Címke: föld

  • Kalibán háborúja – The Expanse második évad kritika

    2015 előtt viszonylag nagy hype övezte a James S. A. Corey szerzőpáros nevéhez köthető The Expanse (A Térség) könyvszéria alapján készült sorozatot. Azonban két évvel később számtalan hullámvölgyön keresztüljutva nem biztos, hogy a Syfy csatorna üdvöskéje még sokáig húzza a tévé képernyőkön.

    A The Expanse egy lehengerlő (SF-űropera) könyvszéria alapján készült sorozat, melynek bár az első évada sem aratott osztatlan sikert, az amerikai Syfy tévé-csatorna fejesei megszavazták a bizalmat a második etapnak. A nézettség azonban rohamosan csökkenni kezdett az új szezonban, de még ez sem állítja meg Holden legénységét. Friss hír, miszerint a The Expanse sorozatnak bekérték a harmadik évadát is. A széria ugyan nem konzekvensen követi az alapul szolgáló regények cselekményét, de ettől függetlenül nem egy rossz műsorról beszélünk.

    Expanse-5

    A második szezon története rögtön az első évadzáró után veszi fel a fonalat. A politikai acsarkodás tovább feszül a Mars, a Föld és az Övbéli népek között. A Földről Chrisjen Avasarala próbálja elkerülni az elkerülhetetlennek tűnő háborút. A Mars képzett fegyveresei készen állnak bármilyen ütközetre, végül a KBSZ (Külső Bolygók Szövetsége) vezetőjének (Fred Johnson) oltalma alatt tevékenykedik a Rocinante nevű fregatt legénysége James Holdennel az élen. A szedett-vedettnek tűnő csapat megpróbál számtalan rejtélynek és titoknak utánajárni, hogy kiderítsék valójában ki, vagy kik állnak a háborús zűrzavar hátterében. Holdenék célja egyértelműen a háború elkerülése lenne, de nehezebb a feladat, mint amire számítottak.

    A The Expanse nézőtáborába kétféle embertípus tartozik: aki olvasta a regényeket, és aki nem. Aki olvasta, annak kicsivel nehezebb a dolga. Mivel a cselekmény a könyvhöz képest szinte követhetetlen összevisszaságban van, így előzetes tudását kukázhatja is a néző, mert szinte semmi nem úgy és akkor történik, mint ahogy és amikor kellene. Gyakran pedig a könyvben szereplő fontos eseményekről veszi el a sorozat a hangsúlyt, hogy valami karakterdrámával kiegészítse az egyébként is súlyos hangvételt. Nem feltétlenül indokolva a más perspektívát.

    the_expanse_5

    Aki nem olvasta a könyveket, annak sincs sokkal egyszerűbb dolga. Ő csak azt veheti észre, hogy jelenetek vannak egymás után dobálva, sokszor bármilyen következetesség nélkül. Az alapkonfliktus érthető, de a szereplők dialógusait néha fejfájdítóan nehéz követni. Rengeteg a töltelék beszélgetés, és a fennkölt monológ, ami kiegészül a mértéktelen tudományos (és féltudományos) szavakkal.

    Ellenben minden elismerés a színészeké, akik nagyszerűen helytállnak szinte minden jelenetben. Remekül alakítják karaktereiket, hitelesen játszanak. A speciális effektek is kimondottan jól néznek ki, az űr szimulálása is nagyon jól működik, tehát érződik egyfajta nagy mennyiségű energia-és pénzbefektetés, ami dicsérendő.

    syfy-the-expanse

    Összességében a The Expanse második évada sok mindenben javult az első felvonáshoz képest, sőt bizonyos pontokon már rá sem lehet ismerni. Sajnos azt is megértem, amiért abbahagyják a nézők a sorozat követését, ellenben szerintem még nem kell temetni a szériát. A kezdeti bukdácsolás az évad felére magabiztos meneteléssé változott, de nem minden néző szavaz meg közel húsz epizódot egy sorozat kedvéért, hogy végre valahára beinduljon. A harmadik évad megjelenése már bezsebelhető, és csak remélni tudjuk, hogy végre kibontakozik a sorozatban rejlő igencsak magas potenciál. Mindent összevetve még a felsorolt hibái ellenére is a The Expanse egy dögös, izgalmas űr-dráma remek történettel, ügyes színészekkel, és pörgős cselekménnyel.

