Címke: irodalom

  • Gyermekkorunk egy darabja: megszűnik a papíralapú PC Guru

    Sajnálattal közölte a PC Guru szerkesztősége, hogy megszűnik a magazin papíralapú terjesztése. A lap 27 év működés után, decemberben jelenik meg utoljára az újságárusoknál. A Guru partnereként mi is sajnálattal hallottuk a hírt, azonban tudjuk ez nem a vég kezdete hanem valami új út első lépése.

     

    Azért ez nem a vég

    A magazin szerkesztősége azonban azt is közölte, hogy nem szűnnek meg teljesen. Tulajdonképpen a magazin online platformra költözik teljesen. Az online tartalomgyártás eddig is üzemelt náluk, jövőre már minden erőforrásukat az online magazinba fektetik.

    Sokak számára a Galaktikával karöltve – és még sok hasonló magazinnal, pl: Gamestar – a PC Guru is több generáció meghatározó havilapja volt és még mindig az. Nem egyszerű videójáték magazin hanem a játékosok közös szeretetét jelképezte a videójátékok és számítógépes és egyéb technológiai dolgok iránt.

    Az utolsó számhoz három teljes játékot adnak és még sok egyéb ajándékkal kedveskednek olvasóiknak az utolsó szám alkalmából.

    Mindenesetre kövessétek a PC Guru online magazinját, bizonyára rengeteg érdekességgel lesz megtöltve az oldal!

  • „Egész életemben téged gyógyítottalak” – a Melchior sorozat női karakterei közelebbről

    Indrek Hargla díjnyertes regénysorozatának érdekes aspektusára világít rá Rácz Nóra, a kötet fordítója az alábbi írásában:

    Nők Indrek Hargla Melchior-regényciklusában

    Habár a regényciklus főszereplője, Melchior Wakenstede, férfi, számos erőteljes, kidolgozott, hiteles női szereplővel találkozunk a regényekben, akiknek alakján, sorsán keresztül a női lét és szerep megannyi időtlen kérdését boncolgatja az író.

    Melchior mellett (és mögött) ott áll a felesége, Keterlyn. Nem díszletként, nem mellesleg, hanem olyan társként, akinek a támogatása képessé teszi Melchiort áldásos tevékenységének kifejtésére úgy patikusként, mint nyomozóként. Melchior csak Keterlyn lényének derűjéből és erejéből táplálkozva tudja gyógyítani a beteg testet és a tallinni társadalmat.

    Keterlyn nem emancipált, és nem is akar az lenni. Bár férje megtanította olvasni, és néha besegít a patikában, alapvetően a klasszikus női szerepkörben mozog, melyben kiválóan érzi magát: neveli a gyerekeket, viszi a háztartást, két lábbal áll a földön, ahová szükség esetén visszarángatja az onnan túlságosan elrugaszkodott hitvesét, akit mindemellett titokzatos betegségében hihetetlen lelkierővel támogat és ezáltal gyógyít. Mindezt nem áldozatként, hanem életfeladatként éli meg: „Én egész életemben téged gyógyítottalak, és boldog vagyok, hogy ezt tehettem.” mondja a regényciklus negyedik részében.

    Enélkül az odaadó női szeretet nélkül Melchior nem tudná végezni feladatát, mert legyűrné a betegség: „az, akire lesújtott a Wakenstedék átka, az végül vagy belehal a kínokba, melyek úgy törnek rá, mintha a világ valamennyi bűnösének vétke az ő vállára nehezedne, vagy megtalálja maga mellé az igazit, azt az embert, aki szereti őt, imádkozik érte, és akire támaszkodva át tud gázolni a gyötrelmek tengerén. De a Wakenstedék átka segítőiket sem hagyja érintetlenül, ahogy Melchior anyjának is idő előtt kellett távoznia e világból, mert segítette férjét, hogy az felül tudjon kerekedni a mérgen, és ezzel büntetést vont saját fejére.

    Keterlyn mindezzel nem törődött. Keterlyn hitt, remélt és szeretett.” – olvashatjuk a sorozat első részében.

    Másfajta és talán problematikusabb női szerep jutott Melchior lányának, Agathának. A regényciklus negyedik részében már fiatal felnőttként látjuk az ikreket, akik apjuk mellett kitanulták a patikusmesterséget. Ez az ifjú Melchior esetében magától értetődő volt, testvére, Agatha esetében azonban korántsem, hiszen ebben a korban csak férfiak lehettek patikáriusok. Így titokban kell tartani a kiemelkedően tehetséges Agatha tudását. Apja pedig maga is elbizonytalanodik, helyesen tette-e, hogy lányát bevezette mestersége fortélyaiba, az intellektus fejlesztésének előtérbe helyezése nem válik-e később kárára női szerepének beteljesítése során.

