Címke: galaktika

Megállapodott a jogdíjak rendezéséről az SFWA, az Authors Guild és a Galaktika

Bő egy évvel ezelőtt, 2016 áprilisában a Metropolis Media Kiadó közleményében jelentettem be: mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a Galaktika szerzői jogi problémáit mielőbb rendezzük, az érintetteket pedig – erőnk szerint – kárpótoljuk. Örömmel közölhetem, hogy az ügyben sikerült megállapodásra jutnunk az Authors Guild és a Science Fiction & Fantasy Writers of America (SFWA) szervezetekkel, amiről július 20-án közleményt adtak ki.

Amikor tavaly belevágtunk a tartozások rendezésébe, elkötelezettségünk és jó szándékunk bizonyítására szerettünk volna minél előbb pozitív eredményekről és az ügy sikeres lezárásáról beszámolni szerzőinknek, olvasóinknak és partnereinknek. Menet közben azonban kiderült, hogy a probléma megoldása sajnos lassabban megy, mint gondoltuk.

Azokat a szerzőket 100%-ban kifizettük már, akiket közvetlenül vagy ügynöksége révén el tudtunk érni. Néhány ügynökséggel még folynak a tárgyalások, egyeztetések. Jelenleg ott tart a folyamat, hogy már csak a kérdéses novellák 10%-a rendezetlen.

Ennek legfőbb oka, hogy vannak olyan szerzők, akiknek különböző novellái más-más ügynökséghez tartoznak, vagy ugyanaz az írás valahány évig az egyik ügynökséghez tartozott, azután átkerült a másikhoz. Ilyen esetekben a tárgyalásokba mindkét vagy olykor három ügynökséget bele kell vonni, hogy egyértelmű legyen, ki jogosult a jogdíj rendezésére. Ezt tovább bonyolíthatja az a kérdés, hogy melyik külföldi ügynökséget melyik magyar ügynökség képviseli, mert idő közben ezek is változnak.

Ezért a megoldás tovább tart, mint ahogy arra számítottunk. Ezúton is köszönjük az SFWA és az Authors Guild nyitottságát, tárgyalókészségét és támogatását az ügyben, és örömünkre szolgál, hogy sikerült megállapodásra jutni.

Ezúton is szeretném megerősíteni azt a tényt, hogy a Galaktika 2004-es újraindulása óta a kiadónk több százezer dollár értékben fizetett ki különféle jogdíjakat, és ennek mintegy 1-2%-a volt az az összeg, ami sajnos rendezetlen maradt. De az elmúlt bő egy évben már ennek az elmaradásnak a 90%-át is rendeztük.

Azon vagyunk, hogy mindenkivel mielőbb megegyezésre jussunk. Továbbra is azon dolgozunk, hogy a magazint magas színvonalon, a külföldi és hazai szerzők, olvasóink, partnereink és a hazai sci-fi közösség bizalmát továbbra is élvezve tudjuk kiadni.

Burger István
Galaktika
főszerkesztő

július 25, 2017
Terjesztőt keres a Galaktika kiadója
Itt a fantasztikus lehetőség: kellő motivációval és tapasztalattal most terjesztési vezető lehetsz a Metropolis Mediánál, a legnagyobb magyar SF profilú kiadónál, amely a külföldi science fiction és fantasy mellett a magyar kortárs irodalomnak is elkötelezettje.

Feladatok:
- kapcsolattartás a kereskedelmi partnerekkel (bizományosi és egyéb értékesítés)
- a saját értékesítési folyamat menedzselése (webshop, akciók, vásárok stb)
- árubeszerzés
- nyilvántartások vezetése
- kimenő számlák kiállítása
- kintlévőségek kezelése
- hibabejelentések kezelése és teljes körű ügyintézése
Elvárások:
- könyvszakmai/lapterjesztői, értékesítési területen szerzett legalább 1 éves tapasztalat
- rutin az ügyfelek kezelésében
- precizitás, felelősségvállalás
- nagyfokú önállóság
Ismeretek:
- Microsoft Office programok felhasználói szintű ismerete
- webes ismeretek
Előnyök:
- sci-fi, továbbá a könyv- és lapkiadás szeretete
- projektszemlélet
- könyvelő program használata
- számlaképesség
Amit kínálunk:
- kiszámítható jövedelem
- szuperjó munkahelyi légkör, fiatalos csapat
Munkakezdés: azonnal