  • Rendből káosz – Erdész Róbert az új Galaktikában

    Éreztük már úgy, hogy eltörpülünk az univerzum nagysága mellett? Hogy cseppként tengődünk a végtelenség óceánjában? Az emberek hajlamosak ezt és meglepő módon ennek gyökeres ellentétét is hinni. Sokszor úgy érezzük, múló létünk csupán átmeneti ezen a világon. Máskor pedig úgy véljük, mi vagyunk a világ teteje és középpontja, hogy körülöttünk forog a világmindenség. Minden csak miattunk történik, és minden a mi tökéletes irányításunk alatt van.

    Erdész Róbert Hol vagytok? című novellája majd elveszi ezt a kedvünket! A Galaktika 325. számában olvashatjuk a művet, mely a világmindenség elmúlásáról szól. De főképpen a miénkről, az emberekéről.

    A rövid történetben emberek egy csapata tízezer év múltán visszatér a Naprendszerbe, hogy felvegyék a kapcsolatot az ultra-modern emberiséggel. Időközben az emberek továbbköltöztek a Földről, s meg sem álltak a Marsig. Azonban a felfedezők a vörös bolygón sem találják nyomukat az „ősöknek”.

    Végül mégis rábukkannak az elveszettnek hitt népre, de egyáltalán nem azt kapták, mint amire számítottak. Az emberiség azóta átalakult, megváltozott, és hosszasan folyhatna a vita arról, hogy emberek maradtak-e egyáltalán.

    68021164-chaos-wallpapers

    A tudományos hírekben gyakran olvashatjuk, hogy itt megsemmisült egy galaxis, ott szupernóva következtében lett vége két csillag életének. Az univerzum folyamatosan változik, alakul. A szó laza értelmében életet teremt, majd könnyedén elveszi azt. Aszteroidák csapódhatnak bolygókba, kialhat több milliárd éves fénye egy központi csillagnak, de egyéb, számos módon vége lehet az űrbéli testeknek. És mindez érdekli a világegyetemet? Aligha. Végtelenségét (vagy véges végtelenségét) ép ésszel képtelenség felfogni, de a folyamatosan pusztuló égitestek alap elemei talán máshol, máskor összeállhatnak és évmilliárdok alatt új planéta fejlődhet ki belőle. A rendből mindig káosz lesz, s a káoszból mindig megtalálja a módját az univerzum, hogy rend legyen; még ha átmenetileg is.

    Az univerzum egyetemes káosza alól az emberiség sem lesz kivétel. Földtani korokhoz mérten is jócskán fiatalnak számít maga az emberi faj. Fejlődésünk, individualitásunk azonban elvitathatatlan. Az elmúlt ötven-hatvan évben az általunk készített technológiai innovációk hatványozottan többet fejlődtek, mint az azt megelőző kétszáz évben.

    Egyszer azonban mindennek vége lesz. Mint ahogy valamikor a jövőben vége lesz a mostani értelemben vett emberi fajnak is. Ahogy évmilliárdok múlva vége lesz a Földnek, a Napnak, sőt az egész Naprendszernek. Majd vége lesz a Tejútrendszernek, az Andromeda galaxisnak, a környező csillaghalmazoknak, a fekete lyukaknak, a szuperklasztereknek; szóval mindennek. Bekövetkezik a tökéletes semmi.

    Nem tudni, hogy az embereknek mennyi idejük van még hátra. Lehet, hogy egyszer valóban elhagyjuk szülőbolygónkat, és meghódítjuk a csillagokat. Űrközi néppé válva kirajzunk mindenfelé, ahol megkezdődik saját, önálló törzsfejlődése fajunknak, és ki tudja: talán csápokat növesztünk, tíz szemünk lesz, nyolc végtagunk, vagy szuperokos masszává válunk. Ezeket előre nem tudhatjuk, de egy hosszas merengést talán mindenképpen megér mivé alakulhatunk akár egy millió esztendő elteltével.