    „Az öreg Melchior néhanapján elbizonytalanodott, ki is a legokosabb patikus ebben a városban: ő maga vagy a lánya, Agatha. (…)

    Az ifjú Melchior kiskorától tanulgatta a patikusmesterséget, mert a Wakenstedék nemzetségében ősidőktől fogva ez volt a szokás. Melchior azonban együtt cseperedett ikertestvérével, Agathával, és az ikrek szétválasztását célzó kísérletek mindannyiszor kudarcba fulladtak. Amikor a gyermekek kilencesztendősek lettek, apjuk föladta a reménytelen küzdelmet, és olyat tett, amit előtte soha, egyetlen patikus sem tett még – Agathát bátyjával együtt bevonta a tanulásba. Egymás mellett térdeltek a hideg kőpadlón, úgy olvasták a gyógyszerkönyvet. Az apa fölolvasott egy mondatot, amit a gyermekeknek háromszor el kellett ismételniük fejből. És Melchior látta, hogy Agatha gyorsabban tanul, jobban vág az esze, mint a bátyjának.

    És bár soha, senki nem hallott még női patikusról, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nők kiváló betegápolók, otthon az anyák, nővérek és más női családtagok azok, akik bekötözik a férfiak sebeit, gyógyítgatják őket, ha betegek, gyógyteát főznek nekik. Az apácák is sokat tudnak a gyógyítás és az orvosságkészítés fortélyairól. Agatha csodálatos kertész volt, bármit ültetett, az szárba szökkent, és bőséges termést hozott. Ismert minden gyógynövényt, értett a szárításukhoz és a feldolgozásukhoz. Agatha egy városi polgár felesége lesz, de az, hogy a patikusmesterséghez is konyít valamit, csak nem fog kárára válni, gondolta annak idején Melchior. Mostanában azonban egyre többször morfondírozott azon, helyénvaló-e, hogy a hajadonok olyan sok tudományt szívjanak magukba, hogy végül okosabbak lesznek a férfiaknál. De ha azt vesszük… Melchior egyik legértékesebb könyvében, az AntidotariumNicholaiban szereplő receptek közül rengeteg egy Trotula nevű salernoi orvostól származik, aki nő volt, ráadásul olyan szépséges, hogy az egyetemen csak fátyolban lépett diákjai elé, nehogy az ifjak gondolatait elvonja a patikáriusmesterségtől.”

    Szintén fontos kérdést vet fel a sorozat negyedik részében Kandis, a piritaibrigittina kolostor apátnőjének alakja. Míg Agatha a nő és az intellektus, addig Kandis a nő és a hatalom viszonyának problematikájára világít rá.A svéd eredetű brigittina szerzetesrend kolostoraiban férfi és női szerzetesek külön szárnyban, de mégis egy fedél alatt élnek, legfőbb parancsolójuk, a kolostor vezetője pedig az apátnő. Birodalmának falai között ő szava még a püspök döntéseit is felülírja. A rendi szabályzat szerint ő az abszolút hatalom – ami a patriarchális római katolikus egyház férfi tagjainak számára nagyon nehezen tolerálható, szinte már felfoghatatlan. Ez a legitim, de sajátságos helyzet rengeteg feszültséget szül. A kérdés megkerülhetetlen: kortünetről vagy történelmi korszaktól független problémáról van szó?

    Indrek Hargla sorozata mindenkinek ajánlható. Krimi rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel a középkori világ, a hétköznapi emberek élete egy pici misztikummal fűszerezve. Amennyiben egy részletesebb ismertetőre vágytok, nézzétek meg ajánlónkat.

  • A sárkány és a lány – Sárkánylány könyvismertető

    Liz Flanagan és a sárkányok

    Az „Így neveld a sárkányodat” könyv és filmsorozat éles váltást hozott a sárkányokról alkotott elképzeléseinkben.  A magyar népmesék gonosz és félelmetes hétfejű teremtményei helyett a sárkányok egyre inkább kedves, szerethető háziállattá változtak, akik hasonlóan a kutyákhoz, megvédik gazdájukat. Ezt a folyamatot viszi tökélyre Liz Flanagan „Sárkánylány” című regényében.

