A Galaktika magazin augusztusi száma A. C. Wise szokatlan stílusú, Sunburst-díjas novellájával indul, egy bálnavadász hajó hátborzongató, utolsó útjáról. Varga Csaba Béla egy csöppet sem elképzelhetetlen, brutális disztópiába repíti el olvasóit, melyet egy kislány szemén keresztül mutat be.
Rhett C. Bruno Nebula-díjra jelölt írásában a kiválasztottakat keresik, akik elmenekülhetnek a Földről egy pusztító kataklizma előtt. A József Attila-, Déry- és Márai-díjas Majoros Sándor Marsról visszatért kapitánya döbbenetes hírt közöl az amerikai elnökkel. Az olasz Annarita Stella Petrino Premio Italiára jelölt elbeszélése egy különös bolygóval való kapcsolatfelvétel története. A román Anamaria Borlan a közeljövő szélsőségesen bürokratikus társadalmát veszi górcső alá. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton megosztott második helyezést elért Kozári Bálint írása a lovecrafti kozmikus horrort kelti új életre. A havi retró ismét igazi csemege, az irodalmi Nobel-díjas Anatole France a Boldogasszony imádatának egy egészen egyedi formájáról számol be.
A központi tudományos rovat a világűrben keletkező, végzetes gamma-kitörések kutatását ismerteti. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a floridai pitoninvázióról, a Hang nélkül című film folytatásáról, egy újfajta töltőtollról és egy orosz származású DJ elektronikus zenéiről. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Akaratlan diadal, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata a Tarzannal világhírűvé vált Edgar Rice Burroughs űroperáját közli le a földi pilótáról, aki egy távoli csillagrendszer öldöklő háborújában találja magát.
A Galaktika 377. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre.
Senka Marić önéletrajzi ihletésű regénye a kincugit kiterjeszti az emberi testre is: egy nő rendkívül meghitt vallomása a mellrák elleni küzdelméről. Ebben a könyvben a szerző teljesen kitárulkozik, szembenéz saját halandóságával és a kezelésének teljes folyamatával. Mindezek ellenére egyáltalán nem önsegítő kézikönyv a rákkal diagnosztizáltak számára, hanem egy nagyon mély irodalmi alkotás. A sokkolóan személyes élményeket őszintén, kompromisszumok nélkül tárja elénk, ám mindezt olyan ügyesen teszi, hogy soha ne szánalmat érezzünk a főhősnő iránt, sokkal inkább tiszteletet.
A Test-kincugi olyan könyv, ami a nőiséget ünnepli, a női testet, a nő szépségét és érzékiségét. Felhívja a figyelmünket az anyai szeretet erejére, a női empátiára és szolidaritásra, a túlélésre való törekvésre. Megerősít abban, hogy függetlenül attól, hányszor repedtünk szét a varrások mentén, hányszor kellett toldozni-foltozni a testünket és lelkünket, teljes mértékben nők maradhatunk, tökéletesek és gyönyörűek, az aktuális fizikai állapottól függetlenül.
A könyv egyfelől nagyon letisztultan és világosan mesél a gyógymódokról, a beavatkozásokról, a kemoterápia hatásairól, pontos orvosi terminológiákkal ad magyarázatokat mindenre. Másrészt az elbeszélő költői eszközökkel formálja meg a megfigyelésit és érzékszervi tapasztalatait, a múlt emlékeit, azt, hogyan fedezte fel testiségét, saját szexualitását kisgyermekként, milyen érzelmi kapcsolatot ápolt a szüleivel, hogyan alakult a házassága.
Az teszi igazán csodálatossá a könyvet, hogy mindazok ellenére, amit átél rákos betegként, a rengeteg műtét és gyógyszeres kezelés után, amikor a teste szinte teljesen elveszítette nőiességét, mégis képes meglátni benne a szépséget. Pontosan ez a japán kincugi művészetének lényege: a törött kerámiák javítása, a sérült helyek hangsúlyozása azzal a céllal történik, hogy kiemelje a tárgy múltját, mert ez teszi egyedivé, ez ad neki életet és történetet. Ettől válik az esetleg sorozatgyártásban készült tárgy műalkotássá. Ahogy a könyv végére maga a test is.
A Galaktika magazin júliusi száma A. T. Greenblatt Nebula-díjas novellájával indul egy különleges kapcsolatfelvételről. Varga L. László harmadszor tér vissza hobbi-időutazóihoz és nem mindennapi kisautójukhoz, melyre ezúttal az államapparátus is felfigyel.