Munkavégzés helye: Budapest, iroda

Munkavégzés ideje: heti 40 óra

Kérlek, önéletrajzodat fizetési igény megjelölésével küldd a szerkesztoseg@galaktika.hu címre! Hamar behívunk, és ha megfelelsz és megegyezünk, kezdhetsz is!
július 6, 2017
Megérkezett a júliusi Galaktika

A Galaktika magazin júliusi számát A. Bertram Chandler nyitja, befejeződik az Óriásölő története. Sárdi Margitot köszöntjük 70. születésnapja alkalmából, egy mindeddig publikálatlan szövegével („Menetgyakorlat”). A magyar szerzők közül Nemere István, az Elveszettek írója egy furcsa, valóságváltoztató időutazást állít a középpontba, míg Kovács Attila a jövőre nyíló ablakok rejtelmeit villantja fel. A havi retro Hal Grant „Ősvilági szörnyeteg” című novellája: igaz történet egy különös tóról és annak lakójáról.

A Képregényrovat a Magyarországon megjelent szovjet képregények világába kalauzol. A Kapcsolatfelvétel a Budai Könyvhét izgalmas eseményeiről számol be, benne robotikával és a magazinnal. A Filmrovat az új Mad Maxet elemzi.

A tudományos főanyag az európai űrközpont létrejöttéhez vezető utat vázolja fel. A lapban olvashatók még érdekes írások az iTag okoseszközről, a valóban okos háztartási gépekről, műanyagevő rovarokról, valamint a jéghegyvontatásról.

Az XL-kiadás Lloyd Biggle Jr. A Nagy Mű című regényének befejező részét tartalmazza, illetve a szerző egyik novelláját („Nincs jobb üzlet, mint a showbiznisz”).

július 5, 2017
BRÉKING! Közös pályázatot hirdetünk a Black Aetherrel
Nyár van, meleg van, örülünk, ha élünk. Olvasni persze ilyenkor sem felejtünk el, az érzésben pedig osztozunk a Black Aether csapatával, akikkel most közös vállalkozásba fogunk.

Arra biztatunk, hogy ne csak olvass idén nyáron, hanem írj is, főleg akkor, ha érzel magadban potenciált arra, hogy a Black Aetherben oly gyakran olvasható horror-weird-bizarro vonalon alkoss valami rendkívülit. A beérkező pályaművek közül a novellaverseny győztesét a Black Aether szerkesztősége fogja kiválasztani, a legjobb írást pedig leközöljük a Galaktika novemberi lapszámában. A leadási határidő 2017 szeptember 15. 23:59!

Bővebben a versenyről

Természetesen ezúttal is H. P. Lovecraft követőit keressük, a weird irodalom hazai képviselőit, akik rémtörténeteikkel el tudják hozni a rettenetet az olvasók számára. A The Black Aether-től megszokott és ma már el is várható módon, a pályázatra ismét nem csupán a gyakorlott, ismert, elismert írók pályaműveit várjuk. A pályázat nyílt, támogatjuk és bíztatjuk az amatőr, kezdő írókat, hogy vegyenek részt a pályázaton.