    A „Sárkánylány” a szerzőnő második regénye, mellyel 2019-ben elnyerte a Leeds Book Award díjat a 9-11 éves kategóriában. Ezt a díjat minden évben kizárólag a gyerekek szavazatai alapján ítélik oda. Vagyis 2019-ben a gyerekek Liz Flanagan könyvét választották az év legjobb gyerekkönyvének Angliában!

    Sárkánylány és Liz Flanagan
                                Liz Flanagan and Dragon daughter

    A regény egy elképzelt világban, Arcosi szigetén játszódik, ahol régen sárkányok éltek, a sziget egykori lakói pedig Sárkánylovasok voltak. A regény főhőse a 13 éves Milla, aki egy nap tanúja lesz egy gyilkosságnak; az idegen férfi a halála előtt arra a narancsfára rejti iszákját, amelyen Milla rejtőzik. A lány az iszákban négy sárkánytojást talál, és eldönti, hogy megvédi őket. A kék tojás azonban különösen nagy hatást gyakorol rá. A szigetet elfoglaló herceg mindenképpen szeretné megkaparintani a tojásokat, és saját népét szeretné a Sárkányok népévé változtatni, miközben az eredeti őslakosok ellen mind gonoszabb intézkedéseket foganatosít. Millán és barátain múlik, visszatérhet-e a szigetre újra a béke.

    A sárkánytojások hamarosan kikelnek, ami azért lényeges, mert Liz Flanagan Sárkányai számára a legfontosabb pillanat, amikor a születésükkor kiválasztják maguknak azt a társat, akivel azután már örökre összekötik az életüket. Egyfajta telepatikus kapcsolat alakul ki a Sárkány és gazdája között. Míg az Így neveled a sárkányodat sorozatban Hablatyék saját sárkányokat szelídítettek maguknak, itt a Sárkányok gazdái a tojásból kikelés pillanatától óvják, nevelik lelki társukká váló Sárkányukat.

    Liz Flanagan hosszasan és nagyon kedvesen írja le, hogyan kell gondozni a sárkányokat. Az olvasó folyamatosan azt érzi, hogy ő is szeretne egy ilyen aranyos sárkányt nevelgetni, aki azután majd erőssé, félelmetes harcossá válik, de közben nagyon okos, értelmes és kezes házi kedvenc marad.

    Milla és barátai története 10 éves kortól ajánlható mindenkinek, aki szereti a kedves történeteket barátságról, hűségről, bátorságról és helytállásról. A könyv nagy erénye, hogy főhősei fiúk és lányok vegyesen, tehát ez nem egy kimondottan csajos könyv, vagyis a regény a fiús szülőknek is bátran ajánlható, ha azon töprengenek, mit olvasson a gyerek a Harry Potter után. Hasonlóképpen az Így neveled a Sárkányodat-hoz mindenki megtalálhatja a neki legkedvesebb főszereplőt. No és nem utolsó sorban a számára legtetszetősebb sárkányt!

    Azt se felejtse el senki, hogy még 2019. november 15-ig aki a Galaktikabolton rendeli meg a „Sárkánylányt”, az részt vesz egy sorsoláson, aminek a fődíja három darab 3D nyomtatott sárkány és sárkánytojás.

    Sárkánylány

     

  • Külföldön már megjelent Jodi Taylor új sorozatának első része

    Külföldön október 19-én megjelent Jodi Taylor „Doing Time” című könyve, mely a St. Mary krónikák spin-off sorozatának első kötete. Ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az eredeti sorozat, a St. Mary Történettudományi Kutatóintézet helyett most az Időrendőrség és annak három újonca a főszereplő.

    Az idő kezdetén, illetve a jövőben amikor az időutazás nyilvánossá vált, újraírva és ismét újra írva a történelmet a világ majdnem elpusztult az Idő háborúban. Ennek folyományaként jött létre az Időrendőrség szervezete, hogy rendet tartsanak az időben, mindez természetesen kisebb-nagyobb sikerrel zajlik, a rendőrök pedig hullanak mint a legyek, így az utánpótlás minőségére nem fordítanak túl sok figyelmet.

    Becsatlakozhatunk Jane, Luke, és Matthew mindennapjaiba, akik egyébként az intézmény leghaszontalanabb és legbénább jelöltjei, és nem feltétlenül szabad akaratukból csatlakoztak a rendőrséghez.