A belga Frank Roger pofonegyszerű megoldást kínál az élet minden gondjára. No persze, mint minden jóból, ebből is megárt a sok. E. M. Marthacharles űrutazója egy balesetet követően kénytelen rábízni magát az idegen bolygó rendkívüli lakóira. Stephen L. Burns a holnapután Amerikájába kalauzol el, ahol immár az ember legjobb barátja az úr. Az orosz Valentyina Zsuravljova hősnője meghökkentő események hátterét deríti fel egy tudományos kutatóintézetben. A tavalyi Preyer Hugo-pályázaton megosztott második helyezést elért Johhny Silver írása komoran disztópikus jövőt vázol fel, amelyben már nem tisztelik az életkort. A havi retró igazi csemege, az irodalmi Nobel-díjas George Bernard Shaw humoros túlvilági jelenete, melyből megtudhatjuk, hogy még a mennyországban is szeretik a focit.
A központi tudományos rovat az Édenkert valóságos helye után nyomoz. Emellett olvashatók még cikkek többek közt húspótló kukacokról és rovarokról, egy rendhagyó vámpírsorozatról, egy, a Naprendszert körbejáró komolyzenei szvitről és egy kávézóról, ahol minden kartonpapírból van. A képregény Isaac Asimov novellájából készült, címe Az elveszett robot, alkotói Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc.
A magazin XL-változata Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának befejező részét zárja le, és a tét ezúttal már az egész emberi civilizáció fejlődése.
A Galaktika 376. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
Egy „érinthetetlen” hely a városon belül, ahol nők önállóan élhettek, dolgozhattak, és nem tartoztak elszámolással sem az egyháznak, sem a polgári hatalomnak. Ezt jelentette a beginázs szó. A 12. század közepén megjelent különleges női csoportosulás, ami már-már külön „mikrotársadalmat” alkotott, és az ott lakók saját szabályaik szerint éltek. A középkori Európa egyik sajátos egyházi-társadalmi jelenségének, „alternatív” női mozgalmának tagjai pedig a beginák.
Kik voltak a beginák, akiket sem a laikusokhoz, sem a szerzetesekhez nem lehet besorolni?
„Aline Kiner egy ismeretlen középkorba vezet bennünket, Szép Fülöp uralkodásának jelentős történelmi eseményeit valóságos és fiktív szereplők élettörténetével összekapcsolva. Merész hősnői korukat megelőző feministák, akik lenyűgözően izgalmas életet élnek.” (részlet Aline Kiner A beginák éjszakájacímű regényének fülszövegéből)
A középkori női mozgalmak és rendek története az átlagolvasó számára kevéssé ismertek. Pedig a begina mozgalom nagyon érdekes, bár végül sikertelen próbálkozás volt, ami a nők önállóságára irányult.
Mi különbözteti meg az apácát a beginától? Hiszen nőket összekapcsoló vallási közösségekről beszélünk, azonban a különbség sokkal nagyobb, mint gondolnánk.
A beginák, az apácákkal ellentétben, nem tettek fogadalmat, kétkezi munkával, ritkább esetekben tanítással, földműveléssel és betegek ápolásával foglalkoztak. Élhettek a beginaudvaron kívül saját otthonukban, férjhez mehettek, ha szerettek volna. Ők döntöttek ebben. Azonban a legtöbbjük egyedülálló vagy megözvegyült nő volt.
A begina elnevezést és a mozgalom megalakulása több eseményhez és személyhez is köthető. Eredetüket néhány forrás Szent Begára vezeti vissza. A legújabb kutatások azt valószínűsítik, hogy a latin benigna („jószívű, jóságos”) szóból eredeztethető a mozgalom tagjainak neve.
Otthonuk a beginaházak, később beginaudvarok voltak, ahol eleinte valószínűleg csak néhány nő élt együtt, valamelyikük saját lakhelyén. Majd később, ahogyan egyre többen csatlakoztak hozzájuk, lassan kialakult az általunk beginaudvarokként ismert épületegyüttes, amelyet árok vagy kerítés választott el a településektől. Kápolna és kórház is gyakran tartozott ezekhez az udvarokhoz.
Ők maguk választottak „főnökasszonyt”, ellentétben az apácarendekkel, ahol az egyház nevezi ki az erre megfelelő személyt, és egyben felügyeli is a rend működését.