Olyan pályaműveket várunk, amik követik H. P. Lovecraft a kozmikus horrorról írt gondolatait, amik követik a rémtörténetek írt és íratlan szabályait. A Black Aether magazinban eddig megjelent novellák is erre épülnek. Ebben a pályázatban nem a modern horror követőit keressük, visszamegyünk a forrásig és a rettenet irodalmának legnagyobb mestereit keltjük életre. H. P. Lovecraft, Edgar Allan Poe, Artur Machen, Ambrose Bierce, Robert W. Chambers, Clark Ashton Smith, M. R. James, Algernon Blackwood… az ő szellemüket kívánjuk megszólítani.
- Olyan pályaműveket várunk, amik illeszkednek Lovecraft munkásságához, de helyet kapnak azon weird alkotások is, amik nem kötődnek szorosan HPL-hez, de ezek külön elbírálás alá esnek. Hatásos és jó weird novellát írni, nagyon nehéz feladat.
- A Black Aether Magazin novellái kiindulási alapnak tökéletesek, ezen a linken ingyen letöltheted a magazinokat. További segítséget nyújthatnak a The Black Aether folyamatban lévő sorozatai, ahol írtunk az általunk jónak tartott rémtörténetekről, adtunk tanácsokat kezdőknek, amit gyakorlott írók is megfogadhatnak, H. P. Lovecraft gondolatait, tanácsait is lefordítottuk, utána jártunk valójában hogyan is alakult ki a Cthulhu-mítosz, és felvázoltuk Lovecraft panteonját is.
- Csak olyan történet kerülhet a kiadványba, ami előtte még nem volt publikálva se nyomtatott, se online, digitális formában.
- A nyertes pályamű megjelenik a novemberi Galaktika magazinban.
- Beérkező anyagok maximális hossza maximum 30.000 karakter lehet.
- Olyan történetet küldj, ami teljes egész, lezárt, sorozatra értelemszerűen nincs lehetőség.
- A kész anyag mellé, mindenképpen csatolj egy szinopszist, amikor elküldöd nekünk.
- Az anyagot Word vagy Open Office formátumban küldjed, mindenféle formázás nélkül. Kizárólag Times New Roman betűtípust használhatsz, 11 vagy 12 méretben. Ne legyen aláhúzott, vagy bold szövegrész, mert törlésre kerül a kiemelés, kizárólag dőltbetűt használhatsz. Azok az anyagok, amik nem felelnek meg ezeknek a minimális feltételeknek, automatikusan töröljük.
- Ügyelj a helyesírásra, a kirívóan rossz anyagokat, nem fogadjuk el.
- A rémirodalom és a weird nem jár kézen fogva a nyílt erőszakkal, a kiömlő belsőségek és testnedvek ábrázolásával. Ezért ne tedd te se, a rémirodalom célja a félelem és nem az undor keltés. Kerüld az öncélú szexualitást, a felesleges erőszakot és a káromkodást. Ezekre különösen érzékenyek vagyunk.
- Azonnali kizárásra kerül a rasszista, szexista, homofób, xenofób, vagy bármilyen módon kirekesztő tartalommal bíró novella.
- A beérkezett pályaműveket a The Black Aether szerkesztősége fogja előzsűrizni: Dajka Gábor, Szujó Norbert, Sütő Fanni, Tomasics József, Vidra Gyula.
- A nyertes pályaművet a Galaktika magazin és a The Black Aether zsűrizésben résztvevő tagjai közösen választják ki.
- Az, hogy az alkotásodat elküldöd a részünkre, természetesen nem jelenti azt, hogy automatikusan meg fog jelenni a kiadványban.
- A The Black Aether és a Galaktika magazin fenntartja a jogot, hogy ha a pályázatra nem érkezik megfelelő pályamű, akkor nem hirdet nyertest és nem jelenik meg novella a magazinban.
- A Galaktika magazin egyszeri leközlésre formál jogot.
- Az alkotásokat kizárólag emailben fogadjuk el, küldj üzenetet az info@theblackaether.com címre, amiben pár mondatban bemutatkozol és a kész novellát, illetve a szinopszist csatold az emailhez.
- Leadási határidő: 2017. szeptember 15. 23:59 óra
július 5, 2017
Kapható a júniusi Galaktika

A Galaktika magazin 327. számát A. Bertram Chandler nyitja: az Óriásölő felemelkedésének lehetünk tanúi egy olyan világban, amely üldözi a másságot. Ray Nelson látomásában a Föld urai nem azok, akiknek látszanak. Jurij Kruglov S.T.A.L.K.E.R.-novellájának Zónája most egy végtelenül emberi történetnek ad helyet: van olyan erő, ami nagyobb nála. Ian R. MacLeod két lány tragikus sorsát villantja fel, melyek egy ponton összefonódnak.

A magyar szerzők közül Márki István a „Mi lett volna, ha…?” örök kérdését feszegeti egy párhuzamos világ Magyarországán; Varga Csaba Béla írásában egy titokzatos éjféli látogató hagy maradandó nyomot maga után; Acsai Roland víziójában pedig az anyabolygót megfojtotta az űrszemét, a túlélők között farkastörvények uralkodnak.

A havi retro George Allan England „Zuhanás” című novellája: egy kiszámítható világban tragédia kell ahhoz, hogy megleljük a romantikát.

