről írni, de ez is közrejátszik abban, hogy a laikusokat elijeszthetjük. Antal József egy interjúban és saját blogján már kifejtette véleményét a sci-fi rajongótáborának a zsánerre gyakorolt negatív hatásáról. Mi ezzel körülbelül egyetértünk, hiszen ha összehasonlítunk egy kortárs SF-et egy klasszikussal, azonnal kiütköznek a stilisztikai különbségek. Lássuk, melyek ezek!
A jó sci-fi regények, melyek képesek voltak maradandót alkotni, generációról generációra járnak kézről-kézre az olvasórétegek között. Az újabb olvasók azokra a témákra építkeztek, melyeket megkedveltek ifjúként, a hiányosságaikat pedig az új írónemzedékek pótolták ki. De ahogy öregedtek az olvasók, úgy változott az ízlésviláguk is, így elkerülhetetlenné vált a komolyság fokozása. Ez a fokozás pedig azon kívül, hogy növelte a mainstream irodalomtól való távolodást, magával hozott egy másik káros tényezőt: a hölgyek szinte teljes kizárását.
Sokan olvasnak ugyan a nők közül is sci-fit, mégis a férfiak vannak jelentős többségben. A tudomány megismerése és a galaktikus kalandok elsősorban a férfiakat hozzák lázba, a nőknek inkább érzelmi – ez nem egyenlő a nyálas romantikával – töltetre van szükségük. Nem is beszélve arról, hogy a férfi SF szerzőknek és rajongóknak meg van a nem túl etikus véleményük azokról a nőkről, akik sci-fit írnak. De a rajongói közösségek más szempontból is kiközösítők.
Mivel az idősebb rajongók elvárásai egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, úgy kerültek egyre távolabb a fiataloktól. A klasszikus címek között (most a hardabb jelegű SF művekre gondolok) több olyat is találunk, mely egy kíváncsi gyermeknek felkeltheti az érdeklődését, de a kortársak között igencsak kevés akad. Ott inkább a young adult kategória hódít, de ezek a könyvek a kamaszokat célozzák meg, akik nagy valószínűséggel a sci-fit filmekből és videojátékokból ismerik meg. És itt elérkeztünk a másik kiközösítő tényezőhöz: a sznobsághoz.
Hazai és nemzetközi viszonylatban is elég magas a sznobok száma, ha a science fictionről van szó. Ha egy olyan nézőt ültetünk be a moziba egy laikus mellé, aki a sci-fi alapművek közül rengeteget elolvasott már – és ezzel párosul a sznobokra jellemző ego is -, akkor számíthatunk rá, hogy okoskodni fog. Sőt arra is számíthatunk, hogy okosabbnak fogja érezni magát, mint a laikus, és ezt nem átall be is bizonyítani. A filmrajongók és a könyvmolyok között mindig is feszültséget teremtett a regény kontra film téma, és az olvasók kezdik a legtöbb helyen a kötekedést. Mit csinál egy normális ember, ha kötekedők veszik körbe? Elmegy, hogy másokkal beszélgessen a filmről, mindezt azért, mert az eredeti regény rajongói idiótán viselkedtek.
Tapasztalatból tudom, hogy egy rossz közösség mennyire el tudja venni az ember kedvét rajongásának tárgyától. Ha azt látjuk, hogy az, amit szeretünk, feljogosít másokat arra, hogy bunkók legyenek, akkor azon kezdünk el gondolkodni, hogy mi nem akarunk ilyenek lenni. Egyszer csak annyit veszünk észre, hogy a rajongásunk jelentősen csökkent. Ezért vagy elhagyjuk az sci-fi rajongói közeget, vagy magát a sci-fit.
Kánonközpontosítás az irodalom részéről
Több amerikai kiadó is úgy nyilatkozott, hogy szánt szándékkal sci-fiként reklámozni egy könyvet nem tesz jót a marketingnek. Kivéve persze, ha kifejezetten sci-fi a profiljuk. Ez annak köszönhető a fent sorolt okok mellett, hogy az irodalmi kánon nem ismeri el a sci-fit, mint igényes szépirodalmat. Ezt az évek során már sok SF regény és szerző cáfolta meg, többek között Bradbury, Lem, a Sztrugackij-fivérek, Vonnegut, Orwell, Burgess és Huxley. Hogyan reagált erre a szépirodalom? Röviden: „Ez nem lehet sci-fi. Ez ahhoz túl jó.” A szépirodalom kanonizálta az említett írók néhány művét, és „leszedte” róluk az SF jelzőt.
Az irodalmi kánon álláspontja valószínűleg a populáris témák népszerűsége miatt ilyen negatív. Ezt csinálták a krimi felbukkanásakor is, amiből arra asszociálhatunk, hogy elég féltékeny társaság lehet az. Jules Verne elismert szépirodalmi szerzőként van nyilvántartva, mégis műveit a könyvtárak ifjúsági irodalomként ajánlják, és hazánkban is úgy állnak az SF-hez, mint ifjúsági irodalomhoz. Azért érdekelne, hogy mit szólna egy-egy szülő az Örök háborúhoz, mint ifjúsági irodalomhoz. De mi a helyzet a fősodorral?
Az emberek szívesebben olvasnak olyan szórakoztató irodalmat, mely a mai korban játszódik, és ezek nagy részére már megvannak a bejáratott szerzők, bejáratott kiadók és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy felhívják magukra a figyelmet. A jövő fejtegetése, a múlt átértékelése nem vonz annyi embert, mint egy izgalmas kémtörténet, vagy egy botránygyanús írás. Persze egyszerű fogásokkal könnyen kikerülhetőek a skatulyák. Az éhezők viadalát sem poszt-apokaliptikus disztópiakként reklámozzák, vagy az elnyert díjakkal. Utóbbi fogalmakkal és kitüntetésekkel – és jelentőségükkel -, egy laikus nincs tisztában.
A science fiction túlélését tehát éppen az a réteg veszélyezteti, amelyiknek éltetnie kellene. A rajongóknak és íróknak nehezükre esik elfogadni a kompromisszumokat (például a filmszerűbbé és közérthetőbbé válást). A sci-fi együtt fejlődik a kor technológiai vívmányaival és tudományos felfedezéseivel, de a mainstream irodalom elemeit nehezen teszi magáévá. És ha ez nem történik meg, nem lesz soha olyan népszerű az irodalomban, mint a témában készült filmek a moziban.
Vélemény, hozzászólás?