„Regulájukat maguk alkották, ezekben egy-egy beginacsoport célját, az együttélés szabályait, külső megjelenésüket és vallásos kötelezettségeiket rögzítették.” (Kerta-Szabó Ildikó: Középkori útkeresők)
borító: nagy Gábor könyv: Aline Kiner – A beginák éjszakája
A beginaközösségek működését a 17-18. századig lehet nyomon követni, főleg külső szemlélők írásai alapján (pl. a katolikus egyház papjai), akik gyakran pápaellenes szektának írják le ezt a „nem hétköznapi” női csoportot. Sokan támadták őket, de ugyanennyi támogatójuk is akadt. 1233-ban IX. Gergely pápa elismerte a közösség létét, bár nem közvetlenül, csak a Gloriam virginalem bullájában. Folyamatosan próbálták őket valamilyen külső szabályrendszerbe szorítani, főleg az egyház képviselői, hiszen sok olyan cselekedetük volt, amely a kor hierarchiájába már nem fért bele.
„A XIII. század végétől büntető-intézkedéseket hoztak ellenük. A vienne-i egyetemes zsinat (1311–12) elítélte őket, XXII. János pápa pedig 1318-ban eltörölte a beginák intézményeit, kivéve azokat, amelyek csatlakoztak valamely kolduló rend harmadrendjéhez, így elsősorban a ferencesekhez vagy a domonkosokhoz.” (Kerta-Szabó Ildikó: Középkori útkeresők)
A források szerint egy bizonyos Marguerite Porete nevű beginát máglyán elégettek írásaival együtt. Lefordította a Bibliát, Párizsban nyilvánosan prédikált, és terjesztette saját írásait (közülük a legismertebb Az egyszerű lelkek tükre, melyben lelki gyötrődéseiről ír). Ez a fajta lelki és spirituális önállóság túl „sok” volt a kornak, amelyben élt. Az ő története is megjelenik a regényben.
Ha még többet szeretnétek megtudni a beginák életéről, érdemes elolvasni az általam is idézett Kerta-Szabó Ildikó Középkori útkeresők című tanulmányát (lent megtalálható a link).
Illetve, ha egy izgalmas történetbe ágyazva szeretnétek még jobban megismerni ezeknek a különleges nőknek az életét, akkor Aline Kiner A beginák éjszakája című regényét ajánljuk figyelmetekbe, amelyet most 35% kedvezménnyel rendelhettek elő a galaktikabolt.hu-n.
A Galaktika magazin júniusi száma – mely egyben a 200. az újramegjelenés óta – különleges összeállítás magyar szerzők legfrissebb műveiből. Rendhagyó dupla résszel, ami keretbe foglalja a lap tartalmát, befejeződik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. Az Eurocon- és Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor újságírója egy luxuscsillaghajó fedélzetén találkozik a klasszikus aggódó utassal, aki korántsem egy egyszerű utas. Benyák Zoltán hulladékválogató robotjai emberibbnek bizonyulnak az embereknél. Jules Winkler arról ír, hogyan juthat olvasmányokhoz egy erősen gyengénlátó ember, ha nem hangoskönyvekre vágyik. Fedina Lídia kutatói egészen különleges módszert dolgoznak ki a klímaváltozás elleni harcra, épp csak az egész emberiség pusztulását okozhatják vele. T. R. Salty novellájában egy pincérnő bármi áron be akar jutni a kiváltságos, halhatatlan félistenek világába. A havi retró Szerb Antal gyönyörű elbeszélése egy halott hercegnő feltámasztásáról.
A központi tudományos rovat azt vizsgálja, miért élik aranykorukat mostanság a disztópiák. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a legfehérebb és legfeketébb színek hasznáról, az Oxigén című filmről, a Genesis együttes egy SF-ihletésű számáról és a Mars helikopteres felderítéséről. A képregény Fedina Lídia egy novellájának adaptációja Kiss Ferenctől és Podmaniczky Ferenctől.
A magazin XL-változata Jerzy Żuławski klasszikus Hold-trilógiájának befejező részét kezdi közölni. Ezúttal nem emberek érkeznek a Holdra, hanem két holdlakó látogat a Földre.