A képregény Vagyim Sefner írásának („A négylábú tyúk”) adaptációja (Kiss Ferenc és Haui József alkotása). A Kapcsolatfelvétel Petr Stančík (Múmiamalom) és Görgey Eta könyvbemutatójáról (Időcsodák 3) számol be. A Filmrovat az SF-filmkészítés két nagy csapdáját elemzi. A világűrt jelentő deszkák az Antarktisz gyermekei című produkciót ajánlja.

A tudományos főanyag a Hold héliumlelőhelyeinek témáját járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások drónirányító szemüvegről, a „Click-on” karról, a műholdak megsemmisítéséről, a Kínai Digitális Enciklopédiáról, valamint a hőmérsékleti rekordok problémájáról.

Az XL-kiadás Lloyd Biggle Jr. A Nagy Mű című szatírikus űroperájának első részét tartalmazza.

A Galaktika 327. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

június 8, 2017
Fagyott égbolt: könyvajánló

Amikor elkezdtünk foglalkozni a Fagyott égbolttal, érdekesebbnél érdekesebb témákba botlottunk. Először is ott volt a Jeff Carlson által feltöltött videó, melyben a könyv keletkezéséről mesélt. Felcsigázta kíváncsiságunkat a salzburgi jégbarlang-rendszer, amelyről az író az Europa jeges világát mintázta, így megnéztük magunknak az Ausztria területén elterülő földi csodavilágot. Majd eszünkbe ötlött: most kezdte meg „haláltáncát” a Cassini űrszonda, mely a Szaturnusz rendszer előtt járt a Jupiternél is. A Cassini közvetve foglalkozott az Europával, így az űreszköz 20 éves munkáját foglaltuk össze egy külön cikk kedvéért. Adva volt a következő téma is: beszéljünk egy keveset az Europáról. A téma mindenképp érdekes, hisz a NASA ezen a holdon feltételezné a Naprendszeren belüli földönkívüli életet. Végül elérkeztünk a végcélhoz, újra az Európán vagyunk, de most már a huszonkettedik században, a 2113. évben.

Az emberiség hatalmas mennyiségű pénzt ölt egy felfedező út megvalósításába, melynek célja a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Europa. A motiváció egyszerű: ahhoz, hogy csillagközi fajjá váljunk, üzemanyagra van szükségünk. Az Europán pedig a vízjégből kinyert anyag segítené meghajtani az űrhajókat, ezzel dinamikusabbá téve a kereskedést, a terjeszkedést az űrben, a Naprendszerben, és ki tudja, egyszer talán azon kívül is.

Azonban egy csapásra minden megváltozott, amikor egy furcsa dolog került elő a masszív jégréteg alól: egy apró bogár elpusztult maradványa. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Majd az emberek kutatócsoportot küldtek a holdra, és megkezdődött az igazi kaland.

Jóval színesebb ez a befagyott világ, mint amennyire az elsőnek tűnhet. A regény főszereplője, Vonnie társai elvesztése után összetalálkozik a naphalaknak nevezett, értelmesnek tűnő, ám állatszerű élőlényekkel. Vonnie nagy nehezen, de megmenekül előlük, s megkezdődik a vita közte és a kutatócsoport között, miszerint jogos-e, ha saját célokra használnák fel ezeket a halakhoz hasonlatos lényeket. Egyelőre nem tudni, hogy az emberi intelligenciához mérve fejlettek-e vagy sem, de Vonnie nem akarja veszni hagyni az óriási felfedezés esélyét.

A regény nagyon pontos tudományos adatokat vonultat fel, sőt a naphalak anatómiája is teljesen valóságosnak hat. Csillag alakú testük nagyban megkönnyíti a mozgásukat a felszín alatt, illetve különleges gesztusaikkal kommunikációjuk is egyértelműnek, logikusnak hat. Látszik, Carlson figyelembe vett minden lehetséges részletet, az égitest jégtakarójától kezdve, a napfény hiányán át, egészen az izolált környezetig.