  • Az Univerzum története

    Bár maga az ötlet, mely megkísérli bemutatni a világegyetem kialakulásnak folyamatát, majd fókuszba helyezni a Földet, nem teljesen új, viszont ilyen precizitással és részletességgel, mint a Voyage of Time (magyar forgalmazásban Az Univerzum története), még egy film sem próbálkozott.

    voyage-of-time-featured-2

    Korábban a National Geographic foglalkozott olyan ismeretterjesztő műsorok készítésével, mint az Earth – Making of a Planet (Föld születik), vagy az Journey to the Edge of the Universe (Utazás az Univerzum peremére). Hosszan lehetne még sorolni az emberi élet létrejöttével, sőt, az emberiség elképzelt eltűnése utáni lehetséges jövőképpel, vagy épp a földtörténeti korokkal foglalkozó műsorokat is.

    voyage-of-time-end-of-earth

    Terrence Malick ezúttal arra vállalkozott, hogy időutazásra hívja a nézőt, és ehhez az eddig látottaknál sokkal részletesebb, lebilincselőbb felvételekkel asszisztáljon. A rendező saját bevallása szerint már évtizedekkel korábban dédelgette a film gondolatát, de kénytelen volt kivárni addig, amíg a technikai eszközök fejlettségi foka lehetővé teszi azt a fajta látványosságot, amit megálmodott.

    0-l_WfUEj5GSJnEkRx

    Az utazás során a legnagyobb dolgoktól jutunk el a legapróbbakig, így helyezkedik el az ember a világmindenség végtelenségében, miközben nem csak tudományos eszközökkel, hanem spirituális kérdésekkel is ráhangolja a rendező a nézőt a létezés, mint fogalom, értelmezésére és analizálására.

    316634_1024_az_univerzum_tortenete__6_

    A filmhez kétféle előzetes is készült, női és férfi narrátorral, akik nem kevesebb hírességek, mint Cate Blanchett és Brad Pitt. Magyarországon a női narrációs változat tekinthető el, ahol a színésznő hangját Kovács Nóra kölcsönzi.

  • Föld-szerű bolygókat fedezett fel a NASA

    Még a hét elején a NASA sejtelmes üzenetet hagyott hivatalos facebook oldalán, miszerint a napokban nagy bejelentést tesznek az exobolygókkal kapcsolatban. A merészebb kommentelők úgy vélték, hogy az űrtársaság végre bejelenti a földönkívüliek létezését, de erre úgy néz ki még várnunk kell.

    Azonban a hír megérte a várakozást. A NASA tőlünk 40 fényévnyire egy roppant érdekes naprendszerre bukkant. A rendszerben hét bolygó található, melyek közül valamennyi Földünkhöz hasonlatos, és ebből a hétből három pedig a lakható zónában kering törpecsillaga, a TRAPPIST-1 körül.

    eso_t1_thin2

    Ugyan korábban is találtak már a Földhöz hasonlatos planétákat, de ennyit egy helyen még sosem. A Spitzer űrtávcső felfedezése ismét szabadjára engedi az exobolygók iránti érdeklődést, főleg, hogy az újonnan felfedezettek nincsenek is annyira „messze”.

    A tudósok szerint mind a hét bolygón elképzelhető a folyékony víz jelenléte. Három azonban a lakható zónában tartózkodik, ahol az élet kialakulásához megfelelő körülmények állnak rendelkezésre.

    Comparing the TRAPPIST-1 planets

    A munka java csak most következik, ugyanis több, az élet kialakulására utaló jelet is vizsgálni kell. Ehhez a feladathoz már másik távcsövet, a James Webbet használják, mely képes kimutatni a fontos gázok (oxigén, metán, ózon) molekuláit is.

    A költözés testvérbolygóinkra még várat magára, de a mindig sci-fiben szereplő témák kezdenek valósággá válni. Ha nem is a mi életünkben, de előbb-utóbb sikerülhet a csillagok közé emelkednünk és új világokat felfedeznünk.

     

  • Részeges üstökös

    A Párizsi Csillagvizsgáló kutatói egy igazán figyelemreméltó üstököst tanulmányoztak, s mint kiderült nem is hiába. A Lovejoy üstökös remek példa rá, hogy talán a Földön kívül is lehet életre számítani. A most októberben közölt kutatási eredmények szerint a Lovejoy-on található cukor és alkohol is. Ez példátlan megfigyelés, hiszen eddig soha nem találtak még semmilyen űrbéli objektumon alkohol-molekulákat.