A Galaktika 375. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A borítót készítette: Ilya Ozornin orosz művészA borítót készítette: Ilya Ozornin orosz művész
A Galaktika magazin májusi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. A. C. Wise kanadai-amerikai írónő Nebula-díjra jelölt novellája egy különleges bűvésztrükk titkát kutatja. Bojtor Iván disztópikus írása a jövő tudatlanság alapú társadalmát mutatja be a szatíra eszközeivel. A francia Jean-Pierre Laigle ezúttal a barbáros-kardozós fantasyk kliséin csavar egyet. Varga Csaba Béla kisregénye egy olyan alternatív jövőbe viszi el olvasóit, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia él és virul – és nem is akárhol. A havi retróban Jean Rameau egy 21. századi ételmérgezésről ír, ami lassan akár valósággá válhat.
A központi tudományos rovat a mesterséges intelligencia lehetséges jogi alkalmazásait veszi sorra. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a reaktorbalesetek egy hátborzongató következményéről, Phil Collins egy korai zenekarának lemezéről, a The 100 – A visszatérők című tévésorozatról és az űrkutatással kapcsolatos tavaszi évfordulókról. A képregény Fedina Lídia egy novellájának adaptációja Kiss Ferenctől és Podmaniczky Ferenctől.
A magazin XL-változata a kult-kedvenc Olaf Stapledon szuperember-regényének, a Fura Johnnak befejező részét tartalmazza.
A Galaktika 374. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
Az alábbi rövid írás, a Sokszavú poszáta magyar kiadásában szerepel. Kiadó a Metropolis Media.
Amerikai író, 1928-ban született San Franciscóban. Szülei tízéves korában gyermekotthonba adták, mert sikerült egy kis földet szerezniük az ország másik végében, megművelés céljára. A kisfiú egy évvel később követte őket, egyedül vállalva a kimerítő vonatutat. Tevis a második világháborúban hajóácssegédként teljesített szolgálatot a csendes-óceáni térségben, majd leszerelése után leérettségizett, és felvételt nyert a Kentucky-i Egyetem bölcsészkarára. Itt folytatott tanulmányai mellett egy biliárdteremben dolgozott. Élményeiből több novellát írt, majd első regénye, a The Hustler (1959) is ebből merített inspirációt.
A regényt alig két évvel később megfilmesítették, a fiatal Paul Newmannel a főszerepben. Tevis 1984-ben visszatért a szereplőkhöz egy folytatásban (The Color of Money), melyből szintén két évvel később Martin Scorsese készített mozit ismét Newmannel, valamint Tom Cruise-zal.
Walter Tevis
1957-ben jelentkezett első SF-novellájával a Galaxy magazinban. Rövidebb írásainak javát Far from Home (1981) című novelláskötete gyűjtötte össze. Második regénye is fantasztikus témájú volt, a The Man Who Fell to Earth (1963).
Ebben egy haldokló faj küldötte érkezik a Földre menedéket kérni népének, azonban az emberek közönye és idegengyűlölete ellehetetleníti küldetését. A regényt Nicolas Roeg filmesítette meg 1976-ban, David Bowie-val a főszerepben.
Hosszabb szünet után 1980-ban következett a Sokszavú poszáta – amelyet Nebula-díjra jelöltek –, majd három esztendővel később a The Steps of the Sun. Ez utóbbi egy milliárdos magán-űrutazásáról, és annak az egész világra kiható következményeiről szól.
A szerző korai halála 1984-ben egy ígéretes karriernek vetett véget, mely hazánkban eddig, a megfilmesítéseket leszámítva, teljességgel ismeretlen volt.
Walter tevi: Sokszavú poszáta című regénye, most egy kivételes csomagajánlatban megvásárolható a Galaktikabolton!
Ha még érdekel Walter Tevis és munkássága, az alábbi linkeket ajánljuk: LINK a 444.hu oldalához.
A Galaktika magazin februári számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. A Brit SF-díjas Paul Di Filippo egy érdekes alternatív világba repíti el olvasóit, főhőse nem más, mint Albert Camus. A Drive-val világhírűvé vált James Sallis egypercese a gyász feldolgozásának holnaputáni módszerét vázolja fel. Majoros Sándor Déry Tibor-, József Attila- és Márai Sándor-díjas író a Marson fedez fel valami egészen különös dolgot. A Nebula-, Campbell- és Brit SF-díjas Gregory Benford ezúttal hazai pályán játszik, egy asztrofizikai rejtély nyomába ered. Ausztriát képviseli a lapban a Kurd Lasswitz-díjas Helmuth W. Mommers, akinek főszereplője virtuális világokban keresi a boldogságot. A havi retró a februárban 96 éve született Jókai Mór egy kevésbé ismert novellája, melynek érdekességét egy kapcsolódó tudományos cikk emeli ki.
címlap kép – Derek Stenning
A központi tudományos rovat egy repülő obszervatóriumot mutat be. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az Amazonas aranyáról, Sun Ra űrdzsesszéről, óraalkatrészek művészi újrahasznosításáról és a Star Wars jövőjéről. A képregény egy új Szellemirtók-történet Fazekas Attilától és Kiss Ferenctől.