Mivel mostanában népszerű tendencia a női főszereplők szerepeltetése, azt hihetnénk, Carlson is csak kötelezően tuszkolta bele Vonnie-t a történet középpontjába. Természetesen nem újdonság, ha egy alkotásban nő a főhős. Sőt, láttunk is sok kiemelkedő művet ennek jegyében. Azonban sokszor érezni azt, hogy ezek a szereplők nem elég kidolgozottak, csak üres héjak, vagy nem hitelesek nőként. De Vonnie nem egy sztereotípia, és nem is egy túlságosan kontrasztos, vérbeli kemény csaj. Vonnie egy esendő ember. Egy nő, akit a férfiak igenis kiszorítanak a felelősségteljes munkákból, akinek nem hiszik el, hogy a naphalak értelmes lények, s akinek a kutatásait is megkérdőjelezik. Carlson sikeresen megtalálta az egyensúlyt, és remek női főszereplővel gazdagította a science fiction zsánerét.

Az Europa vad és jeges világa hitelesen van ábrázolva, ajánlott nagy nyári hőségben olvasni, garantálom, hogy azonnal dideregni kezd az olvasó.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Fagyott égbolt minden szempontból érdekes regény. Az alapfelvetés újszerűen hat, érdekesek az anatómiai pontossággal bemutatott naphalak, a különleges jégvilágot is hasonló precizitással mutatja be. A regény vége számos nyitott kérdést hagyott, melyekre a két folytatás fog választ adni. Reméljük, hogy hamarosan olvashatjuk őket.

Összegezve tehát Jeff Carlson Fagyott égboltja egy újszerű, izgalmas, kiemelkedően érdekes SF-thriller. A naphalaktól kezdve, a női főszereplőn át, az Europa kutatásának politikai felütéséig minden összefüggésben van egymással. Mindenkinek tudnám ajánlani, aki izgalmas thrillerre vágyik, vagy akit érdekel egy kiváló sztori tudományról, idegen civilizációról, az emberi gyarlóságról, és társadalmunk erős kritikájáról.

május 25, 2017
Cory Doctorow a májusi XL-ben

Cory Doctorownak sikerül mindig roppant aktuálisnak lennie. Két regénye, a Kistestvér, és annak folytatása, a Homeland kimondottan hűen mutatja be a világ jelenlegi technológiáját, az amerikai politikát, és társadalmat. Az irodalomban viszonylag kevesen engednek betekintést a számítástechnikai újításokba, legalábbis ennyire relevánsan biztosan nem foglalkoznak sokan a témával. Doctorow szerencsére olvasmányosan képes elénk tárni „kulisszatitkokat”, hogy hol tart most például a 3D-nyomtatás, vagy a drón-technológia. A digitális jogi aktivista, és író a májusi Galaktika XL-ben egy kisregénnyel és egy novellával ragadja meg az olvasók figyelmét.

Az ember, aki meghódította a Holdat

Doctorow imádja a Burning Mant, és ezt nem szégyelli hangoztatni. A népszerű amerikai fesztivált minden évben megrendezik a nevadai sivatagban, ahol legkülönbözőbb emberek gyűlnek össze az ország minden tájáról. Nem titkoltan tonnaszámra fogynak a különböző kábítószerek, de ez itt egyáltalán nem számít. A fesztivál minden őrületes építményét a lakók állítják össze, és az egyhetes dzsembori után maguk bontják le az egészet. A Burning Man legfőbb szabálya: nem visszük haza magunkkal a sivatagot.

Az ember, aki meghódította a Holdat című kisregényben egy igazán megható történetet olvashatunk igazi barátságról, összetartásról, és 3D-nyomtatásról a nem túl távoli jövőben. Az alkotás főleg a Juplayán játszódik, mely nagyban hasonlatos a Burning Manhez, csak még őrültebb a fesztivál, és a látogató közönség. A kisregény második felében pedig már a Burning Manre kalauzol el bennünket az író, ahol remekül meg lehet mutatni a lázadó amerikai újhullámos hippiket. Doctorow képes oly módon bemutatni mindkét rendezvényt, hogy olvasás közben szinte éreztem a homok szárazságát, a fülledtséget, és az eszeveszett mulatozást. A fantasztikus leírásokat pedig kiegészíti remek karakterekkel, és szívbemarkoló történettel.

Bármit is mondanék a sztoriról, nagyban spoiler lenne, úgyhogy az igazi drámát és élményt meghagynám a kíváncsi olvasóknak.