    A „Doing Time” itt-ott utalásokat tesz az eredeti sorozatban történt eseményekre, így tökéletesen összekötve a két sorozatot. Jodi Taylor szokásos angol humorával követhetjük végig a három újonc csetléseit-botlásait, így az írónő rajongói biztosan nem fognak csalódni.

    A magyar megjelenésről még nincsenek információk, de kövessetek minket Facebook-on vagy iratkozzatok fel hírlevelünkre, hogy tutira ne maradjatok le semmiről.

    A bővebb angol cikkért katt IDE

    A könyv goodreads oldaláért IDE.

     

    Amennyiben feliratkozol a Galaktikabolt hírlevelére – ITT – most 70% kedvezménnyel vásárolhatod meg, a St. Mary krónikák első részét.

    Egyik átkozott dolog a másik után

     

     

  • Interjú Szente Mihály a St. Mary krónikák sorozat fordítójával

    Jodi Taylort és a méltán népszerű St. Mary krónikákat nem kell bemutatnunk senkinek. De vajon ki áll a magyar nyelvű kötetek mögött? Milyen feladatokkal, nehézségekkel és kihívással jár egy ennyire egyedi stílusú írónő munkáit fordítani? Szente Mihállyal, a sorozat fordítójával készített interjúból választ kaphattok ezekre a kérdésekre.

     

    Mund Katalin(K): Hogyan jött az ötlet, hogy fordítóként dolgozz?

     

    Szente Mihály(Sz.M.): Teljesen véletlenül lettem fordító. Az első fordításomat – a Resident Evil sorozat első részét – 2002-ben készítettem el. Szeretem a munkámban, hogy én is hozzájárulok jó vagy még jobb könyvek itthoni megjelenéséhez, és így részese lehetek egy-egy mű megszületésének. Továbbá, nagy előnye ennek a munkának, hogy nyugodt körülmények között, otthon végezhető – vagy éppen egy balatoni strandon, netán egy hegyi vadászház teraszán, mert ezekre is volt már példa. És nem tagadom, kellemes érzés, amikor az ember egy-egy „nagy” név alatt ott látja a sajátját.

     

    K.: Te fordítod Jodi Taylor könyveit. Mit kedvelsz leginkább az írásaiban?

     

    Sz. M.: Elsősorban a laza, könnyed stílusát. Egyszerűen, tisztán fogalmaz, amit külön nagyra értékelek. Szeretem benne, hogy nem ragad le a részleteknél, hanem nyílegyenesen, lendületesen megy előre. Minden, amit leír, valamilyen formában előreviszi a cselekményt, és ezzel eléri, hogy gyakorlatilag minden oldalon történik valami. Taylor fergeteges humorát szeretem a legjobban. Kiváló érzéke van jó „arcok” megteremtéséhez. A szereplői viszonylag egyszerű jellemek, de egyediek és abszolút szerethetőek.

     

    K.: Mi kell ahhoz, hogy az ember humoros szöveget is le tudjon fordítani?

     

    Sz. M.: Túlságosan nagyképű válasz lenne az, hogy ehhez jól fejlett humorérzékkel kell rendelkezni? Mert szerintem ez kell hozzá, és semmi más. És hát gyenge pillanataimban azzal szoktam áltatni magam, hogy nekem van.

     

    K.: Van valami, amin sokat kellett töprengened, hogyan fordítsd le a szerzőnő St. Mary sorozatában? Okoz-e valami különösebb kihívást számodra a fordítás?

     

    Sz. M.: Igazából nincs, mivel, mint már említettem, Taylor eleve szépen fogalmaz, nem csűri-csavarja a szót. Az egyetlen, ami plusz munkát ad, az a történelmi események, a személynevek, a helyszínek, a ruhák nevének fordítása. Bevallom, ezeknek sokszor kellett utánanéznem, mert sajnos sok év telt el azóta, hogy én töri órán üldögéltem. De mert a történelmet mindig is szerettem, ez egyáltalán nem teher számomra. Sőt, kimondottan örülök, hogy egy kicsit felfrissülnek az ismereteim.

     

    K.: Van kedvenc karaktered a sorozatban?

     

    Sz. M.: Hogyne! Mr. Markham. Az elhanyagolt külsejű, csetlő-botló biztonsági őr, aki mindig hülyeséget csinál és bajba kerül, de aztán – SPOILER ALERT! – valahogy mindig kimászik belőle, és persze másokat is megment. Egyébként ez is Taylort dicséri: megteremt egy alakot, aki első ránézésre egy igazi kétbalkezes szerencsétlen, meg második ránézésre is, de aztán kiderült róla, hogy vérprofi.