    Nicolas Biver, a Párizsi Csillagvizsgáló egyik vezető-kutatója elmondása szerint

    „a vizsgálataink szerint a Lovejoy üstökös a legaktívabb periódusában másodpercenként annyi alkoholt lövell ki magából, amennyi ötszáz üveg borban van”

    Ahogyan a legtöbb új megfigyelés, ez is számos újdonsággal gazdagíthatja a földi kutatók tudáshalmazát. A Lovejoy (mint megannyi üstökös) nagyjából egy időben született csillagokkal és a bolygókkal, ezért tanulmányozása rengeteg új információval szolgálhat a Földről, és annak történetéről is. Egyes teóriák szerint akár az életet is valamelyik üstökös hozhatta a Földre – amely nagy számú szerves anyagot hordozhatott magán.

    Stefanie Milam, a NASA Goddard Űrközpontjának kutatója a Quartznak eképpen fogalmazott:

    „ Az eredmények határozottan mutatják, hogy az üstökösök nagyon komplex vegyületeket hordoznak. A Késői Nagy Bombázás alatt, mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt, mikor számos üstökös csapódott a Földbe – és megkaptuk első óceánjainkat – az életnek nem kellett egyszerű molekulákból kialakulnia, mint víz, szén-monoxid, vagy nitrogén. Ezeknél jóval összetettebb molekulák is a rendelkezésére álltak.”

    Mivel a Lovejoy egy távoli üstökös, ezért a kutatók szerint alátámaszthatja azt a feltételezést, miszerint a Földön kívül akár másik bolygón is kialakulhatott az élet.

  • Disco-gömb az űrben

    Első ránézésre valóban úgy tűnhet erről a furcsa kinézetű tárgyról, hogy egy egyszerű disco-gömb, pedig nem az. E golyóbis igazából nem más, mint LAGEOS I (Laser Geodynamics Satellite) névre keresztelt műhold.

    Évtizedek óta vizsgálja Földünket orbitális pályán, és az általa begyűjtött adatokból számítják ki a glóbusz alakját, méreteit. Működési elve egyszerűnek tűnhet: rengeteg parányi magas-precíziós lézeres-visszaverő van elhelyezve rajta, amelyek segítségével mérheti a Földet.

    A 407 kg-os műholdat 1976-ban lőtték fel. A 0,6 méter átmérőjű gömböt olyan anyagokból készítették, amik nem reagálnak a Föld mágneses mezejére, és nincs beépítve semmilyen fedélzeti számítógép, vagy elektronika. „Mindössze”  426 lézer-visszaverőből áll, amelyből 422 szilícium-oxid üvegből készült. A maradék négy pedig germániumból.

    lageos

    A műholdban ugyancsak megtalálható egy olyan tábla, amin a Föld fontos „útikalauza” szerepel. A rozsdamentes acéllapot a híres csillagász, Carl Sagan tervezte. Szerepelnek rajta a számok egytől tízig binárisan, a Föld és a Nap sematikus pályája, és három olyan térkép, ami a Föld tektonikus változásait írja le.

    carl sagan plaque

    A LAGEOS elsődleges feladata a Föld alakjának megmérése volt, de mellette azért más haszna is volt. A visszaverődéseknek köszönhetően sikerült a bolygó felszíni változásait is nyomon követni, valamint a tengelye körüli ingadozásokat. Arra is használták még, hogy bebizonyítsák a frame dragging, azaz a téridőbeli „vonszolódás” általános relativitási jelenséget, miszerint a Föld tömege minimálisan (-39 ezredívmásodperc/év), forgása miatt „magával ragadja” a teret.

    A műhold még mindig aktív és szilárdan orbitális pályán áll. A sarkköröket 225 percenként éri el – és mivel nincs helyzet-irányítása – nem lehet befolyásolni pályáját. Így az űrbéli disco-gömb csak tovább rója a köröket a Föld körül.