A magazin XL-változata a Hugo- és Nebula-díjas Suzy McKee Charnas Nebulára jelölt regényének első részét tartalmazza egy vámpírról, aki a mai, modern világban keresi a helyét.
A Galaktika 371. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
A Galaktika 371. számának és az XL-nek Derek Stenning készítette a borítóként használt képet.
Kövessétek őt Artstation oldalán, kreatív munkáit vétek volna kihagyni. https://www.artstation.com/derek_stenning
A Metropolis Media kiadó minden pályanehezítés ellenére egészségben, biztonságban zárta a tavalyi évet és ezt elsősorban nektek, olvasóknak köszönhetjük és persze a szerkesztőség odaadó munkájának. Köszönjük az írók, szerkesztők és fordítók erőfeszítéseit és a bloggerek és vloggerek együttműködését. Túlélve a 2020-as év nehézségeit, átgörgetve magunkat 2021-be szépen alakulnak az idei év megjelenései is a kiadónál, nézzétek meg mire számíthattok az első félévben.
Előrendelhető könyvek
Február
Jodi Taylor Frogmorton farm sorozata folytatódik!
Szerző: Jodi Taylor
Cím: Nem semmi lány (Latte)
Fordító: Szente Mihály
Fülszöveg
A semmi lány felnőtt…
A Frogmorton farmon a megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen bizarr” felé.
Jenny ismét azért küzd, hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos barátja.
Tehát semmi újdonság… leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit, amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?
Egy sorozat újabb része érkezik ebben a hónapban, Jezsi Tumanovszkij és Roman Kulikov folytatják a S.T.A.L.K.E.R. sorozatot a Két mutáns című regénnyel.
Szerzők: Jezsi Tumanovszkij, Roman Kulikov Cím: A két mutáns (GFK) Fordító: Sándor Gábor
Fülszöveg
A kíváncsi szemek elől magát áthatolhatatlan anomáliákkal védő Patkó-tó csábítja a könnyű pénz szerelmeseit. A tó közepén lévő házban ugyanis egy öreg stalker él, aki a pletykák szerint nem kevés ritka relikviát halmozott fel. Ám a Zóna semmit sem ad túl egyszerűen. Sem a banditákkal ideiglenes szövetséget kötő Szabadság klán tagjainak; sem a Szolgálat osztagának, akik elesett bajtársaikat akarják megbosszulni; sem a katonai stalkereknek, akiket parancs kötelez, hogy bármi áron megtaláljanak és kihozzanak onnan egy embert. A Zóna mindannyiukat a tó partjára “hívta”, és most lehetőséget ad számukra eldönteni, melyikük méltó megpillantani a kincseket. De csak az események középpontjába keveredett két mutáns érti meg igazán, hogy a próbatételek egy náluk nagyobb erőtől származnak, és senki sem az, aminek látszik…
Szerző: Szergej Lukjanyenko
Cím: A varázsló utolsó éjszakája – Összegyűjtött novellák II. (GFK)
Fordító: Egri Zsuzsa
Fülszöveg
Szergej Lukjanyenko összes novellája a kezdetektől napjainkig!
Szergej Lukjanyenkoa fantasztikus irodalom egyik legérdekesebb írója. A nagy sikerű Őrség sorozat szerzőjének összes novelláját tartalmazó kötet tematikája rendkívül színes, változatos, de a mesétől a misztikumon és a fantasyn keresztül a klasszikus sci-fiig terjedő műfaji kavalkádot áthatja, összefogja az orosz sztárszerzőre oly jellemző erőteljes filozofikus-morális-érzelmi töltés, és letehetetlenné teszi Lukjanyenko összetéveszthetetlen, sziporkázó stílusa.
Előkészületben lévő könyvek
Mike Chen: Itt és most és aztán (Here and Now and Then, GFK)
Fordító: Szente Mihály
Danny Tobey: The God Game (még nincs magyar cím, GFK)
Fordító: Tamás Dénes
Jodi Taylor St. Mary krónikák sorozata is folytatódik, ,áprilisban érkezik a hatodik kötet majd ősszel a hetedik rész.