     

    K.: A St. Mary-sorozat mellett lefordítottad Jodi Taylor romantikus thrillerét is, a Semmi lányt. Érezhető a könyvön a szerzőnő stílusa? Van hasonlóság a két regény között, vagy teljesen más típusú műről van szó?

     

    Sz. M.: Taylor itt is tisztán, gördülékenyen és lényegre törően ír, de a Semmi lány sokkal visszafogottabb, sokkal finomabb, sokkal nőiesebb, mint a St. Mary-krónikák. Remélem, hogy sikerült ilyennek fordítanom. Szerintem Taylor kiválóan festi elénk, hogy Jenny, a főszereplő, aki egy törékeny, zárkózott és félénk teremtés, hogyan látja a világot. A St. Mary-krónikák és a Semmi lány egyfelől abban hasonlítanak egymásra, hogy a szereplők izgalmas, érdekes egyéniségek, másfelől abban, hogy mindegyikben végig jelen van a humor. Viszont, amíg a St. Mary-kötetekben a humor kimondottan harsány, néhol közönséges, addig a Semmi lányban – egy-két kivételtől eltekintve – finom és elegáns, mint maga Jenny. Ezen túl teljesen más típusúak a könyvek.

     

    K.: Van-e valami, ami különösen megfogott a Semmi lány kötetben?

     

    Sz. M.: Taylor kiválóan teremtette meg a szerkezetét. Egy kis padlásszobából indulunk, és onnantól fokozatosan tágul a tér, kinyílik előttünk a világ, megismerünk más szereplőket, és a folyamatot az életről mit sem tudó, gátlásos és tapasztalatlan Jenny szemével látjuk.

    A másik, ami rabul ejtett, az a bizonyos nagy rejtély. Az elejétől fogva érzékeljük, hogy valami nagyon nem stimmel. Ahogy telik az idő, egyre szaporodnak a baljós jelek és sejtjük, hogy itt még nagy baj lesz. Aztán jönnek a furcsa esetek, a nem várt fordulatok, míg végül, a regény tetőpontján megkapjuk a magyarázatot – egy olyat, amilyenre nem számítottunk. Mint egy jó krimiben…

    A St. Mary krónikák méltán vált elképesztően sikeressé hazájában és külföldön egyaránt. hazánkban is egyértelműen van egy tábor, akik izgatottan várják mindig a következő részt.
    Ha szeretnéd megtudni, mikor jön a következő rész iratkozz fel hírlevelünkre ITT.

  • Könyvajánló: Sara Mannheimer – A cselekvés nulla foka

    A Metropolis Media gondozásában jelent meg Sara Mannheimer A cselekvés nulla foka című könyve, ami 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    A könyv a női lélek sajátos gondolkodásmódjába, önreflexiójába enged bepillantást egy kiélezett élethelyzetben. A főhősnő ugyanis elvetél, és a meg nem született gyermek elvesztése miatti trauma következtében bénult ürességet érez. Légüres térbe kerül, ahonnan csak nagyon lassan, kínkeservvel tudja újra felépíteni önmagát, s megtalálni újra az életet meghatározó kereteket.

    Egy Ancsel Éva-idézet jól visszaadja ezt az állapotot: „Lehet-e minden élmény után »haza menni« és újra otthon lenni?”

    György Albert alkotása
    György Albert alkotása

    Az átélt trauma olyan űrt hagyott a főhősnőben, amit talán csak a könyvek segítségével lehetne újra élettel megtölteni. De melyik legyen az a könyv, ami képes erre a varázslatra? Ahogy a könyvespolcát nézegeti, a legvékonyabb és legérdekesebb című könyvet húzza ki: Roland Barthes művét, Az írás nulla fokát. A francia irodalomelméleti gondolkodó és filozófus, híres tanulmányában, többek között arról elmélkedik, hogy a nyelv, amit az írók használnak, mennyiben beágyazott az adott társadalomba, mennyire határozza meg egy író nyelvhasználatát testének biológiai adottságai és megélt élményei. Ám ebben a regényben nem Barthes filozófiája ragadja meg a hősnőt. Ahogy belelapoz a könyvbe, a következő idézeten akad meg a szeme:

    „A regény olyan, mint a halál, az életből sorsot csinál, az emlékezésből iránnyal és jelentéssel rendelkező időt.”