  • Holdrengéseket vizsgál a NASA

    Ahogy a Földön megszokott szeizmikus jelenség a földrengés, úgy a Holdon is megtalálhatóak ezek, ráadásul igen nagy számban. Már a holdralépés után megállapítottak holdrengéseket, és azóta több, mint 13 ezret számoltak össze. Azonban a NASA legújabb kutatása, és egy új algoritmus szerint sok rengés felett elsiklottak.

    Az eddig vizsgált szeizmikus mozgások egymástól is rendkívül eltérőek lehetnek, és néhány rengés miértjére mai napig nem derült fény.

    A Max Planck Intézet kutatói egy olyan algoritmuson dolgozik most, ami megkönnyítené a különböző rengések azonosítását, és csoportosítását. Egy-egy minta alapján képes megtalálni a többi, hozzá hasonló rengéseket, így felgyorsítva a vizsgálatokat.

    moonquake

    Az új eljárást már ki is próbálták: 1972 és 1977 közötti adatokat ellenőriztek. 200-nál is több olyan holdrengést fedeztek fel, amit eddig még soha. Egyfelől ez nagyszabású előrelépés lehet a holdkutatás szeizmikus jelenségét illetően, de az algoritmus másra is jó lesz.

    A Marsra 2018-ban terveznek szondát küldeni. Az Insight nevű jármű kifejezetten a bolygó szeizmikus mozgásait vizsgálja, amit az új módszerrel hatékonyabban tudna elvégezni.

  • Vissza a Földre – űrvideó GoPro-val

    Az Elon Musk-féle SpaceX társaság Falcon 9-es rakétája nemrég egy Dragon űrhajót küldött az űrbe. Ahogy az lenni szokott, a rakéta egyes elemei funkciójuk betöltése után fokozatosan leváltak. Csakhogy ezúttal az egyik elemet egy GoPro kamerával szerelték fel, így megnézhetjük, milyen ebből a magasságból visszahullani a Földre. A video június 5-én jelent meg a SpaceX YouTube csatornáján.

    A kisfilm készítői természetesen a leginkább ideillő zenét választották – ha már egyszer a felvétel megidézi a 2001. Űrodisszeiát

  • Elkészítették a Föld zászlaját

    Egy svéd grafikus megálmodta a Föld zászlaját. Semmi csicsa, egyszerű szimbólumvilág.

    A XX. századi űrversenyben természetes volt, hogy Neil Armstrong az amerikai nemzeti lobogót tűzte ki a Holdra. Mindennél jobban számított akkor, hogy az Egyesült Államok jelezze: az ő országuk küldött először embert égi kísérőnkre.

    Az is természetes, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) asztronautái szintén nemzeti válljelzést viselnek, felmerül azonban a kérdés: milyen lobogót használjunk majd akkor, amikor meghódítjuk a Marsot? Tekintettel arra, hogy ehhez a nagyszabású projekthez a Föld nemzeteinek legnagyobb koponyáira van szükség, egy szoros nemzetközi együttműködést jelképező lobogó lenne a leginkább helytálló válasz egy marsi expedíció esetében. Egy olyan zászló tehát, amely magát a Földet képviseli.

    És éppen egy ilyen zászlót álmodott meg Oskar Pernefeldt. A svéd tervező-grafikus honlapjáról megtudható, hogy a zászlón lévő gyűrűk egy virágot alkotnak, mely így a Földnek a szimbóluma, ahogyan a kék háttér is egy utalás a kék bolygóra (s tulajdonképpen magára az univerzumra is). Az egymásba fonódó gyűrűk az emberiség egységét jelképezik, számuk pedig a hét kontinensre tett utalás. Oskar Pernefeldt ezekkel a jelképekkel próbálta kifejezni otthonunkat és azt, hogy kik is vagyunk mi, honnan is jövünk és hogy merre tartunk.

    A zászló természetesen nem hivatalos jelkép, a megfelelő szervezeteken múlik majd, hogy használják-e akkor, amikor az ember egy másik bolygóra teszi a lábát…

  • Vasárnapi gondolkoznivaló: politikusok a Holdon

    44 éve jártunk először a Holdon, tegnap volt az évforduló. Edgar Mitchell, az 1971-es Apollo 14 misszió pilótája gondolataival emlékezünk erre az eseményre, képregényes formában. (tovább…)