Anda játéka

A videojátékok napról napra egyre népszerűbbek lesznek, térhódításuk egyre nagyobbá válik. Lassacskán az is elkezd játszani valamivel, aki eddig soha nem ült pécé, vagy konzol elé. Számos olyan program született az évek során, amik már-már művészi magasságokba emelkedtek, gyakran meghaladva egy kiváló film, vagy könyv színvonalát. Mára hatalmas iparág épült a videojátékok köré, nézzük csak meg a folyamatos konzolháborúkat, és hogyan versenyeznek a kiadók a fejlesztők kegyeiért és fordítva. Vagy pillantsunk rá az Esport versenyek díjazásaira.

Az Anda játéka című novellában egy online szerepjáték mindennapjaiba leshetünk be, ámde női szemszögből. Azonban a lány gamerek között is akadnak kirívó esetek. Sokan nőiességüket kihasználva jutnak nagyobb nézettséghez, mikor például online közvetítenek egy adott játékot. A nagyobb nézettség több pénzt is jelent, ez tehát nem feltétlenül fedi az egészséges verseny fogalmát.

Doctorow novellája viszont más tanulságot hordoz magában: sosem tudhatjuk, ki van a hálózat egy másik pontján. Attól, hogy valakinek női karaktere van, még nem jelent semmit. Bárki, bármit állíthat, de képtelenség leellenőrizni igazát. Sokan használhatják illegális üzletek lebonyolítására az online szerepjátékokat, hiszen a játékon belüli chat funkció nem tudja kiszűrni az alvilági személyeket, főleg, ha az adott program szlengjét használják.

Összegezve tehát ismét két érdekes alkotással gazdagodhatunk, ha elolvassuk a májusi XL-t. Doctorow hozza a formáját, és arra ösztökél, hogy kivételesen ne a távoli múlton rágódjunk, hanem vesszünk el egy kicsit jelenünkben. Itt is akadnak megoldásra váró feladatok, ezt a jelent kell úgy formálni mindenkinek, hogy a későbbi generációknak egy sokkal szebb jövőt biztosíthassunk. Mert sosem késő barátságot kötnünk, és a helyszín, vagy két ember eltérő személyisége sem okozhat problémát. Találhatunk örök életre szóló barátságot a Burning Man fesztiválon, vagy akár egy online szerepjátékban.

május 17, 2017
Űrbéli jégvilág Ausztriában

A Könyfesztiválra megjelent új kötetünk születésének érdekes története van. A Fagyott égbolt (Frozen Sky) című SF-könyv szerzője, Jeff Carlson maga beszél az alábbi videóban regényéről, s arról, miként jött az ötlet, hogy megmutassa az olvasóknak a Jupiter jeges holdjának, az Európának szélsőséges, ám egyben fantasztikus világát.

Az ihlet az írót nászútján találta meg, mikor Németország és Ausztria gyönyörű tájain barangolt újdonsült feleségével.

A mézeshetek alatt bejárták a világ legnagyobb jégbarlang-rendszerét, ami Salzburg közelében, a háromezer lakosú Werfen falu mellett, a Tennengebirge hegységben található. A látogatás mély nyomokat hagyott Carlsonban. A földalatti jégbirodalom egy igazi csoda, lélegzetelállító látványosság. Az is biztos, hogy nem kell messzire mennünk, ha sci-fibe illő tájakat szeretnénk látni. A barlang májustól októberig várja a turistákat, de a túrához ajánlott még nyár közepén is rétegesen felöltözni.

A 42 km hosszan elterülő Jégóriások Világát 1879-ben fedezték fel. A barlangrendszerben számos különböző jégképződmény megtalálható. Tavasszal az olvadt vízcseppek a repedések között eljutnak a barlang alsóbb szintjein lévő örökös télmvilágába, ahol újra megfagy a víz, ezzel csodálatos új képződményeket hozva létre.