    Épp erre van most szükség. Valamire, ami újból irányt és jelentést ad a létezésnek. Ami kivezet a bénult nem-cselekvésből. Ezért a főhősnő elkezdi olvasni a nehéz filozófiai szöveget, amit nem igazán ért, de úgy érzi, ha ezen a kis könyvecskén át tudja rágni magát, akkor úrrá tud majd lenni saját bénultságon, és újra képes lesz a cselekvésre. Képes lesz további könyveket olvasni, képes lesz újra otthon lenni, és saját sorsát formálni.

    A fájdalom, a veszteség feldolgozásának könyve ez. Hogyan lehet kitölteni, értelemmel bíróvá tenni az űrt?

    Talán így?

    „Itthon kikerekedem, mindenből kicsit fölszedek, több ember, test, és emlék leszek. Idegen nyelveket tanulok, az indoeurópait, a sémi és a szláv nyelveket. Úszom az etimológia tengerében, és barangolok a teológia hegyormain. Művelődöm, és a testem kunyhóformát ölt.”

    Habár több ízben is eljátszik a kövérség gondolatával, mégsem ez lesz az űr kitöltésének eszköze. Először is a rendrakásba, a takarításba próbál menekülni, talán a rend szembeállítható az űr megfoghatatlanságával. Hol önmagát vádolja, sajnálja és marcangolja, hol a másikban keresi az okot és hibát. Furcsa ismeretségeket köt vadidegenekkel, miközben egy saját fantáziavilágot is felépít.

    A könyv azonban, témája ellenére, nem lehangoló, mert minden fájdalom és bénultság látszata ellenére gyönyörűen megírt (és Teplán Ágnesnek köszönhetően zseniálisan fordított) prózát olvashatunk, amiből nem hiányzik a humor, az irónia sem. Sara Mannheimer a veszteség megélését, feldolgozását költőien tudja leírni, így a témától függetlenül prózája önmagában is gyönyörködtet, miközben őszintén elénk tárja a női gondolkodásmód sajátosságait. Segít a veszteségben is meglátni a szépséget. Mindezek mellett képes megmutatni az élet fonák oldalát, az önreflexióba pedig öniróniát csempészni.

    A cselekvés nulla foka

  • Megjelent az októberi Galaktika!

    A Galaktika magazin októberi száma a halloween jegyében készült, tele ijesztgetéssel, szörnyekkel és veszedelemmel. Folytatódik Phyllis Ann Karr kisregénye, egy különös jövőbe helyezett Sherlock Holmes-átirat. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője vérbeli horrornovellával lepi meg rajongóit. Daniel Frini első világháborús katona hőse hajmeresztő helyzetbe kerül. Alekszej Kalugin S.T.A.L.K.E.R.-szerző profi vadásza egy idegen bolygón ered egy szörny nyomába, Gareth D. Jonesnál viszont a vérengző vadállatok a városainkba költöznek. Barnóczky Ákos filmrendező és forgatókönyvíró, akinek most jelent meg Természetes intelligencia című regénye, ezúttal egy orwelli Európába repíti el olvasóit. Vjacseszlav Hvatov rendhagyó S.T.A.L.K.E.R.-történettel szolgál, míg az SFWA-nagymester Jack Vance elképesztően tarka idegen népesség által lakott bolygóra dobja le nyomozóját. A havi retró Tóth Béla klasszikusa, melyben egy meghasonlott tudós az emberiség elpusztítására tör.

    Galaktika 355

    A központi tudományos anyag egy hidegháborús amerikai kémműholdprogramot mutat be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a repülés környezetszennyező hatásairól, egy szuper(anti)hős-tévésorozatról, a Tangerine Dream együttes nagy áttöréséről, és egy állítható színnel író tollról.

    Folytatódik „A láp asszonya”, a Robert E. Howard motívumai alapján készült képregény. A magazin XL-változatában pedig Hans Dominik egykori német bestsellerszerző regényének befejező része olvasható egy eljövendő világháború katasztrofális következményeiről, amelyek ellenszerét talán csak az űrben sikerül megtalálni.

    A Galaktika 355. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • VARÁZSLÉNYEK – Mesebeli küldetés – Kiállítás és játék 2019. szeptember 21. – november 3., VAJDAHUNYADVÁR

    A látványos kiállításba lépve a látogatók egy képzeletbeli, mesebeli tájra érkeznek, ahol tudásukat, ügyességüket és érzékeiket próbára téve varázslatos küldetés részesei lehetnek.