Ősszel várható José Antonio Cotrina Vörös Hold ciklusának második kötete A sötétség gyermekeicímen, ehhez már van saját borítónk is!
További tervezett megjelenések az év első felér:
Pavla Horáková: Teorie Podivnosti (Latte/Szépirodalmi) Fordító: Hahn Zsuzsanna
Aline Kiner: A beginák éjszakája (Latte/Szépirodalmi) Fordító: Münzer Mariann
A regény alapja valós történelmi esemény. A Szlovén Köztársaság Belügyminisztériuma 1992. február 26-án kitörölt a nyilvántartásból 25 671 embert, a népesség közel 2%-át. Olyan embereket, akik a volt Jugoszlávia tagállamaiban születtek, ám egész életükben Szlovéniában éltek. Tudtukon kívül, előzetes figyelmeztetés nélkül azonnal elveszítették munkavállalási, lakhatási és ingyenes orvosi ellátásra való jogukat, nem utazhattak szabadon, és nem rendelkezhettek bankszámlával. Egy éjszaka leforgása alatt lényegében törvénytelen bevándorlókká váltak. Többségük azóta sem tudta visszanyerni jogi státuszát.
Amikor a szerző megtudta, hogy mi történt, úgy érezte, erről beszélni, írni kell. De mivel mindez még az internet korszaka előtt zajlott, évek teltek el, mire a lakosság számára világossá váltak az események, mert az állami TV csatornákon mindezt nem verték nagy dobra. Amikor Mazzinihez is eljutott a hír, azt gondolta, hogy más írók már biztosan feldolgozták a témát, ő elkésett. Újabb 5 évnek kellett eltelnie, vagyis majdnem 10 év telt el, amikor rá kellett jönnie, hogy még mindig senki nem írta meg ezt a szörnyűséget. Nem született sem regény, sem film, de még egy novella sem a témában. Elsőként a forgatókönyv készült el, de Szlovéniában nem volt olyan producer, aki pénzt mert volna fektetni egy ilyen filmbe. Újabb 5 év sikertelen próbálkozás után úgy döntött, hogy megírja a történetet regény formájában. Végül pár évvel később a filmet is leforgatták. Az eset azonban mind a mai napig tabutéma Szlovéniában. Nem szívesen beszélnek róla az emberek, sőt gyakori, hogy a pórul járt személyeket hibáztatják sorsukért, mondván, biztosan ők tettek valami rosszat, azért jártak így.
Külön aktualitást kölcsönöz a regénynek a migráció kérdése. Jól tudjuk, hova vezet az, amikor a korábbi barátokat, szomszédokat hirtelen veszélyes migránsoknak kezdik tekinteni, akik csak a bajt hozzák az országra. Akiktől szabadulni kell. Megrázó, hogy még egy 2004-es népszavazáson is, ahol azt kérdezték, hogy vissza kell-e állítani a kitörölt személyek jogait, a válaszadók 96%-a nemet mondott.
A regényben a főhősnő, Zala épp szülni ment a lubljanai kórházba, amikor kiderült, hogy őt is kitörölték. Mivel személyazonossága megkérdőjeleződött, nem vehette magához gyermekét. Sőt, vissza akarták toloncolni szülővárosába, a szerbiai Kragujevacba, ahol csupán élete első 3 hónapját töltötte. Gyermekkora óta Ljubljanában él, akcentus nélkül beszél szlovénul, és szülővárosára nem is emlékszik. Mindez azért történhetett, mert nem nézte aznap a híreket, amelyben arról tájékoztattak, hogy kérelmeznie kell attól az országtól az állampolgárságot, ahol egész életét töltötte. Bizonyítania kell, hogy oda tartozik.
Mazzini részletesen leírja Zala már-már kafkai küzdelmét a bürokrácia útvesztőiben, hogy visszaszerezhesse gyermekét, valamint saját állampolgárságát. Alaposan megvizsgálja az állampolgári jogoktól való megfosztatás következményeit: Zala semmit nem tud elintézni, egyszerűen nem létezik. Végül egy menekültközpontba kerül, ahol kitoloncolás fenyegeti egy háború által szétszakadt országba, ahol senkit nem ismer.
Noha a nő sorsa a regény végére rendeződik, a történet számos nyugtalanító problémát vet fel. Megmutatja, hogy az ember mennyire kiszolgáltatott lehet saját kormánya önkényes döntéseivel szemben, ami bármikor átlépheti a törvényes és morális határokat, hogy a totális létbizonytalanságba taszítsa az állampolgárait.