A videóban így nyilatkozik Carlson:

„A Fagyott égbolt ötlete eredetileg onnan származott, hogy a feleségemmel a mézesheteket töltöttük Németországban és Ausztriában. Az egyik nevezetesség, amit meglátogattunk a nagy jégvilág volt. Ez egy figyelemreméltó földalatti katakomba és alagútrendszer, amely földtörténeti korok alatt vájódott ki egy hegy belsejében hóból és jégből. Szerencsénk volt, hogy egyszer csak csak ketten maradtunk a feleségemmel (meg egy idegen fickóval), mert éppen egy tinédzserekből álló csoport jött velünk szembe, akik hangosan nevetgéltek meg kiabáltak, aztán csak mi hárman mentünk tovább. Síri csend volt és sötétség. Az egyik pillanatban az idegenvezető kikapcsolta lámpáját és mi csak hallgattuk az üres mélységet és a sötétséget, ami csendesen visszhangzott körülöttünk.

Visszakapcsoltuk a lámpáinkat, és akkor ott voltak ezek az óriási lepedőszerű jégtavak és hát… lenyűgöző volt. Akkor gondoltam úgy, hogy ebből írok egy történetet, aminek valahogy muszáj lesz ijesztőnek is lennie.

Nagyjából a nászutammal egy időben a Cassini űrhajó épp „készülődött” az űrbe, és azóta is a Jupiter rendszert járja. Az egyik leglenyűgözőbb dolog ebben a rendszerben a bolygó hatodik holdja, az Európa, ami majdnem ugyanakkora, mint a mi holdunk. De alapvetően az Európa nem egy sziklás, köves égitest, hanem az egész jégből áll. Még mindig nem tudjuk biztosan, mi rejtőzhet a masszív jégtakaró alatt. Tudósok úgy gondolják, hogy a tíz-húsz kilométer vastag takaró alatt óceánok húzódhatnak.

Itt jön képbe az én történetem…”

Az elzárt, klausztrofób világok misztikuma úgy néz ki, mindig megihleti az írót, hiszen az áprilisi Galaktikában olvashattuk a Nyomás című novelláját, melyben a főhős az óceán mélyére süllyedt családja érdekében.

Íme, Carlson nyilatkozata:

május 10, 2017
Jeff Carlson az új Galaktikában

Jeff Carlson nevét remélhetőleg a magyar olvasók is hamarosan megjegyzik. Idén, a Könyvfesztiválra érkezik először magyarul Frozen Sky (Fagyott égbolt) című regénye, mely egy lehengerlő sci-fi trilógia nyitódarabja. Az író eddigi munkásságáról korábban itt írtunk. Azonban egy írásával már megismerkedhetünk a Galaktika 325. számában, mely a Nyomás címet viseli. A Nyomás egyike annak a tizenhat rövid történetnek, mely a Long eyes and other stories című novelláskötetében található.

A Nyomás Carlos Garciáról, egy fiatal tengerészgyalogosról szól, aki feladja emberi mivoltát annak érdekében, hogy családját biztonságban tudhassa. Önként jelentkezett, hogy hal-szerű lénnyé változtassák, és így nem mellesleg felfedezhesse az óceán csodálatos világát. A feladat elvállalása azonban kihatott házasságára is. Mind amellett, hogy megélhetést biztosított ezzel családjának, nem volt otthon, hogy testben és lélekben is gyermekei és felesége mellett állhasson. Nem utolsó sorban Carlos élvezte a búvárkodásokat, tehát felfedezhető némi önzőség is tettében. Felesége azzal vádolta később, hogy az átváltozás csakis saját magáért csinálta.

Végül bekövetkezik egy baleset is. Környezetvédő aktivisták támadják meg a bázist, ahol Carlost „átváltoztatták”, mindeközben ő maga éppen a víz alatt tevékenykedett. A szerencséjén múlott, de megúszta a támadást, és végleg eltűnt a sötét óceán mélyén.

A szülők gyakran bármit képesek megtenni családjukért, gyermekeikért. Általában viszont ez a „bármi” lesz az, amiért a védelmezni kívánt családtagok eltávolodnak tőlük. Mindent feláldozva a nagyobb jó érdekében képesek az emberek önmagukból kifordulva bármilyen őrültséget véghez vinni. Akár mélyről fakadó bestiális ösztönök is eluralkodhatnak rajtuk, amivel talán többet ártanak, mint amennyit segíteni szeretnének.