     

    Sötét ármány ül a mesék földjén, a Koboldvár tornya hosszú árnyat vet a tájra, a foglyul ejtett varázslények szabadítóra várnak. Sárkány szeme villan, harcias griff rikolt, álompor száll, a sötétben felizzik a fényes tűzmadár.

     

    Vajon miféle próbatétel vár? Ártó szándék vagy csodás varázslat fogad? Aki vállalja a kihívást, felfedezheti a Mese és Fantázia birodalmát, de vigyázat, az utazás meglepő kalandokat tartogat!

     

    A Vajdahunyadvárban megnyílt új, őszi interaktív kiállítás és játék képzeletbeli kalandra, mesebeli küldetésre hív. A látogatók a játék során sosem látott tájakat barangolhatnak be, miközben furfangos fejtörők és mitikus kihívások teszik próbára tudásukat és érzékeiket.

     

    Egy kapzsi Kobold fortélyos terven ügyködik: foglyul ejtette a mesék és mítoszok varázslényeit, hogy segítségükkel megkaparinthassa az Aranyhegy kincsét. A képzeletbeli küldetés célja a legendás lények kiszabadítása és a Kobold bűvös medáljának megszerzése.

     

    A játék során a látogatók kideríthetik, hogy képesek-e kiszabadítani egy manót az álomcsapdából, vajon felismerik-e egy griff lábnyomát, vagy hogy kifog-e rajtuk az egyszarvú karámjának trükkös illúziója. Megtudhatják továbbá, elboldogulnak-e egy csapat tétova törpével, egy lobbanékony főnixmadárral vagy egy megbűvölt sárkánnyal.

     

    A kiállítást járva a részvevők felfedezhetik a mesék világát, találkozhatnak a mítoszok és mondák számos legendás teremtményével, rácsodálkozhatnak meglepő külsejükre és varázslatos képességeikre. A küldetés teljesítéséhez bátor szívre, jó orra, éles szemre és biztos fülre is szükség lesz. Ám ha minden titkot kifürkésznek, a jutalom sem marad el!

     

    Belépéskor a látogatók szöveges játékfüzetet kapnak, mellyel lépésről lépésre kerülhetnek egyre közelebb a célhoz. A több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás és játék megújult látványvilággal, egyedi installációkkal, rengeteg mesés felfedeznivalóval és ajándékkal várja a kalandvágyó látogatókat.

     

    A VARÁZSLÉNYEK – Mesebeli küldetés című kiállítás és játék 2019. szeptember 21-től november 3-ig látogatható a Vajdahunyadvárban.

     

    A kiállítás az f exhibition szervezésében valósul meg.

    Bővebb információ: www.facebook.com/F.Exhibition

    Helyszín: VAJDAHUNYADVÁR

    Nyitvatartás: H zárva, K−V 10−17 óráig (október 23-án és november 1-jén nyitva!!!)

    Korosztályi ajánlás: 4–99 éves korig

    Belépéskor a látogatók szöveges játékfüzetet kapnak, 7 év alatti gyermekek szülői segítséggel tudják végigjátszani a játékot. A kiállítás és játék bejárása min. 1-1,5 órát vesz igénybe.

  • Az unikornis árnya műfordítójával, Szelivánov Júliával beszélgettünk

    Az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatásával jelent meg nem régiben Raquel Martínez-Gomeztől Az unikornis árnya című könyvünk, ami 2010-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A műfordítóval, Szelivánov Júliával beszélgettünk.

     

    Mund Katalin: Sokféle nyelven beszélsz, miért, hogyan alakult ez így?

     

    Szelivánov Júlia: Kétnyelvű családban nőttem fel, ahol a magyart és az oroszt azonos mértékben, párhuzamosan használtam nemcsak otthon, hanem a tanulmányaim során is. Innen ered az affinitás, a többi már csak idő és lelkesedés kérdése volt. Úgy alakult, hogy nagyrészt újlatin és szláv nyelvekben vagyok otthon; éltem Oroszországban, Franciaországban, Svájcban és Belgiumban, munkám folytán kapcsolatba kerültem a Nyugat-Balkánnal és Latin-Amerikával. Fontosnak tartom, hogy ha egy másik országba költözünk, vagy egy adott régióval dolgozunk, annak a nyelvét elsajátítsuk, egyszerűen másképp éled meg a mindennapokat, ha nem az angolra vagy utalva. Így fogtam bele nemrégen a hollandba. Számomra mindig is élvezet volt egy-egy új nyelvvel ismerkedni, és bár igaz, hogy minél több nyelven beszél az ember, annál könnyebben sajátít el egy újat, de azt kell mondanom, a tanulás részét így sem lehet megspórolni.

     

    Mund Katalin: Miért lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?

     

    Szelivánov Júlia: A műfordítás iránti érdeklődés sem új keletű; ha szépirodalmat olvastam, mindig is próbáltam elképzelni, hogyan hangzott egy-egy kifejezés az adott nyelven, itt-ott „áthallottam” a szép – vagy éppen kissé suta – megfogalmazásokban az író szövegét. Eredeti foglalkozásomat tekintve diplomata vagyok, továbbra is az a főállásom, de hét éve úgy döntöttem, ideje valóra váltani régóta dédelgetett álmomat, és először elvégeztem egy műfordítóképzést, majd viszonylag kis idő elteltével már több kiadóval dolgoztam.

    A műfordításban különösen a kreativitást szeretem – sosem gondolkodtam például főállású szakfordításban –, bár az sem titok, hogy nem minden könyv tetszik egyformán.

     

    Mund Katalin: Milyen volt Az unikornis árnyát fordítani? Mi okozott különösen nagy nehézséget (ha volt ilyen), és mi volt benne a legélvezetesebb?

     

    Szelivánov Júlia: Az unikornis árnyában leginkább a társadalmi vonatkozások ragadtak meg: hogyan néznek szembe a helyzetükkel a diktatúrát megélt és az elől Spanyolországba menekült latin-amerikai emigránsok, illetve a jelenlegi nehézségekből kiutat kereső fiatal korosztály, akik más okból, más módon, de mégis otthagyták eddigi életüket, és az öreg kontinensen próbálnak szerencsét. Ezt a vonulatot nagyon aktuálisnak éreztem. Természetesen ennek a szövegnek is megvoltak a maga nehézségei, elsősorban abban láttam a kihívást, hogy a spanyol nyelv hajlamos a „dagályosabb” megfogalmazásokra, az ismétlésekre, a fokozásokra, ami magyarul túlterheli a szöveget; ezt kellett feloldani úgy, hogy jól hangozzék, és mégis megmaradjon az eredeti stílus.

    Az Unikornis árnya

     

  • A Galaktika szerkesztőségébe talpraesett szerkesztőségvezetőt keresünk!

    Csatlakozz a Galaktika csapatához!

    Itt a lehetőség: szerkesztőségvezető munkatársat keres a legnagyobb magyar SF profilú kiadó a Metropolis Media, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

    Feladatok:

    • Az iroda napi működésének menedzselése
    • Pénztárkezelés
    • Előfizetések lebonyolítása és nyilvántartása,
    • Megrendelések feldolgozása, webshop fejlesztése, akciók támogatása,
    • Statisztikák készítése a webshopos és bolti fogyásról, valamint előfizetők számának változásáról,
    • Könyvelési anyag összeállítása, postázások lebonyolítása,
    • kimenő számlák kiállítása
    • kintlévőségek kezelése
    • Megjelenő könyvek teljes körű nyilvántartása,
    • Vásárok, események lebonyolításának támogatása,
    • Ügyfelek személyes kiszolgálása,
    • Figyelemmel kíséri a konkurencia tevékenységét,
    • Egyéb, a felettese által esetileg ráruházott feladatok.

    Az álláshoz tartozó elvárások:

    • Felhasználói szintű számítógépes ismeret (Word, Excel, Outlook)
    • Számlázó program használata
    • Pontos, precíz, önálló munkavégzés
    • Határozott, önálló, terhelhető személyiség
    • Kiváló kommunikációs készség
    • Jó problémamegoldó és szervező készség
    • Vidám, energikus személyiség

    Előnyök:

    • sci-fi, továbbá a könyv- és lapkiadás szeretete
    • projektszemlélet
    • WordPress alapszintű ismerete előny, de nem feltétel

    Amit kínálunk:

    • kiszámítható jövedelem
    • szuper munkahelyi légkör, fiatalos csapat
    • mindig van kávé

    Munkakezdés: azonnal

    Munkavégzés helye: Budapest, iroda

    Munkavégzés ideje: heti 40 óra

    Kérlek, önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a kommunikacio@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!