A Nyomás gondolkodásra sarkallja az olvasót. Az egy dolog, hogy a jövőben akár képesek lehetünk ilyesfajta transzformációkat végrehajtani magunkon, mint ami a műben szerepelt, de vajon mindez megéri? Milyen erkölcsi, etikai, filozófiai, vagy épp vallási kérdéseket vethet fel egy ilyen beavatkozás? Ki mondja meg hol a határ? Természetes evolúciós fejlődésünk lenne ez, kihasználva a fejlett technika nyújtotta lehetőségeket, vagy szentségtörés Istennel szemben? Ezeket a kérdéseket szerencsére még nem kell eldöntenünk, de akár már a mi életünkben is előfordulhatnak ilyen törekvések, melyek alapjait, törvényszerűségeit időben meg kell vitatni. Nem is olyan régi hír, miszerint kutatóknak sikerült emberi sejtet ültetni disznóba, ezzel hibrid embriót hozva világra. Természetesen a világsajtó felhördült a hír hallatán, de ennyire ez a helyzet sem fekete vagy fehér. A tudomány és a fejlett orvoslás szempontjából ez kimagasló teljesítmény. Új szövetek, vagy akár szervek hozhatók létre egy ilyesfajta beavatkozás során. Azonban erkölcsi vonzatát tekintve hagy némi gondolkodni valót az eset.

Egyelőre viszont jóval emberibb, hozzánk közelebb álló kérdéseken gondolkodhatunk a mű kapcsán. Mi az az áldozat, melyet még érdemes meghozni családunkért? Hiszen, ha mindenünket beáldozzuk értük, mi marad belőlünk? Mi marad meg lényünkből, ami miatt velünk vannak elsősorban? Hol válik önzőségbe az általunk önzetlennek hitt áldozat? Vajon az élet anyagi vonzata a fontosabb, vagy a feltétel nélkül szerető család? Markáns, erős kérdések, melyekre nincsenek egyértelmű válaszok, de talán Carlson novellája képes pár percre megállítani az olvasót, hogy elmerenghessen néhány igazán fontos, emberi problémákon.

április 20, 2017
Megérkezett az áprilisi Galaktika

Szerkesztőségünkben és webáruházunkban már kapható, az újságárusoknál pedig április 4-től érdemes keresni a Galaktika 325. lapszámát.

A Galaktika magazin áprilisi kiadását Lewis Shiner elbeszélésének első része nyitja: egy fárasztó nap után hazatérve semmi sem az, aminek látszik… Joan Marie Verba a testvérharcok és a vérbosszú korában két fivér szoros kapcsolatát ábrázolja egy Darkover-történetben. Jeff Carlson, a hamarosan megjelenő Fagyott égbolt szerzője különös kísérletében az ember és a víz viszonya szokatlanul új megvilágításba kerül. Leonyid Kaganov írásában a gyermekkor végének tragikus ára van. Erik Simon felfedezőútja nem úgy sikerül, ahogyan eltervezték. Gareth D. Jones egy barátság jeleneteit villantja fel az öntudat és a technológia tükrében.

A magyar szerzők közül Erdész Róbert írása azt bizonyítja: egyetlen létforma sem lehet örök, a miénk sem; míg Kovács Attila egy gyanúsan jó üzlet meghiúsulását állítja a középpontba. A havi retro Gárdonyi Géza „Kendő vagy mi” című novellája, benne életünk viszonylagossága és a halál mint biztos fogódzó jelenik meg.

Egy amerikai képregényt mutat be a lap az 50-es évekből, mely az Utazók című új film alapjául szolgált. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség Kasztovszky Béla-emlékestjéről számol be. A Filmrovatban a nézők-kommentelők furcsa gesztusai elmarasztalást kapnak, a színésznők testalkati jellemzői ügyében. A Szférák zenéje a Solaris zenekar történetét mutatja be. A Világűrt jelentő deszkák a Tünet Együttes Apropó 0.2 című előadását elemzi. Az Obszervatórium űridőjárás-jelentése egy új mérőműszer fejlesztéséről ad hírt.

A tudományos főanyag a nagyvárosi klímaváltozás témáját járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások ehető robotokról, szuperkritikus vízről, 3G-okosszemüvegről, intelligens zokniról, valamint a hernyóinvázió fenyegető veszélyéről.

Az XL-kiadás H. Rider Haggard regényének (Amikor megremegett a föld) befejező részét tartalmazza, illetve a szerző egy novelláját: „Pongoföld szörnyetege”.

március 30, 2017